Az ő háborúja (1. rész)
A lap korábbi változatát látod, amilyen Katomozes (vitalap | szerkesztései) 2024. február 7., 19:37-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „<pages index="Az-ő-háboruja-1-2-rész-1938.pdf" from=1 to=8 header=1 /> </div>”)
Az ő háborúja
Az ő háborúja
I. rész
„Ne féljetek ... a harc Istené!" — Krónika II. 20:15.
1
JJEHOVA pontosan meghatározta az időt a feltett szándéka kivitelére. Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak." (Prédikátor 3:1) A jelenkor a háború korszaka s ez után az állandó béke korszaka következik. (Préd. 3:8) Ez az idő a köv. megbízatás keresztülvitelére: „... gyomlálj, irts, rombolj és pusztíts, [s azután] építs és plántálj" (Jeremiás 1:10); ez az „ideje annak a kiszaggatásnak, ami ültettetett ... ideje a rontásnak és [azután] ideje az építésnek." (Préd. 3:2, 3) Jehova Isten ezt az időt már régen meghatározta, és Krisztus Jézus, fennséges tisztviselője által cselekedvén, most végrehajtja az elhatározását. Krisztus teste tagjainak — a földön élő maradékot is beleértve — a régi rendszer lerombolásával és az új felépítésével kapcsolatban bizonyos kötelességei vannak s egy bizonyos mértékben részt kell vegyenek a hadüzenet és a bosszúállás gyakorlásában, azután pedig a béke helyreállításában. Ezért adta ki a parancsot Jehova erre a korra vonatkozólag: „Keljetek fel és támadjunk reá haddal!" (Abdiás 1) Éppezért most okvetlenül szükséges, hogy Isten földön tartózkodó népe komolyan figyelembe vegye az Úr parancsait, amelyek különösen a mostani időre vonatkoznak. Ezzel összhangban lett 1938-ra a következő Íráshely éviszövegként kiválasztva: „Ne féljetek, a harc Istené!” Hasznos lesz megvizsgálni a tényeket és kisérő körülményeket, amelyek akkor játszódtak le, amidőn Jehova egy képet vagy prófétai színjátékot szereztetett, miáltal a gonoszság elsáncolt ellenségei ellen folytatott mostani háború van előárnyékolva. Ez a prófétai kép, amelyre az Úr most világosságot derített, a felkenteknek és társaiknak szövétnekül és vezérül szolgál. Ez a szövétnek most meg van gyújtva és megvilágítja az utat, amelyen Isten népének haladnia kell.
2
E prófétai képről a Krónika második könyve huszadik része számol be. Ezzel szoros összefüggésben vannak egyes dolgok, melyek a második Krónika tizenkilencedik fejezetében vannak feljegyezve s amelyeket most az évi szöveggel kapcsolatban megvizsgálunk. Mivel az izráeliták Isten szövetséges népét képezték és Jósafát Isten kegyelme folytán felettük királyként uralkodott, a prófétai kép Krisztus Jézus, az ellenjelképes Jeruzsálem királya eljövetelére, a királysága felépítésére s az ezt követő eseményekre vonatkozik. A Krónika II. huszadik fejezete a következő szavakkal kezdődik: „És lőn ezek után." Mi után? A tizenkilencedik, vagyis az előző fejezet azt mutatja, hogy ez a népnek a vallásos szokásoktól való megtisztítása után történt, amelyekhez az Ördög vezette őket, s miután a nép megtisztítására egész Júda királyságában megfelelő és elegendő bíróságok és bírák állíttattak fel. Ez úgylátszik összhangban van Ésaiás 1:26—28 jövendölésével, amely így hangzik: „És adok néktek oly bírákat, mint régen, és oly tanácsosokat, mint kezdetben, s ekkor azt mondják néked: ez igaz város, ez hív város. Sion jogosság által váltatik meg, és megtérői igazság által; de elvesznek a bűnösök és gonoszok egyetemben, s megemésztetnek, akik Jehovát elhagyták."
3 Az Őrtorony előbbi számában a Szentírás oly bizonyítékai tárattak fel, hogy az Úr Jézus ezt a bírák helyreállításáról és a templomhoz jövetelét követő dolgokról szóló jövendölést beteljesítette, Ő a nagy bíró, aki előtt most a világ összes nemzetei összegyűjtettek ítéletre, a az ítéletet „Isten házánál" kezdi meg (János 5:22—27; Péter I. 4:17) Szövetséges népének a megítélése után a kipróbáltakat a templomba vitte s így Siont felépítette. (Mal. 3:1—3) Sion „az igazságosság városa, a hív város". Akik Sionhoz jönnek, hogy ott
oltalomban és biztoságban részesüljenek, illetve a nagy sokaság tagjai szintén igazak kell legyenek s azután következik be a törvénytelen tömeg megsemmisítése. Szükségképpen „az igazságosság városa" a békesség városa is kell legyen, melyben az összes felvigyázók igazságosságban, Isten akaratával összhangban működnek, mint azt előre megmondotta, (Ésaiás 60:17) Jehova Krisztus Jézus által irányított szervezete vagy kormányzata szigorúan teokratikus, s annak uralkodója az Úr Jézus Krisztus, kinek vállán az uralom nyugszik s aki igazságosan uralkodik. — Ésaiás 9:6; 32:1.
4
Arravonatkozólag, ami közvetlenül a Krónika II. huszadik részében feljegyzetteket megelőzi, figyeljük meg előszöris a tizenkilencedik rész negyedik versét: ez így hangzik: „És Jósafát, Jeruzsálemben tartózkodott." E jövendölés kezdeti beteljesedése 1914-re látszik esni, amidőn Jehova az akkor trónjára ültetett Krisztus Jézus útján királyságát felállítani kezdte. (Jel. 11:18) Továbbá meg van írva, hogy Jósafát „Jehova trónján" ült. (Krón. I. 29:23; amerikai rev. B.) Ott Jósafát Krisztus Jézust, Jehova most trónjára emelt királyát ábrázolja. „Azután pedig [Jósafát] kiment a nép közé, Beersebától fogva mind az Efraim hegységéig, és megtérítette őket Jehovához, az ő atyáik Istenéhez." (Krónika II. 19:4) Az Úr Jézusról van megírva: „És eljő Sionnak a megváltó, és azoknak, akik Jákobban megtérnek hamisságukból, szól Jehova.- (Ésaiás 59:20; Róma 11:26) Ez azt ábrázolja, amint Krisztus Jézus 1918-ban egyenesen megjelent a templomban. Hogy Jósafát kivonult a nép közé, Beersebától egészen a déli határig az Efraim hegységéig, Júda északi határáig, előárnyékolta Krisztus Jézusnak a szellemi Izraelhez való jövetelét. Jósafát megvizsgálta a népet egész Júda országában és visszavezette őket atyáik Istenéhez, megtisztítván őket minden vallástól és vallásos szokásoktól, mint pl. a fák alatti, berkekben és magaslatokon végzett kultusz, amelyek mind kívül estek Sion hegyen, az egyedül helyes imádkozó helyen. Így van előre bejelentve Krisztus Jézus visszajövetele, népének Sionhoz való gyűjtése és annak a vallástól való megtisztítása.
5
Jósafát továbi intézkedéseiről olvassuk: „És rendelt bírákat azon a földön, Júdának minden erős városaiba, városonként.“ (Krónika II. 19:5) Ebben előárnyékolta Krisztus Jézust, amint 1918-ban megkezdte az ítélkezést Isten házán. Azután pedig Jósafát így szólt a kiválasztottakhoz: „és monda a bíráknak [ezáltal hivatkozva az Úr ítélkezésének pártatlanságára és arra az ítélkező munkára, amely az egyházban vagy a Sionnak nevezett házban 1918-ban be lett vezetve]: Jól meglássátok, amit cselekesztek; mert nem ember nevében [embereknek tetszően] ítéltek, hanem Jehova nevében, aki az ítéletben veletek lesz [ha hűek és pártatlanok vagytok és nem néztek a személyekre]. Azért Jehova félelme legyen rajtatok [nem pedig az emberek vagy más teremtményektől való félelem], vigyázzatok arra, amit tesztek; mert Jehovánál, ami Istenünknél nincs hamisság, sem személyválogatás, sem ajándékvétel [illetve megvesztegetés, hogy a szemeket elvakítsa és a jogosságot elhajlítsa]. (Krónika II. 19:6, 7) Megvesztegetés más módon is történhetik, mint pénz által, még emberek tisztelése által is. „Sőt Jeruzsálemben is beállított némelyeket Jósafát a Léviták, papok és az Ízráel nemzetségeiből való fejedelmek közül [ezáltal azt a részt szemléltetve, amelyet most a maradék végez az ítélkezésben, hogy a dolgokat Isten ítélete szerint rendezze] Jehova ítéletére és a perlekedésekre [illetve az Úr már feljegyzett törvényei és ítéletei szerinti eljárásra]. És ők [illetve Jósafát és kísérői a vizsgálatnál, miál-
180
tal Krisztus Jézus és szent angyalai, akik az ítélkezésben elkísérték (Máté 25:31), vannak előárnyékolva].”— Krónika II. 19:8
6
Tovább vázolván Jósafát cselekedeteit, melyekkel Krisztus Jézus tevékenysége van előárnyékolva, van megírva „És meghagyta nékik [Isten szentélye képviselőinek és Izráel atyái fejedelmeinek], mondván: így cselekedjetek Jehova félelmében hűséggel és tökéletes szívvel [indítékkal]. Ha valamely pert előtökbe hoznak atyátokfiai, akik lakoznak a városaikban (tehát Jeruzsálemen, a fővároson kívül] emberhalál [Elberfeldi szerint: vér és vér (Mózes V. 17:8—13)], törvény és parancsolat, a rendtartások és ítéletek miatt: intsétek őket [a végleges joggyakorlat szerinti ítéletként. (Mózes V. 17:8—13)], hogy ne vétkezzenek Jehova ellen, és ne szálljon reátok és atyátokfiaira az Úr haragja [azok részéről, akik jogyakorlatot keresnek]. Így cselekedjetek és ne vétkezzetek (Csel. 3:23).“ (Krónika II. 19:9, 10) Így szól az utasítás arra az eljárásra vonatkozólag, amelyet Isten ellenjelképes népének a templomban követnie kell.
7 A tizenkilencedik rész feljegyzéséből olvassuk továbbá: „És imé Amária pap lesz a fő ti köztelek Jehova minden dolgaiban.” Az Amária név jelentése „Jehova szólott vagy megígérte”; ebből kitűnik, hogy ez
Krisztus Jézust, „Isten Igéjét” szemléltette, aki Istennek s a mi vallásunknak főpapja. (Zsidók 3:1) Krisztus Jézus a fő Sionban a szellemi és tanítási ügyekben.
8 A prófétai feljegyzés a továbbiakban igy hangzik: „És Zebádia, az Ismáel fia lesz a Júda házának vezére [tehát a király után az első] a király minden dolgaiban. „Zebádia” jelentése „Jehova ajándékozott vagy ellátta”. Zebádia ezért az Úr Jézus Krisztusnak a templomban lévő képviselőit ábrázolta, akik az Úr Jézus parancsai szerint cselekszenek (Máté 13:41; 25:31), és a földön lévő képviselőket, akik az Úr parancsai szerint működnek, illetve a „hű és bölcs szolgát” egy összegyűjtött testületben.
9 E prófétai feljegyzésben ezt olvassuk a továbbiakban: „A Léviták [akik t.i. a templom megítélésénél hűségeseknek találtattak (Mal. 3:3)] is elöljáróitok [felvigyázóitok (Strong)] lesznek”, illetve oly szolgák az Úr szervezetében, akik az Úr vezetése alatt felvigyázókként működnek. Azután a jövendölés figyelmezteti az így megszólítottakat; „Legyetek azért erősek a ti tisztetekben [cselekedjetek Isten joggyakorlata szerint, tudván, hogy ő megoltalmaz benneteket, amig így cselekesztek: ne féljetek azért a 'gonosz szolga-osztály' vagy a 'bűn embere' tagjaitól, akik körül járnak és
nektek ártani törekszenek] és Jehova mellette lesz az igazaknak.” — Krónika II. 19:11.
10 Ebből kitűnik, hogy a jövendölés akkor teljesedik, ha a „gonosz szolga“ és a „konkoly” összegyüjtetik és a „hű és bölcs szolgától” teljesen elválasztatik, abban az időben, amidőn Isten szervezetében a földön jobb állapotok következnek be — amint ez Ésaiás 60:17-ben van leírva —, amely időben Isten népe között a béke, jog és igazságosság túlsúlyba kell jusson és tényleg túlsúlyba is kerül s amely időben az Úr a királyság érdekeinek a földön növekedést ad és hű szolgáit megoltalmazza, védelmezi és megáldja. (Lásdd Az Őrtorony 1938 szeptemberi számát.)
11
A Királyok II. 3:1—27 feljegyzése Moábnak Izráel királya elleni pártütését tárja fel. Jósafát, Júda királya Izráel királyának a kérésére összegyűjtötte hadseregét az utóbbival együtt, hogy a lázadást leverjék, s úgy mutatkozik, hogy a Moábiták elleni harcba az Edomiták is be lettek vonva, mivel az Edomiták akkor alá voltak rendelve Júda királyának. Így vonultak ki harcra az Edomiták Júdával és Izráellel Moáb ellen, s ebben a Moábiták mélyen meg lettek alázva és megverettek. A Moábiták kétségkívül bosszút forraltak az őket mélyen megalázó vereségért, s mivel az Ammoniták a Moábitákkal közeli rokonok voltak, nyilván szinpatizáltak egymással. Arravonatkozólag, amit fentebb a tizenkilencedik részben említetteket illetőleg mondottunk, van
megírva a Krónika II. 20:1-ben: „Ezek után történt szintén.”. (Angol Biblia szerint) A „szintén” szó ezen a helyen valószínűleg Izráel, Júda és Edomnak a Moábiták elleni háborújára vonatkozik. A huszadik rész ez első verse továbbá így 'hangzik: „...eljöttek a Moáb fiai és Ammon fiai és velük mások is az ammoniták közül Jósafát ellen, hogy hadakozzanak vele.”
12 Ez az Íráshely azt mutatja, hogy az Ammoniták és Moábiták összeesküdtek, hogy Izráel királya ellen hadat viseljenek és megsemmisítsék. A Szentírás azt is feltárja, hogy a Moábitákon és Ammonitákon kívül mások is voltak, akik Izráel ellen vonultak, hogy Jósafátot és haderejét viadalra hívják ki. A Moábiták és Ammoniták Lót leszármazottai voltak a két leányától, s ezért ezek a népek „féltestvérek” voltak. Moáb a prófétai képben a „kereszténység” kereskedelmet űző nagytőkéjét és katonai köreit ábrázolta. Minden háborúban a kereskedelmi elem van előtérben s azért közelebbről érdekelve van. A Moábiták itt azt az elemet árnyékolták elő, amely bosszúból hódításból és üzleti érdekből háborút folytat és az ördög szervezetének egy részét képezi. A világháború folyamán, amelyben a kereskedelmi körök nagyon érdekelve voltak, az Ördög Jehova szövetséges népét a földön arra próbálta kényszeríteni, hogy a háborút támogassa s abban részt vegyen, s ezáltal az Istentől kapott kifejezett törvényt áthágja. Azonban az Ördög ebben a törekvésében vereséget szenvedett. A Sátán szervezetének katonai-vallásos körei nagy haragra gerjedtek, mivel Isten szövetséges népe vonakodott a saját soraiból a háborús szolgálatra toborozni. Sátán és csatlósai pedig kinyilvánították bosszúságukat, amennyiben isten népe közül egyeseket bezártak és a bizonyságtevő tevékenységet az egész „kereszténységben” akadályozták. Amidőn a háború véget ért, Jehova Krisztus Jézus által kiszabadította népét abból a korlátozásból és fogságból, s ez az Ördög és csatlósai számára igazi vereséget jelentett s ez ebben a jövendölésben a Moábitáknak a Kir. II. 3:1—27-ben vázolt csatában elszenvedett vereségben van előárnyékolva, amidőn Izráel és Jósafát háborút folytatott ellenük.
13
Az itt említett felkelés idején a hűtlen izraeliták Jórám alatt voltak megszervezve. Ebben a háborúban az Edomiták a Moábiták ellen és Jósafát, Júda királya mellett harcoltak. Hasonlóképpen voltak a világháború alatt emberek, akik lelkiismereti okokból a háború ellen léptek fel és bizonyos mértékben Jehova Isten népe mellett állottak, amennyiben ellene állottak a kereskedelem-militarista hatalomnak, amely őket a háborúba akarta kényszeríteni. Ezek az emberek azonban később szimpatizáltak a militarista-kereskedelmi hatalommal és Jehova tanúi ellen fordultak. Az edomiták ezt az elemet árnyékolták elő s azért, e helyen a „gonosz szolga” és a „bűn embere“-osztályát szemléltetik, amelyek közé az úgynevezett „keresztény vallásosokodók” is tartoznak. A világháború vége óta az újabbkori Moábiták Isten népe által még egy lesujtóbb vereséget szenvedtek. Ebben az összefüggésben hadd utaljunk itt az 1935 június 3-án Washington D. C.-ben megtartott nyilvános gyűlésre, amidőn nyilvánosan fel lett tárva, hogy a magukat teljesen Jehova Istennek és Királyának szenteltek a gyermekeiket sem nem taníthatnák, sem nem tanítanák a zászlótisztelgés gyakorlására, mert ha ezt cselekednék, az oltalmat, üdvösséget és tisztességet Jehova Istenen kívül másnak tulajdonítanák, ami a Jehova Isten által népének adott kifejezett parancs megsértését jelentené. Ez nagyon megszurta az ördög szervezetének kereskedelem-politikai elemét. Röviddel azután a Jehova tanúi gyermekei, — akik az Úrnak az Igéjében lefektetett parancsai szerint cselekedtek —, vonakodtak alávetni magukat a kényszerítőit zászló-tisztelgés vallásos ceremóniájának, s ez jobban felpiszkálta az Úr szervezete ellenfeleinek az ellenségeskedését. Ugyanezen a washingtoni nagygyűlésen ki lett mutatva, hogy a Jonadábok, a „nagy sokaság” helyesen véve a zászlótisztelgést szintén nem gyakorolhatják, hanem tel-
181
jesen és egyedül Jehovának és Királyának kell engedelmeskedniük. 1927 óta különösen vonakodtak Jehova tanúi azonkívül magukat megfélemlíteni és akadályozni hagyni oly törvényekkel, amelyeket kiadtak és alkalmazni próbáltak a Királyról és királyságáról szóló bizonyságtevés megakadályozására. Azóta Sátán látható szervezete minden alkotórésze üldözi Jehova tanúit, az Isten törvénye iránt tanúsított hűségük miatt, mindazáltál amellett a militarista-kereskedelmi és különösen a politikai elem ebben egészen az első sorban működött, míg az ultravallásoskodók az üzérkedéseiket a velük szövetségben álló Sátán képviselői mögött megbújva végzik.
14
Az Ammoniták, a Moábiták féltestvérei szintén közreműködtek a Jósafát elleni összeesküvő akcióban. Az Ammoniták a Sátán szervezetének a hazafias, nacionalista politikusokként ismert elemét szemléltették, akik a Sátán politikai szervezetét nemecsupán támogatják, hanem tevékenyen közreműködnek, ami különösen a náciknál, fasisztáknál és más radikális politikusoknál látható világosan, akik a római kat. hierarchia üldöző munkáját keresztül viszik. Az „Ammon" név jelentése „belső tenyésztés által létrehozva". A nácipolitikusok szélsőségesek és fanatikus „belső tenyésztés"- vagy faji tisztaság-védők, amennyiben azzal kérkednek, amit ők „tiszta ária vérűnek" neveznek, amelyben a legcsekélyebb zsidó vér sem csörgedezik, hogy azt 'beszennyezné'. Az Ammoniták tehát ezt a szélsőséges, radikális politikai elemet szemléltetik, amelyeknek a nácik és fasiszták nagyon találó példái. Azt a tényállást, hogy Jehova az ókori zsidókat kiválasztott népévé tette, a nácik ürügyül használják Jehova tanúi üldözésére, mivel ezek kijelentik, hogy Jehova az egyedül igaz és mindenható Isten. A politikai Németországban a régi német hősök és monda-istenségek képezik az imádat és tisztelet tárgyát s azokat is hitük feladására és az ördögvalláshoz való csatlakozásra próbálják kényszeríteni, akik Jehova Isten és Krisztus Jézusban vetett hitet tanúsítanak. A Jehova Isten népe elleni támadásukban az újabbkori Ammoniták a Sátán szervezete minden más részével összeköttetésben van, de különösen a római kat. hierarchiával. Így tárja fel a jövendölés Sátán szervezetének az elemeit, amelyek Isten és királysága ellen vannak.
15
1914 és különösen 1918 óta Jehova hű tanúi felismerték, hogy Isten 1914-ben királyát a trónra ültette. Ezért kihirdették, hogy a nemzeteknek az Ördög vezetése alatt álló uralma végetért és az Isten és Krisztus Jézus országa elérkezett, s így Isten parancsainak engedelmeskedvén, szilárdan kitartottak Jehovának a világ országai feletti büntető ítélete proklamálásában. Így az Úr képviselőiként működvén, - ’a királyokat láncra fűzték, főembereiket (a nyeregben ülő vallás-politikai tömegeket) pedig vas bilincsekbe'. (149. zsoltár 8, 9) Ez a kötelező befolyás nagyon akadályozta a vallásos, kereskedelmi és politikai zsarolókat vagy hiszékenykerítőket a munkájuk kivitelében, s ezért a római kat. hierárchia társaság ravasz tanácsára a Sátán szervezete minden része szövetségre lépett és megkísérelik, hogy megszabaduljanak ettől az említett befolyásától. Ezt Jehova prófétájának a szavai a következőképpen vázolja: „Szaggassuk le bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!" (2 zsoltár 3) Jehova tanúi kizárólag egyedül lépnek fel Jehova Isten és Krisztus alatti királysága mellett és minden mással szemben vakok. Ezért teljesen megtagadják, politikusoknak „üdvösséget" kiáltani, zászlókat tisztelni és embereknek hódolni, s ez, valamint a nemzetek ligája vagy a Népszövetséggel szembeni fellépésük és a rom. kat. hierárchiának a világ uralmára való törekvésének a leleplezése a Sátán szervezete minden részét felbőszítette. Azért szimpatizálnak együtt, a Sátán szervezetének minden hatalmi csoportjai — vagyis a kereskedelem, politika és vallás — a Jehova tanai elleni törekvésükben és ellenségeskedésükben, és szövetkeznek azok üldözésére, akik az Urat képviselik a földön. Az Úr kegyelme folytán Je-
hova tanúi 1928 óta azt is világosan felismerték, hogy a „felső hatalmak“ (Róma 13:1) nem e világ uralkodó elemeiből állanak, amint azt állították, hanem Jehova Isten és Krisztus Jézus a „felső hatalmak“, s mivel a hű szolgái ezt a nagy igazságot nyilvánosan kihirdetik, összeesküsznek Sátán szervezete és annak elemei Jehova tanúi üldözésére és megsemmisítésére.
16
A Krónika II. 20:1 fentemlített idézetében a következő szavak is olvashatók: „Velük együtt a Meuniták." (Elberfeldi ford. szerint) Az itt használt menuita szó jelentése „lakások" és Maan lakosaira vonatkozik. Amint az a Krónika II. 26:7-ből kitűnik, ezek a Seir hegység közelében laktak az arab félszigeten vagy azzal összeköttetésben állottak. A Seir hegység keleti oldalán azon a vidéken még a mai napig is létezik a Maan nevű város. A Menuiták kétségkívül azonosak voltak a „Seir hegyének a lakosaival". (Krón. II. 20:22, 23) Hogy direkt Ézsaú leszármazottai voltak vagy sem? Mindenesetre szoros összeköttetésben állottak az Ézsauitákkal vagy Edomitákkal. Ézsau „elment más országba az ő atyjafia, Jákob színe elől," Letelepedett tehát Ézsaú a Seir hegyén. Ézsaú pedig az Edóm." (Mózes I. 36:6—8) Amiképpen cselekedett az Ézsaú fiaival, akik Seir hegyén laknak, amikor kiveszté előlük a Horeusokat, hogy bírják azoknak örökségét, és lakjanak azok helyén mind e mai napig." (Mózes V. 2:22) A Menuiták a Seir hegyén lakozók egy részét kellett kitegyék, akik következetesen az Edomitáknak voltak alárendelve. A Meuniták azért a Sátán szervezete vallásos szárnyával összeköttetésben állókat szemléltették, amely utóbbiakat különösen a Seir hegyén lakozók árnyékolták elő. Ezek ördögimádók vagy vallásoskodók voltak, mint az Edomiták. A Meuniták már ezen a területen laktak, mielőtt az Edomiták odajöttek. Éppígy a pogány ördögimádók vagy vallásoskodók is már azon a területen tartózkodtak, amely most a „kereszténység" néven ismert, mielőtt a pápai ördögi vallásoskodók, a római kat. hierárchia felszínre került volna. A pápai Róma tulajdonképpen a pogány Rómának a folytatása, mind a kettő az ördögvallást űzték. Éppenúgy, amint meunim „lakásokat" jelent s Maan lakosaira vonatkozik, aképpen állítja a római katolikus hierárchia, hogy Isten lakóhelyén, az egyházban áll és Isten helyettese vagy kizárólagos képviselője a földön. Azért ezek az Ammonnal és Moábbal a felkelésben szövetségben állók kétségkívül a vallásos elemre, főképpen pedig a római katolikus hierárchiára vonatkozik, amely ez ördögi tömegben vezető szerepet játszik. Ezek az egyesült csoportok azok; amelyek ma azok ellen esküdtek, akik Isten és Királya oldalán állanak s akiket elpusztítani törekszenek.
17 Ezsdrás és Nehémiás is megemlítenek egyeseket e meuniták közül, akik eljöttek, hogy templomi Nethinimek vagy segítők legyenek. Így ma is vannak többen, akik egykor vallásoskodók voltak és a lakásuk a
római kat. hierarchiánál vagy más vallásosokodóknál volt, abból kimenekültek, Isten népe tagjaivá lettek és mint segítők Isten népéhez csatlakoztak. Ebből láthatjuk, hogy egyesek a „nagy sokaság" közül egykor vallásoskodók voltak vagy a vallásos tömeghez tartoztak, most pedig Isten népévé és a templomban segítők lesznek. (Ezsdrás 2:43—50; Nehémiás 7:46-52) A Seir hegye, amely az ördögvallást és a vallásoskodókat szemlélteti, a Szentírás tanúsága szerint el kell pusztuljon: „A mint te örültél Izráel háza örökségén azért, hogy elpusztult, úgy cselekszem veled; pusztává légy Seir hegye és mind egészen Edóm, és megtudják, hogy én vagyok Jehova!" — Ezékiel 35:15.
18
A fentebb vázolt militarista elem vagy az egyesült háborús tömeg, akik összeesküdtek a Jósafát elleni harcra, a Jordántól és a Holttengertől keletre s az Araba a Holttenger [pusztasikja] alatti vidékről jött fel. Mivel Jeruzsálem és Júda a Jordán és a Holttenger nyugati oldalán feküdt, a Moáb, Ammon és a Seir hegy [Meuniták] hadereje a Holttenger déli végén körül s annak nyugati partján vagy a partvidékén felfelé En-
182
gödi felé kellett meneteljenek, s ez nyilvánvalóan annak az útnak látszik, amelyen felvonultak. Erről szövetséges összeesküvő tömegről van megírva, hogy felvonultak „Jósafát ellen, hogy hadakozzanak vele". Jósafát Jehova felkent királya volt Isten szövetséges népe felett Jeruzsálemben s ezért találóan szemléltette Isten most földön élő népének a parancsolóját és uralkodóját. Nagyon találóan alkalmazható erre a zsoltáros következő prófétai szavai: „Miért dühösködnek a pogányok [nemzetek], és gondolnak hiábavalóságot a népek? A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak Jehova ellen és az ő felkentje ellen: 'Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!" (2. zsoltár 1—3) Ezek a prófétai szavak most kétségkívül arra vonatkoznak, amit az ellenség Isten felkent Királya és annak királyi népe ellen beszél.
19 „Jósafát“ jelentése „Jehova ítélt“, vagyis igazolt.
(McClintock and Strong) Következetesen Jósafát Krisztus Jézust szemléltette, Jehova felkentjét, aki 1914 óta a trónon ül, a királyi hivatalába iktattatott s aki Jehova nevét igazolja. Erről a Jósafátról van megírva, hogy „...Jósafát ... teljes szívvel kereste Jehovát". őt követte a hűtlen Akházia, akit Jéhú megölt. (Krónika II. 22:9) Az előbb mondottak képesítenek bennünket megállapítani az egyesült ellenséget, amely összeesküvést szőtt Isten felkent népének a megsemmisítésére, s ezt éppen ezért tárjuk fel itten.
20 A Krónika II. könyve huszadik részének a jövendölése az összefüggésében vizsgálva, azt mutatja, hogy
a „Jehova napjára“ vonatkozik s az a Jehova napján teljesedik, amidőn Jehova a maga nevét igazolja. A fentemlített egyesült haderő, amely Jósafát királyt kihívta a harcra, Sátán szervezetének mostani egyesült haderőit szemléltette, amely az Úr ellen és az őt képviselő felkent népe ellen a földön vonul fel. Moábot a Júda és Izráel királyaitól elszenvedett lesújtó vereség mélyen megalázta. Moáb és a szövetséges összeesküvő társai látták azt a jólétet, amelyet a hű Jósafát által kormányzott ország népe élvezett, megkívánták az ottan látottakat és megkísérelték azt a maguk számára megszerezni. Hasonlóképpen kívánta meg Góg és gonosz haderői a világ feletti uralmat, amely most Krisztus Jézus alatt áll s amely ez igazságos Király uralma alatt virágzani fog. A kapzsiság e szelleme hajtotta Moáb népét és szövetségeseit Jósafát ellen és azon város ellen, ahova Jehova a nevét helyezte, még pedig az Ördög, a nagy kapzsi ültette ama helytelen szellemet az összeesküvők szívébe. Éppenígy ma is: az Ördög a kapzsiság és gyűlölet szellemével töltötte el a képviselőit a földön és egyesíti őket Jehova szervezete ellen, ahova Jehova a nevét helyezte s amely fölött most Krisztus Jézus, a Király uralkodik. Ily módon állapítja meg Jehova ebben a prófétai képben véglegesen, hogy ma ki az ellenség.
21
Jósafát megőrizte Jehova előtti tisztaságát, s Jehova azért gondoskodott az ellenségtől való megszabadításáról. E célból kellett felsorakoztassa Jehova az összeesküvőket Jósafát és Jeruzsálem elleni felvonulásukban, s ezt meg is tette. Ez továbbá azt bizonyítja, hogy Jehova gondoskodik a népe oltalmáról és az ellenséget oly helyzetbe kényszeríti, amely azt a romlásba viszi. Kétségkívül oly harcmozdulatokat végeztet most Jehova az ellenséges haderőkkel és oly helyzetbe kényszeríti őket, amelyből az Úr felkenteit megtámadják. Az események és állapotok most a felkenteknek alkalmat szolgáltatnak, hogy az Isten iránti ragaszkodásukat, és tisztaságukat bebizonyíthassák, s akik Isten szövetséges népe közül bebizonyítják Isten iránti tisztaságukat, megfelelő és jó okot és alkalmat szolgáltatnak Istennek, hogy a népe ellen felvonuló ellenséges haderőket megsemmisítse.
22
Egy régebbi hasonló példáról a Józsué 11:20-ban van feljegyezve: „Mert Jehovától volt az, hogy megkeményitvén szíveiket, haddal menjenek Izráel ellen, hogy eltörölje őket; hogy ne legyen nékik irgalom, hanem hogy elpusztítsa őket, amint megparancsolta Je-
hova Mózesnek.“ (Lásdd Zakariás 14:1—3-at is arra-vonatkozólag, amit Jehova a Sátán bandájával cselekedett, valamint Ezékiel 38 és Jelenések 10:13—16.) Jehova a maga alkalmas idejében és a maga módján gondoskodik a népéről, s mivel ezt most felkent népével ismerteti, ennek szilárd reménységet és bátorságot kölcsönöz a szolgálatában való előretörésre.
23 Az ellenség kétségkívül azt gondolta, hogy Jósafátot a támadás által nagyon meglepi, de az Úr Isten megakadályozta őt ebben: „Eljöttek pedig a hírmondók és megmondották Jósafátnak, mondván: A tenger túlsó részéről nagy sokaság jön ellened Siriából, és már Haséson Tamárban vannak; ez az Engedi." — Krónika II. 20:2.
24 Mivel Jósafát így értesítve lett, elegendő ideje volt a támadásra előkeszülni. Éppígy tud Krisztus Jézus előre a Sátán haderői támadásáról, amelyet az armageddoni csatában Isten népe ellen intéznek, és az Úr Jézus az angyalai által közvetíti ezt a figyelmeztetést a most földön élő hű népének, s ez a figyelmeztetés továbbítva van a társaikhoz is. A próféta a közelgő támadásról írja, amidőn Góg, Sátán hadvezére a haderőit Jehova felkentei ellen vezeti: „És lészen azon a napon, amely napon Góg eljő Izráel földje ellen, ezt mondja Jehova Isten, felszáll haragom orromban.“ — Ezékiel 38:18.
25 Jehova most előre figyelmezteti hű népét a közelgő támadásra, s ezt azáltal teszi, hogy Krisztus Jézus által a templomban feltárja a templom-sereg előtt ezeket az igazságokat, s általuk másokat is felvilágosit a jövendölések értelmére. Az Úr figyelmeztetését a földön a hű hírnökei és szolgái által hirdetteti, s ezek megszívlelik ezt. A félénkek és közömbösek, valamint a „gonosz szolga“ azonban — noha egy bizonyos mértékben a Szentírásban ismerősek — nem szólnak semmit, hogy legalább a jóakaratú embereket figyelmeztessék; mert attól félnek, hogy az ellenség megharagszik a leleplezése miatt, valamint attól is félnek, hogy ők, a közömbösek, a „gonosz szolga" és a félénkek a saját
kárukra rossz hírbe kerülnek.
26
Jósafátnak mondotta a hozzá jövő hű hírnök: „Egy nagy sokaság jön ellened." Ma az Ördög egész szervezte döntő támadásra készül Isten népe ellen, amely most Krisztus Jézus, a Király parancsnoksága alatt áll. A közvetlenül a Góg, az Ördög hadvezére parancsnoksága alatt álló ellenség, amelynek a soraiban egy egész sereg démon és Sátán összes földi képviselői vannak, a kereskedelmi, politikai és vallásos elemek, a „gonosz szolga“-osztály és mások, együtt vonulnak fel most mint egy hatalmas tömeg, elhatározván azok megsemmisítését, akik Jehovát szolgálják. Erről az istentelen tömegről van megírva: „És eljössz helyedről, a messze északról te és sok nép veled, lovonülők mindnyájan, nagy sokaság és hatalmas sereg. És feljössz az én népem, Izráel ellen, mint a felleg, hogy beborítsd a földet, az utolsó időkben lészen ez, és hozlak téged az én földemre, hogy a pogányok [nemzetek] megismerjenek engem, mikor megszentelem magamat rajtad az ő szemük láttára, Góg!“ (Ezékiel 38:15, 16) Egy másik prófétája útján is leírja Jehova a harc e napját. (Jóel 3:9—14) E napot vázolván, mondja az Úr: „És látám, hogy a fenevad és a föld királyai és az ő seregeik egybegyűltek, hogy hadakozzanak az ellen, aki a lovon ül és az ő serege ellen. És megfogatott a fenevad és vele együtt a hamis próféta, aki a csodákat tette ő előtte, amelyekkel elhitette azokat, akik a fenevad bélyegét felvették s akik imádták annak képét: ők ketten elevenen a kénkővel égő tüzes tóba vettettek." — Jelenések 19:19, 20.
27 Annak bizonyítékául, hogy a hatalmas, a Jeruzsálem ellen felvonuló sereg nem Isten népéhez tartozott, hanem ezek az Úr összeesküdt ellenségei voltak, mondja a Jósafátnak eljuttatott jelentésről szóló feljegyzés: Egy nagy tömeg jön „a tenger túlsó oldaláról“, ahol az istenellenes lakosok tartózkodtak. Az Elberfeldi, Luther es Károli-fordítás szerint „Szíriából, de a Schatcher-fordításban ezt olvassuk: „Edomból". A feljegyzés egyetlen helye sem mondja, hogy Szíriáink lettek volna
183
az előképes Jeruzsálem ellen felvonuló ellenséges haderőben. A Jósafáthoz jövő hírnök jelentette, hogy az ellenség már „Haséson-Tamárban van, ez az Engédi”. Ez Júda területéhez tartozott. Ebből kitűnik, hogy az ellenség egy pontot Jeruzsálemtől körül-belül harminc mérföldre ért el, egy pontot, amely körül-belül a Holt tenger nyugati síkságának vagy partjának a közepén feküdt, a Júdabeliek területén. Ez sok szőlőhegy helyén volt. „Haséson-Tamár“ jelentése „pálma-osztály”. „Engédi” jelentése vizek „forrása”, ahol sok szőlőhegyek voltak. Az egyesült ellenség tehát benyomult a Júda földjére (ami az ellenjelképben Jehova népének a helyét jelenti] és birtokába vette a pálmafákat, a forrásokat és a szőlőhegyeket. Az Ördög haderői ma benyomultak Isten hű földi tanúi tevékenységének a területére és letaposták ezt a területet. Ezek Isten szolgái közül egyeseket [a pálmafák által előárnyékolva] és a munkájuk gyümölcsét (92. zsoltár 13) hatalmukba kerítették és elzárták a víz forrásait, illetve az igazság folyását Isten népétől és az igazságkeresőktől. Feltűnő példákat láthatunk ma erről Németországban, Olaszországban, Trinidadban, Észak- és Délrhodéziában és föld más tájain. Az egyesült ellenség azok, ellen vonul fel, akik pálmaágakat tartanak — a Jonadábosztály ellen —, amely pálmaágakat az elismerésük jeléül és Jehova és felkent Királya tiszteletére lengetnek, s az ellenség mindent elkövet, hogy a Jonadábokat elfordítsa az igazságtól s a vízforrások által előárnyékolt igazság áradatát és életfenntartójukat, illetve Isten Igéjét megsemmisítse.
28
Az ellenség közeledésének a hire természetesen nagy izgalmat és aggodalmat kellett keltsen Jósafátnál és a vele szoros összeköttetésben lévőknél. A prófétai kép e részének a beteljesedése különösen az Úr felkenteire vonatkozik, akik most a földön vannak, de azokra is vonatkozik, akik Istenbe és Krisztus Jézusba vetett bizalommal az Úr szervezetébe menekültek. Amidőn Jósafát tudomást szerzett a támadás híréről, utat és módot keresett a rohammal való szembeszállásra. „Megfélemlék azért Jósafát, és Jehovát kezdte keresni, és egész Júda országában böjtöt hirdetett.” — Krónika II. 20:3.
29 „A Jehova félelme feje [kezdete] a bölcsességnek; a bölcsességet és a tanítást a bolondok megutálják.” (Példab. 1:7) Isten népe értesítést és értelmet nyert arravonatkozólag, hogy a mennyben egy háború zajlott le s az ellenség most Isten szervezetének a földi része ellen vonul fel, s ez félelmet kellett keltsen bennük, ami meg is történt, de ez arra indította a hűségeseket, hogy értelmet szerezzenek az Úr szájából. Amidőn aztán így felvilágosításra és értelemre törekedtek, az Úr értelmet nyújtott nekik a mennyei háború lefolyásáról és a királyság kezdetéről, mire a Watch Tower 1925 márciusi számában leközöltetett „A nemzet születése” című cikk. Ez a cikk egy 'valódi izgalmat vagy megrázkódtatást idézett elő Isten hitvalló népe soraiban, a hűségeseket tevékenységre késztette, s az ellenkezőket is arra indította, hogy kinyilvánítsák magukat. Abban a cikkben az Úr kimutatta népe előtt Sátán szövetséges haderőit és kinyilatkoztatta előttünk, hogy ezek most felvonulóban vannak az Úr szolgái elleni támadásra és el vannak határozva, hogy mindenkit megsemmisítenek, akikre az Úr Jézus a bizonyságát bízta, azt a népet, amely Isten parancsait megtartja. Először is nyilván válóvá lett, hogy biztosan egy valóságos hadakozáson kell keresztül menjen. (Jel. 12:17) Abban a cikkben a következő magyarázat jelent meg: „Ne essetek abba a hibába, hogy ezt a háborút egy könnyű vagy jelentéktelen ügyként kezeljétek. Sátán minden elgondolható módszert megragad, hogy Sion maradékát megsemmisítse. .. A harc folyamatban van a legvégsőbb határig.” így világosította fel az Úr a népét a földön az ellenség egyesült, törekvéseit illetőleg, amely Sátán vezetése alatt mindenkit meg akar semmisíteni, aki az Úr oldalán áll. Sátán akkor megpróbálta megakadályozni a nemzet születéséről szóló cikk megjelenését, ami azonban nem sikerült neki. Ennek a cikknek a megjele-
nése a kezdete volt a Jehova neve igazolására vonatkozó nagy vitakérdés feltárására, amelynek most el kell dőlnie. Jehova népe felismerte, hogy Jehova Isten a Királyát a trónjára ültette s most a Legfelségesebb nevének igazoltatnia kell, s hogy ez egy valóságos háborúhoz kell vezessen. A hűségesek félték Istent és a szükséges elővigyázattal jártak el, mindazáltal azzal a szilárd elhatározással, hogy Isten akaratát cselekszik és Istenbe vetik bizodalmúkat, és ő belé vetették minden reménységüket s ezt teszik most is.
30
A Sión földi maradékának tagjai a Jehova ábrázatát és vezetését keresték. Meglátták, hogy hogyan nyomul az ellenség az Istentől nékik adott tevékenységi területre, s Jehova népe teljesen az Úr szolgálatára szentelte magát, amennyiben házanként bizonyságot tett, s a harc attól kezdve mind hevesebb kezdett lenni. „A nemzet születése.” című cikk megjelenése után 1925 augusztusában ki lett adva a „hét utolsó csapás” negyedik „pohara". A jövendölés kinyilatkoztatta, aminek következnie kellett, s az események megmutatják, a ami most e jövendölés beteljesedéseként valóban bekövetkezett. „A negyedik angyal is trombitált, és megveretett a napnak harmad része [ami elhomályosította az ellenjelképes Moábiták, Ammoniták és Meuniták fényességét] és a holdnak harmadrésze és a csillagok harmadrésze; hogy meghomályosodjék azoknak [a Moábiták, Ammoniták és Meuniták] harmadrésze, és a nap az ő harmadrészében ne fényljék, és az éjszaka hasonlókép pen. És láték és hallók az ég közepette egy angyalt repülni, aki ezt mondja nagy szóval: Jaj, jaj, jaj a föld [Sátán szervezete egész látható része] lakosainak [Moáb, Ammon és a Seir hegye] a három angyal trombitájának többi szavai miatt, akik még trombitálni fognak!” - Jelenések 8:12, 13.
31 Azután az Igazság és Sátán képviselői között a harc mind hevesebb lett. Az Isten, hárfája című ártatlan könyv lett terjesztve az Írástanulnányokkal együtt, ez azonban majdnem semmi ellenségeskedést nem idézett elő. 1926 tavaszán azonban ki lett adva a Szabadulás könyv, amely határozottan és nyomatékosan feltárta, hogy a két ellenséges szervezet között egy végütközet fog lezajlani s ez Armageddonban lesz megvíva, ez pedig az ellenséget rendkívül megharagította. Az egész földön mindenütt, ahol Isten népe az igazság üzenetét hirdette, kezdett a harc fokozódni. 1926-ban Németországban Jehova 897 tanúját tartoztatták le, mivel az evangéliumot hirdették, s az üldözés Németországban attól kezdve fokozódott. A házankénti bizonyságtevevő munka — különösen vasárnaponként — a hűségesek által 1926 óta felvétetett és szorgalmasan végeztetett. A németországi Jehova tanúi letartóztatottjainak száma 1927-ben 1169-re emelkedett. 1928-ban a letartóztatások Németországban mégjobban fokozódtak, és ugyanebben az évben megkezdődött Jehova tanúinak az üldözése és letartóztatása New Jersey-ben és az Egyesült Államok más vidékein is. Nagyon széles területen támadást kezdett az ellenség Jehova tanúi ellen, mégpedig röviddel a ’két nagy jelnek az égben' való megjelenése után, amelyek azt megelőzőleg az Őrtoronyban, ismertetve lettek, s ez a két jel Jehova szervezete és Sátán szervezete. A Watch Tower 1926 január 1-i számában megjelenő „Ki fogja Jehovát tisztelni?” című cikkben hangsúlyozva lett az a tényállás, hogy Jehova Istennek egy nagy hadereje van, amely Sátán szervezete ellen harcolni fog és azt megsemmisíti, s hogy Jehova Istennek feltett szándéka, hogy nevet szerez magának. Isten népe kezdett felvilágosodni és nagyobb tevékenységre lett buzdítva mint valaha. ‘ Röviddel azután következett a londoni rezolució „A világ uralkodóinak való bizonyságtevés“-címmel, amely nyílt hadüzenetet jelentett az ellenséges szervezetnek, különösen pedig a „fenevad királyiszékének". — Jelenések 16:10, 11.
32 Jehova tanúi megkezdték a királyság üzenetének rádión való hirdetését, s ez felingerelte az ellenséget, mire erélyesen a rádió használata ellen lépett fel. Az Isten népe és a rádiótevékenység elleni harc az ellenség részéről azután Washington, D. C.-be vonult, s ez a vita
184
megnyitotta az utat Jehova tanúi számára és lehetővé tette nekik, hogy a National-Broadcasting-Company [Nemzeti rádió-társaság] rádióhálózatát Isten üzenetének a torontói (Kanada) kongresszusáról való közvetítésére használják. Ebben a rádióelőadásban a Sátán szervezetének egyesült elemei világosan le lettek leplezve. Ez az üzenet az ellenjelképes Moábitákat, Ammoniákat és Moábitákat vagy a Seir hegyi vallásoskodókat annyira haragra gerjesztette, hogy ettől kezdve a National Broadcasting Company szerelvényének a használatát Jehova tanúitól egyszer és mindenkorra megtagadták. A harc hevesebbé lett, és Jehova tanúi mégjobban igyekeztek a bizonyságtevő munkát a rádió útján fejleszteni. Amerikában, Kanadában és más helyeken rádióleadókat építettek és azokat felhasználták. 1928-ban a kanadai kormány megtagadta a Jehova tanúi tulajdonát képező rádióleadók engedélyének a megújítását. A Jehova tanúi elleni támadás mindjobban kiterjedt, ami őket nagyobb istenfelelemre indította, mély aggodalommal töltötte el és arra késztette, hogy az Úr ábrázatát és vezetését keressék.
33
Ezen a ponton Jósafát Isten népének a földi tevékenységét árnyékolta elő. Amint a prófétai kép mondja: „Jehovát kezdte keresni és egész Júda országában böjtöt hirdetett.“ (Krón. II. 20:3). Ezt nem lehet arra magyarázni, hogy Jehova tanúi az ellenség részvétét kereste volna, hanem ez azt jelenti, hogy az Isten akaratának a jobb megértését keresték, mivel tudni szerették volna, hogy mit kell tenniük. „Böjtöl“ szószerint „a szájat betakarni“, jelent. „Pedig én az ő betegségükben gyászba öltöztem, böjttel gyötörtem lelkemet, imádságom keblemre vissza-vissza szállt.“ (35. zsoltár 13) „Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt meg engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám. Ha sírok és böjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik. Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.“ (69. zsoltár 13) "Térdeim tántorognak a böjtöléstől, és testem lesoványodott. Sőt gyalázatossá lettem előttük; ha látnak engem, fejüket csóválják.“ (109, zsoltár 24, 25) Ha Isten népét veszély fenyegeti, Isten azt akarja, hogy ily módon az ő ábrázatát keresse. „De még most is így szól Jehova: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; böjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is. És szíveteket szaggassátok meg ne ruháitokat, úgy térjetek meg Jehovához, a ti Istenetekhez: mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt. Fújjatok kürtöt a Sionon, szenteljetek böjtöt, hirdessetek gyűlést! Akkor buzgó lesz Jehova szeretete az ő földe iránt, és kegyelmez az ő népének.“ (Jóel 2:12, 13, 15, 18) „Menj el és gyűjts egybe minden zsidót, aki Susánban találtatik, bőjtöljetek érettem és ne egyetek és ne igyatok három napig se éjjel se nappal én is és leányaim így böjtölünk és eképpen megyek be a királyhoz, noha törvény ellenére; ha azután elveszek, hát elveszek!“ (Eszter 4:16) Így nyújtott az Úr figyelemreméltó példákat népe vezetésére a mostani nyomorúságos időre.
34 A böjtölés célja önmegtartóztatás oly dolgokban, ami az embernek szórakozást jelentene, hogy utat és módot találhasson Isten szolgálatára és még alaposabb és hatékonyabb megismerésére. (Ésaiás 58:13) A böjtöléssel nem azt a célt kell követni, hogy az emberek tetszését vagy részvétét megnyerjük. (Máté 6:16—18). Ennek nem az a célja, hogy valaki, nagyon jónak és jámbornak tűnjék fel vagy a fejét káka módra lecsüggessze hogy mások részvétét felkeltse (Ésaiás 58:5), hanem éppen ellenkezőleg azt jelenti, hogy bátran síkra szálljon az Úr mellett, — akármilyen gyalázatot is zúdítsanak Isten szolgáira —, és magát s önmagától mindent megtagadjon, ami az Úr rávonatkózó akaratának a helyes megértésében akadályozhatná. Ez az önmegtagadás útja testi szenvedésekkel, amelyeket mások nem szükséges, hogy lássanak. Az Úr iránti hű odaadás miatt hoz ez az út gyalázatot minden egyesre az ellenség részéről. Ez jelenti, hogy az ember magát a világ-
előtt semmivé tegye, teljesen meghajoljon Isten hatalmas keze alatt s ezt örömmel tegye, amennyiben magát nyíltan a Legfelségesebb hírnökeként és szolgájaként ismerteti.
35
A feljegyzés szerint a böjt „egész Júda országában ki lett hirdetve. A beteljesedésnél ez azt jelenti, hogy mindazok, akik a világból Jehova neve számára kiválasztattak, elhívattak, hogy tagadják meg önmagukat és nagyobb figyelmet szenteljenek a Jehova Isten „szolgálatának. Erre a tényállásra vannak figyelmeztetve az Úrtól a templomban, aki az őt képviselő földi szervezete által cselekszik. Ezzel összhangban hívta fel a Watch Tower 1926 május 1-i száma a figyelmet az úgynevezett, „jellemfejlesztés“ csalóka voltára. Kimutatta, hogy ha valaki magát, teljesen Istennek szentelte és szövetségben áll Isten akaratának a cselekvésére, ennek megfelelően - amint az Úr megparancsolta — szorgalmasan és komolyan Isten szolgálatához kell lásson és így kell megtartsa az Istennel kötött szövetségét, ahelyett, hogy magára vállalná önmagának a tökéletessé, és jámborrá való tételét. A maradék tagjai felismerték azután, hogy mennyire fontos a Jehovával kötött szövetségük megtartása s hogy tevékenyen, serényen és szorgalmasan részt vegyenek a királyság üzenetének a hirdetésében. Ettől kezdve az Úr nagyobb szolgálati alkalmakat nyújtott népének, s az összes hűségesek a királyság üzenetének a hirdetőivé lettek.
36
Amidőn aztán a bizonyságtevő munka gyarapodott és Jehova tanúi bátran és örömmel hozzáláttak a szövetségükkel kapcsolatos kötelességek teljesítéséhez, az ellenség részéről fenyegető veszély szemmel láthatóbbá lett. A „római katolikus tekintély-hierarchia“, amely a valóságban egy kereskedelempolitikai szervezet, s amely a vallás leple alatt működik, aktívabban hozzá látott Isten hű tanúinak a támadásához és üldözésükre más erőket is igénybe vett. 1929-ben a pápa és Mussolini, Olaszország fanatikus politikai uralkodója szövetséget kötöttek és a Pápa visszanyerte időleges uralmát a nemzetek között. Azután az Úr szervezete kiadta az Élet című könyvet, amely a tizenkettedik fejezetben a Jehova nevének az igazolására hívta fel a figyelmet. Ezután következett a Jövendölés című könyv kiadása, amely világosan feltárja, hogy a Jehova nevének az igazolása a legkiemelkedőbb vitakérdést képezi, amelyet most egyszer és mindenkorra el kell dönteni. A nácik, illetve Németországnak Isten- és királyságellenes társasága azután még szigorúbban hozzá látott Jehova tanúinak az üldözéséhez s őket ebben különösen a „római katolikus tekintély-hierárchia" s az általuk képviselt kereskedelmi érdekcsoportok támogatták, ösztönözték, tanácsolták és vezették. Júda egyesült ellenségeihez hasonlóan, kezdték meg ekkor Sátán szervezetének az egyesült elemei a támadásra való felvonulást Istennek Armageddonhoz, a ’seregtérhez' összegyűjtött népe ellen. Jehova Krisztus Jézus, legfőbb megbízottja útján ugyanekkor folytatta az ellenséget oly állásba kényszeríteni, amint azt akarta, s ugyanakkor felvilágosította a népét, hogy a végharc napja nagyon közel van. Ezek a dolgok már régen ki lettek mutatva a prófétai képben s a mi oktatásunkra jegyeztettek fel. Isten bejelentett szándékát képezi, hogy most megsokasítsa a népe tagjainak az ismeretét és megerősítse reménységüket, amennyiben megérteti velük az ellenséges támadás végleges kimenetelét. Az itt vizsgálat tárgyát képező s a jövendölésben feljegyzett prófétai kép éppen a népének ily módon való felvilágosítását kell szolgálja. Vágyakozó kívánsággal keresi azért Isten népe továbbra is az ő ábrázatát és nagyobb ismeretre törekszik, és Isten nagyobb ismeretben részesíti és így megerősíti a reménységét. Ez a jövendölés Isten népének, különösen pedig a maradék tagjainak az oktatását szolgálja, amennyiben kimutatja, hogyan kell viselkedjenek és melyik a helyes eljárási mód számukra, hogy biztosak lehessenek a Legfelségesebb keze által való oltalomban és vezetésben. Jehova népe ebben az időben nagyobb érdeklődéssel tanulmányozza a jöven-
185
dőléseket, mert az események kétségkívül mutatják, hogy az ellenség hogyan nyomul fel Isten népe ellen s ezt a népet az a kívánság heviti hogy a végleges kimenetelt megismerje s meg is kell ismerje.
Tanulmánykérdések
(Angol W. 1938 július 1.)
Az ő háborúja
II. rész
„Ne féljetek ... a harc az Istené" — Krónika II. 20:15.
1 JEHOVA felépittette Jeruzsálem városát, a templomot ott felállíttatta és abba helyeztette nevét...(Kir. I. 9:3) „Hanem azt a helyet; amelyet kiválaszt Jehova, a ti Istenetek minden törzsetek közül, hogy az ő nevét oda helyezze és ott lakozzék, azt gyakoroljátok és oda menjetek.” (Mózes V. 12:5) Hasonlóképpen küldötte el Jehova Krisztus Jézust az ő szervezete, Jeruzsálem vagy Sion felépítésére, s a templom fel van állítva, amely Krisztus Jézusból és teste hű tagjaiból áll. A prófétai képben Jehova temploma az imátság helyt volt, és Isten királyi háza a beteljesülésben szintén az a hely, ahol a Legfelségesebb ábrázatát keresik. Ezzel összhangban gyűjtötte össze Jósafát a népet az imádkozás és fohászkodás helyére, amidőn az üzenetet megkapta. (Krónika II. 20:4) Nagy veszedelmet sejtvén és annak szükségességét, hogy az Úr ábrázatát keressék, elhagyták kényelmes lakásaikat Júda népei és siettek Isten házába, hogy ott ismeretet keressenek és megtudják, hogy mit kell tenniük. Az Úrért való egyesült szolgálat világraszóló megszervezésére Jehova tanúi egy hasonló összejövetele kezdődött 1925-ben, amidőn az általános szolgálati munka kezdetét vette, amely 1927 óta a vasárnapi házankénti bizonyságtevő munka egységes keresztülvitele céljából az egész földön nyomatékosabban figyelembe lett véve és végeztetett. 1932-ben Isten ellenjelképes temploma, Isten felkent népe kerületi összejövetelekkel kapcsolatos tömegakciókat szervezett a szolgálatra és végre is hajtotta, s ez a munka azóta is folyamatban van. E munka végzésének az érdekében Isten hű népének a tagjai — az úttörők különösen — elhagyták kényelmes lakásaikat, a gyülekező helyre siettek és a hadszíntér valamely helyére vonultak, amely nekik ki utaltatott a királyság üzenetének a hirdetése céljából, ez pedig történt, miután az
Úrtól a szervezete útján kioktattattak a teendőket és kötelességeket illetőleg.
2 Jósafát és a nép a jeruzsálemi templomba mentek, 'hogy az Urat megkeressék'. (Angol Rotherham szerint) Itt volt az ideje, hogy felvilágosítást vagy ismeretet, keressenek az Úrnál a templomban, ahova a népnek az Ő parancsai szerint ily alkalmakkor fordulni kellett. Az Izráelitáknak ez az összejövetele egy előkép volt, s az erről szóló beszámoló Istennek most földön élő népe érdekében jegyeztetett fel. A mondottak igazolására a tényekre hivatkozunk. 1918 előtt Isten népe abban a tévedésben vagy tévhitben volt, hogy a „felső hatalmasságok“ e világ kormányainak a hivatalnokaiból állanak, amelyeknek mindenki alá kell rendelje magát, még ha ez az alárendeltség ellentétben volna is Isten törvényével. Az a tényállás, hogy abban az időben e világ kormányainak a hivatalnokai Jehova tanúit akadályozták a királyság üzenetének a hirdetésében, arra indította Jehova tanúit, hogy a dolgot alaposan megvizsgálják és az Úrtól e dologban felvilágosítást kérjenek; s miután Isten népe az Urat megkérdezte s az Igéjét megvizsgálta, meggyőződött arról, hogy a „felső hatalmakat“ Jehova Isten és Krisztus Jézus alkotják, senki más. (Róma 13:1) Amidőn aztán tovább keresték az Úr ábrázatát, 1928 vége felé kinyilatkoztatta népe előtt az őrtorony által, hogy a szellemi Izráel hű maradéka közül egyesek megoltalmaztatnak és Armageddont túlélik, s hogy csak akkor lehetnek hűségesek, ha teljesen alárendelik magukat Istennek és Krisztus Jézusnak, a tényleges „felső hatalmasságoknak“ s nekik engedelmeskednek. A Watch Tower 1929 júniusi (Az Őrtorony 1929 aug.) számában Jehova a népe előtt világosan és félreérthetetlenül feltárta, hogy a „felső hatalmasságok“ Isten és Krisztus Jézus, s hogy ha emberek vagy
