következik sorra. Ezt mutatják más jövendölések kijelentései is, vagyis (Ezékiel 32:1—32): „Itt van Edom királyaival és minden fejedelmével, kik vettettek .erősségükben a fegyverrel megöleltekhez, ők a körülmetéletlenekkel feküsznek s azokkal, akik a sírgödörbe szálltak. Ott vannak észak uralkodói mindnyájan és
minden sidoni, akik alászálltak a megöleltekkel, rettenetes voltukban, erősségükben megszégyenülve; és feküsznek körülmetéletlenül a fegyverrel megölettek mellett. és viselik gyalázatukat a sirgödörbe szálltak között. Ezeket látni fogja a Faraó, és megvigasztalódik minden sokasága felől; fegyverrel ölettek meg. a .Faraó és minden ő serege, ezt mondja az Úr. Jehova." (Ésaiás 19:1—22; Zakariás 14:18, 19) Mindezek a jövendölések támogatják azt a következtetést, hogy a vallásrendszerek, a vén „parázna" pusztulása után a büntetés kiterjed az istentelen elemekre, illetve a kereskedelmi és politikai elemekre, az ő szövetségeseire és támogatóira is.Ammon ugyanahhoz az osztályhoz tartozott. Az itt említett nemzetek látszólag az Úr és az ő hű szolgái ellen összeesküvő más nemzetekre utalnak, s azokat az ördög sarkalja arra, hogy Isten nevét gyalázzák és királyságának hevesen ellene álljanak. (83. Zsoltár 3—13) Ezek nem hisznek Istenben és a vele összefüggő dolgokban, hanem azokkal paktálnak, akik az úgynevezett „keresztény vallást" önző vagy üzleti célból gyakorolják, és együtt Jehova tanúinak a megkárosítására törekszenek. Gyűlölői és üldözői mindazoknak, akik embertársaikkal jót tesznek, s mindenek előtt azoknak, akik Jehova nevét szorgalmasan hirdetik. Más jövendölésekben az Edomiták a római kat. hierarchiát, a hivatásos vallásoskodókat, árnyékolják elő: a Moabiták különösen a kereskedelmi csoportot ábrázolják; és az „Ammon fiai" a „kereszténységnek" nevezett nemzeteken belül vagy
kívül álló politikai vallásoskodókat képletezik, akik Jehovát nem ismerik el, sőt mégcsak nem is állítják, hogy imádják és szolgálják. Ezek egy oly népet szemléltetnek, amely az ördög-vallás valamelyik formáját, gyakorolja, a római kat. hierarchiához, csatlakozik s annak szövetségese. Egy önző nép, amely a saját erejében bízik. (Jeremiás 48:1—46; 49 :1—22; Ámos 1;11—15; 2:1—3; Ésaiás 15:1—9) Az itt említett nép azokat ábrázolja, akiknek Isten népének a kigúnyolásában, üldözésében és munkájuk akadályozásában telik örömük.