Oldal:Az-ő-háboruja-1-2-rész-1938.pdf/9

186

{{raw:data:c|

valamely emberek által felállított kormány oly törvé­nyeket adna ki, amelyek ellentétben vannak Isten törvényével, Isten szövetséges népe ily esetben Isten parancsainak kell engedelmeskedjék és nem emberekének. Ez felelet volt Jehova népe kérdezősködésére, amely az előképes Izráeliták kérdezősködéséhez hasonló volt. Az utóbb említett cikkben nyomatékosan fel lett tárva, hogy a felkentek Istennek és Krisztus Jézusnak kell engedelmeskedjenek es nem alkalmazkodhatnak a Sátán szervezete előírásaihoz yagyb törvényeihez ha Sátán szervezetének egy ily előírás, vagy törvénye ellentétben van Isten kifejezett parancsaival. A felkentek abban felismerték mint soha azelőtt, hogy a királyság ezen evangéliumát szorgalmasan hirdetniük kell a világi kormányzatok minden ellenállására való tekintet nélkül. Isten népének üldözése ezután szaporodni kezdett, és az Isten szövetséges népe elleni ezen üldözések és támadások még szorosabban összefüzte őket a szervezetben, az ő templomában. Miként az előképes Izráelitáknál „Felgyülekeztek Júda minden városából Jeruzsálembe“, Isten szervezetébe, hogy az ő ábrázatát keressék. 1929 óta világosan felismerték Isten szövetséges népének a csoportjai az egész világon a Jehova és felkent Királya iránti kötelességeiket, és magukat Jehova szervezetének egy részeként nyilatkoztatták ki. Az Úr Jézus Krisztus közvetlen parancsnoksága alatt állván, csoportok­ba szervezkedtek a szisztematikus szolgálatra és egyértelemmel müködtek együtt Isten dicsőítésére. Más szavakkal kifejezve: a földön minden néven nevezett állítólagos kereszténytől világosan megkülönböztetett néppé lettek. Az ily cselekedet szükségességét mélyen átérezve, azután Jehova tanúi készségesen előjöttek különböző vidékekről, elhagyván kényelmes lakásaikat és egymáshoz csatlakoztak a bizonyságteves szolgálatában, mialatt szemelőtt tartották azt a nagy kiváltságot, hogy részt vehetnek Jehova nevének az igazolásában. Arra a figyelmeztetésre gondoltak és gondolnak továbbra is, amely Jehova népének az ő prófétája által állatott: „Szeressétek Jehovát mind ti ő kedveltjei! A hűségeseket megőrzi Jehova és bőven megfizet a kevélyen cselekvőknek. Legyetek erősek és bátorodjék a­ ti szivetek mindnyájan, akik várjátok Jehovát!“ — 31.zsoltár 24, 25.

³ Az Isten népét fenyegető veszély egyesítette ezt, s komolyan és szorgalommal kezdett hozzá ‘az Úr ábrázatát keresni‘. Azután felismerték a hűségesek, hogy Jehova az ő templomszervezetében lakik s hogy az ő szelleme a templomseregen nyugszik. Az ellenség fenyegető tartása őket, teljes tudatára ébrésztette annak a ténynek, hogy minden oltalmuk és üdvösségük Jehovától származik Krisztus Jézus által s hogy minden bizodalmukat egyedül az Úrba kell vessék. Szilárdan és komolyan egyesültek a templomba imádkozásra és áldozásra. Á hűségesek látták, hogyan voltak teljesen el­ szakadva a Sátán világától és semmilyen részét nem alkották e világnak és a bizodalmukat nem hadseregekbe vagy hősökbe vagy hadi szekerekbe vagy testi fegy­verekbe vetették, hanem kizárólag az Úrba. E hűségesek számára nem létezett vagy, létezik lemmeni Egyiptomba, hogy ott védelmet és üdvösséget keressenek. (Ésaiás 31:1). Ezek el voltak és vannak határozva, hogy minden dolgot eltávolítanak maguktól, amely nincs összhangban Istennel és törvényével s ettől kezdve egyedül Istenre és a számukra tett, intézkedéseire támaszkod­nak. Akkor alkalmas idő volt — és most is van — arra, hogy az egykori Salamon királyhoz hasonlóan imád­kozzanak: „Éhség ha lesz e földön, ha döghalál, aszály, ragya, sáska, cserebogár; ha ellenség szállja meg ka­puit; vagy más csapás és nyavalya jön reájuk: Aki akkor könyörög és imádkozik, legyen az bárki; vagy a te egész néped, az Izráel, ha elismeri kiki az ő szívére mért csapást és kiterjeszti kezeit e ház felé: Te hallgasd meg a mennyekből, a te lakhelyedből, és légy kegyel­mes, és cselekedd azt, hogy kinek-kinek fizess az ő utai szerint, amint megismerted az ő szívét, mert egyedül csak te ismered minden embernek a szívét; hogy féljenek téged mind óltig, míg e földnek színén lakoznak,

|

amelyet adtál a mi atyáinknak.“ „ha a te néped hadba megy ki az ellensége ellen, az úton, amelyen te küldöd, és imátkozik Jehovához, az úton a város felé fordulván, amelyet magadnak választottál és e ház felé, amelyet építettem a te nevednek: Hallgasd meg a mennyekből az imádságukat és könyörgésüket, és szerezz nékik igaz­ságot.“ — Kir. I. 8 :37—40, 44, 45.

⁴ A hűségesek az Úrhoz imádkoznak a templomban és benne bíznak, hogy vezetni fogja őket az eljárásukban és minden veszedelem idején. Tudják jól, hogy az Úr mindenható. Szeretik az Urat, benne biznak, s szilárdán elhatározták az akarata cselekvését, s azért arra az ígéretre támaszkodnak, hogy minden javukra szolgál, ami történik. — Róma 8:28.

⁵ Miképpen az Izráeliták Salamon király alatt Jehova Istenhez imádkoztak, úgy imádkoznak most is Jehova tanúi Jehovához. Ugyanakkor pedig tanulmányozzák a törvényeit és bizonyságait, hogy kipuhatolják, melyik a számukra előirt cselekvési szabály, amelyekkel ve­zettetniük kell magukat a Királyság ellenségeivel való eljárásukban, hogy az ellenséggel semmiféle megalku­vást ne tegyenek. Látják, hogy távol kell tartsák ma­gukat az ellenség szervezetétől. Amidőn a templomsereg tagjai felismerték az Istenhez és az ő Királyságához va­ló viszonyukat, elhatározták, hogy minden körülmények között engedelmeskednek az Urnák. Azután elhatároz­ták, hogy az evangélium hirdetéséért nem fizetnek bün­tetést, hanem inkább a böntönbe mennek abban az esetben, ha a Sátán bírósága bűnösnek mondja ki az evangélium prédikálásáért s mivel kitartottak amellett, hogy Istennek az evangélium prédikálására vonatkozó törvényére hallgatnak. Abban az időben minden üzletszerű jelzés vagy kifejezés meg lett szüntetve, amely­nek ily látszata volt. Ha Jehova tanúit letartóztatták és „házalással“ vádolták meg, mert házról-házra jártak és az evangéliumot prédikálták, amennyiben azt nyomtatott formában nyújtották át, inkább félreérthetetlenül feltárták a bíróság előtt a vitakérdést, minthogy formai okokra támaszkodtak volna, és hangsúlyozták, hogy engedelmeskedniük kell Istennek az evangélium hirde­tésére vonatkozó parancsának. Elfogadtak egy „tör­vényszéki eljárási rendet“, amelyet azután pontosan be is tartottak, hogy a törvényszékek láthassák, hogy ők valóban Jehova tanúi s az ő nevéért és királyságáért, tanúskodnak. Az egyeseknek a Királyság evangéliumá­nak a hirdetése miatti elítéltetésére való tekintettel és annak ellenére is tömeges akciókban vonultak ki Jehova tanúi, hogy Jehova nevéről és Királyságáról tanúskod­janak. Tömegesen kivonultak a községekben, bizony­ságot tettek s az Isten nevéről és Királyságáról bizonyságtevést folytatták, nem törődve az üldözésekkel. Erre a célra felhasználtak és ma is használnak Jehova tanúi elektromos beszélőgépeket, gramofonokat és előadáslemezeket s a ezekkel is hirdetik a világ előtt a Király­ság evangéliumát, amint nekik az Úr megparancsolta. — Máté 24:14.

⁶ Az előképes Izráeliták esetében az egyesült ellen­ség Jeruzsálem ellen vonult, s a veszély rendkívül fe­nyegető volt: „És megállóit Jósafát Júda és Jeruzsálem gyülekezeteiben, Jehova házában az új pitvar előtt.“ (Krónika II. 20:5) Amidőn itt Jósafát az Úr házában vagy az ő templomában állott, Krisztus Jézust árnyé­kolta elő, ahogy ő a hű maradéka közepette áll, amelyet összegyűjtött a valóságos templomába. A világ minden részéből jőve, a templomban összegyűlve állanak most a hűségesek mint, teljesen egyesült és egyértelmű sereg és mint az ő, vagyis Krisztus Jézus „lábai“. Mindanynyian Jehovához tekintenek fel és hozzá imádkoznak otalomért, vezetésért és áldásért. Ott a templomban volt alkalmas hely az Izráeliták számára az imádkozásra, és így áll a helyzet a valóságos templomosztállyal is, amint azt Jézus megmondotta: „Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik.“ (Máté 21:13) „És megállott- Jósafát ... Jehova házában az új pitvar előtt.“ Az „új pitvar [Elberfeldi szerint: új előudvar] szavak azt jelentik, hogy Jósafát, ezt az új pitvart vagy előudvart a Júda feletti uralkodásának tizennyolc észten-

­