szik azért bízott Sátán évszázadokon keresztül a bünté-
téstöl való mentesülésben. Csatlósai hasonló nézetet
vallanak.Az izraeliták Sátán útjára tértek és arról ami ama
népet a korábbi alkalmakkor érte, megfeledkeztek. Azért Jehova így szól hozzájuk Jeremiás által: „Mert men jetek csak el az én helyemre, amely Silóban van, ahol először lakoztam az én nevemmel, és lássátok meg, hogy mit cselekedtem azzal az én népemnek, Izraelnek gonoszságáért.1* (Jeremiás 7 :12) Silóban ugyanis Isten megengedte, hogy ott az ő példaképi népe egy ideig a maga istentiszteleteit végezhesse. „Izrael fiainak egész gyülekezete pedig összegyülekezék Silóban és oda he- lycztcték a gyülekezetnek sátorát, minekutána megho- dola előttük az egész föld.1* (Józsué 18:1) Jehova oda helyezte először nevét Kanaán földjén. A felekezeties- kedők később bálványokat emeltek.' ,',És felállítva tárták a Mika faragott képét, amelyet az készíttetett, mindad¬
dig, míg az Istenháza Silóban volt.'* — Bírák 18:31.Ezek után az Ür az izraelitákat Silóra követke¬
zett eseményekre való visszaemlékezésre késztette. Azon körülmény, hogy az ő példaképi sátorát ott állították fel, ama helyen, amelyre nevét helyezte, semmi kezessé¬ get nem nyújtott arra vonatkozólag, hogy Isten a go¬ nosztevőket Silóban kíméletben részesítette. Habár az izraelitákat törvényszövetségük egyedül Jehova és nem más tiszteletére kötelezte, mégis az- ördögi vallás kö¬ vetői lettek, mire Isten elfordult tőlük. „És elveté ma¬ gától Silói hajlékát, a sátort, amelyben lakott vala az emberek között.** (78. zsoltár 60. Miáltal mutatta ki Is¬ ten, hogy a gyülekezés sátorát Silóban elhagyta? „És fogságba vitető erejét (a szövetség ládáját, amely a sátorban való jelenlétét példázta), dicsőségét pedig (az aranyládát, melyen a dicsőség fénye ragyogott) ellenség (filiszteusok) kezébe. És fegyver alá rekeszté az ő né¬ pét; és az ő öröksége ellen felgerjede. Ifjait tűz emész¬ tő meg, és szüzei nem énekeltettek meg (menyegzői da¬ lokkal; széljegyzet). Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezhették a sirntást (nem gyászol¬
hattak; széljegyzet).** — 78. zsoltár 61—64.daképi népét az egyik ütközet alkalmával legyőzhessék, de egyúttal megbüntette a filiszteusokat, illetve fele- kezetieskedöket, akik az ő törvényszövetségét megron¬ tották. Erre a felekezetieskedők lassan feleszméltek és a Silóban elhelyezett szövetségláda birtokbavételére tö¬ rekedtek, hogy általa megmeneküljenek és mint védő¬ eszközt Izrael táborába vigyék. Oltalmat azonban se¬ hol sem találtak, mivel Isten elfordult tőlük. „És mikor a nép a táborba visszatért, mondának Izrael vénei: Váj¬ jon miért vert meg minket ma Jehova a filiszteusok előtt?! Hozzuk el magunkhoz Jehova frigyládáját Siló¬ ból, hogy jöjjön közénk Jehova, és szabadítson meg el¬ lenségeink kezéből. Elkülde azért a nép Silóban, és el- hozák onnan Jehovának a Seregek Urának frigyládáját, aki ül a Kérubok felett. Ott volt Éli két fia is az Isten
frigyládájával, Hofni és Fineás.** — Sámuel I. 4:3, 4.liszteusok, és megveretett Izrael, kiki az ő sátorába menekült; és a vereség oly nagy volt, hogy Izrael közül harmincezer gyalog hullott e1.“ (Sámuel I. 4 :10) Az izraeliták valamennyi ütközetben nagy vereséget szen¬ vedtek: „És az Isten ládája is elvétetett, és meghala Élinek mindkét fia, Hofni és Fineás. Akkor elszalada a harcból egy ember a Benjámin nemzetségéből, és Siló¬ ba ment azon a napon, ruháit megszaggatván és port hintvén a fejére. És imé mikor oda ért. Éli az ö székében ült, az útfélen várakozván; mert szíve rettegésben volt
Isten ládája miatt. És mihelyt odaért az ember, hogyFelele a követ, és monda: Megfutamodék Izrael a filisz- teusok előtt, és igen nagy veszteség lön a népben, és a te két fiad is meghalt, Hofni és Fineás, és az Isten ládáját is elvették. És lön, hogy midőn Isten ládáját emlité, hátraesék a székről a kapufélhez, és nyakát szeg¬ te és meghala, mert immár vén és nehéz ember vala. És ö negyven esztendeig ítélt Izrael felett. — Sámuel I.
4:11—18.tesült nagy izgalmában gyermeket szült és meghalt, és halála óráján félkiáltott: „Oda van Izrael dicsősége, mert elvétetett az Isten ládája.** (Sámuel I. 4:22) Ugyanar¬ ról a csapásról, amely Izraelre következett meg van Ír¬ va továbbá: „És Izraelnek egész háza síránkozék.** (Sᬠmuel 1. 7:2) „Sámuel pedig szóla Izrael egész házához, mondván: Ha ti teljes szívetekből megtértek Jehoválioz, és eltávolítjátok magatok közül az idegen isteneket és Astarótot, és. sziveiteket elkészítitek Jehovának, és csak néki szolgáltok: akkor megszabadít titeket a filiszteu¬ sok kezéből. (Sámuel I. 7:3) A szörnyű csapások, me¬ lyek az izraelitákat érték nagyon szokatlannak tűntek fel előttük, amidőn látták, hogy Isten az ö példakepi népét a szövetség ládájával együtt az ellenség kezűbe juttatta. Sámuel próféta azonban nem lepődött meg, mivel hűséges volt az Űr iránt. Minden baj Éli papjai-, nak bukását jellemezte, akik a silói sátorban teljesítet¬ tek szolgálatot (Sámuel 2:27—36) „És kiüzé Salamon Abjátárt (Éli soraiból), hogy ne legyen Jehovának pap¬ ja, hogy beteljesedjék Jehovának beszéde, amelyet szó¬ lott vala az Éli háza felől Silóban.** (Királyok. I.- 2 :27) A.szövetség ládája többé nem'került vissza Silóba,, sőt maga a sátor és az oltár is el lettek távolltva Silóból és
Gibeonba vitettek. — Krónika I. 16 : 39, 40.Miért sújtotta Jehova az izraelitákat oly nagy csa¬
pással és miért tűnt az fel előttük oly szokatlannak? Erre az Űr a következő szavakkal válaszol: „Izraelnek gonoszságáért.** (Jeremiás 7:12) A zsoltáros felelete pedig így hangzik: „De megkisérték és mcgharngftók a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait. U- fordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulónak, mint a csalfa kézív. Haragra in¬ gerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal. Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Iz¬ raelt felette megútálá. És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, amelyben lakott vala az emberek között. *
78. zsoltár 56—60.tette fel Isten az ő szövetséges népével történt ama szokatlan cselekedetről szóló tudósítást? Az írás erre Korinthus I. 10 :11-ben válaszol: „Mindezek pedig pél¬ daképpen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulsᬠgunkra, akikhez az időknek vége elérkezett". Az izrae¬ liták Jehova szövetséges- és példaképi népe voltak; a mai „kereszténység" pedig azt merészeli állítani., hogy ő az Isten népe és kérkedően Isten földi képviselőjé¬ nek nevezi magát. Ami tehát az Izraelitákra, mint pél¬ daképi népre következett, azt példázza, ami a „keresz¬ ténységen" fog bekövetkezni, mivel az előbbi az utóbbi¬ nak éppen ellentéte. Miután Isten az izraeliták figyel¬ mét figyelmeztetésképpen a silói esemény felé terelte, mondotta: ’Ügy cselekszem e házzal, amint Silóval cse¬ lekedtem*. Ezek a figyelmeztető szavak annál inkább vonatkoznak Jézus Krisztus látszólagos követőire és őket terhelik, akik ma azt cselekszik, amit „keresztény vallás*‘-nak neveznek. „Most pedig, mivelhogy minde¬ zeket a cselekedeteket megcselekszitek, azt. mondja Jehova, és mivelhogy szüntelen szóltam, és szóltam ti-
néktek, de nem 'hallottátok, és kiáltottam néktek, de
