A lap korrektúrázva van
174
volt Krisztus Jézusnak, isten valódi temploma felépítőjének, s ami többek között az előképes templom építésére vonatkozólag fel jegyeztetett, „példaképpen estek meg rajtuk; megírattak pedig a mi tanulságunkra“ ..., és a mi tanulságunkra írattak meg, hogy békességestűrés által és az írásoknak vigasztalása által reménységünk legyen.‘ (Kor. I. 10:11; Róma 15:4) Ezzel a világos, határozott kijelentéssel a szemünk előtt a következő összehasonlítás a Salamonnal kapcsolatos és az előképes templommal történt dolgok és a között, amit Krisztus Jézus, a nagyobb Salamon a valóságos templomban cselekedett, hasznos lesz itt megvizsgálni.
19 „És megépítteték az Úrnak háza az Izráel fiainak Egyiptom földéből való kijövetele után a négyszáznyolcvanadik esztendőben, Salamon Izráel felett való uralkodásának negyedik esztendejében, a Zif [virágzás] hónapban, mely a második hónap." (Kir. I. 6:1) Az itt említett év a Kr. előtti 1035. év volt, és annak a második napja (Krón. II. 3:1, 2) körül-belül a Kr. utánni 1918. év április 15-nek felel meg, körül-belül annak az időnek, amidőn az Úr Jézus Krisztus megjelent a templomban. 1918-ban az emlékvacsora az első hónap 14. napján lett megtartva, illetve a mi számításunk szerint 1918 március 26-án. A zsidó királyok minden formában tavasszal lettek trónra ültetve és megkoronázva. Noha a „hét idők“ vagy a nemzetek [pogányok] ideje 1914 őszén, október 1 körül végződött, mindazáltal Jehova megtehette, hogy az uralkodó Királyát— a zsidó élőképnek megfelelően — az azt követő év tavaszán, vagyis Kr. u. 1915-ben iktatta be hivatalába. Igy a Krisztus uralkodásának „negyedik éve“, amely a Salamon temploma építése kezdetének felel meg, 1918 tavaszán kezdődne s annak „második hónapja“ röviddel az emlékünnep után vagy körül-belül egy fél hónappal később kelett kezdődjön, illetve 1918 április közepe körül, ami az ellen jelképes templomnak az Úr által való felépítése kezdetét jelöli meg. Figyeljük meg tehát az
előképes templom építését: „Az ő uralkodásának negyedik esztendejében lett lerakva Jehova házának az alapja Zif hónapban; és a tizenegyedik esztendőben, Búl [eső] havában, amely a nyolcadik hónap, végeztetett el a ház, minden dolga és rendje szerint. S így építette azt hét esztendeig.“ — Királyok I. 6 : 37, 38.
20 Ezt követték a sátoros ünnepek és a templom felszentelése. „És felgyűltek Salamon királyhoz Izráel minden férfiai az Ethánim havában, az ünnepen; ez a hetedik hónap.“ (Kir. I. 8:2) (Lásdd Krón. II. 5 :3-at is.) És Salamon ünnepet szerzett ebben az időben hét napig, és vele együtt az egész Izráel, nagy gyülekezet, amely összegyülekezett Hámáttól fogva az Egyiptom patakáig. A nyolcadik napon pedig [a hét napig tartó sátoros ünnepek után való, napon] [ünnepi]gyűlést tartottak; mert az oltár felszentelését hét napon át végezték és az ünnepet is hét napon [összesen tehát tizennégy napon]. A hetedik hónapnak huszonharmadik napján elbocsátotta a népet sátoraikba, vígan és megelégedve mindama jók felett, amelyeket cselekedett Jehova Dáviddal, Salamonnal és az ő népével, Izráellel. És Salamon bevégezte Jehova házát és a királyi palotát, s mindazt, amit magában elhatározott Salamon, hogy megcsinál Jehova házában és a maga házában; szerencsésen bevégezte.“ (Krón. II. 7 :8-11) (Lásdd Kir. I. 8 :62-66-ot is.) A Királyok I. 6:38-ban említett „tizenegyedik hónap“ a Kr. előtti 1028. évre esett — vagyis 7 évvel a Kr. előtti 1035 év utánra, amidőn Salamon
megkezdte a templom építését — és a templom felszentelése ennek az évnek a 7. hónapjában a Kr. utánni 1925. évoktóber havának felel meg. A templom felszentelesé mintegy hét év és öt és fél hónappal a templom építése kezdete után történt meg. 1925-ben az Úrvacsora április 8-án lett megünnepelve. Azért a zsidó hetedik hónap körül-belül 1925 október havával esett össze. A templom bevégezése ugyanez év „nyolcadik havában“ körül-belül a templom építésének a kezdete után 7 évvel és hat hónappal következett be. Tehát a templom befejezésének az ideje 1925 novemberének felelne meg.
21 A templom felszentelésénél Salamon egy imát mondott, amelyben említést tett az „idegenről“ vagy külföldiről, aki Jehova nagy nevéért illedelmesen Jehova templomához kellett jöjjön, hogy ott kegyelmet találjon. (Lásdd Krónika II. 6:32, 33; Kir. I. 8:41-43.) Ezek az „idegenek“ találóan példázhatják az Úr „más juhait“ vagy a Jonadábokat, illetve a jóakaratú embereket, akik a „nagy sokaságot“ alkotják. Figyeljük meg tehát a tényeket, amelyekből kitűnik, hogy Isten hogyan kezdte népe előtt kinyilvánítani a nagy sokaságot.
22 A „tizenegyedik évben“ 1911 után [illetve 1915 tavasza után, amidőn Jehova — a fentiek szerint — az ő uralkodó Királyát a hivatalába iktatta] vagy hét évvel azután, hogy az Úr a templomhoz jött és a templom felállításához kezdett, Isten felszentelt népe összegyűlt egy nagygyűlésen Indianapolisban, Indiana (U. S. A.). 1925 augusztus 29-én Isten ott összegyűlt népe egy rezoluciót fogadott el a „Reménység üzenete“ címmel, amely az első volt hét elfogadott rezolució között, s ez egyedül lett „Az összes jóakaratú emberekhez“ intézve. Figyeljük meg ebben az összefüggésben, hogy a jóakaratú emberekből álló „nagy sokaság“ (Jel. 7:9, 10) a nagy ellen jelképes sátoros ünnep ünneplésénél a templomsereghez, Isten felkent maradékához csatlakozott. Azért érdekes megfigyelni, hogy az ünnep tizennégynapos ünneplése és az épület felszentelése a Kr. előtti 1928. év hetedik zsidó hónapjában nemcsupán a zsidó kiengesztelésnapot [a tizedik nap] foglalta magába, hanem hozzá az egész hétnapos sátoros ünnepet [15-től 21-ig] is a sátorokkal és templomi gyülekezetekkel és a nép által lengetett pálmaágakkal.
23 Az ünnepség és a felszentelési ünnepség után Salamon király befejezte a templomot a nyolcadik zsidó hónapban, s ez megfelel 1925 novemberének. A már említett, „Az összes jóakaratú emberekhez“ intézett rezoluciót. „Reménység üzenete“ címmel 1925 október 31-én kezdték sok millió példányban az egész világon szétosztani, s ez a szétosztás még sokáig tartott. Igy a „Reménység üzenete“ a „Jóakaratú emberekhez“ lett juttatva. Az Úr irányította ezt az ügyet? Bizonyára így kellett legyen!
24 A jeruzsálemi templom előképe volt Jehova „felkent“ seregének, amely az ö neve számára választatott ki s amelynek Krisztus Jézus a feje. (Máté 3 :16, 17; Kor. I. 3:16) A templom salamoni felszentelésének ellenjelképes beteljesedésénél illő és alkalmas volt a figyelmet Isten felkent népéről az Isten szent szellemének az összes kipróbáltakra való kitöltésére vagy azoknak Isten szent szelleme által való felkenésére terelni. Az Úr kegyelme és vezetése által az előbb említett 1925-ben Indianapolisban megtartott nagygyűlésen összegyűltek figyelme akkor és ott lett felhiva egy nyilvános gyűlésen a Jóel 2 :28, 29 jövendölésének a beteljesedésére a szent szellemnek „minden testre“ való kitöltésére vonatkozólag, akikhez azok is tartoznak, akik a Kr. utáni 1922 után jöttek az igazság megismerésére és gyűjtettek a templomba. Természetesen ezt a próklamációt vagy nyilvános előadást csak néhány ezeren halották, de esedékes időben — amely a salamoni templom befejezésének felel meg — Az őrtorony 1925 november 15-i száma közzétette a már szóbelileg előadott cikket „A szent szellem kitöltve“ címmel. Senki ember fia nem rendezte így előre a dolgokat, mindazáltal kétségtelenül az Úr irányította.
25 A salamoni templom felszentelésénél megnyilatkozott az Úr dicsősége. Ez a templom felszentelésének első napján történt, illetve a Kr. előtti 1028. év hetedik hónap nyolcadik napján, amidőn a szövetség ládája a szentek szentébe vagy a templom „szóhelyére“ vitetett, amely alkalommal a papok templomi énekeket énekeltek, mások pedig hangszereken játszottak, és „a ház, Jehova háza megtelt köddel, annyira, hogy meg sem állhattak a papok az ö szolgálatukban a köd miatt, mert Jehova dicsőssége töltötte be Isten házát.“ (Krón. 5 :13, 14) Akkor imádkozott Salamon és említette imájában „az idegent“. „És mikor Salamon elvégezte a
