Az Ő műve és cselekedete (2.rész)
A lap korábbi változatát látod, amilyen Katomozes (vitalap | szerkesztései) 2023. április 14., 19:06-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „<pages index="Az-Ő-müve-és-cselekedete-rész-1-2-3-1938.djvu" from=1 to=1 header=0 /> </div> <pages index="Az-Ő-müve-és-cselekedete-rész-1-2-3-1938.djvu" from=5…”)
Az
ŐRTORONY
és Krisztus
jelenlétének hírnöke
Ti vagytok az én
tanúim, szól Jehova,
hogy Isten vagyok.
Ésaiás 43:12
Vigyázó! meddig még az éj?
Ésaiás 21:11
The Watchtower and Herald of Christ's Presence
(Hungarian Edition)
Monthly, February 1938
Revista lunara - Anul 25
Vallásos f-irat 25. évlolyam
3-4 szám
1938 február 15 hó
TARTALOM
Az Ő "műve" és "cselekedete", (Folytatása I. rész)
18
Az Ő "műve" és "cselekedete", II. rész
21
Az Ő "műve" és "cselekedete", III. rész
29
Entered at Second Class Matter April 24th, 1929, at Brooklyn, N. Y.. Postoffice under the Act of March 3rd 1879. (Sec. 397, P.L and R.)
Vyplaceni novin. známkami povoleno feditelstvím post a telegrafu dne 30. XII. 1933 pod cis. 322 020-VII-1933. Printed in Czechoslovakia.
Made in Czechoslovakia
21
ellenség ellenállására és támadására való tekintet nélkül. Ez harcot jelent, amely most van folyamatban; ez az igazságosságért folyó harc, és az elvetemedett képmutatókról szóló igazság hirdettése által történik, amely igazság pőrére vetkőzteti őket az emberek előtt. Jehova tanúi ezt a munkát Isten parancsolata iránti engedelmességből végzik, amely a látszat keresztények előtt nagyon szokatlannak látszik; Isten tanúi az igazságot szólják, míg a papság így szól a néphez: „Amit ezek a Jehova tanúi mondanak, sérti a mi vallási érzelmünket, és azt nem szabad megengedni“. Jehova munkája azonban nem szokatlan azok előtt, akik Istent szeretik és neki szolgálnak, mivel utasította őket, hogy hirdessék bosszúállásának napját, amit meg kell tenniük és meg is tesznek. Ez a szokatlan munka most van folyamatban, melyben az istenszeretők résztvesznek. Be fog következni ezen szokatlan munka elvégzése után — a „kereszténység“ bukása, hogy többé fel ne emelkedjen?
(A tanulmány kérdések ehhez a cikkhez találtok a
januári Őrtoronyban a 11. old.)
Tanulmánykérdések
a Társak c. cikkhez.
(Angol W. 1937 augusztus 15)
Az Ő „műve" és „cselekedete"
II. rész.
"Amint Silóval cselekedtem" — Jer. 7:14.
1
JEHOVA nem tűri a gonoszt végtelenségig. Legyen az emberek cselekedete bármily jó és igazságos, ha azután törvénytelenségekre ragadtatják magukat, előzetes igazságosságuk mitsem használ nekik. Az izraeliták Isten példaképi népe voltak, igazságosan megszervezve, és cselekedetük igazságos munkából állott egy bizonyos időn keresztül. Ez a nemzet azonban elpusztult. (Ezékiel 33:12, 13) Bizonyítékok felhozása szempontjából meg kell engedni, hogy a római katolikus és protestáns szervezetek kezdetben néhány jó dolgot is cselekedtek, amit igazi és őszinte szándéktól indíttatva végeztek; ma már azonban elvitathatatlan, hogy ezek a szervezetek általában vallási-, illetve ördögi szervezetek, és semmiképpen sem Jézus Krisztus, azaz az igazi kereszténység követői. Az Úr nevében való tevékenykedés látszatát keltik és amellett kitartanak. Sok őszinte ember is lakozott ezekben a szervezetekben. Munkájukban buzgóknak bizonyultak, de buzgalmukat helytelenül használták. Őket illetik meg Jézus következő szavai: „Nem minden, aki ezt mondja nékem: „Uram! Uram!" megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők!" — Máté 7:21—23.
2
A becsületes és őszinte embereknek meg kellene szívlelniök ama figyelmeztetést, miszerint Isten elpusztítja a „kereszténységet", habár a római katolikus hierarchia annak éppen ellenkezőjét állítja. A magasabb tisztségű
papság az itt mondottakban nem hisz. Nem hisz a Bibliában, hanem emberi hagyományokra és a saját igazságosságára támaszkodik. Jézus tudatta a zsidó papsággal, hogy Isten elpusztítja a templomot, mivel ama nép megszegte az ő (Isten) szövetségét. (Máté 24:1, 2) De a zsidók nem hittek neki. (János 2:20) Sőt Jézus tanítványait is csodálkozásba ejtette a Heródes által emelt templomépület, amely a zsidók gyülekezési helyéül szolgált és ahol a maguk vallását gyakorolták. Ezen épület közelében, Jézus e szavakkal hívta fel tanítványai figyelmét e templomra: „Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik". (Máté 24:2) Palesztina, de különösen Jeruzsálem lakosai úgy tekintettek erre a templomra és bíztak benne, mintha minden bajjal szemben védelmül szolgálna. Hihetetlennek tartották, hogy valaha is rombadölhetne.
3 Ma a „kereszténység" keretében élő emberiség milliói a vallásszervezetekben, különösen a római katolikus hierarchiában látják a menedék helyét. A politikusok, a kereskedelem nagyjai és a hiszékeny köznép a vallásszervezetben bíznak. A római katolikus hierarchia most énekli a parázna nő dalát, (Ésaiás 23:16) amellyel elámította a politikai és kereskedelmi elemeket, hogy vonuljanak vissza titkos kamráikba és vessék magukat alá csábító befolyásának. Bíznak ennek a szervezetnek hatalmában, mintha általa megmenekülhetnének. Armageddonkor azonban mindnyájan hajótörést szenvednek és elpusztulnak. Jehova erősíti népét igazsága által és szolgálata megbízatásában részesíti. A tévesen „kereszténységnek" nevezett „szervezett vallás" kérkedően azt állítja, hogy Isten képviseletének tisztsége őt illeti meg
22
a földön, s a klérus igényt tart ezen tisztség betöltésére azon jogon, hogy ezt a tisztséget az „atyák", azaz az egyház vénei hagyták rá. A római katolikus hierarchia azt állítja, hogy hatalmát közvetlenül az Úrtól nyerte, hogy feje, Péter apostol utóda és hogy Péter apostol volt az első pápa, vagy „szent atya". Ez a törvénytelen vallásszervezet számos nemzetnél nagy befolyást gyakorol. Uralma a „keresztényinek" nevezett nemzetekre hat ki, amelyek minden bizonnyal elpusztulnak.
4
Jehova megparancsolta Jeremiásnak, hogy így szóljon az ő példaképi népéhez: „Mert istentelenek vannak az én népem között; guggolva fülelnek, mint a madarászok; tőrt hánynak, embereket fogdosnak. Mint a madárral teli kalitka, úgy vannak teli az ő házaik álnoksággal; ezért lettek nagyokká és gazdagokká! Meghíztak, megfényesedtek; eláradtak a gonosz beszédben; az árvának ügyét nem ítélik igaz ítélettel, hogy boldoguljanak; sem a szegényeknek nem szolgáltatnak igazságot. Hát ezeket ne büntessem-é meg, ezt mondja Jehova; az ilyen nemzeten, mint ez, avagy ne álljon-é bosszút az én lelkem? — Borzadalmas és rettenetes dolgok történnek e földön: A próféták hamisan prófétálnak, és a papok tetszésök szerint hatalmaskodnak, és az én népem így szereti! De mit cselekesznek majd utoljára?!" — Jeremiás 5 :26—31.
5 A próféta szavai elsősorban a „kereszténység“ mai vallásvezetőire vonatkoznak, akik ezen szörnyűségeket elkövették. ’Leselkednek’, az ’embereknek tőrt vetnek’ és mindenféle csalárd ravaszkodásokhoz folyamodnak, hogy hálójukba kerítsék. A hierarchia papsága hatalomra tett szert és meggazdagodott „Elhájasodottak" és „fényesek". Istentelen cselekedetek elkövetőit feloldásban részesítik. Nagy előmenetel látszatát keltik és Isten szolgáit elnyomják. Ezek a vallási jövendőmondók a néppel tévesen elhitetik, hogy a római katolikus szervezet örökké fennmarad s a nép bizalma ezen a szervezeten nyugszik. A hierarchia papsága ilyen téves eszközök igénybevételével uralkodik a nép felett és a maga hatalma alá veti, s a ’hiszékenyek’, akik magukat Isten népének tartják 'ezt szeretik'. Csak a „kereszténységben" található őszinte és becsületes emberek hallgatják meg és követik az igazság üzenetét, amit Jehova parancsára az ő tanúinak kell hirdetniök. (Ésaiás 62:10) Jehova tanúinak ma szorgalmasan kell az ő parancsolatait követniök és eljuttatni az ő üzenetét mindazokhoz, akiknek halló fülük van. Isten bosszúállásának hirdetése, mely a „kereszténységre" következik, a felekezetieskedők előtt egy nagyon szokatlan munkának látszik; nemsokára azonban egy oly valami történik, ami még szokatlanabb lesz.
„Az ő szokatlan cselekedete"
6
Jehova kijelenti prófétája által, hogy felkel „hogy cselekedje dolgát, amely hallatlan lesz" (angol ford.,csodálatos cselekedetét). (Ésaiás 28:21) „Amint elhatároztam, úgy meg is cselekszem". (Ésaiás 46:11; Menge ford.) Mit cselekszik akkor Jehova? Erre Jehova maga válaszol: „Amint Silóval cselekedtem". Ugyanaz fog bekövetkezni a „kereszténységen" is. Silóban tartózkodott Isten szövetséges népe. Ott volt felállítva a szövetség sátora benne a szövetség ládájával, amely hely a mindenható Isten dicsőítésére lett kijelölve. Ez a nép azonban hűtlen lett, Isten parancsolatától elfordult és a vallás felé hajlott, azaz Isten ellen fordult és az ördög követője lett. Ekkor Isten a filiszteusok istentelen tömege által kiűzette Izrael felekezetieskedőit Silóból és teljesen elpusztította. Mivel Izrael hűtlen lett Isten iránt, Jehova megengedte, hogy az ellenség a szövetség ládáját elrabolja és magával vigye.
Isten elfordult Éli papjaitól Izraelben, megengedte a hivatali teendőket végző papság halálát, és mindent eltávolíttatott Silóból, ami az ő nevével és tiszteletével összefüggésben állott. Tény, hogy ez mind példaképi, azaz prófétai jelentőséggel birt és a „kereszténység" teljes pusztulását példázza, amint azt Isten kijelentette és ezen elhatározás hirdetését prófétáinak megparancsolta. A „kereszténység" néven ismeretes szervezet, azaz a „keresztény vallásszervezet" és a követői által gyakorolt vallás kiirtása a mindenható Isten cselekedete lesz, aminek bekövetkezését megparancsolta. Ez a cselekedet az ő „szokatlan cselekedete" lesz, azaz mindenki előtt szokatlan lesz, az elpecsételteket és Isten parancsolatainak hűséges követőit kivéve. — Ezékiel 9:4.
7
A vallásrendszerek Jehova által bekövetkezett pusztulása lesz Armageddon kezdetének jele. Mily látható eszközt vesz az Úr akkor igénybe a képmutató vallás kiirtásánál, amit tévesen „keresztény vallásnak" neveznek? Az írás világosan kijelenti, hogy Isten a látható istentelen elemeket fogja felhasználni a felekezetieskedőkre következő pusztuláskor, éspedig azon tömeget, melyet a felekezetieskedők, különösen a római katolikus hierarchia megtévesztett. A vén „parázna" ma az állatias politikai uralkodók hátán ül, és Isten meghatározott idejében ugyanazon elemek fogják elpusztítani a római katolikus hierarchiát is a vele szövetkezett vallással együtt. (Jelenések 17:16, 17) Ez a tömeg ebben az esetben Isten ítélete végrehajtásának szerepét fogja betölteni; mivel Isten igéje mondja: „Mert Isten indította szívüket, hogy az ő akaratát cselekedjék". Ez a „szokatlan cselekedet" az úgynevezett „keresztény" vallás, illetve „kereszténység", továbbá papjainak és úgynevezett „szent" kultusztárgyak, azaz épületek, képek, oltárok, szekrények, szentelt víz, edények, papi szemináriumok, kolostorok és minden hasonló csalárd és nem isteni dolgok pusztulását fogja eredményezni, amelyek megszentségtelenitik a mindenható Isten nevét. Jehova ezáltal azt bizonyítja, hogy semmiféle „vallást" nem ismer el, mivel az az ördögtől származik, és hogy a vallásgyakorló papság a Sátán eszköze a mindenható Isten nevének beszennyezésére, akár tudva vagy tudatlanul is cselekszi azt. Ezek a szándékos és makacs gyalázók végül teljesen elpusztulnak, hogy többé fel ne keljenek. Ahogyan Jehova mindent eltávolított Silóból, ami az istentisztelettel összefüggésben állott, úgy a „kereszténységből" is ki fog minden olyat küszöbölni, ami az isteni jelenlét és istentisztelet helyének látszatát kelthetné. Ezáltal Jehova mindenki előtt feltárja, hogy az úgynevezett „keresztény" vallás ámításon nyugszik és az emberek tőrbeejtésére szolgál, amit az ördög arra használt, hogy kérkedő fenyegetését megvalósítsa, miszerint az embereket Jehovától elfordítani képes. Jehova kimutatja, hogy senki sem marad sokáig életben, azok kivételével, akik őt lélekben és igazságban imádják és parancsolatait örömmel teljesítik.
8
Jehova tanúi nem vesznek részt a pusztítás munkájában, amely Armageddonkor fog a „kereszténységen" beteljesülni. Jehova tanúinak munkája abból áll, hogy Isten parancsolatai iránti engedelmességből bizonyságot tegyenek a népnek, úgy, amint Jeremiás vitte el az üzenetet az emberekhez. Jehova tanúi nem testi fegyverekkel harcolnak, de fegyverük elég erős ahhoz, hogy az őszinte embereket a vallásszervezetekből kivezessék. (Korinthus II. 10:4) Jehova a maga kedve szerint akármilyen elemet felhasználhat akaratának cselekvésére. Ez azonban nem jelenti azt, mintha Jehova elismerésében részesítené az ilyen gonosz teremtmények istentelen cselekedetét. A babiloni királynak szintén
23
megparancsolta, hogy szolgálatot teljesítsen neki. (Jeremiás 25:9) Mindenkor szemünk előtt kellene tartanunk, hogy mindaz, amit Isten az izraelitákkal és szövetségeseikkel cselekedett azt példázta, ami később az ő látszólagos népén bekövetkezett. Isten megengedi, hogy az ördög csatlósainak egy része hajtsa végre az ítéletet azok felett, akik Istentől elpártoltak és Jehova ellen fordultak. Figyeljük csak meg, mit tett Isten a filiszteusokkal, Izrael leverése és a szövetség ládájának elhurcolása után. A filiszteusok nem szolgáltak Istennek és nem is tisztelték őt. A filiszteusok uralkodói megparancsolták, hogy a szövetség ládáját, amely az Istent és az ő jelentlétét példázta, a filiszteusok városába vigyék. „Azért küldék a szövetség ládáját Ekronba“. Utána pedig „halálos rémület uralkodott az egész városban“; mert „igen súlyos volt ott Istennek keze. És azok az emberek, akik nem haltak meg, fekélyekkel sújtattak annyira, hogy a város jajkiáltása felhatott az égig“. (Sámuel I.5:10—12) A filișzteusoknak ugyanis semmi okuk sem volt, hogy Jehova előtt avval kérkedjenek, mintha a Felséges felett győzedelmeskedtek volna. Ezek az események példázták, mit cselekszik Isten a föld istentelen elemeivel, amelyek résztvesznek a felekezetieskedők elpusztitásában. — Jelenések 17:17.
9 Jehova az izraelitáktól, mint példaképi népétől elfordult. Jeremiás által mondotta a népnek Jeruzsálemben: „És elvetlek titeket színem elől, amint elvetettem mind a ti atyátokfiait, Efraimnak minden magját“. (Jeremiás 7:15) Azáltal váltotta be szavát Jehova Izraellel szemben, mivel előre bejelentette, hogy Armageddon kezdetén erőszakkal kell „elvetni“ az úgynevezett „szervezett keresztény vallást“, s mindazt, ami vele összefüggésben áll. minden igényeivel együtt, amelyet hitvalló és tisztségeket betöltő papsága támaszt.
Jehova mindezt kíméletlenül eltávolíttatja magától, amely ítéletet az Úr Jézus fogja végrehajtani. — Máté 7:23
10
Izrael nemzete tíz törzsből álló északi királysága, Efraim leszármazottainak vezetése alatt, trónjától megfosztatott, és néhány évvel a Jeremiás által mondott prófécia előtt az ígéret földjének lakosai a pogány Assziriába lettek kivezetve. Jehova a maga idejében figyelmezette a Jeruzsálemben maradottakat, aminek elhangzása után teljesen elvetette őket. Ugyanúgy ismerteti Jehova ma is szándékát, miszerint a „kereszténységet“ magától „elveti“, elsősorban azonban ennek a szervezetnek élén álló római katolikus hierarchiát. A hierarchia telve van gőggel, és emberei ’gúnyolódók és uralkodnak a „keresztény“ népen‘. Erről a képmutató vallásszervezetről, szentségtelen társaságról, amely hosszú időn át a „parázna“ szerepét játszotta (ahogyan maga az írás nevezi) és Isten szent nevét gyalázta, meg van írva: „Jaj Efraim részegei kevély koronájának és dicsőséges ékessége hervadó virágának, mely a bortól megverettek kövér völgye fején van. Imé egy erős és hatalmas jő az Úrtól, mint jégfergeteg, veszedelmes szélvész, mint özönlő erős vizeknek áradása; földhöz veri kezével azt! Lábbal tapodtatik meg Efraim részegeinek kevély koronája, és úgy jár dicsőséges ékességének hervadó virága, amely a kövér völgynek fején van, mint a korai füge a gyümölcsszedés előtt, amelyet mihelyt valaki meglát, alig veszi kezébe, lenyeli“. — Ésaiás 28:1—4.
11
Jehova elküldi tanúit, figyelmeztessék ezt a romlott társaságot, amely magát Isten képviselőjének nevezi a földön; különösen uralkodóik mindent és mindenkit megvetnek, akik az ő eszméikhez nem alkalmazkodnak. Ennek a gúnyolódó, gonosz szervezetnek mondja most Jehova: „Ezért halljátok Jehovának
beszédét, csúfoló férfiak, akik uralkodtok e népen, amely Jeruzsálemben lakik. Mert így szóltok: Frigyet kötöttünk a halállal, a sírral meg szövetséget csináltunk; az ostorozó áradat ha jő, nem ér el minket: mert a csalárdságot választottuk oltalmunkul, és csalásban rejtezénk el. Ezért így szól Jehova Isten: Imé Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, aki benne hisz, az nem fut! És a jogosságot mérőkötéllé tevém, és az igazságot színelővé, és jég söpri el a hazugság oltalmát, és vizek ragadják el a rejteket". (Ésaiás 28:14—18). Jehova kimondotta ítéletét a római katolikus hierarchia felett amelyet Jézus Krisztus, mint a Felséges szándékának hatalmas végrehajtója az utolsó betűig teljesíteni fog.
12
Az Isten iránt hüségesek a vallással és felekezetieskedőkkel, akik az Úr nevében csalárd hamisságokat követnek el, semmi közösségben nincsenek. Jeremiás Jehova képviselője volt s a képben Isten hűséges népét példázza, amely jelenleg a földön tartózkodik. Isten a következő kijelentésre utasította Jeremiást: „És te ne imádkozzál e népért, se jajszót, se könyörgést ne emelj érettök, és nálam közben ne járj; mert én meg nem hallgatlak téged“. (Jeremiás 7:16) A római katolikus hierarchia feje az 1933. évet „szent, évvé“ avatta és mindenkit felszólított, hogy abban az évben a jólétért könyörögjenek. Az együttes ima azonban mitsem használt, mire a pápa a „szent évet“ 1935 áprilisig meghosszabbította. A felekezetieskedők, katolikusok, protestánsok és a zsidók is tovább imádkoztak, úgy amint arra fel lettek szólítva; de imájukat Jehova Isten nem hallgatta meg. A pápa és képviselői bizonyára hallják Jehova tanúit, amint a „kereszténység“ bukásáról szóló igazságot hirdetik, amely Armageddonkor fog bekövetkezni. A pápa továbbá az egész „kereszténységnek“ megparancsolta, imádkozzanak vele együtt Armageddon elfordításáért; bizonyos azonban, hogy a „kereszténység“ ezen imája mitsem fog használni. Armageddont elkerülni nem lehet és annak bekövetkezését semmi sem fogja tudni meggátolni. Ezt Isten kijelentette és meg is valósítja. Jehova tanui teljes joggal elutasították a felekezetieskedőkhöz való csatlakozásukat annak az úgynevezett „szent évnek“ megtartásánál: látták, hogy az a népen elkövetett csaláson alapult, Isten nevének gyalázására. Vonakodtak a jólétért imádkozni, amint azt a pápa megparancsolta, mivel az Isten-szeretők az ő akarata szerint imádkoznak. (János 15:7) Hasonló okból kifolyólag vonakodnak Jehova tanúi a „kereszténység“ zászlainak üdvözlésétől is, mivel azáltal az üdvözülés annak lenne tulajdonítható, amit a lobogó jelképez. Tudják, hogy a védelem és üdvözülés egyedül Istentől jöhet és nem valami földi alakulattól származik. A „kereszténység“ és az összes vallásszervezetek bukása biztos, amit Jehova kellőképpen bizonyít; azért nem egyezik akaratával, ha valaki ezen veszedelem elfordításáért imádkozik. Aki Istent igazán szereti és neki szolgál, nem fog valami olyanért imádkozni, ami az ő akaratával ellenkezik, hanem úgy fog imádkozni, ahogyan arra Jézus utasított bennünket: „Legyen meg a Te akaratod“.
Miért Armageddon?
13
Jehova azután rámutat a vallásias „kereszténység“ cselekedeteire és bebizonyítja Armageddon bekövetkezésének okát és megcselekszi a maga „szokatlan cselekedetét“: „Nem látod-é te: mit cselekesznek ők Júda városaiban és Jeruzsálem uccáin? A fiak fát szedegetnek, az atyák gyujtják a tüzet, az asszonyok pedig dagasztanak, hogy az ég királynőjének béleseket készít-
24
senek, és az idegen isteneknek italáldozatokkal áldoznak, hogy engem felingereljenek“. — Jeremiás 7:17, 18.
14 Ma a „kereszténység“ uralkodó elemei parancsolnak és határoznak minden látható dolog felett, hogy azokat a maguk szentségtelen céljaik elérésének alávessék. Mindenütt az ifjúság és gyermekek megszervezésének előmozdítására törekszenek és katonai vagy egyéb célokat szolgáló önkényuralommal kapcsolatos alakulatokba csoportosítják őket. A kis gyermekeket az iskolában a nemzet zászlajának üdvözlésére kötelezik, miszerint kinyilvánítják, hogy bizalommal vannak a látható uralkodó hatalom iránt, amelyet „felsőbb hatalmaknak“ neveznek és ezen úgynevezett „felsőbb hatalmaktól“ várják a védelmet és üdvözülésüket. Ezen szándék, mely az egész dolognak alapja, az ördögtől ered, hogy az ifjúságot Isten ellen fordítsa és Jehova istentelen kihívását megvalósítsa. A gyermekektől és atyjuktól is megkövetelik, hogy ezen cél elérésére hassanak, azaz Isten törvényének áthágása által az ördög bizonyos tiszteletére kényszerüljenek. Úgynevezett „hazafias“ szervezetek alakulnak s mindenkit, fiatalokat és öregeket, az ilyenekbe való belépésre kényszerítenek. Ezeket az alakulatokat azután azok elnyomására használják, akik Jehova Istenben hisznek s neki lélekben és igazságban szolgálnak. A próféta mondja: „Az asszonyok dagasztanak, hogy az ég királynőjének béleseket (angol bibliaford. szerint: keretet, egek művészimunkáját) készítsenek. Az így készült süteményeket az ókorban Asztaróth istennő tiszteletére fogyasztották. Az egek királynőjének tiszteletére készült sütemény, Jeremiás próféta másutt mondott kijelentése szerint (Jeremiás 44:19) a Sátán szervezetének készült dolgokra vonatkozik, amely asszonyban van példázva. Az ördög „királynője“ az ő szervezete. Az így készült „sütemény“ ugyanis hálaáldozat, melyben a Sátán képviselői, a föld nemzeteinek látható uralkodói részesülnek, akik vallási, politikai és kereskedelmi elemekből alakulnak (bármely és az összes vallást beleértve) és „felsőbb hatalmaknak“ való elismerésüket követelik. (Róma 13:1) Ezen okból kifolyólag a legfőbb felekezetieskedők által vezérelt és bujtogatott uralkodó hatalmak a törvény leple alatt (keretében) gonosz cselekedetek kovácsolói lettek s a lobogónak gyermekek és felnőttek által való kötelező köszöntését törvényesítik. (94. zsoltár 20; Miniatür Biblia.) Továbbá a tanítók bizonyos eskütételét követelik, és azt akarják, hogy a nép a diktátorokat szabaditókként és megmentőkként tisztelje. Tehát mindnyájan, férfiak, nők és gyermekek, tanítók, tanárok, iskolai és vallási szervezetek, politikai és kereskedelmi intézmények, az ördögi szervezet tiszteletén résztvesznek és inkább teremtett dolgokat tisztelnek a Teremtő helyett. — Róma 1:25.
15 ’Vizes (borból készült) áldozatot mutatnak be idegen isteneknek‘, azaz az ördögnek és gonosz szellemeknek; és az ő földi istentelen helytartóit hősöknek tartják, ami azért történik, hogy a látható uralkodó csoport megnyugodjon és örvendezzen, de nem úgy Jehova és az ő királya. Ezáltal gyalázzák a földet. Ez mind az ördögtől ered, amit az ő látható vallásképviselői teljesítenek, éspedig, amint az Úr mondja, azért „hogy engem kihívjanak“ (haragra ingereljenek! Allioli) Jehova azért kijelenti, meghatározott idejében felkel és „mint Gibeon völgyében, megharagszik, hogy... cselekedje dolgát, amely hallatlan lesz.“ — Ésaiás 28:21.
Jogos harag
16
Jehova Isten hosszútűrő; (86. zsoltár 15) megállapított azonban egy bizonyos időközt, amely időközhöz
a felekezetieskedők minden bizonnyal elérkeztek. Jehova mondotta példaképi népének, amely Isten igazi tisztelőit példázta: „Avagy engem ingerelnek-é ők, azt mondja Jehova, és nem magokat-é hogy gyalázat borítsa arcukat“? (Jeremiás 7:19) Ezen szavak értelme még jobban nehezedik a felekezetieskedőkre, akik magukat jogtalanul „keresztényeknek“ nevezik és a maguk vallásgyakorlatával Isten szent nevét gyalázzák. Az ördögi vallás ápolása már magábanvéve elég csúnya dolog; de ennek Jehova Isten és Jézus Krisztus nevében való cselekvése és általa, számtalan őszinte ember megtévesztése, Isten és Krisztus nevének gyalázása, minden kihívást felülmúl. A felekezetieskedők, akik magukat jogtalanul „keresztényeknek“ nevezik, Jehova Isten és Jézus Krisztus nevével üzleties célokból visszaéltek, gyalázását arra használták, hogy általa emberek maguknak anyagi javakat szerezzenek és azt a maguk javára fordítsák. Tanításaik hagyományokra támaszkodnak; habár az ilyen szervezetek sok dologban egymással nem egyeznek, mégis valamennyi egyöntetű álláspontra helyezkedik az Isten és az ő igazsága ellen intézett támadás tekintetében. Ezáltal a felekezetieskedők kölcsönös helyzete egymással szemben annyira megbomlott hogy nemsokára szégyenkezve fogják lehajtani fejüket. Ezen felekezetek támogatói látni fogják Jehova „szokatlan cselekedetét“, és semmivel sem fognak tudni kérkedni többé. Letűnnek szemtelen, ügyes és öntudatos szokásaik. Ahelyett egy általános fejetlenség fog bekövetkezni, mivel nem fognak tudni hova fordulni. Isten igazságos haragja a maga teljességében fog megnyilvánulni ezen képmutatókkal szemben: „Azért ezt mondja Jehova Isten: Imé az én haragom és búsulásom kiömlik e helyre, az emberekre és a barmokra, a mezőnek fáira és a földnek gyümölcseire, és égni fog, és el nem aluszik.“ — Jeremiás 7:20.
17
A prófécia ezen része kicsiben Jeruzsálemen teljesedett be és rövidesen egészen be fog teljesedni a „kereszténységen“, amely magát Isten népének tartja, de nem az. Jehova haragja, amely Armageddonban fog megnyilvánulni, egyaránt fog sújtani férfiakat és nőket, fiatalokat és öregeket, anyagi vagyonukat is beleértve. Jeruzsálemben 70 éven át ember és állat nem volt található. A Hetvenes szám, mint a 7-es és 10-es szám sokszorosa, azaz két szám által példázott (látható és láthatatlan) teljesség, bizonyára annyit jelent, hogy a felekezetieskedők, szervezeteik és szokásaik s az avval kapcsolatos látható és láthatatlan dolgok teljesen megsemmisülnek. Isten haragja Jézus Krisztus által fog megnyilvánulni és „égni fog és el nem alszik“ mindaddig, amíg az ő „szokatlan cselekedete“ nem lesz befejezve és Jehova neve teljesen igazolva.
18
Az engedelmesség jobb az áldozatnál, mondja az Úr. (Sámuel I. 15:22) Ez az Úr megmásíthatatlan szabálya azok részére, akik az ő szolgálatának látszatát keltik. Jehova prófétája által tudatta az izraelitákkal, hogy áldozatuk engedelmesség nélkül mitsem használ. (Lásd Jeremiás 7:21—27-et) Nekik mondotta: ’Hallgassatok az én szómra, és én Istenetekké leszek, ti pedig az én népemmé lesztek... De nem hallgattak rám‘. Jézus a vallást gyakorló zsidó papságnak csaknem ugyanazt mondotta, amidőn így szólt: ’Erőtlenné tettétek az Isten parancsolatát a ti rendeléseitek által... emberek parancsolatait tanítva‘. (Máté 15:1—9) Ez pontos vázlata annak, amit a vallásvezetők a „kereszténység“ keretében cselekedtek és ma is tesznek. A római katoljkus hierarchia és az alacsonyabb fokon álló klérus azt állítja, hogy Istennek áldozatot nyújt be; evvel szemben azonban Isten parancsolatát semmibe sem veszik, vonakodnak engedelmeskedni neki és embe-
25
rek tanait tanítják. Nem tétováznak így cselekedni, hanem befolyásukkal élve szemtelenül odahatnak, hogy a becsületes emberek beszédét cenzura alá vessék, belőle a bibliai idézeteket töröljék, s azáltal a nép tudatlanságban maradjon.
19
Jehova megparancsolta, hogy ugyanaz az üzenet, amely a példaképi Izrael felett hangzott el, hirdettessék a „kereszténységnek“ is. Az Úr most küldi el tanúit a „kereszténységhez“, hogy vigyék el üzenetét és mondják meg: „Akkor ezt mondd nékik: Az a nép ez, amely nem hallgat Jehova Isten szavára, sem fenyítését fel nem veszi; elveszett a hűség; kiszaggattatott az ő szájokból“. — Jeremiás 7:28.
20 A felekezetieskedök a hamisság mögé rejtőztek és a hamisságot az igazsággal szemben előnyben részesítették. Erre az osztályra vonatkoznak Jézus következő fenyitő szavai: „Kígyók, mérges kígyóknak fajzatai, miképen kerülitek ki a gyehennának büntetését?“ (Máté 23:33) Az írás értelmében semmi kétség sem fér ahhoz, amit Isten a képmutató felekezetieskedőkkel cselekedni fog, akik gyalázzák az ő nevét. A római katolikus hierarchia és ezen szervezet valamennyi szövetségesei és támogatói a figyelmeztetés elhangzása után azonnal tapasztalni fogják a Mindenható Isten teljes haragját.
21
Jehova tanúinak, akiket ma az úgynevezett „felsőbb hatalmak“ s különösen a felekezetieskedők és a római katolikus hierarchia minden elképzelhető módon üldöztet és kínoztat, bátorítást kellene meriteniök és örvendeniök, hogy ma egy hasonló kiváltságban lehet részük, mint amilyenben Jeremiás részesült és hirdetni az evangéliumot, amely hasonlít ahhoz, amit ez a próféta hirdetett. Az a gondolat, hogy Jehova Isten az ő támaszuk, bátorításul szolgálhatna, s mindaddig, amíg az ő akaratának hűségesen engedelmeskednek, semmi baj nem érheti őket. Isten hűséges tanúi jelenleg az ő rejtekében lakoznak s az ő vigasztalásukra és gyámolításukra van megírva: „Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az. Azt mondom Jehovának: Én oltalmam, váram, Istenem; ő benne bízom! Mert ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől. Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és páncél az ő hűsége“. — 91. zsoltár 1—4.
22
Izrael nemzetsége szövetséges viszonyban állott Istennel. A „kereszténység“ Isten gyermekeinek vallja magát, miáltal csendes szövetségi viszonyban áll vele, akaratának cselekvésére. A haj levágása és kopasz külső, jelképesen az Úrnak Izraeltől való elfordulását jelentette. Jehova azért megparancsolta Jeremiásnak, mondja meg Jeruzsálem lakosainak: „Nyírd le hajadat és vesd el, és kezdj a hegyeken gyászéneket, mert útálja Jehova és elhagyja a nemzetséget, amelyre haragszik“. — Jeremiás 7:29.
23 Ábrahám természetes leszármazottai előtt ez a parancs „szokatlannak“ látszott. Az ilyen üzenetnek hirdetése kétségnélkül oly hatást keltett, hogy az izraeliták Jeremiást nagyon balgának tartották. Isten most utasítja hűséges tanúit, hogy a figyelmeztetést a „kereszténységgel“, azaz a felekezetieskedőkkel közöljék, nehogy tudatlanságban legyenek afelől, hogy az Úr elfordult tőlük. Amidőn Jehova tanúi jelenleg azt hangoztatják, hogy a római katolikus hierarchia Isten ellensége és Isten el fogja pusztítani, a felekezetieskedők azt dőreségnek tartják. A római katolikus sajtó figyelme jelenleg Jehova tanúi által hirdetett és rohamosan közelgő Armageddon és a felekezetieskedők pusztulása felé irányul, amit esztelenségnek és hihetetlen fecsegésnek neveznek. Az a munka ugyanis, amit Jehova tanúi-
Isten utasítására végeznek, „szokatlan munka“, Jehova „szokatlan munkája“, mivel azt ő cselekszi. Jehova az, aki közölteti a „kereszténység“ pusztulásáról szóló figyelmeztetést. Ezt a „szokatlan munkát“ végezni kell és végezve is lesz, s mihelyt befejezést nyer, haladéktalanul következik az „Ő munkája, szokatlan cselekedete.“
24
Jehova ígéretet tett, hogy „nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, ... amíg el nem jő Siló“. (Mózes I. 49:10) A közbeeső idő a próba ideje kellett hogy legyen annak megállapítása végett, ki őrzi meg feddhetetlenségét és marad hűséges a szövetséggel szemben. Izrael felvette a vallást s azért lettek az izraeliták hűtlenek Isten iránt Jeremiás idejében. Isten azért figyelmeztette őket prófétája által: „Mert gonoszt műveltek előttem Júdának fiai, azt mondja Jehova; útálatosságaikat bevitték abba a házba, amely az én nevemről neveztetik, hogy megfertőztessék azt“. (Jeremiás 7:30) Hasonló bűn miatt pusztította el Jehova Nádábot és Abihut. (Mózes III. 10:1—7) Fineás, Áron papnak unokája erélyesen járt el az Isten népét beszennyezőkkel szemben. (Mózes IV. 25:6—15) Miért tűrték a lévita papok, akik a templom felügyeletével voltak megbízva, hogy az Úr házában aljas cselekedetek történjenek, és miért engedte azt meg az Isten? Ez a papi-osztály megpróbáltatása végett történt, amit Isten azért engedett meg, hogy az Úr iránti buzgalmuk vagy az Isten parancsolataival szemben való közömbösségük megállapítást nyerjen, vajjon követni fogják-e a maguk önző ötleteiket. Ez különösen a „kereszténységre“ bekövetkező és bekövetkezett hasonmási megpróbáltatást példázta, amely magát Krisztus követőjének vallja, a valóságban azonban felekezetieskedőkből áll, akik az Isten ellenségének befolyása alatt állanak. A felekezetieskedők nemcsk megfeledkeztek az Úr és királysága iránti buzgalmukat bármilyen formában is kimutatni, hanem ellenkezőleg, nyíltan kimutatták, hogy megérdemlik pusztulásukat. Elnyomnak és üldöznek mindenkit, aki Isten királyságát Krisztus fennhatósága alatt, mint az emberiség egyedüli reménységét hirdeti.
25
Az Úr tovább figyelmezteti a szövetsegszegöket szörnyű cselekedeteikre: „És felépítették a Tófet magaslatait, amely a Ben-Hinnom (azaz gyehenna) völgyében van, hogy megégessék fiaikat és leányaikat tűzben, amit nem parancsoltam, és ami gondolatomban sem volt.“ — Jeremiás 7:31.
26 Az izraeliták cselekedete, amit a prófécia ezen része ecsetel, Isten parancsolatainak nyilt megszegése volt. Az olyan ördögi vallásos szokásokat Jehova templomával összhangba hozni nem lehet. A „zsidó vallás“ követői azt hitték, hogy úgy a jónak mint a gonosznak külön egy-egy istene van, egyenlő hatalommal, s mindkettőt el kell fogadniok, ha biztosak akarnak lenni abban, hogy az egyik megoltalmazza s a másik pedig támogatni fogja őket. Ezáltal megtagadták Isten igéjét s magát az igaz és hatalmas Istent is, akiben bízniok kellett. Ugyanúgy a mai „kereszténység“ felekezetieskedöi is, akik magukat helytelenül „keresztényeknek“
nevezik, Isten előtt szörnyűséges cselekedetekre vetemedtek. Az Istent úgy ismertették mint valami démont, aki ’az életben és eszméleten levő teremtményeket egy örökké égő tüzes helyen gyötri‘, míg másokat hosszú időn át az úgynevezett „tisztítótűzben“ tartogat, ahol állandó büntetést és gyötrelmet kell elszenvedniők. Jehova nevét üzleties célokra használták, azt tanítva, hogy meghallgatja ama bűnös emberek imáit, akik ilyen „imákat“ pénzért mondanak, állítólag a „tisztítótűzben“ szenvedőkért. Ily gonosz gondolat sohasem támadt Jehovában, amiért az ilyen tanítás felette megszentségte-
26
leníti az ő szent nevét. Az „örök kinszenvedésről“ és „tisztítótűzről“ szóló tanítás ördögi tan és az ördögtől származik, amit emberek tanítanak, hogy a mindenható Isten nevét gyalázzák.
27
Amint látszik, Hinnom egy bizonyos Jebuzeus neve volt, aki Jeruzsálemben lakott a zsidók odajövetele előtt; ezt a nevet viselte valószínűleg az ördög angyalainak egyike is. (Bírák 1:21) Tófet és Hinnom nevek a Sátán s angyalainak hatalmára és cselekedeteire emlékeztet, ami végezetül mind elenyészett. „Azért imé eljönek a napok, azt mondja Jehova, amikor nem beszélnek többé a Tófetről, sem a Ben-Hinnom völgyéről, hanem az öldöklés völgyéről; és temetkezni fognak Tófetben, és hely sem lesz elég“. (Jeremiás 7:32) Jehova itélete beteljesül, amidőn pusztulás éri az ő nevének gyalázóit. „Tófet“ az ördög szövetségeseinek temetkező helye lesz, mindazok szerencsétlen kimenetelének emlékezetére, akik a Sátán tisztelői, vagypedig az ő vallását követik. Amit Jehova 'Silóval cselekedett‘, ugyanazt fogja cselekedni a „kereszténységgel“ is és a képmutató vallásgyakorlat helyeinek további fennmaradását nem engedélyezi. Jehova kimutatja hatalmát a Sátán és kultuszának minden helye felett.
28 Az ördögi vallás és szándékos követőinek teljes pusztulásáról a próféta következő szavai biztosítanak bennünket: „És e nép holtteste az ég madarainak és a barmoknak lesz eledelökké, és nem lesz, ki elriassza azokat“. (Jeremiás 7:33) Tófet, amely azután a „gyilkolás völgyének“ nevét viseli, annyira meg fog telni, hogy nem lesz több hely a temetkezésre, és senki sem marad életben, aki az elhunytak elhantolásáról gondoskodna. Jehova ítéletvégrehajtója teljes összhangban van Jehovával és az ő igéjével, a felekezeti képmutatókat semmi tiszteletben nem részesíti, még haláluk után sem, hanem mint ganéjt és keselyű eleségét hagyja a föld színén. Olyanok lesznek mint a mezei állatok. Ezen tényt a próféta következő szavai emelik ki: „És azon a napon Jehovától levágatnak a föld egyik végétől fogva a föld másik vegéig; nem sirattatnak meg, és össze sem hordatnak, és el sem temettetnek, olyanok lesznek a földnek színén, mint a ganéj“. — Jeremiás 25:33.
29
A felekezetieskedők az Úr nevében különböző ünnepeket tartanak, melyek ellenkeznek az ő igéjével és szent nevét gyalázzák. A „keresztény“ nemzetek felekezetieskedői önző és üzleties szempontból ünneplik a „karácsonyi“ és húsvéti“ ünnepeket. Ezen alkalmakat a papság arra használja, hogy a maga és szervezete részére pénzt gyűjtsön, míg a kereskedelmi világ rengeteg értéktelen dolgot ad el a népnek; együtt részegednek le az ördög „borától“ és mindnyájan gyalázzák Isten és Krisztus nevét. Minden ilyen szörnyűség egy bizonyos időben véget ér: „És megszüntetem Júda városaiban és Jeruzsálem uccáin az örömnek szavát és a vígasságnak szavát, a vőlegény szavát és a menyasszony szavát; mert elpusztul a föld“. (Jeremiás 7:34) A féktelen vigadozás, amit általában a „kereszténység“ felekezetieskedőinél tapasztalunk mennyegzők alkalmával, szintén megszűnik, és letűnik a hangos vidámság az egyházi ünnepek színhelyéről. Az egyedüli tartós öröm, az „Úr öröme“, a menyasszony és vőlegény öröme, mindazok öröme, akik magasztalják Jehova nevét. (János 3:29) Az Úr Jézus kijelenti, hogy Jehova haragjának megnyilvánulásáig, azaz az „ő szokatlan cselekedetéig“ az emberek tovább is házasodni fognak a „kereszténységben“, anélkül, hogy a felekezetieskedők, Isten igéjét figyelembe vennék. (Máté 24:38, 39) A jelen valóság teljesen igazolja a próféta ezen szavait. Armageddonkor a „kereszténység“ kietlen pusztává változik. Jehova nem kedveli a „kereszténységet“, mivel a Sátán mel-
lett foglalt állást és az embereket Istentől és azon kegyes intézkedésektől, melyben őket Jehova részesítette, eltérítette.
30
Jehova Jeremiást, a prófétai munka elvégzésére és a prófétai üzenet tolmácsolására használta, amely előre bejelentette mindazt, amit a távoljövőben azokkal fog cselekedni, akiket a hitetlen izraeliták példáztak. Az akkori papság, azaz lelkipásztorok által vezérelt izraeliták Isten parancsolatait feledésben hagyták és valláskultuszt kezdtek gyakorolni, amely emberi tanításokon alapult és az, ördögtől származott. Sokan a papság követői lettek és maguk is felekezetieskedőkké váltak. Az Úr üzenetének Jeremiás által való hirdetése „szokatlan munkának“ tűnt fel ama felekezetieskedők előtt, és „szokatlan cselekedetet“ láttak ama veszedelemben, melyet a mindenható Isten Jeruzsálemre zúdított, és amit Jeremiás próféta már előre megjövendölt? Úgy a munka, mint az előre bejelentett cselekedet annyira fantasztikusnak, távollevőnek és csodálatosnak látszott a felekezetieskedők előtt, hogy az egészet mégcsak arra sem méltatták, hogy vele komolyan foglalkozzanak. Ugyanúgy van az a “kereszténységnél“ is. Figyeljük csak meg a következő bizonyítékokat, melyek ezen következtetéseket támogatják.
A nép figyelmeztetése
31
Ehhez a ponthoz érve, helyénvaló lesz, ha figyelmünket Jeremiás jövendölésének 26. fejezetére fordítjuk, melyet figyelmesen olvassunk át és tegyük tanulmány tárgyává. Célszerünek bizonyul ezen a helyen egyes történelmi események megjelölése. Az időpontot a király uralkodásának dátuma határozza meg közelebbről. „A Jojákim uralkodásának kezdetén, aki fia vala Jósiásnak, a Júda királyának, e szót szólá Jehova, mondván“. (Jeremiás 26:1) A történelmi feljegyzésekre való tekintettel vegyük figyelembe most, a következőket: „És Faraó-Nékó Eliákimot, a Jósiás fiát tette királlyá, az ő atyja, Jósiás helyett, és nevét Jojákimra változtatta; Jojákimot Joákházt pedig (istentelen testvérét, akit Faraó trónjától megfosztott és Jojákimmal helyettesített) magával vivé, és az Egyiptomba megérkezvén, ott hala meg. Az ezüstöt és az aranyat megadta ugyan Jojákim a Fáraónak, de az országot sarcoltatta meg, hogy megadhassa az ezüstöt Faraó parancsolata szerint; a föld népe közül mindenkitől az ő értéke szerint hajtott be ezüstöt és aranyat, hogy Faraó-Nékónak adja. Jojákim huszonöt esztendős volt, mikor uralkodni kezdett, és tizenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az ő anyjának neve Zébuda, a Rúmabeli Pedája leánya. És gonoszul cselekedék Jehova szemei előtt mind aszerint, amint az ő atyái cselekedtek“. — Királyok II. 23:34—37.
32 Abban az időben történt, hogy Jehova egy külön üzenettel bízta meg Jeremiást, melyet a jeruzsálemi felekezetieskedökhöz kellett eljuttatnia. Ez azelőtt történt, amidőn Nabukodonozor feljött Jojákim ellen (ez az ő uralkodásának nyolcadik évében történt) és szolgájává tette. Három évig tartó szolgaság után Jojákim elfordult és elpártolt, tőle. (Királyok II. 24:1) Jojákim Izrael királya lett; Jeremiás akkor már tizennyolc éven át hirdette az üzenetet, ami Jósiás királyi uralmának utolsó éveiben történt, aki Isten szolgája volt. Ama veszély helyes felismerése és értékelése végett, mellyel Jeremiás küzdött, vegyük figyelembe a 26. fejezetben feljegyzett egyes történelmi eseményeket: „És Jojákim király embereket küldött Egyiptomba (akinek abban az időben Jojákim adófizetője vagy szolgája volt), Elnátánt, az Akbor fiát, és más férfiakat vele együtt Egyiptomba. És kihozák Uriást (a prófétát) Egyiptomból és
27
vivék Jojákim király elé, aki megöleté őt fegyverrel, holttestét pedig a köznép temetőjébe vetteté“. — Jeremiás 26:22, 23.
33
Ez a történelmi esemény bizonyára nyíltan ki lett hirdetve, amiről tehát Jeremiásnak is tudnia kellett. A prófétának tudomása kellett legyen arról, hogy az Úrtól kapott üzenet hirdetése által a maga életét kockáztatja. Akadályozta ez Jeremiást az Úr iránti engedelmességében?
34 Az izraeliták a templom kinti előcsarnokába szabadon bemehettek; Jeremiás pedig utasítva lett, hogy álljon oda és beszéljen: „Ezt mondja Jehova: Állj Jehova házának pitvarába, és mondd el Júdának minden városából azoknak (népeihez, akik ott egybegyűltek), akik imádkozni jönek Jehova házába, mindazokat az igéket, amelyeket parancsoltam néked, hogy mondd el nékik.Egy szót se hagyj el!“ — Jeremiás 26:2.
35
Mielőtt Jeremiás odaállott és közölte volna az Úr üzenetét, engedélyt kért a királytól, illetve az ő hivatalnokaitól, hogy szabad-e odamennie és bizonyságot tennie? Semmiképpen, mivel az Úrtól arra semmiféle utasítást nem kapott; ő ezt az Úr iránti engedelmességből tette. Isten elküldötte prófétáját, hogy teljesítse azt, amire utasítva lett. Hasonló „vétek“ miatt — az üzenet hirdetése miatt — ölette meg a király Uriás prófétát, mivel az ő beszéde sértette a zsidók vallásvezéreinek „felekezeti érzelmét“. Jeremiás ezen határozott fellépése Jehova tanúinak példaképpen szolgált. Az apostolok ama időben ugyanezen szabályt vagy példát követték, amidőn a törvény tisztviselőinek megmondották: „Istennek kell inkább engedelmeskedni, mintsem az embereknek“. (Apcsel. 5:29) Jehova nem utasította Jeremiást, hogy menjen be a templomba és ott a népnek ünnepélyes beszédet mondjon, hanem megparancsolta, álljon az előcsarnokba, melyen mindenki áthalad, s így a templomjárók a be- és kimenetelkor mellette kellet hogy elhaladjanak. Ebből kitűnik, hogy Jehova tanúinak nem szükséges a felekezetieskedők házába menni és ott velük beszédbe elegyedni, hanem ki kell menniök a nép közé, amely résztvesz az ilyen vallásos összejöveteleken és a szervezett vallást támogatja, és oktatni Jehova szándéka felől, az ő „szokatlan cselekedetére“ való figyelmeztetés által, amely most következik. A felekezetieskedők ma a rádiót veszik igénybe, hogy a néphez ünnepélyes beszédet intézzenek, abban a reményben, hogy azt a vallás szövetségesei odahaza amúgy is hallják. Teljesen rendjén van és helyénvaló, hogy Jehova tanui Isten evangéliumának hirdetésére a rádiót használják, habár a hierarchia nagyon akadályozza őket a rádió igénybevételénél. Ugyancsak egyezik az Úr parancsolatával, amidőn Jehova tanúi a vallásszervezetek támogatóit felkeresik és a templomjárokat a saját lakásukban meglátogatják és közlik velük Jehova üzenetét. Jézus és tanítványai is így cselekedtek, (Apcsel. 20:20) ami már magábanvéve egy oly szabályt állít fel, amely szerint ma Isten szolgáinak igazodniok kell.
36 Jehova megparancsolta Jeremiásnak, hogy „mindazokhoz“ szóljon, akik a templomi istentiszteletre különböző helyekről és városokból jöttek. A templom eredetileg az Úr háza volt. Jeremiás idejében azonban vásári piaccá lett, s azért abban az időben, amidőn Jeremiás bizonyságot tett, a templom csak névleg és nem valóban volt az Úr háza. A Júdabeliek ezen épületet, illetve templomot minden bajjal szemben oltalmul szolgáló erődítménynek vagy pajzsnak vélték. Ma a politikusok, kereskedők és militaristák az „egyházban“ és különösen
a Vatikánban vélik felismerni a maguk védelmét és oltalmát, hogy förtelmes munkájukat tovább folytathassák. A „keresztény“ nemzeteknek saját tábori-papjaik van
nak, azaz fizetett felekezetieskedőik, akik az ő szárazföldi és vizi haderőiket szolgálják. Az uralkodó hatalmak és támogatóik a maguk vallásszervezeteiktől és annak szövetségeseitől bizonyos hasznot várnak és bennük minden bajjal szembeni védelmet látnak. A vallásszervezetek, azaz a vallás követői, mindnyájan azt álitják, hogy jó hazafiak és nemzetüket hűségesen támogatják. Résztvesznek a nemzet politikájában, beleavatkoznak a politikai ügyekbe s a vallást és a maguk „egyházi“ épületeiket mintegy a veszedelemmel szembeni csodaszernek használják. Közülök azonban egyik sem vágyódik igazán Krisztus királysága után. Ellenkezőleg, ellenséges magatartást tanúsítanak a királysággal szemben és minden más iránt, ami valami módon összefüggésben áll Jézus Krisztussal, a világ jogos uralkodójával. Bizonyos istentiszteleti formaszerűségeket ápolnak egy oly épületben, amit „Isten házának“ neveznek, hogy az emberek az ő képmutató áhítatosságukat lássák és az ilyen összejövetelek másokat is vonzzanak, abban a reményben, hogy az nekik is javukra szolgálhat.
37
Isten utasítását Jeremiás parancsolatképpen vette és a próféta nem tétovázhatott. Az Úr mondotta: „Beszélj ... mondj meg nékik mindent, amit néked parancsolok“. Jeremiás megszegte volna Isten iránti engedelmességét, ha a királyhoz vagy az ő udvárának hivatalnokaihoz ment volna jováhagyas végett, vagy hivatalos engedélyt kért volna arra, vonatkozólag, hogy szabad-e hírdetnie az üzenetet, melyre a mindenható Istentől kapott utasítást, vagy sem. Ugyanúgy ma is Jehova tanúi engedetlenek lennének istennel és az ő nagy prófétájával, Jézus Krisztussal szemben, ha a királyság evangéliumának házankénti hirdetésére s az üzenet elvitelére hivatalos engedélyt vagy jóváhagyást kérnének. Isten kifejezetten megparancsolta, hogy az üzenetet, az ő tanúi így hirdessék és neki engedelmeskedjenek, mert ha engedetleneknek bizonyulnak, örökre elvesznek. - Apcsel 3:23.
38
Isten továbbá megmondotta Jeremiásnak: „Beszelj“ és „egy szót se hagyj el“; ami annyit jelent: nehirdess esetleg cenzúrázott üzenetet. Menge ford. szerint ez a szöveg így hangzik: „Ne hagyj ki egy szót se!“ Jeremiásnak nem volt szabad egy szót sem kihagyni és valakinek megengedni, hogy az üzenetet felülvizsgálja. Beszédének másolatát nem volt szabad a templom elöljáróinak vagy bárki másnak bemutatni felülvizsgálat vagy cenzura végett, hogy belőle törölve legyenek oly részek, amelyek esetleg sértenék a papság „vallásos érzelmét“, vagypedig „ellenségeskedést vagy lázadást“ idézhetnének elő. Ebből kifolyólag tiltja az Úr parancsolata Jehova tanúinak, hogy az üzenetet vagy előadást a rádió cenzorai, bizottság, papok vagy mások elé terjesszék, akik az üzenetet cenzúrázni merészelnék és törölnék belőle azt a részt, amin a felekezetieskedők esetleg megbotránkozhatnának. Jeremiásnak sem volt szabad az üzenetet valami okból kifolyólag felülvizsgálni. Az Úristen megparancsolta Jehova tanúinak, hogy beszéljenek, és igéjében feljegyeztette azt, amit mondaniuk kell. Ha tehát engedélyt kérnének, vagypedig az üzenetet cenzúra elé terjesztenek, az Isten parancsolatának nyílt megsértését jelentené. Isten parancsolati iránti teljes engedelmességből nem szabad visszariadniok semmi akadálytól, sem testi sértés feletti, félelemtől; nemszabad hogy megfélemlítse őket emberek megcsodálása, a „jó szomszédság“ utáni vágy, sem az úgynevezett „nemzeti hazafiasság“ vagy bármi más. A „tapogatódzó lépéseket“, vagypedig az igazság üzenete egyes részeinek kihagyását kimenteni vagy igazolni semmiképpen sem lehet. Jehova tanuinak tudniok kell, hogy nem áll jogukban és nincsenek felhatalmazva Isten evangéliuma bármely részének megvál-
28
toztatására, sempedig annak valami mással való helyettesitésére. Nem az ő feladatuk afelett gondolkodni, hogy az üzenet tetszik-e az embereknek, vagy bosszantja őket. Az igazság üzenete nem egy ember, hanem Isten üzenete. Teljesen esztelen és téves már maga az a gondolat is, hogy az embereknek vagy intézményeknek való teszés végett visszatartsuk magunkat annak cselekvésétől, amit a Mindenható megparancsolt, vagypedig önző és tökéletlen emberektől engedélyt kérjünk egy oly munka végzésére, melyre a mindenható Isten utasított. Jehova tanúinak nemszabad ellenséges magatartást tanusitaniok. Nem szabad oly dolgokat cselekedniök, ami esetleg ellenszegülésre szolgáltatna okot, hanem hirdessék az igazság üzenetét nyugodtan, józanul, nyíltan és félelem nélkül, valamely teremtmény beszédére vagy cselekedetére való tekintet nélkül. Pál apostol szemléltető kép volt ezen szabály követésére. Bárhová is ment Pál apostol, a felekezetieskedők mindenütt üldözték és erőszakosan elnyomták hűsége miatt. A sok szenvedésre való tekintettel, amit elszenvedett, mondotta Pál apostol: „Semmitől sem vonogattam magamat, ami hasznos, hogy hirdessem néktek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként (az átdolg. Zürichi Biblia szerint: házról-házra) .. És most íme én a lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe, nem tudván, mik következnek ott én reám ... Mert nem vonogattam magamat, hogy hirdessem néktek az Istennek teljes akaratát“. (Apcsel.20:20—27) Jézus Krisztus szenvedett az igazság hirdetése miatt. A próféták előtte ugyanúgy szenvedtek. Az apostolok közül különösen Pál apostol részesült gyalázatos eljárásban. Miért várnák tehát Jehova tanúi, hogy engedelmesen követhetik ma az Urat minden hasonló igazságtalan üldöztetés nélkül? Jehova tanuinak kötelessége az Isten iránti engedelmességből áll. A végeredményről Ő fog gondoskodni.
39
Elvárható, hogy a felekezetieskedők tovább fogják folytatni az Úr bizonyságtevőinek üldözését. Isten eztmegengedi, úgy amint az ördögnek is megengedte törvénytelen cselekedeteinek folytatását. Jehova azonban nyíltan kijelenti, hogy „szokatlan munkája“ végeztével, amiben most vesznek részt Jehova tanui, megcselekszi az ő „szokatlan cselekedetét“ azaz „csodálatos cselekedetét“, és ez fogja jelenteni a felekezetieskedők és Isten neve gyalázóinak végét. Jehova tanúi most dönthetnek afelet, hogy el akarják-e kerülni a szenvedéseket és így Jehova által elpusztittassanak, vagypedig Isten iránti hűséggel fogják elviselni az ellenségtől származó üldöztetéseket, hogy Isten örök áldásaiban részesüljenek. Ebből tehát nyilván látni lehet, hogy a ’félelem tőrbe csalja az embereket‘.
40
Jehova elhatározta Jeruzsálem elpusztítását, de mindazoknak, akik megtérnek, azaz megváltoztatják cselekedeteiket, lehetővé tette a menekülés útját: „Hátha szótfogadnak, és mindenki megtér az ő gonosz útjától, akkor megbánom a veszedelmet, amelyet nékik okozni gondoltam az ő cselekedeteik gonoszsága miatt“. (Jeremiás 26:3) Jehova természetesen tudta, hogy Izrael nemzetsége nem fog megtérni; tudatta tehát velük elhatározását, ami a józanul gondolkodóknak alkalmat nyújtott a megtérésre és oltalomra. Ebben az alkalomban mindenkinek része lehetett, a királytól kezdve a legjelentéktelenebb szolgáig, miáltal Isten a város pusztulásával járó felelősséget azokra hárította, akiknek alkalmuk volt a megtérésre, de vonakodtak úgy cselekedni. Ezen prófétai kép teljesüléseképpen küldi ki Jehova ma is az ő tanúit, hogy a „kereszténységet“ figyelmeztessék, mivel Isten nagyon jól tudja, hogy a „keresz-
ténység“ mint egész, gonosz útjáról le nem tér; a „kereszténység“ keretén belül van azonban számtalan őszinte és Isten iránt jóakaratú ember, akik miután értesültek, felhagynak eddigi szokásaikkal. Isten mellé állanak, hogy a közelgő pusztulás napján megmeneküljenek.
41 Jeruzsálem pusztulása elhatároztatott és nem volt elkerülhető (Jeremiás 1:1—3; Ezékiel 4:6—8; Királyok II. 22:14—20; 23:16, 27) Jeremiás tizennyolc éven át hirdette az igazságot. Jehova a városba és a templom épületéhez küldte prófétáját, hogy ott bizonvságot tegyen, miáltal kimutatta az izraelitáknak vagy zsidóknak, akik makacsul, azaz szándékosan szembehelyezkedtek Istenel és az ördögöt támogatták hogy pusztulásuk — hacsak meg nem térnek — biztos. Jehova ezáltal odahatott, hogy ezek az önfejűek saját magukat, mint az ő ellenségeit ismertessék. Hasonlóképpen figyelmezteti Jehova mai is a „kereszténységet“ és tudatja vele, hogy bisztos pusztulás vár rá és nyiltan ismerteti a felelős tényezőket, a képmutató papságot és a kereszténység“ többi felekezetieskedőit arra készteti, hogy magukat nyiltan mint „kecskebakokat“ ismertessék és méltók a halálra. Különösen 1922 óta küldi ki Jehova tanúit Jézus Krisztus vezetése alatt a „kereszténység“ figyelmeztetésére. Isten nem várja a felekezetieskedők megjavulását, akik az ö igéjével szándékosan szembehelyezkednek, hanem alkalmat nyujt nekik, hogy ne legyen okuk a mentegetődzésre; figyelmeztetésének makacs elutasítása és a királyságáról szóló üzenet elnyomása által tudatos és szántszándékú törvénytelenségüket nyíltan bizonyítják, minélfogva tehát teljes joggal méltók a pusztulásra. A „kereszténység“ vallásszervezeteiben tömegesen találhatók szelíd, békés és őszinte szivűek, akik örömest térnének a helyes útra. Ezek alkalmat nyernek az igazság meghallgatására és a biztonság helyének felkeresésére. Amint valamikor Jeremiás próféta által hirdetett üzenet rámutatott az egyedüli biztonság helyére, úgy a jelen üzenet is, melyet Jehova az ő hűséges tanúi által hirdettet, feltárja a védelem és biztonság egyedüli útját.
42 Jehova nem azért küldi ki tanúit a „kereszténységhez“, hogy a világot megtérítsék, mivel arra a felekezetieskedők állítólag maguk tartanak igényt. Isten azért küldi ki tanúit, hogy nevéről és királyságáról bizonyságot tegyenek. Azért mondja Jehova: „Ti vagytok az én tanúim“: (Ésaiás 43:10—12), ti vagytok megbízva és felkenve, hogy hirdessétek Istenünk bosszúállását, hogy a „kereszténység“ keretein belül élő népek, akik Isten nevéről és az ő fiáról Jézus Krisztusról, mint a világ megváltójáról értesültek, illetve Istenről és az ő igéjéről némi ismeretet szereztek és állítólag neki szolgálnak,
tudomást szerezzenek és figyelmeztetésben részesüljenek. Jehova tanúi senkit sem igyekeznek egy bizonyos szervezethez való csatlakozásra bírni. Semmiféle cselekedetekre rá nem beszélik és nem késztetik az embereket. Méltó nyugodtsággal és félelem nélkül hirdetik Jehova üzenetét s mindazok előtt, akik életben részesülni szeretnének, rámutatnak arra, hogy Isten Jézus Krisztus által elkészítette számukra a biztonság és élet útját. Jehova tanui ismertetik az emberekkel, hogy ez az üzenet nem embertől, hanem Istentől származik a nemzeteknek és népeknek bizonyságul; mihelyt az üzenetet továbbították, úgy amint arra parancsot kaptak, a felelősség többé nem Jehova tanuit terheli, hanem azokra hárul, akik az üzenetet meghallgatták. Az aminek közlésére Jehova Jeremiás prófétát utasította, a Jeremiás prófétában példázott Jehova tanúi előtt nagy jelentőséggel bírt. Miért kell Jehova tanúinak ismertetni az emberekkel a közeljövőben bekövetkező eseményeket?
29
Tanulmánykérdések
(Angol W. 1937 szept. 15)
Az Ő „műve" és „cselekedete"
III. rész
„Amint Silóval cselekedtem" — Jeremiás 7:14.
1 JEHOVA az ő szolgája, Jeremiás által ultimátumot vagy végső felszólítást intézett Jeruzsálem lakosaihoz. Időt engedett nekik, hogy utaikat megjobbíthassák és a figyelmeztetésnek, eleget tehessenek. Hosszú időn keresztül megtűrte ezt a hűtlen nemzetet, de most elérkezett az idő, amidőn Jeruzsálemre nézve dönteni kellett. Ez prófétai előképe volt a „kereszténységnek", a hűtlen tömegnek, amely magát Isten népének nevezi. Jehova most végső felszólítást intéz a „kereszténységhez" s amit Jeremiás hirdetett, az főképpen a „kereszténységre" vonatkozik. „És mondd meg nékik; Így szól Jehova: Ha nem hallgattok reám, hogy az én törvényeim szerint járjatok, amelyet előtökbe adtam, hogy hallgassatok a prófétáknak, az én szolgáimnak beszédére, akiket én küldök hozzátok, mégpedig jó reggel küldém, de nem hallgattatok rájuk: Akkor e házat hasonlóvá teszem Silóhoz, e várost pedig a föld minden nemzetének átkává." — Jeremiás 26:4—6.
2 Vegyék figyelembe Jehova mostani tanui a tényállást, hogy Jeremiás sem személyes nézetét nem nyilváníthatta a történendőkről, sem nem adhatott önmagától tanácsot az izraelitáknak a teendőket illetőleg. Néki Isten üzenetét kellett hirdetnie és a néppel meg kellett értetnie, hogy csak az Úr igéje által megjelölt úton menekülhet meg. Egy öntelt, becsvágyó, mások szemében tündökölni szerető ember arra törekszik, hogy az em¬
berek előtt „bölcsnek" tűnjék, aki a népnek csalhatatlan tanácsot tud adni. Így volt ez akkor és így van még ma is. Egyesek a magukat Krisztus követőinek nevezők közül éppen így viselkednek, hogy magukat fontosnak tüntessék. Jehova tanúi sem nem tehetnek hozzá Isten üzenetéhez, sem pedig nem vehetnek el belőle. Ez Jehova ultimátuma, nem valamely emberé. Nem mondhatjuk egyes embernek, hogy az ördögtől van és el lesz pusztítva. Mi azt kell közöljük mindenkivel, hogy Jehova most kinyilatkoztatja feltett szándékát, miszerint — mint azt igéjében feljegyeztette — rövidesen megsemmisít minden vallásoskodót, minden képmutatót és mindazokat, akik az ördög oldalán maradnak. Valamint, hogy a menekülés útjáról gondoskodott, amely út mindenki számára nyitva áll, hogy megkereshesse Istent és az ő igazságosságát, amelyet Krisztus Jézus, a Megváltó által szolgáltat.(vajjon Isten oldalán áll, vagypedig az ördögén.) Az ember állítsa önmagának a mértéket és meg kell állapítsa, vajjon Isten oldalán áll, vagypedig az ördögén. Az emberek elítélése nem Jehova tanúinak feladata. Az ő kötelességük egyedül Isten üzenetének a hirdetése. Valamely hamis prófétával folytatott vita nem helytelen, ha az a nyilvánosság előtt és azon célból történik, hogy a nép alkalmat nyerjen az igazság megismerésére. De egyes személyeket megtámadni és nekik megmondani, miként pusztulnak el, nem helyes.
