155
bízott az álszentek hamis prófétáiban; a hasonmási osztály sem bízik az álszentek hamis prófétáiban, sem semilyen földi tényezőben vagy hatalomban. A szerecsen tehát nyilván azokat példázza, akikhez az Úr következő szavait intézte: „Keressétek 1.) az Urat (bízzatok benne) mindnyájan e föld alázatosai, akik az ő ítélete szerint cselekesztek (akik teljesítettétek az ő utasításait, segítettétek és támogattátok a Jeremiás-osztályt); keressétek 2.) az igazságot, keressétek 3.) az alázatosságot; talán megoltalmaztattok az Úr haragjának napján"? (Sof. 2:3) Ámde az álkereszténység, miképpen Sedékiás, Egyiptomban, Sátán világhatalmában és szervezetében bízott s ezzel megszegte Jehovának, a királynak tett fogadalmát. „Jaj a pártos fiaknak, így szól az Úr, akik tervet visznek véghez nélkülem és szövetséget kötnek, de nem lelkem által, hogy bűnre bűnt halmozzanak. Akik Egyiptomba szállanak alá és
számat (engem) nem kérdezik meg, hogy meneküljenek-e a Faraónak oltalmába és Egyiptom árnyékába rejtőzködjenek-e; És lesz nektek a Fáraó oltalma szégyenetekre és az elrejtőzködés Egyiptom árnyékában gyalázatotokra." (Ésaiás 30:1—3) „Jaj nekik, akik Egyiptomba mennek segítségért, lovakra támaszkodnak és a hadiszekerek sokaságában bíznak és a nagyon erős lovaikban; és nem néznek Izraelnek Szentjére és az Urat nem keresik." — Ésaiás 31:1{{raw:data:p|49|49-50|Egyesek, akik az igazságban levőknek vélték magukat, most megerőtlenültek és a hasonmási Egyiptom kegyeit keresték. Viszont mások most fel akarják tartóztatni a maradékot és tévutakra akarják vezetni, hogy várjon jobb időkre a királyság üzenetének a nagysokasághoz való vitelével. Az Úr kegyelme által feltárta a templomban levő önzetlenek előtt, hogy meghitt kapcsolat áll köztük és azon „más juhok" között, akiket Syájába akar fogadni. Most bizonyságtevőit, a maradékot küldi és nekik parancsolja, miképpen | egykor Jeremiás prófétának: „Menj el és mondd | a Jóakarat* embereknek, hogy vegyék tudo- az igazságot és tudják meg, mielőtt Jeho- haragja Sátán szervezetére zúdul. Akik most menUk ki magukat, hogy megvárják a jobb |g«apokat, nyilván elveszítik Jehova tetszését. De akik teljesen hívek lesznek Jehova és az ő orszᬠga iránt, haladéktalanul sietni fognak és teljesí¬ teni fogják az ö parancsait. A hívek-elott egyál¬ talán nem fontos, hogy Armageddonig még egy, vagy több év fog eltelni. Az ő kiváltságuk abban áll, hogy most engedelmeskedhetnek Isten pa¬ rancsának s tudatában vannak annak, hogy ma¬ guktól semmit sem tehetnek, de Isten kegyelme által, amiben, Jézus Krisztus útján részesültek, híven fogják teljes erejükből tenni, ami kezük ügyébe akad, teljesen bízva az Úrban, hogy a ma¬ ga módján és idejében mindent jó eredményekhez fog vezetni. Miképpen Pál mondotta a korinthusi- aknak, akik emberektől várták az irányítást, mondják most a hűségesek testvéreiknek: „En plántáltam, Apollós öntözött, de az Isten adja va¬ la a nevekedést. Azért sem, aki plántál, nem va¬ lami, sem, aki öntöz; hanem a nevekedést adó Is¬ ten!" (Korinthus I. 3:6,7) Nem tartozik mire- ánk annak a megállapítása, hogy mikor fog ki¬ tömi Armageddon; a mi kötelességünk és ünnepi feladatunk abból áll, hogy legyünk szorgalmasak s örömteljes engedelmességgel vigyük el a ki¬ rályság hírét az emberekhez, hogy mindenki,, aki kívánja, Jehova szervezetében keressen magának menedéket. fontos utasítást és ígéretet tartalmaz a 10. el, mi történt a 12. és a 13. vers közlése ki, hogy a 14. és 15. versben közöltek betel¬
