három és fél évig tartó ínség idejében ott lakott egy özv. asszonynál és annak fiánál. — Királyok I. 17:9, 10
26. Hadd nézzük meg a jövendölés teljesülését: A lelki Izrael serege 1918-ban és 1918 előtt a sátáni szervezet fogságában volt, Babilonban. Addig az ideig e világ uralkodóit, Sátán szolgáit tekintették a „felső hatalmaknak”. Természetesen ezt tudatlanságból mívelték, mindazáltal őszintén hívek voltak Jehovához. Az ígéret szerint fogják birtokba venni azt a helyet, amelyet elnyomóik tartanak jogtalanul birtokukban. Ez annak a képlete, hogyan vigyáz Isten gondosan azokra, akik tényleg hűségesek hozzá, s hogyan fogja őket a kellő időben megmenteni és hatalmat adni nekik az ő ellenségeik felett. Az Úr most kétségtelenül azért mutatja meg népének ezeket az igazságokat, hogy vigaszt merítsenek belőle és feladatukat kitartóan teljesítsék, amivel őket megbízta.
27. Abdiás kifejezése szerint a „jeruzsálemi száműzöttek” azon következtetésre kényszerít, hogy a jövendölés e részének teljesülése valamivel 1918 után fog kezdődni, tehát még amíg a maradék a földön van s mielőtt munkáját befejezi a földön. „Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodozók.” (126. zsoltár 1) Amidőn a hívek látták, hogy Sátán szervezetének rabláncaitól megszabadultak és Jézus Krisztusban függetlenek lettek s amidőn felismerték, hogy Isten és Jézus Krisztus a „felső
hatalmak” akiknek mindenkor alá kell rendelniük magukat, ez felüdülés volt számukra; sokan így is szóltak.
28. Azonkívül a maradék felől áll megírva a következő is: „Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vigadozással.” Ez szószerint megtörtént, amidőn a maradék látta, hogy Sátán a mennyből kivettetett és Isten népe Armageddonig egy munkát kell hogy elvégezzen Jehova dicsőítésére, mely után aztán Sátán és hordái elpusztíttatnak. Az Úr így szólt hozzá: „Azért örvendezzetek ti, egek, s akik azokban lakoztok!” (Jelenések 12:12) A maradék hallotta és megértette ezt és örömében ujjongott, örvendett, mert látta, hogy az Úr Jézus főcélja Jehova nevének igazolásából áll; most pedig a maradék belépett az Úr örömébe, látván, hogy közre szabad működnie Jehova nevének igazolásában. Mások a nemzetek közül, akik az Úr kegyelmét látják a felszentelt maradék felett, mint olyanok vannak bemutatva a zsoltáros által, akik a következőkép beszélgetnek a maradék felől: „Akkor így szólnak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr!” Sokan látják a világiak közül, hogy a maradék a világháború után mintegy a halálból tért vissza és sokkal nagyobb buzgósággal és komolysággal vonult ki, mint azelőtt, hogy bizonyságot tegyen Isten országáról; s így kétségtelenül megláthatták Isten kegyelmét övéi iránt s az emberek beszéltek efelől egymással. A hű maradék, amely immár belépett az Úr örömébe, eképpen beszél maga között: „Nagy dolgot cselekedett velünk az Úr; azért örvendünk!” Ezek a hívek egy ideig könnyek között vetettek, most azonban elérkezett a fordulópont; és meg van írva: „Akik könnyhullatások között vetnek, örömmel aratnak majd!” (126. zsoltár 5) Ez az állandóan fokozódó öröm ideje a hű maradék számára, mivel látta, hogy kiváltságában áll résztvennie Jehova nevének igazolásában. A hű maradék tagjai megfeledkeztek magukról s az önzetlenek szolgálnak
Istennek, mégpedig azért, mivel szeretik őt. Ez tehát nyilván az apostol által említett időre mutat reá, amiről ezeket írta: „Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi őhozzá leendő egybegyűlésünkre nézve.” (Thess. I. 2:1) „Ismeri az Úr az övéit, és álljon el (mostantól kezdve) a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja!” (Tim. II. 2:19) Ez mutatja, hogy azok a hívek, akik egykor szét voltak szórva, most az Úrhoz gyűjtettek.
10 Ebben az összefüggésben figyeljük meg, hogy
Abdiás azt mondja a száműzöttekről, hogy a -deli
városokat" fogják birtokukba venni. Ez nyilván
az ellenség kiűzését és a fennhatóságnak Isten
hű népére való átszállását és Jehova nevének iga¬
zolását is magában foglalja. Akit az Ür^a vizsga¬
latkor és az ítéletkor a templomban hűségesnek
talált, annak az ö kijelentése szerint bizonyos
„városokat" fog átadni, ami nyilván az ö szerve¬
zetének szent és nagy városának bizonyos részeit
jelenti. „Eljőve pedig az első, mondván: Uram, a
te girád tíz girát nyert, ö pedig monda neki: Jól
vagyon jó szolgám! Mivelhogy kevesen voltál hu,
legyen birodalmad tíz városokon! És jőve a má¬
sodik, mondván: Uram, a te girád öt girát nyert.
Monda pedig ennek is: Neked is legyen birodal¬
mad öt városon!" — Lukács 19 :16—19
3,1 Mindenki, aki most az Ür szervezetében van
és értékeli azon nagy kiváltságot, hogy megis¬
merheti Jehovát és szolgálhat neki, megérti, hogy
„Isten helyezte el a tagokat a testben an].aSa
jótetszése szerint" (Kor. I. 12 :18) s közülök
mindeniknek kedve telik abban, hogy az Ür ke¬
gyelméből betöltse hivatalát, amelyre rendeltetett.
A tiszta szívűek között nem uralkodik irigység
és féltékenység. Sem személyi tekintély kérdésé,
hanem mindnyájan egyek a Krisztusban s egy
emberként cselekesznek Jehova dicsőítésére.
Mindazáltal előfordul, hogy egyesek, akik egy
ideig hű népe közé vegyültek, tiszteletrevágyok
lesznek s oly tisztségekre nyomulnak előre,
amelyeket a maguk részére előnyösebbnek tarta¬
nak. Ez teljesen téves szellemet fejez ki s azt je¬
lenti, hogy az ily feltolakodók törvénytelen útra
léptek. Az Űr kijelenti, hogy az ilyeneket össze
fogja szedni s ki fogja tenni az ő országából.
(Máté 13 : 41) Ezt az eltávolítást az Űr angyalai
végzik el s ezek az angyalok kísérik el Jézus Krisz¬
tust templomához, (Máté 25 : 31) Ezek az angya¬
lok gondoskodnak Isten népe között a kapcsolat¬
ról és sok dolog felől is, amiket testi szemeivel
nem láthat és testi füleivel nem vehet tudomá¬
sul. Meg van Ígérve: „Tábort jár az Űr angyala
az őt félők körül és megszabadítja őket!" (34.
zsoltár 8), s ez azt kell hogy jelentse, hogy ezek
az angyalok Jézus Krisztus parancsnoksága alatt
különös érdeklődéssel vigyáznak Isten híveire a
földön.
Szabadító
31 Jehova nem gyönyörködik az istentelenben,
még a halálában sem. „Mert nem olyan Isten
vagy te, aki a hamisságban gyönyörködnél; nem
lakhatik te nálad gonosz." (5. zsoltár 5) Továb¬
bá írva van: „Élek én, ezt mondja az Űristen,
hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában.
(Ezékiel 33 :11) A hitetlenek vagy törvénysze¬
gők olyanok, akiknek volt alkalmuk Jehova meg¬
ismerésére és szolgálatára, de ellenkező útra tér¬
ték s közéjük tartozik a klérus és a gonoszszol¬
ga osztálya is. Az ily elvetemültek felől áll meg¬
