„Oldal:A-nagysokaság-összegyűjtése-3-4-rész-1937.djvu/4” változatai közötti eltérés

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
(Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „4 az ö fő szervezetéhez tartozik a nagyobb Józsué parancsnoksága alatt: „Ne télj az ellenségtől!" S azonkívül megparancsolja neki: „Ne lankadja¬ nak a k…”)
 
 
(6 közbenső módosítás, amit 2 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
Oldal állapotaOldal állapota
-
Nincs korrektúrázva
+
Korrektúrázva
Oldal (be lesz illesztve):Oldal (be lesz illesztve):
1. sor: 1. sor:
4
+
{{raw:data:m|0|0|0|15|4{{raw:data:ai|2||}}}}
az ö fő szervezetéhez tartozik a nagyobb Józsué
+
{{raw:data:c|
parancsnoksága alatt: „Ne télj az ellenségtől!"
+
{{raw:data:p|c|az ő fő szervezetéhez tartozik a nagyobb Józsué parancsnoksága alatt: „Ne félj az ellenségtől!" S azonkívül megparancsolja neki: „Ne lankadjanak a kezeid!" (Sofóniás 3:16) Ez nem úgy hangzik, mintha előbb kedvezőbb idő elkövetkezését kellene megvárni, s csak akkor vinni a nagysokasághoz az ország evangéliumát, amint azt néhány „okos ember" a maga bölcseségében tanácsolja. Ellenkezőleg, ez arra mutat, hogy a maradéknak most teljes szorgalommal kell végezni munkáját, minden hanyagság nélkül. Most a maradék és Isten ellenségei között háború van folyamatban. Amely fegyvert most a maradék ebben a hadjáratban használ, a „Lélek fegyvere, illetve Isten igéje", ezt kell most használnia, amennyiben bátran és félelem nélkül hirdeti a királyság evangéliumát. Ezt most, vagypedig később kell tenni? Jehova prófétája útján megmondja: „Ama napon", t.i. az „Úr napján", amidőn az Úr Jézus templomában van és a nemzeteket szétválasztja egymástól. Tehát most, a jelenben kell alkalmat nyerjenek az Úrtól a „többi juhok" az igazság ismeretére, s kell ezt az alkalmat megragadniok s bebizonyítaniok, hogy Isten és az ő országa mellett állanak.}}
S azonkívül megparancsolja neki: „Ne lankadja¬
+
{{raw:data:p|7|A maradéknak nem lehet mentsége, ha most az ördögtől megfogatni hagyja magát, s meg lett ígérve nekünk, hogy a választottak nem hagyják magukat elámítani. Teljesen figyelmeztetve vagyunk a ravasz ellenséggel szemben és „az ő szándékai nem ismeretlenek előttünk." (Kor. II. 2:11) Akik most vigyáznak, nagyon jól tudják, hogy az ördög minden áron le akarja győzni és meg akarja semmisíteni Jehova bizonyságtevőinek munkáját. A maradék a „világosság gyermekeiből" áll, vigyázniok kell tehát, hogy a világosságban járjanak és a parancsolatot megtartsák: „Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok!" — Thess. I. 5:6}}
nak a kezeid!" (Sofóniás 3 :16) Ez nem úgy .
+
{{raw:data:p|8|8-9| Józsué tudatában volt annak, hogy ellenség között volt, s abban az országban csakis a gibeoniták barátságosak az izraeliták iránt. Nem várakozhatott tehát addig, amíg az egyesült haderők el fogják pusztítani a gibeonitákat, hanem haladéktalanul cselekednie kellett: „Felméne azért Józsué Gilgálból, ő maga és az egész hadakozó nép vele." — Józsué 10:7}}
hangzik, mintha előbb kedvezőbb idő elkövetke-
+
{{raw:data:p|9|8-9| Józsué, aki itt Jézust képviselte, ezen alkalommal nagyszerűen mutatott példát a maradék eljárása tekintetében. Megmutatta, hogy gyorsan kell eljárni s mindenkor serénynek kell lenni. Isten akkor mutatta meg világosan, hogy a munkát a hasonmási gibeoniták, a nagysokaság érdekében gyorsan és lankadatlan kezekkel kell végrehajtani. Ezt a munkát nevezi az Úr más szövegben a homlokon és a kezeken való elpecsételésnek s a kéznyujtásnak, mely Jehova szervezetébe vagy harci szekerébe felsegít. Ezt a munkát gyorsan és halogatás nélkül kell végezni. (Kir. II. 10:15; Ezékiel 9:4) A maradék csak akkor lehet szorgalmas és éber, ha az ellenség mozdulatait figyelemmel kiséri, s nem fogja kelepcébe vonatni magát.}}
zését kellene megvárni, s csak akkor vinni a
+
{{raw:data:p|10| Ennek a pontnak az illusztrálására képzeljük el a következő esetet: Valaki, aki több év óta a Társulat szolgálatában állott, Isten népének csoportjait gyakran felkereste mint szónok és olvas-}}|
nagysokasághoz az ország evangéliumát, amint
+
{{raw:data:p|c|ta a nagysokaságról szóló közleményeket, a foglyokról és a menedékvárosokról szóló cikkeket, gúnyosan nyilatkozik mindezen közlemények és próféciák felől, mondván: „Azok gyermeteg következtetések; a tulajdonképpeni munka a nagysokaság érdekében csak a jövőben, néhány húsz év múlva fog történni és nem mostan; a folyóiratban közölt magyarázatok csupán egy embernek a nézeteit közlik; ami azokban van előadva a próféciák felől, csupán gyermeteg következtetés; most nekünk csupán arra van szükségünk, hogy ismereteket gyűjtsünk s így felkészüljünk az elkövetkező munkára." Vajjon mi célja lehet az ily fecsegésnek? Az ilyesmi azoknál, akik ráhallgatnak, csak kezeik meglankadását eredményezheti, s azt, hogy megszűnjenek elvinni most az ország evangéliumát a néphez; az ilyenek egyszerűen leülnek, kényelembe helyezkednek és várják a jobb időket. Akik tevékenységük felhagyására valamily ürügyet keresnek, az ily kijelentésekkel fogják mentegetni próbálni viselkedésüket és megnyugtatni magukat. Amit a fent említett esettel kapcsolatban mondtunk, tényleg megtörtént, s ez különböző testvéreket nagyon nyugtalanított, akik levelekkel fordultak hozzánk és megkérdezték, mitevők legyenek. Mivel a Kísértő ily rafinált fogásokkal próbálkozik, a folyóiratnak riadót kell fújnia és figyelmeztetnie kell Isten népét, hogy ne zavartassa meg magát ily ámító beszédek által. Ha csupán valamily érv megcáfolásáról lenne szó, a folyóirat egy csepp időt sem pocsékolna reá; itt azonban Sátánnak azon törekvéséről van szó, hogy rá akarja szedni Isten népét és el akarja gáncsolni munkáját, emiatt fújnak tehát riadót a hűségesek. (50. zsoltár 18) Isten népe Isten Igéjét tekinti vezetőjének. (119. zsoltár 105) Az Úr felkentjeinek nem ember a tanítója és nincs is emberek tanítására szorulva; Jézus Krisztus a templomban tartózkodik. (János I. 2:27) Ha a folyóirat olyasmit találna közölni, amit a Szentírás nem támogat, senki se hallgasson reá. A folyóirat azonban mindenkor arra törekszik, hogy minden állítását Isten beszédével bizonyítsa. A hű felkentek nagyon jól tudják, hogy támogatják-e, vagy sem a közleményeket a Szentírás kijelentései.}}
azt néhány „okos ember" a maga bölcseségében
+
{{raw:data:p|11|11-13| Józsué tudta, hogy az ellenséges hadak létszámban felülmúlják az ő haderejét; ámde Gilgálban mint Jehova szolgája készen állott az Úr parancsainak teljesítésére és megtartotta az Úr parancsát: „Monda pedig az Úr Józsuénak: Ne félj tőlük, mert kezedbe adtam őket; senki sem áll meg közülök előtted!" — Józsué 10:8}}
tanácsolja. Ellenkezőleg, ez arra mutat, hogy a
+
{{raw:data:p|12|11-13|Hasonlóképpen nagyon jól tudják azok is, akik Jézus Krisztusban, a templomban tartózkodnak s a nagyobb Józsuénak tagjai, hogy az ellenség létszáma erősen felülmúlja a maradékot; a maradéknak azonban nincsen más tennivalója, minthogy az Úr parancsait teljesítse. Most az Úr a következőket mondja a maradéknak, amely kivonul az egyesült ellenség elé: „Azért ne féljetek tőlük. Mert nincs oly rejtett dolog, ami napfényre ne jönne; és oly titok, ami ki ne tudódnék... És ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket (szellemet) pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában... Aki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom}}
maradéknak most teljes szorgalommal kell végez¬
+
}}
ni munkáját, minden hanyagság nélkül. Most a
 
maradék és Isten ellenségei között háború van
 
folyamatban. Amely fegyvert most a maradék
 
ebben a hadjáratban használ, a „Lélek fegyvere,
 
illetve Isten igéje", ezt kell most használnia,
 
amennyiben bátran és félelem nélkül hirdeti a ki-.
 
rályság evangéliumát. Ezt most, vagypedig ké¬
 
sőbb kell tenni? Jehova prófétája útján meg¬
 
mondja: „Ama napon", 1.1. az „Ür napján", ami¬
 
dőn az Ür Jézus templomában van és a nemze¬
 
teket szétválasztja egymástól. Tehát most, a je¬
 
lenben, kell alkalmat nyerjenek az Űrtől a „többi
 
juhok" az igazság ismeretére, s kell ezt az alkal¬
 
mat megragadniok s bebizonyítaniok, hogy Isten
 
és az ő országa mellett állanak.
 
'A maradéknak nem lehet mentsége, ha most
 
az ördögtől megfogatni hagyja magát, s meg lett
 
Ígérve nekünk, hogy a választottak nem hagyják
 
magukat elámítani. Teljesen figyelmeztetve va¬
 
gyunk a ravasz ellenséggel szemben és „az ő szán¬
 
dékai nem ismeretlenek előttünk." (Kor. II. 2 :11)
 
Akik most vigyáznak, nagyon jól tudják, hogy az
 
ördög minden áron le akarja győzni és meg akar¬
 
ja semmisíteni Jehova bizonyságtevőinek munká¬
 
ját. A maradék a „világosság gyermekeiből" áll,
 
vigyázniok kell tehát, hogy a világosságban jár¬
 
janak és a parancsolatot megtartsák: „Ne is alud¬
 
junk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek
 
és józanok!" — Thess. I. 5 :6
 
"Józsué tudatában volt annak, hogy ellenség
 
között volt, s abban az országban csakis a gibeo-
 
niták barátságosak az izraeliták iránt. Nem vá¬
 
rakozhatott tehát addig, amíg az egyesült hade¬
 
rők el fogják pusztítani a gibeonitákat, hanem
 
haladéktalanul cselekednie kellett: „Felméne
 
azért Józsué Gilgálból, ő maga és az egész hada¬
 
kozó nép vele." — Józsué 10 :7
 
•Józsué, aki itt Jézust képviselte, ezen alka¬
 
lommal nagyszerűen mutatott példát a maradék
 
eljárása tekintetében. Megmutatta, hogy gyor¬
 
san kell eljárni s mindenkor serénynek kell lenni.
 
Isten akkor mutatta meg világosan, hogy a mun¬
 
kát a hasonmási gibeoniták, a nagysokaság ér¬
 
dekében gyorsan és lankadatlan kezekkel kell vég¬
 
rehajtani. Ezt a munkát nevezi az Űr más szö¬
 
vegben a homlokon és a kezeken való elpecséte-
 
lésnek s a kéznyujtásnak, mely Jehova szerveze¬
 
tébe vagy harci szekerébe felsegít. Ezt a munkát
 
gyorsan és halogatás nélkül kell végezni. (Kir.
 
ÍI. 10 :15; Ezékiel 9 : 4) A maradék csak akkor
 
lehet szorgalmas és éber, ha az ellenség mozdula¬
 
tait figyelemmel kíséri, s nem fogja kelepcébe
 
vonatni magát.
 
'•Ennek a pontnak az illusztrálására képzeljük
 
el a következő esetet: Valaki, aki több év óta a
 
Társulat szolgálatában állott, Isten népének cso¬
 
portjait gyakran felkereste mint szónok és olvas¬
 
ta a nagysokaságról szóló közleményeket, a fog¬
 
lyokról és a menedékvárosokról szóló cikkeket,
 
gúnyosan nyilatkozik mindezen közlemények és
 
próféciák felöl, mondván; „Azok gyermeteg kö¬
 
vetkeztetések; a tulajdonképpeni munka a nagy¬
 
sokaság érdekében csak a jövőben, néhány húsz
 
év múlva fog történni és nem mostan; a folyói¬
 
ratban közölt magyarázatok csupán egy ember¬
 
nek a nézeteit közük; ami azokban van előadva a
 
próféciók felől, csupán gyermeteg következtetés;
 
most nekünk csupán arra van szükségünk, hogy
 
ismereteket gyüjtsünk s így felkészüljünk az el¬
 
következő munkára." Vájjon mi célja lehet az
 
ily fecsegésnek? Az ilyesmi azoknál, akik ráhall¬
 
gatnak, csak kezeik meglankadását eredményez¬
 
heti, s azt, hogy megszűnjenek elvinni most az
 
ország evangéliumát a néphez; az ilyenek egysze¬
 
rűen leülnek, kényelembe helyezkednek és várják
 
a jobb időket. Akik tevékenységük felhagyására
 
valamily ürügyet keresnek, az ily kijelentésekkel
 
fogják mentegetni próbálni viselkedésüket és meg¬
 
nyugtatni magukat. Amit a fent említett esettel
 
kapcsolatban mondtunk, tényleg megtörtént, s ez
 
különböző testvéreket nagyon nyugtalanított,
 
akik levelekkel fordultak hozzánk és megkérdez¬
 
ték, mitevők legyenek. Mivel a Kísértő ily rafi¬
 
nált fogásokkal próbálkozik, a folyóiratnak riadót
 
kell fújnia és figyelmeztetnie kell Isten népét,
 
hogy ne zavartassa meg magát ily ámító beszé¬
 
dek által. Ha csupán valamily érv megcáfolásá¬
 
ról lenne szó, a folyóirat egy csepp időt sem po¬
 
csékolna reá; itt azonban Sátánnak azon törek¬
 
véséről van szó, hogy rá akarja szedni Isten né¬
 
pét és el akarja gáncsolni munkáját, emiatt fúj¬
 
nak tehát riadót a hűségesek. (50. zsoltár 18) Is¬
 
ten népe Isten igéjét tekinti vezetőjének. (119.
 
zsoltár 105) Az .Űr felkentjeinek nem ember a
 
tanítója és nincs is emberek tanítására szorulva;
 
Jézus Krisztus a templomban tartózkodik. (Já¬
 
nos I. 2 :27) Ha a folyóirat olyasmit találna kö¬
 
zölni, amit a Szentírás nem támogat, senki se
 
hallgasson reá. A folyóirat azonban mindenkor
 
arra törekszik, hogy minden állítását Isten be¬
 
szédével bizonyítsa. A hű felkentek nagyon jól
 
tudják, hogy támogatják-e, vagy sem a közlemé¬
 
nyeket a Szentirás kijelentései.
 
11 Józsué tudta, hogy az ellenséges hadak lét¬
 
számban felülmúlják az ő haderejét; ámde Gi¬
 
gáiban mint Jehova szolgája készen állott az Űr
 
parancsainak teljesítésére és megtartotta az Űr
 
parancsát: „Monda pedig az Ur Józsuának: Ne
 
félj tőlük, mert kezedbe adtam őket; senki sem
 
áll meg közülök előtted!" — Józsué 10 :8
 
"Hasonlóképpen nagyon jól tudják azok is,
 
akik Jézus Krisztusban, a templomban tartózkod¬
 
nak s a nagyobb Józsuának tagjai, hogy az ellen¬
 
ség létszáma erősen felülmúlja a maradékot; a
 
maradéknak azonban nincsen más tennivalója,
 
minthogy az Űr parancsait teljesítse. Most az Ür
 
a következőket mondja a maradéknak, amely ki¬
 
vonul az egyesült ellenség elé: „Azért ne féljetek
 
tőlük. Mert nincs oly rejtett dolog, ami napfény¬
 
re ne jönne; és olv titok, ami ki ne tudódnék...
 
És ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a
 
lelket (szellemet) pedig meg nem ölhetik; hanem
 
attól féljetek inkább, aki mind a lelket, mind a
 
testet elvesztheti a gyehennában... Aki. megta¬
 
gad engem az emberek előtt, én ;s megtagadom
 

A lap jelenlegi, 2021. október 5., 09:56-kori változata

A lap korrektúrázva van


4
az ő fő szervezetéhez tartozik a nagyobb Józsué parancsnoksága alatt: „Ne félj az ellenségtől!" S azonkívül megparancsolja neki: „Ne lankadjanak a kezeid!" (Sofóniás 3:16) Ez nem úgy hangzik, mintha előbb kedvezőbb idő elkövetkezését kellene megvárni, s csak akkor vinni a nagysokasághoz az ország evangéliumát, amint azt néhány „okos ember" a maga bölcseségében tanácsolja. Ellenkezőleg, ez arra mutat, hogy a maradéknak most teljes szorgalommal kell végezni munkáját, minden hanyagság nélkül. Most a maradék és Isten ellenségei között háború van folyamatban. Amely fegyvert most a maradék ebben a hadjáratban használ, a „Lélek fegyvere, illetve Isten igéje", ezt kell most használnia, amennyiben bátran és félelem nélkül hirdeti a királyság evangéliumát. Ezt most, vagypedig később kell tenni? Jehova prófétája útján megmondja: „Ama napon", t.i. az „Úr napján", amidőn az Úr Jézus templomában van és a nemzeteket szétválasztja egymástól. Tehát most, a jelenben kell alkalmat nyerjenek az Úrtól a „többi juhok" az igazság ismeretére, s kell ezt az alkalmat megragadniok s bebizonyítaniok, hogy Isten és az ő országa mellett állanak.
7 A maradéknak nem lehet mentsége, ha most az ördögtől megfogatni hagyja magát, s meg lett ígérve nekünk, hogy a választottak nem hagyják magukat elámítani. Teljesen figyelmeztetve vagyunk a ravasz ellenséggel szemben és „az ő szándékai nem ismeretlenek előttünk." (Kor. II. 2:11) Akik most vigyáznak, nagyon jól tudják, hogy az ördög minden áron le akarja győzni és meg akarja semmisíteni Jehova bizonyságtevőinek munkáját. A maradék a „világosság gyermekeiből" áll, vigyázniok kell tehát, hogy a világosságban járjanak és a parancsolatot megtartsák: „Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok!" — Thess. I. 5:6
8 Józsué tudatában volt annak, hogy ellenség között volt, s abban az országban csakis a gibeoniták barátságosak az izraeliták iránt. Nem várakozhatott tehát addig, amíg az egyesült haderők el fogják pusztítani a gibeonitákat, hanem haladéktalanul cselekednie kellett: „Felméne azért Józsué Gilgálból, ő maga és az egész hadakozó nép vele." — Józsué 10:7
9 Józsué, aki itt Jézust képviselte, ezen alkalommal nagyszerűen mutatott példát a maradék eljárása tekintetében. Megmutatta, hogy gyorsan kell eljárni s mindenkor serénynek kell lenni. Isten akkor mutatta meg világosan, hogy a munkát a hasonmási gibeoniták, a nagysokaság érdekében gyorsan és lankadatlan kezekkel kell végrehajtani. Ezt a munkát nevezi az Úr más szövegben a homlokon és a kezeken való elpecsételésnek s a kéznyujtásnak, mely Jehova szervezetébe vagy harci szekerébe felsegít. Ezt a munkát gyorsan és halogatás nélkül kell végezni. (Kir. II. 10:15; Ezékiel 9:4) A maradék csak akkor lehet szorgalmas és éber, ha az ellenség mozdulatait figyelemmel kiséri, s nem fogja kelepcébe vonatni magát.
10 Ennek a pontnak az illusztrálására képzeljük el a következő esetet: Valaki, aki több év óta a Társulat szolgálatában állott, Isten népének csoportjait gyakran felkereste mint szónok és olvas-
ta a nagysokaságról szóló közleményeket, a foglyokról és a menedékvárosokról szóló cikkeket, gúnyosan nyilatkozik mindezen közlemények és próféciák felől, mondván: „Azok gyermeteg következtetések; a tulajdonképpeni munka a nagysokaság érdekében csak a jövőben, néhány húsz év múlva fog történni és nem mostan; a folyóiratban közölt magyarázatok csupán egy embernek a nézeteit közlik; ami azokban van előadva a próféciák felől, csupán gyermeteg következtetés; most nekünk csupán arra van szükségünk, hogy ismereteket gyűjtsünk s így felkészüljünk az elkövetkező munkára." Vajjon mi célja lehet az ily fecsegésnek? Az ilyesmi azoknál, akik ráhallgatnak, csak kezeik meglankadását eredményezheti, s azt, hogy megszűnjenek elvinni most az ország evangéliumát a néphez; az ilyenek egyszerűen leülnek, kényelembe helyezkednek és várják a jobb időket. Akik tevékenységük felhagyására valamily ürügyet keresnek, az ily kijelentésekkel fogják mentegetni próbálni viselkedésüket és megnyugtatni magukat. Amit a fent említett esettel kapcsolatban mondtunk, tényleg megtörtént, s ez különböző testvéreket nagyon nyugtalanított, akik levelekkel fordultak hozzánk és megkérdezték, mitevők legyenek. Mivel a Kísértő ily rafinált fogásokkal próbálkozik, a folyóiratnak riadót kell fújnia és figyelmeztetnie kell Isten népét, hogy ne zavartassa meg magát ily ámító beszédek által. Ha csupán valamily érv megcáfolásáról lenne szó, a folyóirat egy csepp időt sem pocsékolna reá; itt azonban Sátánnak azon törekvéséről van szó, hogy rá akarja szedni Isten népét és el akarja gáncsolni munkáját, emiatt fújnak tehát riadót a hűségesek. (50. zsoltár 18) Isten népe Isten Igéjét tekinti vezetőjének. (119. zsoltár 105) Az Úr felkentjeinek nem ember a tanítója és nincs is emberek tanítására szorulva; Jézus Krisztus a templomban tartózkodik. (János I. 2:27) Ha a folyóirat olyasmit találna közölni, amit a Szentírás nem támogat, senki se hallgasson reá. A folyóirat azonban mindenkor arra törekszik, hogy minden állítását Isten beszédével bizonyítsa. A hű felkentek nagyon jól tudják, hogy támogatják-e, vagy sem a közleményeket a Szentírás kijelentései.
11 Józsué tudta, hogy az ellenséges hadak létszámban felülmúlják az ő haderejét; ámde Gilgálban mint Jehova szolgája készen állott az Úr parancsainak teljesítésére és megtartotta az Úr parancsát: „Monda pedig az Úr Józsuénak: Ne félj tőlük, mert kezedbe adtam őket; senki sem áll meg közülök előtted!" — Józsué 10:8
12 Hasonlóképpen nagyon jól tudják azok is, akik Jézus Krisztusban, a templomban tartózkodnak s a nagyobb Józsuénak tagjai, hogy az ellenség létszáma erősen felülmúlja a maradékot; a maradéknak azonban nincsen más tennivalója, minthogy az Úr parancsait teljesítse. Most az Úr a következőket mondja a maradéknak, amely kivonul az egyesült ellenség elé: „Azért ne féljetek tőlük. Mert nincs oly rejtett dolog, ami napfényre ne jönne; és oly titok, ami ki ne tudódnék... És ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket (szellemet) pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában... Aki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom