Az emberek gyalázata-Kilátás-Egy törvénytelen kísérlet a föld benépesítésére

A megjelenés dátuma magyarul: 01.03.1946 A megjelenés dátuma angolul: 15.01.1940 Kötet: 67 (LXVII) Szám: 3

pages Borító-16

Borító

Oldal:Az-emberek-gyalázata-Kilátás-Egy-törvénytelen-kisérlet-a-föld-benépesítésére-1946.pdf/1

2

Irta: J. F. RUTHERFORD

az Őrtorony Biblia-traktátus Társulat elnöke,

124 Columbia Heights Brooklyn, — N. Y., U. S. A.

„THE WATCH TOWER“, Hungárián. — Made in Rumania

Kiadók: A Biblia-Traktátus Társulat M. D. I. r. t. kiadóvállalat

és a Romániai „Jehova Tanúi" Társulat, jogiszemélyiség,

Bucuresti 3. Aleea Tonoila 19.

Az emberek gyalázata

¹ JEHOVA azokhoz fordul, akik szeretik az igazságot, ragaszkodnak hozzá és gyalázatot szenvednek, mert szorgalmasan kutatják az igazságot, azért erősítésükre és bátorításukra mondja: „Hallgassatok rám, kik tudjátok az igazságot, te nép, kinek szivében van törvényem! ne féljetek az emberek gyalázatától és szidalmaik miatt kétségbe ne essetek!" (Ézsa. 51:7). Ezek a szavak a múltban Isten jelképi népére bírtak érvénnyel. Most azonban vonatkozik az összes felszenteltekre; úgy a felkentek mint a „más juhok"-hoz tartozókra is. Sátán, évszázadokon át gyalázta Jehova nevét és bárki aki szolgálni akarta Istent szorgalmasan, Sátán támadásainak célpontja volt. Jehova Királya most trónjára helyeztetett; és megkezdte uralkodását. Sátán, dühös haragjában minden erejével arra igyekszik, hogy az embereket távoltartsa Istentől.

² A TEOKRACIA az ember reménysége; más reménység nem létezik. E reménység miatt és a Teokrácia hirdetéséért állnak most Jehova tanúi és társaik a nemzetek előtt a földön mint vádlottak. Ők elviselik ezt az ellenkezést és gyalázatot mellyel vádolva vannak és örvendenek, hogy részük lehet Jehova nevének igazolásában. Ők jól tudják, hogy a Teokratikus kormány mihamar győzni fog és nekik, akik a Nagy Teokrata és Királya mellett foglaltak állást, részük lesz e győzelemben és örökre az Úr örömében fognak lenni.

³ Az ellenállás, mellyel találkozott a Teokrácia kormánya az egész világon, nem bátortalanitotta el azokat akik hűségesen hirdetik a Felséges nevét. Hogy az ő bátorságuk nagy és reménységük továbbra is életteljes legyen, azért táplálja az Úr az Ő népét az Általa rendelt eledellel. Egy idő óta a felkenteknek kiváltságuk volt örvendhetni ezen szellemi eledelnek. Azok, akik a „nagysokaságot" (Jel. 7:9-18) fogják alkotni, a mentőbástyához, Jehova nagy szervezetébe sietnek, a maradéknak pedig az a kötelessége és kiváltsága, hogy minden lehető segítséget nyújtson nekik, hogy megérthessék a Mindenható Isten akaratát őket illetőleg. Az Őrtorony irodalma kiadójának az a vágya és igyekezete, hogy társainak minden lehető eszközt megadjon : „Mert mindazok, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak. A gonosz emberek pedig és az ámítók, nevekednek a rosszaságban, eltévelyitvén és eltévelyedvén“ (Tim.II. 3:12—13. A felkentek társai most részesül-

nek a szenvedésekből együtt a maradékkal. Ők azért szenvednek mert szeretik az igazságot és azért is, mert az emberek figyelmét felhívják a vallás és kereszténység közötti világos külömbségre.

⁴ Aki szövetségben van a Mindenható Istennel akaratának cselekvésére, tudja, hogy éppen most várható a világ hatalmai részéről egy ádázabb ellenkezés. Krisztus Jézus, a Király, hű követőinek mondotta: „És gyűlölve lesztek minden népek előtt az Én nevemért (Máté 24:9). Az Úr e kijelentése igaznak bizonyult a múlt évek eseményeiből és kimutatja a gyűlölet okát a földön uralkodó nemzetek részéről. Ez a gyűlölet nem abból származik mintha Jehova tanúi rossz emberek volnának, vagy mert beavatkoznának személyes jogok vagy emberek tulajdonaiba, vagy mert általános érdekek tekintetében ténykednének, hanem azért, mert Jehova tanúi és társaik, hirdetik bátran félelem nélkül Jehova Istennek és Királyának Jézus Krisztusnak nevét. Mikor az Úr Jézus a földön volt gyűlölték és üldözték. Ő mint igaz szenvedett, mert mint Atyjának képviselője hirdette Jehova nevét és jövendőbeni királyságát. A Király tanúi akik most a földön élnek egy hasonló kiváltságot élvezhetnek, hogy ismertethetik Jehova nevét és részesedhetnek abból a kiváltságból is, hogy betölthetik Krisztus Jézus szenvedéseit amely azok részére maradt hátra, akik egyek lesznek vele az igazságos kormányzatban. Az apostol aki az Ő nevéért szenvedett mondotta: „Most örülök a ti érettetek való szenvedéseimnek az én testemben az Ő testéért, ami az egyház". (Kol 1:24). A Jonadábok most a maradékkal együtt szenvednek, mivel együtt munkálkodó társai és részt vesznek az Isten „szokatlan munkájából" (Zsid. 10:33).

⁵ Egy vallási intézmény sem, vagy ezen intézmények tagjai, nem szenvednek olyan módon és okból mint Jézus Krisztus. Sem a vallásfelekezetek sem azoknak tagjai nem hirdetik a nagy Teokratának Jehovának nevét, és nem közlik a Krisztus Jézus mint Király által gyakorolt Teokratikus uralmát. Ezek a vallásos intézmények hallgatólagosan sőt egész nyíltan is ellentétbe helyezkednek a Teokráciával. Ők tehát nem szenvednek az igazságért és Jehova nevéért és nem is tudnak szenvedni ezért. Mégis ugylátszik, hogy az emberek egy sokasága erőszakkal fogva vannak tartva ezekben a vallási szervezetekben; azon okból mert azok az

3

AZ EMBEREK GYALÁZATA

emberek nem ismerik az igazságot. Ezek az emberek óhajtják az igazságot, azért ezeknek az őszinte és Isten iránt jóakaratu embereknek viszik el Jehova tanúi a segítséget és vigaszt. Teszik ezt azért, hogy ezek az emberek felismerhessék az igaz utat, hogy Jehova a Mindenható, a nagy Teokrata és, hogy Királya Krisztus Jézus a Megváltó, aki örök életet ad mindazoknak akik engedelmeskednek a Mindenható Isten törvényének. Most itt az ideje Jehova neve igazolásának és ezt a bizonyságtevést a teljes igazolás előtt kell megtenni; amit Isten parancsolt, igy és azért be is teljesedik. (2 Mózes 9:16).

Önzetlen

⁶ Az a munka, amit Jehova tanúi és társaik a „más juhok" végeznek, nem önző okokból történik és határozottan nem pénzhaszonból, sem világi tiszteletért. Az ő munkájuk a Mindenható Isten parancsának megfelelően történik; és mert szeretik Istent, örvendvén az alkalomnak, hogy parancsainak engedelmeskedhetnek, részt véve a fentemlitett munkában, az ellenkezésekre való tekintet nélkül. Ők tudják, hogy Isten, szeretet következő eg teljesen önzetlen és hogy mindent önzetlenül cselekszik. Azt is tudják, hogy Ő az élet forrása és hogy a megmentés Tőle származik; és az ő égővágyuk az, hogy bírhassák az Ő elismerését és megmentessenek Általa. Jehova tanúi nem igyekeznek arra, hogy tagokat gyűjtsenek soraikba. Ők nem propagandisták. Ők, egy oly férfi és nőkből álló sereget alkotnak, akik egyénenkint állástfoglaltak az Úr oldalán és együtt haladnak előre az Ő parancsainak való engedelmességben, hogy hirdessék a Teokratikus kormányzatot, tudatva a földön az őszinte emberekkel Isten kegyes gondoskodását megmentésüket illetőleg. Ők, az Úr parancsának engedelmeskedve hirdetik az igazságot amíg arra az alkalom ajtója nyitva van és addig tart felelősségük is, mert miután a bizonyságtevés munkája bevégződik, azonnal követni fogja azt Isten határtalan hatalmának gyakorlása az Ő nevének igazolása érdekében. Azután az Ő szolgáira egy más munkát fog bízni. Azon idő alatt, amig ők a Teokrácia hirdetését végzik, e hir hallgatóinak dolga, hogy határozzanak atekintetben, hogy akarják-e az Urat szolgálni és élni, vagy elutasítják, ottmaradva ahol vannak és az örök halálba jutni(Ján. 3 36). Miután az Ő tanúi hűséggel teljesítették kötelességüket, megelégednek, lettlégyen bármi is munkájuk eredménye. Ők nem várnak semmilyen kedvezményt az emberektől, csupán azt kérik, hogy mint az Úr képviselőit hallgassák meg figyelmesen. Ők tudatában vannak annak, hogy az Úr akarata megvalósul és az teljesen kielégíti őket.

Gyalázatok

⁷ Az emberek közül csak nagyon kevesen tudják, hogy „Jehova tanúi" és „társai“-ból álló e keresztyén

sereg, miért igyekszik oly szorgalmasan engedelmeskedni a Mindenható Isten parancsainak. Hasonlóképpen csak kevesen értik meg az emberek közül, hogy Jehova tanui és társaik, miért vannak annyira gyalázva a vallásgyakorlók által. Hogy azok, akik etekintetben tudatlanok de őszinték, megérthessék e tényállás okát, azért közöltetik az Őrtoronyban az erre vonatkozó bibliai bizonyíték. A vallásos ellenkezők és azok, akik őket képviselik valamilyen minőségben, arra igyekeznek, hogy kinevettessék Jehova tanúit és szorgalmukat, vallásos szektának és fanatikusoknak nyilvánítván őket, s teljesen tévesnek jelentve ki az általuk végzett munkát. Aki az igazságot megismerni óhajtja, vegye figyelembe a következőket:

⁸ Isten, aki egyedül bírja a Jehova nevet, teremtője a mennynek és a földnek. (Zsolt. 83:19). Az ég és a föld Neki tulajdoníthatók minden teljességükkel egyben. (Zsolt. 24:1). Ő teremtette a földet és azután rajta a tökéletes embert, hogy ott lakozzék, benépesítvén azt igaz nemzedékkel. (Ézsa. 45:18; 1 Mózes 1:28 2:7). Isten, a már azelőtt teremtetett Lucifert bízta meg a földi teremtés felett való felügyelőséggel. Lucifernek az lett volna ünnepélyes kötelessége, hogy a Teremtővel összhangban ténykedjen és tisztelje Jehova nevét; de ő ellenkezőleg cselekedett. Ő, arra a tiszteletre és állásra vágyott, amelyet az egész teremtmény csak a Nagy Teremtőnek tulajdonított és hozzáfogott, hogy a teremtményeket a Nagy Teremtővel ellentétbe állítsa Azért van ő a Szt Irásban rablónak nyilvánítva. (Jer. 51;13) A Bibliában írva van, hogy Lucifer azt gondolta szivében: „Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet és lakom a gyülekezet hegyén messze északon". (Ézsa. 15:13-14).

⁹ Lucifer arra következtetett, hogy törvénytelen célját végre tudja hajtani és igy kielégítheti dicsőség és tisztesség utáni vágyát, amennyiben ellentétbe helyezkedett Isten céljával és annak végrehajtó módozataival. Eme ténykedése gyalázat volt a Felséges nevére. A gonosz, azon módszerhez folyamodott, hogy a tökéletes ember elméjét Isten iránt megmérgezze, oltalmul a hazugságot választván, hogy a Mindenható Isten felséges neve és igéje meggyaláztassék. Lucifer azt hitte, hogy az ő kísérlete Istennel szemben saját előnyére és felmagasztalására sikerülni fog. Azért hazudott az első emberpárnak, az Isten törvényének megtapodására bírva őket és igy halált hozva reájuk. (1 Móz. 3:1-5; 2:17; 3:16-17). E törvénytelen cselekedetért, hogy a nagy ellenségnek Lucifernek engedett, lett Ádám halálra itélve és kiűzve az Édenkertből a készületlen földre, megalázva megátkozva és egy fokozatos halálnak alárendelve. Adám képtelennek bizonyult az isteni megbízatást végrehajtani, hogy szaporodás által a földet benépesítse egy igaz nemzedékkel, mely képtelenség az ő balga művének tulajdonítható. Az ő összes leszármazottai örökölték a halált, amiértis irva van : „Annak okáért, mi-

4

AZ EMBEREK GYALAZATA

képpen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és aképpen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek... (Rom. 5:12).

¹⁰ Miután Lucifer fellázadva szembe helyezkedett Istennel, e törvénytelen egyénnek neve is megváltoztattatott, úgyhogy attól az időtől a mi napjainkig a következő négy néven ismeretes: Sátán, Kígyó, Ördög és Sárkány. (Jelen. 20:1—2). Lucifernek atekintetbeni vágya, hogy önmagát felmagasztalja, az ő bukásához vezetett. Isten megalázta és ledöntötte őt és Sátán azóta, egészen jelenig, a törvénytelenség tökéletes kifejezése volt és a rendelt időben teljesen meg fog semmisíttetni. Eme törvénytelenről áll megírva: „Pedig a sírba szállsz alá, sirgödör mélységébe! Akik látnak, rád tekintenek és elgondolják: Ez-é a föld ama háborgatója, aki királyságokat rendített meg? Aki a föld kerekségét pusztasággá tette, városait lerontá és foglyait nem bocsátá haza! A népeknek királyai dicsőségben nyugosznak, kiki az ő sírjában. Te pedig messze vettettél sírodtól, mint valami hitvány galy, takarva megölettekkel, fegyverrel átverettekkel, sziklasírba leszállókkal, mint valami eltapodott holttest! Nem egyesülsz velők a sírban, mert elpusztitád földedet, megölted népedet: nem él sokáig a gonoszak magva sem!" (Ézsa. 14:15-20).

¹¹ Az ördög körülirásában a bibliai tudósítás tovább folytassa, mondván: ,Valál felkent oltalmazó Kérub; és ugy állattalak téged, hogy Isten szent hegyén valál, tüzes kővek közt jártál. Feddhetetlen voltál utaidban attól a naptól fogva, melyen teremtettél, míg gonoszság nem találtaték benned. Kereskedésed bősége miatt belsőd erőszakossággal telt meg és vétkezél; azért levetélek téged az Isten hegyéről és elvesztélek, te oltalmazó Kérub, a tüzes kövek közül. Szived felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad bölcsességedet fényességedben ; a földre vetettelek királyok előtt, adtalak szemük gyönyörűségére. Vétkeid sokaságávál, kereskedésed hamisságával megfertőztetted szenthelyeidet; azért tüzet hoztam ki belsődből, ez emésztett meg téged; és tevélek hamuvá a földön mindenek láttára, akik reád néznek. Mindnyájan, akik ismertek a népek közűl, elborzadnak miattad; rémségessé lettél s többé örökké nem leszel!’ (Ezek. 28:14—19).

¹² Itt meg kell jegyeznünk, mint mellékelt magyarázatként, hogy a múlt időkben az emberek közül azok, akik magas állásokba óhajtottak emelkedni, hogy maguknak nevet szerezzenek és mások által dicsőittessenek, Sátán eljárását gyakorolták, amennyiben szembe helyezkedtek azzal, ami igaz és gonoszra vetemedtek abban a reményben, hogy ezzel önző céljaikat elérhetik. Mindenesetre ahol a Szentírás és a tények bizonyitólag fedik egymást, meglátható, hogy aki megkisérli magát femagasztalni mások hátrányára, bizonnyal meg fog aláztatni a Felséges által, aki megalázza vagy felmagasztalja a teremtményeket. Csak kevesen tanulták meg az emberek közül ezt a változatlan szabályt, ami

a Bibliában megirattatott. Azok, akik megértették e szabály jelentőségét, örvendenek Jehova Istenben és az ő nevének magasztalásában. Ők értékelésüket fejezik ki a Bibliában leirt következő szavak iránt: „Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal; mert nem napkelettől, sem napnyugattól s nem is a puszta felől támad a felmagasztalás; hanem Isten a bíró, aki egyet megaláz, mást felmagasztal!“ (Zsolt. 75:6-6).

¹³ A próféta továbbá azoknak, akik szeretik az igazságot, a következő szavakat helyezi ajkukra: „Én pedig hirdetem ezt mindörökké és éneket mondok a Jákob Istenének." (Zsolt. 75:10). Jehova tanúinak hűséges maradéka, akik még a földön élnek társaikkal a Jónadábokkal együtt, tudják, hogy minden jó és tökéletes adomány Jehova Istentől származik és részükre örömet jelent az Ő akaratát tenni. Azért ők vígan tekintenek megmentésükre, melyet Ő fog hozni nekik.

¹⁴ Visszatérve újra az édeni lázadáshoz, megjegyezzük, hogy az ördögnek sikerült az embernek, Ádámnak halálát okozni, aki Istennek tökéletes teremtménye volt és akkor Sátán büszkeséggel telten, rosszakaratulag tovább folytatta kihívó támadását a Mindenhatóval szemben, amennyiben kijelentette, hogy minden embert arra tud bírni, hogy megátkozza Istent és hogy az emberek közül senki sem fog Istennel szemben igaznak és hűségesnek maradni, következőleg pedig, hogy Isten nem a Legfelségesebb. (Jób 2:5). Ezáltal lett felvetve a vitakérdés, hogy ki a Mindenható, Sátán, az Ördög, vagy Jehova Isten. Az egész teremtés, egyben az angyali seregekkel figyelte és követte a dolgok kialakulását. Azért, hogy az egész teremtés a rendelt időben tapasztalatot szerezzen arra nézve, hogy Jehova Isten a Mindenható és hogy Sátán a törvénytelenek fejedelme, Jehova elfogadta Sátán kihívását és megengedte, hogy minden lehetőt tegyen meg törvénytelen állításának beigazolására. Habár Sátán halálra lett is itélve, Isten elhalasztotta a halálos ítélet végrehajtását addig az ideig, amig Sátánnak elégséges alkalma adatott dicsekedése megvalósítására, vagy hogy feltárja állításának valótlanságát. Visszatérve az ördöghöz, akire nézve Isten, jelképes értelemben egy földi uralkodót használt, mondotta Isten: „Ámde azért tartottalak életben téged, hogy megmutassam néked hatalmamat és hirdessék nevemet az egész földön." (2 Móz. 9:16).

¹⁵ A Mindenható Isten e nyilatkozata igazolja, hogy az Isten arra rendelt idejében az Ő neve hirdetve lesz az egész földön, aminek közvetlen azelőtt kell történnie, mielőtt Jehova gyakorolná vagy kifejezné az O határtalan hatalmát Sátán és hordái ellen. Jehovának fenti nyilatkozatából az is kitűnik, hogy mindenki, aki hirdeti a Nagy Teokratának nevét, az Ő Királyát és kormányát hűségesen, támadó célpontjává lesz Sátán ellenkező erőszakosságainak, mely ellenkezésben Sátán segítve van az ő törvénytelen hordái által. A dolgok

5

AZ EMBEREK GYALÁZATA

teljes állása igazolja, hogy ez a következtetés helyes, úgy, ahogy az a prófétai leírásban is kijelentetett.

¹⁶ Sátán lázadása után Jehova ismertté tette, hogy egy királyi magot fog létrehozni, azaz egy nagy uralkodó-hatalmat, mely Jehova parancsa szerint fog ténykedni és meg fogja semmisíteni Sátánt hatalmával egyben. Jelképi nyelven mondotta a Mindenható Isten Sátánnak: „Ellenségeskedést szerzek te közötted és az asszony között, a te magod és az ő magva között: Az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod." (1 Móz. 3:15).

¹⁷ Az itt említett „asszony" jelkép, melyben prófétaig Isten általános szervezete van kimutatva, amely létrehozza a „magot" és ez a „mag“ fogja végrehajtani Isten célját. Ennek az általános szervezetnek „magja" a Teokratikus kormányzatnak nagy és hatalmas Királya, aki igazságban fog uralkodni a világ felett. Ez a „mag“, a Teokrácia Királya, Jézus Krisztus. (Ézsa. 5:1—13; Gal. 4:26—29). Hosszú idő telt el, mely idő alatt Sátán folytatta az emberi nem elnyomását és gyalázza a Felséges nevét. A rendelt időben elküldötte Isten szeretett Fiát, Jézust a földre, mint az igazság tanuját, az Ő célja és neve érdekében. (Ján. 18:37). Jézus bebizonyította, hogy hűséges volt Jehova iránt és igy nyerte meg a „Hű és igaz tanu" címet. (Jel. 1:5; 3:14; 19:11). Bárki, aki hűségesen követi Jézus Krisztust s következőleg keresztyén, tanúja kell legyen Jehova Isten nevének.

Teokrácia

¹⁸ A Mindenható Jehova Isten, a Nagy Teokrata. A Teokrácia Jehova kormánya, mely uralkodni fog igazságban a világ felett Jehova tisztességére és dicséretére és igazolni fogja teljesen az Ő nevét. Az, aki Isten parancsa szerint közvetlen fog uralkodni, mint a Teokrácia királya, Krisztus Jézus. Jehova Isten az Ő nevéért küldötte Jézust a földre. Jézus Krisztus földrejövetelének főcélja Jehova nevének igazolása volt és ez az igazolás az Ő királysága vagy Teokratikus uralma által lesz végrehajtva. Jézus Krisztus földrejövetelének második oka a váltságdíj megszerzése volt, azoknak az embereknek megváltása és megszabadítása érdekében, akik magukat teljesen Istennek és Teokratikus kormányának szentelik. (Mát. 20:28, Ján. 3:16, Rom. 6:23). Jézus, Atyjának nevében jött. Ez a név reá helyeztetett és mindazok akik Jehovát gyalázták, Jézus Krisztust is gyalázták, az Ő nevéért. Hasonlóképen gyűlölve voltak egészen a mai napig is mindazok, akik hűségesen képviselik az Ur Jézust az Ő nevéért; és a vallásoskodó képmutatók által ez az ellenkezés a legrosszakaratubb módon nyilvánul meg.

¹⁹ A Teokrácia a „menny királysága", mert az Jehova kormánya, mely a mennyből ténykedik az Ő jogszerinti képviselője Jézus Krisztus által. Jézus Krisz-

tus Jordánbani megkeresztelkedésekor lett Jehova által Királyá kenve. (Máté 3:16). Jézus azután kezdte meg bizonyságtevő munkáját Jehova Isten neve érdekében. Legelső beszéde valamint a többi is mind Jehova nevének tiszteletére irányult. Legelső szavai, melyeket felkenetése után másokhoz intézett igy hangzik: „Elközelitett a mennyeknek országa. (Máté 4:17). Ez betüszerint is igaz volt, mert Jézus a Király akkor és ott beszélt azokhoz akik hallgatták. A következő három és fél év alatt Jézus az emberek között járt városonkint és falunkint és házról-házra, elbeszélve nekik az igazságot az Ő Atyjáról Jehova Istenről, és királyságáról. Ő minden időben a királyság fontosságára célzott azaz a Teokráciára, megparancsolva követőinek nyomatékosan, hogy imádkozzanak érette amint írva van: „Jöjjön el a Te országod és legyen meg a Te akaratod úgy a földön mint a mennyekben van". (Mát. 6:10).

²⁰ Jézus tudatta tanítványaival, hogy mások is fognak vele egyesülni a királyságban és hogy mindazok döntőpróbán kell átmenjenek. (Luk. 22 27-30). Ő azt mondotta követőinek, hogy mindazok akik vele egyesülnek kell, hogy bizonyságot tegyenek Jehova nevéről és nagy kormányáról. (Máté 28:19; Luk. 12:32). Akkor lett tudatva, hogy azok akik óhajtanak vele a királyságba jutni egy feltételnek kell eleget tegyenek; és kell, hogy vele együtt szenvedjenek gyalázatot amelyek reá estek, s amelyek az Ő és az Ő Atyjának nevéért reájuk is fognak esni. Jézus, Jehova „hű és igaz tanúja" volt, mely hűséget megőrizett miden időben, elviselve bármilyen ellenkezéseket, még a legszégyenteljesebb halált is, mintha bűnös lett volna. Ő megalázta magát, semmi tisztességet nem várva az emberektől. Soha sem kísérelte meg magát felmagasztalni. A világ urai szemében úgy tűnt fel mint egy „nagyon gyáva jellem", bárha Ő volt az egyedüli igaz tökéletes jellem, aki valaha is élt a földön. Isten iránti hűsége megbízatásának teljesítése tekintetében, részére Isten elismerését eredményezte, Róla áll megirva: „Hanem önmagát megüresité, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén. És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén haláláig, még pedig a keresztfának haláláig. Annakokáért az Isten is felmagasztalá Őt, és ajándékoza neki oly nevet, amely minden név felett való: Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Ur, az Atya Isten dicsőségére". (Fil. 2:7—11). „Ámbár Fiú, megtanulta azokból miket szenvedett az engedelmességet. És tökéletességre jutván, örök idvesség szerzője lett mindazok részére akik neki engedelmeskednek". (Zsid. 5:8-9).

Az Ő hűsége

²¹ Az Ur Jézus haláláig tartó hűsége bizonyítja, hogy Sátán egy hazug és hogy Jehova Isten Igaz és

6

AZ EMBEREK GYALÁZATA

Mindenható, Isten megengedte, hogy az Ur Jézus Krisztus vére kiontassék amit elfogadott mint válságdijat a bűnös emberekért, azokért akik megtérnek, hisznek és azután hűségesen engedelmeskednek Jehova Istennek, szolgálván Őt. Azután Jehova Isten feltámasztotta Jézust a halálból. Ő meghalt mint ember, de a halálból mint halhatatlan szellemi teremtmény támasztatott fel. Az Ő feltámadása lehetővé teszi az embereknek, akik bűnbe fogantattak és születtek, hogy eleget téve a feltételeknek amelyeket az Ur eléjük tár, hogy megszabadulva a bűntől, Jehova szolgáivá lehessenek és Jézus Krisztus által az örök élet áldásaiban részesüljenek. A keresztyének ismerik e magasztos igazságokat amelyek kétségbevonhatatlanok és örvendenek a ténynek; hogy megengedtetett részesülniök Krisztus Jézussal egyben, hogy a tanuk osztályához tartozzanak a Legfeségesebb nevéért.

Ellenkezések

²² Istennel szembeni ellenségeskedésből és hogy még tovább gyalázza Jehova nevét, Sátán megkísérelte, hogy a még gyermek Jézust elveszítse, de az neki még sem sikerült. (Mát. 2:12-17) Attól az órától, amikor Jézus felkenetett mint Király, az ördög állandóan arra törekedett, hogy elpusztítsa. (Máté 4:1-11). Ezt azért tette, hogy beigazolja, törvénytelen állítását, amelyet Jehovával szemben emelt és hogy tovább gyalázza a Felséges nevét. A három és fél év alatt, amely idő alatt Jézus helyről-helyre járt cselekedvén a jót, amennyiben hirdette és tanította az embereket az Isten királyságára, az ördög folytonosan gyalázta és megölni törekedett Őt. Jehova iránti szeretetéért és hűségéért, mellyel cselekedte Atyjának akaratát, szenvedett Jézus betüszerint és Atyjának nevéért viselte a Sátán és képviselői által reászórt gyalázatot. Azért van megírva Róla : „Mert Te éretted viselek gyalázatot ... Atyám fiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénnyé. Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám“. (Zsolt. 69: 8-10).

²³ Az Ő földi tevékenységének kezdetén, Isten Jézusnak 12 férfiút adott, akik vele kellett hogy járjanak, mint tanítványok és társak, hogy miután tanítva lesznek általa, az Ő vezetése alatt másokat is tudjanak tanítani és vigasztalni. Azok mindnyájan egynek kivételével átélték az üldöztetés próbáját, hűségeseknek bizonyulván Isten és vezetőjük iránt Az, aki kivételt képezett, Iskáríotes Judás volt, aki önzésének következményeképp az ördög hálójába esett és akiről a Szt. Irásban mint áruló és a „veszedelem fiá"-ról történik említés. Ő felhasználtatik az emberek egy nagy osztályának előárnyékolására, akik hűtlenekké lesznek, és akik elárulják az Isten és Krisztus hűségeseit. Ezek alkotják azt az egyesült testületet, mely a „bűn embere" néven ismeretes és amely magában foglalja úgy a hűtlen papságot, mint különösképpen azokat is, akik a „gonosz szolga" osztályának neveztetnek, Amig az Ur 11 tanítványa a földön élt, folyton hirdették Jézus Krisztust mint

Királyt és magasztalták Jehova nevét és Teokratikus kormányát. Ők állandóan kiemelték a Teokrácia fontosságát és ezirányu hűségükért hasonlóképpen gyalázva és szidalmazva voltak.

²⁴ Volt egy férfiú, aki a Tárzusi Saul néven volt ismeretes, egy jogász (ügyvéd), aki a nép között jó hír névnek örvendett, az „Izrael törvényei" iránt pedig buzgóságos és aki Jézus Krisztus követőinek üldözője volt. Azért mert ő őszintén cselekedett, amit az Ur tudott, idővel az Ur az igazság megértésében részesítette. Ő azután megtért és Jézus Krisztusnak igaz követőjévé és szolgájává lett. Az Ő neve meg lett változtatva, Saul helyett Pál lett és az Ur Jézus Krisztus kivételes apostolává tette, a föld nemzeteinek szolgájává, akik az Izraelitákon kívül voltak. Ez az apostol, aki egy igaz és hű lojális keresztyén volt, irta azután ihlet alatt, Isten szelleme által a Szentirás egy nagy részét. A vallásgyakorlók nagyon sokat üldözték és ő szemelőtt tartva mindazokat a szenvedéseket, irta: „Megigazulván hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által. A ki által van a menetelünk is hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben állunk; és dicsekedünk az Isten dicsőségének, reménységében. Nem csak pedig, hanem dicsekedünk a háborúságokban is, tudván, hogy a háborúság békességes tűrést nemz, a békességes tűrés pedig próbatételt, a próbatétel pedig reménységet. A reménység pedig nem szégyenit meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szivünkbe a szentlélek által, ki adatott nekünk". (Roma 5:1-5). Továbbá írja ő Krisztusbani testvéreinek, hogy ne kedvezzenek saját maguknak, hanem, hogv arra igyekezzenek, hogy Isten előtt legyenek kedveltek: „Mert Krisztus nem önmagának kedveskedett, hanem amint meg van írva: A te gyalázóidnak gyalázásai hullottak reám (Roma 15:3). Ő gyakran volt bebörtönözve, az Evangélium prédikálásáért anélkül, hogy valamely földi uralkodótól elismerésben részesült volna, és biróságok elé hurcoltatott. Ez az ördögi szabály még minden nemzetek között fennáll, akik máma „kereszténység" néven ismeretesek, ahol a földi hatalmasságok megkísérlik a keresztyéneknek törvények által megtiltani az Evangélium hirdetését, ha arra előzetesen nincsenek felhatalmazva (engedélyezve) valamely rendőrségi tisztviselő által.

Gyalázók

²⁵ Mindazok az egyének, akik résztvettek Jehova, Krisztus Jézus és az Ő követőinek gyalázásában, tudva, hogy azok Jehova tanúi, azzal mint az ördög gyermekei vagy leszármazottai nyilvánultak ki, amint a Szentirásban is neveztetnek. Bizonnyal Sátán is jól megválogatta eszközeit, akik a legjobban szolgálják az ő célját, hogy Jehova nevét és szolgáit gyalázzák. A vízözön után Sátán a vallást választotta eszközéül ami által szégyent hozzon Istenre. Ő vallásos szervezeteket alapított és azóta a vallást használta főeszközéül Isten szentnevének gyalázására. Először Nimródot hasznláta fel Sátán, az állatok és emberek erő-

7

Oldal:Az-emberek-gyalázata-Kilátás-Egy-törvénytelen-kisérlet-a-föld-benépesítésére-1946.pdf/7

8

7

AZ EMBEREK GYALÁZATA

szakos gyilkosává téve őt. Nimród ezáltal nagy hírnévre tett szert az akkori nép között, ami kitűnik abból is, hogy a „hatalmas vadász az Úr előtt" nevet kapta. (1 Mózes 10:9). Nimród azután egy politikai Szervezetet épített ki, amelynek ő volt a diktátora. Ő hóditóháborut folytatott más népekkel, félelmet gerjesztve maga és társai iránt s az ördög hálójába vezette őket, hogy őt és a démonokat tiszteljék. (Péld. 29:25). Ott kezdte Sátán, a vallás által az embereket a Mindenható Istentől eltávolítani és Istennel ellentétbe helyezni s azóta is a vallás volt az ő eszköze Isten szent nevének gyalázására.

²⁶ Mikor Nimród meghalt, az emberek által egy hatalmasnak volt minősítve, aki a mennybe emelkedett és tisztelték ennek a gonosz törvénytelennek nevét. Ilyen módon Sátán nemcsak, hogy megszervezte a vallást, hanem fenn is tartotta, hogy azáltal tettreváltsa törvénytelen kihívását, amelyet emelt Isten és igy gyalázattal illette Isten nevét. Az őszinte emberek félrevezetésére ez bizonyult a legjobb eszköznek. Amikor Babilon megalapítása után más nemzetek keletkeztek, ezek is arra lettek vezetve, hogy bizonyos ördögtiszteleti formát vagy vallást gyakoroljanak. Jehova, hogy a „magot" létrehozza és hogy az Ő Teokratikus jelképi kormányát megalapítsa, hogy az emberek közül némelyek az igaz uton maradhassanak a Nagy Király eljöveteléig, megszervezte az Ő barátjának, Ábrahámnak leszármazottait, melyet a Szentirás Izraelnek nevez. Ezt a nemzetséget használta Ő képek vagy drámák alakítására prófétai értelemben, melyek a Teokratikus kormányzatra vonatkozó határozatait mutatták. Izráel nemzete voltaképpen egy jelképi Teokrácia (isteni uralom) alatt volt és azért szerveztetett, hogy azt a nemzetet megóvja az ördög vallás befolyásától. Isten parancsa szerint nekik nem volt szabad semmi közösséget tartani fenn oly emberekkel, akik ördögtisztelők voltak. Isten felosztotta Palesztinát (Kánaánt) az Izraeliták között és az Ő törvényszövetséget adva nekik, megparancsolva, hogy szorgalmasan hallgassanak parancsaira és törvényére és szolgáljanak örömmel Jehova Istennek. Ő ezt a népet Palesztinába küldte, hogy azt birtokba vegye és hogy kiirtsák az ottélő ördögtisztelőket, akik ellenkeztek a teokratikus kormánnyal és gyalázták Jehova nevét. Azért mondotta Isten az Ő hűséges népének, hogy ne csupán tartózkodjon a vallástól, sőt pusztítsa ki azokat, akik a vallást gyakorolták és akik jogtalanul bitórolták az országot, melyet Isten az Izraelitáknak adott: És megemészted mind a népeket, amelyeket néked ad az Úr, a te Istened; ne kedvezzen a te szemed nekik és ne tiszteld az ő isteneit; mert tőr gyanánt volna az néked. Az ő isteneiknek faragott képeit tűzzel égesd meg; az azokon lévő ezüstöt és aranyat meg ne kívánd és magadnak el ne vedd, hogy tőrbe ne essél miatta ; mert utálatosság az az Úr előtt, a te Istened előtt" (5 Mózes 7:16, 25). Igy figyelmeztette Isten az Izraelitákat, tudatva velük, hogy a vallás tőrbe ejti őket. (Birák 2:2—3). Az Izraeliták az Ördög befolyása alá kerülve, magukévá tették az ördögvallást, képek és bálványok imádására tértek és igy meg-

érdemelték a büntetést, amelyet Jehova kezéből kaptak: „Nem irtották ki a népeket sem, amint utasította őket az Ur. Sőt összeelegyedtek a pogányokkal és eltanulták cselekedefeiket. És tisztelték azoknak bálványaikat és tőrré levének azok reájuk. És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek" (más fordítás szerint: a démonoknak). Zsolt. 106:34-31).

²⁷ Isten elvetette az Izraelitákat, mert vallásra tértek és azt gyakorolták. Mikor az Úr Jézus az Izraelitákhoz jött, látta, hogy vezetőik, az akkori papság, akik „Farizeusok"-nak neveztettek, a népet vallásgyakorlatra tanították, amelyek emberi hagyományokból származtak. Jézus megdorgálta őket azért és mondotta, hogy ők Isten törvényét eltörölték és Sátán tőrébe estek : „Akkor irástudók és farizeusok jönek vala Jézushoz Jeruzsálemből, mondván: Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem mossák meg a kezeiket, amikor enni akarnak. Ő pedig felelvén, mondá nekik : Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által ? Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ézsaiás mondván: Ez a nép szájával közelget hozzám és ajkával tisztel engemet; szive pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engém, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai." (Mát. 15:1—3, 7-9).

³⁴ A vallásoskodók üldözték Jézust, mert Ő hírdette Jehova nevét és királyságát. Mivel Jézus tudta, hogy ők Jehova összes tanúival ugyanazt fogják fenni, azért mondotta, hogy azt a gyalázatot kell viseljék. Ez a figyelmeztetés a Mester következő szavaiban van kifejezve : „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogv engem elébb gyűlölt ti nállatoknál. Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, a mi az övé; de mivel hogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket e világ. Emlékezzetek meg ama beszédekről, a melyeket én mondottam néktek. Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd". (Ján. 15:18—20). Jézus Krisztus e prófétai nyilatkozata beteljesedett mindazokon akik hűségesek voltak a Nagy Teokrata nevének, Királyának és Teokratikus kormányának hirdetésében. E hűségesek között találjuk elsőnek Jézus keresztrefeszítése után István vértanút, akit a vallásgyakorlók államellenességgel vádoltak. Elfogatták és a törvényszék elé hurcoltatták. Hamistanukat fizettek meg, hogy hamisan István ellen valljanak és amikor a bíróság előtt állott és bizonyságot tett az összes egybegyűltek előtt Jehova és Jézus Krisztus nevéről, megrohanták a vallásoskodók és agyonkövezték. (Csel. 6:9—15, 7:54—60).

³⁵ A Tárzusi Saul, abban az időben még vallásoskodó, szintén ott volt jelen, látva István halálát, Isten iránti hűségéért. Miután ő is keresztyénné lett, valószínű, hogy az a kép gyakran eszébe jutott, és amikor ő is szenvedett az igazságért, örvendett, hogy ahhoz az osztályhoz tartózhatik melyhez István tartozott, mint Jézus Krisztus köve-

9

AZ EMBEREK GYALÁZATA

Vértanuk

³¹ Az ördögnek gondja volt arra, hogy Isten hű prófétái mindnyájan, akik a jövő Teokráciáról prófétának, üldözve legyenek a legdurvábban. Ők megvoltak büntetve minden lehető módon és egyesek közülök aljas módon ölettek meg. Mindenesetre az ördög a vallásosokat használta fel gonosz dolgainak véghezvitelére. A Zsidókhoz irt levél 11-ik fejezetében Pál apostol a szellem ihlettsége alatt irt e hű férfiakról. Ő is egykor vallásos volt. De miután igaz keresztyénné lett, tudta megérteni valóban az általa említett hűséges férfiak állapotát és körülményeit, amelyben voltak. „Megköveztettek, kinpróbát szenvedtek, szétfürészeltettek, kardra hányattak, juhoknak és kecskéknek bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorgattatva, gyötörtetve. A kikre nem volt méltó e világ, bujdosva pusztákon és hegyeken, meg barlangokban és a földnek hasadékaiban. És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet. Mivel Isten mifelőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jutnának". (Zsid. ll:37-40).

³² Ezek a hű férfiak Jehova és Teokratikus kormánya iránti hit és hűség példaképéül adattak. „Annakokáért mi is, akiket a bizonyságnak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdőtért." (Zsid. 12:1).

³³ A „bizonyság" (tanú) szó, mely e szövegben találtatik, vértanút, mártírt, jelent. Ezek a Felséges neve iránti hűséges férfiak életük árán tettek bizonyságot. A Szentirás példaképül állítsa őket azok hasznára, akik az Úr követőivé lettek, mondván : „Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégzőjére, Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett s az Isten királyi székének jobbjára ült. Gondoljátok meg azért, hogy Ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek, lelkeitekben elalélván. (Zsid. 12:2—3)

Keresztény vallás

³⁹ Sátán, kogy célját keresztül vigye, mindig csalás és hazugsághoz folyamodott. A vallás által sikerült neki az Izrael népét is az Istennel kötött szövetségtől elvonnia. Az apostolok elhalálozása után létrejöttek a külömböző vallási szervezetek és a legelső vallási szervezet „keresztény vallásnak" neveztetett. Más vallási rendszerek is ugyan azt tették. Egy hatalmas vallási szervezet a „Rom. kath. vallás" néven ismeretes. Ez egy néhány férfi által van vezetve, mely a „rom, kath. hierárkia" néven neveztetik. E vallásos diktátorok tevékenységüket a „Katolikus akció" név alatt gyakorolják, mely ellentmondásban van a közérdekekkel. Ez a szervezet gyalázta a Mindenható Isten és Krisztus Jézus nevét, jobban mint bármelyik amely valahais létezett. Ez az intézmény és vezetői' magukat Isten és Krisztus képviselőinek

jelentik ki, holott állandóan ellentétben állott Jehovának Krisztus Jézus által gyakorolt Teokratikus kormányával. De nem csak, hogy ellentétben van, hanem azt állítja, és igényeli, hogy az emberek kell uralják a világot mint Krisztus képviselete minőségben, nemcsak, hogy gyalázza Isten nevét hanem tagadja az Ő ismert célját, hogy Királya, Krisztus Jézus által Teokratikus uralmát megfogja alapítani. A rom. kath. vallásszervezet, hogy az embereket tévedésben tartsa az állítsa, hogy Isten az Ő egyházát Péter apostolra építette és hogy Péter lett volna az e ső pápa, akit azután más emberek követtek mint pápák. Ez az Istentgyalázó nyilatkozat a legvilágosabban maga

Péter ap. által van megcáfolva, amennyiben ő kimutatja, hogy Isten egyháza Jézus Krisztusra van építve mint Főszegletkőre és hogy ennek összes hű tagjai ebben az építményben kövekként vannak említve. „Levetvén azért minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigykedést és minden rágalmazást. Mint mast született csecse

mők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek; mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr. Akihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvettetett de Istennél választott becses Kőhöz. Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által. Azért van meg az írásban: Imé szegletkövet teszek Sionban, a mely kiválasztatott, becses; és a ki hisz abban, meg nem szégyenül. Tisztesség azért néktek, akik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, amelyet megvetettek az építők, az lett a szegeletnek fejévé és megütköznek az igében, a mire rendeltettek. Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hivott el titeket. A kik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok." (1 Péter 2:1-10).

⁴⁰ Annak az állításnak, hogy Péter egy pápa lett volna még bár halvány bizonyítéka sem létezik, vagy hogy Péter valamelyik követője lett volna, vagy hogy valaha egy pápa képviselte volna Istent éz az Ő királyságát. Hazugság és csalás által a legnagyobb gyalázatot hozta a rom: kath. hierarkia Jehova nevére és Teokratikus királyságára. Az őszinte és becsületes emberek azon tévhitre voltak vezetve, hogy a pápa Krisztust képviseli és a katolikus szervezet Isten égiháza. Igy dolgozott Sátán, hogy gyalázva legyen Isten neve, felhasználva e célra bármily eszközt.

⁴¹ A rom. kath. szervezet hamis tanokat terjesztett, mellyel az embereket Sátán tőrébe ejtette és amelyeket még mindig tanít. Ezekhez tartozik a „purgatorium" tana is. A kathőlikus vallásszervezet állítja, hogy a halottak öntudatosan a „purgatoriumban" vannak, ahol szellemileg gyötőrtetnek és hogy a papok imái által e szenvedések megrövidíthetők, igen, mer t az összegek, melyeket

10

AZ EMBEREK GYALÁZATA

az úgynevezett „imákért" a halottak hozzátartozói fizetnek, azoknak segítségére lehetnek. Semmi sem lehet távolabb az igazságtól mint ez az állítás, mert a Szentirás általában azt tanítja, hogy a halottak semmit sem tudnak, mert öntudatlanok, nem léteznek többé a feltámadásig. A „purgatorium" félrevezető módszerével milliókat harácsolnak össze a szegényektől, hogy kiépítsék hatalmas politikai szervezetüket, mely által sok nemzetek népeit elnyomták, gúnyolva és gyalázva Isten szent nevét.

⁴² A katholikus Vallásszervezet, a hierárkia által viszi az embereket Sátán csapdájába, hogy Isten parancsát megszegjék és képeket és az ördögöt tiszteljék. Nem létezett soha a földön még egy szervezet, amely annyi embert félrevezetett volna eltávolitva Istentől, és teokratikus kormányától, mint a róm. kath. hierarkia.

⁴³ És most legyen ismertté téve a következő : A róm. kath. hierarkia szervezete az összes most földön élő keresztyének legfőbb üldözője. Tevékenykedvén a fej vezetése alatt, ez a szervezet üldözi Jehova tanúit szégyentelen és rosszakaratú módon, a föld minden országaiban. Férfiak és nők durván bántalmaztatnak, üldözve, börtönökbe vetve és némelyeket meg is öletve, mert ismertetik Jehova nevét és a Teokrácia uralmát. E vallásszervezetek rávették a törvényhozó-testületeket oly törvények létesítésére, amelyek alapján Jehova tanúit megbüntethessék. Ennek a kegyetlen vallásszervezetnek a föld összes kormányainak politikai pártjaiban van képviselete. Ők rendeleteket vagy törvényeket alkotnak, melyek alapján tiltják Isten országának házról-házra való prédikálását, ahogy azt Jézus és az apostolok tették és azt mivelik, hogy az evangélium hirdetése ilyen módon csak egy hatósági tényező kivételes engedélye alapján történhessen. Ők azonban jól tudják, hogy egy igaz keresztyén nem folyamodik emberi hatóságokhoz azért, illetve oly dologért, amit a Mindenható Isten megparancsolt. Ők tudják, hogy ha sikerülne is egy ilyen engedélyt kapni, azért mégis akadályokat gördítenének az útba.

⁴⁴ A róm. kath. vallásos szervezet azt állítja, hogy szövetségben áll a pokollal és gyakran használja e kifejezést: „És a pokol kapui sem vehetnek birodalmat." Ez által mondja, hogy azért van itt, hogy uralkodjék a világ felett: és helyesnek gondolja mondani: „A katholikus vallás tervei nem tévednek soha." Azonban legyen figyelembe véve, amit Jehova Isten megirattatott a vallásszervezetekről, Sátán alkotásairól. Jehova megengedte, hogy folytassa törvénytelen gonosz munkáját, azonban nyomatékosan kijelenti, hogy a rendelt időben megbosszulja népét, igazolva nevét és elseperve teljesen ezt az ördögi uralkodó szervezetet.“ Mert igy szóltok : „Frigyet kötöttünk a halállal, a sírral meg szövetséget csináltunk ; az ostorozó áradat ha jő, nem ér el minket, mert a hazugságot választottuk oltalmunkul és csalásban rejtezénk el! Ezért igy szól az Úr Isten: Imé Sionban egy követ tettem le egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, aki benne hisz, az nem fut! És a jo-

gosságot mérőkötéllé tevém és az igazságot színelővé és jég söpri el a hazugság oltalmát és vizek ragadják el a rejteket. És eltöröltetik a halállal való frigyetek és a sírral való szövetségtek meg nem áll; az ostorozó áradat ha eljő, eltapod titeket." (Ézsa. 28:15—18).

⁴⁵ Isten kegyelméből, Jehova tanúi hirdették az igazság üzenetét, leálcázva a vallások félrevezető tanait és kimutatván, hogy azok az ördögtől erednek. A róm. kath. hierárkia annyit beszélt a vallásról a kormányoknak, iskolákban és más helyeken, hogy hatalmas politikai tényezők kezdték mondani: „Az, amire szükségünk van az, hogy vallásosabbak legyünk." Még a kereskedelmi intézmények is igy szóltak: „Több vallásra van szükségünk, különben kormányunk célt téveszt." Most azonban figyeljük meg mily más fordulatot vettek a dolgok.

⁴⁶ Az elmúlt években Jehova tanúi ismertették a világgal, egy széles alaponi bizonyságtevés által, hogy a vallás egy félrevezető háló és hogy a hierárkia föemberei a legjobb félrevezetők (csalók), akik a háló kivetésének első helyén állanak. Jehova tanúi nyilvános előadásaik alkalmával tekintély alapján beszéltek, mivel a Szentirásra hivatkoztak, mely kétség nélkül igazolja, hogy a vallás az Ördögtől származik és az ő főeszközét képezi. A róm. kath. hierárkia, hogy még tovább csalhassa az emberek t, nyersen változtatott a taktikáján és a nyilvános sajtó utján hirdette 12-ik Piusz pápa rendeletét az egész földön, hogy 1939 szeptemberi kezdettel, egy nemzeti akciót kell indítani egy „keresztyén háború" érdekében, amelynek meg kell nyerni minden amerikai katolikus közreműködését. Ez Jehova nevének egy más gyalázási módja. Jehova sohasem hatalmazott fel valamely teremtményt vagy szervezetet a nap alatt, hogy a keresztyénség érdekében hadjáratot indítson. Ellenkezőleg, Isten kimutatja az embereknek az igazság és Sátán csalása közötti különbséget és hagyja, hogy mindenki válasszon tetszése szerint. Ha valaki az Ördög Szervezetében óhajt maradni, nem lesz onnan eltávolitva, mert meg van írva, hogy aki hisz Istenben és szolgál neki, élni fog, mig azok, akik nem szolgálnak Istennek, a halálban maradnak. (Ján. 3:35—36).

⁴⁷ Többek között az a közlemény, a katolikus nemzeti akció érdekében a következőket mondja: „A keresztyénség máma határozottan védekező állapotban van". Ez a nyilatkozat semmiképpen sem felel meg az igazságnak; a valóság éppen ellenkező. A keresztyénség máma hirdeti a világnak, hogy a Teokrácia királysága itt van és hogy az emberek részére segítség, megszabadulás és megváltás csak Jehova teokratikus uralma által jöhet. A keresztyénség figyelmezteti az embereket, tudatva velük, hogy rövid időn belül Jehova Isten, Jézus Krisztus által meg fogja semmisíteni e világ összes kormányzó-szerveit és intézményeit, kivételesen pedig a róm. kath. hierárkiát. A keresztyénségnek nincs szüksége soha védekező (defensiv) harcra. Krisztus nem folytat

11

AZ EMBEREK GYALÁZATA

védekező harcot, háborút A nagy Armageddoni csatában, mely közvetlen előttünk áll, Ő lesz a vezető; ez a csata fog végezni az ellenséggel, igazolván teljesen Jehova nevét.

⁴⁸ A fentemlitett „hadjárat", (melyet a hierárkia hirdetett 1939-ben) részét képezi a „katolikus akciónak", aminek az a célja, hogy minél több pénzt gyűjtsenek az emberektől és továbbra is az ellenség karjai közé taszítsák, hogy az amerikai nemzet is egy diktátor által legyen kormányozva, ahogy egész Európában volt. Hogy a pénzgyűjtés volt az egyik célja a hadjáratnak, hogy az embereket továbbra is veszélynek tegyék ki és hogy a „katholikus akciót" erősítsék, hogy kezét Amerikára tudja tenni, megfigyelendők a következő szavak abból a közleményből, mely a pápa rendeletére adatott ki és továbbittatott: „Az egykori adakozó országok már alig tudnak valamivel hozzájárulni, adni. Egyes esetekben ezek leredukálódtak 50—85%-ig. Ahogy a szentatya mondotta, a misszió reménységét most Amerikára kell egyesíteni. Ennek az országnak a katolicizmusa Európa ajándéka volt és most eljött az adósság felszámolásának az ideje... Minden amerikai katholikus, aki pénzkereső, ajándékozhat egy dollárt, hogy tagja lehessen ennek a társulatnak egy évig. Az, aki ebben jobban van érdekelve, tagsági minőséget nyerhet egész életére vagy egy család, kivételesen egészben is csatlakozhatik hozzá. Ez amugyis elég keveset jelent azokkal szemben, akik mint nők és férfiak, naponta teszik ki életüket a veszélynek a harci zónákban és a leprás-kórházakben, a kereszténység erősitésére és védelmezésére."

⁴⁹ Könnyen elképzelhetjük, hogy mily segítséget jelent ez nekik! Tudva van, hogy Amerikában több mint 30 millió katholikus él. Az egv dollárnyi fejenkénti tagsági dij, egy szép összeget tesz ki évenként és az egész élettartamra való tagság vagy esetleg az egész család részvétele, gyorsan emelkedik milliókra, sőt milliárdokra is. Mily célból ? Azért, hogy a „Katholikus akció" képes legyen az egész amerikai kormányt uralma alá venni és hogy ez az ország is egy diktátor által legyen vezetve, ahogy Nimród is tette, amikor Babilont alapította.

⁵⁰ Vegyük újra figyelembe a fentemlitett egyes szavakat: „Ennek az országnak katholicizmusa Európa ajándéka volt", tehát nem Krisztus ajándéka. Ha a katholicizmus keresztyéni lenne, akkor a Teokrácia mellett volna. Ehelyett azonban az egy diktatórikus szervezet arisztokráciája (főúri rendje), mely demagógok (népizgatók), verekedők és banditák által vannak vezetve Európában.

⁵¹ Legyen figyelembe véve mit mond továbbá a katholikus „propaganda", ami fentebb említve volt: „Ez nagyon kevés azok érdekében, akik védelmezik a kereszténységet, amennyiben résztvesznek az európai háborúban." Más szavakkal: Hitler, a horogkeresztes lovag, harcol a kereszténység érdekében! Semmi sem

{

volna távolabb az igazságtól, mint ez az állítás és amit minden becsületes ember tudhat.

⁵² Nem szükség még több bizonyítékot sorolnunk fel annak kimutatására, hogy ez a vallásos-rendszer más hasonló vallásosszervezetekkel egyben a Teokratikus kormány ellen van. A Teokrácia Jézus Krisztus vállán fog nyugodni. Az Ő uralma igazságos kormányzat amelyhez a hierárkiának semmi köze sem lesz.

⁵³ Jehova tanúi nem vitatkoznak az emberekkel, még kevésbé azért ha katolikusok. Az ő harcuk az ördögi tanítások ellen irányul, amelyek oly sok időn át Isten szent nevének gyalázatára szolgáltak és hogy az embereket félrevezetve az ördög tőrébe ejtsék. Jehova tanúi nem harcolnak senki ellen a hitért vagy tanításokért, melyeket kényszerből gyakorolnak. Az ő megbízatásuk abból áll, hogy ismertessék az isteni igazságokat a nagy Teokratáról és Királyáról. Az igazság felbőszíti az ördögöt és eszközeit és Jehova tanúi elleni harcra ösztökéli őket. Annak az állításnak alátámasztására hogy Sátán és eszközei harcolnak Jehova tanúi ellen, legyen figyelembe véve az Írás szava : „Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet setétségének világbirói ellen, a gonoszság lelkei ellen, amelyek a magasságban vannak.“ (Eféz. 6:12).

⁵⁴ Krisztus és követői a démonok ellen harcolnak. A keresztyénség a démonizmus ellen és a teokratikus kormány mellett van, mely Krisztus Jézus által gyakoroltatik. A vallás azonban az ördög és démonainak tiszteletét és szolgálatát jelenti. Figyeljük meg, mit mond erre nézve a Szentirás: „Athéni férfiak ! Minden tekintetben nagyon istenfélőknek látlak titeket." (Csel. 17:22).

⁵⁵ A vallás főeszközét képezi Sátánnak, mely által félelmet gerjeszt az emberekbe és tőrbe ejti őket. A „pokol", „purgatórium" és más leírhatatlan szenvedések állandóan az emberek szemei előtt tartatnak és igy a tudatlanok gyorsan az ördög hálójába vonatnak. E Sátáni műveletben a rom. kath. hierárkia vezet, mint főeszköz. „Az emberektől való félelm tőrt vet; de aki bízik az Úrban, kiemeltetik". (Péld. 29:25). Jehova mondja: „Mivel e nép szájjal közelget hozzám és csak ajkaival tisztel engem, szive pedig távol van tőlem, úgyhogy irántam való félelmük betanított emberi parancsolat lőn." (Ézsa. 29:13).

⁵⁶ Valóban ahogy irva is van, a vallás egy „háló és csalás" és hamisan van használva az emberek megkísérlésére és zsarolására, hogy pénzt adjanak, hamis reménnyel táplálván őket.

A szükséges igazság

⁵⁷ A Mindenható Isten beszéde a Bibliában van feljegyezve és csupán az képezi az egyedüli biztos vezetőt. „Az én lábaimnak szövétneke a te igéd és ösvényemnek világossága." (Zsolt. 119:105). „A teljes írás

12

AZ EMBEREK GYALÁZATA

Istentől ihlettetett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbitásra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Istennek embere, minden jó cselekedetre felkészített." (2 Tim. 3:16—17).

⁵⁸ Jehova tanúi nem űznek propagandát követők toborzására bizonyos ügy, vagy szervezet részére; mert ők nincsenek megbízva ezzel. Az ő tevékenységük kizárólag abból áll, hogy közöljék az igazságot, hogy az emberek felismerhessék a helyes utat. Mint az Úr Jézus Krisztus követői, hirdetniök kell az igazságot és azt teszik is. (Ján. 18:37). Jézus első földönléte alkalmától jelenig, csak nagyon kevesen voltak az emberek közül, akik tanulmányozták a Szentirást, hogy ismerjék fel az igazságot és ezek várták és remélték a nekik megígért Krisztus eljövetelét. Ezek az emberek nem voltak népszerűek a vallásoskodóknak, sőt állandóan üldözve voltak általuk. De minden üldözések dacára, ezek a hitel-

teljes keresztyének, tovább igyekeztek kutatni az igazságot és másokkal is közölni. Tehát nem ésszerü más osztályban keresni őket, hanem az üldözöttek között, akikhez tartozott Jézus és az apostolok is.

⁵⁹ Jehova tanúi és társaik szeretik az igazságot és gyűlölik a hamisságot és Isten törvénye mindenikük szivében van irva. Azért ők nem félnek az emberek gyalázatától és az ördögtől, sem pedig az ő törvénytelen eszközeitől. Ők Jehova Istentől félnek; és abban a tudatban, hogy örök életet Ígért nekik, attól félnek, hogy nem tudják teljesíteni a Mindenhatóval kötött szövetséget fenntartás nélkül és igy elveszthetik mindazt, ami megigértetett. Ők örvendenek Isten akarata teljesítésében és teljes hittel iránta, szivük mélyéből énekelnek, előremenetelvén: „. . . .Örüljön a szivem a te segítségednek; hadd énekeljenek az Úrnak, hogy jót tett velem!" (Zsoltár 13:5).

WT. 15. 01. 1940

Kilátás

Jehova, most fényt vet az Ő csodálatos elrendezéseire, mely uralni fogja az egész földet, miután az Armageddoni csatában ami már előttünk áll, lefogja vágatni az Ő teokratikus kormányának összes ellenségeit.

Prófétái által mondotta, hogy mindazok akik átélni fogják a földön, a minden idők legnagyobb nyomorát, szabályszerint összegyüjtetnek hogy megünnepeljék a Felséges Isten nagy tetteinek emlékét. Isten tiszteletére ünnepélyek voltak elrendelve. Azok hasznára, akik résztvesznek ezeken az ünnepi gyülekezeteken, Jehova körszabályokat állított fel, ahogy az Ezekielnek a Templomról való látomásaiban is előárnyékoltatott. A templomi szabályzat a következőképpen hangzik:

„Mikor pedig a föld népe megyen be az Úr eleibe az ünnepeken, aki az északi kapu utján ment be, hogy leborúlva imádkozzék, a déli kapu utján menjen ki; aki a déli kapu útján ment be, az az északi kapu utján menjen ki; ne térjen vissza azon kapu útjához, a melyen bement, hanem az annak ellenében valón menjen ki". (Ezekiel 46:9). Az örvendezők népözöne az ünnepélyen egy bizonyos irányban lesz vezetve, hogy semmi rendellenesség ne legyen ami mutatja, hogy Jehova minden cselekedeteiben rend van. Ez mutatja továbbá, hogy a nép mely bírni fogja eme kiváltságokat az Isten Templomával kapcsolatban, végig kell menetelje az egész útvonalat nem pedig csak egy részét, ha Istennel kibékülni óhajt, hogy az Ő szervezetébe örökös befogadást nyerjen.

A „kereszténység" vezetői bolond-pásztorok voltak; de Jehova szervezetében a föld „fejedelmein, azaz az őskori próféták és más hűséges tanuk Ábeltől Keresztelő Jánosig, mint tökéletes emberek támasztatnak fel (Zsid. 11:35, 39, 40), akik minden időben vezetni fogják a népet hatalommal az igaz uton. Az a fejedelem (aki

alatt az akkori fejedelmek próféták értendők, akik igazságban fognak uralkodni, mint a Teokrácia kormányának látható képviselői Zsolt. 45:17; Ézsa. 32:1) pedig, mikor bemennek (a néppel a templomba), közöttük menjen be és mikor kimennek, együtt menjen ki velük. És az ünnepeken és a szent egybegyüléseken legyen az ételáldozat egy éfa egy bika mellé és egy éfa a kos mellé, és a bárányok mellé, amit keze adhat, s az olajból egy hin az éfához". (Ezek. 46:10—11). A fejedelmek, tehát a mint látszik, Jehovával szemben egy felelős állással lesznek felruházva, és ők gondoskodni fognak az ezeréves Krisztusi uralom alatt, hogy az emberek az igazságot gyakorolják.

A jelképi templomnak kapui voltak úgy kívül mint belől, ugyanis északon, délen és keleten. A templom keleti belső kapuja bizonyos alkalmakkor megnyittatott amint írva van: „Továbbá, mikor a fejedelem szabad akaratból tesz égő áldozatot, vagy hálaadó áldozatokat, szabad akaratból az Úrnak, nyissák ki néki a kaput, mely napkeletre néz, és ő vigye égő áldozatát, mint ahogy szombat napon szokta tenni, és azután menjen ki és zárják be a kaput kimenése után". (Ezek. 46:12.) Ez egy továbi bizonyítéka Jehova szeretetteljes jóságának, és mutatja figyelmes voltát, az Ő egykori hűséges prófétái iránt; továbbá azt is feltárja, kogy egy „jobb feltámadással" áldatnak meg mint azok, akik az általános feltámadásban fognak részesülni. (Zsid. 11:35), Semmi sem fog történni kényszerítésből, ők buzgó szívvel, örömmel és önkéntesen fognak szolgálni. Ők boldogok, ha személyesen, szolgálaton kivül is imádkozhatnak az Úrnak és nem csak hivatalos szolgálatuk alkalmával a néppel és hála és dicsérő-áldozatot hoznak. Figyeljük meg, amint az írás mondja, hogy a fejedelmek önkéntes áldozatának

13

KILÁTÁS

bemutatása után, a kapu, miután kimennek, újra betétetik. Ez mutatja, hogy részükre a Jehova mennyei papságához való bejárás lehetőségének kapui mindig nyitja állnak, amely papságnak Jézus Krisztus a Feje és ezek a fejedelmek (próféták), mikor arra szükségük van, kérhetik a közösséget az ég Urával. írva van: „És mielőtt kiáltanának, én felelek, ők még beszélnek és én már meghallgattam." (Ézsa. 65:24).

Továbbá előkészületek lettek téve, hogy naponta legyenek hozva dicsérő-áldozatok Jehovának. A templomi szabály mondja: „És egy esztendős ép-bárányt áldozz égő-áldozatul naponként az Úrnak; minden reggel áldozz azzal. És ételáldozatot tégy hozzá minden reggel: egy hatodrész éfát és az olajból a hin harmadrészét a liszt megnedvesitésére, ételáldozatul az Úrnak; örökre állandó rendelések ezek. Hozzátok azért a bárányt és az ételáldozatot minden reggel állandó égő-áldozatul". (Ezek. 46:13-15). Mindezek prófétai vagy jelképi dolgok: A Jehova Istennek hozott hála és dicséret, a királyi papságon, mely Jézus Krisztus és a vele egyesült 144.000-ből áll, fog megnyilvánittatni és többé soha sem fog megszűnni „a szüntelen való áldozat". (Dán. 12:11). Akkor, a Sátáni politikai szervezetek, melyek a „fenevad"-ban és a „fenevad képében" vannak jelképezve, el lesznek távolitva az útból, úgyhogy nem fognak többé a földön tevékenykedni és zavarokat okozni.

„A fejedelmeknek az egész földön" egy örökkétartó kiváltság fog adatni Jehovától. Erről olvassuk: „Ezt mondja az Úr Isten: Ha a fejedelem ajándékot ad valamelyik fiának a maga örökségéből, az az ő fiáé legyen tulajdonul örökségképpen". (Ezek. 46:16). Az ősi Izrael idejében a fiak, a család nevének és vagyonának biztosítására és fenntartására neveltettek, melyet tartós örökség gyanánt kaptak. Ezekre az intézkedésekre az emberiség haldokló állapota adott okot. Jehovának, Jézus Krisztus által uralt királyságában pedig, ellenkezőleg, a feltámasztott vezetők vagy „fejedelmek" a próféták, többé nem halnak meg. „Mert meg sem halhatnak többé"(Luk. 20:36). Nekik nem lesz szükségük fiakra, családjaik vagyonának megőrzésére, mert ezek a fejedelmek feltámasztatván, Krisztus Jézustól életet fognak kapni és igy ők „fiak" fognak lenni, amit örökségül kaptak atyjuktól, Krisztus Jézustól. Ebből világosan látszik tehát, hogy az itt emlitett „fejedelmek" és „fijak" prófétai képekül szolgálnak a föld összes „fejedelmeiről" akik a dicsőség nagy Fejedelmének, Krisztusnak fiaivá tétetnek, (Zsolt. 45:17). Tehát a látomás, mely Ezekiel prófétának adatott, azt ábrázolja, hogy e fejedelmek nevei sohasem fognak megszűnni és amit Isten adott nekik örökség gyanánt, örök hiteles-tulajdonként marad birtokukban.

Amennyiben kitűnik, a „fejedelmeknek" bizonyos ítélkezési szabadság fog adatni Jehova szolgálatával kapcsolatban. Ez a következő szavakban ábrázoltatik: „De ha örökségéből valamelyik szolgájának ad ajándékot, az a szabadság esztendejéig, a jubileumig lesz azé, azután

visszaszáll a fejedelemre: csak az ő öröksége lesz az ő

fiaié". (Ezek. 46:17). A helyreállítás időszaka alatt, egy nagy munka lesz végezve és úgy tűnik ki, hogy az, Úr a „föld fejedelmeinek" Ítélethozatalt fog megengedni atekintetben, hogy kiknek adják Jehova szervezetében a különböző szolgálatok kiváltságát. Ez az alkalom bizonyára olyan embereknek adatik, akik valóban szeretik az Urat, hogy bebizonyíthassák hűségüket, felszenteltségüket és szolgálatkészségüket; és igy méltókká tétetnek a szolgálatra. A maradék azon tagjainak, akiknek gyermekeik vannak, most kiváltságuk van őket tanítani, hogy magukat őszintén Isten szolgálatára szenteljék és hogy készek legyenek a szolgálatra „a föld fejedelmeinek" vezetése alatt. Hasonlóképpen ez a kiváltságuk a Jonadáboknak, vagy jóakaratu embereknek is, akiknek gyermekeik vannak. Azért ezek a gyermekek buzdítva kell legyenek, hogy tanulják az Őrtornyot szüleikkel egyben. Vigyétek magatokkal a gyermekeket a gyülekezetekbe, ahol az Őrtorony közleményei vannak tanulva. Gondoljátok meg, hogy Isten kijelentése szerint mely néktek szól, a ti gyermekeitek kell hogy keressék az igazságot és alázatosságot, még Armageddon kezdete előtt. Az Őrtorony nagy értéket fog előttetek képviselni, ha el fogadjátok az Úr tanácsát és arra képesíti gyermekeiteket, hogy tanulják megismerni, az igazságot. Kétséget kizáróan a „fejedelmek", a különleges szolgálatok áldásait azoknak fogják adni, akik arra alkalmasak és buzgók lesznek, hogy szolgáljanak és az Úr tetszését kiérdemeljék. A földön a szolgálati hivatal teljes egészében a „fejedelmeké" lesz de mivel az a nagy mű sokak szolgálatát igényli, a „fejedelmek-nek kiváltságuk lesz másoknak is részt-juttatni az alkalomból, hogy közreműködjenek e munkában, a föld „fejedelmei-nek irányítása mellett. Ez az alkalom, mely mint „ajándék" vagy kiváltság adatik (a szolgának) egészen a felszabadulás évéig, „azután visszaszáll újra a fejedelemre". Ez azt jelenti, hogy a „szolgák" bírhatnak e szolgálati kiváltsággal a fejedelmek vezetése alatt és hogy a tisztesség amit ez a hivatal magával hord, csak az ezerév leteltéig lesz az övék, mert azon idő leteltével többé nem fog külömbség létezni e szolgák és más emberek között akik megőrzik fedhetetlenségüket és „megszabadittatnak ... az Isten fia dicsőségének szabadságára". (Rom. 8:21). Minden esetre egy csodálatos kiváltság fog lenni, szolgálni a föld „fejedelmeinek" vezetése alatt; és most a földön élő hűségesek kellene tanítsák gyermekeiket erre. Mindamellett, hogy a szolgák szolgálatuk által örömet és „dicsőséget" nyernek, ami azonban voltaképpen mégis a

„fejedelmeket" illeti.

Ez az idézet mutatja, hogy egyes személyek az Izráel nemzetségéből (akik néha úgy maguk mint mások által, könnyelműen „Judea“-belieknek neveztetnek), nem részesülhetnek külömb kiváltságokban mint más nemzetiségbeli emberek. Az ezeréves uralom alatt, az Izraeliták a fejedelmek vezetése alatt a legmagasabb fokú szol-

14

KILÁTÁS

gálatban részesülhetnek. De azért ezek az emberek nem fognak kiváltságosabbak lenni mint bármilyen más népek Isten igéje kijelenti, hogy azoknak „könnyebb lesz". Az Úr és királysága iránti hűségük és odaadásuk megfogja hozni ezeknek az Úr áldásait. Mindamellett, hogy a testszerinti Izráel mint nemzet hűtlenné lett Istenhez különösen az őskori szövetségük idején, de Jehova mégis megmentő kegyelmét nyújtja nekik. Atyáik hűségéért, akik az ezerév alatt mint az „egész föld fejedelmei" fognak szerepelni, Isten alkalmat fog adni nekik, hogy Vele tökéletesen kibéküljenek. Azért van megírva az Izrael maradékáról, akik elfogadják Jézus Krisztust" ... de a választásra nézve ők szerelmetesek az atyákért. (Rom. 11:28). Semmi oka nem volna annak, hogy valamely testi Zsidónak adatnék az ezeréves uralom alatt valamely különleges szolgálat, csakis abban az esetben, ha különlegesen elkészül arra, felszentelvén magát kivételesen Jehova Istennek és Királyának, Jézus Krisztusnak. Pál apostolnak fentebb idézett szavai nem magyarázhatók oly értelemben, hogy zsidó eredetből származó emberek, mások előtt kivételes kiváltságokban részesedhetnek. Bárkinek, aki Isten szervezetébe akar jutni, az Ábraháméhoz hasonló hite kell legyen és akkor válnak valódi Izraelitákká igaz judabeliekké, akik dicsérik a Felséges Istent és Királyát Jézus Krisztust, mint az Ő hűséges szolgái.

Jehova világosan ismerteti, hogy Isten országában nem lesz szenvedés sem elnyomatás. „És a fejedelem el ne vegyen a nép örökségéből, hogy nyomorgatással kivesse őket tulajdonukból; a maga tulajdonából adjon örökséget fiainak, hogy az én népem közül, senki el ne széledjen a maga tulajdonából". (Ezek. 46:18). Ez mutatja, hogy a nép öröksége nem lesz megrövidítve (apasztva) az által, hogy Isten azt a föld fejedelmeinek osztja. Az egész föld az engedelmes emberek lakóhelye fog lenni és ők bírni fogják örökre. Az embereknek alapos és biztos elhelyezkedéseik lesznek, biztonságban fognak lakozni. A fejedelmek nem fognak tulajdonítani maguknak pompát, sem gazdagságot, a nép rovására és a nép nem lesz többé szétszóródva. Az „egész föld uralkodói" az emberiséggel egy szoros emberi családban fognak lakozni és mindnyájan dicsérni fogják az örökkévaló Teremtőt. (Zsoltár 150:6).

„Jöjjetek lássátok az Úr tetteit, aki pusztaságokat szerez a földön; Hadakat némit el a föld széléig; ivet tör, kopját ront, hadi szekereket éget el tűzben. Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön. A Seregek Ura velünk van, Jákob Istene a mi várunk!“ (Zsoltár 46:9—12).

Egy törvénytelen kísérlet a föld benépesitésére

Mi lett a megházasodott „Isten fiai“-val, akik 4400 évvel ezelőtt a vízözön kitörésekor a földön voltak (I Mózes 6: 1—2). Ők már éltek, mielőtt alkottatott a föld és mielőtt teremtetett volna az emberpár a földre, amint maga Isten mondotta: „Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? — mond meg, ha tudsz valami okosat ! Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é ; avagy ki húzta el felette a mérőzsinórt ? Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegletkövét; Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok és Istennek minden fiai vigadozának." (Jób 38:4—7).

A Mindenható Isten általános szervezetében, aki magát Jehova néven nevezi, sok szent angyalok voltak, akik az Ő szolgálatára voltak szentelve, de akik a „hajnalcsillag“-nak, Lucifernek a lázadásában résztvettek. A hűséges angyalok mind „Isten fiai", mert életüket Jehova Istentől nyerték, „aki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá". Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul meg soha örökké."

Az édeni lázadás óta körülbelül 1500 év telt el. Ádám és Éva fiakat és unokákat hoztak a világra és az emberi nem — habár igazságtalanságban is —, szaporodott folyton. Itt kezdődik az emberiség züllése, eltávolodása, ahogy azt az ihletett tudósítás mondja : „Lőn pedig, hogy az emberek sokasodni kezdének a föld szi-szinén és leányaik születének. És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok és vevének magoknak feleségeket mindazok közül, akiket megkedvelnek vala." (1 Mózes 6:1—2). Az említett tudósításból nem tűnik ki, hogy ezek az „Isten fiak" mint angya-

lok, vagy később, miután emberi testet öltöttek, törvénytelenek, gonoszak lettek volna. Nem lehet mondani, hogy az ittemlitett „Isten fiai" abban, az időben az elbukott Lucifer szervezetéhez tartóztak volna. Mindazok, akik vele, most már Sátán, ördöggel szövetkeztek, az ő „magva", következőleg Sátán fiai. Ez azt bizonyítja, hogy az ittemlitett „Isten fiai" egy egészen más osztály, más csoport és nem azok, akik Sátánnal társultak az ő édeni lázadásakor. Az a körülmény, hogy a lázadás után 1500 év múlva is ezek az angyalok még mindig „Isten fiainak neveztetnek, mutatja, „hogy ők azon egész idő alatt szolgálták Jehova Istent. Ők szellemi teremtmények voltak illetve angyalok, akik életüket Jehova Istentől kapták és mivel az Ő szolgálatában maradtak, azért neveztetnek „Isten fiainak". Ádám összes ivadékai már születésüktől fogva bűnösök, azért az „Isten fiai" elnevezés nem vonatkozhatik közülök egyikre sem. (Róma 5:12). Noé Isten szolgája volt. Az ördög hasonlóvá akarta tenni magát Jehova Istenhez, sőt föléje is szándékozott emelkedni, azért terveket szőtt Jehova gyalázására és az Ellene való küzdelemre. Ő tudta, hogy Isten megparancsolta Ádámnak Édenben, hogy szaporodjanak és töltsék be a földet egy igaz nemzedékkel és hogy Isten nyilatkozata szerint az Ő határozatának eleget is kell tenni. Így gondolta ő megakadályozni, Isten ismert céljának véghezvitelét. Habár Ádám az ördög szervezetéhez szegődött, mégis egyesek az ő leszármazottai közül megőrizték feddhetetlenségüket és odaadásukat Isten iránt. Ezek közül való Ábel, Énok és Noé. Hogy gonosz szándékát elérje, az ördög arra igyekezett, hogy az egész

15

EGY TÖRVÉNYTELEN KÍSÉRLET A FÖLD BENÉPESÍTÉSÉRE

emberi nemet elvonja, amennyiben angyalokat használt fel emberi férjek helyettesítésére, hogy egy oly nemzedéket hozzon létre, amely Isten ellen lázadjon. Bizonyára az ördög megkísérelte etekintetben az összes angyalokat félrevezetni, acélból, hogy Isten haragját felgerjessze s hogy közelebb hozza az egész emberi nem megemmisítését, s egyben az összes angyalokat is a Mindenható ellen lázitsa.

Az ördög csalás és ravaszsághoz folyamodik, csak hogy hálójába kerítse azokat az embereket, akik elhanyagolják kötelezettségeiket Istennel szemben. Teljesen észszerű következtetni, hogy hasonlóképpen kísérelte meg ugyancsak ravaszsággal és csalással félrevezetni az Isten szellemi „fiait". Az ő törvénytelen tervének egy lényeges része az, hogy megcsalja és tévedésbe ejtse úgy az angyalokat, mint az embereket, hogy Isten törvénye ellen tevékenykedjenek. Az „emberek leányai" szépek valának és „Isten fiai" látták és figyelték vonzalmasságukat. Csalással és ravaszsággal szédítette meg és ejtette hálójába Sátán az első szép asszonyt, Évát, ami Adámnak mintegy spanyolfal gyanánt szolgált, hogy Sátán mellé szegődjön s azután 1500 évvel később, az ördög a szép-leányokat, Éva unokáit használta fel, hogy hálójába ejtsen másokat, sőt még az „Isten fiai“-t is. Ezeknek az „Isten fiai“-nak, angyaloknak hatalmuk volt emberi testet ölteni, amit kétségetkizáróan megis tettek. Semmi sem bizonyít amellett, hogy ők a testöltés által megszegték volna Isten törvényét; mert a Szentirásból kitünk, hogy sokkal az után, Abrahám napjaiban is az angyalok öltöttek testet, amennyiben megjelentek emberi testben. (Lásd 1 Mózes 18 és 19 fej). Mindamellett, hogy „Isten fiai" nem az Isten parancsára testesültek meg és nem küldettek Általa követekként, mégis úgytünik ki, hogy bünük nem a megtestesülésükben rejlik. Amikor ők megjelentek emberi testben, nagyon szép és vonzalmas férfiak voltak, akik tetszhettek koruk leányainak. A Szentírás nem állítsa, hogy ők óriások lettek volna, ami nem is volna észszerű hinni vagy feltételezni, hogy mint óriások jelentek meg. Így választottak maguknak feleségeket „Isten fiai" azok közül, akiket kedvelének vala. Ez a társasviszony, „Isten fiai," és az „emberek leányai" között, eredményezte az emberek közötti nagy romlottságot s ami végérvényesen bizonyítsa, hogy Sátán volt főszerzője a dolgok ilyképpeni alakulásának.

Feltételezhető, hogy e „leányok" szülői beleegyezésüket adták leányaik házasságába a megtestesült szellemi teremtményekkel, mert azt következtették, hogy ez fogja naggyá tenni az emberi nemet Isten előtt és nagyobb figyelemmel fognak lenni a Mindenható iránt. Lehetséges, hogy az ördög ilyen gondolatokat szugerált az emberek elméjébe, mert az ő célja, hogy Isten nevére gyalázatot zúdítson.

Akkor a földön „Isten fiai“-n kívül még az ősi kígyó „magva" is volt, A Szentírás mondja: „Az óriások valának a földön abban az időben" s ahogy a Paralel Biblia mondja: „Azokban a napokban Nephilimek valának a földön sőt még azután is, miután az Isten fiai összeházasodának vala az emberek leányaival és azok gyermekeket szülének nekik. Ezek ama hatalmasok, vitézek (Zsidóul, gibborim), kik eleitől fogva hires-neves emberek voltak. „Kétséget kizáróan, a Nephilimek voltak azok, akik Sátánnal egyetértésben arra bírták „Isten fiai“-t, hogy hagyják el helyüket Jehova szolgálatában, s örömüket az „emberek leányai"-nál keressék; ezt a Nephilimek azért tették, hogy „Isten fiai"-t távolítsák el Jehovától, hogy kegyvesztettekké legyenek, s ezáltal Je-

hova nevére gyalázat zúduljon. Ezek a Nephilimek megtestesültek és „a földön voltak"; de az „Isten fiai" házasodtak össze „az emberek leányaival". És „azután", azaz miután a Nephilimek megjelentek a földön elsőizben, „Isten fiai“-nak és az „emberek leányai-nak gyermekeik születtek. Nevük értelmének megfelelően, ezek a Nephilimek „bukott“-ak, bukott angyalok voltak, mert ők teljesen elvoltak esve Istentől, vagy „leverők", akik erőszakosan bánnak másokkal. (Lásd a Strong konkordátumot, angolban).

Az „Isten fiai" és az „emberek leányai"-nak házasságából gyermekek születtek, akik „az őskori hires-neves emberek voltak" (Allioli). Ezek a. „híres-neves emberek", „Isten fiai“-nak ivadékai, nem neveztettek Nephilimeknek, hanem amint a Héber Biblia mondja, „gibborim“-oknak. Az ördög, terve végrehajtásában, hogy célját elérje, ezáltal mintha jó sikert ért volna el. Ezzel a sikerrel gondolta Sátán beigazoltnak lenni az ő felsőbbségét és hogy nagy gyalázatot hozzon Jehova nevére, valamint, hogy megakadályozza Istent a földre vonatkozó céljának kivitelében. Eme ördögi terv következéseképp majdnem minden ember elromlott. (1 Mózes 6:12). Noé minden időben megőrizte feddhetetlenségét Isten előtt és csak ő és családja maradt hű akkor a földön, Istenhez. A „föld benépesítésének" megbízatása, amit Isten először Ádámnak adott, csak olyan emberek által volt végrehajtható, akik teljes összhangban voltak Istennel, s mielőtt Isten eme célját végrehajthatták volna, a gonoszak el kellett távolittassanak. Egy vízözön által Sátán hamis terve, hogy a földön minden teremtményt megrontson, meghiusittatott. Amennyiben a törvénytelen gonosz nemzedék a földön elpusztittattatott és a földön csak igaz emberek maradtak, az isteni megbízatásnak „a föld benépesítésére" vonatkozó útja szabaddátétetett, hogy az újra kezdődhessen. Az özönvízben, mely a földet sújtotta, a gibborimok, azaz a „hatalmasok" vagy „vitézek" elpusztittattak, de nem létezik szentirati bizonyiték, hogy elpusztultak volna ez alkalommal „Isten fiai" és a törvénytelen Nephilimek is. Ellenkezőleg, a bizonyitékok-amellett szólnak, hogy mindkét osztály még életben van. Júdás 6 és 2 Péter 2:4, 5, Efézus 6:12 és még más bibliai szövegek, melyek a démonok tevékenységét írják le (mint akik a halottak helyett felelnek) mutatják, hogy mi lett a Nephilimekből, akik a vízözön előtt megtestesültek.

Felvetődik a kérdés: Mi lett „Isten fiai“-val, akik a vízözön előtt összeházasodtak és milyen állapotban vannak ők jelenben ? Jehova neve gyalázva volt úgy az angyalok mint az emberek által és Jehova az arra rendelt időben elküldötte Jézust a földre nevének igazolásáért és hogy bizonyságot tegyen az igazságról. Abban az időben Jézus, kellett, hogy prédikáljon úgy szájának beszédével, mint cselekedeteivel ezzel összhangban, amit tett is. Minden prédikációja, az Istentől neki adatott megbízatásának teljesítése volt. „Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen; megölettetvén ugyan test szerint, de megeleveníttetvén lélek szerint; Amelyben elmenvén, a tömlöcben lévő lelkeknek is prédikált. A melyek engedetlenek voltak egyszer, mikor egyszer várt az Isten béketürése a Noé napjaiban, a bárka készítésekor, a melyben kevés azaz nyolc lélek tartatott meg viz által". (1 Péter 3:18-20).

A Szentírás szerint a „tömlöcben lévő lelkek" azok, akik I. Mózes 6-dik részében „Isten fiai “-ként em-

16

EGY TÖRVÉNYTELEN KÍSÉRLET A FÖLD BENÉPESÍTÉSÉRE

littetnek. Az Ő igazságtalan cselekedetük abban állott, hogy elhagyták kötelezettségeiket Isten szervezetében, összeházasodván az emberek leányaival és igy oly állapotban jutottak, ami Isten törvényével, ami előttük ismert volt, ellentétbe hozta őket. Mikor a bárka elkészült és megindult a vízözön, a „világ mely vala" véget ért. Ez egy változást jelent úgy a szellemi mint a földi állapotban. Azért van mondva: „A melyek által az akkori világ vízzel elborittatván, elveszett". (2. Péter 3:6). Abban az időben, azok a szellemek (lelkek) nem lettek megsemmisítve, hanem fogságba (tömlöcbe) vettettek. Ezeknek a tömlöcbe lévő lelkeknek prédikált Jézus. Noé, mint „az igazság prédikátora" a vízözön előtt prédikált volt nekik, de ők nem fogadták el és azért nem menekülhettek meg a fogságtól sem Tehát azok a szellemek nem ölettek meg akkor, mert életben voltak az Úr Jézus idejében, különben Jézus nem tudott volna nekik prédikálni. Bizonyos, hogy azok az engedetlen szellemek, „Isten fiai", még máma is életben vannak, még ha megkötözve a tömlöcben is.

Ki ejtette őket fogságba ? Nincsen bizonyíték a tekintetben, hogy azt lehessen következtetni, hogy Isten tette volna ezt. De mivel ők engedetlenek voltak Istennel szemben, nem Ő kellett volna fogságba ejtse őket? Szükségképpen nem. Azok az angyalok, akik egykor Isten szervezetének szolgálatában voltak az ördög hamisságának áldozataivá lettek, amiért is Isten átengedte őket az Ő ellenségének, Sátánnak, megengedvén, hogy fogságba ejtse Őket. Évszázadokkal később az Izraeliták voltak egy hasonló állapotban Jehova tipikus (jelképes) szervezetében és szolgálatában, engedvén Sátán félrevezető befolyásának, amiért Isten az Ő ellenségének, Sátánnak kezére adta őket megengedvén, hogy sokan közülök láncokban és fogságban tartassanak. (Lásd Hozseás 11:8, Jer. 12:7, Ezsa. 47:6) Hasonlóképpen „Isten fiai" is, akik Noé idejében engedetlenek valának nem hallgattak Noé beszédére és mikor megindult a vízözön nem találhattak menedéket sehol, tekintet nélkül arra, hogy volt e nekik akkor vágyuk az Isten szervezetébe visszatérni vagy sem. Ők engedetlenek voltak és Sátán hálójába estek. Ha Isten nem vetette volna fogságba ezeket a „szellemeket" akkor az azon látható okból történt volna, hogy megakadályozza őket egy ujabb engedetlenségtől, mely gondolat azt a következtetést támogassa, hogy nem Isten vetette őket fogságba. Tehát ha Sátán az, aki őket letartóztatta, ezzel azt a célt szolgálta, hogy hatalmában tartva megakadályozza őket az Istenhez való visszatérésben. Miután a vízözön kitört és ezek az engedetlen szellemek szemeikkel láthatták Istennek mindenekfelett való hatalmát, igazoltatván ezáltal Igéje és neve, ezek a szellemi teremtmények Sátán és gonosz társai által megkötöztettek, hogy megakadályoztassanak a visszatérésben. Mivel ezek a „fiak" a 120 év alatt nem húztak hasznot Isten hosszutüréséből és nem hallgatván Isten tanújának az igaz Noénak prédikálására, azért hagyta Jehova, hogy menjenek saját útjukon, elutasítván oltalmazásukat az özönvíz idején. Engedelmességük, ami abban állott, hogy nem értékelték az Ő szervezetét és szolgálatát, elválasztotta őket Tőle és félelmük Sátán tőrébe vezette őket. (Péld. 29:25). Ily módon nem engedvén, hogy

visszatérhessenek újra Istenhez, az Úrhoz és szolgálatához.

Mivel a prédikálás célja a hallgató megjavítására irányul — ha az lehetséges — hasonlóképpen az kellett legyen az oka Jézus prédikálásának is ezen engedetlenek részére. (Róma 1O:14-15). Hogy prédikált nekik Jézus? Nem éppen szájának beszéde által, hanem következetes viselkedése és rendíthetetlen odaadása által Jehova iránt, az Ő földönléte alkalmával, még a legtüzetesebb megpróbáltatások között is. Mikor Jézus a Jordánnál felszentelte magát Istennek, akkor volt testben halottnak tekintve és Isten szelleme mely ott reászállott, azután kezdte Őt szellemileg élővé tenni. Három és fél évig prédikálta Ő az igazságot szájának beszédével úgy, mint állandó, odaadásával Jehova Isten Iránt. Ő elutasította Sátánnak ellene irányuló kisértéseit és Sátán által Reá gyakorolt minden üldözések közepette is hű maradt Jehovához. Ez által valamint haláláig tartó következetes viselkedése és a halálból való feltámadása által prédikált Ő a tömlöcben levő lelkeknek, ahogy leírva találtatik I Péter 3:19-ben: „Amelyben elmenvén, a tömlőében lévő lelkeknek is prédikált". A szellemek hallották az Ő prédikálását, amennyiben ők megfigyelhették az Ő következetes odaadását és állhatatosságát Isten szervezete iránt, ami nekik a következőket mondhatta: „Ha ti Isten szervezetéhez hűségesek maradtatok volna amelyben Isten néktek egy helyet adott, most nem lennétek fogságban és Isten kegyétől távol".

Ezekiel próféciájából (38:1, 2) mintha az tűnnék ki, hogy „Mágog földe" az a hely, ahol fogságba vettettek a Noé napjaiban vétkezett angyalok, „akiket Sátán ejtett fogságba. Miután Jézus feltámadott, Ő isteni szellemmé lett, teljhatalommal ruházva fel és azzal a képességgel, hogy jöhetett és mehetett bárhová akart. A három nap alatt, amig halott volt bizonyos, hogy sehová sem mehetett. Az Ő feltámadásától a szellemi, isteni természetre, egészen mennybemeneteléig, negyven nap telt el. Többször és külömbözőképpen jelent meg Ő tanítványainak testben, de minden alkalommal csak alig néhány percre. Nem igen találtatik ok, hogy miért ne mehetett volna el a „Mágóg földére", hogy ott a vízözön óta az ördög által fogva tartott szellemi teremtményekhez direkte módon üzenetet intézzen. Mindenhez, melyet Isten akaratával összhangban óhajtott tenni, bizonyára birt a kellő erővel is. Ő el volt határozva odamenni és bizonyára volt elegendő ideje is, feltámadásától egészen mennybemeneteléig. A tény, hogy Jézus prédikált a „fogságban lévő lelkeknek", ha csak indirekt (közvetett) módon is, azt jelenti, hogy van reménység ezeknek a rabságban tartott szellemeknek a felszabadulására, akik Isten itélet napján állástfoglalnak bátran Jehova mellett. Hogy Jehova mit tart fenn részükre, arról a Szentírás semmit sem beszél. Ha azonban lesznek, akik közülök az Armageddoni viadalban nyíltan és határozott magatartással állástfoglalnak mellette és örömmel veszik, ha Jehova bárhol is ad helyet nekik, akkor helyreállíthatók, hogy visszatérve egy helyet kapjanak az Ő egyetemes (általános) szervezetében, de nem „a föld benépesítésére." Ez a megbízatás a „jó indulatú emberek" részére van fenntartva, akik átélni fogják Armageddon viadalát.

CENZURAT

Tipográfia „Tribuna", Brasov.

Az emberek gyalázata-Kilátás-Egy törvénytelen kísérlet a föld benépesítésére

Navigációs menü

Személyes eszközök

Névterek

Változatok

Nézetek

Több

Keresés

Navigáció

Eszközök

Más nyelveken

Nyomtatás/exportálás