„Ime, egy oroszlánkölyök jött ordítva elébe. És felindítá őt az Úrnak lelke és ugy kettészakasztá azt, mint ahogyan kettészakasztatik a gödölye; pedig semmi sem volt kezében. De atyjának és anyjának nem mondotta el, amit cselekedett.“ — Bírák 14:5—6

II. rész.

¹ JEHOVA azokat betölti szellemével, akik magukat neki szentelték." (Mózes II. 31:3) Viszont azoktól, akik hozzá hűtlenek lettek, elveszi szellemét (Sámuel I. 13:14) Jehova szellemét választott szolgájára ruházta. (Ézsaiás 42:1—3) Híveit az Úr szellemével erősíti meg. (Efézus 3:16; Kolossé 1:11) Az Úristen szelleme látja el erővel és meghatalmazással megbízottjait. (Ézsaiás 61:1, 2) Jehova szelleme útján részesíti erőben felszentelt népét. „Az Úr ad erőt népének, az Úr megáldja népét békességgel." (29. zsoltár 11) Akiket Jehova munkájára a maga nevében megbízott és azt hűségesen végzik, az ő szelleméből kapnak erőt ahhoz. (89. zsoltár 20, 21) Jehova szelleme nagy mértékben nyugodott meg Sámsonon és rendkívül megerősítette, ami ugyancsak azt bizonyítja, hogy Sámson a prófétai drámában oly szerepet töltött be, amely útján az Isten iránt hű egyének osztályát példázza. Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet." (91. zsoltár 14 ) „Tábort jár az Úr angyala az őt félők körül és megszabadítja őket." (34. zsoltár 7) „Szeressétek az Urat mind ti ő kedveltjei; a híveket megőrzi az Úr és bőven megfizet a kevélyen cselekvőknek.

Legyetek erősek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, akik várjátok az Urat!" (31. zsoltár 24—25) A fenti szövegek mutatják meg azt a törvényt, vagy szabályt, mely szerint Jehova cselekszik és sem Jehova, sem az ő törvénye nem változik meg sohasem. (Malakiás 3:6) Nagyon fontos megérteni Jehova cselekvési módjának törvényét az ő prófétai szavának megértése és méltánylása céljából; ebből az okból hívtuk fel a figyelmet a fentiekre.

² Sámson férfiúvá serdült, s immár megkezdődött az ő munkája: „És lement Sámson Timnátba és meglátott egy nőt Timnátban a filiszteusok leányai közül." (Bírák 14:1) Timnát városát az Úr a Júda törzsének utalta ki; de most a dráma idejében a filiszteusok tartották megszállva. Júda azokat példázza, akik Jehovát dicsőítik és szolgálják; a filiszteusok jogtalanul tartózkodtak Isten választott népének területén és képmutatók voltak s oly képmutató osztályt példáznak, akik azt állítják, hogy Jehovát dicsőítik és szolgálják, holott a valóságban az ördögnek szolgálnak. Sámson kellemetlenségeket igyekezett szerezni a filiszteusoknak és ezért „alkalmat keresett a filiszteusokon" (belekötött a filiszteusokba), hogy eltávoz

43

zanak az országból, amelyet jogtalanul tartottak megszállva. Sámson nem azért indult útra, hogy önző szándékainak kielégítésére keressen magának feleséget. Észszerűen feltehető, hogy Sámsont felvilágosították szülei hogy Isten egy bizonyos munkával bízta meg Izrael érdekében és születésétől fogva teljesen az Úrnak van szentelve. Sámson biztosan felismerte, hogy a filiszteusok Isten nevét gyalázzák, Isten ellenségei és népének elnyomói és azért ment a filiszteusok közé, hogy megállapítsa, mit tudna tenni velük szemben. Ezt az asszonyt illetőleg Sámson nyilván gondolatában forgatta Isten következő törvényét: „Mikor hadba mégy ellenségeid ellen és kezedbe adja őket az Úr, a te Istened és azok közül foglyokat ejtesz, és meglátsz a foglyok között egy szép arcú asszonyt és megszereted azt, úgy hogy elvennéd feleségül: vidd be őt a te házadba, hogy nyírja meg a fejét és messe le körmeit. És az ő fogoly ruháját vesse l magáról és maradjon a te házadban, hogy sirassa az ő atyját és anyját egész hónapig; és csak azután menj be hozzá és lágy az ő férje és legyen ő a te feleséged. Hogyha pedig nem tetszik neked, bocsásd el őt az ő kívánsága szerint; de pénzért semmiképen el ne add őt; ne hatalmaskodjál rajta, miután megrontottad őt.“ — Mózes V. 21:10—14

³ Ama nő, akit Sámson meglátott, filiszteus volt; de a feljegyzésben semmi sem mutatja, hogy Isten helytelenítette volna Sámson cselekedetét ezzel a nővel kapcsolatban. Már magábanvéve ez azt mutatja, hogy a prófétai dráma ezen része példáz valamit, ami Isten gyülekezetének előkészületi, vagy illési munkája alatt fog történni. Az illési korszak alatt a „kereszténység“, értve ezalatt a felekezeteket, el volt világiasodva, tehát Istennel ellenséges viszonyban állott; mindazáltal az illési korszak kezdetén azok, akik Isten szolgái lettek és az ő igéjének igazságát hirdették, amint mondták, elvegyültek a felekezeti intézmények között, még pedig azért, mivel „alkalmat“ kerestek rajtuk, hogy a papság ellen eljárhassanak. Ezt a folyóirat tanácsára tették. 1894-ben a 141. oldalon az angol folyóiratban a következők állottak: „Hogyan szerezhettek magatoknak alkalmat arra, hogy alkalmas pillanatban szólhassatok és a könyveket és a traktátusokat kikölcsönözhessétek? Erre azt feleljük, hogy különböző jó utak állanak rendelkezésre... Ha mindent megtettetek, amit tudtatok barátaitokért és ismerőseitekért és alkalmatok nyílik működési körötök kiterjesztésére, vegyetek részt a metodisták Biblia tanulmányozásaiban, a keresztény mozgalmak gyülekezetein és minden felekezet imaóráin. Vegyetek részt azokon úgy, amint arra alkalmatok nyílik és a megbeszéléseken és az imák alkalmával éljetek a szokásos szabadsággal." Azok a buzgó törekvők, akik ezt a tanácsot megfogadták, meglátogatták a gyülekezeteket és eszmecserére törekedtek, hogy az illetőket a helyes útra tereljék és a szervezetektől elvonják. Kétségtelen,' hogy az Úr nem helytelenítette, amit akkor Sámson cselekedett és nyilván nem helytelenítette azt sem, amit Krisztus igazi követői cselekedtek, mivel az illési munka ideje alatt a hasonmási filiszteusok közé mentek. Sámson be-

töltötte szerepét a drámában, ami által jövendő nagyobb eseményeket példázott.

⁴ Sámson az izraeliták régi szokása szerint szüleit kérte meg, hogy vegyenek neki feleséget. „És mikor hazament, elbeszélé ezt atyjának és anyjának és monda: Egy nőt láttam Timnátban a filiszteusok leányai között, most asért vegyétek őt nekem feleségül." (Bírák 14:2) Sámson szülei nem tudták, hogy ebben az ügyben az Úr irányítja az ő fiukat, hogy alkalomra tegyen szert a filiszteusokkal szemben és emiatt kifogásolni kezdték Sámson kívánságát, hogy ne vegyen magának a filiszteusok közül feleséget; mert a többi izraelitákkal együtt meg akarták őrizni hűségüket Isten iránt és az ő törvényéhez akartak ragaszkodni, amely tiltotta az izraeliták és nem izraeliták közti házasságot. (Mózes V. 7:3) Ebből az okból állottak elő ellenvetésekkel: „És monda neki az ő anyja és atyja: hát nincsen a te atyád fiainak és az én egész népemnek leányai között nő, hogy te elmégy, hogy feleséget végy a körülmetéletlen filiszteusok közül? monda Sámson az ő atyjának: őt vegyed nékem, mert csak ő kedves az én szemem előtt." — Bírák 14:3

⁵ Izraelben Sámson előtt élő bírák a harcra képes férfiakat szoktak összehívni, megfúvatván a trombitákat; ámde Sámson az Úr vezetése alatt egészen més sztratégiát követett. „Az ő atyja és anyja pedig nem tudják vala, hogy ez az Úrtól van, hogy ő alkalmatosságot keres a filiszteusok ellen, mert abban az időben a filiszteusok uralkodtak Izrael felett." (Bírák 14:4) Úgy látszik sikerült Sámsonnak arról meggyőznie atyját és anyját, hogy az Úr beleegyezett eljárásába. De még valószínűbb, hogy az ő szüleinek eszükbe jutott, amit Jehova angyala Sámson munkája felől mondott és így bíztak Istenben, hogy ő vezérelni fogja Sámsont a követendő úton.

⁶ Így tehát a szülők Sámsonnal együtt útra keltek Timnátba: „És lement Sámson az ő atyjával és anyjával Timnátba és mikor Timnátnak szőlőhegyéhez értek, íme, egy oroszlánkölyök jött ordítva elébe." (Bírák 14:5) Az volt a szokás, hogy a vőlegény közvetítő személyt, vagy vőfélyt vett igénybe a lakodalom előkészítésére, s amidőn Sámson szüleivel elment a jegyváltásra, Sámsonnak nyilván volt egy ily közvetítője, aki őhelyette mindenben eljárt. (Bírák 14:20) A Timnátba vezető úton úgy látszik Sámson nem volt állandóan szülei kíséretében, hanem valószínűleg előttük ment. A feljegyzés így szól: „És lement Sámson az ő atyjával és anyjával." A nyomban azután következő körülmények mutatják, hogy Sámson egyedül volt, amidőn a Timnátbeli szőlő hegyekhez érkezett. Ott találkozott egy ordító fiatal oroszlánnal. A közönséges emberek nyilván meg szoktak ijedni és menekülni szoktak, amidőn egy fiatal oroszlánnal találkoztak össze; de Sámson nem ijedt meg és nem is futott el. Úton volt, hogy feleséget vegyen magának és azt az oroszlánt nem az Úr küldötte az ő megfélemlítésére és céljának megakadályozására. Ezt az oroszlánt az ördög hozta az útjába oly célból, hogy Sémsont elpusztítsa, mivel Sámson bele akart kötni az ördög földi képviselőibe. Ha szemmel kísérjük az események fejlődését, amelyek

44

lejátszódtak a Jehova előtt való útkészítés idejében, meglátjuk,’ hogy ez a fiatal oroszlán érdekes szerepet töltött be ebben a drámában.

Az oroszlánkölyök.

⁷ Isten teremtette az oroszlánt és teremtésének idejében az oroszlán összhangban élt Istennel, míglen Lucifer fellázadt és több teremtményt rossz útra térített. Az oroszlán az Írásban néha mint az igazság szimboluma és néha mint az igazságtalanság és gonoszság szimboluma is alkalmazva van. Az oroszlán Isten szervezetével összhangban az igazságot példázza. A Biblia jelképei között fontos szerep jut az oroszlánnak, (Sámuel II. 17:10; Királyok I. 7:29—36). Jézus Krisztus, a nagy bíró a Szentírásban „a Júda törzséből származó oroszlánnak" van nevezve. (Jelenések 5:5) Részére az igazság bír a legtöbb fontossággal. „Az igazság és az ítélet a te királyi széked fundamentuma; igazság és jóság származik a te színedtől." (89. zsoltár 15) „Véghez vitted ítéletemet és ügyemet: az ítélőszékben ültél, mint igaz bíró." — 9. zsoltár 5

⁸ Dánielt az oroszlánok vermébe vetettek. Azok Isten oroszlánjai voltak s ezért nem bántottak Dánielt. De amidőn az ellenséget vetették ugyanabba a verembe, az oroszlánok felfalták azokat. Amidőn valaki az igazságtalanság gyakorlásában megváltoztatni kívánja útját, mivel a jogot és az igazságot szereti, az illetőt találóan példázza az oroszlán. Jogának tudatában és az igazságért száll a síkra, nem fél és harci kedvvel rendelkezik. (Példab. 28:1) Az ördög a gonosz és róla áll megírva: „Az ördög jár, mint ordító oroszlán és keresi, hogy kit nyelhetne el.“ (Péter I. 5:8) Aki az ördögöt követi és Isten népének elpusztítására törekszik, ordító oroszlánhoz van hasonlítva. „Hasonlók az oroszlánhoz, amely zsákmányra szomjaz, és a rejtek helyen ülő oroszlánkölyökhöz." (17. zsoltár 12) „Feltátották rám szájukat, mint a ragadozó és ordító oroszlán." — 22. zsoltár 14; Jeremiás 2:30; 91. zsoltár 14

⁹ Egyszóval ama „oroszlánkölyök“, amely Sámsonra ordított, a "protestánsak" nevezett szervezet azon papságát példázza, amely Isten népének munkáját az illési korszak alatt nagy ordítozás közben támadta, tehát azon idő alatt amidőn Krisztus útegyengetést végzett Jehova előtt. Ennek a kijelentésnek támogatásául most néhány bizonyítékot idézünk; aki az események fejlődését a kezdeti esztendőkben figyelemmel kisérte, azonnal látni fogja, mennyire rá illenek ezek az események a prófétai drámában.

¹⁰ Mindenki, aki őszintén és becsületesen követi Jézus Krisztust nyomdokain, szereti az igazságot, és jogot és az igazságtalanságot gyűlöli. Az oroszlánkölyök a jogos teljesítése tekintetében nyilván az igazságot szerető embereket példázza. A római katolikus hierarchia szervezete, a mostani filiszteusok az európai nemzeteken, sőt az egész „keresztényi" világon sokáig uralkodtak. Ez a szervezet létesítette a leggonoszabb rendszert, amely valaha a világon létezett. Mindenütt igazságtalanságot gyakorolt. Cselekedeteiben szörnyűségeinek elrejtésére vallás nevet használt és magát

mindenkor Isten és Krisztus földi helytartójának neveztette. Tanai nem váltottak ki oly sok ellenkezést, mint inkább a cselekedetei, amelyek végül a nyilvánosság előtt is annyira elvetemült törvénytiprást fejeztek ki, hogy mindenki gyűlölni kezdte, aki az igazságot és a jogot szerette és így mély megvetéssel telt el a papi uralom istentelen üzelmeivel szemben. Az igazságot szeretők ellenállása 1517 október 31-én érkezett tetőpontjához, amidőn Luther Marton 95 tételét Németországban a wittenbergi katolikus templom kapujára kifüggesztette. Erről egy történetíró a következőket mondja: „Ezek a tételek másmilyenek voltak, nem olyanok, amilyeneket a teológia tanárától várni lehetett volna. Nem kísérelte meg a teológiai megállapításokat, nem volt logikai sorrendbe sem szedve; rövidre fogott reformációs program sem volt. Egyszerűen 95 pörölycsapás volt az akkori kor leginkább köztudomásra jutott egyházi visszaéléseivel szemben. A köznéphez szólott és a szellemi dolgok iránt érdeklődő józan emberi észhez... A gyakorlatban az üzérkedés, a búcsúlevelek árusítása mindenütt köztudomású volt.„A búcsúlevelek árusításából befolyó összegek a pápa rendelkezésére folytak be. A 95 tétel a közvélemény előtt nagy vitát idézett elő, amely vita folytán Németországban nagyon megcsökkent a búcsúlevelek vásárlása és a pápai udvar nagy megrőkönyödésére gazdag bevételi forrásának kiszáradását kezdte tapasztalni." Enciklopedia Britannica, 17. kötet, Luther cím alatt.)

¹¹ Mellékesen megjegyezzük, ha a Enciklopedia Britannicából fent idézett ismertetést a rádióban, vagy a napi sajtóban közzé tennék, erősen megbántaná a klérus „vallásos érzületét" és erősen nagy ordítozásba kezdenének.

¹² 17 Luthernek a római katolikus hierarchia gonosz üzelmei ellen intézett támadása jelenti tényleg a protestantizmus születését. Habár a mozgalmat akkor reformációnak hívták. Azóta több más szervezet keletkezett, amelyeket „egyházaknak“ neveznek és állást foglaltak a római katolikus hierarchiával szemben. Ezek a szervezetek később „protestánsoknak“ nevezték magukat. Ezeket az igazság és a jogszeretet indította, ami a következő történelmi tényből is kitűnik: „Újításaikat ezek (a protestánsok) az Irásra való hivatkozással igazolták az Egyház tradícióival szemben." (Enciklopedia Britannica, 23. kötet, Reformáció cím alatt.)

¹³ A „protestáns" nevet azután mindazokra alkalmazták, akik a római katolikus egyházkormányzat üzelmeivel szembeszállottak. A „protestánsnak" nevezett szervezetekben a papság gyakorolja a legnagyobb hatalmat. A protestáns szervezet, főképpen a klérus 1870 körül nagyon megerősödött, oroszlánkölyökhöz volt hasonlítható. Ezt a szervezetet az igazság szelleme hozta létre. Most megerősödött és téves útra kezdett térni; Körülbelül abban az időben kezdték komolyan vizsgálni az Írást Krisztus hű követői és ezáltal rájöttek, hogy az Úr Jézus Krisztus visszatérése körülbelül azon idő körül volt esedékes és egymás figyelmét erre a tényre felhívták. 1879 július havában 6 férfiu hozzáfogott a „Sion

45

Watch Tower and Herald of Christ" című folyóirat kiadásához és azt anyagilag is támogatta. Később ez a cím „Őrtorony“ címre lett átváltoztatva. Ez a folyóirat megjelenésétől kezdve erélyesen állást foglalt a római katolikus hierarchia és a protestáns papság által a tüzespokolról, a tisztítótűzről és a lélek halhatatlanságáról szóló és azzal rokon elméletek ellen. Egy kis csoport a folyóirat kiadójának vezetése alatt, akik Jézus Krisztus hű követői voltak, főképpen a következő tanításokat hangsúlyozták: Jézus Krisztus második eljövetelét, a váltságdíjat. a halottak állapotát, az ember halandóságát és kimutatták, hogy nincsen tüzes pokol. Ez a kicsiny keresztény csoport a halottak feltámadásának tanítását és azok reménységét is hangsúlyozta, akik akkor Jézus Krisztusban hittek. E nagy igazságok hirdetése nagyon meglepte Sátán táborát és minden alkalmat megragadtak Jézus Krisztus buzgó követőinek megfélemlítésére, elnémítására és elpusztítására. Azok a férfiak, akiket egykor az igazság szelleme indított tettre és akik a protestáns szervezetet létrehozták, ebben az időben már nem éltek és a protestantizmust az ő leszármazottjaik vezették. 1886 körül az ördög befolyása alatt nagy szakadás keletkezett a protestánsok között. Miképpen a római katolikus szervezet, úgy a protestáns rendszer legtöbb papja is politikába keveredett és többen tagadni kezdték a Szentírás isteni ihletettségét, főképpen a váltságdíj, az Úr Jézus Krisztus visszatérése és az ő országa tekintetébben, amely az emberiség megáldására eljövendő. 1887-ben ebben a folyóiratban egy cikk jelent meg „Pápaság a protestáns egyházakban" címen. Abban ki volt mutatva, hogy a protestáns rendszer, amely kezdetben az igazság oroszlánja volt, most az ördög képviselője lett és oly vadállat mint a szülőatyja; szerteszét jár és keresi, hogy kit tudna elnyelni és a népet a Szentírás felől tudatlanságban akarja tartani. Az ördög a katolikus hierarchia útján ezt a rendszert használta az igazság szellemének megsemmisítésére, amely egykor a protestáns rendszer vezetőiben élt.

¹⁴ Abban az időben a római katolikus hierarchia erősen beleavatkozott Amerika politikájába. 1900 szeptember 26-án a katolikus ifjúság (Catholic Young Men National Union) Brooklynban tartott nagygyűlésén elhatározták egy oly szövetség alakítását politikai célból, amely az Egyesült Államok összes katolikus egyesületeit felölelje. A következőket a brooklyni „Eagle“ című lapból idézzük, amely cikk az említett gyűlés alkalmával jelent meg ebben az újságban: „Szeptember 26-án a Catholic Young Men National Union évi gyűlésén oly határozatot hoztak, miszerint politikai célzattal az Egyesült Államok összes római katolikus egyesületeit egy nagy szövetségbe fogják tömöríteni. A mult év tavaszán Me Faul, Trenton, New Jersey, a régi ír rend (Ancient Order of Hibernians) püspöke azt mondotta, hogy az amerikai római katolikusok balgák lesznek, ha nem egyesülnek egy nagy szervezetben és így érvényesíteni nem fogják hatalmukat az orszag politikájában; 2 millió római Katolikus választó él Amerikában, s ha ezek po¬

litikai tevékenység céljából egyesülnek, az országból római katolikus nemzetet csinálhatnak

Ezt a szövetkezetet a következő egyesületek alapították meg: a Columbus Lovagok, a Szent János Lovagok, a Katolikus Jótékonysági Légió, a Régi írországi Rend, az Ír Katolikus Jótékonysági Egyesület, az Ír Amerikai Egyesület, a Német Amerikai Egyesület, az Amerikai Katolikus Lovagok, az Amerikai Katolikus Alkoholellenes Únió... És e szervezeteken kívül még több más kevésbé jelentékeny egyesületek.

Ezt a szövetséget kimondottan azon célból alapították, hogy a törvényhozó testületet (parlamentet) befolyásolják és biztosítsák maguknak a katolikusok jogait.

A brooklini parkszinházban tartott ezen nagygyűlés volt a legnagyobb összejövetel a katolikus ifjak történetében, azon vezető papok és laikusok beszéltek, akik az ország különböző részeiből voltak jelen. Lavella atya, a szent Patrik katedrális plébánosa, Monsignor Doane, Newark, N. J.-ból, Buttling sérif Brooklinból, Fitzgerald képviselő Bostonból és Wall lelkész a szent rózsafüzér templomból lelkesítő beszédeket tartottak. Ezt az utóbbit választották meg a szövetség elnökéül.

A gyűlésen egyhangúlag fogadták el a szövetség alakítására vonatkozó tervet és bizottságot neveztek ki a terv keresztülvitelére. Ezáltal a katolikus férfiak tízezreit fogják egy nemzeti főnökség alá helyezni és ez a nagy testület erős befolyást fog gyakorolni a nemzet törvényhozására."

¹⁵ Azóta a katolikus hierarchia folytonosan harcolt az Amerika feletti hatalom megkaparintásáért. Ireland érsek egyik beszédében a 100 éves évforduló alkalmával, amelyet a római katolikus hierarchiának az Egyesült Államokban való ünnepén Baltimoreban a fent említett nagygyűlés előtt egy évvel tartott, a következőket mondotta:

Amerikát katolikussá kell tennünk. Mivel az egyházunkat szeretjük, csupán azt kell mondanunk, hogy a munkánk és a jelszavunk ez legyen: Ha Isten is úgy akarja a keresztes vitézek lelkesültségével fogjuk felkarolni ezt az ügyet." 80 püspök, 1000 pap és 5000 laikus tapsolt a beszédére.

"Miért félnénk vagy vonakodnánk? - folytatta nagy lelkesen és büszke dicsekvéssel - 10 millió lelket számlálunk, ez hatalmas tömeg, ha az erőinket jól vezetjük és az ebben rejlő erőket működésbe hozzuk. A katolikusok Amerikában hűségesek az egyházukhoz és vezetőikhez. Az első évszázadban tett erőfeszítéseik és az elért győzelmeik megmutatják mire lesznek képesek a következő évszázadok alatt, ha hatalmuk tudatában teljesen a hierarchia szervezetének vezetése alá kerülnek."

¹⁶ És mint szóltak ehhez a protestáns intézmények? Kevéssel azután a klérus kereszténységszerte hozzáfogott egy szövetség alakításához és minden korlátot el akart távolítani, amely a protestantizmus és a katolicimus között fennállt. Napjainkban immár nem létezik a valóságban többé oly protestáns szervezet, amely tényleg

46

protestálna a katolikus hierarchia ellen. A protestantizmus meghalt és vezető egyéniségei tényleg a hatalmas katolikus hierarchia szervezetének a részévé lettek. Napjainkban a protestánsoknak nevezettek karöltve haladnak a római katolikusokkal és ezek ellenőrzése alatt áll Amerikában úgyszólván minden hivatal. Különösképpen a katolikus hierarchia hatalma nőtt nagyra.

¹⁷ Miképpen a filiszteusok megszállva tartották azt az országot, amelyet Isten a Júda törzsének utalt ki, aképpen a modem filiszteusok is sok időn keresztül illetéktelenül foglalták el azokat a helyeket, amelyek Jézus Krisztus igazi követőit illetik meg. A római katolikus hierarchia szülőatyjához hasonlóan arra a gondolatra jutott, hogy a protestáns papságot az igazság őszinte bajnokaival eszmei harcba keverje és azalatt a római katolikusok a közhivatalokba betolakodjanak és a politikai zsákmányt magukhoz ragadják. A XX. század kezdetén a "protestánsnak“ nevezett papság goromba és aljas szavakkal és cselekedetekkel támadott reá az igazság védelmezőire. De az "Őrtorony" akkori kiadói, hű barátaikkal, akiket a fiatal Sámson példázott, az Úr zászlaja alatt bátran előre nyomultak és bejelentették az emberiségnek az Úr Jézus Krisztus útján való megszabadítását. Jézus Krisztusnak ezen hű követői által hirdetett tanítások a római katolikus hierarchia és a protestáns papság tévedéseit és hamisságait feltárta. Amidőn Sámson a Timnátbeli szőlőhegyek közelébe érkezett, az Úr hű szolgáit példázta, akik amint fentebb közöltük, az igazság közleményét hirdették; az oroszlánkölyök, amely akkor ott megjelent és Sámsonra ordított, a protestáns klérust példázza, amely 1910 körül jelent meg a színtéren és ordítozott erősen az Úr Jézus hű követői ellen. A papság nagy és erős ordításba kezdett az igazság védelmezőivel szemben és arra szólította fel papjait, hogy semilyen iratot se olvassanak és fogadjanak el a „Hajnal hírnökeitől". A papság azt tanácsolta, hogy ezeket az iratokat égessék el és tényleg több helyeken az ő híveik el is égették azokat. Hitvitákba kezdtek az "Őrtorony" akkori kiadójával és hű barátaival, de azokban a hitvitákban mindenkor a papság szenvedett nagy vereséget

¹⁸ Ezeket a megcáfolhatatlan eseményeket szem előtt tartva, most a prófétai drámát vegyük szemügyre: „És felindítá őt az Úrnak lelke és úgy kettészakasztotta azt (az oroszlánkölyköt), mint ahogyan kettészakasztatik a gödölye; pedig semmi sem volt kezében. De atyjának és anyjának nem mondta el, amit cselekedett." — Bírák 14:6

¹⁹ Amiképpen Sámson az oroszlánkölyköt puszta kezével megölte, hasonlóképpen a Sámsonban példázott, az ,,Őrtorony“ akkori kiadója által vezetett kicsiny hű bizonyságtevő csoport puszta kézzel agyoncsapta az újkori "oroszlánkölyköt", nevezetesen a "protestáns" papságot. Jehova akkori hű bizonyságtevői nem testi fegyverekkel, hanem az Úr szellemével bírtak, amelyet bőségesen reájuk árasztott Jézus Krisztus útján. Mindenkor „a Lélek kardját, Isten igéjét" használták és azzal csapták agyon az "oroszlánkölyköt". (Korintus II. 10;4) „Az oroszlánkölyök" halála

nem következett be nyomban a hitviták kezdetén. A hasonmásban tudniillik a klérus tovább ordítozott az igazság védelmezői ellen és ez a vita egészen a világháború kitöréséig tartott. Akkor mult ki egészen a protestáns "oroszlán", még pedig abban az értelemben, hogy testestől-lelkestől az ördög táborához szegődött és "filiszteussá" lett, illetve oly papsággá, amely az Úr nevében hamisan lépett föl s az Isten és az ő felkentjei ellen dolgozott. A világháború óta tényleg nem létezik többé a klérustól vezetett protestáns szervezet.

²⁰ Sámson eltitkolta, hogy az oroszlánkölyköt megölte. Nem beszélt róla szülei előtt és nem dicsekedett senki előtt sem, hogy ezt a hőstettet a saját erejéből cselekedte. Eképpen Jézus Krisztus hű követői sem dicsekedtek azzal az illési munka alatt, hogy a protestáns papságot agyoncsapták; mert tudatában voltak annak, hogy amit cselekedtek, nem a saját erejükből, hanem az Úr szelleme által cselekedték. A ravasz katolikus hierarchia buzdította a protestáns „oroszlánkölyköt" harca az Isten igéjének, az igazságnak védelmezőivel szemben; a protestáns vezetők tehát nem tehettek mást, csupán annyit, hogy a katolikus táborban kerestek maguknak fedezéket; ebből következik jelképesen szólva, hogy megszűntek mint protestánsok létezni.

²¹ A protestantizmus 1917 óta teljesen halott. A "protestánsok" mindent elvetettek, ami összefügg az Úr visszatérésével és az ő országának felépítésével és az öreg „oroszlán"-anyával szövetkeztek, azt támogatják és most azzal együtt támadják Istent és az ő országát és az ország igazságának hirdetőit. A római katolikus hierarchia, főképpen annak kémszervezete, a jezsuiták és az állítólagos "protestáns" papság s az általuk sötétségben tartottak cselszövést szőttek Jehovának most földön élő bizonyságtevői ellen és teljesen ki akarják pusztítani, ezt a cselszövést az Úr a következő szavakkal közölte előre: „Mert íme, háborognak ellenségeid, s gyűlölőid fejüket emelik. Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenceid ellen terveket szőnek. Ezt mondjak: "Jertek, veszítsük el őket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izrael nevét. Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel: szövetséget kötöttek ellened." — 83. zsoltár 3—5

²² Istennek és az ő országának, illetve Krisztus uralkodásának összes ellenségei szövetséget kötöttek az Úr védencei (bizonyságtevői) ellen. A filiszteusok e ponttól kezdve a prófétai drámában a római katolikus hierarchiát és mindazokat példázzák, akik ezen ördögi szervezet vezetése alatt dolgoznak és terveket szőnek az Úr felkentjei ellen. Ebből lehet meglátni, hogy az oroszlánkölyöknek Sámson által történt szétszakítása fontos pontot illusztrál Isten népének történetében.

Illési korszak

²³ Most a dráma egy korábbi időpontra nyúlik vissza és magában foglalja azon korszak nagyobb részét, amelyet Isten gyülekezete illési korszakaképpen ismerünk. Sámson azt a nőt egy korábbi alkalommal látta; most azonban a dráma bemutatja, hogyan fontolgatják a házassági ügyet

47

Sámson, az ő szülei és a leánynak a szülei: „És mikor leérkezett, beszélt a nővel, aki kedves volt Sámson szemei előtt." — Bírák 14:7

²⁴ Ez az 1878-tól 1916-ig történő eseményeket példázza. Ezen idő alatt az illési munka dolgozói itt-ott többeket láttak, akikről szerették volna, ha a Társulathoz hozzácsatlakoztak volna a munka végzéséhez. Ezzel semmiképpen sem akarjuk kétségbe vonni akkori testvéreink őszinteségét; ők valóban a prófétai dráma egy részét töltötték be. Azok, akik az illési munka ideje alatt dolgoztak a mezőn, kiváló személyiségeket, illetve olyanokat szemeltek ki, akik szép jellemmel ékeskedtek és az igazsághoz és a maguk szervezetébe szerettek volna áthozni. Amidőn Amerikában valamelyik szőlőmunkás a politikai és a kereskedelmi életben kimagasló tisztséget viselő férfit vagy nőt talált, aki képzett és tekintélyes volt és az igazságot meghallgatta, azt nem csupán kedvező alkalomnak, de arra való alkalomnak is tekintette, hogy mindent megtegyen, hogy az illető az igazságot elfogadja. Ha az ily szívesen látott ember anyagilag és tekintélyileg is vagyonos volt, míngyárt „testvérnek“ vagy „munkatársnak“ vagy hasonlónak nevezték. Ha valahol oly országokban, ahol az emberek rangokat és címeket viselnek, közülök valaki olyannal találkozott, aki a királyság üzenetét szívesen meghallgatta, azt rendkívüli eseménynek tekintették és az ily kiváltságos munkások az ilyen személyiségekről a következőképpen szoktak beszélni: „Koldusházi báróné megvette a könyveket és nagyon érdeklődik és én oly hálás vagyok az Úrnak, hogy én találtam meg ezt a búzaszemet.“ Az ilyen személyeket pártoskodóan előnyben részesítették és erről írta az apostol „Atyámfiai ne legyen személyválogatás a ti hitetekben, amely van a dicsőség Urában, a mi Jézus Krisztusunkban. Mert ha a ti gyülekezetetekbe bemegy egy aranygyűrűs férfi fényes ruhában, bemegy pedig egy szegény is szennyes (kopott) ruhában; és rátekinttek arra, akin a fényes ruha van és azt mondjátok neki: te ülj ide szépen; és a szegénynek ezt mondjátok: te állj ott, vagy ülj ide az én zsámolyom mellé: nem mondatok e ellent magatoknak és nem lettetek-e gonosz gondolkodású bírákká?" (Jakab, 2:1—4) Ama körülmény ,hogy a filiszteus leány megtetszett Sámsonnak, nagyszerűen példázza az illési munkások azon állapotát, amidőn tetszett nekik, ha az újkori filiszteusok között érdeklődést tudtak kiváltani, amint itt máris bemutattuk. Az előkelőket személyválogatással kezelték.

²⁵ Sőt az illési munkások meg a politikai ügyekben való közreműködést is helyénvalónak tartották. Jó dolognak tekintették az alkoholtilalom bevezetését célzó mozgalmat, amelyet szerintük pártolni érdemes és nem tekintették helytelennek ha olyan, vagy hasonló mozgalomban kimagasló férfit választanak meg. A „kedves“ és az erkölcsös egyháztagokat a „nagy sokaság" tagjainak tekintették, akik iránt különösen tekintettel voltak. Azon óhajtásuk, hogy a jobb benyomású egyháztagokkal közelebbi érintkezésben kívántak kerülni, nagyszerűen van példázva Sám-

son azon törekvésében,, hogy a körülmetéletlen filiszteusok közül akart megnősülni.

²⁶ Sámson egy fiatal nőt szeretett volna elvenni és amint látszik, ő is és a szülei is nem csupán egyszer jártak Timnátban. "Mikor pedig egynéhány nappal azután visszatért, hogy őt hazavigye, lekerült, hogy megnézze az oroszlánnak holttestét: hát íme, egy raj méh volt az oroszlánnak tetemében és méz." (Bírák 14:8) Ez nagyszerűen példázza a Sámson-osztályt, a hűségeseket, akik az illési munka végzésekor sokszor meglátogattak a gyülekezeteket, hogy onnan a finomabbakat és kedvesebbeket kihozzák, de ugyanakkor a modern filiszteusok teljes pusztulását szerették volna látni. Sámson akkor az Úr akarata szerint cselekedett; mert a drámában oly szerepet játszott, ami későbbi időben fog megismétlődni, amint tényleg meg is történt. Az oroszlánkölyök megölésétől eltelő idő, azon napig, amidőn Sámson elment a filiszteus nő után, éppen elég volt ahhoz, hogy az oroszlán holtteste kiszáradjon, vagy természetes úton megasszon. Ott a forró égöv alatt nem sok időre volt szükség evégből. Aztán egy méhraj telepedett a kiszáradt oroszlán testébe és abban mézet gyűjtött. Abban az időben Palesztina mézéről volt híres ország. (Mózes II. 3:8) Sámson útközben letért az útról, hogy megnézze az oroszlán holttestét és íme, mézet talált abban, kiszedte belőle, és elfogyasztotta. Sámson az oroszlán megölése által nem szegte meg az örökszövetséget, mert önvédelemből ölte meg a bestiát. Most pedig édes és felüdítő táplálékot talált annak az oroszlánnak testében amelyet Sátán küldött Sámson elpusztítására.

²⁷ Sámson kiszedte az oroszlánteteméből a mézet és jó étvággyal elfogyasztotta. "És kiszedte azt markaiba és amint ment-mendegélt, eszegetett belőle és mikor hazaért atyjához és anyjához, adott abból nekik is és azok is ettek; de nem mondta meg nekik, hogy az oroszlán holttestéből vette ki a mézet.“ (Bírák 14:9) A méz elfogyasztása ugyancsak azt bizonyítja, hogy Sámson azokat példázza, akik magukat teljesen Istennek és az ő igazságának szentelték. Az Úr prófétája tudniillik így szól: „Ezért ád jelt nektek az Úr maga: íme, a szűz fogan méhében és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek. Ki vajat és mézet eszik, míg megtanulja a gonoszt megvetni és a jót választani... És lészen, hogy a tej bősége miatt vajat eszik; mert vajat és mézet eszik, valaki csak megmaradott e földön (a maradék). (Ézsaiás 7:14, 15, 22) „Ha mézet találsz, egyél, amennyi elég neked; de sokat ne egyél, hogy ki ne hányd azt.“ —Példab. 21:16

²⁸ Miután Sámson az úton ismét szüleihez csatlakozott, nem közölte velük, hol találta a mézet; de adott nekik belőle. A méz felőli titkát a kellő pillanatig meg akarta őrizni, amidőn aztán el fogja beszélni. Ez valószínűleg arra mutat, hogy a Sámson-osztály nem értette a prófécia jövendölését és így nem is közölhette a kitűzött, idő elérkezése előtt. Isten gyakran felhasználja híveit a próféciában valaminek a cselekvésére és csak később tárja fel annak értelmét.

48

²⁹ Az akkori szokás szerint azután lakomát készítettek: „És azután lement az ő atyja ahhoz a nőhöz és Sámson lakodalmat tartott ott, mert úgy szoktak cselekedni az ifjak." (Bírák 14:10) Ez mutatja, hogy Sámson felserdült fiatalember volt; akkor mint nazireus kétségtelenül hosszú haja és szakálla volt és ez szokatlan külsőt kölcsönzött neki más fiatalemberekhez hasonlítva. A följegyzés nem beszéli el, hogy Sámsonon és szülein kívül még más izraeliták is lettek volna ottan. „Mikor pedig meglátták őt a filiszteusok, 30 társat adtak melléje, hogy legyenek ővele." — Bírák 14:11

³⁰ A 30 filiszteus megjelenése a lakomán nyilván elővigyázatból történt, Sámson rendkívüli kinézése miatt. A filiszteusok nem voltak harcias nép és nyilván a 30 férfiúnál többen voltak a közelben, hogy szükség esetén segítségül tudjanak sietni. Ama körülmény, hogy Sámsonnal nem mentek az izraeliták is, arra mutat, hogy Krisztus állitólagos követői közül sokan félnek hozzácsatlakozni a buzgókhoz a mostani filiszteusoktól való félelmükben.

³¹ Most eljött az alkalom, hogy Sámson népének ellenségei közül néhányat kifosszon és erre való tekintettel egy találós kérdést tett fel a filiszteusoknak: ,,És monda nekik Sámson: hadd vessek előtökbe egy találós mesét, ha azt megfejtitek nekem a lakodalom hét napja alatt és kitaláljátok, adok nektek 30 inget és 30 öltöző ruhát; de ha nem tudjátok megfejteni, ti adtok nekem 30 inget és 30 öltöző ruhát. Azok pedig mondának neki: add elő találós mesédet, hadd halljuk" — Bírák 14:12—13

³² A filiszteusok az izraeliták rovására anyagi haszonra áhítoztak és emiatt felszólították Sámsont, adja elő találós kérdését és így is történt. Sámson nem vágyakozott önző haszonra, hanem eljátszotta Istentől kijelölt szerepét, hogy így alkalmat szerezzen Izrael pusztítóinak megbüntetésére és a nagyobb, a jövőbeli modern filiszteusok példázására. A modern filiszteusok sokáig támadták Istent és az ő népét, de Isten rendelt idejében vereséget kell szenvedniök. Sámson bízott abban, hogy a filiszteusok vereséget szenvednek, s hogy ez az ügy csak az ő javára dőlhet el.

³³ Sámson ekkor előadta találós kérdését a kapzsi filiszteusoknak: „Ő pedig monda nekik: az evőből étek jött ki, s az erősből édes jött ki. De nem tudták a találós mesét megfejteni 3 egész napon át." (Bírák 14:14) Ennek a találós mesének prófétai értelme most kezd kivilágosodni. Az ördög, ordító erős oroszlánhoz van hasonlítva és az ő gonosz céljait végrehajtó elámítottjai is erősek. Gyakran hallhatjuk, amidőn a papság által vezetett és a papságot csodáló emberek így szólnak: „Ki tudna megmérkőzni a mi nagy prédikátorainkkal? Senki sem tudna megállani velük szemben valamely vitában." Így beszélnek sokan az ördög szervezetéhez tartozók közül: „Kicsoda hasonló a fenevadhoz? És ki tudna megküzdeni vele?" — Jelenések 13:4

³⁴ A kitűzött időben Jézus Krisztus megveri Sátánt, illetve teljesen elpusztítja egész szervezetével együtt és ez édes étek lesz az ő részére.

Az Úr mondotta: „Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, aki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem." (János 4:34) Jézus Krisztus hű követői, akik az illési munkát végezték és arra a „Lélek kardját" használták, Isten igéjének igazságát hirdetvén, agyoncsapták Baál, oroszlánhoz hasonló klérusát, a „protestáns“ szervezetet. Ez a hűségesek és mások részére is édes eledel volt; mert a mindenható Istennek volt az akarata. A hűségesek Armageddon viadalában, illetve a mindenható Isten nagy csatájában lakomán vesznek részt Sátánnak és szervezetének levágatásakor. (Jelenések 19:17—21; Ezékiel 39:17—22) „Az evőből étek jött ki", illetve Isten hű szolgáinak eledelét képezte azoknak agyoncsapása, akik őket szét akarták szaggatni.

³⁵ Sámson találós kérdésének ez a része tehát a hűségeseket példázza, akik az illési munkát végezték, aminek következtében az ellenkező papság agyoncsapása történt, amennyiben azok átpártoltak a kat. hierarchiához és így a protestantizmus megszünt.

³⁶ Az édesség nem tulajdonsága az erősnek; a találós kérdés szerint mindazáltal „az erősből édes jött ki". Az oroszlánhoz hasonlók csordájának, akik a védteleneket fosztogatták, elpusztítása mézédes Jézus Krisztus hű követői számára, mivel ez Jehova nevének igazolását jelenti. Az illési munkában közreműködők részére mézédes annak tudata, hogy a „protestánsnak“ nevezett papság többé nem ámíthatja el azon becsületes embereket, akik „a nagy sokaságot" (Jelenések 7:9—14) alkotni fogják és az Urat szeretik. Isten igéjének ezen mélyértelmű jövendöléseit, vagy találós kérdéseit, Sátán egyetlen „oroszlánja", vagy szolgája sem tudja megmagyarázni, bármennyi idő is álljon erre nézve rendelkezésére; amit az példáz, hogy a filiszteusok még 3 nap múlva sem tudták kitalálni a találós kérdést. A „protestánsok“ egykor hatalmas szervezetet alkottak a római katolikus papi uralom elleni harcban, de az ördög őket félrevezette, hogy Jézus Krisztus igazi követőire támadjanak. Most pedig miután megszűntek, mint protestánsok létezni, holttetemükből édesség jött ki Jézus Krisztus igazi követői részére, mivel az igazság, amely ezáltal még hatásosabb lett, Jehova nevét igazolta és édes örömet szerzett azoknak, akik ebben az igazoló munkában közreműködtek.

³⁷ Sámson 7 napot adott a filiszteusoknak a találós mese megfejtésére; de azok nagy zavarban voltak és 3 napi fejtörés után beláttak, hogy valami cselhez kell folyamodniok a kérdés megfejtése érdekében: De nem tudták a találós mesét megfejteni 3 egész napon át. Lőn annak okáért a 4. napon, mondának Sámson feleségének: vedd reá férjedet, hogy fejtse meg nekünk a találós mesét, hogy valamiképpen meg ne égessünk téged és a te atyádnak házát tűzzel; vagy azért hívtatok ide minket, hogy koldussá tegyetek bennünket, vagy nem?" — Bírák 14:14—15

³⁸ Rotherham és Menge fordításai szerint a filiszteusok a „4. napon" tervet kezdtek készíteni arra, hogyan tudnák kelepcébe csalni Sámsont és így jutottak arra a gondolatra, hogy az ő szívének kedvencét fogják felhasználni céljuk elé-

49

résére. Sámson a filiszteus nővel való eljegyzése folytán a filiszteusok közeli rokona lett és majdnem úgy látszott, hogy kötelezettségeket vállal magára menyasszonyának népével szemben. A filiszteusok voltak abban az időben „az urak“. Isten hű népe a gyülekezet illési korszaka alatt a világi tisztviselőket tekintette a „felsőbb hatalmaknak"; (Róma 13:1) ezeket a „hatalmakat“ a "protestáns" papság támogatta és a hívek bizonyos tekintetben úgy érezték, hogy tekintettel kell lenniök azon „felsőbb hatalmak" iránt. Ami abban jutott kifejezésre, hogy vonakodtak közölni a teljes igazságot a kereskedelmi és politikai tényező csoportok felől és nem merték közölni, hogy azok Sátán szervezetének tartozékai, amelyeket a klérus támogat és előnyben részesít. Őket az "asszony", illetve a felekezeti rendszerek indították erre az állásfoglalásra, amelyekkel oly sok időn keresztül el voltak jegyezve. Az illési korszak munkásai a hűtlen filiszteusokban példázottakkal való érintkezésük útján megfertőzték magukat. Abban az időben Isten népe vagy gyülekezete között nagyon sok volt a „konkoly“. (Máté 13:25, 38) A konkoly azt állította, hogy az igazságban van, holott a valóságban ellenség volt. A konkoly, illetve a hűtlenek Isten népe között az illési korszak alatt időről időre szakadást igyekeztek előidézni az Úr munkájában, amennyiben a világiak részéről származó dicsőítést többre becsülték, mint az Istenhez való hűséget és a hű cselekedetek által a gyalázatban való részesülést, ami mindenkor a hűségesekre következett, el akarták kerülni.

³⁹ A gyülekezet illési korszaka alatt Jézus Krisztus hű követői közül többen, akikből később a „hű szolgaosztály" alakult, bátran megmondották az igazságot a magukat „keresztényeknek“ nevezők és a politikai elemek közt ápolt törvénytelen viszonyról, akik jóllehet azt állították, hogy Istennek szolgálnak, de a valóságban az ördögnek szolgáltak. A filiszteusokban példázott osztály ezeket a hűségeseket kritizálta. Abban az időben nem volt szokatlan dolog, hogy sokan, akik „testvérnek“ vagy "nőtestvérnek" mutatták magukat, így szólottak: „Szerintem többet kellene beszélnünk a szeretetről és nem kellene mások kritizálásával foglalkoznunk." Az ilyenek attól való félelmükben sírtak, hogy gyalázat származhatik reájuk a hűségesek által előadott kritikából. Ezt példázza Sámson jegyese: „És sírt a Sámson felesége őelőtte és monda: bizony, te gyűlölsz engem és nem szeretsz. Egy találós mesét vetettél az én népem fiai elé és nekem sem fejtetted meg. Ő monda neki: íme, még atyámnak és anyámnak sem mondtam meg, hát neked mondanám meg?" — Bírák 14:16

⁴⁰ Kétszínűen gyöngédséget és szeretetet színlelt s így akarta megakadályozni Jehova ellenségeinek kifosztását. Ama körülmény, hogy Sámson jövendőbeli felesége előtt sem árulta el a titkát, arra mutat, hogy Jézus Krisztus igazi követői mindeneknél elsőbbnek tekintik Jehovát és az ő szervezetét; Sámsonnak jegyese előtt tett megjegyzés tehát azt példázza, hogyan tűnnek ki a hűségesek azzal, ami az Úr szemei előtt kedves.

⁴¹ A filiszteus nő ravasz tolakodása a találós mese feladása után a 4. napon kezdődött és egészen a 7. napig állandóan gyötörte Sámsont: „Az pedig 7 napon át sírdogált előtte, ameddig a lakodalom tartott. Végre a 7. napon megmondá neki, mert folyvást zaklatta őt. Ő pedig aztán megfejté a találós mesét népe fiainak." (Bírák 4:17) Így példázza az illési korszak álszenteskedő, jámboroskodó hitszegőit, akik a hűségeseket megakadályozni törekedtek az igazság őszinte hirdetésében. Sámson tehát végül engedett az asszony csábító befolyásának és elbeszélte a találós kérdés értelmét. Sámsont emiatt nem kell kritizálnunk, mert csupán egy szerepet játszott a drámában, ami jövendő eseményeket példázott. Így az illési korszak alatt is a hűtlenek befolyása és a hűségesekre gyakorolt állandó nyomás következtében a hívek ereje meg volt bénítva és előrehaladásuk akadályozva volt a királyság üzenetének hirdetésében.

⁴² Sámson hűtlen jegyese a kérdés megfejtését elárulta az ellenségnek, a filiszteusoknak. Éppen így az illési korszak alatt a hű szolgaosztály hitszegő társai titkokat árultak el az ellenség előtt. „És mondának neki (Sámsonnak) a város férfiai a 7. napon, mielőtt még a nap lement volna: mi édesebb, mint a méz, és mi erősebb, mint az oroszlán? Ki monda nekik: ha nem az én üszőmön szántottatok volna, mesém soha ki nem találtátok volna." — Birák 14:18

⁴³ A filiszteusok akkor kétségtelenül diadalittasan és ravasz örömmel mondották: most megaláztuk az izraelitákat és Isten választott szolgáját. Hasonlóképpen az illési korszak végén, főképpen a hitszegő „vének" és a gonosz szolgaosztály közül mások is, akik a római katolikus hierarchia, a mai filiszteusok gyámsága alatt állottak, titokban árulók voltak; ez az ellenség pedig gúnyos örömmel azt gondolta, most már kétségtelenül kezébekerítette Jehova hű szolgaosztályát és most meg fogja alázni. De a filiszteus nő árulásából nem származott hasznuk a filiszteusoknak és éppen így a gonosz szolga árulása az illési korszak folyamán semmi hasznot sem szerzett az ellenségnek.

⁴⁴ Sámson látván, hogy rászedték és elárulták jogosult haraggal járt el Isten nevének gyalázóival és Isten népének üldözőivel szemben: „Ekkor felindítá őt (Sámsont) az Úrnak lelke és elment Askelonba és megölt közülök 30 férfiút és elvette ruhájukat és azoknak adta ez öltöző ruhákat, akik a találós mesét megoldották. És felgerjedt haragjában elment az ő atyjának házához." — Bírák 14:19

⁴⁵ Sémson Askelonba a filiszteusok 5 szövetséges városának egyikébe ment, amely népet a (filiszteusokat) Jehova Palesztinában életben hagyott az izraeliták kiprbálása végett. (Bírák 3:3; Józsuée 13:3) Askelon, Filisztea déli részén kikötő város volt, és azt jelenti, hogy Sámson abban az időben hosszú utakat tett meg. Odament, hogy beszerezze az anyagot elveszített fogadásának kifizetésére és ott 30 embert megölt, levetkőztetett és a zsákmányt magához vette. Ezt nem lehet gyilkosságnak nevezni, mivel Sám-

50

son, Jehova irányítása alatt cselekedett Isten ellenségeinek megbüntetésére. Ama tény, hogy a följegyzésben Isten nem szólott Sámson ellen, azt mutatja, hogy az Úr jóváhagyta az ő eljárását. A filiszteusok tisztességtelenül bántak Isten népével és megcsalták. Sámson "üszőjén" szántottak és csalással szereztek maguknak felvilágosítást.

⁴⁶ Az újkori filiszteusok is hasonlóképpen, csalás és ámítás útján szereztek maguknak felvilágosítást Isten választott népe felől, hogy azután értesüléseiket Isten népe ellen felhasználják. Sámson megfizette a fogadását, de azáltal sem ő, sem Isten választott népe közül senki sem lett szegényebb és egyikük sem szenvedett kárt, de a filiszteusok, Isten ellenségei kárt szenvedtek az Isten népével szemben elkövetett csalások miatt. Ez mutatja, hogy Isten mindenkinek érdeme szerint fizet, aki Isten népével erőszakosan és rosszakaratúlag bánik; és ezt a maga kitűzött idejében fogja megfizetni.

⁴⁷ Az illési korszak alatt gyakran volt „rostálás“ azok között, akik magukat Jézus Krisztus követőinek tartották, amire a folyóirat gyakran felhívta a figyelmet. Ez abban van példázva, hogy Sámson nyomban fogadásának kifizetése után elhagyta jegyesét és jogos haragjában a jegyese és annak népe részéről tapasztalt eljárás felett, atyai házához hazatért. Az illési korszak alatt a hűségesek hasonlóképpen elváltak a hamisaktól és hitszegőktől, akik a „filiszteusok“ befolyására gonosz útra tértek. Sámson nem békült ki a jegyesével. Habár a hűségesek az illési korszak alatt mindenkor hajlandók voltak visszafogadni az elszakadtakat, ha azok rosszaságukat megbánták és valóban érdeklődtek volna az Úr iránt, mindazáltal sohasem történt kibékülés és új egyesülés közöttük az Úr munkájában.

⁴⁸ Sámson jegyesét máshoz adták: feleségül: "A Sámson felesége pedig férjhez ment az ő (Sámson) egyik társához, akit társaságába vett vala.“ (Bírák 14 • 20) Hasonlóképpen lettek a hűtlenek átengedve Sátán szervezetének az illési korszak alatt és a Sátán szervezetével egyesültek. Nem a Sámson hibájából történt, hogy a jegyesét elválasztották tőle és nem is az ő tudomásával és beleegyezésével adták máshoz feleségül. Tartsuk eszünkben, hogy a prófétai drámát Jehova gondviselte és ő jegyeztette fel azokat a jeleneteket, amelyek a jövőben fognak megvalósulni és így minden az ő akarata szerint teljesül az ő célja érdekében.

⁴⁹ Sámson, Isten ellenségein, a filiszteusokon még egy másik nagyobb alkalmat is nyert. Az illési korszak alatt sikerült az ördögnek, hogy sokat eltávolítson az „igazságnak“ akkori munkájából; azok elárulták testvéreiket és a Sátán közegeinek kelepcéjébe kerültek és könnyű prédáivá lettek. Az elbukottak a Sátán szervezetéhez tértek vissza, ezeket Sámson jegyese példáz-

za, akit az édesatyja máshoz adott feleségül és így a "filiszteusok" táborában maradtak. Most Jehova a szintért az ellenséggel szemben való haragjának ujabbi kifejezésére készítette elő. Aképpen vezérelte a szereplőket a prófétai drámában, hogy azt példázzák, hogyan fogja megbüntetni azokat, akik ravaszul bánnak az ő hű népével és egyúttal az ő népét is kormányozta az illési korszak alatt. Mivel Sámson ebben a darabban csupán egy szereplő, eljárásáért nem lehet lekicsinylőleg megítélni. Jehova Sámsonra helyezte szellemét és hasonlóképpen. látta el szellemével Jézus Krisztus hű követőit, akik az illési korszak alatt végezték az ő munkáját és szorgalmasak voltak feladatuk teljesítésében. A hűségesek szorgalma és ragaszkodása ama korszak alatt a modern filiszteusokat sokszor nagy zavarba és szorongatott helyzetbe sodorta s Jehova éppen erre a célra használta fel az ő híveit Isten bosszúja, amelyet Sámson útján gyakorolt a filiszteusokon, az újkori filiszteusokon való megtorlását példázza, akik összeesküvést szőttek Jézus Krisztus azon hű követőinek megkárosítására, akik állandóan hirdették az Úr jelenlétét és az ő országának elközelítését. Ha a följegyzés kimutatja, hogy Isten támogatta Sámsont, nem azt bizonyítja ez, hogy Sámson oly tiszta szívű népet példáz, amelyet Isten kegyelmével támogat?

Kérdések

1 Nevezd meg szövegek alapján Jehova hű népének biztonságát és erejét! Miért rendkívül fontos megérteni Jehova cselekvési szabályát?

2-5 Magyarázd meg okosan cselekedett-e Sámson a Bírák 14:1—3. szóló feljegyzés szerint és jogosultak voltak-e azzal szemben szülei ellenvetései! Hogyan teljesült a prófétai kép?

6 Magyarázd meg a Timnát felé vezető úton történt eseményeket!

7-8 Magyarázd meg és illusztráld az oroszlán Jelképi értelmét!

9-19 Ismertesd az események fejlődését, amelyek bizonyítják, kit példáz az oroszlánkölyök: a) 5. versben említett eseményben: b) amidőn Sámsonra ordított és c), amidőn Sámson agyonütötte!

20-22 Mutass rá a katolikus hierarchia sötét üzelmeire az oroszlánnak Sámson ellen irányuló ordításával kapcsolatban, valamint azon eseményekre, amelyek megmutatják, hogy „az oroszlán" megdöglött!

23-28 Mutasd ki a 7. a 8. és a 9. versek teljesülését!

29-32 Magyarázd meg a 10. versben említett esemény okát! Hasonlókép a 11. a 12. és a 13 versek okát is!

33-36 Mutasd ki tények és a vonatkozó szövegek alapján, mennyire találó a találós mese (14. vers) a prófétai kép tekintetében is! Mit példáz a filiszteusok tehetetlensége annak megfejtését illetőleg?

37-40 Ismertesd a 15. versben előre följegyzett helyzetet; valamint a 16. versben említetteket is!

41-47 Mutasd ki, hogy a Sámson jegyese által alkalmazott taktika s annak eredménye nagyszerűen példázza egy bizonyos osztálynak az utolsó napokban tanúsított eljárását és gonosz útjának kimenetelét is!

48-49 Magyarázd meg a), hogy „Sámson jegyesét" Sámson egyik társának" adták; b), hogy helyesen cselekedett-e Sámson a 19. versben feljegyzett eseményben! Magyarázd meg mit példáz az!

(W. T. 1935 november 15.)

A filiszteusok megfenyítése (Sámson 2. rész)

Vigyázó! meddig még az éj?

Ésaiás 21:11

A filiszteusok megfenyítése