Oldal:Az-ő-nyája-rész-1-2-Gyermekek-rész-1-2-Egység-a-cselekedetben-1938.pdf/14

Gyermekek

I. rész

„Hagyjatok békét e kis gyermekeknek, és ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jöjjenek; mert ilyeneké a mennyek országa.“ — Máté 10:14.

¹

JEHOVA törvénye és parancsa kell a mi vezetőnk legyen. Bizonyos emberi következtetések jók lehet­nek; de nem megbízhatók, ha nem Isten igéjén alapúlnak. Jehova így szól népéhez: „Bizodalmad legyen Jehovában teljes szivedből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden utaidban ismerd meg öt; és ő egyengeti utaidat.“ (Példab. 3 :5, 6; Elberfeldi f.) Jehova ígéretei sohase maradnak teljesületlen és bizto­sak lehetünk, hogy a fenti ígéret biztosan beteljesedik azokon, akik öt szeretik és neki szolgálnak.

² Az utóbbi időben nagyon sok szó esett a gyermekekr­ől és arról, hogy mi történjen a külön számukra be­vezetett és irányított tanulmányi osztályokra vonatkozólag. Minden értelmes ember szereti a gyermekeket s minden tőle telhetőt meg kíván tenni a segítségükre. Azt akarja Isten, hogy a gyermekek elkülönítve és a „kisdedek“ javára külön tanulmányok legyenek beve­zetve, s hogy valaki a felkent maradék közül legyen kijelölve az ily tanulmányi osztály oktatására? Köte­lességét képezi az Úr felkenteinek, hogy az — általában a fiatalabb gyermekek javára szolgáló vasárnapi isko­lának nevezett — valamit bevezesse és irányítsa? Ta­nítva kell legyenek most a gyermekek az Isten orszá­gáról? S ha igen, milyen eszközzel és milyen módon kell oktatásban részesüljenek? Nos ha Jehova igéje ezekre és a rokon kérdésekre feleletet ad, biztosan minden fel­kent az erre feleletet adó Isten igéje által óhajtja vezéreltetni magát s ezáltal is vezéreltetik magukat. Je­hova összes felkentjei magukévá teszik Jehova ihletett prófétája köv. szavait: „Az én lábaimnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.“ (119. zsoltár 105) Isten igéje az ő törvénye, s ezt a felkentek szeretik. Ez az ő szövétnekük, s Isten most meggyujtotta ezt a lám­pát az őt szeretők javára; s e lámpa világossága meg­világítja azt az utat, amelyen a felkentek haladnak.A tőle kiáradó világosság nélkül a lámpa nem nyújtana segítséget a Szentirás tulajdonosainak; de az Úrnak e lámpa útján kinyilatkoztatott világossága által meg van az igazi és helyes vezetőnk. Jehova eme napján Jehova felépítette Siont, és ott fénylik dicsőségének világossá­ga Krisztus Jézus ábrázatáról, s ez a világosság vissza­tükröződik a Sionhoz tartozókra, s ezáltal képesek meg­ látni a követendő utat. Ezeknek mondja Jehova: „Szövétneket szereztem felkentemnek.“ (132. zsoltár 17; Elberfeldí) Ha valamely kérdés eldöntésére vonatkozólag kétségeink vannak, ahelyett, hogy bölcsnek látszó em­beri következtetésekre építenénk, forduljunk bizalom­mal Istenhez és gondosan tanulmányozzuk igéjét, s ab­ban, megtaláljuk a helyes feleletet. „Mert te vagy az én szövétnekem Jehova; s Jehova megvilágítja az én sötét­ségemet.“ (Sámuel II. 22:29) A felkenteknek mondja az Úr: „őrizd meg fiam atyád parancsolatját és anyád tanítását el ne hagyd. Mert szövétnek a parancsolat, és a tudomány (a törvény; Alliolí) világosság, és az élet útja a tanító-feddések.“ — Példab. 6:20, 23.

³ Nemcsak hogy szeretik a gyermekeket a felkentek, hanem bizonyos felelősségük is van velük kapcsolat­ban, amely felelősséget egyetlen Istent szerető se kíván figyelmen kívül hagyni. A felkenteknek a gyermekek iránti kötelessége a Szentirásban van lefektetve. A fenti kérdésekre nem kívánunk dogmai vagy emberi vélemé­nyen alapuló feleletet adni, hanem az e kérdésekre vo­natkozó Iráshelyeket fogjuk megvizsgálni, hogy a fel­kentek világosan megláthassák a helyes követendő utat és hogyan tehetnek eleget kötelességüknek.

Történelmi

⁴

Érdemes lesz megvizsgálnunk a vasárnapi iskola eredetét és használatát. Ha kitűnik, hogy ez egy vallásos ­

intézmény, Isten felkentei bizonyára nagy gonddal fogják megvizsgálni az ügyet, hogy ne essenek egy vallá­sos csapdába. Ebben az összefüggésben kellő figyelmet kell szentelnünk a gyermekeknek Jézushoz való mené­sére vonatkozó feljegyzésnek. A római kat. vallásoskodók már régen gyakorolják azt a szokást, hogy mindenféle gyermekeket összehozzanak és azokat a katolikus katekizmus szerint oktassák, azt a teóriát követ­vén, hogy ha egy gyermek hét éves koráig a katolikus tanítás szerint van nevelve, sohase távozik el e tantól. Eljárásuk támogatására a római kat. vallásoskodók a köv. Irásszöveget idézik: „Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.“ (Példab. 22 :6) Ez szükségszerűen a köv. kérdést veti fel: „összhangban van a római kat. szerve­zet eljárása Isten igéjével, különösen Jézusnak itt legelől idézett szavaival?“ A protestáns szervezet létrejött, s idővel ez a szervezet nagyon vallásos lett és megszervezte a vasárnapi iskolákat, ahol a gyermekeket összegyűjtötték és bizonyos dolgokban oktatták. Egy jólismert bizonyság a vasárnapi iskolára vonatkozólag a köv. szavakból tűnik ki: „A történelemből nem nehéz megállapítani, hogy ki járult hozzá a vasárnapi iskolák oktatásában valószínű minden más embernél inkább, hogy ez iskolákban az ingyenes tanítás rendszere be legyen vezetve és terjesztve legyen. Ez Wesley John tiszteletes volt, aki Raikes első vasárnapi iskolája után több mint harminc éven keresztül oktatta a gyer­mekeket Anglia különböző vidékein, hogy kellő vallá­sos oktatásban részesítse őket, ő volt az, aki miután folyóirata 1784 július 18-iki számában leközölte, hogy ahova csak elment, mindenhol vasárnapi iskolák létesültek, e szavakat is feljegyezte ‘... Ki tudja, hátha egyesek ez iskolák közül keresztények gyermekszobá­jává lesz?“

⁵ Az egyház „Illés-korszaka" alatt az Úr egy másik odaadó szolgája következőképpen irt a vasárnapi iskoláról — s ez a közlemény tizennégy évvel az Úrnak 1918-ban történt templomhoz jövetele előtt jelent meg: „Az első vasárnapi iskola 1781 ben kezdődött egy imaiskolának Gloncesterben (Angliában) való létesítésével az ottani napilap keresztény érzületű, Robert Raikes nevű kiadója által. Ugyanez kirendelt négy keresztény asszonyt tíz-tizennégy éves gyermekeknek irásra, olvasásra, varrásra stb. való oktatására, mégpedig vasárna­ponként 10—12 óra között; délután pedig tanították őket a katekizmusra és elvezették egy prédikáció meghall­gatására. Ebből a szerény kezdetből fejlődött ki ko­runk hatalmas vasárnapi-iskola intézménye.“ —Irástanulmányok, 6. kötet.

⁶

Az „Illés-munka“, amelyen Isten népe résztvett, körű­l-belül 1878-ban kezdődött. E korszak alatt az Úr a templomhoz (1918-ban) jövetele előtti útegyengetés munkáját végezte. E korszak alatt Jehova egy népet választott ki a neve számára. Ez a nép a különböző nemzetek közül lett kiválasztva, és az Úr ennek tagjait elő­készítette az eljövendő munkára: hogy mások előtt mint az ő tanúi működjenek a földön. E korszak alatt Jeho­va felszentelt és odaadó népe között nem lettek ily vasárnapi iskolák berendezve és fenntartva. Ekkor nem igyekeztek a felszenteltek vagy nem felszenteltek gyermekeinek különválasztott bibliai oktatására. Ellenkező­leg, a gyermekeknek különválasztott bibliai oktatását nem helyeselték. Ez az állásfoglalás nem annyira a Szentiráson alapult, mint a szociális és házi okokon. E dolgok megvitatásánál az Irástanulmányok hatodik kötete (Angolban 1904-ben jelent meg) többek között Így szól: „1. A vasárnapi iskolák kárára lettek keresz­tény szülőknek, amennyiben őket az Úrtól rájuk ruhá