Oldal:Az Úr napja 1. és 2. rész 1936.djvu/5

125

{{raw:data:c|

Avagy soha sem gondolnak arra, hogy a halál biztosan utoléri őket s az fogja részükre, mint személyek részére a világ végét és az utolsó napot jelenteni? Az ő számukra akkor az egész világ elmúlik."

¹⁸ Igaz, hogy a „Beteljesült Titok" c. könyvben említve van 1918, amely könyv 1917 júl. havában jelent meg; de ez az említés nem történt kellő megértés és a dátum helyes alkalmazása alapján. Az 1914. évre várt nyomor idejét egyszerűen elhalasztották 3 és 1/2 évvel, s ez mutatja, hogy azt az időpontot nem értették meg helyesen. 1918-ban sokan voltak Isten országának örökösei, akik azóta elveszítették ezen helyzetüket s most a „gonosz szolga" osztályához tartoznak. Az Úr napja nemcsupán tolvaj módon tört reájuk, hanem ezek még mostan is teljes sötétségben ülnek az Úrnak templomához jövetelét illetőleg, amint azt Jézus előre megmondotta. (Máté 13:41, 42) A gonoszszolga-osztály azon felvilágosítás és világosság dacára is elveti az Úrnak az Isten templomában ítélkezésére v. megjelenéséről szóló közleményeket, amelyekkel az Úr most a híveket megajándékozta.

¹⁹ Jézus a királyság örököseit így figyelmeztette: „Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jön el a ti Uratok. Azt pedig jegyezzétek meg, hogyha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jön el a tolvaj: vigyázna és nem engedné, hogy házába törjön. Azért legyetek készen ti is, mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia... Ha pedig ama gonosz szolga így szólna szívében: Halogatja még az én Uram a haza jövetelt; és az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene: Megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja és amely órában nem gondolja." — Máté 24:42—50

²⁰ Ennek a „lopó" módjára érkező napnak a kezdete 1918-al következett be. „Ahol a lopók kiássák és ellopják." (Máté 6:19; János 10:10) „Megemlékezzél azért, hogyan vetted és hallottad; és tartsd meg és térj meg. Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj és nem tudod, mely órában megyek hozzád." (Jelenések 3:3) Jézus a végső csatáról, a mindenható Isten nagy napjának csatájáról mondotta: „Imé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz és őrzi az ö ruháit, hogy mezítelenen ne járjon és meg ne lássák az ö rútságát (és kivessék)." (Jelenések 16:15) A vigyázóknak most tovább is vigyázniuk kell és szorgalmasan ügyelniük Isten akaratának feltárulására.

{{raw:data:p|21|19-23| A tolvajok éjszaka járnak, amidőn az embe¬ rek alszanak, egyesek pedig italosak és mámoro¬ sak és nem veszik észre a romboló közeledését. 1918 előtt a protestáns és r. katolikus klérus har¬ colt Jehova királyságának küldöttei ellen, s ezek az ellenségek azóta is szembeszállottak a király¬ sággal, s ezzel mutatták ki, hegy részegek és al¬ szanak azon kiváltságokat illetőleg, hogy a király¬ nak szolgálhatnak. A balga szüzek osztása szintén mélyen alszik, tétlen és sötétségben van. 1918 előtt az egész látszatkereszténység mint va¬ lami álomkóros bestiálisán részeg volt és azóta is mámoros állapotban van Sátán erős italától Jeho¬ va bizonyságtevőinek üldözése tekintetében és a W T. elpusztítására törekszik. Az egé-iz látszat¬ kereszténység szándékosan tartózkodott sötétség¬ ben mindé mai napig. (Péter II. 3 : 5) Azért te¬ hát, mivel ezek mindnyájan a sötétségben vari¬ nak, következett reájuk az Úr Jézus Krisztus nap¬ ja tolvaj módjára (meglepetésszerűen) miképpen az alvókra és a részegekre, éjszaka. . s- Sőt még a „hű szolgá" osztály, a maradék sem vette észre az Úrnak templomához érkezését az ő megérkezésének idejében. A hívek teljesen bíztak az Úrban és reá várakoztak; mindazáltal az Ur nem tárta fel előttük 1922 előtt, hogy megérke¬ zett a templomhoz ítélkezni. Most az Összeseknek, akik magukat Istennek szentelték sietniök kell és szorgalmasaknak kell lenniök az ő szolgálatára. Az Úr, Jehova prófétája útján Ézsaiás 6 :1—8. szerint előre közölte, hogy a hűségesek szolgála¬ tuk kiváltságának tudatára fognak eszmélni. Ami¬ dőn az Ézsaiás prófétában példázott maradék fel¬ ismerte, hogy nagyon álmos volt, minek követ¬ keztében kötelességét elmulasztotta, ez nagj'on fájt neki és az úrhoz kiáltott, és az Úr meghall¬ gatta, megtisztította és megnyitotta értelmét és szolgálatára küldte. •„ „ Ama sötétség, amely egykor részben körül¬ vette azokat, akikből később a maradék-osztály tagjai alakultak ki, az egész látszatkereszténysé¬ get, főképpen a gonoszszolga-osztályt beburkolta s így az Úr napja mint a tolvaj következett reá. A papságnak fogalma sincáen az Úr ítéletre jöve¬ tele felöl. Róla mondja Isten prófétája útján: „így szól az Űr a próféták ellen, akik elámítják az én népemet, akik, hu. van mit rágniok, békessé¬ get hirdetnek, az ellen pedig, aki nem vet valamit szájukba, hadat indítanak". — Mikeás 3 : 5—* „Arit mondják" Az apostol az Űr hű gyülekezetének mondja: „Amidőn azt mondják: béke és biztonság! Akkor hirtelen veszedelem következik reájuk, miképpen a szülési fájdalmak a terhes asszonyra; és nem szabadulnak meg." (Thessalonika I. 5 :3) Bizo¬ nyos, el kell jönnie az időnek, amidőn így fognak szólam: „béke és biztonság!" Egyes fordítások¬ ban, pl. az angol és a Luther fordításban, vala¬ mint a magyar Károlyi fordításban is ez a. vers „mert" szóval kezdődik. Ez a bevezető szó az el- berfeldi s az angol átdolgozott és Rotherham for¬ dításokban nem fordul elő. A „mert" kötőszó nem vonatkozik a közvetlenül 1918 előtti időre, Jézus Krisztus napjára. 1918 tavaszán az ellenség, meg¬ akadályozta az Úr népének tevékenységét. A „mert" 1918 után, Jehova népe szolgálatának új¬ ból való megkezdése után, tehát a nap folyamára és nem azelőtti időre vonatkozik. Itt nyilván egy rövid időről van szó éppen az ellenség elpusztítᬠsa előtt ama nap folyamán. Azokat nevezi „a be- ke követeinek", akiket az „ők" szóval jelez, tud¬ niillik azokat, akik a békét kihirdetik; nyilván ezeken fog teljesülni a prófécia: „A békesség kö¬ vetői keservesen sírnak." (Ézsaiás 33 : 7) Ellen¬ kező állásponton vannak „az örömhírt, a békét hirdetők lábaival", akik az üdvösség Üzenetét hir¬ detik és szavukat hálaénekre használják. (Ézsai¬ ás 52 : 7, 8) Ezek nem jelenthetik a széles pépre- tegeket, hanem csakis a vezetőket és a közvéle¬ mény alapítóit, a propagandistákat, akikre a töb-