Szolgájának megőrzése
„Akkor meghasítá Isten a zápfogat, mely az álcsontban volt és víz fakadt abból. Ö pcdlfi ivott, ereje megtért és megélcdett. Azért neveztetik a „segítségiilhívás forrásának" e hely Lehiben mind e napig." — Bírák 15:19
JEHOVA megőrzi szolgáját, aki hűséges ésra gaszkodik hozzá. Az öröklött bűn folytán minden ember erőtelen; de amidőn valaki Isten szolgája lesz és tiszta szívvel megőrzi hűségét Isten iránt, bizonyos lehet arról, hogy a válságos időkben megöriztetik. „Mert az Úr szemei forog nak az egész földön, hogy hatalmát megmutassa azokhoz, akik őhozzá teljes szívvel ragaszkod nak." (Krónika II. 16 : 9) Ez Jehova szilárd és ’ változatlan jogelve. Az ember szíve az ő ragasz kodását és cselekedeteinek indító okát jelenti. Ha teljesen Istennek szentelte magát és indító oka tiszta és jogos Isten előtt, akkor az Ínség ide jében határozottan tapasztalni fogja Isten támo gató kegyelmét. Minden ember hibázik és senki sem cselekedhetik önmagától tökéletesen. Ha tu datában van hibáinak és terhét az Úrra helyezi, teljesen méltányolva, hogy ereje csak Jehovától származhatik és Isten kegyelméből elhatározza, hogy híven ki fog tartani és szorgalmasan telje síti szövetségét, még pedig önzetlen indító okból, meg lehet győződve aról, hogy Isten támogatni fogja. „Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad és nem engedi, hogy valamikor inga dozzék az igaz." — 55. zsoltár 23 * A tiszta szív nem csupán azt jelenti, hogy va lakinek jók a szándékai; nem önző haszonvágy ból kell cselekedetre sarkaltatnia, hanem Isten akaratának cselekvése kell hogy indítsa. Ekkor tisztaszívű és írva van: „Boldogok a tisztaszívű- ek, mert meglátják az Istent." (Máté 5 :8 ) Az ember akkor Jehovának a szolgája, ha neki szol gál önzetlenül vagy tiszta szívből. (Róma 6 :16) Isten szolgáit az emberek általában tévesen bí rálták, mivel az emberek a testi szemeikkel lát ható külsőre vigyáznak. De Isten szolgáinak a szívét vagy indító okát látja és igazságosan íté- ’ li meg. (János 7 :24) Egyes magyarázók szigo rúan megkritizálták Sámsont, még pedig alap talanul és jogtalanul Kritikájukkal azonban nem változtattak a dolgon. ’ Sámson, Isten szolgája volt és senkinek sem áll jogában Isten szolgáját megítélni. „Te kicso da vagy, hogy kárhoztatod (megítéled) a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon." (Róma 14 :4) Isten is így őrizte meg Sámsont az ő akaratának végrehajtására és ké sőbb följegyeztette Sámson felől szóló elismeré sét. (Zsidók 11 :32) Ez magában véve is bizonyít ja, hogy Sámson Isten irányítása alatt já rt el és Istennek azon hű szolgáit példázta, akik a világ végén fognak a földön élni. filiszteusok nyilván tudtak Sámsonnak fe leségétől (jegyesétől) való elidegenedéséről, m ert máskülönben Sámson őket a szokott módon ke- ‘ resté volna fel. „Lön pedig néhány nap múlva, a búzaaratásnak idejében, meglátogatta Sámson „segítségiilhívás forrásának' — Bírák 15 : 19 IH. rész.) az ő feleségét (jegyesét) egy kecskegödölyét ví- vén neki és monda: bemegyek az én feleségemhez a hálóházba. De nem hagyá öt bemenni az ő Atyja." — Bírák 15 :1 ’ Sámson megvárta Isten kellő idejét, amidőn újból Timnátba ment. Ez éppen alkalmas idő volt a. filiszteusok megkárosítására vetésük elpusztí tása útján. Sámson éppen emiatt vett magának filiszteus feleséget; „Az ő atyja és anyja pedig nem tudják vala, hogy ez az úrtól van, hogy ő al kalmatosságot keres a filiszteusok ellen, mert ab ban az időben a filiszteusok uralkodtak Izrael felett." (Bírák 14 :4 ) Sámson testi rokonai, az izraeliták nem siettek támogatására, mivel Sám sont nem tekintették az Űr kiválasztottjának Izrael megszabadításának megkezdésére. Sámson nak egyedül kellett elmennie, s a dráma e részé ben a hű szolgaosztályt példázza. Rokonai azokat a hitszegőket példázzák, akik Isten szolgáinak nevezik magukat, de az emberektől félnek. Jeho- va nem lépett közbe, amidőn a Sámsonnak eljegy zett asszonyt másnak adták, holott Isten kétség telenül közbelépett volna, ha az eljegyzett asszony az Ür szolgáló leányai közé tartozott volna. — Mózes I. 20 :1—18 “Isten ezzel nyilván azt akarta, hogy Sámson újból megalázza a filíszteusokat. „fis monda an nak atyja; azt gondoltam, hogy gyűlölve gyűlö löd őt, azért odaadtam én a te társadnak; de hát vájjon húga nem szebb-é nálánál? Legyen ő he lyette most a tied." (Bírák 15 : 2) A leány atyja azt mondotta Sámsonnak, hogy azt gondolta, „hogy gyűlölve gyűlöli őt" és emiatt fiatalabbik leányát ajánlotta feleségül Sámsonnak. Arra kell gondolnunk, hogy Sámson nem feleség, hanem oly alkalom keresésére indult, amely útján Isten gyalázóit megbüntetheti. Ez bizonyítja, hogy Isten nem választ magának csupán oly szolgákat, akik csak magukkal törődnek, hogy mások azt kénytelenek mondani felőlük: „nézd csak, meny nyire jó ember!" Isten, az Ür előtt az olyan szol ga kedves, aki híven teljesíti az ő parancsolatait- és mindenkor megőrzi tisztaságát. Amidőn az ördög_látja,,_ hogy, valaki híven szolgál Istennek, határozottan számolni kell azzal, hogy az ördög az illetőről valami ly botrányos hazugságot fog . elterjeszeteni, hogy az emberek így szóljanak: „Isten nyilván nem fog ily embert használni, akit . ily dolgokkal vádolnak; ez bizonyítja, hogy az - illető nem Isten szolgá ja." Jusson azonban eszünk- ?e.ijrögjr_maga az Isten.ítéli meg a maga szolgáit ! es eppen ezért a szolgáknak néni kell törődniük tökéletlen emberek ítélkezéseivel. Aki emberek nek kivárt tetszeni, Isten előtt útálatos. De aki szorgalmasan Jehcva elismerésére és tetszésére törekszik, a Felséges hu szolgája., T Miután Sámson elhatározta magát útjának követésére, tudta, hogy a filiszteusok hibáztatni
