A lap korrektúrázva van
A TALMUD ÉS ENNEK TÖRTÉNETE
75
az ő érveiket az írott törvénynek tulajdonított bizonyos jelentés mellett vagy ellen. Ők is sok hagyományt, legendát és mítoszt (hitregét) foglaltak ezen írásokba. Az ilyen írások együttese a Midrash kifejezéssel volt megjelölve. Midrash egy héber szó, jelentése „vizsgálódás” vagy „keresés”. Ez a Talmudnál még átfogóbb írásokat is magában foglal, valójában a Talmud egy része a Midrash-nak. (Egyáltalán nincs összefüggés ezen Midrash, és a 2. Krónika 13:22, 24:27-ben említett között, Egy Amerikai Fordítás, AAT. szerint).
Most rögzítsük figyelmünket a Midrash Talmud nevű részére. Úgy tűnik a „talmud” szó azt szemlélteti, „amit meg kell tanulni”, vagyis amit meg kell tanulni Isten Igéjével kapcsolatban. Az általános zsidó hitvallás szerint, a Talmud a szóbeli törvényt vagy a törvény hagyományt tartalmazza. Mire alapozzák a zsidók ezen hitüket a szóbeli törvényben, amely egyidejűleg volt közvetítve a Mózes által kapott és leírt törvénnyel? Két forrásra, elsősorban: egy rabbi szerint értelmezett ihletett Bibliai szövegre, és a Biblia egyik apokrif könyvének egy szakaszára.
A Talmud első nagy felosztásában (rendjében), maga egy rabbi van idézve, míg ő a 2. Mózes 24:12-t azon hitnek fenntartására használja, hogy a szóbeli törvény egy időben lett adva a Mózes írott törvényével. Itt idézve van ez a szentírási szöveg, míg zárójelben ezen rabbi, Joshua Ben Levi, értelmező megjegyzései vannak feltüntetve: „És szóla az ÚR Mózesnek: Jöjj fel Én hozzám a hegyre és maradj ott. És átadom neked a kőtáblákat [a Tízparancsolat] és a Törvényt [Mózes öt könyve] és a parancsolatot [MISHNAH], amelyeket írtam [próféták és hagiográfia], hogy azokra megtaníttassanak [GEMARA]”. Megjegyeztétek különösen a Misna és a Gemara kifejezéseket? Magának a Talmudnak ez a két nagy tematikus osztálya.
Most megemlítsük az apokrif könyvet, és a Mózesnek adott, de fel nem jegyzett szóbeli törvényre vonatkozó azon rabbinikus bizonyítékot,
