A lap korrektúrázva van
7
gyakran beszélnek maguk között titokban Jehova bizonyságtevőinek működéséről. (Pld. gyakran foglalkoznak ezzel Amerikában hétfő d.e., a papi tanácskozásokon anélkül, hogy megfelelő eredményre jutnának.) Amidőn azt látjuk, hogy a napi sajtó (az újságok) Jehova bizonyságtevői működésének szenteli figyelmét, erről biztosan tudhatjuk, hogy a „káldeusok” erről az ügyről beszéltek maguk között.
21 Belsazár rövid időre kijózanodott és magához hívatta tanácsnokait. „Akkor bemenének a király bölcsei mind, de nem tudták elolvasni azt az írást, sem annak értelmét megfejteni a királynak.” (Dán. 5:8) Siralmasan nézhetett ki, amidőn ez az „agytröszt” tanácstalanul állott a király előtt és egyikük sem tudta elolvasni a kézírást s még kevésbé megmagyarázni. Így van ez most is. A látszatkereszténység „bölcsei” nem tudják elolvasni a jelenségeket, sem megmagyarázni, mivel megvetik Isten Igéjét. A hatalmak, szervezeteik „bölcseihez” fordulnak s tőlük várják az „égi jelek és csodák” magyarázatát, illetve azon bizonyságtevés és munka magyarázatát, amelyet Jehova bizonyságtevői mind untalanul a nép elé tárnak, s amely a világ bajait és tanácstalanságát ismerteti. Ámde Babilon bölcsei nem tudják elolvasni, sem megmagyarázni ezeket a jelenségeket, mivel nem ismerik azokat. Bibliájukat ezek a „bölcsek” másképp olvassák. Ez Jehova prófétájának felőlük szóló, következő kijelentését juttatja eszükbe: „És lesz minden látás néktek (látszatkereszténység) mintegy bepecsételt írás beszédei, amelyeket odaadnak egy írástudónak, mondván: Olvasd kérlek és ő szól: Nem tudom, mert bepecsételtetett.” (Ésa. 29:11) Belsazár titkos tanácsosai kétségtelenül megkísérelték a tanácsolást, de nagyon vigyáztak, ne mondjanak olyasmit, ami megijesztheti a királyt; inkább megnyugtatására törekedtek, valószínűleg azt állítva: „Minden a legjobban fog végződni; nézd csak, mily erősek és nagyok a mi erődítményfalaink!” Mivel ezek a tanácsnokok az Ördögnek szolgáltak, természetesen nem ismerhették Jehova titkait. (25. Zsolt. 14) Így tesznek a látszatkereszténység egyes „bölcsei” most is, gondosan vigyázva arra, ne mondjanak semmit, ami megijesztheti a gazdasági vagy politikai hatalmakat; ezért mondják: „Ne vegyétek számba Jehova balga bizonyságtevőit, hiszen napól-napra javul a világ helyzete! Minden jóra fog fordulni. Nézzétek, mily erősek nagy intézményeink! Mi örökké fenn fogunk állani!”
22. Belsazárt nem tudták megnyugtatni bölcseinek állításai; így van ez most is: a látszatkereszténység bölcsei nem tudnak oly felvilágosítással szolgálni, amelytől szövetségeseik megnyugodnának. „Akkor Belsazár király igen megrettene és az ő ábrázata elváltozék rajta és az ő főemberei is megzavarodának.” (Dán. 5:9) Amiképpen Belsazár megrettent és falfehér lett és főemberei is megnyúlt ábrázattal ültek körülötte, van jelenleg: a modern „agytröszt” a káldeusokkal együtt (főképpen a fekete ága), tanácsokkal igyekszik ellátni a politikai és gazdasági elemeket, akik azonban egyáltalán nem, vagy pedig csak alig bíznak ezekben a tanácsokban. Tanácstalanságuk napról-napra fokozódik, nem tudják, hova és merre forduljanak. Ez a tanácstalanság 1929 óta nagyobb lett, erről ismertetjük a következőket: 1931. június havában az Egyesült Államok elnöke nyilatkozott s e nyilatkozatban hatá
rozottan pártolta a moratóriumot az Egyesült Államokkal szemben fennálló külhatalmak tartozásainak visszafizetését illetőleg. 1931. július havában, az Egyesült Államok és Franciaország szerződést írtak alá e tartozásokat illetőleg és a moratórium erőre emelkedett. Ezután egyik konferenciát a másik után tartották a nemzetek veszélyeztetett közös érdekei védelmére s újabb háborús veszedelem ellen. A látszatkereszténység egyes nemzetei hajlandónak mutatkoztak több hadihajójuk leszerelésére és egyéb irányban való felszerelések korlátozására is; de nyomban ezután újabb zavar és pánik tört ki közöttük s lázasan újabb és még több hadihajó építésébe kezdetek s még jobban kezdtek felszerelni, mint azelőtt. Azután hozták Amerikában a nemzet újjáépítéséről szóló törvényt s azt gondolták ez a törvény ki fogja emelni a bajból a világot, főképpen az Egyesült Államokat. Ezt a tervet más javaslatokkal együtt felsegélés céljából készítették és hajtották végre, így akarták feltartóztatni a fenyegető katasztrófát. Minden nemzet a saját eszméit propagálta a fenyegető katasztrófa feltartóztatását és a segítséget illetőleg. A „szent évet” is ezzel a gondolattal proklamálták, hogy az meg fogja hozni a békét és jólétet, de ez az év sem hozott sem békét, sem jólétet. Ezeket is azért említjük, hogy a világ uralkodóinak tanácstalanságát jellemezzük s kimutassuk, hogy a világ „bölcsei” vagy „agytrösztje” által osztogatott tanácsok nem jártak kielégítő eredménnyel.
23 Amidőn meglátták, hogy a „bölcsek” nem tudják elolvasni a lakomán feltűnt kézírást, nyílván nem csekély zavar mutatkozott a hatalmasok között. Nagy zűrzavar uralkodott a teremben: Belsazár kifejezést adott csalódásának, szavait átvették a főemberek s az alacsonyabb rendűek is megismételték s így eljutott azokhoz is, akik a bort kezelték. Történt pedig, hogy a királyné is meghallotta az eseményeket. A királyné biztosan nem volt a lakomán, mivel csak azután jelent meg ott, miután meghallotta, mi történt és ekkor valami tanácsot akart mondani a királynak. „A királyasszony a király és az ő főemberei beszédei miatt beméne a lakoma házába és szóla a királyasszony és monda: Király, örökké élj! Ne rettentsenek téged a te gondolataid és a te ábrázatod ne változzék el.” (Dán. 5:10) Amidőn a királyné belépett a díszterembe s meglátta Belsazár feldúlt arcát, a szokások szerint, barátságosan üdvözölte, bátorította, mivel oly tanácsot hozott, amely segítséget fog nyújtani. Lehet, hogy ez az asszony nem a király felesége, hanem édesanyja volt, mert a prófétai feljegyzés szerint a király feleségei a lakomán jelen voltak a királlyal. A király anyja valószínűleg oly világiakat példáz, akik barátságban vannak az uralkodó tényezőkkel, ragaszkodnak hozzájuk, de tudni sem akarnak azon lelki tanácsadókról, akik az uralkodók szellemi tanácsnokaiképpen szerepelnek. Sok államférfiú van, aki barátságban áll a hatalmakkal, de nem bízik a lelki tanácsadókban s nem is akar azokkal barátságot ápolni. A királyné megjelent Belsazár előtt, de nem azt mondta, hogy el tudja olvasni s megmagyarázni a kézírást. Tudomást szerzett a király és a főemberek izgatottságáról s azért ment oda, hogy egy oly emberre terelje figyelmüket, aki szolgálni tud a megfelelő felvilágosítással. Ez arra mutat s bizonyos oly embereket példáz a világon, akik nem csupán ismerik a világon most
