A lap nincsen korrektúrázva
145
{{raw:data:c|
tagjára vonatkozik. Azonkívül lefekteti a szabályt,amelyhez a testi atyáknak és anyáknak, az Istenhez odaadó szülőknek alkalmazkodniuk kell. Ki kell oktassák gyermekeiket a helyes utat illetőleg, hogy a gyermekek tiszteljék őket és engedelmeskedjenek nekik, amiről írva van: „Ti gyermekek szót fogadjatok szüléiteknek az Úrban; mert ez az igaz.'Tiszteld atyádat és anyádat [ami az első parancsolat ígérettel], hogy jól legyen dolgod és hosszú életű légy a földön. Ti is atyák ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek azokat az Úr tanítása és intése szerint.“ (Efézus 6:1—4) „Ti gyermekek szót fogadjatok szüléiteknek mindenben [szellemiekben]; mert ez kedves az Úrnak. Ti atyák, ne bosszantsátok gyermekeiteket, hogy kétségbe ne essenek.“ (Kol.3 :20. 21) Ezek a szövegek teljesen megállapítják a szülök felelősségét a gyermekek nevelését illetőleg. A gyermekek nevelésének a felelőssége azokon nyugszik, akik őket világra hozták. A gyermekek magán, bizalmas és külön tanításának a felelőssége általában nincs Jehova felkent népének a csoportjaira bízva. Ha a mások kiskorú gyermekei tanításának a felelőssége a felkentek csoportjára volna ruházva, akkor bizonyára találnánk valamely erre utaló előírást vagy vonatkozó parancsot a Szentírásban. Jegyezzük meg jól az eljárási szabályt, amelyet Jehova a szövetséges népe vezetésére ismertet.
21 Jehova Mózest Egyiptomba küldte, hogy ott az Isten által magának kiválasztott izraeliták érdekében cselekedjék. Isten Mózes áltál bizonyos jeleket és csodákat tétetett Faraó előtt és az izraelita szülőknek kötelességévé tette, hogy ezt a tényt gyermekeiknek elmondják: „Hogy elbeszéljed fiaid és fiaid fiai előtt,
amit Egyiptomban cselekedtem, és jeleimet, amelyeket közöttük tettem: és megtudjátok, hogy én Jehova vagyok.“ (Mózes II. 10:2) A hit háznépéhez tartozók mindannyian Jehova Isten tanúbizonyságaivá tétettek, hogy a saját gyermekeik előtt bizonyságot tegyenek.
E szabály alól nincsen kivétel.22 Egyiptomban Jehova bevezette a pászkát, ami az előképben Krisztus Jézus, „Isten báránya“, az emberiség megmentöje és Jehova nevének az igazolója halálát jelentette be. A pászkát minden család — vagy ahol egy család csak kevés tagból állott, két szomszédos család együtt— a magánlakásban ünnepelte.(Mózes II. 12:3, 4) A szülők kötelességévé lett téve, hogy gyermekeiket a pászka idején a pászka jelentőségére kioktassák, amiképpen Isten Krisztus Jézus által a hü apostolokat, Jehova gyermekeit az utolsó pászka alkalmával kioktatta. Természetesen a gyermekek
kérdést intéztek szüleikhez a dolgokra vonatkozólag, amelyeket a szüleiktől ily alkalmakkor cselekedni láttak, s ezért parancsolta Jehova: „Ha pedig a fiaitok
így szólnak hozzátok: Micsoda ez a szolgálatotok? akkor mondjátok: Pászka-áldozat ez Jehovának, aki elment az Izrael fiainak házai mellett Egyiptomban, mikor az Egyiptombelieket megverte, a mi házainkat pedig megmentette. És a nép meghajolt és imádta.“ —Mózes II. 12 :26, 27.23 Az ott minden családfőre ruházott kötelesség állandó érvényűnek lett szánva és az tényleg az is; és ezáltal ki van mutatva, hogy kicsoda felelős a gyermekek tanításáért. (Mózes II. 13:8, 14) Amidőn Jehova felszentelt népének a tagjait oktatásban részesítette, kötelezte őket, hogy gyermekeiket felvilágosítsák annak jelentőségére: „Hogy legyen ez jelül köztelek. Ha kérdezik majd ezután fiaitok, mondván: Mit jelentenek néktek ezek a kövek? mondjátok meg nékik: hogy a Jordán vize kétfelé vált Jehova frigyládája előtt; mikor átment a Jordánon, kétfelé vált a Jordán vize. S ezek a kövek emlékeztetőül lesznek az Izrael fiainak mindörökre.“ — Józsué 4:6, 7.
24 A magát Jehova Istennek odaadó személy éber kell legyen hogy a hitben maradjon és bebizonyítsa Isten iránti ragaszkodását, valamint az is kötelessége,hogy kellőképpen vigyázzon a kiskorú gyermekei védelmére és tanítására (különösen szellemi dolgokban)és kioktassa őket az Istennel és királyságával szembeni
