Oldal:A bűnbak & Papok és léviták 1936.djvu/12

Innen: Hu JW United
A lap korábbi változatát látod, amilyen Katomozes (vitalap | szerkesztései) 2020. október 27., 10:53-kor történt szerkesztése után volt. (Korrektúrázva)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Jump to navigation Jump to search
A lap korrektúrázva van


168
a papok pedig, akik az Úrnak szolgálnak, az Áron fiai, és vannak léviták, akik forgolódnak az ő tisztükben." (Krónika II. 13:10) A Szentírásban nem jogosít fel semmi sem azon következtetésre, hogy Isten a nem-papok által egy kevésbé hűséges osztályt példáztatott volna. Ha az Úr ilyesmit csinált volna, ez azt jelentette volna, hogy szándékában áll olyanokat is elismerésében részesíteni, akik csak részben hűségesek; de az ilyesmi teljesen összeférhetetlen Isten kifejezett véghatározatával.
15 A földbirtoknélküliség egyformán vonatkozott a papokra és a nem-papokra is; „Monda pedig az Úr Áronnak: Az ő földjükből örökséged nem lesz, sem osztályrészed nem lesz neked ő közöttük: Én vagyok a te osztályrészed és a te örökséged Izrael fiai között. De ímé, a Lévi fiainak örökségül adtam minden tizedet Izraelben; az ő szolgálatjukért való osztályrész ez, amellyel teljesítik ők a gyülekezet sátorának szolgálatát." — Mózes IV. 18:20, 21
16 A léviták közül senkinek sem volt jussa a földhöz. Ha ez azt jelenti, hogy a papi-osztálynak mennyei- és nem földi részt kell örökölnie, ez a nem-papok-osztályára is vonatkozik. Mivel a „nagysokaság" kétségtelenül földi és nem mennyei osztály, ez azt bizonyíthatja, hogy a léviták között a nem-papok nem példázzák a nagysokaságot. Még a nem-papok is papi szolgálatot végeztek, ha sok volt a munka és közreműködésükre szükség volt. (Krónika II. 29:34; 30:16,17) A törzs nem-papjai a templom énekesei voltak. (Krónika I. 15:16—22; 16:4—6; Krónika II. 5:12) Isten törvényére tanítottak és az ő ítéleteit az ő parancsai szerint hirdették ki. (Krónika II. 17:8, 9; 19:8—11) Az ily szolgálat nem lelheti képmását egy kevésbé hű, szellemtől született osztályban, főképpen e világ végén nem, amidőn a nagysokaság létrehívása történik. Igaz, hogy a nem-papi léviták nem viseltek papiöltözetet. De ahelyett, hogy ez a vonás egy kevésbé hű osztályt, amelyet „nyomorúság szenteinek" neveztek, példázna, inkább arra mutat, hogy nem példáznak valamily különálló osztályt az Úr szervezetében, hanem csakis azokat, akik Isten szervezetében szolgálnak. Ezek az Úrnak szolgáltak.
Közös érdekek
17 Lévi egész törzsének az érdekei, a papokéval, a segédpapokéval és a nem-papokéval együtt közösek voltak. Mindnyájan az Úrnak szolgáltak az ő parancsai szerint. Csoportokba való beosztásuk szolgálati fokozatuk szerint nyilván nem azt célozta, hogy a jelképben egymástól különálló két osztályt, — egy hűségeset és egy kevésbé hűségeset — példázzon, hanem az elsőszülötteknek vagy Isten kegyeltjeinek egyazon szolgálati szervezetét ábrázolta, amelynek minden tagja elvégezte a részére kijelölt szolgálatot; éppen így van most a hasonmásban. Jehova bizonyságtevői közül nem szolgálhat mindenik egyazon szerepben. Egyesek közülök a központban, mások a fiókhivatalokban, ismét mások mint úttörők, vagy más minőségben szolgálnak; de a szolgálatukat mindnyájan úgy végzik, mintegy az úrnak. Akár ezt, vagy azt a tisztséget töltik be, mindenesetre Istennek és az ő országának szolgálnak s mindnyájan képviselve vannak Jézus Krisztusban, a főpapban, mint főnökükben és urukban. Ha szenved valaki közülök, mindnyájan együtt szenvednek ve¬
le; s ha egy örvend közülök, a többiek is örvendenek vele. Többen közülök „gyalázatok és szorongatások között is látványossággá lesznek" s a többiek velők szenvednek mint Isten e felkentjeinek társai. (Zsidók 10:32, 33) Az emberek szemeiben egyesek kevésbé tiszteletteljes szerepet fognak betölteni a többieknél! Isten nem személyválogató. (Efézus 6:9) Jehova előtt a hűség s a feltétlen ragaszkodás a kedves. Egyetlen oly szöveg nincsen, amely azt engedné sejtetni, hogy Isten jutalomban vagy elismerésében fog részesíteni valaha is valamely hűtlen osztályt. Semilyen indoklás alapján sem hihetjük, hogy Isten egy második szellemi osztályt is akarna magának s jutalomban részesítené azt, ha valamennyire is, mivel nem volt éppen hűséges, hanem a világ dolgaiba belekeveredett s egyúttal a világnak és Istennek is szolgálni akar.
Menedékvárosok
18 Isten törvényében hat menedékvárosról gondoskodott, amelyekben mindennikben a Lévi törzsebeliek laktak, s ennek a törzsnek egyik városát Hebronnak hívták, s a papok, illetve a léviták laktak abban. Ha a nem-papi léviták alacsonyabbrendű felszenteltek-osztályát példázták-, amely a királyi háznál kevésbbé hűséges, úgy ez azt jelentené, hogy az oly ember, aki nem szándékosan ölt, Isten szervezetének azon részéhez kellett meneküljön, amely csak részben volt hűséges Isten iránt. Ámde ez a következtetés teljesen észszerűtlen lenne és írás ellenes is. (Mózes IV. 35: 2—15; Krón. I. 6:57) A menedékvárosok Isten hű földi szervezetét mint egészet példázzák s mint a királyi ház részét, ahova az oly ember menekülhet, aki előzetes szándék nélkül agyonütött valakit. A hasonmási menedékvárosok a világ végén, az Úr Jézusnak templomáhozövetele után s miután az ország üzenetének hirdetése megkezdődött, kerülnek alkalmazásra. Jehova szervezete nem állhat két osztályból, egy hűségesből és egy kevésbé hűségesből, amely utóbbit a „nyomorúságból jövőnek" is szoktunk nevezni. Ez további amellett szóló erős érv, hogy a léviták Isten azon híveit példázzák, akik az ő szervezetét alkotják, s akik közül egyesek egy, mások más helyet töltenek be, ahova Isten helyezte őket; az egész szervezet fölött pedig Jézus Krisztus, a nagy pap áll.
19 Az izraeliták között olyanok is voltak, akik maguk nem voltak izraeliták. Az írásban említett „nétineusok". (azaz „adottak") nem voltak izraeliták. (Krón. I. 9:2) Józsué ezeknek az „adottaknak" alacsonyabb szolgálatot jelölt ki. (Józsué 9:22—27) Ezek tisztán meg vannak különböztetve a lévitáktól. (Esdrás 2:70; 8:20; Nehemiás 7:73) Ama tény, hogy a nétineusok a sátorral kapcsolatban végeztek bizonyos szolgálatot, nem azt jelenti, hogy a léviták oly osztályt példáznak, amely a földön fog örök életet nyerni.
20 A kéhátiak a Lévi törzséhez tartozó család volt. A Kéhát családjából való Kóré alávaló lázadó volt Istennek a sátor szolgálatával kapcsolatos intézkedésével szemben. (Mózes IV. 16:1—25) Kóré által az írás nyilván egy szellemtől született osztályt példáz, amely egykor a királyság várományosa volt, de hűtlen lett és el fog pusztulni. „Jaj nekik, mert a Kain útján indultak el és a Bálám tévelygéseivel bérért szakadtak ki és a Kóré ellenkezésével vesztek el". (Júdás 11.)