Oldal:A bűnbak & Papok és léviták 1936.djvu/6

Innen: Hu JW United
A lap korábbi változatát látod, amilyen Katomozes (vitalap | szerkesztései) 2020. október 21., 09:34-kor történt szerkesztése után volt. (Korrektúrázva)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Jump to navigation Jump to search
A lap korrektúrázva van


162
önző vágyainak kielégítésére használta fel a Társulatnál betöltött hivatalát. Ámde az Úr a kellő időben megállást parancsolt neki. Fent idézett szavaiból kitűnik, hogy mások is csatlakoztak lázadásához s az Úr velük a maga idejében kétségtelenül tetszése szerint fog elbánni, ha úgy fogja jónak látni. Az Úr látható szervezetében nincsenek urak, sem mesterek, s emiatt nincs is oka félnie senkinek sem valamely embertől, aki önzetlenül szolgál Istennek. Még alkalom sincsen arra gondolni, hogy embertől félni kellene. Éppen így az is bizonyos, hogy aki teljesen az Úrnak szentelte magát, nem fog cselvetést szőni egy másik ellen az Úr szervezetében. Akik azonban nem tiszta szívűek, illetve akik önzéstől vannak indíttatva, szoktak cselvetéseket szőni. Ezek magukat és másokat is megcsalják; az Úr azonban ismeri a szív titkait s aszerint ítélkezik. Senki sem maradhat meg Isten szervezetében, aki tisztátlan szívvel bír; azért áll megírva: „Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet." — Példb. 4:23
A Sátánnak kiszolgáltatva
23 Amiképpen a bűnbak Azázelnek küldetett, úgylátszik hasonlóképpen voltak emberek az egész áldozati kor alatt, akik a bűnbak-osztályhoz tartoztak s az ördögnek voltak kiszolgáltatva, jóllehet a képlet főképpen akkor teljesül, amidőn az Úr templomához jön. Pál apostolt az Úr rendkívül felhatalmazta azon hatalommal is, hogy a lázadókat a Sátánnak kiszolgáltassa. Amidőn Pál figyelmeztetéseket és tanácsokat osztogatott Timótheusnak, írta: „Megtartván a hitet és jó lelkiismeretet, melyet némelyek elvetvén, a hit dolgában hajótörést szenvedtek; kik közül való Himénéus és Alexander, kiket átadtam a Sátánnak, hogy megtanulják, hogy ne káromkodjanak." (Tim. I. 1:19, 20) Annyi bizonyos, hogy az Úr nem tűri meg szervezetében a szándékos ellenkezőket: „A szentségtelen üres lármákat pedig kerüld, mert mind nagyobb istentelenségre növekednek. És az ő beszédük mint a rákfene terjed; közülök, való Himenéus és Filétus. Akik az igazság mellől eltévelyedtek, azt mondván, hogy a feltámadás már megtörtént és feldúlják némelyeknek a hitét. Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, melynek pecsétje ez: Ismeri az Úr az övéit; és: álljon el a hamisságtól minden, aki a Krisztus nevét vallja." — Tim. II. 2:16—19
24 Az apostol Isten népéhez, a keresztények testületéhez fordulva, figyelmüket a gonosztevőkre hívja fel közöttük, és többek között a paráznaságot, bálványimádást, haragot, irigységet, részegeskedést és a hasonlókat említi. (Korinthus I. 5:1, 2; Galata 5:19—21) Az ilyeneket cselekvők tisztátlanoknak vannak bemutatva, s mint olyanok, akik másokat is beszennyezhetnek és megfertőzhetnek a keresztény közösségben a becstelenség, gonoszság és törvénytelenség bűneivel. (Kor. I. 5:6—10; Péter II. 12:18, 19) Az ily gonosztevőkről s a hű keresztényeknek az ilyenekkel szemben tanúsítandó magatartásáról írja az apostol: „Azt írtam nektek ama levelemben, hogy a paráznákkal ne társalkodjatok. De nem általában e világ paráznáival, vagy csalóival, vagy ragadozóival, vagy bálványimádóival; mert hiszen így ki kellene e világból mennetek. Most azért azt írom nektek: hogy ne társalkodjatok (barátságot ne tartsatok) azzal, aki atyafi létére
parázna, vagy csaló, vagy bálványimádó, vagy szidalmazó vagy részeges vagy ragadozó (tolvaj). — Az ilyennel még együtt se egyetek." — Kor. I. 5:9—11
25 Ugyanezekre a gonosztevőkre hivatkozva, mondja az apostol: „Mert én távol lévén ugyan testben, de jelen lévén lélekben, már elvégeztem, mintha jelen volnék, hogy azt, aki ekként ezt cselekedte, ti és az én lelkem, ami Urunk Jézus Krisztusnak nevében egybegyűlvén, a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmával, átadjuk az ilyent a Sátánnak a testnek veszedelmére, hogy a lélek megtartassák az Úr Jézusnak ama napján." — Kor. I. 5:3—5
26 A hívekhez szóló figyelmeztetés, odairányul, hogy a gonosztevőket eltávolítsák s odaküldjék, ahová valók, s velük közösségét ne ápoljanak. Ugyanez a szabály szól minden ellenkezésre amelyet Isten népével szemben tanúsítanak, s köztük szakadást előidézni akarnak. (Róma 16:17, 18) Az apostol arra utasítja a hiveket, hogy a gonosztevőket távolítsák el maguk közül, hogy a „lélek megtartassék az Úr Jézusnak ama napján". Ezek a szavak nem jelentik a gonosztevő lelkének (szellemének) megszabadítását, az ő testi szervezetével szemben, hanem az Isten gyülekezetének szellemét jelentik, az Úr Jézus Krisztus szellemét amelynek be kell töltenie az Ú hű követőit is. Ezt a szellemet kell tehát az Úrnak tetsző állapotban megtartani és megőrizni hogy a keresztények testűlele az Úr Jézus napján, amidőn ő a templomban megjelenik, elismerésre méltónak ismertessék el általa
27 Ha a gonoszteők cselekedeteivel szemben szemet hunyunk, a keresztények egész testülete beszennyeződik. „Mert aki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; aki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örökéletet." (Galata 6:8) „Mert a testnek gondolata (érzülete) halál; a lélek gondolata (érzülete) pedig élet és békesség." (Róma 8:6) A figyelmeztetés tehát arra irányul hogy a gonosztevőket kerülni kell, hogy Krisztus szellemét megőrizzük a gyülekezetben a Úr Jézus Krisztusnak ítéletre való eljöveteléig. A korinthusi gyülekezetben uralkodó állapot életveszélyes volt s az apostol emiatt sürgette azt a testületet a szükséges intézkedések megtevésére a gonosztevőknek maguk közül való eltávolítására. "Nem jó a ti dicsekedésetek, avagy nem tudjátok-é, hogy egy kicsi kovász az egész tésztát megposhasztja? Tisztítsátok el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, aminthogy kovász nélkül valók vagytok; mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus megáldoztatott mi érettünk." (Kor. I, 5:6, 7).Az apostolnak későbben írt szavai mutatják, hogy a keresztények korinthusi gyülekezete megfogadta az ő tanácsát s az említett gonosztevő megbánta bűneit és visszatért az Úrhoz. (Kor. II. 2:5—11) Így őriztetett meg a gyülekezet szelleme s ez mutatja, hogy hasonlóképpen kell tenniök mindazoknak, akik az Úr elismerését bírták, amidőn ő templomához 1918-ban megjött az ítélkezésre és az Istennek szenteltek megtisztítására. A nagy olvasztó, Jézus Krisztus a szentély megtisztításakor nem rontja szét a szentély-osztály feddhetetlen szellemét, hanem megőrzi és megmenti a felkentek munkájának teljes befejezéséig. A félrevezetőket