A nagysokaság összegyűjtése (4. rész)
Az
ŐRTORONY
és Krisztus
jelenlétének hírnöke
Ti vagytok az én
tanúim, szól Jehova,
hogy Isten vagyok.
Ésaiás 43:12
Vigyázó! meddig még az éj?
Ésaiás 21:11
The Watchtower and Herald of Christ's Presence
(Hungarian Edition)
Monthly, Január 1937
Revista lunara - Anul 24
Vallásos f-irat 24. évlolyam
1-2 szám
1937 január hó
TARTALOM
A nagysokaság összegyűjtése III. rész
3
A nagysokaság összegyűjtése IV. rész
10
Érdekes levelek
20
Entered at Second Class Matter April 24th, 1929, at Brooklyn, N. Y.. Postoffice under the Act of March 3rd 1879. (Sec. 397, P.L and R.)
Vyplaceni novin. známkami povoleno feditelstvím post a telegrafu dne 30. XII. 1933 pod cis. 322 020-VII-1933. Printed in Czechoslovakia.
A nagysokaság összegyűjtése
„Ez a nap az, amelyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vigadjunk ezen." — 118. zsoltár 24
4. rész.
1
EZT a napot Jehova Isten rendelte; ez a napja a prófécia teljesülésének is, amelyet népének megerősítésére immár régen íratott. Ez a nap az, amelyen Jehova neve igazoltatni fog; ama nap tehát, amidőn mindenkit megtámad az ellenség, aki azt állítja, hogy Jehova és az ő királya mellett áll. Mindenki látja, hogy Jehova ezen a napon fogja tisztázni nevét, akit Jehova Jézus Krisztus útján felvilágosított, s hogy ezt a napot rendelte népének megszabadítására, s ezért örvend. Az ilyenek látják, hogy Jézus Krisztus a templomban tartózkodik és tudják, hogy a hű maradék köréje van gyűlve templomában; emiatt énekelnek így: „Áldott, aki jő az Úrnak nevében; áldunk titeket, akik az Úr házából valók vagytok. Isten az Úr, és ő világosít meg minket. Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvához. — Istenem vagy Te, azért hálát adok neked! Én Istenem magasztallak Téged!“ (118. zsoltár 26—28) A hűségesek most azt látják, hogy Sátán bandája most hadba száll ellenük. Látják, hogy teljesen az Úrtól függnek s emiatt imádkoznak ekképpen: „Ó, Uram, segíts most; ó Uram, adj most jó előmenetelt!“ (118. zsoltár 25) A hűségesek tudják, hogy Jehova Armageddonkor fog teljes gvőzelmet aratni, s most a munka jólétéért esdekelnek az Úrhoz, amelynek éppen a mindenható Isten nagy napjának viadala előtt kell elvégeztetnie.
2
A gibeoni első ütközet felől áll megírva: „És a nap és a hold megálltak", és „nem volt olyan nap, mint ez, sem annakelőtte, sem annakutána, hogy ember szavának engedett volna az Úr, mert az Úr hadakozik vala Izraelért." — Józsué 10:14
3 Ami azon a napon Gibeonnál történt, prófécia volt: „És nem volt olyan nap, mint ez, sem annakelőtte, sem annakutána”. A prófécia még egy nagyobb napról is előreszól, amidőn ez teljesülni fog; most a teljesülés e napján élünk. Jehova kétségtelenül angyalait küldte, hogy azon bátor gondolatot támasszák Józsuéban, amely azon kérésre indította Isten iránt, hogy a nap és a hold megálljanak és tovább ragyogjanak. Józsué csupán ember volt, aki szerepét eljátszotta a nagy prófétai drámában, amelyben Jézus Krisztust, Isten szeretett fiát példázta, aki Armageddonkor az ember érdekében el fog járni, mégpedig a maradék és a nagysokaság érdekében is, Jehova Isten dicsőségére. (Ésaiás 63:4) Az izraeliták Gibeon alatt a gibeoniták érdekében harcoltak, akik az Úr képviselőihez csatlakoztak volt: a Szentírás kijelentése szerint Jehova harcolt Izraelért. Így szerzett védelmet és szabadulást Jehova a gibeonitáknak, s ezért köszönhették neki a megmenekülésüket. Hasonlóképpen harcol Isten is felkent népéért mostan s fogja így
a nagysokaságot is védelemben és szabadításban részesíteni; ez a nagysokaság örvend mostan, hogy Jehovát és Jézus Krisztust tekintheti védelmezőjének és szabadítójának és üdvvel köszöntheti őket. — Jelenések 7:10
4
Józsué visszatért a táborba: „Ezután vissza¬
tére Józsué és az egész nép a táborba, Gilgálba.” (Józsué 10:15) Ez a visszatérés csak a nap folyamán elvégzett munka után történhetett és nem történt korábban. „Ez az öt király pedig elfutott vala és elrejtőzék Makkedában, a barlangban." (Józsué 10:16) Józsué nem hagyott fel a munkájával, amíg be nem fejezte. Jehova neve azon a napon mindenkinek a szívében felmagasztaltatott, aki hitt benne; mindazáltal ez nem foglalta magában Isten ellenségeit. Prófétája útján Jehova nyilván Armageddon idejére utalt, amidőn a következőket íratta meg: „És porba hajtatik a közember kevélysége és megaláztatik a főemberek magassága (felfuvalkodottsága) és egyedül az Úr magasztaltatik fel ama napon. És a bálványokat teljességgel elveszti. És bemennek (akik azt túlélik) a sziklák barlangjaiba és a föld hasadékaiba, az Úr félelme elől és nagyságának dicsősége előtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet" — Ésaiás 2:17—19
5
Az álszentek és a képmutató szervezetek, a „parázna" pusztulása után azok, akik Sátán szervezetéből az eseményeket túlélik, illetve még egy ideig életben maradnak, nem a Jehova Istenhez fognak megtérni, hanem szervezeteikben fognak elbújni; ezt példázza az öt király, akik a barlangba bújtak el. Józsué ugyanazon a napon, amelyen az emoreus királyok elbújtak a barlangban, elfoglalta Makkeda városát. „És megizenék ezt Józsuának, mondván: Megtaláltatott az öt király, elrejtőzve a makkedai barlangban." (Józsué 10:17) Azok a királyok nem menekülhettek el Jehova elől, így Armageddonkor sem menekülhetnek maid el a nagyobb Józsué (Krisztus) elől Isten ellenségei. „Mert kezed megtalálja minden ellenségeidet és a te jobbkezed a te gyűlölőidet." (21. zsoltár 8) Józsuénak a harc folvamán vitték meg a hírt az öt király elrejtőzése felől; de ő először a menekülő seregeket akarta felmorzsolni, s csak azután akart az elbújtak megkeresésére indulni. Józsué emiatt adta ki a köv. utasítást ezeket a királyokat illetően: „És monda Józsué: Hengergessetek nagy köveket a barlang szájához és rendeljetek mellé férfiakat, hogy őrizzék őket. Ti pedig meg ne álljatok nyomuljatok ellenségeitek után és vágjátok utócsapataikat és ne engedjétek őket bejutni az ő városaikba, mert kezetekbe adta őket az Úr, a ti Istenetek!" — Józsué 10:18 ,19
6 Józsué azután a menekülő sereg üldözésére kelt és az Úr a kezébe adta azt. A gibeoniták immár a csata kezdete előtt felvilágosításban részesültek s immár azelőtt határozottan Józsué pártjára állottak: ez megegyezik a jóakaratú emberekre vonatkozó próféciával, akik Armageddon kitörése előtt elpecsételtetnek homlokaikon, Jehova mellett foglalnak állást, megtartják az ő parancsait, s mivel a nagyobb Józsué (Krisztus) mellett állanak, kíméletben is fognak részesülni a következő pusztulásban. Az ellenség, illetve a szövetkezett emoreusok azokat példázzák, akikről Ezékiel prf. megjövendölte, hogy az öldöklő
11
fegyverekkel felszerelt hat férfi az Úr parancsára levágja őket. (Ezékiel 9:5—7) Azokat az Úr nyilván, miként az „öt királyokat", (t i. a „fenevadat”, a „hamis prófétát" és Gógot, meg Sátánt), tehát Sátán látható és láthatatlan szerv. részeit a csata végére fogja a pusztulásra megtartani. Ezeket az ellenségeket példázza a barlangba bújt öt király. Úgylátszik az Úr utolsóként fogja elpusztítani a „fenevadat" és a „hamis prófétát", az ördög láthatatlan seregeit, hogy tudomásuk legyen róla, hogy az Úr keze pusztítja el őket, s hogy az ellenség a keserűség poharát az utolsó cseppig kiürítse s meglássa, hogyan pusztul el a gonoszság minden tömege. Ez mindenki előtt igazolni fogja, hogy Jehova, a mindenható Isten, „erős a harcban", s hogy Sátán rossz utánzó, hivalkodó, csaló és ámító volt.
7 Józsué az ellenség üldözésére kelt, ez Jézus Krisztust példázza, amint Armageddonkor maga előtt fogja űzni az ellenséget; Józsué katonatársai ebben a harcban nyilván az Úr oldalán küzdő, láthatatlan mennyei seregeket példázzák, amint Armageddonkor az ellenséggel harcolni fognak. „Minekutána pedig elvégezték Józsué és Izraelnek fiai azoknak igen nagy vereséggel való verését, egészen azok megsemmisítéséig és az életbenmaradtak a megerősített városokba vonultak". (Józsué 10:20) De a megerősített városokba menekültek se kiméltettek meg a pusztulástól; mert a feljegyzés szerint Józsué az összes városokat elfoglalta. — Józsué 10:29, 30, 40, 41
8
Miután Józsué felmorzsolta a menekülő ellenséget, elővette a barlangba elbújt „hősöket": „Visszatéré az egész nép Józsuéhoz a táborba, Makkedába, békességgel: nyelvét se mozdította senki Izrael fiai ellen. (Józsué 10:21) Amidőn Józsué seregeivel megielent Makkeda előtt, a város lakosai megnémultak. Felismerték, hogy felsőbb hatalom áll Józsué mellett. A torkukban szorult a Jehovát és népét gúnyoló, kihívó szó. Ez példázza, amit az Úr feljegyeztetett népe felől, s ami akkor fog megtörténni, amidőn nagy nevét és azokat, akiket nevével megnevezett, igazolni fogja: „Elveszti a halált örökre és letörli az Úristen a könnyhullatást minden orcáról és népe gyalázatát eltávolítja az egész földről; mert az Úr szólott." — Ésaiás 25:8
9 Józsué azután Jehova angyalának vezetése alatt elrendelte, hogy mit csináljanak az öt kiralyjal. Eljött az idő, hogy a prófétai képben Jehova nevének igazolására az utolsó ecsetvonásokat is megtegyék. Az Úr az Írás más részeiben adja elő, mily teljesen el fogja pusztítani az ellenséget az Úr Jézus Krisztus, aki a nagyobb Józsué: „És bocsátok tüzet Mágógra és azokra, akik a szigeteken bátorságosan laknak, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr. És az én szent nevemet megismertetem az én népem, Izrael között, s többé nem hagyom megfertőztetni szent nevemet: és megtudják a pogányok, hogy én, az Úr, szent vagyok Izraelben!" — Ezékiel 39:6, 7
10 Az Úr a Jelenések próféciájában mutatja meg, hogy először az álszentek pusztulnak el, s aztán következik Sátán szervezete többi részének a pusztulása. Megmutatja, hogyan gyüjti össze az angyal mindazokat, akik Jehova mellett állnak, hogy szent nevének teljes igazolását, meglássa. Azután a „fenevad" és a „hamis próféta"
elevenen kerül fogságba és öletik meg, s azután kapja meg az ördög megérdemelt büntetését. (Jelenések 19:20, 21; 20:1—3) A Jelenések ezen szövegei mutatják világosan, hogy Sátánnak előbb végig kell néznie ámító vallásintézményeinek pusztulását, amelyekkel a népeket oly sokáig ámítgatta. Azután az állatias hatalmak pusztulását kell végignéznie, melyeket a népek elnyomására használt. Azután a Góg vezetése alatt álló seregeinek pusztulását fogja látni; s mindaz meg fogja győzni őt arról, hogy Jehova bölcsebb és felségesebb nálánál. Végül aztán az ördög elpusztulása következik.
11
Józsué parancsára az öt királyt kihoztak a barlangból és eléje vitték. „És akképpen, cselekedének és kihozák hozzá a barlangból ezt ez öt királyt: Jeruzsálem királyát, Hebron királyát. Jármut királyát, Lákis királyát, Eglon királyát." (Józsué 10:23) A dráma e részében az Úr Jézus, a nagyobb Józsué, Jehova ítéletvégrehajtójaképpen van jellemezve, amint Sátán szervezetének minden foglyul ejtett részét maga elé viteti és kivégezteti: „Felmentél a magasságba, foglyokat vittél magaddal, adományokat fogadtál emberekben, még a pártütők is idejönnek, hogy Jehova maradjon az Isten." — 68. zsoltár 19, angol-f. szerint.
12 Most a gőgöseknek és felfuvalkodottaknak meg kell aláztatniok. Ez az öt uralkodó, hivalkodó, felfuvalkodott, gonosz király volt s a mai hivalkodó, gonosz uralkodókat példázza. Ezeknek meg kell aláztatniok, mint az ördög segítőinek és cselszövő társainak. „Mikor pedig kihozták vala ezt az öt királyt Józsuéhoz, előhívatá Józsué Izraelnek minden férfiát és monda a hadakozó nép vezéreinek, akik vele mentek vala: Jöjjetek elő, tegyétek lábaitokat e királyoknak nyakára. Előjövének azért és tevék lábaikat azoknak nyakára". (Józsué 10:24) Az Úr ekképpen közli előre, hogy e világ istentelen, kegyetlen uralkodói, akik Jehova Istent gorombán megsértették és az ő nevét meggyalázták, vezettessenek elő, méltó jutalmuk elvételére: Sátánnak pedig végig kell néznie azoknak és önmagának is a megaláztatását Jézus Krisztus, Jehova nagy ítéletvégrehajtójának kezétől. Erre utalt az apostol, amidőn a következőket írta: „A békesség Istene hamar megrontja a Sátánt a ti lábaitok alatt. Az Úr, Jézus Krisztus kegyelme legyen ti veletek!" (Roma 16:20) Az ellenségek megalázását példázza nagyszerűen, hogy Józsué katonái lábaikat a gonosz királyok nyakára tették. Ezt Jehovának köv. prófétája is megerősíti: „Mert meghorgasztá (megalázta) a magasban lakozókat: a magas várost, megalázá azt, megalázá azt földig, és porba dobta azt. Láb tapodja azt, a szegény lábai, a gyöngék talpai." (Ésaiás 26:5, 6) „És széttapodjátok a gonoszokat és porrá lesznek lábaitok nyomása alatt azon a napon, amelyet én szerzek, azt mondja a Seregeknek Úra." (Malaklás 4:3) "De meglátja ellenségem (Sátán szervezete. Babilon) is és szégyen borítja el, aki ezt mondja nekem: Hol az Úr, a te Istened? Meglátják őt az
én szemeim, hogy ímé, széttapostatik, mint az ucca sara." — Mikeás 7:10
13
Az öt királyt kihozták rejtekhelyéből és Józsué azt parancsolta katonáinak, tegyék lábukat a büszkék és gőgösek nyakára; ez meggyőződést
12
és bátorságot tételezett fel Józsué emberei részéről. Azután beszédet tartott Józsué az ő bátorításukra: az ő bátorító szavai most a földön élő maradéknak szólanak: „És monda nekik Józsué: Ne féljetek és meg ne rettenjetek; legyetek bátrak és
erősek, mert ekképpen cselekszik az Úr minden ellenségeitekkel, akik ellen ti hadakoztok”. — Józsué 10:25.
14 Ennek a napnak uralkodói gőgösek és felfuvalkodottak, Jehova tanúbizonyságait gorombán és megvetően kezelik; ámde közel az idő, amidőn Jehova nagyon megalázza őket Jézus Krisztus által. Jehova bizonyságtevőinek hitre és bátorságra van szükségük, hogy tevékenységüket az ellenállások dacára is folytassák; erős hitüket mindvégig meg kell őrizniök. Az ellenségeskedés mindvégig fog tartani Jehova tanúbizonyságai iránt; emiatt mondja az Úr Jézus: „Aki mindvégig kitart, fog üdvözülni!” (Máté 24:13) A hűségesek látni fogják Isten ellenségeit porig alázva, miképpen Józsué annak idején megalázta a királyokat és kivégeztette: „Azután pedig megveré őket Józsué és megölé őket és felakasztatá őket fára és felakasztva maradtak a fákon mind estvéig." — Józsué 10:26
15 Az öt hullának öt fára való akasztása a kötkezőket példázza: „Ezek az emberek Isten átka alatt állnak!" Jehova átkozott ellenségeit példázzák, akik először megaláztatnak, azután pedig megöletnek. Fára való akasztásuk Sátánnak további megalázását jelenti, akinek a szolgái voltak, amidőn az ő képviselői Armageddonkor elpsztíttatnak. „Ha valakiben halálos ítéletre való bűn van és megölik és felakasztod azt a fára; ne maradjon éjjel az ő holtteste a fán, hanem temesd el azt még azon a napon; mert átkozott Isten előtt, aki fán függ, és meg ne fertőztessed azt a földet, amelyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül." — Mózes V. 21:22, 23
16 Jehova mindezeknek a megtörténését és feljegyzését azért engedte meg, hogy hű bizonyságtevőinek hitét és bátorságát megerősítse, akik most élnek a földön és az ő országának és nevének hírét terjesztik. Amiképpen Józsué megölette ellenségeit, a nagyobb Józsué, Jézus Krisztus is Isten minden ellenségeit ki fogja irtani Armageddonkor. — János 5:27
17
Józsué Isten azon törvényére való tekintettel, hogy a földet ne fertőzzék meg, annak a napnak estéjén, amelyen teljes győzelmet aratott, a fákra akasztott öt hullát levétette a fákról: „Lőn pedig a nap lementének idején, parancsola Józsué és levevék őket a fákról és behányák őket a barlangba, amelyben elbújtak vala és nagy köveket rakának a barlang szája elé, mind e napig." — Józsué 10:27
18 Holttesteiket nem temették el katonai díszpompa mellett; hanem szégyen és gyalázat mellett hányták bele a barlangba, amelyben azelőtt elrejtőzködtek és szikladarabokat hengergettek a barlang szája elé. A Sátán- és az ő szervezete feőli intézkedés is hasonlóképpen szól: „Te pedig messze vettetel sírodtól, mint valami hitvány galy, takarva megölettekkel, fegyverrel átverettekkel, sziklasirba leszállókkal, mint valami eltapodott holttest! Nem egyesülsz velük a sírban, mert elpusztítád földedet, megölted népedet; nem él sokáig a gonoszak magva sem.", (Ésaiás 14:
19,20) Isten ellenségei nem fognak tisztességes temetésben részesülni; ez ki van mutatva Joákim, Jeruzsálem hitszegő királyának pusztulása által is: „Azért ezt mondja az Úr Joákimnak ... Úgy temetik el, mint a szamarat, kivonják és elvetik Jeruzsálem kapuin kívül." — Jeremiás 22:18, 19
19 A csata még az este bekövetkezése előtt befejeződött és a királyok is felakasztattak. Makkeda városát még ugyanazon a napon, amelyen a nap és hold megállották, el kellett foglalni és lerombolni; ez meg is történt: „Makkedát is bevevé Józsué ugyanazon a napon és fegyver élére hányá azt és annak királyát és megölé őket és egy lelket sem engedett menekülni azokból, amelyek benne valának. És úgy cselekedék annak királyával, amint cselekedett vala Jérikhónak királyával." — Józsué 10:28
20
Ama nap nagy mészárlás napja volt, s az Jehova nevének az igazolására történt. Ama nap példázza „az Úr naját", mégpedig azon részét, amelyen Jehova Jézus Krisztus által fogja igazolni nevét, ellenségeinek elpusztítása útján. Józsué azután hozzáfogott, hogy egész Kánaánt megtisztítsa az ellenségtől. (28—40. vers) És Józsué megverte az ellenséget Kádes-Bameától egészen Gázáig és a Gósen földjétől egészen Gibeonig. (41. vers) A Biblia külön is megemlékezik Gibeonról, mivel a gibeoniták Józsué és Jehova mellett tanúsított állásfoglalásukkal szolgáltattak okot az ellenséggel való harc megkezdésére. Jehovának ezen a napján, amidőn nevét igazolni fogja, Sátán minden nemzetet Armageddonra toboroz; mert Jehova népe ott lesz összegyűlve, s az lesz a csata főpontja. Jehova tehát Armageddonnál fogja megvívni a döntő harcot Jézus Krisztus útján, ez a mindenható Isten nagy napjának lesz a viadala. Egy illető, aki Isten népének tanítója szeretett volna lenni, azt állította, hogy Armageddon külön, a mindenható Isten nagy napjának viadalától különálló csata lesz; ezzel kívánta bizonyítani azon állítását, hogy „Armageddon két része" között egy nagy munkát fognak elvégezni. „Armageddon" a „csapatok gyülekezőhelyét" jelenti, t. i. Jehova seregeinek a helyét. Ezek máris az Úr köré gyülekeztek, most pedig Sátán csatára mozgósítja haderejét; s mivel Armageddon ama hely, ahol Isten nagy napjának csatáját meg fogják vívni, az találóan van Armageddon viadalának nevezve. Armageddon tehát azt a helyet és helyzetet jelenti, ahol Sátán hadai Isten népe ellen fognak támadni; s amidőn Jehova Isten közbe fog lépni s mindaddig harcolni fog az ellenséggel, amíg azt teljesen felmorzsolja: tehát a mindenható Isten nagy napjának viadala lesz, amelyet összegyűjtött népének és nevének igazolására fog megvívni.
21 Annak további bizonyítékaéppen, hogy a gibeoni ütközet az armageddoni csatát, a mindenható Isten nagy napjának viadalát példázza, áll megírva: „És mindezeket a királyokat és azoknak földjét egy útban hódítá meg Józsué, mivelhogy az Úr, Izraelnek Istene hadakozott vala Izraelért". (Józsué 10:42) A csatáról és az ellenfelekről szóló kijelentés, akiket Józsué „egy napon" vert le, bizonyítja továbbá, hogy Armageddon csak egy viadal lesz s egy időben fogja megvívni Jézus Krisztus, nem pedig időközben, illetve nem két részben, hogy közte bizonyságtevő munkát lehet¬
13
ne végezni. Akik ily korai következtetéseket tesznek közzé, mivel az egyezik az ő elképzelésükkel, ezáltal azt fejezik ki, hogy nem tanulmányozzák Isten igéjét. Az ily találgatás azonban nem fogja befolyásolni azokat, akik felülről származó bölcseséggel rendelkeznek. Isten választottai nem vezethetők tévútra.
22 Ezzel végződik az első gibeoni csata képlete, amely útján az Úr Armageddont példázta. Ez a képlet megmutatja, hogy Józsué teljes győzelmet aratott és minden ellenségeit megalázta; ami előre példázza, hogyan fog teljes győzelmet aratni Jézus Krisztus Armageddonkor és fogja megalázni és elpusztítani Sátán szervezetét. A gibeoniták körülöttük levő összes ellenségeiktől megszabadultak, akik a gibeonitákat meg akarták támadni és rajtuk bosszút akartak állani, mivel elszakadtak Sátán szervezetéből, amely Jehova képviselője, Józsué ellen harcolt. Hasonlóképpen fog a nagysokaság, (a jonadábok is) megszabadulni ellenségeitől Armageddonkor, mégpedig azon feltétel alápján, hogy teljesen engedelmeskedik az Úr parancsainak. Miképpen a gibeoniták, úgy csupán a nagysokaság, illetve a jonadábok távoznak el Sátán szervezetéből és állanak az Úr mellé, miután az Úr Jézus Krisztus templomához érkezett. Teljesen Jehova és Krisztus mellé állanak és Jehova hű maradékához s azon szövetséghez csatlakoznak, amelyet ő azokkal köt, akik szolgálatába lépnek és „éjjel és nappal szolgálnak neki az ő templomában." — Jelenések 7:15
A gonosz szolga
23
Saul egykor Jehova szolgája volt, azután törvénvszegő lett. Saul és az ő házanépe nyilván a „gonosz szolgának" nevezett osztályt példázza, amely egykor Jehova szolgálatában állott, de azután törvényszegő lett. (Máté 24:48—51) Saul fiának, Isbósetnek a katonái és Dávid király katonái között súrlódás keletkezett, amidőn Dávid Hebronban Júda királya volt. Saul fia idézte elő a viszályt, de alaposan kikapott. (Sámuel II. 2:12—32) Ha ez képletez valamit, a gonosz szolga-osztály azon törekvéseit példázza, akik a nagyobb Dávid alatt álló felkenteket meg akarják akadályozni a királyság gyümölcseinek a jóakaratú emberekhez való vitelében. Az írásból kitűnik, hogy a „gonoszszolga-osztály" tényleg akadályozni igyekszik a hű maradékot az igazságnak a jóakaratúakhoz való vitelében, akikből a nagysokaság fog alakulni.
Dávid harca
24
Később Dávid egész Izrael királyává kenetett fel. (Sámuel II. 5:3) Dávid Jézus Krisztusnak az előképe. Dávid Jeruzsálemben építette fel királyságát, ami Krisztus Jézusnak 1914-ben való trónfoglalását példázza s utána templomához való érkezését 1918-ban, mint Jehova főszervezetének uralkodója és feje minőségében. Azután következett a templom megtisztítása s az összes hívek egységbe kerültek. Jehova bizonyságtevői azóta Jehova, parancsát teljesítve, foglalkoztak Isten országának üzenete és büntetésének hirdetésével a Gonoszra, és szervezetére vonatkozólag. A gonoszak élén a r. kat. hierarchia és a vele szövet-
kezett klérus áll, kiket a hajdani filiszteusok példáznak. Amidőn Dávid egész Izrael trónját elfoglalta, a filiszteusok őt és az ő népét is el akarták pusztítani. Hasonlóképpen elhatározta a r. kat. hierarchia és a vele szövetkezett klérus, hogy az Úr híveit el fogják pusztítani s meg fogják akadályozni Isten országának felépülését s a maradékot is megakadályozzák abban, hogy Isten országának, „népének" részévé legyen. — 83. zsoltár 2—5
25 A feljegyzés szerint a filiszteusok felvonultak Dávid elpusztítására: „A filiszteusok pedig elérkezének és elszéledének a Refaim völgyeben. (Sámuel II. 5:18) Dávid harcba bocsátkozott a filiszteusokkal és megfutamította azokat; mert az Úr szólott Dávidhoz, mondván neki: "Menj el, mert kétség nélkül kezedbe adom a filiszteusokat!" Amidőn aztán Dávid az Úr kegyelméből győztesen került ki a harcból, azt a helyet elnevezte „Baál-Perázim“-nak, azaz „áttörésnek vagy Baálra való rárontásnak", ami az ördög vallására való rátörést jelent. „Elérkezék azért Dávid Baál-Perázimba és megveré ott őket Dávid és monda: Szétszórta az Úr ellenségeimet előttem, mint a víz szokott eloszlani; azért nevezé azt a helyet Baál Perázimnak“ — Sámuel 5:20
26 Most a kihívó r. kat. hierarchia, gyakorolja az ördög-vallás vezetését s azt használja rejtekéül, s amögött fejti ki istentelen tevékenységet. Az „Egyházak Szövetsége" Amerikában éppen most szövetkezett a r kat. hierarchiával. Most ezen álszenteskedők között teljesen kidolgozott terv áll készen Jehova bizonyságtevőivel szemben, mely értelmében Jehova bizonyságtevőinek elpusztítására törekszenek. Jehova azonban az ördög szervezetének fejére fog csapni a nagyobb Dávid, az Úr, Jézus Krisztus útján.
27
Most pedig figyeljük meg, amit Dávid Perázimban mondott: „Szétszórta az Úr ellenségeimet előttem, mint a víz szokott eloszlani". Ebben az összefüggésben idézzük Ésaiás prf. szavait:, „És a jogosságot mérőkötéllé és az igazságot színelővé és jég söpri el a hazugság oltalmát és vizek ragadják el a rejteket". (Ésaiás 28:17) A perázimi harc tehát azon harcot példázza, amely most Jehova seregei részéről Jézus Krisztus, a nagyobb Dávid közvetlen parancsnoksága alatt folyik az ellenséggel szemben, s amelyben Jehova bizonyságtevői az ő parancsára azáltal vesznek részt, hogy az igazság üzenetét terjesztik az ellenseggel szemben. Ebben az összefüggésben kell megfigyelnünk Jehova prófétájának szavait is, amelyben Jehova így szól: "Keljetek fel s hadd támadjunk reá haddal! (Abdiás l) Itt az Úr Jézus Krisztus láthatatlan seregeinek és az ő látható földi bizonyságtevőinek lesz megparancsolva, hogy keljenek fel és harcoljanak a hazugságok tömkelege mögé elrejtőző ellenséggel. Ez a prófécia éppen most teljesül s ez a harc most van folyamatban, azt Jézus Krisztus vezeti, tehát Jehova hadra kelt. Ebben az összefüggésben mondja Ésaiás próféta: „És felkel az Úr, miként a Perázim hegyénel! (Ésaiás 28:21) Jehova Isten most helytartója, Jézus Krisztus útján felkelt. Miért? Hogy amint meg van írva, egy bizonyos munkát elvégezzen: "Hogy elvégezze dolgát, az ő szokatlan munkáját!" Most ez a „szokatlan munka" folyamatban van. A magát elsáncolt ellenséggel szemben fo-
14
lyó mostani küzdelem, t. i. a modern filiszteusok ellen az igazság hirdetése által vízáradáshoz hasonlít és ez az Isten munkája; ez sok ember előtt szokatlannak tűnik fel, különösen azok előtt, akik nem ismerik Isten próféciáit. Jehovának ez a munkája, amint ő kijelentette, minden ember előtt fel fogja tárni a modern filiszteusok nagy hazugságait és arra fogja képesíteni az őszinte szívű embereket, hogy az ördögi szervezet hatalmas befolyása alól mentesítsék magukat és Jehovának s az ő szervezetének pártjára álljanak. A Perázim-hegyi csatában nem az armageddoni viadal, hanem Jehovának azon munkája van példázva amelyet Jehova utasítására Jézus Krisztus vezetése alatt álló szolgái végeznek. Ez az ellenség leleplezését végzi, s így azt megszégyeníti s bebizonyítja, hogy azok ámítok és semmiképpen sem képviselik Istent és az ő országát, hanem az ördögöt képviselik s az ő szerv. egy részét képezik.
Dávid Gibeonban
28
A filiszteusok másodszor is megkísérelték Dávidnak és seregének elpusztítását és ebből az okból Refaim völgyében táboroztak. (Sámuel II. 5:22) Most pedig figyeljük meg Ésaiás prf. köv. szavait: „Mert... mint a Gibeon völgyében... megharagszik, hogy megtegye munkáját, amely szokatlan lesz." (Ésaiás 28:21) Gibeon völgyében Jehova akkor nagy köveket zúdított az ellenségre. (Józsué 10:11) Azokat a köveket Isten és nem az emberek zúdították le; Jehova azáltal fejezte ki nagy haragját az ellenséggel szemben. Ésaiás jövendölése nem említi, hogy Jehova haragudott a Perázim hegyénél; hanem kizárólag Gibeonnál való haragjáról és pusztításáról beszél. Észszerű következtetésnek tetszik tehát, hogy Dávidnak a filiszteusokkal a Perázim hegyénél vívott harca a Jelenések 12:7-ben és az Abdiás 1-ben említett küzdelmet példázza, amely most a Kígyó magva és az ígéret magva között folyik; a Gibeonnál vívott két csata pedig, amelyek közül az egyiket Józsué, a másikat Dávid vívta, Jehova haragjának a mindenható Isten nagy napjának viadalában, Armageddonkor kifejezésre jutó haragját példázza; ez lesz Jehova „rendkívüli vagy idegen dolga", amely mindazok előtt idegenül fog hatni, akik nem állanak Jehova és Jézus Krisztus mellett. Az Úr jövendölései, melyeket Józsué, Ésaiás, Abdiás és Habakuk által juttatott kifejezésre, együttesen vizsgálandók meg, mert ezek Jehovának a kijelentései és egymással összhangban tárgyalják ugyanazon dolgot.
29
Jehova nem úgy íratta meg szavait, ahogyan az emberek szoktak írni. Úgy látta jónak, hogy valamit egy helyen, egyebet más helyen írasson meg, hogy csak azok tudják megérteni, akik magukat teljesen neki szentelték. Most csak azok részesülnek megértésben, akik Istenben és Jézus Krisztusban való teljes hittel, feltétlen engedelmességgel és alázatossággal alázatosan járnak a helyes úton: „Nemde tévelyegnek, akik gonoszt szereznek? Kegyelmesség pedig és igazság a jót-szerzőknek!" (Példb. 14:22) „Világosság támad fel az igazra és az egyenes szívűekre öröm." (97. zsoltár 11) Ez az utóbb említett szöveg nem azt mondja, hogy igazság, hanem világosság támad fel az igazra. Isten beszéde igazság s az széles
körben volt terjesztve, hogy mindenki megszerezhesse magának, aki akarja. Jehova dicsősége az ő igéjén ragyog s ez a világosság van az igaznak rendelve. Az igazak fogják érteni; ezek vannak a templomban és igazak azáltal, hogy az „igazság palástja" alatt vannak. „Az istentelenek nem fogják érteni, de az értelmesek érteni fogják.” — Dániel 12:10
30 Jehova választóvonalat húzott az ő hívő népe és a kétszínű, gőgös és megrészegült paráznák között, mondván: „Kit tanít tudományra? A tanítást kivel érteti meg? A tejtől elszakasztottakkal- és a csecstől elválasztottakkal-é? Mivel parancsra új parancs, parancsra új parancs, szabályra új szabály, szabályra új szabály; itt egy kicsi, ott egy kicsi." — Ésaiás 28:9,10
31
Úgylátszik, hogy a f-irat olvasói közül többen nincsenek tisztában a nagysokaság összegyűjtésének gondolatával s ezt a zavart nagyravágyó emberek idézték elő közöttük, akik tanítóik akartak volna lenni. Aki ily emberektől vezérelteti magát, természetesen zavarba fog kerülni. A r. kat. hierarchia vagy papi uralom nem élő személy, hanem csupán egy testület és természetesen elpusztítható, anélkül, hogy ugyanakkor elpusztulnának azt a testületet vagy szervezetet alkotó és működtető személyek is. Az írás világos tanításának tűnik fel, hogy Jehova olyasminek a létrejövetelét fogja engedni, ami az álszent rendszereket leleplezi, megszégyeníti és a nép felett gyakorolt befolyásukat lerontani fogja. Jehova ezt az igazság özönének, mint nagy víznek, a hazugságokra való ráárasztásával és elsöprésével fogja tenni. Ez a jégben példázott hűvös, kemény igazságokkal történik, amelyeket Jehova bizonyságtevői által hirdet. Természetesen „szokatlan dolognak" fog feltűnni azok szemében, akik Isten szándékát nem értik. A r. kat. hierarchia évszázadokon keresztül maga felől azt hitette el a néppel, hogy ő az Isten szervezete; ennek a szervezetnek a leleplezése és megalázása tehát sok ember előtt szokatlannak fog feltűnni. Mialatt az igazság ezen árja végigömlik az országon és az ámításokat feltárja, az Isten iránt jóakaratú, becsületes emberek tudomást szereznek az ő igéjéről és hisznek neki. Kijönnek, az Úr pártjára állanak és ezekből alakul a nagysokaság. Az összes szövegek azt mutatják, hogy a nagysokaságnak össze kell gyűlve lennie a mindenható Isten nagy napjának viadala előtt. Egyetlen oly szöveg sincsen, amely arról szólna, hogy a nagysokaság csak az armageddoni viadal kezdete után gyüjtetik az Úrhoz. Miután az álkeresztények megvilágításba kerülnek és lelepleződnek, s miután a farizeusok, akik azt az intézményt használták, megszégyenülnek, ezek amint az írásból kitűnni látszik, le fogják tagadni prédikátori címüket és közemberként fogják feltüntetni magukat. "És azon a napon megszégyenülnek a próféták, kiki az ő látása miatt az ő prófétálásaik közben és nem öltözködnek szőrös ruhákba, hogy hazudjanak. Hanem ezt mondja kiki: Nem vagyok én próféta, szántóvető ember vagyok én, sőt más szolgájává lettem én gyermekségem óta." (Zakariás 13:4, 5) Úgylátszik, hogy akik zavart akarnak előidézni, s azok is, akik megzavartatni engedik magukat, nem olvasták és nem tanulmányozták, amit az Úr a f. iratban közöltetett erre nézve. Mivel tehát nem értik az igazsá-
15
got, a saját nézeteiket tálalják fel, ami szemben áll azzal, amit az Úr tárt fel az ő népe előtt.
32 A következő szövegek kétségtelenül megmutatják, hogy a nagysokaságnak még a mindenható Isten nagy napjának viadala előtt részesülnie kell az ország igazságának bizonyságtevésében, azt el kell fogadnia, Jehova és az ő szerv, mellé kell állania és szorgalmasan törekednie az igazságosságra és alázatosságra. Ezek a szövegek a következők:
Sofóniás 2:1—3, olvassuk: „Mielőtt szülne (tehát nem azután és nem is a nagy nyomorúság
közben) a végzés (mint, polyva száll tova ama nap); míg rátok nem jön az Úr haragjának tüze, míg rátok nem jön az Úr haragjának napja... keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot: talán megoltalmaztattok az Úr haragjának napján". Jehova a gibeoni csatában árasztotta haragját az ellenségre, s amint Ésaiás prf. által kijelenti, azt meg fogja ismételni, amidőn „az ő szokatlan munkáját" fogja végezni.
Ezékiel 9:4—11 bizonyítja kétségtelenül, hogy Jehova hű bizonyságtevőinek be kell járniok a földet és bizonyságot kell tenniök a nép előtt az igazságról, amely munkát be kell fejezniük az „öldöklés" előtt, amit Jehova ítéletvégrehajtója fog végezni. A legcsekélyebb utalás sem történik arra, hogy az „öldöklés megkezdődése" után még valamily bizonyságtevő munkát végezhetnek, s hogy annak az eredményeképpen alakulna ki a nagysokaság.
Királyok II. 10:15—25 világosan mondja, hogy Jonadáb találkozott Jéhuval és csatlakozott Jéhuhoz, aki őt kocsijába felvette és ő a kocsiban volt immár a pusztítás munkája előtt.
Jelenések 7:9—15 mutatja, hogyan gyüjtetik az Úr elé a nagysokaság és szolgál neki; olvassuk: „Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, megmosták ruháikat és megfehérítették a Bárány vérében". Csúcspontját a nagy nyomorúság Armageddonkor fogja elérni és kétségtelenül Isten haragjának a kifejezését fogja jelenteni Sátán szervezetével szemben. A nagysokaság megmenekül ebből a nyomorúságból, az Úr keresztül segíti rajta és megoltalmazza azon feltétel alapján, hogy immár Armageddon előtt igazságra és alázatosságra törekszik. Ha ruháit nem mosta volna meg máris a Bárány vérében, a nagy nyomorúság alatt sem részesülhetne védelemben.
Máté 25:31—46 mutatja, hogy Jézus Krisztus a templomban van és ítéletet tart és minden nemzet eléje lesz gyűjtve. Jézus Krisztus hozzáfog a nemzetek szétválasztásához, s amidőn elérkezik az idő, a juhokkal szemben kezdenek kinyilvánulni a kecske-osztály tagjai; hogyan ismerteti meg ezeket az Úr? Tartsuk eszünkben, Jézus Krisztus kijelentette, hogy „kicsiny nyáján" kívül még „más juhai" is vannak neki, akiket ugyancsak össze kell gyűjtenie és szervezetének tagjaivá tennie. (János 10:16) Ezek a „más juhok" fogják alkotni a nagysokaságot. A szétválasztó idő alatt a hű maradék az Úr parancsának teljesítéseképpen bizonyságul hirdeti az ország ezen evangéliumát a nemzeteknek, s mialatt ez a hirdetés történik, azok az emberek, akikből a nagysokaság, vagy a „más juhok” fognak alakulni, barátságot tanúsítanak az Úr bizonyságtevői iránt; barátságuk és közreműködésük miatt, s mi-
vel az Úr mellé álltak s az ö bizonyságtevőivel jót mívelnek, Jézus Krisztus, a nagy bíró jobb keze felől állítja őket s így szól hozzájuk: „Jöjjetek, én Atyámnak áldottai és bírjátok az országot, amely megkészíttetett nektek e világ fundamentomának elhelyezése óta!" Azoknak ellenben, akik Jehova tanúbizonyságait az evangélium hirdetése miatt üldözik, Jézus Krisztus, a nagy bíró, a következőket mondja: „Eredjetek el előlem ti átkozottak az örök tűzre, amely készen várja az ördögöt és az ő angyalait ... s azok elmennek az örökbüntetéste (Diaglott-f. szerint: kivágattatnak).“ Az átkozottak ezen pusztulása Armageddonkor fog történni; hogyan nyílhatnék akkor alkalmuk a megpróbáltatásra a jóakaratúaknak, vagypedig arra, hogy jót cselekedhessenek az Úr népével, miután a gonoszak kivágattatnak és a próba ideje lejárt?
33 Az Úr Jézus templomában van és, ítélkezik; 1918 óta tartózkodik a templomban és szétválasztja a nemzeteket egymástól. Ezen idő alatt mondja Jézus a templomi osztálynak: „Az ország ezen evangéliumát hirdetni kell világszerte, bizonyságul minden nemzet előtt, s akkor jön el a vég ... mert akkor oly nyomorúság lesz, amilyen a világ kezdete óta nem volt, és nem is lesz többé.” — Máté 24:14, 21
34 Az ország evangéliumának ez a hirdetése éppen amiatt történik, hogy azon jóakaratúakat felvilágosításban részesítse, akik az ördög szervezetétől el akarnak szakadni, s akikből a nagysokaság kialakulni fog; az Úr egy szóval sem említi, hogy az ország ezen evangéliumát a nagynyomorúság után fogják hirdetni; a világos következtetés tehát az, hogy akkor többé szükségtelen lesz az ily igehirdetés.
35
A két gibeoni ütközet világosan Armageddont példázza, amit az írás is kimutat. Az első ütközetben Józsué példázta az Úr Jézus Krisztust; s amidőn Jehova nagy jégdarabokat hullatott az égből és az ellenség nagyobb részét azzal elpusztította, az nyilván a láthatatlan mennyei seregeket példázza a Góg vezetése alatt álló ördögi hadakkal szemben, Sátán földi seregeivel együtt. A Dávid által vívott későbbi gibeoni csatában Dávid ugyancsak Isten szeretett fiát, az Úr Jézus Krisztust példázza. A csata előtt Dávid utasítást kapott az Úrtól, hogy ne a szokott módon kezdje meg a harcot, hanem engedje az ellenséget kelepcébe kerülni. Az erre vonatkozó jelt azonban az Úrtól kellett várnia, nevezetesen: „amikor a szederfáknak tetején indulás zaját fogod hallani, akkor indulj meg”, mert „akkor kivonul az Úr előtted, hogy megverje a filiszteusokat.” (Sámuel II. 5:24; Krón. I. 14:13—17) Ez bizonyítja döntő erővel, hogy a láthatatlan mennyei seregek harcoltak az ellenséggel, amely harcnak Dávid volt a látható vezére és az ellenség teljes vereséget szenvedett. Armageddonnak a Jelenések képletében is ki van mutatva, hogy az Úr Jézus vezényeli a csatát és mennyei seregek követik öt. - Jelenések 19:11—16
36 A gibeoni ütközeteket Jehova vívta meg szövetséges népe és a Józsuénak alárendelt gibeoniták érdekében. Az armageddoni csatát is hasonlóképpen Jehova fogja megvívni szövetséges népe és a hasonmási gibeoniták, a nagysokaság ér
16
dekében nagy hadvezére, Jézus Krisztus által, akik természetesen immár a csata kitörése előtt Jehova mellett tartoznak állani. A gibeoniták megszabadultak Sátán minden hatalmaitól, amelyek elpusztításukra törekedtek, mivel az ördögtől elszakadtak és az Úrhoz pártoltak, és szolgáivá lettek. Most az ellenség hasonlóképpen el akarja pusztítani a nagysokaság minden tagját is, aki megszabadult az ördög szerv. kötelékeitől, mivel Istenhez és Jézus Krisztushoz pártolt. De az Úr megvédi és átsegíti Armageddonon. Miképpen a gibeoniták, úgy a nagysokaság tagjai az egyedüliek, akik most elhagyják Sátán szervezetét, Jehova és Jézus Krisztus mellé állanak és szövetséget kötnek Istennek és országának szolgálatára.
37
Gibeon nemcsupán a Jehova által ott megvívott csata által tűnt ki, de a későbbi időben is kiemelkedő szerepet töltött be Jehova előképi szervezetének történetében. Gibeon a Benjámin törzsének jutott és papi város lett. "Benjámin fiainak városai az ő nemzetségeik szerint ... tizenkét város és az ő falvaik; Gibeon...” (Józsué 18:21—28) "Áron fiainak, a papoknak menedékvárosul adták Hebront és kerületét (Júda törzséből) ... És a Benjámin törzséből: Gibeont és annak kerületét." (Józsué 21:13—19) Az írás „Gibeon tavát" is említi. (Sámuel II. 2:13) „Gibeon mellet levő nagy víznek" is nevezi: (Jeremiás 41:12) valamint „egy nagy követ" is említ Gibeonnál. (Sámuel II. 20:8) Ezek az ismertető jelek jól illenek a név jelképi jelentőségére. Gibeon magaslaton feküdt; az írás szerint a nagysokaság is kimagasló szerepet fog betölteni, a régi próféták, valamint a Jelenések értelmében is.
38 A szövetség sátorát Mózes a pusztában építette meg; de Dávid király uralkodásának idejében a sátor és a rézoltár Gibeonban volt. Akkor hiányzott ugyan a szövetség ládája a sátorból; mivel a filiszteusok elrabolták: „Sádok papot pedig és az ő atyjafiait az Úr sátora előtt hagyá a magaslaton, mely Gibeonban vala: hogy áldozzanak az Úrnak szüntelen égő áldozattal az égőáldozat oltárán minden reggel és este és hogy mindent aszerint cselekedjenek, amint megiratott az
Úr törvényében, amelyet parancsolt vala Izraelnek." (Krón I. 16:39, 40) A gibeonitákra nézve tehát kényelmes volt a sátor szolgáiképpen éppen szülővárosukban élni; így a tó és az erdő is ellátta őket a szükséges vízzel és fával, amiről mint vízhordóknak és favágóknak gondoskodniok kellett.
39 Később Dávid a szövetség sátorát a Sion-hegyén állíttatta fel és odavitette a szövetség ládáját. (Krón. I. 16:1, 37, 38) De a gibeoni magaslatot egészen Salamon uralkodásának idejéig tovább is használták. A templom fekvését az úr jelölte ki Dávidnak. „Abban az időben, mikor látta Dávid, hogy az Úr őt meghallgatta a Jebuzeus Ornán szérűjén, áldozék ott. Az Úr sátora pedig, amelyet csinált vala Mózes a pusztában és az égőáldozat oltára is akkor Gibeon magaslatán vala. És Dávid nem mehetett fel oda, hogy az Istent megengesztelje, mert igen megrettent volt az Úr angyalának kardjától... Monda Dávid: Ez az Úr Istennek háza és az égőáldozatnak oltára Izrael számára.” (Krón. I. 21:28—30; 22:1) Salamon
maga is Gibeonba ment áldozni, amíg a jeruzsálemi templom Salamon uralkodásának 11-ik évében el nem készült: „Szereté pedig Salamon az Urat, járván Dávidnak, az ő atyjának parancsolataiban, kivéve, hogy a magas helyeken áldozott és ott tömjénezett. És mikor Gibeonba ment a király, hogy ott áldozzék, mert ott volt a nagy magaslat és Salamon azon az oltáron áldozott égőáldozatul ezer barmot; megjelenék Gibeonban az Úr Salamonnak azon éjjel, álmában, és monda az Isten: Kérj, amit akarsz, hogy adjak neked!" (Kir. I. 3:3—5) „És lőn, mikor elvégezte Salamon az Úr házának és a király házának építését és mindent, amit kívánt és amit akart építeni Salamon; megjelenék az Úr Salamonnak másodszor is, amiként megjelent volt neki Gibeonban, és monda néki az Úr: Meghallgattam a te imádságodat és könyörgésedet, amellyel könyörögtél előttem: Megszenteltem e házat, amelyet építettél, abba helyeztetvén az én nevemet mindörökké és ott lesznek az én szemeim és az én szívem mindenkor.” — Kir. I. 9:1—3; Krón. II. 3—5, 13
40
Mivel a gibeoniták szövetséget kötöttek arra nézve, hogy Isten népének, az izraelitáknak szolgái lesznek, reménységen felüli jutalomban részesültek, amennyiben az Isten házának szolgálatára bizalmi tisztségben részesültek. Bizonyos, a gibeoniták szolgáltak is Jehova Istennek; máskülönben nem maradtak volna tovább is Izrael szolgálatában. A gibeoniták khiweusok voltak, tehát prozeliták, illetve Jehova népének hitére áttértek voltak s később ki is tűnt az. „Jövevények (a Szeptuaginta görög szövege szerint „prozeliták") voltak abban az értelemben, ahogyan Mózes II. 12:48 és 20:10-ben van említve. Körül voltak metélve, ami azt példázza, hogy az Úr előtt tiszták voltak. Írva van: „És örvendezz a te ünnepeden, te és a te fiad, a te leányod, szolgád és szolgáló leányod, a lévita, a jövevény (prozelita), az árva és az özvegy, akik belül vannak a te kapuidon." — Mózes V. 16:14
41 Ez a sátoron ünnepen történt, s ama tény, hogy azon a gibeoniták is résztvettek, akik „jövevények" (áttértek) voltak, bizonyítja, hogy most a nagysokaság a maradékkal együtt ünnepli a sátoros ünnepet. A gibeoniták jövevények illetve prozeliták (áttértek) voltak. Leszármazottaik Isten népével együtt maradtak. Ami azon további tényből is kitűnik, hogy pünkösdkor, amidőn a Szentlélek az apostolokra kitöltetett a különböző nyelveken beszélő emberek között „zsidók és prozeliták” is vannak említve. (Ancsel. 2:10) Az Antiochiabeli Miklós is prozelitus volt. (Apcsel. 6:5) Pál követői közt nagyon sok prozelitus akadt. (Apcs. 13:43) Jonadábnak, a Rékáb fiának leszármazottja is a jövevénvek vagy prozeliták közé tartozott. — Mózes IV. 10:29, 32; Bírák 1:15; Krón. I. 2:55
42 Amidőn Jézus diadalmenetben vonult Jeruzsálembe szamárnak vemhén, nagysokaság volt a kíséretében, akik között sok jövevény vagy prozelita is volt. „Mondának azért a farizeusok egymás között: Látjátok-é, hogy semmit sem értek? Ímé, mind e világ ő utána megy! Néhány görög is vala azok között, akik felmenének, hogy imádkozzanak az ünnepen. Ezek azért a galileai Bethsaidából való Filephez ménének és kérék őt.
17
mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust!" — János 12:19—21
43
Megjegyzendő, hogy az álszent farizeusok megrontották a prozelitizmus ügyét, amennyiben mindent megtettek, csakhogy minél több embert megnyerjenek szervezetük részére, akiktől anyagi támogatásban részesültek. Jézus ezeknek mondotta: „Jaj néktek, képmutató írástudók és farizeusok, mert megkerülitek a tengert és a földet, hogy egy pogányt zsidóvá tegyetek; és ha azzá lett, a gyehenna fiává teszitek őt, kétszerte inkább magatoknál.” — Máté 23 :15
Ferdeségek
44 Sátán fogásai közé tartozik, hogy Isten törvényeit elcsavarja, illetve kiragad valamely igazságot és tévesen alkalmazza; így akarja a törvénytelen eljárást kendőzni. Isten törvénye, amely mindenkor igazságos, a jövevénynek vagy prozelitának (áttérőnek) is kegyelmét ígéri. Istennek ezt a törvényét az ördög a farizeusok által elferdíttette. A farizeusok eltávoztak Isten szándékától, az igazságtól, valláskufárok lettek és a saját önző céljaik érdekében használták a zsidó vallást, illetve azt, amit ők „zsidó vallásnak” neveztek. Azok, akik az igazságtól eltértek és álvallásosak lettek, Isten igéjét önző célra aknázták ki, s emiatt lettek az ördög fiai vagy eszközei. A képmutató farizeusok mindent megtettek, csakhogy az embereket felügyeletük alá hajtsák és prozelitusaikká tegyék; ezt a saját felmagasztalásuk érdekében cselekedtek. Hasonlóképpen cselekesznek ellenmásaik is, kiváltkép a r. kat. hierarchia. Más vallásbeliek is léptek hasonló utakra, mint a farizeusok és Isten igéjének cselekvése helyett emberi rendelésekre hallgattak, amit vallásnak neveztek; tehát ferdeségek hibáiba estek. Erre nézve néhány történelmi adatot közlünk, amelyek jobban megvilágítják ezt a tárgyat.
45 Jézus idejében az edomiták is a prozeliták közé tartoztak, kiket a farizeusok erőszakkal térítettek a zsidó vallásra. Heródes családja is közülök való volt, t. i. ama király, aki Jézus születésekor uralkodott Palesztinában. A zsidók Ezsdrás és Nehemiás elhunyta után egy kevés idővel a farizeusok vezetése alatt terjeszteni kezdték vallásukat, testi fegyvereket és egyéb igazságtalan eszközöket is igénybevéve erre a célra. A makabeusok lettek a zsidók királyai, akik papi léviták voltak, egyiküket Hyrcanus Jánosnak hívták. Hyrcanus János atyja halála után elfoglalta a trónt és Kr. e. 135-ben főpap lett. Katonai expedíciói felől áll megírva: „Hyrcanus elfoglalta Dóra és Marissa edombeli városokat és az edomitákat leigázta; meghagyta azonban őket az országban, ha körülmetéltetik magukat és alávetik a zsidó törvényeknek. Ezek minden áron atyáik földjén akartak maradni, tehát körülmetéltették magukat és felvették a többi zsidó szokásokat is. Tehát abban az időben történt mindez, és azután csupán zsidók voltak." (Josephus 13, 9. fej. 1. bek.)
Hyrcanus János később sadduceus lett. — 13. 10. fej. 5, 6.bek.
46 Heródes családja tehát edomita volt s azok közül származott, akiket erőszakkal térítettek át a zsidó vallásra. „Heródes király", akit „nagy Heródesnek neveznek egy ily edombeli prozelita
volt, ő kérdezte ki a keleti bölcseket és rendelte el azután a gyermekmészárlast Bethlemben, amidőn a gyermek Jézust megöletni akarta. (Máté 2:1—19) Ez a Heródes építtette át a jeruzsalemi templomot kétszinűségből, amelyről a zsidók azt mondták Jézusnak: „Negyvenhat évig építették ezt a templomot és te három nap alatt akarod azt felépíteni?“ (János 2:20) Jézus előre megmondotta, hogy a heródesi templomot le fogják rombolni. — Máté 24:1, 2
47 Heródes Antipás király is ily áttért volt, mert a fentemlített nagy Heródes fia volt és az ő tronutódja volt a galileai trónon. Salome táncosnő kérésére ez a Heródes Antipás fejeztette le Keresztelő Jánost. (Márk 6:14—28) Amidőn a farizeusok azt mondták Jézusnak, távozzon Galileából, mert Heródes meg akarja öletni, Jézus így felelt nekik: „Eredjetek el és mondjátok meg annak a rókának." (Lukács 13:31,32) Mikor aztán ez elé a Heródes elé vitték, Jézus nem akart csodát mívelni előtte. (Lukács 23:6—11) Emiatt vetette meg őt Heródes. Az apostolok és a többi tanítványok valamivel pünkösd után emiatt imádkoztak így: „Mert bizony egybegyűltek a te szent fiad, Jézus ellen, akit felkentél, Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népével." — Apcsel. 4:27
48 Heródes Agrippa I., nagy Heródes unokája „elkezde kegyetlenkedni némelyekkel a gyülekezetből valók közül... megöleté pedig Jakabot, Jánosnak testvérét, fegyverrel. És látván, hogy ez tetszik a zsidóknak, feltette magában, hogy elfogatja Pétert is (Valának pedig a kovásztalan kenyerek napjai). Pétert azonban az Úr angyala később kiszabadította a börtönből. Később, amidőn ez a Heródes egy beszédet tartott a pogányok előtt „megveré őt az Úrnak angyala, azért, hogy nem az Istennek adá a dicsőséget, és a férgektől megemésztetvén, meghala.” — Apcsel. 12:1—23
49 A farizeusok s a hasonlók, csatlósaikkal együtt harcoltak oly elkeseredetten Jézus ellen és üldözték őt mindhalálig. Azok a farizeusok Isten földi helytartóinak vallották magukat, mindazáltal Isten szeretett fiának halálát okozták. Jézus tudta, hogy azok az álszent papok az ő életére törnek; mindazáltal megmondta felőlük az igazságot. Ebben az összefüggésben olvassuk el Máté ev. 23. fejezetét és olvasás közben a farizeus szót helyettesítsük a r. kat. hierarchia és az ő szövetséges klérusa szavakkal. Jézus az ő igéjének elferdítése felől mondta a prozelitákkal kapcsolatban: „Jaj néktek képmutató Írástudók és farizeusok! Mert ti bejárjátok a tengert és a földet, hogy valakit prozelitává tegyetek, s ha azzá tettétek, a gyehenna fiává teszitek, sokkal inkább magatoknál”. (Máté 23:15) Közölte a farizeusokkal, hogy nem kerülhetik el a gyehenna büntetését, s így pusztulásra-szánttakként jellemezte őket; az Úr hasonló sorsra szánta ellenmásaikat, a r. kat. hierarchiát és azok szövetségeseit is, akik térítési eszközül mindent felhasználnak.
50 A r. kat. hierarchia, miképpen előképei a Heródes famíliával kapcsolatban teljesen elcsavarta Isten törvényét a térítés munkáját illetőleg. E törvénytelen cselekedetben a Rómából dolgozó kat. szervezet a farizeusokat is felülmúlta. Ennek gyalázatos példája Mexikó meghódítása. A r. kat.
18
hierarchia Európa és Dél-Amerika több országában a férfiakat és a nőket tűzzel és karddal, borzasztó kínzásokkal kényszerítette a katolikus vallásra való áttérésre és a hierarchia szervezetének való meghódolásra. Ez a hierarchia kihívóan Jehova Isten képviselőjének vallja magát; holott a valóságban „e világ istenének" a képviselője t.i. az ördögnek, Sátánnak. Férfiak, akik ebben az országban, Amerikában, a r. kat. hierarchia tagjaiképpen járnak-kelnek, a hierarchia ellenfeleinek meggyilkolását kívánják. A r. kat. hierarchia szervezetének főtisztviselői közül némelyek bojkottal fenyegetőznek s így akarják megijeszteni a rádió-társaságokat, hogy az igazságot rádió állomásik utján ne továbbítsák és hivalkodva azt mondják, hogy a „nagy hierarchia tisztviselői drasztikus rendszabályokat fognak alkalmazni", ha figyelmeztetéseiket figyelmen kívül hagyják; Kijelentésüket nyilván úgy kell értelmezni, hogy ha a rádióállomások nem engedelmeskednek a kardinálisnak vagy a hierarchia tagjainak, akkor oly eszközökhöz fognak nyúlni, amellyel a bojkottnál is nagyobb kárt tudnak előidézni. Vegye tudomásul mindenki, akiket a r. kat. hierarchia befolyásolt, hogy Isten törvényének kijelentése szerint úgy a r. kat hierarchiának, mint valamennyi igazság-elforgatónak, akik Isten szt. nevét hamis megvilágításban tüntették fel és törvénytelenséget gyakorolnak, pusztulása küszöbön áll. Most a jóakaratú emberek, akikből a nagysokaság alakulni fog, és akik védelemben fognak részesülni, sietve elhagyni tartoznak e hierarchiát és a hasonló vallás-szervezeteket és az Isten országához kell menekülniük. Rövid az idő, amely alatt biztonságba lehet helyezkedni, ha egyáltalán lehetséges az.
51
A r. kat. hierarchia s a vele szövetkezett papság a farizeusok útján jár. Napjainkban azzal kérkedik, hogy az Egyesült-Államokban 20 millió hívet számlál; e húsz millióhoz tartoznak kétségtelenül az ország legnagyobb gazemberei; gonosz emberek, akik semilyen bűnténytől sem riadnak vissza, s akiket a papok törvénytelenségeik alól feloldoznak. Amiképpen a farizeusok a Jézust örömmel fogadó köznép ellenségei voltak, úgy a r. kat. hierarchia is halálos ellensége a köznépnek, amely Jehovának és Jézus Krisztusnak zeng dicséretet. Hasonló okból, mint a farizeusok, üldözi a papság is Isten maradék népét és a nagysokaságot.
52
A jeruzsálemi templom felépülése után a gioeoniták, kiket szolgáknak tekintettek, Jeruzsálembe költöztek és ott végezték a vízhordás és a favágás szolgálatát. Később eljött Nabukodonozor, elpusztította Jeruzsálemet és sokat hurcolt Babilonba fogságba, köztük gibeonítákat is. Később a gibeoniták a zsidók maradékával visszatértek, hogy a templomot Jeruzsálemben újjáépítsék. „Ezek a tartománynak fiai, akik feljöttek vala a rabság foglyai közül, akiket fogva vitetett Nabukodonozot, Babilónia királya, s most visszajövének Jeruzsálembe és Júdába, kiki az ő városába. Kik jövének Zorobábellel: Jésua, Nehémiás, Azariás, Raámia, Nahamáni, Mordokhai, Bilsán, Miszpereth, Bigvai, Nehum, Baána, Izrael népe férfiainak számok ez:... Gibeon fiai: kilencvenöt." — Nehémiás 7:6, 7, 25.
53 A gibeoniták közreműködtek Jeruzsálem fa-
lainak javítási munkájában. (Nehémiás 3:7) A gibeoniták és utódaik híven megtartották szövetségüket, jóllehet nem voltak izraeliták és a törvényszövetségbe, s a hűség szövetségébe sem voltak felvéve; mindazáltak Jehovának szolgáltak és házának hű szolgái voltak. A gibeoniták tehát nagyszerűen példázzák a nagysokaságot, amely eltávozik Sátán szervezetéből, Krisztus szolgálatába áll, a maradékkal együtt dolgozik és később „éjjel-nappal" Jehova és Jézus Krisztus szolgálatában tartózkodik, illetve mindenkor, örömmel. — Jelenések 7:9—15
54
Az összes szövegek egy irányba mutatnak és kétségtelenül kimutatják, hogy a nagysokaság az Úr köré és szervezetébe gyűl, megtanulja az igazságot és az alázatosságot, a próbában hívnek kell bizonyulnia, s csak azután következik a „pusztító szélvihar" (nagy nyomor), Isten haragjának kitörése Armageddonkor, amidőn Sátán szervezetét elsöpri. Miközben tehát Jehova bizonyságtevői teszik ki a hű maradékot, a királyság gyümölcseit a nagysokasághoz viszik, harcolniok kell az álszentekkel és azok szövetségeivel, és harcolnak is. Jehova (az Úr) napja itt van. Ez az ítélet napja, amidőn Jézus Krisztus, a nagy bíró, szétválasztja a nemzeteket. A jelen a háborúság ideje és a hű maradéknak öröme telik megküzdenie a Jehova Isten nevét oly régóta gyalázó, képmutató álszentekkel. Azon idő ez, amidőn a hű maradék minden tagja Isten minden fegyverét felölteni és viselni tartozik. (Efézus 6:10—18) Most az ördög és társai harcba keverik a maradékot, mivel a bizonyságtevést az Úr parancsa értelmében végzik és a kétszínűséget és a romlottságot kipellengérezik, amely az ördög főképviselete a földön. Ebben a küzdelemben a jonadábok, illetve a nagysokaság is résztvesz a maradék oldalán. (Krón. I. 12:1, 4) Hallják a szabadulás evangéliumát s az Úr parancsát követve a nagysokaság örömmel továbbítja azt, mondván: „Jöjjetek! s aki hallja, az is mondja: Jöjjetek!” — Jelenések 22:17
55 Jehovának ezen a napján ki kell próbáltatnia mindazok szeretetének, akik Isten akaratának cselekvésére fogadalmat tettek, s aki ebben a megpróbáltatásban megáll, minden ellenkezésre való tekintet nélkül hirdetni fogja az ország evangéliumát. (János I. 4:17, 18) Aki önző indokból vesz részt a munkában oly szándékból talán, hogy másnak a helyét akarja elfoglalni, vagypedig, mert szerepelni akar mások szemében, ezzel tisztátlan szívét mutatja ki; s ha ily szívállapotban marad, biztosan kudarcot fog vallani. Az írás felteszi a kérdést: „Ki megy fel az Úr hegyére és marad meg az ő szent hajlékában? (Aztán így válaszol:) Az ártatlan kezű és a tiszta szívű, akinek lelkében nem támad gonosz és hamisan nem esküszik”. Csak aki tökéletes az Isten és az ő országa iránti szeretetben, fog mindent megtenni és fogja Isten törvénye iránti engedelmességgel hirdetni a Felséges nevét és országát.
56
Az Úr igéjében lefektetett szabályok egyike így szól: „Az engedelmesség jobb az áldozatnál!" (Sámuel I. 15:22) Amidőn a lelki Izrael tagjai magukat Istennek szentelték, szövetséget tartoztak kötni, s ezzel fejezték ki azon hajlandóságukat, hogy feláldozzák minden földi reményeiket és kilátásaikat és Jézus Krisztust fogják követni
19
nyomdokain, hogy vele az ő királyságában is résztvehessenek. Mindnyájuk legnagyobb reménysége az volt, hogy a mennyekbe fognak kerülni és együtt uralkodnak majd Jézussal; mindig szemük előtt tartották, hogy a nagy jutalmat csak úgy nyerhetik meg, ha az Úr hasonlatosságára nevekedve, elkészítik magukat. Ez a törekvés teljesen egyezett azzal a világossággal, amellyel akkor bírtak. De az Úr Jézusnak Jehova templomához érkezése óta az igazaknak szóló világosság az Úr Jézus Krisztus arcáról tükröződik az „igazság palástja" alá gyűjtöttekre és feltárja előttük, hogy Jehova parancsának való engedelmeskedés a legfontosabb, s az áldozatnál is jobb, jóllehet az áldozatra is szükség van. Most látják a felkentek, hogyan jelenik meg Jehova Sionban az ő dicsőségében, s hogy az ítélet napja elérkezett. Azt is látják, hogy Isten haragja kezd rászakadni Sátánra, amennyiben kivettetett a mennyekből, s hogy Jehova akkor tartóztatta haragjának további kifejezését, amíg a bizonyságtevés munkája a földön az ő akarata szerint befejeződik; a bizonyságtevés befejezése után Jehova haragja teljesen rászakad Sátánra és szervezetére, mignem Isten minden ellensége megemésztődik.
57 Világos lett tehát a felkentek előtt, hogy sokkal többet kell tenni annál, mint csupán annak szem előtt tartását, hogy a földi remények és kilátások feláldozásába beleegyezni. A felkentek az Úr templomában megvilágosítva, látják, hogy az Úr a maga nevének népéül választotta őket, s hogy szorgalmasan és tevékenyen követniük kell az ő parancsait. Az Úr szabályosan kinevezett tanubizonyságtevőiként küldi őket a királyság evangéliumának hirdetésére, s megparancsolta nekik, hogy ezt a munkát a vég előtt be kell végezniük. Azt parancsolta nekik, hogy keljenek fel és indítsanak harcot az ellenséggel szemben még az ő nagy haragjának kifejezése előtt. A maradékkal világosan közölve van, mit kell cselekednie. Feladata, hogy Isten munkatársa legyen, amiképpen az apostol is az, és az volt, amint kijelentette. — Kor. I. 16:10; II. 6:1
58 Az ellenséggel folyó háborúban a maradék feladata csupán az igazság (evangélium) hirdetéséből áll. Ő nem harcol testi fegyverekkel, hanem nagy erődítmények lerontására alkalmas igazságokkal, amelyek az ellenséget leleplezik. (Kor. II. 10:3, 4) E hadjárat fogja megszégyeníteni az ellenséget. Ez az Isten munkája, mivel az ő akarata szerint folyik. Szokatlannak fog feltűnni mindenki előtt, aki nem rendelkezik az Úr szellemével, hogy Isten meg fogja szégyeníteni azokat az embereket, akik oly sokáig az ő képviselőinek vallották magukat. Ez a munka azonban nem az Armageddon, hanem ezt Anmageddon előtt kell elvégezni.
59 Mivel Jehova felkent tanúbizonyságait rendelte királysága érdekeinek őrzésére, felelőssé teszi őket és megparancsolja nekik, közöljék a figyelmeztetést; s azt is tudtukra adja, mily büntetésben fognak részesülni, ha az ő erre szóló parancsait nem teljesítik. (Ezékiel 33:6—10) A nagyobb Mózes, Jézus Krisztus, a templom-osztály hadvezére parancsolja meg bizonyságtevőinek a tennivalókat; és az ő részükről sokkal jobb
teljesíteni e parancsokat, az áldozatnál is; mert mindazok elpusztulnak, akik nem engedelmeskednek vagy azzal felhagynak, s így az áldozatuk is hiábavaló lesz. (Apcsel. 3:23) Ha azonban hűségesen engedelmeskednek neki, élni fognak. A maradék mostani munkája tehát különbözik előző munkájától, mivel most sokkal fontosabb munkát kell elvégeznie. A nagy peres ügy, amely évszázadokon keresztül eldöntetlenül lebegett, most egyszer és mindenkorra eldöntés előtt áll. De mielőtt döntésre kerülne a sor, Jehova a néphez küldi bizonyságtevőit, hogy adják tudtára, hogy ő az Isten és közöljék azt is, mit fog tenni most az ellenségeivel. Ezek által vesznek részt a nagy peres ügy eldöntésében az ő bizonyságtevői és az ő nevének tisztázásában. Azok az emberek, akik most életben szeretnének maradni, még Jehova haragjának kitörése előtt tudomásul venni tartoznak a bizonyságtevést; a maradék tartozik hozzájuk vinni a figyelmeztetést, hogy az Urat megkeressék és haragjának kitörésekor biztonságban lehessenek. Ezt a bizonyságtevő munkát el kell végezni; s amidőn befejeződik, fog a Szentírás kijelentése szerint a legnagyobb nyomor következni, amelyhez hasonló még nem volt és nem is lesz többe, amely nyomorúság a világegyetem összes szellemi és emberi démonjaira fog következni. Ez lesz a mindenható Isten—, akit Jehovának hívnak — nagy napjának viadala. Most a prófécia feltárása útján közli Jehova népével, hogy rövidesen döntő csapást fog mérni az ellenségeire az ő jobb keze, az Úr Jézus Krisztus útján, s hogy azon csata kitörésekor közismertekké lesznek azok az emberek, akikből a számtalan sokaság fog állani, akik az igazságról értesültek és az Isten és az Ő országa mellett foglaltak állást, és az Istent dicsőítik, mondván: „Üdv a mi Istenünknek, és a Báránynak, aki a trónon ül!“ — Jelenések 7:10
Tanulmánykérdések
20
(Angol W. 1936 október 1)
Érdekes levelek
Egy „vízhordó" munkában!
„Közlöm önökkel, hogy szombaton délelőtt az irodájukban voltam, ahol 25 füzetet és 2 könyvet vásároltam. Nagyon sajnálom, hogy nem beszélhettem önökkel személyesen. Ha ismét Ch... -ba jönnek, tudassák velem, mert a mi Istenünk igazságával állandó kapcsolatban szeretnék maradni. Valamennyi füzetet és könyvet, melyet eddig önöktől kaptam a környéken élő embereknek adtam el, nem azért, hogy pénzzé tegyem, hanem hogy az embereknek a követendő útra rámutassak, amely által örökéletet nyerhetnek. Minden körülmények között mindvégig Jehova hűséges tanúbizonysága akarok maradni. Az újonnan vásárolt könyveket szintén elterjesztem. Mindenkor teljesíteni akarom a Legfelségesebbel szemben való kötelességemet. Baráti üdvözlettel
C. CH. L. M-ben, Belgium"
Érdeklődés Flandriában
„Amennyire csak tehetem, kedves uram, igyekszem az önök lapját barátaimhoz és ismerőseimhez juttatni, hogy a mai társadalmi rend szomorú állapotát ők is felismerhessék. Teljes szívemből tudatnom kell önökkel, hogy az önök lapja a „Het Gouden Tijdperk", lassan felnyitja szemeimet.
H. H. T-ben, antwerpeni járás."
„Nemrég egy kis könyvecskét kaptam önöktől, „Az ö bosszúja" címen. Amint veszem észre ez a kis könyvecske nagyon jól van összeállítva, céljának megfelelő, mindenki részére világos és könnyen megérthető, az olvasóban uralkodó szellemre való tekintet nélkül. Amennyiben önök dijmentesen küldik szét Rutherford bíró ezen könyveinek jegyzekét, nagyon szívesen venném, ha az én részemre is küldenének. Az anyagiakhoz mérten megrendelek azután néhány iratot."
Erre rá megjött egy 6 könyvre és 9 füzetre vonatkozó megrendelés. Ezen iratok átvétele után az illető így írt:
„Közlöm önökkel, hogy a könyveket nagyon jó állapotban kaptam meg. A bennük való lapozgatás valóban élvezet! A könyvek kivitele felülmúl minden várakozást s kötésük valóban csinos. Mindennél szebb azonban a tartalmuk, amely annyira érdekes és lebilincselő, hogy az ember még az étkezésről és alvásról is megfeledkezik. Minden annyira világos, mintha csak maga az Isten igéje állana nyitva az ember előtt! Még az Isten igéjében teljesen járatlanok is megérthetik annak magyarázatát. Kívánságom az, hogy szellemi téren ebben az irányban haladjak és táplálkozzam s ebből kifolyólag kérdem, vájjon van-e még több efféle irat is.
A legjobb kívánalmakkal
E. G. D-ben, antwerpeni járás."
