„Oldal:Abdiás-3-4-rész-1936.djvu/13” változatai közötti eltérés

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
(Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „{{raw:data:ta|r|201}} {{raw:data:c| {{raw:data:p|c| három és fél évig tartó ínség idejében ott lakott egy özv. asszonynál és annak fiánál. — Királyok I.…”)
 
a
 
(3 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva)
Oldal állapotaOldal állapota
-
Nincs korrektúrázva
+
Korrektúrázva
Oldal (be lesz illesztve):Oldal (be lesz illesztve):
3. sor: 3. sor:
 
{{raw:data:p|c|
 
{{raw:data:p|c|
 
három és fél évig tartó ínség idejében ott lakott egy özv. asszonynál és annak fiánál. — Királyok I. 17:9, 10}}
 
három és fél évig tartó ínség idejében ott lakott egy özv. asszonynál és annak fiánál. — Királyok I. 17:9, 10}}
{{raw:data:p|26.|25-29.|Hadd nézzük meg a jövendölés teljesülését:
+
{{raw:data:p|26.|25.-29.|Hadd nézzük meg a jövendölés teljesülését: A lelki Izrael serege 1918-ban és 1918 előtt a sátáni szervezet fogságában volt, Babilonban. Addig az ideig e világ uralkodóit, Sátán szolgáit tekintették a „felső hatalmaknak”. Természetesen ezt tudatlanságból mívelték, mindazáltal őszintén hívek voltak Jehovához. Az ígéret szerint fogják birtokba venni azt a helyet, amelyet elnyomóik tartanak jogtalanul birtokukban. Ez annak a képlete, hogyan vigyáz Isten gondosan azokra, akik tényleg hűségesek hozzá, s hogyan fogja őket a kellő időben megmenteni és hatalmat adni nekik az ő ellenségeik felett. Az Úr most kétségtelenül azért mutatja meg népének ezeket az igazságokat, hogy vigaszt merítsenek belőle és feladatukat kitartóan teljesítsék, amivel őket megbízta.}}
A lelki Izrael serege 1918-ban és 1918 előtt a sá¬
+
{{raw:data:p|27.|25.-29.|Abdiás kifejezése szerint a „jeruzsálemi száműzöttek” azon következtetésre kényszerít, hogy a jövendölés e részének teljesülése valamivel 1918 után fog kezdődni, tehát még amíg a maradék a földön van s mielőtt munkáját befejezi a földön. „Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodozók.(126. zsoltár 1) Amidőn a hívek látták, hogy Sátán szervezetének rabláncaitól megszabadultak és Jézus Krisztusban függetlenek lettek s amidőn felismerték, hogy Isten és Jézus Krisztus a „felső
táni szervezet fogságában volt, Babilonban. Ad¬
+
hatalmak” akiknek mindenkor alá kell rendelniük magukat, ez felüdülés volt számukra; sokan így is szóltak.}}
dig az ideig e világ uralkodóit, Sátán szolgáit te¬
+
{{raw:data:p|28.|25.-29.|Azonkívül a maradék felől áll megírva a következő is: „Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vigadozással.Ez szószerint megtörtént, amidőn a maradék látta, hogy Sátán a mennyből kivettetett és Isten népe Armageddonig egy munkát kell hogy elvégezzen Jehova dicsőítésére, mely után aztán Sátán és hordái elpusztíttatnak. Az Úr így szólt hozzá: „Azért örvendezzetek ti, egek, s akik azokban lakoztok!(Jelenések 12:12) A maradék hallotta és megértette ezt és örömében ujjongott, örvendett, mert látta, hogy az Úr Jézus főcélja Jehova nevének igazolásából áll; most pedig a maradék belépett az Úr örömébe, látván, hogy közre szabad működnie Jehova nevének igazolásában. Mások a nemzetek közül, akik az Úr kegyelmét látják a felszentelt maradék felett, mint olyanok vannak bemutatva a zsoltáros által, akik a következőkép beszélgetnek a maradék felől: „Akkor így szólnak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr!Sokan látják a világiak közül, hogy a maradék a világháború után mintegy a halálból tért vissza és sokkal nagyobb buzgósággal és komolysággal vonult ki, mint azelőtt, hogy bizonyságot tegyen Isten országáról; s így kétségtelenül megláthatták Isten kegyelmét övéi iránt s az emberek beszéltek efelől egymással. A hű maradék, amely immár belépett az Úr örömébe, eképpen beszél maga között: „Nagy dolgot cselekedett velünk az Úr; azért örvendünk!Ezek a hívek egy ideig könnyek között vetettek, most azonban elérkezett a fordulópont; és meg van írva: „Akik könnyhullatások között vetnek, örömmel aratnak majd!(126. zsoltár 5) Ez az állandóan fokozódó öröm ideje a hű maradék számára, mivel látta, hogy kiváltságában áll résztvennie Jehova nevének igazolásában. A hű maradék tagjai megfeledkeztek magukról s az önzetlenek szolgálnak}}|
kintették a „felső hatalmaknak". Természetesen
+
{{raw:data:p|c|Istennek, mégpedig azért, mivel szeretik őt. Ez tehát nyilván az apostol által említett időre mutat reá, amiről ezeket írta: „Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi őhozzá leendő egybegyűlésünkre nézve.(Thess. I. 2:1) „Ismeri az Úr az övéit, és álljon el (mostantól kezdve) a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja!(Tim. II. 2:19) Ez mutatja, hogy azok a hívek, akik egykor szét voltak szórva, most az Úrhoz gyűjtettek.}}
ezt tudatlanságból mívelték, mindazáltal őszintén
+
{{raw:data:p|29.|25.-29.|Ebben az összefüggésben figyeljük meg, hogy Abdiás azt mondja a száműzöttekről, hogy a déli városokat” fogják birtokukba venni. Ez nyilván az ellenség kiűzését és a fennhatóságnak Isten hű népére való átszállását és Jehova nevének igazolását is magában foglalja. Akit az Úr a vizsgálatkor és az ítéletkor a templomban hűségesnek talált, annak az ő kijelentése szerint bizonyos „városokat” fog átadni, ami nyilván az ő szervezetének szent és nagy városának bizonyos részeit jelenti. „Eljőve pedig az első, mondván: Uram, a te girád tíz girát nyert, ő pedig monda neki: Jól vagyon jó szolgám! Mivelhogy kevesen voltál , legyen birodalmad tíz városokon! És jőve a második, mondván: Uram, a te girád öt girát nyert. Monda pedig ennek is: Neked is legyen birodalmad öt városon!— Lukács 19:16—19}}
hívek voltak Jehovához. Az ígéret szerint fog¬
+
{{raw:data:p|30.|Mindenki, aki most az Úr szervezetében van és értékeli azon nagy kiváltságot, hogy megismerheti Jehovát és szolgálhat neki, megérti, hogy „Isten helyezte el a tagokat a testben a maga jótetszése szerint” (Kor. I. 12:18) s közülök mindeniknek kedve telik abban, hogy az Úr kegyelméből betöltse hivatalát, amelyre rendeltetett. A tiszta szívűek között nem uralkodik irigység és féltékenység. Sem személyi tekintély kérdése, hanem mindnyájan egyek a Krisztusban s egy emberként cselekesznek Jehova dicsőítésére. Mindazáltal előfordul, hogy egyesek, akik egy ideig hű népe közé vegyültek, tiszteletrevágyók lesznek s oly tisztségekre nyomulnak előre, amelyeket a maguk részére előnyösebbnek tartanak. Ez teljesen téves szellemet fejez ki s azt jelenti, hogy az ily feltolakodók törvénytelen útra léptek. Az Úr kijelenti, hogy az ilyeneket össze fogja szedni s ki fogja tenni az ő országából. (Máté 13:41) Ezt az eltávolítást az Úr angyalai végzik el s ezek az angyalok kísérik el Jézus Krisztust templomához, (Máté 25:31) Ezek az angyalok gondoskodnak Isten népe között a kapcsolatról és sok dolog felől is, amiket testi szemeivel nem láthat és testi füleivel nem vehet tudomásul. Meg van ígérve: „Tábort jár az Úr angyala az őt félők körül és megszabadítja őket!(34. zsoltár 8), s ez azt kell hogy jelentse, hogy ezek az angyalok Jézus Krisztus parancsnoksága alatt különös érdeklődéssel vigyáznak Isten híveire a földön.}}
ják birtokba venni azt a helyet, amelyet elnyomó¬
+
{{raw:data:ta|c|{{raw:data:s|Szabadító}}}}
ik tartanak jogtalanul birtokukban. Ez annak a
+
{{raw:data:p|31.|31.-32.|Jehova nem gyönyörködik az istentelenben, még a halálában sem. „Mert nem olyan Isten vagy te, aki a hamisságban gyönyörködnél; nem lakhatik te nálad gonosz.(5. zsoltár 5) Továbbá írva van: „Élek én, ezt mondja az Úristen, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában.(Ezékiel 33:11) A hitetlenek vagy törvényszegők olyanok, akiknek volt alkalmuk Jehova megismerésére és szolgálatára, de ellenkező útra tértek s közéjük tartozik a klérus és a gonoszszolga osztálya is. Az ily elvetemültek felől áll meg-}}
keplete, hogyan vigyáz Isten gondosan azokra,
 
akik tényleg hűségesek hozzá, s hogyan fogja
 
őket a kellő időben megmenteni és hatalmat adni
 
nekik az ő ellenségeik felett. Az Űr most kétség¬
 
telenül azért mutatja meg népének ezeket az
 
igazságokat, hogy vigaszt merítsenek belőle és
 
feladatukat kitartóan teljesítsék, amivel őket
 
megbízta.
 
Abdiás kifejezése szerint a „jeruzsálemi szám-
 
űzöttek" azon következtetésre kényszerít, hogy
 
a jövendölés e részének teljesülése valamivel
 
1918 után fog kezdődni, tehát még amíg a mara¬
 
dék a földön van s mielőtt munkáját befejezi a
 
földön. „Mikor visszahozta az Űr Sionnak fog¬
 
lyait, olyanok voltunk, mint az álmodozók." (126.
 
zsoltár 1) Amidőn a hívek látták, hogy Sátán
 
szervezetének rabláncaitól megszabadultak és Jé¬
 
zus Krisztusban függetlenek lettek s amidőn fel¬
 
ismerték, hogy Isten és Jézus Krisztus a „felső
 
hatalmak" akiknek mindenkor' alá kell rendelniük
 
magukat, ez felüdülés volt számukra; sokan így
 
is szóltak. *
 
’• Azonkívül a maradék felől áll megírva a kö¬
 
vetkező is: „Akkor megtelt a szánk nevetéssel,
 
nyelvünk pedig vigadozással." Ez szószerint meg¬
 
történt, amidőn a maradék látta, hogy Sátán a
 
mennyből kivettetett és Isten népe Armageddonig
 
egy munkát kell hogy elvégezzen Jehova dicsőí¬
 
tésére, mely után aztán Sátán és hordái elpusz-
 
tittatnak. Az Űr így szólt hozzá: „Azért örven¬
 
dezzetek ti, egek, s akik azokban lakoztok!" (Je¬
 
lenések 12 :12) A maradék hallotta és megértet¬
 
te ezt és örömében ujjongott, örvendett, mert lát¬
 
ta, hogy az Űr Jézus főcélja Jehova nevének iga¬
 
zolásából áll; most pedig a maradék belépett az
 
Ür örömébe, látván, hogy közre szabad működnie
 
Jehova nevének igazolásában. Mások a nemzetek
 
közül, akik az Űr kegyelmét látják a felszentelt
 
maradék felett, mint olyanok vannak bemutatva
 
a zsoltáros által, akik a következőkép beszélget¬
 
nek a maradék felől: „Akkor így szólnak a po-
 
gányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Űr!"
 
Sokan látják a világiak közül, hogy a maradék
 
a világháború után mintegy a halálból tért visz-
 
sza és sokkal nagyobb buzgósággal és komoly¬
 
sággal vonult ki, mint azelőtt, hogy bizonyságot
 
tegyen Isten országáról; s így kétségtelenül meg¬
 
láthatták Isten kegyelmét övéi iránt s az embe¬
 
rek beszéltek efelcl egymással. A hű maradék,
 
amely immár belépett az űr örömébe, eképpen be¬
 
szél maga között: „Nagy dolgot cselekedett ve¬
 
lünk az Ür; azért örvendünk!" Ezek á hívek egy
 
ideig könnyek között vetettek, most azonban elér¬
 
kezett a fordulópont; és meg van írva: „Akik
 
könnvhullatások között vetnek, örömmel aratnak
 
majd!" (126. zsoltár 5) Ez az állandóan fokozó¬
 
öröm ideje a hű maradék számára, mivel lát¬
 
ta, hogy kiváltságában áll résztvennie Jehova
 
nevének igazolásában. A hű maradék tagjai meg¬
 
feledkeztek magukról s .az önzetlenek szolgálnak}}|
 
Istennek, mégpedig azért, mivel szeretik őt. Ez
 
tehát nyilván az apostol által említett időre mu¬
 
tat reá, amiről ezeket írta: „Kérünk pedig tite¬
 
ket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljö¬
 
vetelére és a mi őhozzá leendő egybegyiilésünkre
 
nézve." (Thess. I. 2:1) „Ismeri az Ür az öveit,
 
és álljon cl (mostantól kezdve) a hamisságtól
 
minden, aki Krisztus nevét vallja! " (Tim. II. 2 :
 
19) Ez mutatja, hogy azok a hívek, akik egykor
 
szét voltak szórva, most az Úrhoz gyüjtettek.
 
10 Ebben az összefüggésben figyeljük meg, hogy
 
Abdiás azt mondja a száműzöttekről, hogy a -deli
 
városokat" fogják birtokukba venni. Ez nyilván
 
az ellenség kiűzését és a fennhatóságnak Isten
 
hű népére való átszállását és Jehova nevének iga¬
 
zolását is magában foglalja. Akit az Ür^a vizsga¬
 
latkor és az ítéletkor a templomban hűségesnek
 
talált, annak az ö kijelentése szerint bizonyos
 
„városokat" fog átadni, ami nyilván az ö szerve¬
 
zetének szent és nagy városának bizonyos részeit
 
jelenti. „Eljőve pedig az első, mondván: Uram, a
 
te girád tíz girát nyert, ö pedig monda neki: Jól
 
vagyon jó szolgám! Mivelhogy kevesen voltál hu,
 
legyen birodalmad tíz városokon! És jőve a má¬
 
sodik, mondván: Uram, a te girád öt girát nyert.
 
Monda pedig ennek is: Neked is legyen birodal¬
 
mad öt városon!" — Lukács 19 :16—19
 
3,1 Mindenki, aki most az Ür szervezetében van
 
és értékeli azon nagy kiváltságot, hogy megis¬
 
merheti Jehovát és szolgálhat neki, megérti, hogy
 
„Isten helyezte el a tagokat a testben an].aSa
 
jótetszése szerint" (Kor. I. 12 :18) s közülök
 
mindeniknek kedve telik abban, hogy az Ür ke¬
 
gyelméből betöltse hivatalát, amelyre rendeltetett.
 
A tiszta szívűek között nem uralkodik irigység
 
és féltékenység. Sem személyi tekintély kérdésé,
 
hanem mindnyájan egyek a Krisztusban s egy
 
emberként cselekesznek Jehova dicsőítésére.
 
Mindazáltal előfordul, hogy egyesek, akik egy
 
ideig hű népe közé vegyültek, tiszteletrevágyok
 
lesznek s oly tisztségekre nyomulnak előre,
 
amelyeket a maguk részére előnyösebbnek tarta¬
 
nak. Ez teljesen téves szellemet fejez ki s azt je¬
 
lenti, hogy az ily feltolakodók törvénytelen útra
 
léptek. Az Űr kijelenti, hogy az ilyeneket össze
 
fogja szedni s ki fogja tenni az ő országából.
 
(Máté 13 : 41) Ezt az eltávolítást az Űr angyalai
 
végzik el s ezek az angyalok kísérik el Jézus Krisz¬
 
tust templomához, (Máté 25 : 31) Ezek az angya¬
 
lok gondoskodnak Isten népe között a kapcsolat¬
 
ról és sok dolog felől is, amiket testi szemeivel
 
nem láthat és testi füleivel nem vehet tudomá¬
 
sul. Meg van Ígérve: „Tábort jár az Űr angyala
 
az őt félők körül és megszabadítja őket!" (34.
 
zsoltár 8), s ez azt kell hogy jelentse, hogy ezek
 
az angyalok Jézus Krisztus parancsnoksága alatt
 
különös érdeklődéssel vigyáznak Isten híveire a
 
földön.
 
Szabadító
 
31 Jehova nem gyönyörködik az istentelenben,
 
még a halálában sem. „Mert nem olyan Isten
 
vagy te, aki a hamisságban gyönyörködnél; nem
 
lakhatik te nálad gonosz." (5. zsoltár 5) Továb¬
 
írva van: „Élek én, ezt mondja az Űristen,
 
hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában.
 
(Ezékiel 33 :11) A hitetlenek vagy törvénysze¬
 
gők olyanok, akiknek volt alkalmuk Jehova meg¬
 
ismerésére és szolgálatára, de ellenkező útra tér¬
 
ték s közéjük tartozik a klérus és a gonoszszol¬
 
ga osztálya is. Az ily elvetemültek felől áll meg¬
 
 
}}
 
}}

A lap jelenlegi, 2020. november 24., 19:18-kori változata

A lap korrektúrázva van


201
három és fél évig tartó ínség idejében ott lakott egy özv. asszonynál és annak fiánál. — Királyok I. 17:9, 10
26. Hadd nézzük meg a jövendölés teljesülését: A lelki Izrael serege 1918-ban és 1918 előtt a sátáni szervezet fogságában volt, Babilonban. Addig az ideig e világ uralkodóit, Sátán szolgáit tekintették a „felső hatalmaknak”. Természetesen ezt tudatlanságból mívelték, mindazáltal őszintén hívek voltak Jehovához. Az ígéret szerint fogják birtokba venni azt a helyet, amelyet elnyomóik tartanak jogtalanul birtokukban. Ez annak a képlete, hogyan vigyáz Isten gondosan azokra, akik tényleg hűségesek hozzá, s hogyan fogja őket a kellő időben megmenteni és hatalmat adni nekik az ő ellenségeik felett. Az Úr most kétségtelenül azért mutatja meg népének ezeket az igazságokat, hogy vigaszt merítsenek belőle és feladatukat kitartóan teljesítsék, amivel őket megbízta.
27. Abdiás kifejezése szerint a „jeruzsálemi száműzöttek” azon következtetésre kényszerít, hogy a jövendölés e részének teljesülése valamivel 1918 után fog kezdődni, tehát még amíg a maradék a földön van s mielőtt munkáját befejezi a földön. „Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodozók.” (126. zsoltár 1) Amidőn a hívek látták, hogy Sátán szervezetének rabláncaitól megszabadultak és Jézus Krisztusban függetlenek lettek s amidőn felismerték, hogy Isten és Jézus Krisztus a „felső hatalmak” akiknek mindenkor alá kell rendelniük magukat, ez felüdülés volt számukra; sokan így is szóltak.
28. Azonkívül a maradék felől áll megírva a következő is: „Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vigadozással.” Ez szószerint megtörtént, amidőn a maradék látta, hogy Sátán a mennyből kivettetett és Isten népe Armageddonig egy munkát kell hogy elvégezzen Jehova dicsőítésére, mely után aztán Sátán és hordái elpusztíttatnak. Az Úr így szólt hozzá: „Azért örvendezzetek ti, egek, s akik azokban lakoztok!” (Jelenések 12:12) A maradék hallotta és megértette ezt és örömében ujjongott, örvendett, mert látta, hogy az Úr Jézus főcélja Jehova nevének igazolásából áll; most pedig a maradék belépett az Úr örömébe, látván, hogy közre szabad működnie Jehova nevének igazolásában. Mások a nemzetek közül, akik az Úr kegyelmét látják a felszentelt maradék felett, mint olyanok vannak bemutatva a zsoltáros által, akik a következőkép beszélgetnek a maradék felől: „Akkor így szólnak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr!” Sokan látják a világiak közül, hogy a maradék a világháború után mintegy a halálból tért vissza és sokkal nagyobb buzgósággal és komolysággal vonult ki, mint azelőtt, hogy bizonyságot tegyen Isten országáról; s így kétségtelenül megláthatták Isten kegyelmét övéi iránt s az emberek beszéltek efelől egymással. A hű maradék, amely immár belépett az Úr örömébe, eképpen beszél maga között: „Nagy dolgot cselekedett velünk az Úr; azért örvendünk!” Ezek a hívek egy ideig könnyek között vetettek, most azonban elérkezett a fordulópont; és meg van írva: „Akik könnyhullatások között vetnek, örömmel aratnak majd!” (126. zsoltár 5) Ez az állandóan fokozódó öröm ideje a hű maradék számára, mivel látta, hogy kiváltságában áll résztvennie Jehova nevének igazolásában. A hű maradék tagjai megfeledkeztek magukról s az önzetlenek szolgálnak
Istennek, mégpedig azért, mivel szeretik őt. Ez tehát nyilván az apostol által említett időre mutat reá, amiről ezeket írta: „Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi őhozzá leendő egybegyűlésünkre nézve.” (Thess. I. 2:1) „Ismeri az Úr az övéit, és álljon el (mostantól kezdve) a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja!” (Tim. II. 2:19) Ez mutatja, hogy azok a hívek, akik egykor szét voltak szórva, most az Úrhoz gyűjtettek.
29. Ebben az összefüggésben figyeljük meg, hogy Abdiás azt mondja a száműzöttekről, hogy a déli városokat” fogják birtokukba venni. Ez nyilván az ellenség kiűzését és a fennhatóságnak Isten hű népére való átszállását és Jehova nevének igazolását is magában foglalja. Akit az Úr a vizsgálatkor és az ítéletkor a templomban hűségesnek talált, annak az ő kijelentése szerint bizonyos „városokat” fog átadni, ami nyilván az ő szervezetének szent és nagy városának bizonyos részeit jelenti. „Eljőve pedig az első, mondván: Uram, a te girád tíz girát nyert, ő pedig monda neki: Jól vagyon jó szolgám! Mivelhogy kevesen voltál hű, legyen birodalmad tíz városokon! És jőve a második, mondván: Uram, a te girád öt girát nyert. Monda pedig ennek is: Neked is legyen birodalmad öt városon!” — Lukács 19:16—19
30. Mindenki, aki most az Úr szervezetében van és értékeli azon nagy kiváltságot, hogy megismerheti Jehovát és szolgálhat neki, megérti, hogy „Isten helyezte el a tagokat a testben a maga jótetszése szerint” (Kor. I. 12:18) s közülök mindeniknek kedve telik abban, hogy az Úr kegyelméből betöltse hivatalát, amelyre rendeltetett. A tiszta szívűek között nem uralkodik irigység és féltékenység. Sem személyi tekintély kérdése, hanem mindnyájan egyek a Krisztusban s egy emberként cselekesznek Jehova dicsőítésére. Mindazáltal előfordul, hogy egyesek, akik egy ideig hű népe közé vegyültek, tiszteletrevágyók lesznek s oly tisztségekre nyomulnak előre, amelyeket a maguk részére előnyösebbnek tartanak. Ez teljesen téves szellemet fejez ki s azt jelenti, hogy az ily feltolakodók törvénytelen útra léptek. Az Úr kijelenti, hogy az ilyeneket össze fogja szedni s ki fogja tenni az ő országából. (Máté 13:41) Ezt az eltávolítást az Úr angyalai végzik el s ezek az angyalok kísérik el Jézus Krisztust templomához, (Máté 25:31) Ezek az angyalok gondoskodnak Isten népe között a kapcsolatról és sok dolog felől is, amiket testi szemeivel nem láthat és testi füleivel nem vehet tudomásul. Meg van ígérve: „Tábort jár az Úr angyala az őt félők körül és megszabadítja őket!” (34. zsoltár 8), s ez azt kell hogy jelentse, hogy ezek az angyalok Jézus Krisztus parancsnoksága alatt különös érdeklődéssel vigyáznak Isten híveire a földön.
Szabadító
31. Jehova nem gyönyörködik az istentelenben, még a halálában sem. „Mert nem olyan Isten vagy te, aki a hamisságban gyönyörködnél; nem lakhatik te nálad gonosz.” (5. zsoltár 5) Továbbá írva van: „Élek én, ezt mondja az Úristen, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában.” (Ezékiel 33:11) A hitetlenek vagy törvényszegők olyanok, akiknek volt alkalmuk Jehova megismerésére és szolgálatára, de ellenkező útra tértek s közéjük tartozik a klérus és a gonoszszolga osztálya is. Az ily elvetemültek felől áll meg-