A felső hatalmasságok (1 rész)

Innen: Hu JW United
A lap korábbi változatát látod, amilyen Administrator (vitalap | szerkesztései) 2021. február 24., 18:26-kor történt szerkesztése után volt.
Jump to navigation Jump to search
 


AZ ŐRTORONY

és Krisztus

Jelenlétének Hírnöke.

Ti vagytok

az én tanúim, szól Jehova,

hogy Isten vagyok.

Ézsaiás 43:12

Vigyázó, Meddig Még az Éj?
Ézsaiás 21:11

Évfoly. LIX
FÉLHAVONTA
Szám 5
Június 1, 1938
TARTALOM
EMLÉKÜNNEP
67
Beteljesedés
68
Az Emlékünnep Bevezetése
68
Ki Fog Részesülni
69
A Bűnbocsánat
69
Szellemi Fiak
70
'A Test Megkülönböztetése'
74
„Amíg Eljövend"
74
A Királyság Szövetsége
74
„Tanulmánykérdések”
75
HŰSÉG
76
VIGASZ
79
„TÁRSAK"
66
EMLÉKÜNNEP
66
KONGRESSZUS
66
JEHOVA TANÚI SPANYOL KONGRESSZUSA
66
GYÓGYULÁS
79

“Memorial-1938.djvu”

Oldal:Memorial-1938.djvu/2

67


AZ ŐRTORONY

MINT JEHOVA KIRÁLYSÁGÁNAK HIRDETŐJE

Vol. LIX
1938 Március 1
Nr.5

Emlékünnep

„A mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott. Azért ünnepeljünk.” – 1. Kor. 5:7,8


1. Jehova sok olyan prófétai képet alkotott, amely bejelentette célját. Határozott szándékának fontosabb részeit a prófétai képekben tárta fel, és mi ott megtalálhatjuk őket. Az a legfontosabb, hogy Jehova neve igazolva és mindenek felett magasztalva legyen, s hogy teremtményei szívében újra az Őt megillető helyet foglalja el. A jelenlegi ördög, Lucifer lázadása és kihívása által - mely szerint Isten nem tud olyan embert teremteni, aki Hozzá hű és igaz maradna - meggyalázta, megrágalmazta, és vitatárggyá tette a Felséges nevét. A felsőbbség eme vitakérdését igazságosan kell megoldani. Jehova kijelentette célját, hogy egy Magot fog támasztani, amely a meghatározott időben el fogja pusztítani a gonoszt és annak szervezetét, igazolva az ő nagy nevét. Ezért mondta az Ördögnek: „Ez okból engedtem meg megmaradásodat” (2. Móz. 9:16, Leeser). Itt kitűnik, hogy Isten két dolgot akar megvalósítani: (1) hirdettetni az Ő nevét az egész földön, és (2) ezt követően bemutatni legfelsőbb hatalmát az ellenség felett.
2. Amidőn Jehova megtette a neve igazolásához szükséges előkészületeket, Ábrahámot szülőföldéről Kánaán országába küldte. Ott Isten feltétel nélküli szövetséget kötött Ábrahámmal, és ezt ígérte neki: „És megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.” (1. Móz. 12:3; 15:18) Azután Isten megparancsolta Ábrahámnak a körülmetélkedést: „minden férfi körülmetéltessék nálatok”. (1. Móz. 17:9-12) Ezek után Ábrahámnak és feleségének, Sárának Jehova akaratából fia született, akit Izsáknak neveztek. Amikor Izsák megnőtt, Ábrahám Isten parancsára bemutatta őt élő áldozatként. Mindezek Jehova nevének az igazolásáért történtek. Ebben a prófétai képben Ábrahám magát Jehova Istent szemléltette, Sára az Ő szervezetét, Izsák pedig Jézus Krisztust, a Magot. A körülmetélkedés szövetsége azt ábrázolja, hogy annak, aki a mag részét alkotja, körül kell metélnie szívét, vagyis magát feltétel nélkül, teljesen Jehovának és királyságának kell, hogy szentelje. - 5. Móz. 10:16; Fil. 3:3; Kol. 2:11.
3. Később Isten akaratából Ábrahám leszármazottjai Egyiptomban laktak - az Ördög fő földi erődítményében
amely ország az ördög egész földre kiterjedő szervezetét szemléltette. Ábrahám leszármazottjai Egyiptomban rabszolgák lettek, és Sátán meg ügynökei kegyetlenül sanyargatták őket, gyalázva és rágalmazva Jehova nevét. Azután Jehova újra egy élő prófétai képet alkotott, elküldve Mózest Egyiptomba, hogy ott megváltsa népét, és nevet szerezzen Jehovának: „Mert melyik nép olyan, mint a Te néped az Izráel, melyért elment volna az Isten, hogy megváltsa magának való népül, és magának nevet szerezzen, és érettetek oly nagyokat cselekedjék és országodért oly csudálatos dolgokat néped előtt, melyet megszabadítottál Egyiptomból, a pogányoktól és isteneiktől”-2. Sám. 7:23
4. A Legfelségesebb először Mózesnek nyilatkoztatta ki Magát az ő JEHOVA nevén, amely teremtményeivel kapcsolatos szándékát jelenti. Mózes által ismertette, hogy Ő, Jehova, öröktől fogva mindörökké létezik, nem, mint aki csak volt, vagy lesz, hanem mint „A VAGYOK ... Ez az Én nevem mind örökké és ez az Én emlékezetem nemzetségről nemzetségre”. (2. Móz. 3:14, 15; 6:3) Jehova Egyiptomban folytatta a prófétai kép megalkotását, és kiemelte választott népe megszabadításának, és neve igazolásának fontosságát, valamint célja megvalósításának eszközét. Jehova megparancsolta Mózesnek, hogy készüljenek fel a húsvétra, amelyet egy meghatározott napon kellett megtartani — Niszán hónap tizennegyedikén. Niszán hó fontosságára úgy hívta fel a figyelmet, hogy elrendelte, hogy ez legyen az év első hónapja. A húsvéti bárány elfogyasztását követő események által Isten be akarta igazolni felsőbbségét az ördög és démonai felett. Az első hónap tizedik napján minden családnak kellett vennie egy hibátlan bárányt, amit a hónap tizennegyedik napjáig tartottak, s akkor leöltek. A bárány vérét az ajtófélfákra kellett hinteniük. Miután megsütötték a húst, azt kovásztalan kenyérrel el kellett fogyasztani a házban. Azok elsőszülötteit, akik hűségesen engedelmeskedtek Jehova Isten parancsának, az Úr megoltal¬mazta és megkímélte, míg mások megsemmisültek. Minden házban, ahol nem jelent meg a parancsnak megfelelően a vérrel meghintett ajtófélfa, az elsőszülött meg kellett, hogy haljon. És meg is halt.

68


68
Az ŐRTORONY
BROOKLYN, N. Y.


5. Ebben a prófétai drámában Mózes Jézus Krisztust, a nagy Prófétát és az emberek szabadítóját szemléltette, aki Isten parancsának engedelmeskedik. (5. Móz. 18:18, 19; Csel. 3:22, 23) A leölt bárány Jézus Krisztust, „Isten bárányát ábrázolja, „aki elveszi a világ bűneit'. (Ján. 1:29) Az ajtófelekre hintett bárányvér Jézus Krisztus vérét árnyékolja elő, amely mindazokat megvédi és megmenti a haláltól, akik benne hisznek. Ezért Isten Mózes által a következőket mondta a népnek: „és meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Egyiptom földét". (2. Móz. 12:13) Niszán tizennegyedikén, éjszaka Jehova Isten angyala átment Egyiptomon, és ha egy háznál ajtófélfáin nem látszott a bárány vére, akkor ott végrehajtotta Isten ítéletét az elsőszülötteken, és ők meghaltak. Ezután Isten választott népének, Izráelnek kiszabadítása következett Egyiptom országából. Attól kezdve Izráel gyermekei Isten parancsára évenként megtartották a Húsvét ünnepét megemlékezve a Legfelségesebb Jehova nevéről.
6. Isten Egyiptomban Mózes által megkötötte a törvényszövetséget az izraelitákkal, a Sinai Hegynél pedig felavatta és megerősítette. Ettől kezdve Ő maga vezette az izráelitákat. E szövetségnek az volt a célja, hogy Jehova egy népet válasszon neve számára, s így igazolja azt. A törvényszövetség védelmül vagy pajzsul szolgált az izraelitáknak megoltalmazva őket az ördög imádatától vagy vallásától a megígért Mag, Jézus Krisztus eljöveteléig. A törvényszövetségről áll megírva: „A bűnök okáért adatott, a míg eljő a Mag [Krisztus], a kinek tétetett az ígéret.” A törvény egy oktató volt, mely az izraelitákat, Isten választott népét útbaigazította, amíg eljött Jézus Krisztus, a királyi ház feje, a világ megmentője. Azok az izráeliták, akik a törvényszövetség feltételeit hűségesen tiszteletben tartották, megoltalmaztattak az ördög vallásától, mígnem eljött Jézus Krisztus, aki betöltötte e prófétai előképet. Azok az izraeliták, akik kitartóan engedelmeskedtek a Mózes által adott törvénynek, és Jézus Krisztus eljövetelekor is állhatatosak voltak, áthelyeztettek Mózestól Jézushoz, és a Jehova neve számára választott nép részévé váltak. - Csel. 15:14.
BETELJESEDÉS
7. Jehova a meghatározott időben elküldte Jézus Krisztust a világba. Így teljesedett be az az esemény, amikor Jehova Mózest Egyiptomba küldte. Ahogyan Jehova elküldte Mózest Egyiptomba, hogy Magának nevet szerezzen és megváltson egy népet, hasonlóan küldte el Jehova Isten Jézus Krisztust az ő nevében a világba, hogy nevet szerezzen számára, és megváltson, vagy megszabadítson „egy népet az ő nevének”, s így másodlagosan váltságdíjat szolgáltasson mindazok számára, akik hisznek
az Úrban és szolgálnak neki. Jézus Atyja nevében jött, hogy az Ő akaratát cselekedje, ezért ő Jehova nevét igazolta, amiképpen meg van írva róla: „Hogy teljesítsem a Te akaratodat; ezt kedvelem, Én Istenem, a Te törvényed keblem közepette van". (Zsolt. 40:9; Ján. 5:43; 10:25; 17:6) Ahogyan Mózes hűségesen tanúskodott Jehova nevéről Egyiptomban, ugyanúgy tanúskodott Jézus Krisztus, Isten szeretett Fia Atyja nevéről, amikor a földön élt. Miután beteljesítette az előkép e részét, Jézus készen állt, hogy betöltse azt, amit az egyiptomi bárány leölése szemléltetett. Lehetetlen lett volna, hogy Mózes meghaljon, és ugyanakkor hivatásának is eleget tegyen a prófétai drámában, ezért a bárányt ölték le, s ez pedig Jézus Krisztus halálát árnyékolta elő.
8. Jézus tanítványaival együtt megtartotta a Húsvétot, ahogyan azt Jehova megparancsolta. Az volt az utolsó Húsvét. Jézus beigazolta hűségét, és megőrizte feddhetetlenségét Isten iránt. Így bebizonyította, hogy Sátán hazug, míg Isten igaz és dicséretre méltó. Most pedig elérkezett az idő, hogy Jézus a leggyalázatosabb módon, fára feszítve, feláldozza életét a bűnös helyett, mint egy bűnös.
AZ EMLÉKÜNNEP BEVEZETÉSE
9. Jézus tudta, hogy hamarosan megölik, és ezért már azelőtt ki kell oktatnia tanítványait Atyja céljáról, s általuk azokat, akik ugyanazt az értékes hitet vallják, s őket fogják követni. Ez okból cselekedeteit feljegyezték. „Mikor pedig evének, vévé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az Én testem. És vévén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan; Mert ez az Én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára”. - Máté 26:26-28.
10. Lukács az eseményen kívül Jézus következő szavait is feljegyezte: „ezt cselekedjétek az Én emlékezetemre”. (Luk. 22:19) Pál apostol ugyanerről ír, mikor ezt mondja: „E pohár amaz új testamentum az Én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az Én emlékezetemre. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend”. (1. Kor. 11:25, 26) Nyilvánvaló, hogy itt az Úr azt akarta kihangsúlyozni igazi követőinek, hogy vegyék figyelembe, hogy azoknak, akik végül testének tagjai lesznek, s így a királyi ághoz csatlakoznak, az ő nyomdokait kell követniük. Ezért amidőn évenként részesülnek az Emlékünnep jelképeiből, nekik meg kell emlékezniük az ő haláláról, hiszen nekik is szükséges osztozni az ő áldozati halálában, ha vele együtt akarnak élni. Az Úr Jézus teljes mértékben ismerte Jehova szándékát, és ezért tudta, hogy a vele társultak közül mindenkinek meg kell őriznie feddhetetlenségét Isten iránt,

69


1938 Március 1
Az ŐRTORONY
BROOKLYN, N. Y.


és be kell igazolnia halálig tartó hűségét, így akik társulnak Jézussal az ő áldozati halálában, majd vele együtt részesülhetnek királyságának dicsőségében. Az Úr Jézus az Emlékünnepet közvetlenül az utolsó Páska után vezette be. Ez Jézus halálának Emlékünnepe. Az ő követőinek ennek megtartását parancsolta meg.
KI FOG RÉSZESÜLNI
11. Úgy tűnik, hogy ma sokan azok közül, akik szeretik Istent és Jézus Krisztust, s Isten akaratának cselekvésére szentelték magukat, nem tudják eldönteni, hogy az Emlékünnepen részesedhetnek-e, vagy sem a kenyér és a bor jelképéből. E kiadvány célja segíteni, hogy jobban megérthessük és értékelhessük az Emlékünnep jelentőségét, azután pedig mindenki döntse el, ha akar-e részesedni, vagy sem. Ha valaki mindig Jehova akaratának megismerésén elmélkedik, ahogyan azt igéjében feltárta, akkor könnyebben helyes következtetésre juthat e kérdést illetőleg. Számára az ő neve a legfontosabb. Isten beigazolta ezt, amikor Mózest elküldte Egyiptomba, hogy nevet szerezzen Magának, és így igazolja azt. Nevének igazolása által megváltani, vagy megszabadítani egy népet csak másodlagos szándéka volt. Jézust azért küldte a földre, hogy az előbb említett prófétai drámában előárnyékoltakat betöltse. Jehova világosan bemutatta, hogy az ő célja nevének igazolása Királysága által, Jézus Krisztus pedig az ő Királya és Igazolója. Azok, akiket az emberiségből kiválasztott nevének, és akik Jézus Krisztussal társultak, szintén részt fognak venni Isten nevének igazolásában. Az engedelmes emberiség megmentése csak másodrendű, habár azok, akik engedelmesek és életet kapnak, Jehova nevét igazolják. Jézus szavai az Emlékünnep bevezetésekor az ő vérének kettős szerepére utalnak: (1) a bűnbocsánat, mely során eltöröltetett az a tehetetlenség, amely Ádám vétke miatt sújtja az emberi nemet; (2) az újszövetség megkötése, amely által Jehova egy népet választ e világból az Ő nevének. A törvényszövetség nem tudta mindezeket megvalósítani, mivel az izraeliták tökéletlenek és bűnösök voltak. Az újszövetség által most Isten meg fogja valósítani e célt kiválasztva egy szellemi osztályt, amely az Ő neve érdekében fog tanúskodni.
A BŰNBOCSÁNAT
12. Mivel az emberiség megörökölte Ádám vétkének következményét, a bűn tehetetlensége vagy rabsága alá került, és hacsak valaki nem gondoskodik a megmentésről, ez halált vagy teljes pusztulást jelent. Jehova megsemmisíthette volna Ádám családját, s új fajt teremthetett volna, de ő úgy döntött, hogy kiválasztja Ádám leszármazottjai
közül azokat, akik megőrzik hűségüket Isten iránt, megáldja őket örökélettel, és így ők nevének és igéjének élő emlékművét fogják alkotni, Ő pedig bebizonyítja felsőbbségét. Ezek a hűségesek igazolják Jehova nevét. A megváltásnak meg kell történnie, még mielőtt Isten kiválasztana valakit Ádám fajából, s megáldaná őt élettel. Az Úr Mózes által megkötötte a törvényszövetséget Izraellel, amit a hibátlan bárány vére érvényesített, s így a szövetség hatályba lépett. Ez a vér Jézus Golgotán kiontott vérét árnyékolta elő, mely érvényesítette, és hatályba léptette az újszövetséget. Ez egyben az emberiség megváltásának ára is, amely által az engedelmesek megszabadulnak. Azonban ne feledkezzünk el, hogy még mielőtt Jehova népet választana neve számára, és ők Krisztussal társulhatnának, be kell, hogy következzen a bűnbocsánat.
13. Isten nem azért küldte Jézust a földre, hogy elítélje az embereket, hanem hogy megmentse őket. Ez a megmentés azonban csak akkor biztos, ha „valaki hiszen Ő benne". (Ján. 3:16, 17) Az izráelitákat, Isten jelképes népét Ő „mannának" nevezett, mennyei kenyérrel táplálta, hogy életben maradhassanak. Ez a kenyér Jézus Krisztust, a mennyei kenyeret ábrázolta, mely által mindazok, akik hisznek Istenben és Krisztusban, s engedelmeskednek nekik, életet nyernek. Akik így megmentésben részesülnek, hitet kell, hogy tanúsítsanak Jézus földi életében, amelyet az emberiség megváltásáért áldozott fel. (Ján. 6:29-35) Ez okból lett feljegyezve: „Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy Néki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon, és adja az Ő életét váltságul sokakért’. (Máté 20:28) Ez az idézet nyilván azt jelenti, hogy az Úr Jézus annyi emberért adta életét váltságáldozatul, ahányan csak alávetik magukat a feltételeknek, és a parancsnak megfelelően hisznek, s engedelmeskednek. Az engedelmeseket a juhok ábrázolják, és Jézus ezt mondta róluk: „és életemet adom a juhokért. (Ján. 10:15) Az engedetleneket a „kecskék jelképezik. Vajon Jézus nem adta életét a „kecskékért" is? Nem! Ő csak az engedelmesek számára biztosította a váltságáldozatot, nem pedig az engedetlenek számára, ahogyan olvashatjuk: „Aki hisz a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta”. (Ján. 3:36) A megváltás jelenti kifizetni a bűnösért megkövetelt árat. Ádám, a tökéletes ember vétkezett és meghalt. Jézus, a bűnnélküli, tökéletes ember szintén halált szenvedett. Azt jelentené ez, hogy Jézus Krisztus vére megváltotta Ádámot? Nem! Sőt az ellenkezőjét! Ádám szándékosan vétkezett. (1. Tim. 2:14) Tudatos bűnéért Isten halálra ítélte őt, mivel ez volt vétkének előre bejelentett büntetése. Így nem lehet azt következtetni, hogy Jehova hatálytalanítani fogja ítéletét, mivel ő

70


70
Az ŐRTORONY
BROOKLYN, N. Y.


nem változik. (Mal. 3:6) Ádám leszármazottjai mind halálos ítélet alatt születtek, mert örökölték atyjuktól a tökéletlenséget. Isten nem őket ítélte el. Nem ellenük mondta ki a halálos ítéletet, de ők bűnben születtek, és gonoszságban nevelkedtek. Ezért meg kell halniuk, hacsak valaki nem gondoskodik a megváltásról. Ádám leszármazottjai számára a megmentés lehetőségét Jézus Krisztus kiontott vére nyújtja. Ahhoz, hogy valaki e lehetőséggel élhessen, eleget kell tennie a feltételeknek, vagyis, hinnie kell az Úr Jézus Krisztusban, és engedelmeskednie kell Isten parancsának. - Róm. 5:12, 19.
14. Hol és hogyan váltotta meg az Úr Jézus Ádám leszármazottjait? Jézus tökéletes emberi lénnyé lett, és joga volt emberként örökké élni. Tehát ő bűn nélküli, szeplőtlen teremtmény volt, akit a hibátlan bárány árnyékolt elő. Ez okból Jézus képes volt azt az árat biztosítani, amely elveszi a világ azon bűneit, melyek előidézték Ádám leszármazottjainak halálát. Jézus kijelentette, hogy össze kell gyűjtenie az engedelmes juhokat, és ezt mondta: „Azért szeret engem az Atya, mert Én leteszem az Én életemet, hogy újra felvegyem azt. Senki sem veszi azt el Én tőlem, hanem Én teszem le azt Én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az Én Atyámtól". - Ján. 10:17,18.
15. Jézus életét adta. Ő úgy halt meg a fán, mint egy bűnös ember, habár valójában szent, ártatlan és bűnnélküli volt. Következésképpen Ő megőrizte emberi életjogát. (1. Pét. 1:19) Isten feltámasztotta Jézust, és felemelte a mennybe. Krisztusnak joga volt az emberi élethez, mivel Atyjától megkapta a jogot és hatalmat, hogy visszavehesse emberi életét. De megtette Ő ezt? Nem! Ő áldozatként bemutatta ezt az emberi életjogot Isten kegyelmi trónja előtt az emberiség bűneiért. „Azon képpen Krisztus is egyszer megáldoztatván sokak bűneinek eltörlése végett’. (Zsid. 9:28) Róla áll megírva prófétai módon: „Életét fogja adni áldozatként a bűnért.” - Ésa. 53:10-12; Róm. 4:25; 1. Kor. 15:3.
16. Jézus Krisztus nem azért tette le áldozata értékét a mennyben, hogy visszavegye, és újra használja. Ő letette azt az emberiség váltságáldozataként, lemondott róla, és teljesen elvált tőle, ahogyan feljegyeztetett: „Mert áron vétettetek meg." (1. Kor. 6:20) Ha valaki csak letétbe helyez valamit, azt bármikor visszaveheti. Ha viszont ezt átadja valakinek, akkor elveszti annak tulajdonjogát. Jézus is átadta a megváltás árát [az Ő Atyjának]. Így az emberi nem Isten szándékával összhangban a vásárlás jogának értelmében Jézus Krisztus tulajdona. (1. Pét. 1:18,19; 2. Pét. 2:1) Az Úr Jézus Krisztus mindent eladott, amivel emberként rendelkezett, mármint az ő tökéletes emberi életét, és ezzel az értékkel megvásárolta az emberi fajt. (Máté 13:46) „Tulajdon vérévef’ vásárolta meg. - Csel. 20:28; Eféz. 1:14
17. Ha bárki elnyerheti az örökéletet, akkor hogyan szerezhető meg? Istentől kell kapni Jézus Krisztuson keresztül! Az élet Isten ajándéka a mi Urunk, Jézus Krisztus által. (Róma 6:23) Jézus tanítványaihoz szólva a következőket mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha Én általam". (Ján. 14:6) Más úton lehetetlen életet szerezni. (Csel. 4:12) Az emberek csak Jézus Krisztuson keresztül békülhetnek meg Istennel, ha bebizonyítják odaadásukat és hitüket. Ábrahám és a Zsidók 11. fejezetében említett hűséges férfiak hittek Isten azon ígéretében, hogy el fogja küldeni a Messiást, és Ő lesz a világ Megmentője és Ura. Ők nagyon várták az Ő királyságát, és kerülték a gonosz világgal való kapcsolatokat, reménységüket a Messiás királyságába vetették. Az ilyen emberek hitük miatt igazaknak számítottak. De ők akkor még nem részesültek az élet áldásában, mivel előbb Jézus Krisztusnak meg kellett váltania az emberi nemet saját vérével, és csak azután szabadíthatta meg őket az Isten által meghatározott módon. „És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet. Mivel Isten mi felőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak." (Zsid. 11:39,40) Mi az itt említett jobb dolog, amelynek maga az apostol is részese?
SZELLEMI FIAK
18. A fent említett jobb dolgot a fiak királyi házának tagsága képezi, amelynek feje Jézus Krisztus: „Krisztus ellenben, mint Fiú a maga háza felett, a kinek háza mi vagyunk, ha a bizodalmát és a reménységnek dicsekedését mind végig erősen megtartjuk’. (Zsid. 3:6) Isten Krisztus eljöveteléig megvédte Izráel népét a törvényszövetség alatt, és ez a szövetség mindazok számára oltalmat jelentett, akik megőrizték hűségüket Isten iránt. (Gal. 3:19, 24) Jézus Jehova akaratának megfelelően eljött az Izraelitákhoz, az Ő szövetséges népéhez, de majdnem az egész nép visszautasította őt. Azonban egyesek közülük hittek. „Valakik pedig befogadák őt, hatalmat [jogot vagy kiváltságot, (széljegy.)] ad a azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek". - Ján. 1:12.
19. A hűséges apostolok mind a törvény-szövetség alatt voltak, de ők az Úr Jézus Krisztusban hittek, Isten szeretett Fiának szentelték magukat, és Isten fiaivá váltak. Ez a kiváltság három és fél éven keresztül kizárólag a zsidóké volt, és aztán megnyílt a nemzetek számára is. A szent szellem kitöltése után az apostolok ennek tanítása által megértették Jehova szándékát, és másoknak is hirdették, hogy egy népet akar választani az Ő nevének. A hűséges apostolok Jeruzsálemben gyűltek össze, és az evangélium pogányokhoz való eljutását, valamint ennek okát mérlegelték, mikor a szent szellem feltárta nekik, hogy Jehova Isten célja a pogányok közül is népet választani az Ő

71


1938. Március. 1.
Az ŐRTORONY
71


nevének, amit prófétái is megjövendöltek. (Csel. 15:14-16) Ezt a népet, melyet Istennevének választott, az ő szellemétől nemzett fiai alkotják, akiknek saját nevét adományozza, és akiket tanúivá tesz, hogy az Ő nevéről és királyságáról tanúskodjanak, mielőtt Jehova beigazolná mindenek feletti hatalmát. (Ésa. 62:2; 43:9-12; 2. Móz. 9:16, Leeser) E népnek tagjai, amelyet Jehova neve számára kiválaszt, az ő szellemi fiai, akiket Jézus az Úr juhainak „kicsiny nyájaként” emleget.
20. Az Egyiptomban megkötött és a Sinai Hegynél megerősített törvényszövetségnek nem sikerült egy teljes népet alkotnia Jehova neve számára, de volt néhány izraelita, beleértve az apostolokat is, akik hitük és engedelmességük miatt áthelyeztettek Mózestől Jézus Krisztushoz. Isten Jézus Krisztussal megkötötte az újszövetséget, amely által megvalósítja azt, amiben a régi törvényszövetség kudarcot vallott: a nemzetek közül egy népet választ Isten nevének, melynek teljesen neki kell szentelnie magát, és a világ előtt bizonyságot kell tennie nevéről és királyságáról. A törvényszövetség Egyiptomban volt megkötve, és Mózes volt a képviselő vagy közbenjáró. Jehova az újszövetséget Jézus Krisztussal kötötte meg, mikor még Jézus a földön, vagyis az ellenjelképes Egyiptomban élt, és az Ő vére érvényesítette, vagy hatályba léptette azt. Ezért ezt mondta Jézus tanítványainak az Ő vérét jelképező pohár borról: „Igyatok ebből mindnyájan; Mert ez az Én vérem, az új szövetségnek vére, amely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára”. - Máté 26:27,28.
21. Az a tény, hogy Jézus felszólította őket, vagy megparancsolta nekik, hogy igyanak a pohárból, döntő bizonyíték, hogy csak azok ihatnak az Ő véréből, akik az újszövetség részesei. Ő valóban a bűnök bocsánatárért ontotta ki vérét; de senki sem válhat a szövetség részévé, s nem lehet kiválasztva e világból Jehova nevének, amíg nem hisz az Úr Jézus Krisztusban és nem fogadja el Őt és értékes vérét megmentőként. A tanítványok előbb teljes mértékben elfogadták Jézust mint Messiást, odaadással követték őt, és Isten igazságul tulajdonította ezt nekik, ahogyan Ábrahám hitét is igazságul tulajdonította neki. Amikor Jézus bűnért való áldozatként bemutatta a megváltás árát, az apostolok Isten szellemi fiaivá váltak, és az Úr elfogadta őket, miután a szent szellem tanúbizonyságában részesültek, melyet Pünkösdkor kaptak meg. Jézus nem hívott el mindenkit az izraeliták közül, hogy részesedjenek az Emlékünnep jelképeiben, hanem csak azokat a hűséges embereket, akik beigazolták iránta való feddhetetlenségüket.
22. Az újszövetség nem egy magot hozott létre, és senkinek sem biztosít életet, hanem akik felvétetnek a szövetségbe, előbb megigazíttatnak, majd a szent szellemtől születnek. Ezért joguk van az élethez, egy feltétellel, ha ők mindig odaadó engedelmességet tanúsítanak az Úr iránt. Az újszövetség egy népet hoz létre Jehova nevének, és mindazoknak,
akik felvétetnek a szövetségbe hűségük beigazolása végett, tanúskodniuk kell Jehova nevéről és királyságáról, amely által Ő igazolni fogja nevét. A Jehovával kötött szövetség másik oldalán Jézus Krisztus, a Király áll. Ő a fiak házának feje és Jehova „hű és igaz Tanúja”. Akik hűségesen engedelmeskednek a szövetségnek, szintén Jehova tanúi kell, hogy legyenek. Ezért amikor Jézust megkérdezték, így válaszolt: „Te mondod, hogy Én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, a ki az igazságból való, hallgat az Én szómra”. (Ján. 18:37) Az Ö szavai kétségtelenül bizonyították, hogy mindazok, akik a világból ki vannak választva Jehova neve számára, és hűségeseknek bizonyulnak, Jehova nevének tanúi kell, hogy legyenek.
23. A zsidók, akik bölcseknek vélték magukat, ellenezték Jézus életének feláldozására vonatkozó szavait. Jézus így szólt, hogy másokat az igazság ösvényéről oktathasson: „Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét, és nem isszátok az Ő vérét, nincs élet bennetek. Aki eszi az Én testemet és issza az Én véremet, örök élete van annak, és Én feltámasztom azt az utolsó napon.Mert az Én testem bizony étel és az Én vérem bizony ital. Aki eszi az Én testemet és issza az Én véremet, az Én bennem lakozik és Én is abban. Amiként elküldött engem amaz élő Atya, és Én az Atya által élek: akként az is, aki Engem eszik, él Én általam. Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá; nem úgy, amint a ti atyáitok ették a mannát és meghalának: aki ezt a kenyeret eszi, él örökké.” - Ján. 6:53-58.
24. Ekkor Jézus az ő Juhairól, a „kicsiny nyájról” beszélt, akik a fiak királyi házának tagjai, és szavai csak reájuk vonatkoznak, csak azokra, akik beigazolják hűségüket: Ha nem eszitek az Én testemet és nem isszátok az Én véremet, nincs élet bennetek. Más szóval csak azoknak kell megenniük a kenyeret és meginniuk a vér jelképét [a bort], akik szellemtől születtek, és felvétettek az újszövetségbe. Tehát nem kell minden olyan embernek ennie a kenyérből, aki életet fog nyerni a földön? Nem! Csak a szellemi fiak ehetik a kenyeret és ihatják a vért ábrázoló bort. Azok közül, akik a földi élet áldásaiban fognak részesülni, mindnyájuknak hinniük kell Jézus Krisztus vérében, melyet a bűnbocsánatért ontott ki, viszont az Emlékünnep bevezetésekor Jézus csak az Ő tanítványait kérte meg, hogy vele együtt megtöressenek és meghaljanak, s így részesüljenek az Ő halálában és feltámadásában. Attól kezdve szavai csak azokra vonatkoznak, akik Istennek szentelték magukat, és a szent szellemtől születtek. Figyeljük meg, hogy „vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré”, s azután a megtört kenyeret tanítványainak adta, és megparancsolta, hogy egyenek. A kenyér megtörése nagyon nagy

72


72
Az ŐRTORONY
BROOKLYN, N. Y.


fontossággal bír. Nem szabad figyelmen kívül hagyni! A megtörés mindazok számára létfontosságú, akik Jézus Krisztussal együtt részt vesznek az Ő Királyságában. Ez azt jelenti, hogy nekik szükséges Krisztus testének tagjaivá válni, és vele együtt megtöretni, tehát vele együtt meghalni, hogy osztozhassanak a királyság dicsőségében.
25. Pál apostol szavai végérvényesen bebizonyítják, hogy az apostolok ezt így értették, miután a szent szellem kioktatta őket, hiszen utólag a szentszellem ihletése alatt ezt írta: „Mert én az Úrtól vettem, a mit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret, és hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” - 1. Kor. 11:23,24.
26. Egyértelmű, hogy Jézus szavainak jelentése a következő: ez a kenyér az én testemet ábrázolja. A kenyér csupán jelkép volt, és ennek megtörése feltárja, hogy mi fog történni Krisztus testének tagjaival. „A szőlőtőke termése”, vagyis a bor az ő kiontandó vérét szemléltette, Jézus pedig ezt mondta tanítványainak: „igyatok ebből mindnyájan” vagy „igyátok meg mind" (JKF). Jézus szavai világosan azt jelentik, hogy azoknak, akik társulni fognak vele az Ő házában, előbb meg kell töretniük és halniuk, tehát részesedniük kell az Ö halálában.
27. Az apostol, aki a szent szellem ihletése alatt a következőket írta, teljes mértékben alátámasztja azt, hogy Jézus szavaiból azt kell megértenünk, hogy testének tagjai társulnak vele szenvedésében és halálában: „Mint okosokhoz szólok, ítéljétek meg ti, a mit mondok. A hálaadásnak pohara, a melyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-é? A kenyér, a melyet megszegünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-é? Mert egy a kenyér, egy test vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk.” - 1. Kor. 10:15-17.
28. A kenyér elfogyasztása nem azt jelenti, hogy akik belőle esznek, ennek részévé válnak, s ezáltal igazulnak meg az életre. Jézus idézett szavai szintén nem jelentik azt, hogy mindenki kell, hogy egyen e kenyérből, és így Jézus emberi léte igazolja őt. Mindenkinek előbb meg kell igazulnia! Csak utána válhat a kenyér részévé, amely később megtöretik.
29. Amidőn Jézus zsidó bírálóihoz szólt, nem említette a kenyér megtörését, hanem ezt mondta: „Én vagyok az életnek kenyere. ...Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És ez a kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem, amelyet én adok a világ életéért.” - Ján. 6:47-51.
30. Jézus Krisztus szavaiból az tűnik ki, hogy Ő saját, emberi életével fizette ki a világ megváltásának árát, és azoknak, akik ebben részesülnek, hinniük kell benne a világ Megváltójaként.
Valakinek előbb ilyen hitet kell tanúsítania, csak utána igazulhat meg. Jézus tanítványaihoz intézett szavai a kenyér megtörését illetőleg már teljesen más dologra utalnak. Jézus vette a kovásztalan kenyeret, megszegte, és így szólt követőihez: „Ez az Én testem”. Akkor Ő lényegében véve ezt mondta nekik: Muszáj ennetek, részt vennetek, vagyis társulnotok velem, osztoznotok kell szenvedéseimben. És ahogyan szemetek láttára megtöröm ezt a kenyeret, amely Krisztus testét, tehát a testtagokat szemlélteti, úgy szükséges nekik mindnyájan megtöretniük. A kenyér, vagyis a test megtörése és a jelképes vér elfogyasztása a részt vevők megigazulása és szellemtől való születése után történhet meg, így hát csak ők részesülnek jogosan a jelképekből.
31. Az apostol szavai az 1. Korinthus 10:15-17-ben minden bizonnyal erre utalnak. Az apostol itt a közösség szót használja, melynek jelentése társulni vagy osztozni. Egy másik bibliafordításban ez a szöveg így hangzik: „A pohár, a melyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való osztozásunk? A kenyér, a melyet megszegünk, nem a Krisztus testével való osztozásunk? Mert egy a kenyér, egy test vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk.” - Rotherham.
32. A megigazulás nem a kenyér megtörésének, valamint a vér megivásának eredménye, mivel az előbbi megelőzi az utóbbiakat. Jézus nem mindenkinek ajánlta fel a kenyeret és a bort, hanem csak azoknak, akik hűségüket beigazolták. Ebből következik tehát, hogy csak azok részesednek jogosan a jelképekből, akik előbb megigazulnak, szellemtől születnek, és a királyság várományosai.
33. Az írások következetesen ugyanezt bizonyítják, habár az érveket másképp mutatják be: Jézus tudta, hogy rövid időn belül gyalázatos módon meg fog halni a fán a bűnösökért. Megalázás, gyalázat és halál. Ez volt a három feltétel, hogy igazolhassa Jehovát. Az Ördög nagyon sokat gyalázta az Ő Atyjának nevét, most pedig az Úr Jézust is hasonló gyalázatok illették. Jézusnak a legnehezebb próba alatt kellett bebizonyítania hűségét, hogy Atyjához hű és igaz maradjon, s így Jehova igazolója legyen. Isten akarata azt hogy Jézus igazoló szolgálatában neki legyenek társai, akik az ő testének tagjai, száznegyvennégyezren. Ők együtt egy testet alkotnak, Isten fiainak királyi házát. Ezért mindnyájuknak el kell viselniük egy Jézuséhoz hasonló próbát, és szükséges vele szenvedniük és meghalniuk, mivel csak ezzel a feltétellel léphetnek be az Úr dicsőségébe. Jézus tanítványait oktatta és általuk mindazokat, akik nyomdokait követték; ezt cselekedve Ő vett egy kovásztalan kenyeret, amely a megigazult vagy bűn nélküli állapot jelképe, és röviden a következőket mondta: Megtörve ezt a kenyeret felismerhetitek, hogy ez az én testemet példázza [Krisztus tiszta, bűn nélküli testét]. Mindnyájan kell, hogy egyetek belőle [vagyis vegyetek részt velem együtt, legyetek társaim, és töressetek meg velem].

73


1938.Március.1.
Az ŐRTORONY
73
Mikor Jézus így szólt: „ez az Én testem”, ő nem utalhatott saját emberi testére, mivelhogy ezt olvassuk Krisztusról: „Megőrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból”. (Zsolt. 34:21) „Mert azért lettek ezek, hogy beteljesedjék az írás: Az Ő csontja meg ne törettessék.” - Ján. 19:36.
34. Jézus emberként nem azért halt meg, mivel valamelyik testrészét megtörték, hanem kétségkívül megtört szíve okozta halálát. Ezt követően Jézus kioktatta tanítványait a pohárral kapcsolatosan, amint írva van: Hasonlóképp vévé a poharat. A pohárban levő bor az Ö vérét ábrázolta, és tömören ő ezt mondta: Ez az én véremet jelképezi, amely érvénybe lépteti Atyám velem megkötött Újszövetségét. Ez az emberiség megváltásának ára is. Ez a kiontott vér a halálban kioltott életemet ábrázolja, amint azt megtört testem is mutatja, hogy Nekem meg kell halni. Ha társaim vagytok Királyságomban, akkor szükséges, hogy halálomban is társaim legyetek. így hát egyetek e kenyérből, és igyatok ebből a (jelképes) vérből! Jézus tudta, hogy vért inni halált jelent, amint ezt Isten törvénye előírja. (1. Móz. 9:4; 3. Móz. 17:11) Ez okból ő olyasvalaminek megtevésére kérte tanítványait, ami halálukat jelentette, és ezáltal felszólította őket, hogy osztozzanak halálában, amiképpen mondta is: „Aki eszi az Én testemet és issza az Én véremet, az Én bennem lakozik és Én is abban.” (Ján. 6:56) Csak így lehet valaki felvéve a Krisztusba, és csakis azok töretnek meg, s adják életüket Jézus Krisztussal, akik felvétet¬nek. és a Krisztus tagjaivá válnak.
35. Aki feltétel nélkül felszenteli magát Isten akarata cselekvésére, megfelelő módon bemutatja, vagy igazolja ezt nyilvánosan a vízkeresztség által. Mindazáltal ez a keresztség nem teszi őt Krisztus testének tagjává, neki Jézus áldozati halálában kell megkeresztelkednie, miután felszentelte magát Istennek és megigazult. „Avagy nem tudjátok-é, hogy akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az Ő halálába keresztelkedtünk meg? Eltemettetünk azért Ő vele együtt a keresztség által a halálba, hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is újéletben járjunk. Mert ha az Ő halálának hasonlatossága szerint vele eggyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk.” - Róma 6:3-5.
36. Csak azok vesznek részt Jézus Krisztussal együtt az Ő áldozati halálában, akik mennyei elhívásban részesültek. Csak az Úr juhainak szellemtől született, „kicsiny nyája” lesz Jézus Krisztus halálának, valamint eljövendő dicsőségének részese. Ezért csak ők fogyaszthatják el jogosan az Emlékünnep jelképeit.
37. Pál apostol - kit a szentszellem felvilágosított, tanított, és arra ihletett, hogy ő maga is oktasson -, tisztán megértette, és azt tanította, hogy mindazoknak, akik az Emlékünnep jelképeiből részesülnek - amelyek Jézus megtört testét, vagyis áldozati halálát jelképezik osztozniuk kell halálában, mivel
ez az Ő dicsőségébe való bemenetelnek a feltétele. Az ilyenek, és csak az ilyenek vannak elhívva „elhívatástoknak egy reménységében” (Eféz. 4:4), s ez a reménység a mennyei, szellemi királyság. Nekik el kell szenvedniük a Jézusra hullott gyalázatokat, ki kell állniuk az ő nehéz próbáját, el kell viselniük a nyomorúságot, és Jézus Krisztussal együtt meg kell halniuk. Ezt mind alátámasztják az apostol szavai: „Mert Krisztus sem önmagának kedveskedett, hanem amint meg van írva: A te gyalázóidnak gyalázásai hullottak reám.” - Róma 15:3.
38. Az apostol így szólt keresztény társaihoz: „Sok háborúságon által kell nékünk az Isten országába bemennünk.” (Csel.14:22) Nekik ugyanúgy kell szenvedniük és meghalniuk, mint Jézusnak. „Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is. Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is, ha megtagadjuk ő is megtagad minket.” - 2. Tim. 2:11 12.
39. Az apostol következőképpen igazolja azt, hogy a testtagok számára létfontosságú ilyen szenvedéseket elviselni, és akik megértik kiváltságukat, örömmel teszik ezt: „Most örülök a ti érettetek való szenvedéseimnek, és a magam részéről betöltöm a mi híja van a Krisztus szenvedéseinek az én testemben az ő testéért, a mi az egyház.” - Kol. 1:24.
40. Az Emlékünnep jelképei Krisztus szenvedéseit és halálát szemléltetik, amelyekben csak a testtagoknak van részük, és melyeket örömmel el is viselnek. Pál szavai a következőkben ezt hangsúlyozzák: „Sőt annak felette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: Akiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem és találtassam ő benne, mint akinek nincsen saját igazsága a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való igazságom a hit alapján: Hogy megismerjem őt és az ő feltámadásának erejét és az ő szenvedéseiben való részesülésemet, hasonlóvá lévén az ő halálához. Ha valami módon eljuthatnék a halottak feltámadására. Nem mondom hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus. Atyámfiai, én énmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna: de egyet cselekszem, azokat amelyek hátam megett vannak elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nekik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára”. - Fii. 3:8-14.
41. Péter apostol tanúskodása teljes mértékben támogatja azt a következtetést, hogy csak Krisztus testének tagjai, Isten szellem fiai fogyaszthatják el jogosan az Emlékünnep jelképeit, mivel ők elviselik a gyalázatot, a szenvedést valamint az Ő halálát. Ennek még azelőtt meg kell történnie, hogy dicsőséges feltámadásában részesülnének: „Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az Ő nyomdokait kövessétek." (Pét. 2:21) „Sze-

74


74
Az ŐRTORONY
BROOKLYN, N.Y.
retteim ne rémüljetek meg attól a tűztől, amely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történne veletek; Sőt amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben örüljetek, hogy az Ő dicsőségének megjelenésekor is vigadozva örvendezhessetek. Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket, mert megnyugszik rajtatok a dicsőségnek és az Istennek Lelke, amit amazok káromolnak ugyan, de ti dicsőítitek azt.” - 1. Pét. 4:12-14.
42. Ezek a szellemtől született felszenteltek, akik részt vesznek Jézus Krisztus szenvedéseiben, készek vele együtt meghalni, így ők Jézus Krisztus jó katonáiként hűségesen kitartanak mindhalálig, és az Ő feltámadásában részesülnek. Rájuk nézve Jézus a következőket mondja: „Légy hív mindhalálig és neked adom az élet koronáját”. - Jel. 2:10.
A TEST MEGKÜLÖNBÖZTETÉSE
43. Mindazoknak, akik Jézus Krisztusban vannak, szükséges megkülönböztetniük Krisztus testét, vagyis különbséget kell tenniük az Ő hús teste, és a Krisztus teste (testületé) között. „Mert a miképpen a test egy és sok tagja van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test, azonképpen a Krisztus is. Mert a test sem egy tag, hanem sok.” (1. Kor. 12:12, 14) Csak az ilyenek részesedhetnek helyesen és jogosan az Emlékünnep jelképeiből. Méltatlanul részesedni jelenti alkalmatlan lenni és tiszteletlenül részesülni. „Azért aki méltatlanul [alkalmatlanul, tiszteletlenül] eszi e kenyeret vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből és úgy igyék abból a pohárból, mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik önmagának, mivelhogy nem becsüli meg [nem tesz különbséget a hústest és a Krisztus teste között] az Úrnak testét. Ezért van tiköztetek sok erőtlen és beteg és alusznak sokan. Mert ha mi ítélnük magunkat nem ítéltetnénk meg.” - 1. Kor. 11:27-31.
44. Az apostol a következőket írta: „A mi húsvéti bárányunk a Krisztus megáldoztatott érettünk. Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk sem rosszaságnak és gonoszságnak kovászával, hanem tisztaságnak és igazságnak kovásztalanságában.” (1. Kor. 5:7,8) Ő itt azokra utal, akik vele egy osztályba tartoznak, vagyis a szellemi osztályra. Ha valaki jonadáb, nincs a Krisztusban. Ha viszont ő nincs a Krisztusban, nem vehet részt Krisztus halálában és feltámadásában. Következőleg helytelen volna számára elfogyasztani az Emlékünnep jelképeit.
„AMÍG ELJÖVEND”
45. Az ihletett apostol továbbá kioktatja keresztény társait az Úrtól kapott ige felől: „Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend”. (1. Kor 11:26)
Akik jogosan, megértéssel és tisztán látva részesednek, igazolják, hogy ők elismerik Jézus Krisztus halálának célját, valamint azt, hogy kiváltságuk vele együtt szenvedni és meghalni, hogy majd dicsőségének társaiként vele együtt éljenek és uralkodjanak. Jézus Krisztus eljött templomába, azonban még egyesek testben a földön élnek, és jogosan megünneplik az Emlékünnepet. Mindezt addig kell tenniük, míg bekövetkezik az elváltozás, amikor egy szempillantás alatt elváltoznak, lemondva a földi, emberi testről, és az Úrtól elnyerve a szellemit. Nekik lett megparancsolva az Emlékünnep megünneplése, ezáltal tanúskodva a Jehovával és Jézus Krisztussal való kapcsolatukról. Nagy gondatlanságot jelentene részükről, ha nem tennék ezt. Amíg eljövend tehát helyesen azt jelenti, hogy amíg a test utolsó tagja befejezi földi pályafutását, és szellemi testet ölt.
A KIRÁLYSÁG SZÖVETSÉGE
46. Miután Jézus bevezette az Emlékünnepet, és hűséges tanítványai ebből részesedtek kimutatva ezáltal azon elhatározásukat, hogy hűségesen a Mester nyomdokaiban fognak járni, Jézus meghívta őket, hogy vele együtt vegyenek részt a királyságban. Következőleg ezt mondta nekik: „Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok énvelem az Én kísértéseimben; Én azért adok néktek, miképpen az Én Atyám adott nékem, országot, hogy egyetek és igyatok az Én asztalomon az Én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén Izraelnek tizenkét nemzetségét” (Luk. 22:28-30) Csak azok vétetnek fel a királyság szövetségébe, akik olyan kapcsolatot ápolnak Jézussal, mint amilyen közötte és az apostolok között volt. Ez a szellemi és felkent osztályon kívül mindenkit kizár, és csakis ők részesednek helyesen és méltó módon az Emlékünnep jelképeiből.
ÖRÖMMEL
47. Az Úr Jézus 1918-ban megjelent a templomban, és elkezdte megítélni a felszentelteket és a szellemtől szülötteket. Akik ezen ítéleten jóváhagyattak, felvétettek a templomba. Következésképpen ettől kezdve Jézus Krisztus igazi követői örömmel részesedtek az Emlékünnep jelképeiből, nem pedig szomorúsággal, mert velük van az Úr, a királyi ház feje. Ez a tény összhangban van Jézus Krisztus szavaival: „Mondom pedig néktek, hogy mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének ebből a terméséből mind ama napig, amikor újan iszom azt veletek az Én Atyámnak országában.” - Máté 26:29.
48. A bor, a szőlőtőke gyümölcse nemcsak Jézus Krisztus kiontott vérét szemlélteti, hanem az Ő második eljövetelekor az Úr örömének jelképe is. „És a bort, amely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orcát az olajnál.” (Zsolt. 104:15) Jézus Krisztus Jehova felkent és trónra emelt királyaként templomában van, és magához gyűjtötte mindazokat, akik az ítélet

75


1938. március. 1.
Az ŐRTORONY
75
próbáján sikeresen átmentek. Ezeket Jehova felkente, s ők most az Úrban vígadnak és örvendeznek. Jézus Krisztus Jehova nagy igazolója, és így számára a legnagyobb örömet Atyja nevének igazolása jelenti, amiért eljött. Hűséges követőit, akiket begyűjtött a templom¬ba, meghívta, hogy az Ő örömében részesüljenek, mondván: „Kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te Uradnak örömébe!” (Máté 25:23) Most a templomosztály minden tagja az Úrban örvendezik - amit a vele úján elfogyasztott bor szemléltet -, és ott, a templomban Atyjuk, Jehova dicséretét zengik. „Az Ő hajlékában mindene ezt mondja: dicső!” - Zsolt. 29:9.
49. Ők mindnyájan az újszövetség feltételeinek megfelelően voltak kiválasztva Jehova neve számára, és bizonyságot kell, hogy tegyenek az ő nevéről és királyságáról. (Máté 24:14) Az ily hűségesek Isten felkent szellemfiaiként igazságban mutatják be áldozatukat Jehovának, mivel ők a templomban vannak Jézussal, a Fejjel. (Mal. 3:4) A templomban - mely az Úr rejteke - Ő kioktatja felkentjeit a most beteljesülő próféciák megértésére. Parancsára ők kivonulnak a táborból Jehova akaratának engedelmeskedve, hirdetve a királyságot, s így magukra vonva azt a gyalázatot, amely Jehovára és Jézus Krisztusra zúdult. (Zsid. 13:13-15) Ők örömmel teszik ezt, mivel értékelik azt a tényt, hogy az Úr örömében vannak, és az Úr öröme az ő erősségük.
50. Mindazoknak, akik helyesen, tehát méltóan részesednek az Emlékünnep jelképeiből, előbb szükséges megigazulniuk, szellemtől születniük, a templomhoz gyűjtetniük és felkenetniük. A jonadábok felszentelődtek Isten akaratának cselekvésére, de nem születtek szellemtől. Nekik nem volt részük a megigazulásban. Reménységük nem mennyei, hanem örökké tartó, földi élet. Ők menedéket találtak Jehova szervezetében, Jézus Krisztus alatt, és ott kell maradniuk, míg el nem múlik Jehova haragjának a napja. Eközben tovább kell keresniük az igazságot és az alázatosságot. Mivel ők oly idegenek a táborban, akik Jehova Istennek és Krisztusnak szentelték magukat, ki kell, hogy vegyék részüket Jehova nevének és Jézus Krisztus alatti királyságának hirdetésében. De minthogy nem osztozhatnak Jézus Krisztus halálában, így az Ő feltámadásában sem, teljesen szabálytalan és alkalmatlan volna számukra az Emlékünnep jelképeiből részesedni. Isten szervezetének védelme alatt ők a felkentek társai, és velük együtt kell szolgálniuk, örömmel végezve mindent, ami csak kezük ügyébe akad. Az írásbizonyítékok és a tények mutatják, hogy az Úr összegyűjti a nagysokaságot, vagyis a jonadábokat, s így ők szüntelen dicsérik Istent és Királyát, Jézus Krisztust, mivel látják, hogy elérkezett a megmentés és a szabadulás napja. Következésképpen ők üdvözlik Jézus Krisztust, a dicsőség Királyát, és állandóan örömmel szolgálják. - Jel. 7:9-17.
51. Következésképpen az összes szentírási érvelés határozottan megállapítja azt a tényt, hogy az Úr Jézus Krisztus bevezette halálának Emlékünnepét, és megparancsolta, hogy csak azok ünnepeljék, akik szelleme által újjászülettek, megkeresztelkedtek testében, vagyis az ő szellemi fiai. Ha a szellemi fiak nem vesznek részt az Emlékünnepen, nem teljesítik kötelességüket, és elvesztik nagy kiváltságukat. Minden évben kötelességük és kiváltságuk egyszer így megtartani az Emlékünnepet.
1938-ban a pontos dátum április 15.-re esik este 6 óra után, mely időben Isten felkent népének csoportjai az egész földön összegyűlnek megünnepelni az Emlékünnepet. Teljesen helyénvaló és megfelelő, hogy a jonadábok jelen legyenek az ünnepen, és megfigyeljék a történteket, hogy így mélyen értékelni tudják azt a kapcsolatot, amely a felkentek és Jehova között, valamint a nagysokaság, Jehova meg Jézus Krisztus között van. Ez számukra is az örvendezés ideje, mivel értékelik azt, hogy elérkezett a szabadulás napja.
52. Emlékezve az apostol ihletett szavaira: „A mi húsvéti bárányunk a Krisztus megáldoztatott... azért ünnepeljünk ünnepet”, könnyen felismerhető, hogy csak az a nyáj vagy osztály veheti helyes módon magához az Emlékünnep jelképeit, amelyhez az apostol is tartozott, tehát csakis a szellemi osztály tagjai. A jonadábok, vagyis a nagysokaság tagjai nem részesedhetnek az Emlékünnep jelképeiből. Ha ezt tennék, maguknak okoznának kárt.
53. Mégis egyesek elméjében a következő kérdések tevődnek fel: Hogyan fogom tudni, hogy kell-e részesednem az Emlékünnepen, vagy sem? Felkent vagyok-e - kinek kiváltsága és egyben kötelessége az Emlékünnepen részesedni -, vagy Jonadáb vagyok, és nem részesedhetek? Lehetőségemben áll az Úrral való álláspontomat és kapcsolatomat meghatározni, és ha igen, hogyan? Ezeket a kérdésekét Az őrtorony következő számaiban fogjuk megvizsgálni.


TANULMÁNYKÉRDÉSEK

76


76
Az ŐRTORONY
BROOKLYN, N.Y.



FAITHFULNESS EHOVAH preserves the faithful. (Ps. 31: 23) Those who abide in the ro,ral house of Jehovah will maintain their integrity under all conditions now and will be faithful to him for ever. Rules and requirements must be observed and followed out as they have been made by the "higher powers", God and his organization. (Rom. 13: 1-4) Such rules and requirements were foreshadowed by the careful measurements set forth in Jehovah's prophecy written by gzeldel (chapter 41) concerning the marvelous temple shown by Jehovah in a vision he gave that prophet. Ezeldel had been led from the outside through the gate into the outer court and into the inner ('ourt, and now he stood on the porch at the door of the temple: "Afterward he [Ezckiel's heaven-sent guide] brought me to the temple, and measured the posts, six cubits broad on the one side, and six cubits broad on the other side, which was the breadth of the taber- nacle." (Ezek. 41: 1) That building was the most im- portant of all the structure upon which Ezekiel's eye had been f(·asting. His guide first measured the posts J of the door, or entrance to the temple; but the height of these posts is not given in the measurements: These posts stood beside the temple door. Ezekiel's guide, before going inside of the temple, measured the door thereof on either side, and the length and the breadth of the temple. "And the breadth of the door was ten cubits; and the sides of the door were five cubits on the one side, and five cubits on the other side; and he measured the length thereof, forty cubits, and the breadth, twenty cubits." (Ezek. 41 : 2) These measme- ments show what is required of the priests who enter the temple or royal house of Jehovah. "Organized Christianity," by its spellbinders, has for many years taught the people that one might accept Christ Jesus as his Savior while on his deathbed and die and im- mediately go to heaven. The careful measurements made by the guide of Ezekiel from the outer gate pro- gressively to the temple show that such eC(·lesiastical claim is entirely erroneous. 1'he one whom Jehovah be- gets and then invites to his house must first prove his faithfulness at each step he takes before he takes the next progressive step.

77


Oldal:Memorial-1938.djvu/13

78


Oldal:Memorial-1938.djvu/14

79


Oldal:Memorial-1938.djvu/15

80


Oldal:Memorial-1938.djvu/16