A lap korrektúrázva van
13
amely a mennyben uralkodik, midőn ő ezt teszi.
9
Kr. u. 1914, de méginkább 1918 óta prédikáltatott a felállított királyságról szóló örömüzenet, amely Kiráyságban a király jelen van és a trónon ül. Ez Jézusnak az 1914-ben kezdődő "vég idejéről" szóló jövendölése beteljesedését jelenti: "És prédikálni fogják az Isten országának ezt az evangéliumát (Reinhardt: ezt az öröm-üzenetét) az egész világon (Reinhardt: az egész lakott földön), bizonyságul minden népnek. És akor jön el a vég": (Máté 24:14; Márk 13:10). Pontosan amiképpen Keresztelő János szolgálati hivatala megelőzte a Jézus szolgálati hivatalát és még ezzel párhuzamosan dolgozott, hasonlóképpen végzett 1918 előtt mintegy negyven éven keresztül Jehova felszentelt népe egy munkát, amely megfelelt a János által végzett munkának. Annak a munkának az idején, amely által nyilvánosan Jehova Krisztus vezetése alatt álló országára történt utalás, Isten előkészített "egy népet az ő neve számára", hogy azt 1918 után különösképpen felhasználja. Abban az évben a vallásos ellenség kihasználta az első világháború viszonyait a maga javára, hogy Jehova népe munkáját beszüntesse. Az azután következő években a királysághirdetést Jehova újjáélesztette és erre a hű tanúi egy maradékát használta fel, akik a Krisztus Jézussal való királyság egy helyére készen állottak. Ha most mi ezerkilencszáz évre visszapillantunk, azt látjuk, hogy miután a Keresztelő János munkája a lefejezése által beszüntettetett, Jézus és a tanítványai hű serege folytatták a proklamációt: "Elközelített a mennyek országa!" (Máté 4:12, 17-23, 11:12, 13; Luk. 16:16). Annak módja, ahogyan akkor a különböző osztályok a királyság hirdetésével szemben viselkedtek, okot szolgáltatott, hogy Jézus elmondja a tékozló fiúról szóló példázatot. Az Isten felépített országáról és a király jelenlétéről szóló örömüzenet prédikálása most szintén oly dolgokhoz vezetett, amelyek Jézus megkapó példázatát beteljesítették. Az egyesek által a hűkirálysághirdetés következtében emelt ellentmondások és kritikák megkövetelik a példázat magyarázatát, nem csak az ily kritikusoknak való megfelelés végett, hanem mivel Krisztus Jézus ezt a mi vigasztalásunkra megígérte nekünk.
10
Miután Isten ihletett Fia így szólt: "Mondom nektek, ugyan így lesz az öröm az Isten angyalai előtt egy megtérő bűnösön", elmondotta az itt megvizsgálásra kerülő példázatot: "Azután ezt mondotta. Egy embernek volt két fia. A kisebb így szólt az atyjának: Atyám, add ki nekem a vagyonom rámeső részét. Erre ő felosztotta köztük a vagyont." (Lukács 15:ll, 12). Ezt a példázatot az Úr Jézus a földönléte idején mondotta. Napjainkban és az ő 1918-ban történt templomhoz jövetele óta ugyanaz az Úr és király Krisztus Jézus megvilágosította mindazokat, akiknek a jövendölés értelme iránt látó szemük és halló fülük van. A templomban jelenlévő magyarázó által
Jehova Isten a figyelmünket a jelen nyilvánvaló eseményekre tereli, amelyek a példázatot beteljesítik.
Atya és fiak
11
A két fiú atyja, az "egy ember" a nagy életadó Iehova Istent, mind a teremtmények családja Atyját szemlélteti, akik Krisztus Jézus révén az örök életre számításba jönnek. Krisztus Jézus volt az, aki Jehova Istent az Istennek szentelt hű embereknek itt a földön különösen mint Atyát kinyilatkoztatta és ezeket imádkozni tanította: "Mi Atyánk ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod". (Máté 6:9). A tanítványainak, akik Isten örököseivé és Krisztus társörököseivé hivattak el a mennyek országába mondotta Ő: "Csak keressétek az Isten országát és mindezt ráadásul kapjátok. Ne félj, kicsiny nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot." (Lukács 11:2; 12:31, 32). A "kicsiny nyáj" egy maradéka 1918 óta kiállotta a templomítéletet, felkenetett és felvétetett a királyságszövetségbe és ennek tagjai szolgálnak mind a mai napig mint Jehova tanúi.
12
A királyságörökösök "kicsiny nyáján" kívül Krisztus Jézusnak, a "Jó Pásztornak" saját kijelentése szerint még "más juhai is vannak s ezeket szintén összhangba kell hozza önmagával, a pásztorral, hogy elnyerjék a mennyek országa áldásait a földön. Ezek a mennyei Atya, Jehova eljövendő földi gyermekei. Ebben az életben Isten Fia, a jó pásztor által részesülnek, aki életét adta az összes juhokért. (János 10:11, 15, 16). Az Atyjához s a Krisztus Jézus alapján álló királyság alatti földi áldásokhoz való viszonyukról mondotta Jézus: "És a juhokat jobbkeze felől, a kecskéket pedig balkeze felől állítja. Akkor a király így szól majd a jobbja felől állóknak: Jertek, én Atyám áldottai, vegyétek örökségül az országot, amely a világ teremtése óta el van készítve számotokra." Máté 25:31-34.
13
Az írás szerint tehát a bűnös emberiségből két osztály örököl örök életet mint Isten fiai: egy szellemi osztály, amely a mennyek országába van elíva s egy földi osztály, amely a királyság felállítása után életet nyer és Isten ezen mennyei uralma alatt áldásban részesül a földön. Ezt a két osztályt szemlélteti az "egy ember ké fia". Az idősebb fiú" tehát azokat jelképezi, akik a királyság öröklésére számításba jönnek, mivel Istennek szentelték magukat és az ő szelleme által szellemi fiaivá foganhattak. Ezekhez vannak intézve János apostol szavai: "Lássátok, milyen nagy szeretettel ajándékozott meg minket az Atya, hogy Isten gyermekeinek (ang. B.: fiainak) neveztessünk. És azok is vagyunk. A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk s még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mik leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, őhozzá
