hanem bizonyos felelősségük is van velük kapcsolat ban, amely felelősséget egyetlen Istent szerető se kíván figyelmen kívül hagyni. A felkenteknek a gyermekek iránti kötelessége a Szentirásban van lefektetve. A fenti kérdésekre nem kívánunk dogmai vagy emberi vélemé nyen alapuló feleletet adni, hanem az e kérdésekre vo natkozó Iráshelyeket fogjuk megvizsgálni, hogy a fel kentek világosan megláthassák a helyes követendő utat
és hogyan tehetnek eleget kötelességüknek.ják megvizsgálni az ügyet, hogy ne essenek egy vallá sos csapdába. Ebben az összefüggésben kellő figyelmet kell szentelnünk a gyermekeknek Jézushoz való mené sére vonatkozó feljegyzésnek. A római kát. vallásoskodók már régen gyakorolják azt a szokást, hogy min denfélo gyermekeket összehozzanak és azokat a katoli kus katekizmus szerint oktassák, azt a teóriát követ vén. hogy ha egy gyermek hét éves koráig a katolikus tanítás szerint van nevelve, sohase távozik cl e tantól. Eljárásuk támogatására a római kát. vallásoskodók a köv. Irásszöveget idézik: „Tanítsd a gyermeket az ő út jának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól." (Példab. 22 :6) Ez szükségszerűen a köv. kérdést veti fel: „összhangban van a római kát. szerve zet eljárása Isten igéjével, különösen Jézusnak itt lege lől idézett szavaival?" A protestáns szervezet létrejött, s idővel ez a szervezet nagyon vallásos lett és megszer vezte a vasárnapi iskolákat, ahol a gyermekeket össze gyűjtötték és bizonyos dolgokban oktatták. Egy jólis mert bizonyság a vasárnapi iskolára vonatkozólag a köv. szavakból tűnik ki: „A történelemből nem nehéz megállapítani, hogy ki járult hozzá a vasárnapi iskolák oktatásában valószínű minden más embernél inkább, hogy ez iskolákban az ingyenes tanítás rendszere be legyen vezetve és terjesztve legyen. Ez Wesley John tiszteletes volt, aki Raikcs első vasárnapi iskolája után több mint" harminc éven keresztül oktatta a gyer mekeket Anglia különböző vidékein, hogy kellő vallá sos oktatásban részesítse őket, ő volt az, aki miután folyóirata 1784 július 18-iki számában leközölte, hogy ahova csak elment, mindenhol vasárnapi iskolák léle sültek, e szavakat is feljegyezte- ‘... Ki tudja, hátha egyesek ez iskolák közül keresztények gyermekszobá
jává lesz*?"odaadó szolgája következőképpen irt a vasárnapi isko Iáról — s ez a közlemény tizennégy évvel az Úrnak 1918-ban történt templomhoz jövetele előtt jelent meg: „Az első vasárnapi iskola 1781 ben kezdődött egy imaU* kólának Gloucesterben (Angliában) való létesítésével az ottani napilap keresztény érzületű, Róbert Raikes nevű kiadója által. Ugyanez kirendelt négy keresztény asszonyt tíz-tizennégy éves gyermekeknek Írásra, olva. sásra, varrásra stb. való oktatására, mégpedig vasárna ponként 10—12 óra között; délután pedig tanították őket a katekizmusra és elvezették egy prédikáció meghall gatására. Ebből a szerény kezdetből fejlődött ki ko
runk hatalmas vasárnapi-iskola intézménye." — Irástanulmdnyok, 6. kötet.rül-belül 1878-ban kezdődött. E korszak alatt az Úr a templomhoz (1918-ban) jövetele előtti útegyengetés munkáját végezte. E korszak alatt Jehova egy népet választott ki a neve számára. Ez a nép a különböző nem zetek közül lett kiválasztva, és az Úr ennek tagjait elő készítette az eljövendő munkára: hogy mások előtt mint az ő tanúi működjenek a földön E korszak alatt Jeho va felszentelt és odaadó népe között nem lettek ily va sárnapi iskolák berendezve és fenntartva. Ekkor nem igyekeztek a felszenteltek vagy nem felszenteltek gyér mekeinek különválasztott bibliai oktatására. Ellenkező leg, a gyermekeknek különválasztott bibliai oktatását nem helyeselték. Ez az állásfoglalás nem annyira a Szentiráson alapult, mint a szociális és házi okokon.
E dolgok megvitatásánál az Irástanulmányok hatodik kötete (Angolban 1904-ben jelent meg) többek között Így szól: „1. A vasárnapi iskolák kárára lettek keresztény szülőknek, amennyiben őket az Úrtól rájuk ruhá