Főmenü megnyitása

Az Ő műve és cselekedete (1.rész)

A lap korábbi változatát látod, amilyen Katomozes (vitalap | szerkesztései) 2023. április 14., 18:42-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „<pages index="Hiszékenykerítők-rész-2-Társak-Az-Ő-müve-és-cselekedete-rész-1-1937.djvu" from=1 to=1 header=1 /> </div> <pages index="Hiszékenykerítők-rész-…”)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
 


Az

ŐRTORONY

és Krisztus

jelenlétének hírnöke

Ti vagytok az én

tanúim, szól Jehova,

hogy Isten vagyok.

Ésaiás 43:12

Vigyázó! meddig még az éj?

Ésaiás 21:11

The Watchtower and Herald of Christ's Presence
(Hungarian Edition)
Monthly, January 1938
Revista lunara - Anul 25
Vallásos f-irat 25. évlolyam
1-2 szám
1938 január 15 hó
TARTALOM
Hiszékenykerítők (Folytatása)
2
Társak
3
Az Ő "műve" és "cselekedete", I. rész
12

Entered at Second Class Matter April 24th, 1929, at Brooklyn, N. Y.. Postoffice under the Act of March 3rd 1879. (Sec. 397, P.L and R.)

Vyplaceni novin. známkami povoleno feditelstvím post a telegrafu dne 30. XII. 1933 pod cis. 322 020-VII-1933. Printed in Czechoslovakia.

“Hiszékenykerítők-rész-2-Társak-Az-Ő-müve-és-cselekedete-rész-1-1937.djvu”

Made In Czechoslovakia

12


Az Ő „műve" és „cselekedete"
I. rész.
"Amint Silóval cselekedtem" — Jer. 7:14.
1
JEHOVA kijelentette, hogy egy rendkívüli munkát szándékszik végezni, amit az ő szokatlan munkájának" nevez, melyet az ő rendkívüli cselekedete követ, amit az „ő rendkívüli munkájának" (angol ford, szerint: az „ő szokatlan cselekedetének") hív. (Ésaiás 28:21) Amit Jehova példaképi szövetséges népével Silóban cselekedett, mintha azt vetítené elő és előre bejelentené, amit a látszatkeresztényekkel, azaz a felekezetieskedőkkel szándékszik tenni, akik felvették ugyan Jehova Isten és Jézus Krisztus nevét, az Úr iránt azonban hűtlenek és megszentségtelenítették az ő szent nevét. Mivel ezek Jehova nevét hordozzák és azt állítják, hogy Istennek szolgálnak Jézus Krisztus által, hallgatagon szövetséges viszonyba kerültek az Úrral az ő akaratának cselekvésére. Az elbizakodott katolikus hierarchia szervezete azon állításával tart igényt erre a tisztségre, miszerint magát az igazi egyháznak és Isten szövetséges népének vallja, s ez a szervezet a szervezett vallás élére helyezkedett, melyet tévesen másokkal együtt „keresztény vallásnak" nevez. Ezekben az utolsó napokban az úgynevezett .„prostestánsok" és maguk a zsidók is karöltve haladnak a római katolikus szervezettel, támogatásban részesítik, miáltal vallásukat közösen gyakorolják. Ami példaképpen Silóban történt, ma különösen fontos mindazok számára, akik magukat teljes komolysággal Jehova Istennek szentelték, mivel felismerhetővé vált, hogy Isten ezáltal példázza és jelenti be a szervezett vallással kapcsolatos szándékát.
2
Jehova elküldötte Jeremiást, hogy figyelmeztesse az izraelitákat Jeruzsálemben, amely üzenet, úgy amint azt Jeremiás Jehova parancsára hirdette, „szokatlan munka" volt mindazok számára, akik magukat Isten pártfogolt népének vallották. Ennek megfelelően küldi ki szolgáit ma az Úr, akiket tanúivá tett, vigyék el figyelmeztető üzenetét a „kereszténységnek" is nevezett keresztényekhez, tudassák velük Isten azon szándékát, miszerint ezek a hűtlenek Armageddonkor büntetésben részesülnek. Ez a munka, melyet most Jehova tanúi Jehova Isten és Jézus Krisztus nevében végeznek, a felekezetiskedők előtt „szokatlan munkának" tűnik fel és különösnek látszik. Jehova figyelmeztető, üzenetét szövetséges népének Jeruzsálemben történt elpusztítása által ismertette, ami az ő cselekedete volt és ama „rendkívüli munkát" példázta, mely Sátán uralkodásánák végén fog bekövetkezni. Jehova most figyelmezteti a „kereszténységet", amely szervezett testület azt állítja, hogy „keresztény vallást" gyakorol; s mihelyt ez a figyelmeztetés elhangzik, Jehova az álszent szervezet elpusztítása által bizonyítja be hatalmát, ami sokakelőtt „szokatlan cselekedet" lesz, s mindenkit meglep, azok kivételével, akik magukat teljesen Jehova Istennek szentelték. Jehova „szokatlan munkáját" röviden tehát az ő figyelmeztető üzenetének lehet nevezni, s az ő „szokatlan cselekedetét" pedig, néhány szóval ecsetelve, Armageddonkor bekövetkező munkának hívhatjuk, amidőn a felekezetieskedők a világ többi istentelen szervezeteivel együtt elpusztulnak, Sátánal mint Istenükkel az élen.
3
A folyóirat most megkíséreli egy oly tanulmány bevezetését, amely Jehova próféciáinak bizonyos részét ismertetné, miket Jeremiás mondott isteni parancsra, hogy azáltal Isten hűségre törekvő népe feddhetetlenségét vele szemben megőrizze s általa oltalomban és erős¬
ségben részesüljön. Ez a tanulmány elsősorban Jeremiás jövendöléseinek 7., 25., 26., 27., és 28. fejezeteit foglalja magába. Elvárható, hogy e rendkívüli prófécia beható tanulmányozása Isten igéje kutatóinak jobban elősegíti azon kötelezettségek és feladatok felismerését, amit az Úr a földön élő szövetséges népére ruházott, hogy hűséges szolgálatának kiváltságait világosabban értelmezze. Ezen tanulmány alkalmával mindenkor az apostol ihletett szavaira kell gondolnunk: „Mert amelyek régen megírattak, a mi tanulságunkra írattak meg, hogy békességestűrés által és az Írásoknak vigasztalása által reménységünk legyen." (Róma 15:4) A felületes olvasó előtt a tanulmány fárasztónak tűnik fel, de akik magukat igazán Istennek és az ő királyának szentelték, felismerik, hogy ez „idején való eledel" és az Úrtól származik, amiből hasznuk lesz és örvendeni fognak. A folyóiratban feltárt próféciák magyarázatának célja az, hogy általuk a maradék a Mindenhatóval kapcsolatos igazi viszonyát jobban felismerhesse, s az általuk nyert ismeretet a jóhiszeműek felvilágosítására fordítsa, akik Isten és Jézus Krisztust megismerni törekszenek. Annak megállapítására, hogy Jehova szövetséges népe mennyire tiszta és igaz, megpróbáltatásoknak lesz alávetve, és nyilvánvaló, hogy Jehova a jövendölések megértésével ajándékozza meg népét, ami erősítésére és reménységének megszilárdítására szolgál.
Anathót
4
Benjámin tartományának egyik városa szintén a papok számára lett kijelölve, s azért ’papi-városnak' neveztetett. (Józsué 21:18; Krón. I. 6:60) Hilkiásnak, az ottani papok egyikének, fia volt, akit Jeremiásnak hívtak. Ennek a fiúnak a neve „Jehovától életre keltettet" „Jehova megerősítettjét" vagy „Jehovától felmagasztaltat" jelent. Jehova Jeremiást fiatalember korában egy felelősségteljes tisztség betöltésére szólította fel, s amidőn Jehova szolgája lett, egy bizonyos munka elvégzésére lett utasítva. Hogy Jehova Jeremiást választotta ki kezdettől fogva, azt a következő jövendölés bizonyítja: „Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé." (Jer 1:5) Jeremiás szerény és szelíd volt s a rábízott feladatot mindenkor helyesen értékelte.
5
A „szelídség" nem mások jelenlétében tanúsított bizonyos félelmet jelent. A szelídség, tanulási készség; Isten akaratának figyelmes és gyors felismerése. Sokaknak, akik magukat Isten akaratának teljesítésére szentelték, mintha nehezükre esne a szelídség értelmének felismerése. Csakis a szelídek értelmezik helyesen és méltatják az Isten szervezetéből eredő utasításokat, hogy azután figyelmesen teljesíthessék.
6 Amidőn Jeremiás így szólt az Úrhoz: „Fiatal vagyok (széljegyzet: gyermek)" az bizonyára annyit jelent, hogy Jeremiás már az oltárnál végzett papi szolgálat előtt Jehovától egy alárendelt jelentőségű és a templommal kapcsolatos megbízatást nyert, s ily felelősségteljes szolgálati tisztség betöltésére nem érzett magában elegendő erőt. De elérkezett Jehova ideje, amidőn Jeremiásnak meg kellett kezdenie az ő rendkívüli, prófétai munkáját, s azért akarta Jehova, hogy elfelejtse ifjúságát s magát a Legfelségesebb szolgájának tartsa, aki-

13


13
nek Istenbe vetett bizodalommal azt kell végeznie, amire utasítva lett. „Jehova pedig monda nékem: Ne mondd ezt: Ifjú vagyok én; hanem menj mind azokhoz, akikhez küldelek téged, és beszéld mindazt, amit parancsolok néked." (Jeremiás 1:7) Ebből kitűnik Jeremiás szelídsége, azaz készen állott a tanulásra és vágyódott azon feladatának teljesítésére, melyre utasítva lett, s amit azután valóban teljesített is. Jehova annakidején bizonyára tudatta fiatal szolgájával, hogy a felekezetieskedők részéről sokat fog kelleni szenvednie; az Úr így szólt hozzá: „Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged, mondja Jehova." (Jeremiás 1:8) Az Úr megbízott Jeremiásban, Jeremiás pedig alázattal, és a Felségesbe vetett hittel fogadta a tanítást. „És kinyujtá Jellova az ő kezét, és megilleté számat, és monda nékem Jehova: ímé az én igéimet adom a te szádba." (Jeremiás 1:9) Így indult útjára az Úr erejében. Az izraeliták Jeruzsálemben Isten parancsolatait mindenkor megvetették és emberek tanításait követték, s különösen vezetőik nagyon vallásosak vagy, babonásak voltak. A helyzet Jeremiás idejében teljesen egyezett a mai állapotokkal. Jehova hűséges szolgáját megszemélyesítő Jeremiás azokat példázta, akik ma a maradékot vagyis a „hű szolga“-osztályt alkotják s mindvégig hűségesen kitartanak. Úgy amint a felekezetieskedők Jeremiást támadták, ugyanúgy lesz ma Jehova „hű szolga“-osztálya is a „kereszténység" felekezetieskedői erős támadásainak kitéve. Ez annyit jelent, hogy amidőn az ördög csatlósai Isten elleni támadásra embereket használnak, azáltal tulajdonképpen Isten „hű szolga“-osztályát a földön könyörtelenül üldözik.
7
Jeremiás nem a maga, hanem az Úr munkájának végzésére kapott utasítást. Jehova így szólt hozzá: „Lásd, én e mai napon népek fölé és országok fölé rendellek téged, hogy gyomlálj, irts, pusztíts, rombolj, építs és plántálj!“ (Jeremiás 1:10) Jehova tanúinak jelen munkája nem az ő munkájuk, hanem az Úr műve s ezt a szolgálatot teljesen önzetlenül végzik. Jeremiás terjedelmes megbízatást kapott, miszerint „irtania, pusztítania, rombolnia, építenie és plántálnia" kellett. Hasonlóképpen küldi ki Jehova ma az ő szolga-osztályát avval a megbízatással, hogy hirdesse „Istenünk bosszúállásának napját" és „minden gyászolót megvigasztaljon.“ (Ésaiás 61:1, 2) E munkánál nem szabad testi fegyvereket igénybevenniök. Megbízatásukat az apostol ihletett szavai ismertetik: „Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására." (Kor. II. 10:4) Isten igéjének az ő parancsa szerinti jelen hirdetése „gyomlálja, irtja, pusztítja és rombolja" az ördögnek a felekezetek és felekezetieskedők által végzett munkáját, míg Jehova tanúinak munkája megvigasztalja és megsegíti a gyászolókat és építi az Istent és az ő országát kereső őszinte emberek osztályát. Jeremiás munkája Jehovának jelenleg a földön tartózkodó szolga-osztályát példázta és előre ismertette; ezen tény ismeretében, igyekezettel és örömmel működnek közre Jehova munkájában, az Úr házának birtokában. A prófécia tüzetes megvizsgálásából kitűnik, hogy Jeremiás küldetése és az általa végzett munka mennyire hasonlít Jehova tanúinak munkájához, s tartsuk mindenkor szemelőtt, hogy a szolga-osztály bátorítására és gyámolítására szolgál, mivel „idejénvaló eledelt" jelent számára.
Utasítás
8
A fiațal próféta Jehovától kapott utasításokat, melyeket minden ellenségeskedés dacára teljesítenie kellet. Mint Isten hű szolgái egyikének mindennel szem¬
ben vaknak kellett lennie, Jehova Isten parancsait kivéve. Számítani kellett avval a körülménnyel hogy a felekezetieskedők Jeremiást támadni fogják, mivel ő Jehovát képviselte, míg ők az ördögöt képviselték azáltal, hogy az ő szolgálata felé hajlottak. Jehova mondotta Jeremiásnak: „És kimondom ítéleteimet felettük, az ő mindenféle gonoszságukért, minthogy elszakadtak tőlem, és idegen isteneknek áldoztak, és tulajdon kezeik munkáját imádták." (Jeremiás 1:16) Elérkezett Isten ideje, amidőn a felekezetieskedőknek, akik Isten akaratának teljesítésére Ígéretet tettek, de hűtleneknek bizonyultak, értesülniük kellett afelől, ami rájuk következett. Ugyanúgy érkezett el ma is Jehova ideje a felekezetiesködők figyelmeztetésére, akik magukat Isten és Krisztus képviselőinek vallják, hogy felismerjék Isten felettük kimondott ítéletét és teljesülésének idejét. Jeremiás nem tétovázhatott, hanem az Úr erejében kellett tovább haladnia; azért mondotta neki Úristen: „Te azért övezd fel derekadat, és kelj fel, és mondd meg nékik mindazt, amit én parancsolok néked; meg ne riadj tőlük, különben én riasztalak el téged előlük!“ - Jeremiás 1:17.
9 Mivel Jeremiás bízott Jehovában és hűségesen, engedelmeskedett neki biztos volt az isteni oltalomban „Mert imé én erősített várossá, vasoszloppá és ércbástyává teszlek ma téged mind ez egész földön, Júda királyai, fejedelmei és papjai ellen és a föld népe ellen.” (Jeremiás 1:18) Hasonlóképpen Jehova tanúinak sem szabad ma ingadozniok azon támadások miatt, amelyek Sátán képviselői által következnek rájuk, sem velük kiegyezniük, hanem az Úr erejében bízva és teljesen Istenre támaszkodva kell előrenyomulniok. Isten ítéletének napján élünk, amidőn az ő hűséges tanúi Istenbe vetett teljes bizalommal és őszinteséggel kell hogy hirdessék az ő bosszúálását. — János I. 4:17, 18.
10 Jeremiásnak tudtára lett adva, hogy küzdenie kell, de az ellenség nem fogja őt tudni legyőzni: „Viaskodni fognak ugyan ellened, de nem győznek meg téged, mert én veled vagyok, mondja Jehova, hogy megszabadítsalak téged.” (Jeremiás 1:19) Jehova tanúinak ma ugyancsak tudomásuk van arról, hogy harcolniok kell, s azért Isten megparancsolta nekik: „Keljetek fel és támadjunk reá haddal." (Abdiás 1) Jehova egyidejűleg biztosítja hűségeseit afelől, hogy az ellenség nem fogja tudni őket legyőzni, mivel Jézus Krisztus, a győzedelmes hadvezér vezetése alatt állanak és a Felséges teljes támogatását bírják. Kövessen el a római katolikus hierarchia csatlósaival és felekezeti támogatóival együtt minden lehetőt Jehova munkájának feltartóztatására, melyet ma az ő hűséges szolga-osztálya végez! Isten a maga jónaklátott idejében gondoskodni fog az ellenség teljes leveréséről azért Isten ezt mondja szolgáinak: „Legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében." Efézus 6:10, 12.
11
Ezen bevezető észrevételek után áttérhetünk, a 7. fejezet próféciáinak tanulmányozására. Tanulásra és engedelmességre készen ügyelt Jeremiás az Úr parancsolatára. „Az a beszéd, amelyet Jehova szóla Jeremiásnak, mondván: Állj Jehova házának ajtajába, és kiáltsd, ott e beszédet, és mondjad; Halljátok Jehova beszédét mind, ti Júdabeliek, akik bementek ezeken az ajtókon, hogy imádjátok Jehovát." — Jeremiás 7:1,2.
12 Jeremiás nem lett arra utasítva, hogy házakhoz és templomszerű épületekhez menjen és üzenetét a ház kapujára szegezze, hanem álljon a kapu elé és az üzenetet a templomba ki- és bejáró emberekkel saját maga közölje. Ez az istentelen Jojákim király uralkodása alatt történt, s azért az említett „ház" csak névleg volt az Úr háza, mivel a zsidók Jehova Isten törvényét elvetették, felekezetieskedők lettek és vallásos formaszerűsé-

14


14
geiket templomszerű épületekben folytatták. Ott az Úr parancsolatával ellenkező és külsőségekben megnyilvánuló istentiszteletet végeztek. A próféciában említett „Jehova háza" a felekezetieskedőket példázza jelen tevénykedésük helyének megjelölésével, amint Isten nevében szervezkedtek és Isten parancsolataival ellenkező ceremóniákat végeztek. A római katolikus hierarchia és az őt támogató papság áll az istentisztelet és a vallásos ceremóniák külső formaszerüségekben való megnyilvánulása élén, amin ugyan sokan vesznek részt, de az Úristen előtt utálatos.
13
Jeremiás álásfoglalásra lett felszólítva, ami előre bejelenti, hogy Jehova tanúinak nyíltan kell fellépniük és Jehova üzenetét a felekezetieskedők előtt fülük hallatára hirdetniük, úgy amint megparancsolta, amiért semmiféle tiszteletet várni nem szabad, hanem ezt kell mondaniok: „Halljátok Jehova szavát!" Senkinek sem szabad mondania: Hallgassátok meg valamely ember szavát!, hanem: ’Halljátok, mit mond Isten igéje!’ Itt Jehova művéről van szó és ez „szokatlan munka" a magukat „keresztényeknek" nevező felekezetieskedők előtt.
14 Jeremiásnak azután az üzenetet kellett hogy hirdesse a templom papjainak minden beleegyezése nélkül. Ugyanúgy szükséges ma Jehova tanúinak az Isten nevéről és királyságáról szóló evangéliumot hirdetniük, mégpedig a papság vagy rendőrhatóságok előzetes engedélye nélkül. Ha a templomjárók valóban az Úr népéhez tartoznak, elvárható, hogy a Jeremiás által hirdetett evangéliumot hallották és mint igazságot elfogadták. Hasonlóképpen azok is, akik a vallásszervezetek fogságában vannak és Istent s az ő igazságát valóban keresik, a Jehova Isten tanúi által hirdettet figyelmeztető üzenetet hallják és méltatják; felismerik benne az igazságot és magukévá teszik, a vallásszervezetekből kimenekülnek, ezáltal megvigasztalódnak és a biztonság helyére találnak.
15 Évekkel a Jeremiás által végzett hirdetés előtt, Izrael tiz törzsét fogságba hurcolták. Júda törzse, amely Palesztinában maradt a templomban tovább is egy bizonyos kultuszt folytatott Lévi törzse szolgálatot teljesített s valamennyi törzsből néhányan a templomhoz kerültek; Júda törzse azonban mindnyájukat felülmúlta. Jeremiás utasítva lett, hogy ekképpen szóljon: „Hallja Jehova szavát, egész Júda!“; ez a mostani felekezetieskedőket példázta, kik magukat tévesen a „keresztény vallás" vagy „kereszténység" tanítóinak nevezik és jelen tisztségüket s uralkodásukat „Isten kegyelméből" eredőnek tartják. Ezek alkalmat nyernek, hogy az Úr figyelmeztető szavairól értesüljenek.
16
A római katolikus hierarchia áll a vallásgyakorlat élén, s a többi felekezetieskedők őt követik. A „kereszténység", magukat Jézus Krisztus követőinek valló személyekből áll, akik azonban nem aszerint cselekszenek, hanem éppen ellenkezőleg, vallást, vagy az ördögtől eredő egyéb formaszerűségeket gyakorolnak, amit tévesen „keresztény vallásnak" neveznek. Ezek azok, akiket figyelmeztetni kell, s akik a figyelmeztető szavakat valóban megszívlelik.
17 Izrael az Úr választott népe volt. Az úgynevezett „keresztény vallás" követői magukat Isten választott népének nevezik, mivel felvették az ő nevét. Jeremiás utasítva lett, mondja meg ezeknek az szószátyároknak: „Így szól Jehova a Seregek Ura, Izrael Istene: Jobbítsátok meg a ti útaitokat és cselekedeteiteket és veletek lakozom e helyen!" (Jeremiás 7:3) Szavai a hasonmási Izraelre, vagy zsidókra és a „kereszténységre" vonatkoznak. Mivel magukat az Úr szerint nevezik, be kell bizonyítaniuk, hogy az ő nevét nem hiába viselik. Figyelmeztetésben részesülnek, hogy amennyiben Isten
nevével visszaélnek, nem sokáig lesznek ama országnak lakói, melyet számukra rendelt, amely országban csak azok maradhatnak meg, akik Isten parancsának „tegyétek jóvá útaitokat"! engedelmeskednek. A tíz törzsnek Asszíriába való költözése Júda figyelmeztetésére szolgált; a Júdabeliek azonban így nyilatkoztak: „Ez velünk nem történhetik meg!" Júda képmutatóan, azaz „látszatszerűen" úgy adta elő, mintha helyes útra tért volna; de nem így történt. „És látám, hogy mindamellett is, hogy elbocsátottam az elpártolt (ördög szervezetével kacérkodó) parázna Izraelt (az ország kötelékéből), és adtam neki elválásról szóló levelet (nem ismerem el többé népemül); nem félt a hitszegő Júda, az ő húga, hanem elment és ő is paráználkodott. És lön, hogy az ő paráznaságának hírével megfertőztette a földet; mert kővel és fával paráználkodott. És mindez után sem tért vissza hozzám az ő hitszegő húga, a Júda, az ő szíve teljességével, hanem csak képmutatással (látszólag", vagy képmutatóan áll az Úr mellett, a való. 3:8—10) A figyelmeztetés ezek után a Jeruzsálemben maradottaknak szólt, és Jeremiás utasítva lett annak hirdetésére. Ugyanúgy kell ma a figyelmeztetésnek a „kereszténység" felett elhangzania, amely csak „látszólag“, vagy képmutatóan áll az Úr mellett, a valóságban azonban az ördöghöz húzódik. Aki a figyelmeztetést meg nem szívleli, Jehova büntetését, Jézus Krisztus útján, el nem kerülheti.
18
Izrael, mint példaképi nép, vallásvezérei a népet tőrbecsalták, vallásos formaszerüségek gyakorlására és emberi hagyományokba vetett hitre késztették, míg Isten parancsolatát teljesen figyelmen kivűl hagyták. Azért mondotta nekik a próféta, Isten parancsolata iránti engedelmességből: „Ne bízzatok hazug beszédekben mondván: Jehova temploma, Jehova temploma, Jehova temploma ez!“ (Jeremiás 7:4) Az írástudók és „farizeusok", a papság vagy vallásvezetők voltak a nép megtévesztői. Az emberek a templomi formaszerűségekben közreműködtek mire a „farizeusok" tévesen elhitették velük, hogy azon épület látogatása által az Úrhoz közelednek és neki szolgálnak. Hazugság „Jehova templomának" nevezni egy oly helyet, ha minden ilyen látható épületet Isten nevének gyalázására használnak. Jehova az ily meggyalázott helyen képviselet- vagy példaképszerűen sosem tartózkodik. A templom épületének Salamon által történt felszentelésekor mondotta Salamon az Úr vezetése alatt: „Vajjon gondolható-é, hogy lakozhatnék az Isten a földön? Ímé az ég, és az egeknek egei be nem foghatnak téged; mennyivel kevésbé e ház, amelyet én építettem." (Királyok I. 8:27) Jehova a mennyben lakozik. Jehova a jeruzsálemi templomra helyezte nevét, hogy az emberek őt igazán és hitteljes imával tiszteljék; egy oly hely azonban, melyet éppen ellenkezőleg használnak, sosem nevezhető „Isten templomának". Efelől írja az apostol: „Az Isten, aki teremtette a világot, és mindazt, ami abban van, mivelhogy ő mennynek és földnek ura, kézzel (emberi kezekkel) csinált templomokban nem lakik. Sem embereknek kezeitől nem tiszteltetik (bizonyos mozdulatok és jelek, vagy pedig értelmetlen szavak mormolásával) mintha valami nélkül szűkölködnék, holott ő ád mindeneknek életet, lehelletet és mindent." — Apcsel. 17:24, 25.
19 A felekezetieskedők ma hasonlóképpen cselekszenek, mint annakidején a felekezetieskedők Jeruzsálemben. Épületeket vagy székesegyházakat emelnek, ahol egybegyűlnek és „Isten templomának" nevezik, s ha az emberek egy ilyen épület előtt haladnak, kalapot emelnek, mert, amint mondják, „ostya" van az épületben. A római katolikus hierarchia azt állítja, hogy épületei vagy katedrálisai az Isten temploma, s ő maga pedig a szent

15


15
egyház. Ezekben az épületekben bizonyos mozdulatokat végeznek és bűvész-formaszerüségeket mondogatnak, amit „istentiszteletnek" vagy „Istenhez való közeledésnek" neveznek. De mindez a „hazugság szavai", mely a hiszékeny emberek megtévesztését eredményezte. Vezetőiket követve, a hiszékeny katolikus emberek amidőn' a gyülekezési helyhez közelednek, magukra keresztet vetnek s evvel azt bizonyítják, hogy hisznek benne. Az Úr mindenkinek megmagyarázza, hogy ezek a „hazugság szavai" a vallásvezetőktől erednek, és a katolikus nép, az egyház gyermekei s a többi templomjárók ezeknek a szavaknak ne higyjenek. Az ilyen hazug szavak a templomjáróknak, vagy bárki másnak a bajokal és szerencsétlenséggel szemben semmi védelmet nem nyújtanak. Arra bírják a népet, higyje dőrén, hogy az Úrra támaszkodik, ha egyidejűleg emberi kezekkel alkotott munkában bízik. Jehova így szól az ilyenekhez: „Kiknek fejedelmei ajándékért ítélnek, és papjaik jutalomért tanítanak, és prófétáik pénzért jövendölnek, és mégis (látszólag) Jehovára támaszkodnak, mondván: Avagy nincsen-é közöttünk Jehova? Nem következik mi reánk veszedelem." — Mikeás 3:11.
20
Az izraeliák téves útra léptek, amit az Úr értésükre is adott, hogy azáltal a jóakaratú emberek a helyes útra térjenek, amint az a kővetkező szavakból is kitűnik: „Ha jövevényt, árvát és özvegyet meg nem nyomorgattok, és ezen a helyen ártatlan vért ki nem ontotok, és idegen istenek után sem jártok a magatok veszedelmére: Akkor lakozom veletek ezen a helyen, a földön, amelyet a ti atyáitoknak adtam, öröktől fogva mindörökké." (Jeremiás 7:6, 7) Ma a felekezetieskedők szintén téves úton haladnak, egyesek szándékosan, mások akaratlanul. Ez elsősorban azokra vonatkozik, akiknek cselekedete abban nyilvánul meg, amit „keresztény egyháznak" neveznek. Sokan a papság, különösen a hierarchia kiemelkedő személyiségei közül, szántszándékkal a helytelen utat követik, s az egyház gyermekeit is jogtalanul megtévesztették, hogy a téves úton haladjanak. Jehova figyelmeztette a népet Jeruzsálemben. Jehova ma az ő tanúit küldi ki, figyelmeztessék a „kereszténységet", amely figyelmeztetésről az ő bosszúállása nagy napjának hírüladása előtt kell a „kereszténységnek" értesülnie. Az indulatoskodó felekezetieskedők annakidején elnyomták a jövevényeket és saját testvéreiket az izraeliták között. Hasonlóképpen üldözik ma is heveskedő és tudatlan felekezetieskedők, akik magukat Jézus Krisztus követőinek nevezik, Jehova tanúit, akik Istent igazságban szolgálják, s ezek a felekezetieskedők a „jövevényeket", a jonadáb-osztályt is elnyomják azáltal, hogy őket az igazság felismerésétől távoltartani igyekszenek. A „protestánsok" között még ma is vannak egyesek, habár nagyon kevesen, akik Isten szolgálatára törekszenek azáltal, hogy a Szentírás ihletett szavait nyíltan hirdetik; ezeknek az embereknek a római katolikus hierarchia részéről szintén üldöztetéseket kell elszenvedniük, amely befolyását arra használja, hogy őket a Szentirás hirdetésétől távoltartsa, mivel attól tart, hogy az írás a felekezetieskedők hamisságait leleplezi. Ennek egy példáját a sajtó is közölte. Kanadában az egyik protestáns pap egy rádióállomáshoz felterjesztette előadásának kéziratát, melyet rövidesen rádióba mondani szeretett volna. Kéziratában Korinthus I. 2:5-öt idézte. A római katolikus hierarchia az előadás kéziratában bennfoglalt összes szentirati szöveg törlésére kötelezte a rádió cenzorát, nyilván azért, mivel ezen isteni szavak kimutatják, hogy a katolikus papok Isten és ember közötti közvetítő-szerepre nem méltók, és az errevonatkozó állításaik tévesek, továbbá azért, mivel a hierarchia tudatlanságban akarja tartani a népet a
Szentirás felől. Ezt a taktikát követi a római katolikus hierarchia mindenütt. A becsületes és őszinte embereket a Bibliától és annak bármilyen formában megnyilvánuló magyarázatától távoltartják; mivel attól félnek, hogy a bibliai igazságok a hierarchiát teljesen pőrére vetkeztetik, olyannyira, hogy a becsületes emberek elpártolnak tőle. Ahogy a felekezetieskedők Jeruzsálemben Isten parancsolataival ellenkezően cselekedtek, és elég arcátlanok voltak ahhoz, hogy az Úr nevéről nevezett épületbe lépjenek s eljövetelükkel Istennek való teljes odaadás és szolgálat látszatát keltsék. Ugyanúgy van ma is. A felekezetieskedők Isten igazi tisztelőit üldözik, s egyidejűleg az általuk alkotott bálványképek előtt hajlonganak azon ürüggyel, mintha azáltal Istent részesítenék tiszteletben. Amennyiben ezek a felekezetieskedők azáltal Isten igéjével ellenkező formaságoknak hódolnak, Isten tiszteletére jogot formálnak maguknak, mintha a bálványimádás és a Felséges igazi tisztelete között bizonyos megegyezés lehetne! — Korinth. II. 6:16.
21 Jehova azáltal, hogy Jeruzsálem lakóit figyelmeztette, egy kijáratot biztosított nekik, hogy a helyes útra térjenek s így megjavulva azon kiváltságban részesüljenek, ami a részükre rendelt országban való további tartózkodásukat lehetővé tenné. Az ígéret, feltéve hogy a helyes útra térnek, így szól: „Akkor lakozom veletek ezen a helyen, a földön, amelyet a ti atyáitoknak adtam, öröktől fogva mindörökké.“ (Jeremiás 7:7) Ennek a figyelmeztetésnek megszívlelése és az Úr parancsolatának követése számukra annyit jelent, hogy Isten igazi népévé lehetnek és ebben az állapotban megmaradhatnak. Isten csakis azoknak adta a „szent földel", akiktől elvárható volt, hogy parancsolatait továbbra is hűségesen követni fogják. Nem a szövetség megrontóinak rendelte szakadatlan lakóhelyül. Ugyanúgy Isten csakis azoknak biztosított helyet királyságában, Jézus Krisztus vezetése alatt, akik az ő parancsolatai iránt való engedelmességre szövetséget kötöttek. Figyelmezteti a képmutatókat, nevezetesen az álszent felekezetieskedőket, akik azt hiszik, hogy Isten kegyét bírják, és tudomásukra juttaja, hogy teljesen elveti őket és kipusztitja, ha a helyes útra nem térnek. Jehova most utoljára figyelmezteti a „kereszténységet", ami arra vall, hogy még mindig vannak egyesek, akik nyilván a képmutató felekezetieskedők fogságában sínylődnek, s mihelyet ezek a jóhiszemüek az igazságról értesültek, Isten parancsolataira felfigyelnek, a vallásszervezetekből kimenekülnek és Istent lélekben és igazságban imádják és neki szolgálnak. Aki nem tér a helyes útra, elpusztul. A szövetségszegők azt állítják, hogy Istennek szolgálnak, miáltal az iránta való engedelmességre hallgatagon szövetséges viszonyba kerültek, s azért méltók a halálra. (Róma 1:31, 32) Ennek a figyelmeztetésnek bizonyára az a célja, hogy a jóhiszeműek feleszméljenek és a menedék helyének felkeresésére alkalmat nyerjenek, „Ímé, ti hisztek a hazug beszédeknek, haszon nélkül!" (Jeremiás 7:8) A római katolikus hierarchia papsága különösen azáltal áltatja a népet, miszerint azt mondja, hogy a Biblia tanulmányozása csak a papság kiváltsága és csak ők mondhatják meg a népnek, mit szabad olvasnia és cselekednie. Más szavakkal: a hierarchia elhiteti a néppel, hogy nem Isten igéjének, hanem emberek beszédeinek kell engedelmeskedniük. Megtévesztik az embereket, hogy mindenféle téves tanításokban higyjenek s azt mondják, ha az úgynevezett „egyházi istentiszteleteken" résztvesznek, pénzüket a papoknak kiszolgáltatják és bizonyos szertartásokban velük közreműködnek, rózsafüzérrel imádkoznak, képek előtt leborulnak s magukra keresztet vetnek, oltalomban részesülnek és elkerülik a szerencsétlenséget. Az Úr kijelenti, hogy az

16


16
ily ostobaság semmit nem használ. A római katolikus hierarchia tovább folytatja beszédét, úgy amint azt Isten az ő prófétája által megmondotta, miszerint (a hierarchia) cselekedete a következőkben fog megnyilvánulni: „A hazugságot választottuk menedékhelyül és a hamisság mögé rejtőztünk“; erről az Úr azt mondja, hogy mindez teljesen hiábavaló. A hamisságon épült jogosultság mitsem használ. Akik vallásszervezetekbe tömörülnek, bennük bíznak és a papság vezetését követik, Isten haragjának Armageddonkor való kinyilvánításakor egész határozottan nagy nyomorúságba kerülnek.
22
Az izraelitákat az ember életének szentségéről tett Ígéret örökszövetsége tartotta egybe. (Mózes I. 9:3—10; Ésaiás 24:5) A törvényszövetség határozatai Isten iránti engedelmességre, s nem az ördögi vallás követésére kötelezte őket. (Mózes II. 19:3—8) Jehova parancsolatai által kellett vezéreltetniük. Engedelmesség helyett azonban minduntalan megszegték szövetségüket. Jehova tehát utasította Jeremiást, mondja meg nekik: „Nemde loptok, öltök és paráználkodtok, hamisan esküsztök, a Baálnak áldoztok és idegen istenek után jártok, akiket nem ismertek: És eljötök, és megállotok előttem e házban, amely az én nevemről neveztetik, és ezt mondjátok: Megszabadultunk, — hogy ugyanazokat az utálatosságokat cselekedhessétek.” (Jeremiás 7:9, 10) Ez figyelmeztetésül szolgált, hogy a törvényszövetséget többé meg ne rontsák, azon számítással, hogy továbbra is az Úr mellett állhatnak és elismerésében részesülnek. Ugyanúgy van ma is. Akik azt hiszik és cselekszik, amit „keresztény vallásnak“ neveznek, az örök szövetség iránt függő helyzetbe kerülnek, ami a hallgatagon elismert szövetség feltételei által Isten akaratának cselekvésére kötelezi őket, minélfogva tehát Isten parancsolatai által kell vezéreltetniük és azoknak engedelmeskedniük, úgy amint meg vannak írva. Isten parancsolatait tartva szem előtt, ezen szövetségek dacára, a felekezetieskedők mégis megsértették Isten törvényszövetségét, igen, annak minden részét. Anyagiakat lopnak betüszerinti értelemben s az embereket is elrabolják Istentől. Betüszerinti gyilkolást végeznek hadjáratok indítása és az avval járó elvetemedett vérontás által. Gyilkosságot követnek el az ország törvényei betartásának ürügye alatt; házasságtörők betüszerint, sőt még rosszabbul is, azáltal, hogy Isten képviseletének látszatát keltik, egyidejűleg azonban mindenféle gonosz politikai fondorlatokban résztvesznek és közreműködnek, miáltal más világi és gonosz emberekkel közös munkát végeznek. (Jakab 4:4) Hazudoznak és hamisan esküsznek, hogy így ártatlan személyek büntetését előidézzék; az ördögnek és az ördögi bálványképeknek szentelt füstöt ajándékoznak. Nekik mondja az Úr: ’Miután minden gonoszat megtettetek‘, „jertek ide ti (arcátlanok), lépjetek az én orcám elé s mondjátok: Megszülettünk, hogy azután mindezen szörnyűségeket tovább gyakoroljuk.“ (Menge) „Most megmenekültünk, hogy minden szörnyűséget folytassunk.“ (van Ess) A pap a gonosztevőt bűnbocsánatban részesíti, vagy amint mondani szokta, „feloldozza“, feltéve, hogy az illető elegendő pénzzel rendelkezik, hogy azt a papnak kiszolgáltassa. A valláskultusz párthíve tehát bármilyen bűncselekményt elkövethet, ha
utána a paphoz megy, pénzét arra a célra szolgáló perselybe dobja; mire a katolikus pap annak értelmében így szól az illetőhöz: „Én most feloldozlak téged“, ami annyit jelent, hogy a pap a gonosztevőt bűnbocsánatban részesíti és igazolja gonosz cselekedetét. A templomszerű épületben végzett bizonyos ceremóniák után, mint amilyen a bűnösnek „szentelt vízzel“ való befecskendezése, az illetővel tudatva lesz, hogy mostmár felszabadult, folytathatja üzleti tevékenységét és újabb bűncselekményeket követhet el. A papok, illetve más lelkészek a bűncselekményeket elkövető katolikus néppel elhitetik, hogy, a gonosztevő a templomszerű épületben végzett vallásos formaszerűségek által megadta Istennek azt, ami az Istené; miután minden vétkétől megszabadult, hátralevő idejében megadhatja a császárnak (politikai gangsztereknek) azt, ami a császáré. (Lukács 20:25) A templomszerű épületen kívül a feloldozást kereső „templomjárók“ Istenre többé nem gondolnak és szabadoknak érzik magukat egy oly út követésére, amely gyalázza Isten nevét, melyet állítólag ők képviselnek. Mihelyt azonban a templomba lépnek, töredelmes ábrázatot vágnak, ünnepélyesen bizonyos értelmetlen ceremóniákat végeznek, amit istentiszteletnek neveznek; például letérdelnek, mialatt a pap fejükre néhány csepp vizet fecskendez, keresztet vetnek és értelmetlen szavakat hadarnak, miközben pénzük a csengős-zacskóba kerül. Ez mind formaszerűség, álszenteskedés, amely senkinek sem használ.
(Folytatása következik)
Tanulmánykérdések (a "Társak" című cikhez)

Felelős J. J. Detrich ml., Praha-Vysocany. Podvini 184. — R. Biezina Praha, nyomása.
Kiadó: Watch Tower, Praha-Vysocany, Podvini 184.

18


Az ŐRTORONY

és Krisztus jelenlétének hírnöke

25 évfolyam

1938 február 15

3-4 szám

Az Ö „műve" és „cselekedete"

(Folytatása I. rész)

23
Miután az izraeliták felekezetieskedők lettek, az Isten nevéről nevezett épületet tisztességtelen kereskedelem piacává változtatták. Ez további bizonyítéka annak, bogy az ördög mindenkor a vallást használta politikai és kereskcdelmi célokra, s e három dolog, azaz a vallás, politika és kereskedelem által az embereket Jehovától elidegenítette. Az izraeliták vonakodtak felismerni ama tényt, miszerint oly nagy bűnt követtek el, s azért tovább vétkeztek, mire az Úr így szólt hozzájuk: Vajjon latrok barlangjává lett-é ez a ház ti előttetek, amely az én nevemről neveztetik? Ímé, én is látok, azt mondja Jehova." (Jeremiás 7:11) A papság által megtévesztett felekezetieskedők még mindig ugyanazon nézeten vannak, mint Jézus földönlétekor. Amidőn Jézus látta, hogy a farizeusok, illetve papok az ördög szolgálatára és a „zsidó vallás" követésére bírták a népet és jogtalan üzleteik lebonyolítása által a templommal visszaéltek, így szólt hozzájuk: „Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyám házát kalmárság házává." (János 2:16) Jézus megbüntette a felekezetieskedőket jogosan és nyíltan. „És beméne Jézus az Isten templomába, és kiűzé mindazokat, akik árulnak és vásárolnak vala a templomban; és a pénzváltók asztalait és galambárusok székeit felforgatá, És monda nékik: Meg van írva: 'Az én házam imádság házának mondatik': ti pedig azt “latroknak barlangjává tettétek.” (Máté 21:12, 13) Jézus a fenti kijelentést követő másnap a Heródes által emelt ház vagy templomszerű épület lerombolását jelentette be. Egyeztessük össze Jézus próféciáit és Jeremiás által mondott jövendölést avval, amit ma a „kereszténység" az „Isten házának" nevezett épületekben űz. Ma az ilyen épületek a kereskedelem, politikai és jogtalan ravaszkodások helyei.
24 A tévesen „kereszténységnek” vagy „keresztény vallásnak" nevezett „szervezett vallás", politikai és kereskedelmi szervezetté és valóban latrok barlangjává fajult. Ebben a szervezetben a „nyáj kimagaslói" kifosztják a népet, s a feloldozásra való tekintettel az úgynevezett „egyháznak" és papságának bőséges ajándékot juttatnak, miáltal a klérus száját befogják és szótlanul haladnak el annak elvetemedettsége felett. A „nyáj kimagaslói" karöltve haladnak a papsággal és a népet az igazság megismerésének alkalmától, megfosztják azálțal, hogy annak meghallgatásától eltiltják. A klérus Malakiás 3:8 szerint még Istent is meg akarja csalni. A fosztogatást szemmel kíséri, az ilyen elvetemedett cselekedet színhelyén tartózkodik és szótlanul elhalad felette: „Ha lopót látsz, mellé adod magad.” (50. zsoltár 18) A gonosztevőket a tőlük elfogadott ajándék által pártolják, s ezáltal hallgatagon a gonosztevő eltitkolásához beleegyezésüket adják. A papság még azáltal is fosztogatja a népet, különösen a katolikusokat, hogy téves magyarázatok és hazugságok által pénzt fogad el, azon állítással, hogy halottaikon, azaz állító-
lag a „tisztítótűzben" szenvedő barátaikon segíteni tud. Nem egy özvegy keservesen összekuporgatott pénzét csikarta ki a papság téves magyarázatok által, azon állításával, hogy az a pénz kedves halottjának javára szolgál. Az özvegy pénzét elfogadó pap „imát” mond, mely azonban fejénél magasabbra sosem jut, de megtéveszti a szegény asszonyt és elhiteti vele, hogy mindezt a „tisztítótűzben” szenvedő hitvese érdekében tete. Az ilyen hazug latroknak mondotta Jézus: „Jaj nektek képmutató írástudók és farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek házát, és színből hosszan imádkoztok; ezért annál súlyosabb lesz a ti büntetéstek." — Máté 23:14.
25
A klérus, különösen a római katolikus hierarchia, tovább folytatja gonosz munkáját abban a hiszemben. hogy úgy sem látja senki és nem is ismeri. De Jehova Jeremiás által azt mondja az ilyen latroknak: „Lásd, én magam láttam azt." Ezen próféciát Ésaiás 29:14, 15 támogatja, ahol ugyanis meg van irva: „Ezért én is csodásán cselekszem ismét e néppel, nagyon csodálatosan, és bölcseinek bölcsessége elvész, és értelmeseinek értelme eltűnik. Jaj azoknak, akik Jehovától mélységesen elrejtik tanácsukat, és akik a sötétségben szoktak cselekedni, mondván: Ki lát minket és ki ismer minket?" Példabeszédek 15:3: „Minden helyeken vannak Jehovának szemei, nézvén a jókat és gonoszokat". (11. zsoltár 4) „Jehova az ő szent templomában, Jehova trónja az egekben; az ő szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait". Isten Ezékiel prófétát is elküldötte, hogy az Isten tiszteletének látszatát keltő felekezetieskedőket figyelmeztesse. „És mondá nékem: Láttad-é embernek fia, Izrael házának vénei (a „páterek", úgynevezett „atyák", az egyházszervezet klérusa) mit cselekesznek a sötétben, kiki az ő képes házában (gyülekezeti épületeikben)? mert azt mondják: Nem lát minket Jehova, elhagyta Jehova ezt a földet (országot)." (Ezékiel 8:12) Az Úr látja a felekezetieskedők minden cselekedetét és a meghatározott időben a papság viselni fogja elvetemedettségének következményét. Különösen katolikus papok vélik biztosnak játékukat, amidőn egymásközt mondogatják: 'Védve vagyunk, semmi sem árthat nekünk, mivel a hazugságot választottuk oltalmunkul.' (Ésaiás 28:15) Az Úr ezeknek a törvénytelenség cselekvőinek annyi játékteret engedélyez, amennyit csak akarnak, hogy törvénytelenségüket bizonyos ideig folytathassák; ezek másokkal szemben mindinkább vakmerőbb, kegyetlenebb és kíméletlenebb magatartást tanúsítanak, abban a hiszemben, hogy bármilyen jogtalanságot. elkövethetnek s amelett büntetlenül maradnak.
26 Mivel Jehova csak „lassan gerjed haragra" és a törvényteleneknek gonoszságuk mellett való kitartásra minden alkalmat megad, sokan vakmerőségre vetemednek és azt hiszik, hogy az ilyen cselekedeteket minden büntetés nélkül tovább folytathatják. Jehova sok éven át engedélyezte Sátán gonosz tevékenységét, s úgylát-

19


19
szik azért bízott Sátán évszázadokon keresztül a büntétéstöl való mentesülésben. Csatlósai hasonló nézetet vallanak.
27
Az izraeliták Sátán útjára tértek és arról ami ama népet a korábbi alkalmakkor érte, megfeledkeztek. Azért Jehova így szól hozzájuk Jeremiás által: „Mert menjetek csak el az én helyemre, amely Silóban van, ahol először lakoztam az én nevemmel, és lássátok meg, hogy mit cselekedtem azzal az én népemmek, Izraelnek gonoszságáért.“ (Jeremiás 7:12) Silóban ugyanis Isten megengedte, hogy ott az ő példaképi népe egy ideig a maga istentiszteleteit végezhesse. „Izrael fiainak egész gyülekezete pedig összegyülekezék Silóban és oda helyezteték a gyülekezetnek sátorát, minekutána meghódola előttük az egész föld.“ (Józsué 18:1) Jehova oda helyezte először nevét Kanaán földjén. A felekezetieskedők később bálványokat emeltek. „És felállítva tarták a Mika faragott képétˌ amelyet az készíttetett, mindaddig, míg az Istenháza Siloban volt.“— Bírák 18:31.
28
Ezek után az Úr az izraelitákat Silóra következett eseményekre való visszaemlékezésre késztette. Azon körülmény, hogy az ő példaképi sátorát ott állították fel, ama helyen, amelyre nevét helyezte, semmi kezességet nem nyújtott arra vonatkozólag, hogy Isten a gonosztevőket Silóban kíméletben részesítette. Habár az izraelitákat törvényszövetségük egyedül Jehova és nem más tiszteletére kötelezte, mégis az ördögi vallás követői lettek, mire Isten elfordult tőlük. „És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, amelyben lakott vala az emberek között.“ (78. zsoltár 60. Miáltal mutatta ki Isten, hogy a gyülekezés sátorát Silóban elhagyta? „És fogságba vitetė erejét (a szövetség ládáját, amely a sátorban való jelenlétét példázta), dicsőségét pedig (az aranyládát, melyen a dicsőség fénye ragyogott) ellenség (filiszteusok) kezébe. És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede. Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg (menyegzői dalokkal; széljegyzet). Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezhették a siratást (nem gyászolhattak; széljegyzet).“ — 78. zsoltár 61—64.
29 Isten megengedte a filiszteusoknak hogy az ő példaképi népét az egyik ütközet alkalmával legyőzhessék, de egyúttal megbüntette a filiszteusokat, illetve felekezetieskedöket, akik az ő törvényszövetségét megrontották. Erre a felekezetieskedők lassan feleszméltek és a Silóban elhelyezett szövetségláda birtokbavételére törekedtek, hogy általa megmeneküljenek és mint védőeszközt Izrael táborába vigyék. Oltalmat azonban sehol sem találtak, mivel Isten elfordult tőlük. „És mikor a nép a táborba visszatért, mondának Izrael vénei: Vajjon miért vert meg minket ma Jehova a filiszteusok előtt?! Hozzuk el magunkhoz Jehova frigyládáját Silóból, hogy jöjjön közénk Jehova, és szabadítson meg ellenségeink kezéből. Elkülde azért a nép Silóban, és elhozák onnan Jehovának a Seregek Urának frigyládáját, aki ül a Kérubok felett. Ott volt Éli két fia is az Isten frigyládájával, Hofni és Fineás.” — Sámuel I. 4:3, 4.
30 Az ütközet megtörtént. „Megütközének azért a filiszteusok, és megveretett Izrael, kiki az ő sátorába menekült; és a vereség oly nagy volt, hogy Izrael közül harmincezer gyalog hullott el.“ (Sámuel I. 4:10) Az izraeliták valamennyi ütközetben nagy vereséget szenvedtek: „És az Isten ládája is elvétetett, és meghala Élinek mindkét fia, Hofni és Fineás. Akkor elszalada a harcból egy ember a Benjámin nemzetségéből, és Silóba ment azon a napon, ruháit megszaggatván és port hintvén a fejére. És imé mikor oda ért. Éli az ő székében ült, az útfélen várakozván; mert szíve rettegésben volt Isten ládája miatt. És mihelyt odaért az ember, hogy
hírt mondjon a városban, jajveszékel az egész város... Felele a követ, és monda: Megfutamodék Izrael a filiszteusok előtt, és igen nagy veszteség lőn a népben, és a te két fiad is meghalt, Hofni és Fineás, és az Isten ládáját is elvették. És lőn, hogy midőn Isten ládáját említé, hátraesék a székről a kapufélhez, és nyakát szegte és meghala, mert immár vén és nehéz ember vala. És ő negyven esztendeig ítélt Izrael felett. — Sámuel I. 4:11—18.
31 Amidőn Éli menye ama nagy szerencsétlenségről értesült nagy izgalmában gyermeket szült és meghalt, és halála óráján felkiáltott: „Oda van Izrael dicsősége, mert elvétetett az Isten ládája. ”(Sámuel I. 4:22) Ugyanarról a csapásról, amely Izraelre következett meg van írva továbbá: „És Izraelnek egész háza síránkozék.” (Sámuel 1. 7:2) „Sámuel pedig szóla Izrael egész házához, mondván: Ha ti teljes szívetekből megtértek Jehovához, és eltávolítjátok magatok közül az idegen isteneket és Astarótot, és szíveiteket elkészítitek Jehovának, és csak néki szolgáltok: akkor megszabadít titeket a filiszteusok kezéből. (Sámuel I. 7:3) A szörnyű csapások, melyek az izraelitákat érték nagyon szokatlannak tűntek fel előttük, amidőn látták, hogy Isten az ő példakepi népét a szövetség ládájával együtt az ellenség kezébe juttatta. Sámuel próféta azonban nem lepődött meg, mivel hűséges volt az Úr iránt. Minden baj Éli papjainak bukását jellemezte, akik a silói sátorban teljesítettek szolgálatot (Sámuel 2:27—36) „És kiüzé Salamon Abjátárt (Éli soraiból), hogy ne legyen Jehovának papja, hogy beteljesedjék Jehovának beszéde, amelyet szólott vala az Éli háza felől Silóban.” (Királyok. I.2:27) A szövetség ládája többé nem került vissza Silóba, sőt maga a sátor és az oltár is el lettek távolítva Silóból és Gibeonba vitettek. — Krónika I. 16:39, 40.
32
Miért sújtotta Jehova az izraelitákat oly nagy csapással és miért tűnt az fel előttük oly szokatlannak? Erre az Úr a következő szavakkal válaszol: „Izraelnek gonoszságáért.” (Jeremiás 7:12) A zsoltáros felelete pedig így hangzik: „De megkisérték és megharagiták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait. Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív. Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal. Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izraelt felette megútálá. És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, amelyben lakott vala az emberek között.” - 78. zsoltár 56—60.
33 Itt teljes joggal felvethető a kérdés: Miért jegyeztette fel Isten az ő szövetséges népével történt ama szokatlan cselekedetről szóló tudósítást? Az írás erre Korinthus I. 10:11-ben válaszol: „Mindezek pedig példaképpen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett". Az izraeliták Jehova szövetséges és példaképi népe voltak; a mai „kereszténység" pedig azt merészeli állítani, hogy ő az Isten népe és kérkedően Isten földi képviselőjének nevezi magát. Ami tehát az Izraelitákra, mint példaképi népre következett, azt példázza, ami a „kereszténységen" fog bekövetkezni, mivel az előbbi az utóbbinak éppen ellentéte. Miután Isten az izraeliták figyelmét figyelmeztetésképpen a silói esemény felé terelte, mondotta: ’Ügy cselekszem e házzal, amint Silóval cselekedtem’. Ezek a figyelmeztető szavak annál inkább vonatkoznak Jézus Krisztus látszólagos követőire és őket terhelik, akik ma azt cselekszik, amit „keresztény vallás”-nak neveznek. „Most pedig, mivelhogy mindezeket a cselekedeteket megcselekszitek, azt mondja Jehova, és mivelhogy szüntelen szóltam, és szóltam tinéktek, de nem hallottátok, és kiáltottam néktek, de

20


20
nem feleltetek: azért úgy cselekszem e házzal, amely az én nevemről neveztetik, amelyben ti bizakodtok, és e hellyel, amelyet nektek és a ti atyáitoknak adtam, amint Silóval cselekedtem.“ — Jeremiás 7:13, 14.
34
Az Ő bánásmódja által, melyben hűtlen népe Jeruzsálemben részesült, kinyilvánította eltökélt szándékát, miszerint a szövetségszegők semmiképpen sem menekülnek meg kezének büntetésétől. A mai „kereszténység“ oly nemzetekből alakul, amelyek magukat jogtalanul keresztényieknek nevezik és azt cselekszik, amit tévesen „keresztény vallásnak“ neveznek. Minden gonosz cselekedet, amit az Úr prófétája által kifejezésre juttatott, továbbá az izraeliták elvetemedett cselekedetei Siló bukásáig, még ma is folyamatban vannak amit azok folytatnak, akik úgynevezett „keresztény vallást“ ápolnak, t. i. a nép, de különösen a klérus amely Jehova nevével és királyságával önző és nem becsületes célokra való törekvés által visszaél. Bizonyos tehát, hogy mindaz, ami Silóval történt, csupán példaképe annak, ami rövidesen a „kereszténységre“ következik.
35 Jehova az Ő prófétái által szólott a néphez (amint mondja): „Korán keljetek útra és szólaljatok meg". Virradatkor, amidőn Isten az ő népével érintkezésbe lépett, megkezdte tanítását. Prófétái már kora reggel talpon állottak, hogy a népnek prédikáljanak, amiért az emberek az Úr prófétái ellen nagyon kikeltek. Hasonlóképpen panaszkodnak ma a felekezetieskedők Jehova tanúira; neheztelnek, hogy ezek a tanuk korán reggel felcsengetik őket, felébresztik és nekik az Urról beszélnek; a papság azután rendőrileg letartóztatja és bíróság elé idézteti őket. Jehova az ő figyelmeztető üzenetét elég hosszú ideig hirdettette bosszúállása napjának bekövetkezése előtt, hogy meghallgatására mindenkit elegendő időben részesítsen.
36 Jeremiás 40 évvel Jeruzsálem pusztulása előtt utasítást nyert a város figyelmeztetésére, és Ezékiel 7 évvel Jeruzsálem bukása előtt prédikálta a figyelmeztető üzenetet. Az Úr mondja: ’Kiáltottam, de ti nem válaszoltatok‘. Tartsuk emlékezetben, hogy 1918-ban az Úr templomához érkezett és ezen időpont előtt 40 éven át illési munkát végeztetett az emberek között. A „The Watchtower" 1879-ben jelent meg először, figyelmét már az első példánytól kezdve az „utolsó napok“-ra és a világra következő nyomorúság idejére fordította. Ezt a munkát Illés és Keresztelő János példázták, de ez a munka 'Isten példaképi népe szivének ő hozzá való fordítását’ elmulasztotta. (Malak. 4:5, 6; Luk. 1:13—17) Az illési munka a „kereszténységnek" helyes útra való térítését is elmulasztotta. A „szervezett keresztény vallás“ vagy a magukat „keresztényeknek“ nevező felekezetieskedők voltak azok, akik 1918-ban Isten hűséges szolgáira rontottak, mert az illési munka szolgálatában állottak. Ezek az illési munkának megszakítás által véget vetettek. Ezek a felekezetieskedők ahelyett hogy megjavultak volna, Jehova tanúinak üldözését tovább folytatják, akiket Isten a nép figyelmeztetésére és nevéről való tanúskodás végett küldött. Mit eredményezhet tehát az ily cselekedet?
37
Jehova a fenti kérdésre ekképpen válaszol prófétája által: „Azért úgy cselekszem e házzal, amely az én nevemről neveztetik, amelyben ti bizakodtok, és e hellyel, amelyet néktek és a ti atyáitoknak adtam, amint Silóval cselekedtem." (Jeremiás 7:14) A látható templomot, amelyet Jehova Isten tiszteletére Salamon király uralkodása idején építettek, Jeremiás idejében megszentségtelenítették és „latrok barlangjává" változtatták. Izrael vezetői, a papok, Isten törvényét elvetették, emberi hagyományokat követtek és emberek által kieszelt ördögi tanokat tanítottak. Mivel a „ház" a Minden¬
ható Isten parancsára épült és az ő neve helyeztetett rá, s mivel imahelyről volt szó, az egyszerű izraelita nép ebből azt következtette, hogy Isten sohasem engedi meg az ellenségnek, hogy ama házat vagy Jeruzsálem városát, ahol a templom állott az ellenség elpusztítsa, még abban az esetben sem, ha a papok és a nép Isten törvényszövetségét megszegik, mivel a templom egy jelkép volt. Azon hitük, hogy a templom az ellenség minden támadásával szemben védelemben részesül, juttatta őket azon felfogásra, miszerint „frigyet kötöttek a halállal“ és a „sírral szövetséget csináltak“ abban a hitben mintha a látható templom minden bajjal szemben valami csodaszer lett volna. A templom felépült és ők egyedül a templomban, nempedig Istenben bíztak.
38 Ami Jeruzsálemmel történt, a „kereszténységen“ megismétlődik, avval a különbséggel, hogy ez alkalommal sokkal nagyobb méretű lesz. Ezekben az „utolsó napokban“ a római katolikus hierarchia, mely a szervezett felekezetieskedők élén áll és a „kereszténységnek“ nevezett szervezett vallás vezetője, avval kérkedik és Isten nevében jogot formál ahhoz, mivel magát Isten látható földi képviselőjének nevezi. Ezáltal elhitette a köznéppel, de különösen a „katolikus néppel“, és azt a benyomást keltette, mintha a ‘katolikus egyház az ellenfél minden támadásaival szemben védve lenne‘. A katolikus papság már évszázadok óta hetykén szól a néphez, mintegy a következő szavakkal: „A katolikus egyház az Isten egyháza és felette a pokol tornácai sosem győzedelmeskedhetnek, bármi is történik“. Jehova prófétája már előre megjövendölte, beszédüket (ahogyan valóban cselekszenek): „Frigyet kötöttünk a halállal, a sírral meg szövetséget csináltunk; az ostorozó áradat ha jő, nem ér el minket." (Ésaiás 28:15) Néhány őszinte emberrel elhitették, hogy az a néhány ember, akik a katolikus egyházat alkotják és felette uralkodnak, minden bajjal szemben csodaszerül szolgálnak, minekfolytán tehát a katolikus szervezetben való tartózkodás védelmet jelent. Ezek a vallásvezetők Jehova Isten nevét emberi hagyományok tanítása által megszentségtelenítették, igéjét erejétől megfosztották, az embereket megtévesztették, s őket a vallás vezetők iránti tiszteletre és magasztalásra bírták. Jehova Isten kinyilatkoztatta tehát ezen vallásszervezet teljes pusztulását ismertető szándékát. A képmutató „kereszténységnek“, de különösen papságának, mondja Jehova: „Jég söpri el a hazugság oltalmát ... És eltöröltetik a halállal való frigyetek, és a sírral való szövetségetek meg nem áll; az ostorozó áradat ha eljő, eltapod titeket." — Ésaiás 28:17, 18.
39
Mielőtt azonban Jehova a „kereszténység“ felett kimondott ítéletét végrehajtaná, „népet választ ki nevéért“, s mint tanúit a nemzetekhez küldi, hogy hirdessék az ő nevét, és a „kereszténységet" figyelmeztessék. Tanúit együtesen a „gyolcsba öltözött férfi, kinek íróeszköz vala derekán“ példázza. (Ezékiel 9:2—11) E hűséges tanuk csoportját utasította az Úr, haladjanak át a „kereszténységen“ és pecsételjék el az őszinte „keresztények“ homlokát, akik jajgatnak és jajveszékelnek az álszent szokások és a felekezetieskedők által a „kereszténységben“ elkövetett törvénytelenségek felett. Az Úr ismertető jellel látja el az ily őszinték homlokát tanúi által olyképpen, hogy őket Isten igéjének ajándékában részesíti, miáltal Jehova szándékai felől beható ismeretet szerezhetnek, az elvetemedett vallásszervezetből kimenekülhetnek, Isten Királyánál keresve menedéket. Jehova tanúi utasítva lettek, hogy az őszinte emberek feladatát és kötelességet ismertessék. Azért tehát meg kell őrizniük feddhetetlenségüket Isten előtt „ugyanazon harcba való felkészülés ellen", azaz Jehova szándékát erélyesen, bátran és félelem nélkül kell hirdetniük, az

21


21
ellenség ellenállására és támadására való tekintet nélkül. Ez harcot jelent, amely most van folyamatban; ez az igazságosságért folyó harc, és az elvetemedett képmutatókról szóló igazság hirdettése által történik, amely igazság pőrére vetkőzteti őket az emberek előtt. Jehova tanúi ezt a munkát Isten parancsolata iránti engedelmességből végzik, amely a látszat keresztények előtt nagyon szokatlannak látszik; Isten tanúi az igazságot szólják, míg a papság így szól a néphez: „Amit ezek a Jehova tanúi mondanak, sérti a mi vallási érzelmünket, és azt nem szabad megengedni“. Jehova munkája azonban nem szokatlan azok előtt, akik Istent szeretik és neki szolgálnak, mivel utasította őket, hogy hirdessék bosszúállásának napját, amit meg kell tenniük és meg is tesznek. Ez a szokatlan munka most van folyamatban, melyben az istenszeretők résztvesznek. Be fog következni ezen szokatlan munka elvégzése után — a „kereszténység“ bukása, hogy többé fel ne emelkedjen?
(A tanulmány kérdések ehhez a cikkhez találtok a januári Őrtoronyban a 11. old.)
Tanulmánykérdések
a Társak c. cikkhez.
(Angol W. 1937 augusztus 15)
Az Ő „műve" és „cselekedete"
II. rész.
"Amint Silóval cselekedtem" — Jer. 7:14.
1
JEHOVA nem tűri a gonoszt végtelenségig. Legyen az emberek cselekedete bármily jó és igazságos, ha azután törvénytelenségekre ragadtatják magukat, előzetes igazságosságuk mitsem használ nekik. Az izraeliták Isten példaképi népe voltak, igazságosan megszervezve, és cselekedetük igazságos munkából állott egy bizonyos időn keresztül. Ez a nemzet azonban elpusztult. (Ezékiel 33:12, 13) Bizonyítékok felhozása szempontjából meg kell engedni, hogy a római katolikus és protestáns szervezetek kezdetben néhány jó dolgot is cselekedtek, amit igazi és őszinte szándéktól indíttatva végeztek; ma már azonban elvitathatatlan, hogy ezek a szervezetek általában vallási-, illetve ördögi szervezetek, és semmiképpen sem Jézus Krisztus, azaz az igazi kereszténység követői. Az Úr nevében való tevékenykedés látszatát keltik és amellett kitartanak. Sok őszinte ember is lakozott ezekben a szervezetekben. Munkájukban buzgóknak bizonyultak, de buzgalmukat helytelenül használták. Őket illetik meg Jézus következő szavai: „Nem minden, aki ezt mondja nékem: „Uram! Uram!" megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők!" — Máté 7:21—23.
2
A becsületes és őszinte embereknek meg kellene szívlelniök ama figyelmeztetést, miszerint Isten elpusztítja a „kereszténységet", habár a római katolikus hierarchia annak éppen ellenkezőjét állítja. A magasabb tisztségű
papság az itt mondottakban nem hisz. Nem hisz a Bibliában, hanem emberi hagyományokra és a saját igazságosságára támaszkodik. Jézus tudatta a zsidó papsággal, hogy Isten elpusztítja a templomot, mivel ama nép megszegte az ő (Isten) szövetségét. (Máté 24:1, 2) De a zsidók nem hittek neki. (János 2:20) Sőt Jézus tanítványait is csodálkozásba ejtette a Heródes által emelt templomépület, amely a zsidók gyülekezési helyéül szolgált és ahol a maguk vallását gyakorolták. Ezen épület közelében, Jézus e szavakkal hívta fel tanítványai figyelmét e templomra: „Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik". (Máté 24:2) Palesztina, de különösen Jeruzsálem lakosai úgy tekintettek erre a templomra és bíztak benne, mintha minden bajjal szemben védelmül szolgálna. Hihetetlennek tartották, hogy valaha is rombadölhetne.
3 Ma a „kereszténység" keretében élő emberiség milliói a vallásszervezetekben, különösen a római katolikus hierarchiában látják a menedék helyét. A politikusok, a kereskedelem nagyjai és a hiszékeny köznép a vallásszervezetben bíznak. A római katolikus hierarchia most énekli a parázna nő dalát, (Ésaiás 23:16) amellyel elámította a politikai és kereskedelmi elemeket, hogy vonuljanak vissza titkos kamráikba és vessék magukat alá csábító befolyásának. Bíznak ennek a szervezetnek hatalmában, mintha általa megmenekülhetnének. Armageddonkor azonban mindnyájan hajótörést szenvednek és elpusztulnak. Jehova erősíti népét igazsága által és szolgálata megbízatásában részesíti. A tévesen „kereszténységnek" nevezett „szervezett vallás" kérkedően azt állítja, hogy Isten képviseletének tisztsége őt illeti meg