Az Ő műve és cselekedete (1.rész)
A lap korábbi változatát látod, amilyen Katomozes (vitalap | szerkesztései) 2023. április 14., 18:42-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „<pages index="Hiszékenykerítők-rész-2-Társak-Az-Ő-müve-és-cselekedete-rész-1-1937.djvu" from=1 to=1 header=1 /> </div> <pages index="Hiszékenykerítők-rész-…”)
Az ŐRTORONY
és Krisztus jelenlétének hírnöke
25 évfolyam
1938 február 15
3-4 szám
Az Ö „műve" és „cselekedete"
(Folytatása I. rész)
23
Miután az izraeliták felekezetieskedők lettek, az Isten nevéről nevezett épületet tisztességtelen kereskedelem piacává változtatták. Ez további bizonyítéka annak, bogy az ördög mindenkor a vallást használta politikai és kereskcdelmi célokra, s e három dolog, azaz a vallás, politika és kereskedelem által az embereket Jehovától elidegenítette. Az izraeliták vonakodtak felismerni ama tényt, miszerint oly nagy bűnt követtek el, s azért tovább vétkeztek, mire az Úr így szólt hozzájuk: Vajjon latrok barlangjává lett-é ez a ház ti előttetek, amely az én nevemről neveztetik? Ímé, én is látok, azt mondja Jehova." (Jeremiás 7:11) A papság által megtévesztett felekezetieskedők még mindig ugyanazon nézeten vannak, mint Jézus földönlétekor. Amidőn Jézus látta, hogy a farizeusok, illetve papok az ördög szolgálatára és a „zsidó vallás" követésére bírták a népet és jogtalan üzleteik lebonyolítása által a templommal visszaéltek, így szólt hozzájuk: „Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyám házát kalmárság házává." (János 2:16) Jézus megbüntette a felekezetieskedőket jogosan és nyíltan. „És beméne Jézus az Isten templomába, és kiűzé mindazokat, akik árulnak és vásárolnak vala a templomban; és a pénzváltók asztalait és galambárusok székeit felforgatá, És monda nékik: Meg van írva: 'Az én házam imádság házának mondatik': ti pedig azt “latroknak barlangjává tettétek.” (Máté 21:12, 13) Jézus a fenti kijelentést követő másnap a Heródes által emelt ház vagy templomszerű épület lerombolását jelentette be. Egyeztessük össze Jézus próféciáit és Jeremiás által mondott jövendölést avval, amit ma a „kereszténység" az „Isten házának" nevezett épületekben űz. Ma az ilyen épületek a kereskedelem, politikai és jogtalan ravaszkodások helyei.
24 A tévesen „kereszténységnek” vagy „keresztény vallásnak" nevezett „szervezett vallás", politikai és kereskedelmi szervezetté és valóban latrok barlangjává fajult. Ebben a szervezetben a „nyáj kimagaslói" kifosztják a népet, s a feloldozásra való tekintettel az úgynevezett „egyháznak" és papságának bőséges ajándékot juttatnak, miáltal a klérus száját befogják és szótlanul haladnak el annak elvetemedettsége felett. A „nyáj kimagaslói" karöltve haladnak a papsággal és a népet az igazság megismerésének alkalmától, megfosztják azálțal, hogy annak meghallgatásától eltiltják. A klérus Malakiás 3:8 szerint még Istent is meg akarja csalni. A fosztogatást szemmel kíséri, az ilyen elvetemedett cselekedet színhelyén tartózkodik és szótlanul elhalad felette: „Ha lopót látsz, mellé adod magad.” (50. zsoltár 18) A gonosztevőket a tőlük elfogadott ajándék által pártolják, s ezáltal hallgatagon a gonosztevő eltitkolásához beleegyezésüket adják. A papság még azáltal is fosztogatja a népet, különösen a katolikusokat, hogy téves magyarázatok és hazugságok által pénzt fogad el, azon állítással, hogy halottaikon, azaz állító-
lag a „tisztítótűzben" szenvedő barátaikon segíteni tud. Nem egy özvegy keservesen összekuporgatott pénzét csikarta ki a papság téves magyarázatok által, azon állításával, hogy az a pénz kedves halottjának javára szolgál. Az özvegy pénzét elfogadó pap „imát” mond, mely azonban fejénél magasabbra sosem jut, de megtéveszti a szegény asszonyt és elhiteti vele, hogy mindezt a „tisztítótűzben” szenvedő hitvese érdekében tete. Az ilyen hazug latroknak mondotta Jézus: „Jaj nektek képmutató írástudók és farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek házát, és színből hosszan imádkoztok; ezért annál súlyosabb lesz a ti büntetéstek." — Máté 23:14.
25
A klérus, különösen a római katolikus hierarchia, tovább folytatja gonosz munkáját abban a hiszemben. hogy úgy sem látja senki és nem is ismeri. De Jehova Jeremiás által azt mondja az ilyen latroknak: „Lásd, én magam láttam azt." Ezen próféciát Ésaiás 29:14, 15 támogatja, ahol ugyanis meg van irva: „Ezért én is csodásán cselekszem ismét e néppel, nagyon csodálatosan, és bölcseinek bölcsessége elvész, és értelmeseinek értelme eltűnik. Jaj azoknak, akik Jehovától mélységesen elrejtik tanácsukat, és akik a sötétségben szoktak cselekedni, mondván: Ki lát minket és ki ismer minket?" Példabeszédek 15:3: „Minden helyeken vannak Jehovának szemei, nézvén a jókat és gonoszokat". (11. zsoltár 4) „Jehova az ő szent templomában, Jehova trónja az egekben; az ő szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait". Isten Ezékiel prófétát is elküldötte, hogy az Isten tiszteletének látszatát keltő felekezetieskedőket figyelmeztesse. „És mondá nékem: Láttad-é embernek fia, Izrael házának vénei (a „páterek", úgynevezett „atyák", az egyházszervezet klérusa) mit cselekesznek a sötétben, kiki az ő képes házában (gyülekezeti épületeikben)? mert azt mondják: Nem lát minket Jehova, elhagyta Jehova ezt a földet (országot)." (Ezékiel 8:12) Az Úr látja a felekezetieskedők minden cselekedetét és a meghatározott időben a papság viselni fogja elvetemedettségének következményét. Különösen katolikus papok vélik biztosnak játékukat, amidőn egymásközt mondogatják: 'Védve vagyunk, semmi sem árthat nekünk, mivel a hazugságot választottuk oltalmunkul.' (Ésaiás 28:15) Az Úr ezeknek a törvénytelenség cselekvőinek annyi játékteret engedélyez, amennyit csak akarnak, hogy törvénytelenségüket bizonyos ideig folytathassák; ezek másokkal szemben mindinkább vakmerőbb, kegyetlenebb és kíméletlenebb magatartást tanúsítanak, abban a hiszemben, hogy bármilyen jogtalanságot. elkövethetnek s amelett büntetlenül maradnak.
26 Mivel Jehova csak „lassan gerjed haragra" és a törvényteleneknek gonoszságuk mellett való kitartásra
minden alkalmat megad, sokan vakmerőségre vetemednek és azt hiszik, hogy az ilyen cselekedeteket minden büntetés nélkül tovább folytathatják. Jehova sok éven át engedélyezte Sátán gonosz tevékenységét, s úgylát-
[Nem sikerült betölteni a(z) https://data.jwunited.org/wiki/Template:m?action=raw sablont: HTTP 500]
szik azért bízott Sátán évszázadokon keresztül a büntétéstöl való mentesülésben. Csatlósai hasonló nézetet vallanak.
27
Az izraeliták Sátán útjára tértek és arról ami ama népet a korábbi alkalmakkor érte, megfeledkeztek. Azért Jehova így szól hozzájuk Jeremiás által: „Mert menjetek csak el az én helyemre, amely Silóban van, ahol először lakoztam az én nevemmel, és lássátok meg, hogy mit cselekedtem azzal az én népemmek, Izraelnek gonoszságáért.“ (Jeremiás 7:12) Silóban ugyanis Isten megengedte, hogy ott az ő példaképi népe egy ideig a maga istentiszteleteit végezhesse. „Izrael fiainak egész gyülekezete pedig összegyülekezék Silóban és oda helyezteték a gyülekezetnek sátorát, minekutána meghódola előttük az egész föld.“ (Józsué 18:1) Jehova oda helyezte először nevét Kanaán földjén. A felekezetieskedők később bálványokat emeltek. „És felállítva tarták a Mika faragott képétˌ amelyet az készíttetett, mindaddig, míg az Istenháza Siloban volt.“— Bírák 18:31.
28
Ezek után az Úr az izraelitákat Silóra következett eseményekre való visszaemlékezésre késztette. Azon körülmény, hogy az ő példaképi sátorát ott állították fel, ama helyen, amelyre nevét helyezte, semmi kezességet nem nyújtott arra vonatkozólag, hogy Isten a gonosztevőket Silóban kíméletben részesítette. Habár az izraelitákat törvényszövetségük egyedül Jehova és nem más tiszteletére kötelezte, mégis az ördögi vallás követői lettek, mire Isten elfordult tőlük. „És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, amelyben lakott vala az emberek között.“ (78. zsoltár 60. Miáltal mutatta ki Isten, hogy a gyülekezés sátorát Silóban elhagyta? „És fogságba vitetė erejét (a szövetség ládáját, amely a sátorban való jelenlétét példázta), dicsőségét pedig (az aranyládát, melyen a dicsőség fénye ragyogott) ellenség (filiszteusok) kezébe. És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede. Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg (menyegzői dalokkal; széljegyzet). Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezhették a siratást (nem gyászolhattak; széljegyzet).“ — 78. zsoltár 61—64.
29 Isten megengedte a filiszteusoknak hogy az ő példaképi népét az egyik ütközet alkalmával legyőzhessék, de egyúttal megbüntette a filiszteusokat, illetve felekezetieskedöket, akik az ő törvényszövetségét megrontották. Erre a felekezetieskedők lassan feleszméltek és a Silóban elhelyezett szövetségláda birtokbavételére törekedtek, hogy általa megmeneküljenek és mint védőeszközt Izrael táborába vigyék. Oltalmat azonban sehol sem találtak, mivel Isten elfordult tőlük. „És mikor a nép a táborba visszatért, mondának Izrael vénei: Vajjon miért vert meg minket ma Jehova a filiszteusok előtt?! Hozzuk el magunkhoz Jehova frigyládáját Silóból, hogy jöjjön közénk Jehova, és szabadítson meg ellenségeink kezéből. Elkülde azért a nép Silóban, és elhozák onnan Jehovának a Seregek Urának frigyládáját, aki ül a Kérubok felett. Ott volt Éli két fia is az Isten frigyládájával, Hofni és Fineás.” — Sámuel I. 4:3, 4.
30 Az ütközet megtörtént. „Megütközének azért a filiszteusok, és megveretett Izrael, kiki az ő sátorába menekült; és a vereség oly nagy volt, hogy Izrael közül harmincezer gyalog hullott el.“ (Sámuel I. 4:10) Az izraeliták valamennyi ütközetben nagy vereséget szenvedtek: „És az Isten ládája is elvétetett, és meghala Élinek mindkét fia, Hofni és Fineás. Akkor elszalada a harcból egy ember a Benjámin nemzetségéből, és Silóba ment azon a napon, ruháit megszaggatván és port hintvén a fejére. És imé mikor oda ért. Éli az ő székében ült, az útfélen várakozván; mert szíve rettegésben volt Isten ládája miatt. És mihelyt odaért az ember, hogy
hírt mondjon a városban, jajveszékel az egész város... Felele a követ, és monda: Megfutamodék Izrael a filiszteusok előtt, és igen nagy veszteség lőn a népben, és a te két fiad is meghalt, Hofni és Fineás, és az Isten ládáját is elvették. És lőn, hogy midőn Isten ládáját említé, hátraesék a székről a kapufélhez, és nyakát szegte és meghala, mert immár vén és nehéz ember vala. És ő negyven esztendeig ítélt Izrael felett. — Sámuel I. 4:11—18.
31 Amidőn Éli menye ama nagy szerencsétlenségről értesült nagy izgalmában gyermeket szült és meghalt, és halála óráján felkiáltott: „Oda van Izrael dicsősége, mert elvétetett az Isten ládája. ”(Sámuel I. 4:22) Ugyanarról a csapásról, amely Izraelre következett meg van írva továbbá: „És Izraelnek egész háza síránkozék.” (Sámuel 1. 7:2) „Sámuel pedig szóla Izrael egész házához, mondván: Ha ti teljes szívetekből megtértek Jehovához, és eltávolítjátok magatok közül az idegen isteneket és Astarótot, és szíveiteket elkészítitek Jehovának, és csak néki szolgáltok: akkor megszabadít titeket a filiszteusok kezéből. (Sámuel I. 7:3) A szörnyű csapások, melyek az izraelitákat érték nagyon szokatlannak tűntek fel előttük, amidőn látták, hogy Isten az ő példakepi népét a szövetség ládájával együtt az ellenség kezébe juttatta. Sámuel próféta azonban nem lepődött meg, mivel hűséges volt az Úr iránt. Minden baj Éli papjainak bukását jellemezte, akik a silói sátorban teljesítettek szolgálatot (Sámuel 2:27—36) „És kiüzé Salamon Abjátárt (Éli soraiból), hogy ne legyen Jehovának papja, hogy beteljesedjék Jehovának beszéde, amelyet szólott vala az Éli háza felől Silóban.” (Királyok. I.2:27) A szövetség ládája többé nem került vissza Silóba, sőt maga a sátor és az oltár is el lettek távolítva Silóból és Gibeonba vitettek. — Krónika I. 16:39, 40.
32
Miért sújtotta Jehova az izraelitákat oly nagy csapással és miért tűnt az fel előttük oly szokatlannak? Erre az Úr a következő szavakkal válaszol: „Izraelnek gonoszságáért.” (Jeremiás 7:12) A zsoltáros felelete pedig így hangzik: „De megkisérték és megharagiták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait. Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív. Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal. Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izraelt felette megútálá. És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, amelyben lakott vala az emberek között.” - 78. zsoltár 56—60.
33 Itt teljes joggal felvethető a kérdés: Miért jegyeztette fel Isten az ő szövetséges népével történt ama szokatlan cselekedetről szóló tudósítást? Az írás erre Korinthus I. 10:11-ben válaszol: „Mindezek pedig példaképpen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett". Az izraeliták Jehova szövetséges és példaképi népe voltak; a mai „kereszténység" pedig azt merészeli állítani, hogy ő az Isten népe és kérkedően Isten földi képviselőjének nevezi magát. Ami tehát az Izraelitákra, mint példaképi népre következett, azt példázza, ami a „kereszténységen" fog bekövetkezni, mivel az előbbi az utóbbinak éppen ellentéte. Miután Isten az izraeliták figyelmét figyelmeztetésképpen a silói esemény felé terelte, mondotta: ’Ügy cselekszem e házzal, amint Silóval cselekedtem’. Ezek a figyelmeztető szavak annál inkább vonatkoznak Jézus Krisztus látszólagos követőire és őket terhelik, akik ma azt cselekszik, amit „keresztény vallás”-nak neveznek. „Most pedig, mivelhogy mindezeket a cselekedeteket megcselekszitek, azt mondja Jehova, és mivelhogy szüntelen szóltam, és szóltam tinéktek, de nem hallottátok, és kiáltottam néktek, de
[Nem sikerült betölteni a(z) https://data.jwunited.org/wiki/Template:m?action=raw sablont: HTTP 500]
nem feleltetek: azért úgy cselekszem e házzal, amely az én nevemről neveztetik, amelyben ti bizakodtok, és e hellyel, amelyet nektek és a ti atyáitoknak adtam, amint Silóval cselekedtem.“ — Jeremiás 7:13, 14.
34
Az Ő bánásmódja által, melyben hűtlen népe Jeruzsálemben részesült, kinyilvánította eltökélt szándékát, miszerint a szövetségszegők semmiképpen sem menekülnek meg kezének büntetésétől. A mai „kereszténység“ oly nemzetekből alakul, amelyek magukat jogtalanul keresztényieknek nevezik és azt cselekszik, amit tévesen „keresztény vallásnak“ neveznek. Minden gonosz cselekedet, amit az Úr prófétája által kifejezésre juttatott, továbbá az izraeliták elvetemedett cselekedetei Siló bukásáig, még ma is folyamatban vannak amit azok folytatnak, akik úgynevezett „keresztény vallást“ ápolnak, t. i. a nép, de különösen a klérus amely Jehova nevével és királyságával önző és nem becsületes célokra való törekvés által visszaél. Bizonyos tehát, hogy mindaz, ami Silóval történt, csupán példaképe annak, ami rövidesen a „kereszténységre“ következik.
35 Jehova az Ő prófétái által szólott a néphez (amint mondja): „Korán keljetek útra és szólaljatok meg".
Virradatkor, amidőn Isten az ő népével érintkezésbe lépett, megkezdte tanítását. Prófétái már kora reggel talpon állottak, hogy a népnek prédikáljanak, amiért az emberek az Úr prófétái ellen nagyon kikeltek. Hasonlóképpen panaszkodnak ma a felekezetieskedők Jehova tanúira; neheztelnek, hogy ezek a tanuk korán reggel felcsengetik őket, felébresztik és nekik az Urról beszélnek; a papság azután rendőrileg letartóztatja és bíróság elé idézteti őket. Jehova az ő figyelmeztető üzenetét elég hosszú ideig hirdettette bosszúállása napjának bekövetkezése előtt, hogy meghallgatására mindenkit elegendő időben részesítsen.
36 Jeremiás 40 évvel Jeruzsálem pusztulása előtt utasítást nyert a város figyelmeztetésére, és Ezékiel 7 évvel
Jeruzsálem bukása előtt prédikálta a figyelmeztető üzenetet. Az Úr mondja: ’Kiáltottam, de ti nem válaszoltatok‘. Tartsuk emlékezetben, hogy 1918-ban az Úr templomához érkezett és ezen időpont előtt 40 éven át illési munkát végeztetett az emberek között. A „The Watchtower" 1879-ben jelent meg először, figyelmét már az első példánytól kezdve az „utolsó napok“-ra és a világra következő nyomorúság idejére fordította. Ezt a munkát Illés és Keresztelő János példázták, de ez a munka 'Isten példaképi népe szivének ő hozzá való fordítását’ elmulasztotta. (Malak. 4:5, 6; Luk. 1:13—17) Az illési munka a „kereszténységnek" helyes útra való térítését is elmulasztotta. A „szervezett keresztény vallás“ vagy a magukat „keresztényeknek“ nevező felekezetieskedők voltak azok, akik 1918-ban Isten hűséges szolgáira rontottak, mert az illési munka szolgálatában állottak. Ezek az illési munkának megszakítás által véget vetettek. Ezek a felekezetieskedők ahelyett hogy megjavultak volna, Jehova tanúinak üldözését tovább folytatják, akiket Isten a nép figyelmeztetésére és nevéről való tanúskodás végett küldött. Mit eredményezhet tehát az ily cselekedet?
37
Jehova a fenti kérdésre ekképpen válaszol prófétája által: „Azért úgy cselekszem e házzal, amely az én nevemről neveztetik, amelyben ti bizakodtok, és e hellyel, amelyet néktek és a ti atyáitoknak adtam, amint Silóval cselekedtem." (Jeremiás 7:14) A látható templomot, amelyet Jehova Isten tiszteletére Salamon király uralkodása idején építettek, Jeremiás idejében megszentségtelenítették és „latrok barlangjává" változtatták. Izrael vezetői, a papok, Isten törvényét elvetették, emberi hagyományokat követtek és emberek által kieszelt ördögi tanokat tanítottak. Mivel a „ház" a Minden¬
ható Isten parancsára épült és az ő neve helyeztetett rá, s mivel imahelyről volt szó, az egyszerű izraelita nép ebből azt következtette, hogy Isten sohasem engedi meg az ellenségnek, hogy ama házat vagy Jeruzsálem városát, ahol a templom állott az ellenség elpusztítsa, még abban az esetben sem, ha a papok és a nép Isten törvényszövetségét megszegik, mivel a templom egy jelkép volt. Azon hitük, hogy a templom az ellenség minden támadásával szemben védelemben részesül, juttatta őket azon felfogásra, miszerint „frigyet kötöttek a halállal“ és a „sírral szövetséget csináltak“ abban a hitben mintha a látható templom minden bajjal szemben valami csodaszer lett volna. A templom felépült és ők egyedül a templomban, nempedig Istenben bíztak.
38 Ami Jeruzsálemmel történt, a „kereszténységen“ megismétlődik, avval a különbséggel, hogy ez alkalommal sokkal nagyobb méretű lesz. Ezekben az „utolsó napokban“ a római katolikus hierarchia, mely a szervezett felekezetieskedők élén áll és a „kereszténységnek“ nevezett szervezett vallás vezetője, avval kérkedik és Isten nevében jogot formál ahhoz, mivel magát Isten látható földi képviselőjének nevezi. Ezáltal elhitette a köznéppel, de különösen a „katolikus néppel“, és azt a benyomást keltette, mintha a ‘katolikus egyház az ellenfél minden támadásaival szemben védve lenne‘. A katolikus papság már évszázadok óta hetykén szól a néphez, mintegy a következő szavakkal: „A katolikus egyház az Isten egyháza és felette a pokol tornácai sosem győzedelmeskedhetnek, bármi is történik“. Jehova prófétája már előre megjövendölte, beszédüket (ahogyan valóban cselekszenek): „Frigyet kötöttünk a halállal, a sírral meg szövetséget csináltunk; az ostorozó áradat ha jő, nem ér el minket." (Ésaiás 28:15) Néhány őszinte emberrel elhitették, hogy az a néhány ember, akik a katolikus egyházat alkotják és felette uralkodnak, minden bajjal szemben csodaszerül szolgálnak, minekfolytán tehát a katolikus szervezetben való tartózkodás védelmet jelent. Ezek a vallásvezetők Jehova Isten nevét emberi hagyományok tanítása által megszentségtelenítették, igéjét erejétől megfosztották, az embereket megtévesztették, s őket a vallás vezetők iránti tiszteletre és magasztalásra bírták. Jehova Isten kinyilatkoztatta tehát ezen vallásszervezet teljes pusztulását ismertető szándékát. A képmutató „kereszténységnek“, de különösen papságának, mondja Jehova: „Jég söpri el a hazugság oltalmát ... És eltöröltetik a halállal való frigyetek, és a sírral való szövetségetek meg nem áll; az ostorozó áradat ha eljő, eltapod titeket." — Ésaiás 28:17, 18.
39
Mielőtt azonban Jehova a „kereszténység“ felett kimondott ítéletét végrehajtaná, „népet választ ki nevéért“, s mint tanúit a nemzetekhez küldi, hogy hirdessék az ő nevét, és a „kereszténységet" figyelmeztessék. Tanúit együtesen a „gyolcsba öltözött férfi, kinek íróeszköz vala derekán“ példázza. (Ezékiel 9:2—11) E hűséges tanuk csoportját utasította az Úr, haladjanak át a „kereszténységen“ és pecsételjék el az őszinte „keresztények“ homlokát, akik jajgatnak és jajveszékelnek az álszent szokások és a felekezetieskedők által a „kereszténységben“ elkövetett törvénytelenségek felett. Az Úr ismertető jellel látja el az ily őszinték homlokát tanúi által olyképpen, hogy őket Isten igéjének ajándékában részesíti, miáltal Jehova szándékai felől beható ismeretet szerezhetnek, az elvetemedett vallásszervezetből kimenekülhetnek, Isten Királyánál keresve menedéket. Jehova tanúi utasítva lettek, hogy az őszinte emberek feladatát és kötelességet ismertessék. Azért tehát meg kell őrizniük feddhetetlenségüket Isten előtt „ugyanazon harcba való felkészülés ellen", azaz Jehova szándékát erélyesen, bátran és félelem nélkül kell hirdetniük, az
[Nem sikerült betölteni a(z) https://data.jwunited.org/wiki/Template:m?action=raw sablont: HTTP 500]
ellenség ellenállására és támadására való tekintet nélkül. Ez harcot jelent, amely most van folyamatban; ez az igazságosságért folyó harc, és az elvetemedett képmutatókról szóló igazság hirdettése által történik, amely igazság pőrére vetkőzteti őket az emberek előtt. Jehova tanúi ezt a munkát Isten parancsolata iránti engedelmességből végzik, amely a látszat keresztények előtt nagyon szokatlannak látszik; Isten tanúi az igazságot szólják, míg a papság így szól a néphez: „Amit ezek a Jehova tanúi mondanak, sérti a mi vallási érzelmünket, és azt nem szabad megengedni“. Jehova munkája azonban nem szokatlan azok előtt, akik Istent szeretik és neki szolgálnak, mivel utasította őket, hogy hirdessék bosszúállásának napját, amit meg kell tenniük és meg is tesznek. Ez a szokatlan munka most van folyamatban, melyben az istenszeretők résztvesznek. Be fog következni ezen szokatlan munka elvégzése után — a „kereszténység“ bukása, hogy többé fel ne emelkedjen?
[Nem sikerült betölteni a(z) https://data.jwunited.org/wiki/Template:ta?action=raw sablont: HTTP 500] [Nem sikerült betölteni a(z) https://data.jwunited.org/wiki/Template:s?action=raw sablont: HTTP 500] [Nem sikerült betölteni a(z) https://data.jwunited.org/wiki/Template:s?action=raw sablont: HTTP 500]
[Nem sikerült betölteni a(z) https://data.jwunited.org/wiki/Template:ta?action=raw sablont: HTTP 500]
[Nem sikerült betölteni a(z) https://data.jwunited.org/wiki/Template:s?action=raw sablont: HTTP 500] [Nem sikerült betölteni a(z) https://data.jwunited.org/wiki/Template:ta?action=raw sablont: HTTP 500] [Nem sikerült betölteni a(z) https://data.jwunited.org/wiki/Template:ta?action=raw sablont: HTTP 500]
1 [Nem sikerült betölteni a(z) https://data.jwunited.org/wiki/Template:idhidden?action=raw sablont: HTTP 500]JEHOVA nem tűri a gonoszt végtelenségig. Legyen az emberek cselekedete bármily jó és igazságos, ha azután törvénytelenségekre ragadtatják magukat, előzetes igazságosságuk mitsem használ nekik. Az izraeliták Isten példaképi népe voltak, igazságosan megszervezve, és cselekedetük igazságos munkából állott egy bizonyos időn keresztül. Ez a nemzet azonban elpusztult. (Ezékiel 33:12, 13) Bizonyítékok felhozása szempontjából meg kell engedni, hogy a római katolikus és protestáns szervezetek kezdetben néhány jó dolgot is cselekedtek, amit igazi és őszinte szándéktól indíttatva végeztek; ma már azonban elvitathatatlan, hogy ezek a szervezetek általában vallási-, illetve ördögi szervezetek, és semmiképpen sem Jézus Krisztus, azaz az igazi kereszténység követői. Az Úr nevében való tevékenykedés látszatát keltik és amellett kitartanak. Sok őszinte ember is lakozott ezekben a szervezetekben. Munkájukban buzgóknak bizonyultak, de buzgalmukat helytelenül használták. Őket illetik meg Jézus következő szavai: „Nem minden, aki ezt mondja nékem: „Uram! Uram!" megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők!" — Máté 7:21—23.
2 [Nem sikerült betölteni a(z) https://data.jwunited.org/wiki/Template:idhidden?action=raw sablont: HTTP 500] A becsületes és őszinte embereknek meg kellene szívlelniök ama figyelmeztetést, miszerint Isten elpusztítja a „kereszténységet", habár a római katolikus hierarchia annak éppen ellenkezőjét állítja. A magasabb tisztségű
papság az itt mondottakban nem hisz. Nem hisz a Bibliában, hanem emberi hagyományokra és a saját igazságosságára támaszkodik. Jézus tudatta a zsidó papsággal, hogy Isten elpusztítja a templomot, mivel ama nép megszegte az ő (Isten) szövetségét. (Máté 24:1, 2) De a zsidók nem hittek neki. (János 2:20) Sőt Jézus tanítványait is csodálkozásba ejtette a Heródes által emelt templomépület, amely a zsidók gyülekezési helyéül szolgált és ahol a maguk vallását gyakorolták. Ezen épület közelében, Jézus e szavakkal hívta fel tanítványai figyelmét e templomra: „Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik". (Máté 24:2) Palesztina, de különösen Jeruzsálem lakosai úgy tekintettek erre a templomra és bíztak benne, mintha minden bajjal szemben védelmül szolgálna. Hihetetlennek tartották, hogy valaha is rombadölhetne.
3 Ma a „kereszténység" keretében élő emberiség milliói a vallásszervezetekben, különösen a római katolikus hierarchiában látják a menedék helyét. A politikusok, a kereskedelem nagyjai és a hiszékeny köznép a vallásszervezetben bíznak. A római katolikus hierarchia most énekli a parázna nő dalát, (Ésaiás 23:16) amellyel elámította a politikai és kereskedelmi elemeket, hogy vonuljanak vissza titkos kamráikba és vessék magukat alá csábító befolyásának. Bíznak ennek a szervezetnek hatalmában, mintha általa megmenekülhetnének. Armageddonkor azonban mindnyájan hajótörést szenvednek és elpusztulnak. Jehova erősíti népét igazsága által és szolgálata megbízatásában részesíti. A tévesen „kereszténységnek" nevezett „szervezett vallás" kérkedően azt állítja, hogy Isten képviseletének tisztsége őt illeti meg
