Amint látszik, Hinnom egy bizonyos Jebuzeus neve
volt, aki Jeruzsálemben lakott a zsidók odajövetele előtt; ezt a nevet viselte valószínűleg az ördög angya¬ lainak egyike is. (Bírák 1 :21) Tófct és Hinnom nevek a Sátán s angyalainak hatalmára és cselekedeteire em¬ lékeztet, ami végezetül mind elenyészett. „Azért imé él¬ jenek a napok, azt mondja Jehova, amikor nem beszél¬ nek többé a Tófetről, sem a Ben-Hinnom völgyéről, ha¬ nem az öldöklés völgyéről; és temetkezni fognak Tófet- ben, és hely sem lesz elég**. (Jeremiás 7 :32) Jehova Ítélete beteljesül, amidőn pusztulás éri az ő nevének ( gyalázóit. „Tófet** az ördög szövetségeseinek temetkező
helye lesz, mindazok szerencsétlen kimenetelének emlé-
1 kezetére, akik a Sátán tisztelői, vagypedig az ö vallᬠsát követik. Amit Jehova 'Silóval cselekedett*, ugyan-
azt fogja cselekedni a „kereszténységgel** is és a kép-
■ mutató vallásgyakorlat helyeinek további fennmaradó sát nem engedélyezi. Jehova kimutatja hatalmát a Sá¬
tán és kultuszának minden helye felett.pusztulásáról a próféta következő szavai biztosítanak bennünket: „És e nép holtteste az ég madarainak és a- barmoknak lesz életidőkké, és nem lesz, ki elriassza azokat**. (Jeremiás 7 :33) Tófet, amely azután a „gyil¬ kolás völgyének** nevét viseli, annyira meg fog telni, hogy nem lesz több hely a temetkezésre, és senki sem marad életben, aki az elhunytak elhantolásáról gondos¬ korina. Jehova ítéletvégrehajtója teljes összhangban van Jehovával és az ő igéjével, a felekezeti képmutató¬ kat semmi tiszteletben nem részesíti, még haláluk után sem, hanem mint ganéjt és keselyű eleségét hagyja a föld színén. Olyanok lesznek mint a mezei állatok. Ezen tényt a próféta következő szavai emelik ki: „És azon a napon Jehovától levágatnak a föld egyik végétől fog¬ va a föld másik vegéig; nem sirathatnak meg, és össze sem hordatuak, és el sem tcincttctnek, olyanok lesznek
a földnek színén, mint a ganéj**. — Jeremiás 25 :33.A felekezetieskedők az Úr nevében különböző ünne¬
peket tartanak, melyek ellenkeznek az ő igéjével és 'szent nevét gyalázzák.JÁ „keresztény** nemzetek fele- kezetieskedői önző és üzleties szempontból ünnepük a „karácsonyi** és húsvéti** ünnepeket. Ezen alkalmakat ■ a papság arra használja, hogy a maga- és szervezete részére pénzt gyűjtsön)! míg a kereskedelmi világ ren- (geteg értéktelen dolgot ad cl a népnek; együtt része¬ gednek le az ördög „borától** és mindnyájan gyalázzák Isten és Krisztus nevét. Minden ilyen szörnyűség egy bizonyos időben véget ér: „És megszüntetem Júda vᬠrosaiban és Jeruzsálem uecáin az örömnek szavát és a vígasságnak szavát, a vőlegény szavát és a menyasszony szavát; mert elpusztul a föld**. (Jeremiás 7 :34) A fék¬ telen vigadozás, amit általában a „kereszténység** fe- Ickezetieskedőinél tapasztalunk mennyegzők alkalmával, szintén megszűnik, és letűnik a hangos vidámság az egyházi ünnepek színhelyéről. Az egyedüli tartós öröm, az „Úr öröme-*, a menyasszony és vőlegény öröme, mind¬ azok öröme, akik magasztalják Jehova nevét. (János 3:29) Az úr Jézus kijelenti, hogy Jehova haragjának megnyilvánulásáig, azaz az „ő szokatlan cselekedetéig** az emberek tovább is házasodni fognak a „keresztény¬ ségben'*, anélkül, hogy a felekezetieskedők. Isten igéjét figyelembe vennék. (Máté 24 : 38, 39) A jelen valóság teljesen igazolja a próféta ezen szavait. Armageddonkor a ..kereszténység** kietlen pusztává változik. Jehova
nem kedveli a „kereszténységet**, mivel a Sátán inel-gyes intézkedésektől, melyben őket Jehova részesítette,
eltérítette.Jehova Jeremiást, a prófétai munka elvégzésére és
a prófétai üzenet tolmácsolására használta, amely előre bejelentette mindazt, amit a távol jő vőben azokkal fog cselekedni, akiket a hitetlen izraeliták példáztak. Az akkori papság, azaz lelkipásztorok által vezérelt izr.a- eliták Isten parancsolatait feledésben hagyták és vallás¬ kultuszt kezdtek gyakorolni, amely emberi tanításu¬ kon alapult és az, ördögtől származott Sokan a papság követői lettek és maguk is felekezetieskedökke váltak. Az Úr üzenetének Jeremiás által való hirdetése „szokat¬ lan munkának** tűnt fel ama felekezetieskedők előtt, és „szokatlan cselekedetet** láttak ama veszedelemben, me¬ lyet a mindenható Isten Jeruzsálemre zúdított, és amit Jeremiás próféta már előre megjövendölt? Úgy a munka, mint az előre bejelentett cselekedet annyira fantaszti¬ kusnak, távollevőnek és csodálatosnak látszott a fclc- kezetieskedők előtt, hogy az egészet megcsak arra sem méltatták, hogy vele komolyan foglalkozzanak. Ugjau- úgy van az a ..kereszténységnél** is. Figyeljük csak meg a következő bizonyítékokat, melyek ezen következteté¬
seket támogatják.Ehhez a ponthoz érve, helyénvaló lesz, ha figyelmün¬
ket Jeremiás jövendölésének 26. fejezetére fordítjuk, melyet figyelmesen olvassunk át és tegyük tanulmány tárgyává. Célszerűnek bizonyul ezen a helyen egyes tör¬ ténelmi események megjelölése. Az időpontot a király uralkodásának dátuma határozza meg közelebbről. „A Jojákim uralkodásának kezdetén, aki fia vala Jóslásnak, a Júda királyának, c szót szólá Jehova, mondván**. (Jeremiás 26:1) A történelmi feljegyzésekre való tekin¬ tettel vegyük figyelembe most, a következőket: „És Fa- laó-Nékó Eliákimot, a Jósiás fiát tette királlyá, az ő atyja, Jósiás helyett, és nevét. Jojákiinra változtatta; Jojákiinot pedig (istentelen testvérét, akit Faraó trón¬ jától megfosztott és Jojákiinmal helyettesített) magával vivé, és az Egyiptomba megérkezvén, ott hala meg. Az ezüstöt és az aranyat megadta ugyan Jojákim a Fáraó¬ nak, de az országot sarcoltatta meg, hogy megadhassa az ezüstöt Faraó parancsolata szerint; a föld népe kö¬ zül mindenkitől az ő értéke szerint hajtott be ezüstöt és aranyat, hogy Faraó-Nékónak adja. Jojákim huszonöt esztendős volt, mikor uralkodni kezdett, és tizenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az ő anyjának ne¬ ve Zébuda, a Rúmabeli Pedája leánya. És gonoszul cselekedék Jehova szemei előtt mind aszerint, amint az
ő atyái cselekedtek**. — Királyok II. 23 :34—37.üzenettel bízta meg Jeremiást, melyet a jeruzsálemi fe- lekezetieskedökhöz kellett eljuttatnia. Ez azelőtt tör¬ tént, amidőn Nahukodonozor feljött Jojákim ellen (ez az ő uralkodásának nyolcadik évében történt) és szol¬ gájává tette. Három évig tartó szolgaság után Jojákim elfordult és elpártolt, tőle. (Királyok II. 24 : 1) Jojákim Izrael királya lett; Jeremiás akkor már tizennyolc éven', át hirdette az Üzenetet, ami Jósiás királyi uralmának utolsó éveiben történt, aki Isten szolgája volt. Ama ve¬ szély helyes felismerése és értékelése végett, mellyel Jeremiás küzdött, vegyük figyelembe a 26. fejezetben feljegyzett egyes történelmi eseményeket: „És Jojákim király embereket küldött Egyiptomba (akinek abban az időben Jojákim adófizetője vagy szolgája volt), Elná- tánt, az Akbor fiát-, és más férfiakat vele együtt Egyip¬
tomba. És kihozák Uriást (a prófétát) Egyiptomból és
