A lap korrektúrázva van
161
eltérítették volna őket az ő gonosz útaikról és ő cselekedetüknek gonoszságától." (Jeremiás 23 :22) A bűnbak-osztály nem bizonyult a nép jótevőjének, amely a büntetést magára vállalja, hanem a népre káros osztálynak bizonyult, Isten iránti hűtlensége és parancsai iránt tanúsított engedetlensége folytán. Isten szervezetéből ez a bűnbak-osztály el lesz távolítva és örökre elküldve Isten színe elől. A szöveg így szól: „küldje el az arra való emberrel a pusztába", tehát egy tisztátlan ember által. Ezáltal a tisztátlanok azon osztálya van példázva a földön, amelyre Jehova a bűnbak-osztályt ráhagyja, amely aztán azt az ördöghöz vezeti. A bűnbak-osztály kezdetben a közömbössége, később pedig szándékos cselekedete útján lesz a tisztátlan osztály társa és foglal aztán határozottan Isten és az ő szervezete ellen állást. A bűnbak-osztály tehát eltávozik Isten szervezetéből s e világnak vagy Sátán szervezetének lesz részévé és közvetlenül az ördög felé vonszolva. Többen léptek erre az útra az Úr Jézusnak templomához érkezése után. (Zakariás 14:2) A bűnbak-osztály a feljegyzés szerint a „pusztába" vonszoltatott, ami természetesen Isten népének táborán kívül volt, amelyért az engesztelés szereztetett, s távol azoktól, akik Istennel kibékülésre törekedtek. A puszta oly állapotot példáz, ahol az igazságot-szeretők és szomjúhozók részére nincsen éltető eledel, sem az igazság vize, amely szomjukat oltaná. Ez a sötétség , az Istentől való elidegenedés s az ő megválottaitól való elhidegülés állapota; ez a hely ahol az ördög lakik, nagyon távol van a Jézus Krisztus által való bűnengesztelés intézkedésétől. Kint abban az állapotban teljesen szabadok, önző kívánságaikat tetszés szerint követhetik. Ezek zúgolódó, elégedetlenek, s Isten törvénye és Isten szervezetének utasításai ellen lázadozok; ezáltal kerülnek oly helyzetbe, hogy mint ilyenek vezettessenek el. „Ezek zúgolódók, panaszolkodók, a maguk kívánságai szerint járók; szájuk kevélységet szól: haszonlesésből személy imádók. Ti azonban szeretteim, emlékezzetek meg azokról a beszédekről, amelyeket a mi Urunk Jézus Krisztus apostolai mondottak. Mert azt mondták nektek, hogy az utolsó időben lesznek csúfolódók, akik az ő istentelen kívánságaik szerint járnak. Ezek azok, akik külön szakadnak, érzékiek, kikben nincsen Szent¬lélek." (Júdás 16—19) Az ilyenek nem állanak Isten vezetése alatt és nem is élvezik az ő védelmét.
19 Ezt a következtetést támogatják a következő szavak is: „Hogy vigye el magán a bak minden ő hamisságukat a kietlen földre (más ford. szerint „elkülönített földre") és hogy bocsássa el a bakot a pusztában." (Mózes III. 16:22) A bűnbak-osztályhoz tartozók oly állapotba vezéreltetnek, amely Isten népének táborától vagy szervezetétől el van különítve. A bűnbak-osztály kietlen földre való elvezetése nem mutat arra, hogy új lehetőség állna fenn ennek az osztálynak Isten szervezetébe való visszatérésére, s hogy Isten újból vissza fogadja azt. „Rettenetes dolog az élő Isten kezébe kerülni." (Zsidók 10:31) E prófétai képnek valódi jelentőségét a beteljesítő tények mutatják. Az írás és a tények nem jogosítanak fel oly következtetésre, hogy Isten az emberiség bűneit a feledés kietlenségébe engedi elmerülni, amire a bűnbak-osztályt használja. Észszerűtlen és bibliaszerűtlen feltevés lenne, hogy Isten a szö-
vetségszegőket, a hűtleneket használja, mások szándékos igazságtalanságainak hordozására s azáltal készít helyet az eleven bakban példázott osztály számára a mennyben a választott osztály szolgálatára. A „nagysokaság" az engesztelési nap e képletében és a két kecskebakban egyáltalán nincsen példázva. A nagysokaság nem, szellemi szülött és nincs is Jézus Krisztussal társáldozatra rendelve. A bűnbak semmiképpen sem példázza a nagysokaságot.
20 Amidőn az Úr Jézus a templomban megjelenik. hozzá fog a tisztító művelethez s ennek a munkának egy része a törvényszegők eltávolításából, illetve azoknak eltávolításából áll, akik nem tiszta szívűek. A lázadók eltávolítása tovább tart, s mindenki, aki zúgolódó, botránykozó és elégedetlen Istennel és szervezetével szemben, ki lesz taszítva. Ez a templomban őrködő angyalokban is példázva van, akik a gonoszakat megakadályozzák a belépésben s kivetik azokat, akik az önzés és az önös cselekedet által megrontották magukat. Bárki is, aki a templomban óhajt maradni, kell hogy kövesse Jehova parancsait, nem feledkezvén meg az ő szervezetének törvényéről, mert ez az Úr szabálya: „Őrizd meg fiam atyád parancsolatját és anyád tanítását el ne hagyd!" — Példb. 6:20
21 Isten rendelkezik egyes személyekkel a testűletbén, akiknek az a feladatuk, hogy az utasításokat a szervezethez továbbítsák. Aki a szervezet utasításaival elégedetlen, az ellen zúgolódik vagy fellázad, tényleg az Úrral szemben elégedetlen és ellene lázad fel. Az Úr minden szolgája a saját mesterének áll vagy esik, s nem másoknak. „Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod más szolgáját?
Az ő tulajdon urának áll, vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon." — Róma 14:4
22 Valaki fellázad Isten szervezetében a szervezet utasításaival szemben dacol és szembe helyezkedik azzal. Ez lázadás az Úr ellen, mert a szervezet az övé, s ha az ö szolgái tényleg tévesen cselekszenek, az Úr a maga idejében helyre fogja azt igazítani. Még most ebben az előrehaladott időben is vannak egyesek, akik fellázadnak és összeesküvést szőnek az Úr szervezete ellen s valamily önzéstől indíttatva az emberektől való megtiszteltetést óhajtva, magukat akarják igazolni és hangulatot akarnak kelteni maguk mellett. Néha valamely önző, összeesküvésbe von bele egyeseket, azt remélve, hogy követőket fog szerezni magának. Nem régen azt írta egy ilyen, aki nyíltan szembeszállott a Társulattal, egy vélt barátjának: „A vita tárgya ugyanaz most is, mint két év előtt, amidőn együtt arról beszélgettünk, hogy egy embertől féljünk-e és meghódoljunk neki, vagypedig csak Jehova Istent féljük és tiszteljük egyedül... Legalább is heten elismerték, hogy ez a döntő kérdés, megegyeztek és szövetséget kötöttek, hogy lojálisak lesznek Jehova iránt és nem fognak embertől rettegni; de amidőn a megpróbáltatások elkövetkeztek, mégis úgylátszik — félelem támadt bennük". Ezeknek a szavaknak írója gyakran panaszt emelt a szervezetben tevékenykedő különböző személyek ellen, amidőn maga is a Társulat szolgálatában állott, csupán amiatt, mivel azok végrehajtották az utasításokat és a részükre kijelölt munkát híven elvégezték. Ez a panaszkodó nem szégyelte többször megdorgálni a testvéreket és megfélemlíteni és saját
