Oldal:Az-Ő-müve-és-cselekedete-rész-1-2-3-1938.djvu/10

26

leníti az ő szent nevét. Az „örök kinszenvedésről“ és „tisztítótűzről“ szóló tanítás ördögi tan és az ördögtől származik, amit emberek tanítanak, hogy a mindenható Isten nevét gyalázzák.

²⁷

Amint látszik, Hinnom egy bizonyos Jebuzeus neve volt, aki Jeruzsálemben lakott a zsidók odajövetele előtt; ezt a nevet viselte valószínűleg az ördög angyalainak egyike is. (Bírák 1:21) Tófet és Hinnom nevek a Sátán s angyalainak hatalmára és cselekedeteire emlékeztet, ami végezetül mind elenyészett. „Azért imé eljönek a napok, azt mondja Jehova, amikor nem beszélnek többé a Tófetről, sem a Ben-Hinnom völgyéről, hanem az öldöklés völgyéről; és temetkezni fognak Tófetben, és hely sem lesz elég“. (Jeremiás 7:32) Jehova itélete beteljesül, amidőn pusztulás éri az ő nevének gyalázóit. „Tófet“ az ördög szövetségeseinek temetkező helye lesz, mindazok szerencsétlen kimenetelének emlékezetére, akik a Sátán tisztelői, vagypedig az ő vallását követik. Amit Jehova 'Silóval cselekedett‘, ugyanazt fogja cselekedni a „kereszténységgel“ is és a képmutató vallásgyakorlat helyeinek további fennmaradását nem engedélyezi. Jehova kimutatja hatalmát a Sátán és kultuszának minden helye felett.

²⁸ Az ördögi vallás és szándékos követőinek teljes pusztulásáról a próféta következő szavai biztosítanak bennünket: „És e nép holtteste az ég madarainak és a barmoknak lesz eledelökké, és nem lesz, ki elriassza azokat“. (Jeremiás 7:33) Tófet, amely azután a „gyilkolás völgyének“ nevét viseli, annyira meg fog telni, hogy nem lesz több hely a temetkezésre, és senki sem marad életben, aki az elhunytak elhantolásáról gondoskodna. Jehova ítéletvégrehajtója teljes összhangban van Jehovával és az ő igéjével, a felekezeti képmutatókat semmi tiszteletben nem részesíti, még haláluk után sem, hanem mint ganéjt és keselyű eleségét hagyja a föld színén. Olyanok lesznek mint a mezei állatok. Ezen tényt a próféta következő szavai emelik ki: „És azon a napon Jehovától levágatnak a föld egyik végétől fogva a föld másik vegéig; nem sirattatnak meg, és össze sem hordatnak, és el sem temettetnek, olyanok lesznek a földnek színén, mint a ganéj“. — Jeremiás 25:33.

²⁹

A felekezetieskedők az Úr nevében különböző ünnepeket tartanak, melyek ellenkeznek az ő igéjével és szent nevét gyalázzák. A „keresztény“ nemzetek felekezetieskedői önző és üzleties szempontból ünnepük a„karácsonyi“ és húsvéti“ ünnepeket. Ezen alkalmakat a papság arra használja, hogy a maga és szervezete részére pénzt gyűjtsön, míg a kereskedelmi világ rengeteg értéktelen dolgot ad el a népnek; együtt részegednek le az ördög „borától“ és mindnyájan gyalázzák Isten és Krisztus nevét. Minden ilyen szörnyűség egy bizonyos időben véget ér: „És megszüntetem Júda városaiban és Jeruzsálem uccáin az örömnek szavát és a vígasságnak szavát, a vőlegény szavát és a menyasszony szavát; mert elpusztul a föld“. (Jeremiás 7:34) A féktelen vigadozás, amit általában a „kereszténység“ felekezetieskedőinél tapasztalunk mennyegzők alkalmával, szintén megszűnik, és letűnik a hangos vidámság az egyházi ünnepek színhelyéről. Az egyedüli tartós öröm, az „Úr öröme“, a menyasszony és vőlegény öröme, mindazok öröme, akik magasztalják Jehova nevét. (János 3:29) Az úr Jézus kijelenti, hogy Jehova haragjának megnyilvánulásáig, azaz az „ő szokatlan cselekedetéig“ az emberek tovább is házasodni fognak a „kereszténységben“, anélkül, hogy a felekezetieskedők. Isten igéjétfigyelembe vennék. (Máté 24:38, 39) A jelen valóság teljesen igazolja a próféta ezen szavait. Armageddonkor a „kereszténység“ kietlen pusztává változik. Jehova nem kedveli a „kereszténysége“, mivel a Sátán mel-

lett foglalt állást és az embereket Istentől és azon ke¬ gyes intézkedésektől, melyben őket Jehova részesítette, eltérítette.

³⁰

Jehova Jeremiást, a prófétai munka elvégzésére és

a prófétai üzenet tolmácsolására használta, amely előre bejelentette mindazt, amit a távol jő vőben azokkal fog cselekedni, akiket a hitetlen izraeliták példáztak. Az akkori papság, azaz lelkipásztorok által vezérelt izr.a- eliták Isten parancsolatait feledésben hagyták és vallás¬ kultuszt kezdtek gyakorolni, amely emberi tanításu¬ kon alapult és az, ördögtől származott Sokan a papság követői lettek és maguk is felekezetieskedökke váltak. Az Úr üzenetének Jeremiás által való hirdetése „szokat¬ lan munkának** tűnt fel ama felekezetieskedők előtt, és „szokatlan cselekedetet** láttak ama veszedelemben, me¬ lyet a mindenható Isten Jeruzsálemre zúdított, és amit Jeremiás próféta már előre megjövendölt? Úgy a munka, mint az előre bejelentett cselekedet annyira fantaszti¬ kusnak, távollevőnek és csodálatosnak látszott a fclc- kezetieskedők előtt, hogy az egészet megcsak arra sem méltatták, hogy vele komolyan foglalkozzanak. Ugjau- úgy van az a ..kereszténységnél** is. Figyeljük csak meg a következő bizonyítékokat, melyek ezen következteté¬

seket támogatják.

A nép figyelmeztetése

³¹

Ehhez a ponthoz érve, helyénvaló lesz, ha figyelmün¬

ket Jeremiás jövendölésének 26. fejezetére fordítjuk, melyet figyelmesen olvassunk át és tegyük tanulmány tárgyává. Célszerűnek bizonyul ezen a helyen egyes tör¬ ténelmi események megjelölése. Az időpontot a király uralkodásának dátuma határozza meg közelebbről. „A Jojákim uralkodásának kezdetén, aki fia vala Jóslásnak, a Júda királyának, c szót szólá Jehova, mondván**. (Jeremiás 26:1) A történelmi feljegyzésekre való tekin¬ tettel vegyük figyelembe most, a következőket: „És Fa- laó-Nékó Eliákimot, a Jósiás fiát tette királlyá, az ő atyja, Jósiás helyett, és nevét. Jojákiinra változtatta; Jojákiinot pedig (istentelen testvérét, akit Faraó trón¬ jától megfosztott és Jojákiinmal helyettesített) magával vivé, és az Egyiptomba megérkezvén, ott hala meg. Az ezüstöt és az aranyat megadta ugyan Jojákim a Fáraó¬ nak, de az országot sarcoltatta meg, hogy megadhassa az ezüstöt Faraó parancsolata szerint; a föld népe kö¬ zül mindenkitől az ő értéke szerint hajtott be ezüstöt és aranyat, hogy Faraó-Nékónak adja. Jojákim huszonöt esztendős volt, mikor uralkodni kezdett, és tizenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az ő anyjának ne¬ ve Zébuda, a Rúmabeli Pedája leánya. És gonoszul cselekedék Jehova szemei előtt mind aszerint, amint az

ő atyái cselekedtek**. — Királyok II. 23 :34—37.

³² Abban az időben történt, hogy Jehova egy külön

üzenettel bízta meg Jeremiást, melyet a jeruzsálemi fe- lekezetieskedökhöz kellett eljuttatnia. Ez azelőtt tör¬ tént, amidőn Nahukodonozor feljött Jojákim ellen (ez az ő uralkodásának nyolcadik évében történt) és szol¬ gájává tette. Három évig tartó szolgaság után Jojákim elfordult és elpártolt, tőle. (Királyok II. 24 : 1) Jojákim Izrael királya lett; Jeremiás akkor már tizennyolc éven', át hirdette az Üzenetet, ami Jósiás királyi uralmának utolsó éveiben történt, aki Isten szolgája volt. Ama ve¬ szély helyes felismerése és értékelése végett, mellyel Jeremiás küzdött, vegyük figyelembe a 26. fejezetben feljegyzett egyes történelmi eseményeket: „És Jojákim király embereket küldött Egyiptomba (akinek abban az időben Jojákim adófizetője vagy szolgája volt), Elná- tánt, az Akbor fiát-, és más férfiakat vele együtt Egyip¬

tomba. És kihozák Uriást (a prófétát) Egyiptomból és