A lap korrektúrázva van
13
utad, nem dicsőítetted.” (Dán. 5:23) Azok elvetemültsége, akik Jehova bizonyságtevőit üldözik, tényleg az „Egek Ura” ellen irányul; mivel az Ő bizonyságtevői nem a saját tudományukat, hanem az (Úr) Isten Igéjét tolmácsolják. Mindez idézve van a fent megnevezett iratokban és a 3 kötetes angol Vindication-ban s világosan a világi tényezők elé van tárva. De ezek Isten kijelentésének megfogadása helyett inkább tovább fogyasztották Babilon borát, megittasultak és szemtelenül mulattak Jehova bizonyságtevői felett.
15 Belsazár palotájának falára a Mindenható kézujja – t.i. szeretett fia, Jézus Krisztus – írta a jeleket: „Azért küldetett ő általa ez a kéz és jegyeztetett fel ez az írás.” (Dán. 5:24) Amióta Jehova kitöltötte szellemét bizonyságtevőire, őket küldte és használta, hogy igazságát a tobzódó látszatkereszténység falára írják. De a tényezők nem méltatták figyelmükre a felhívást, hanem megvetették és annak tolmácsolóit gonoszul üldözték.
16 Belsazár nem szüntette be a lakomát, az italozást és dorbézolást a kézírás feltűnésekor. Ellenkezőleg, tovább folytatták a templom aranyedényeivel való visszaélést. A látszatkereszténység tékozlása sem szűnt meg, amidőn 1926-29-ig a világra következtek a hasonmási csapások, sőt fokozódott a tékozlók gyűlölete és gonoszsága Jehova bizonyságtevői iránt. A hű maradék az utóbbi években Jehova legfőbb tisztviselőjének vezetése alatt nyíltan, félelem nélkül és világosan közölte a „kereszténységgel”, hogy a világ szervezete az Ördögtől való. E közlemény reakcióját, amely a „kereszténység” között támadt, Dániel azon kijelentésével jellemezhetjük, melyet Belsazárhoz intézett a lakomán: „És ez az írás, amely feljegyeztetett: Mene, Mene, Tekel, Ufarszin!” (Dán. 5:25) Alább közöljük egy, orientalista kéziratokban elismert szaktekintély szavait: „Ezek a titokzatos szavak arám nyelven szólnak. Az angol revideált Biblia széljegyzete a következőképp ismerteti: »megszámláltattál, megmérettél és elosztattál«. (Az elberfeldi német Biblia-ford. széljegyzete is ezt mondja.) A »farszin« a »peresz« szó többes száma; »mene« az igeszó rendes passzív részesülő felkiáltó módja s ugyancsak a »tekel«-szót is passzív igerészesülőnek tekintik, mégpedig a »tekil«-szó hagyományos »tekel« változatában, a »mene« hangzásának megfelelően. Ezek, a falon feltűnt betűk nem voltak hangzósítva s különbözőképpen lehetett volna kiejteni. De még ha a különböző változatok (lehetőségek) szerint valamelyik »bölcs« rá is jött volna a helyes kiejtésükre, semmilyen eszköz sem állott volna rendelkezésére, amellyel olvasási módjának vagy a szavak értelmének helyességét megállapítani tudta volna.” – Davis: „Dictionary of the Bible”, 491. old.; ezen kívül lást McClintock és Strongs „Cyclopaedia” VI. köt. 89. oldalát.
17 A király, mulató társaival együtt látta ezt a ritka, idegen nyelvű kézírást a falon, most pedig a magyarázatát szerette volna hallani. Ha ezek józanok lettek volna, talán el is tudták volna olvasni a szavakat, még ha nem is értették volna meg. Isten aztán Dánielt küldte, aki az Ő bizonyságtevőit példázza, hogy azokat az idegen szavakat elolvassa és meg is magyarázza. Hasonlóképpen látta meg a látszatkereszténység Isten országáról és Sátán szervezetének a közeli Ar-
mageddonkor való pusztulásáról szóló szavakat és minduntalan hallotta azokat. Ha józan állapotban lett volna, „bölcsei” értelmesen el tudták volna olvasni azokat. De mivel Babilon borától ittas, sem helyesen elolvasni, sem megérteni nem tudja. Isten mindazáltal azt akarja, hogy a „kézírás” szavai és értelme tudatára adassék a látszatkereszténységnek. Ez a tudtuladás főképp 1926-tól 29-ig történt, amidőn e szavak teljesüléseképpen a bizonyságtevés a kereszténységgel közöltetett. Az 1929-től 30-ig eltelő idő, gondolkodási idő volt, hogy a tényezők a dolgot megvizsgálják, tudomást szerezzenek róla s eldöntsék, miképpen fognak viselkedni Istennel-, népével- és földön folyó munkájával szemben. Az 1927-ben megjelent, a „Nép szabadsága” című füzetben a „nagykereskedelem, a lelkiismeretlen politikusok és álszenteskedők” ... voltak ismertetve. Ez, többek között a következőket tartalmazza: „Isten Igéje és a közismert tények mutatják, hogy a látszatkereszténység, vagy »szervezett kereszténység« kudarcot vallott, »megmérettetett és könnyűnek találtatott«.” Erről a közleményről, amely a kézírás teljesüléseképp hangzott el, a metropolisz sajtója is tudomást szerzett s Jehova bizonyságtevőit a látszatkereszténység hajlíthatatlan ellenségeinek nevezte. Hét évvel később, 1934-ben, a látszatkereszténység egyik képviselője a washingtoni kongresszus bizottsága elé terjesztette ezt a figyelmeztetést tartalmazó füzetet s ezzel akarta megindokolni, hogy Jehova bizonyságtevőit eltiltsák a rádió használatától, illetve, hogy Isten Igéjének igazságait rádió útján többé ne tolmácsolhassák. Ezzel beismerik a látszatkereszténység képviselői, hogy tudomást szereztek a falon feltűnt „kézírásról”, mégpedig 1927-ben. Ezek tehát sohasem mondhatják azt, hogy nem látták a „kézírást”. Elismerik, hogy látták. De mi ennek a magyarázata?
18 Dánielt, a titokzatos szavak magyarázatára Isten kegyelme képesítette és ő így szólott: „Ez pedig e szavak értelme” (Dán 5:26), vagyis, a király és mulatótársai látták a közleményt, de ittasságuk és elvakultságuk miatt nem értették meg. Így a Sátán szervezetének borától ittasak szeme zavaros, szívük kegyetlen és nehézfelfogású. A szavakat elolvassák, de nem értik. 1918-ban a nagy bíró, Jézus Krisztus, megjelent templomában és ítélkezni kezdett. Most találóan jellemzi a látszatkereszténység oktatóit és szövetséges társait Jézusnak a prófétától vett következő kijelentése: „Azért nem hihetnek vala mert ismét monda Ésaiás: Megvakította az ő szemeiket (Jehova) és megkeményítette az ő szívüket, hogy szemeikkel ne lássanak és szívükkel ne értsenek és meg ne térjenek és meg ne gyógyítsam őket. Ezeket mondá Ésaiás, amikor látta az ő (Jehova) dicsőségét (a templomban) és beszéle ő felőle.” (Ján. 12:39-41; Ésa. 6:9, 10) A magyarázat teljesülni kezdett a látszatkereszténységen s ez a magyarázat 1931. júl. 26.-tól kezdett közöltetni, amidőn a „Királyság” című füzet és a „Figyelmeztető határozat” rádió útján széles körben elhangzott s azután nyomtatásban a világ tényezőinek megküldetett és széles körben elterjedt. Akkor közöltetett első ízben azon új név, amelyen Jehova, népét, mint bizonyságtevőjét elnevezte s most „Jehova bizonyságtevőinek” nevezi őket a látszatkereszténység is, tényezőivel együtt.
