A lap nincsen korrektúrázva
183
az előképes Jeruzsálem ellen felvonuló ellenséges haderőben. A Jósafáthoz jövő hírnök jelentette, hogy az ellenség már „Haséson-Tamárban van, ez az Engédi”. Ez Júda területéhez tartozott. Ebből kitűnik, hogy az ellenség egy pontot Jeruzsálemtől körül-belül harminc mérföldre ért el, egy pontot, amely körül-belül a Holt tenger nyugati síkságának vagy partjának a közepén feküdt, a Júdabeliek területén. Ez sok szőlőhegy helyén volt. „Haséson-Tamár“ jelentése „pálma-osztály”. „Engédi” jelentése vizek „forrása”, ahol sok szőlőhegyek voltak. Az egyesült ellenség tehát benyomult a Júda földjére (ami az ellenjelképben Jehova népének a helyét jelenti] és birtokába vette a pálmafákat, a forrásokat és a szőlőhegyeket. Az Ördög haderői ma benyomultak Isten hű földi tanúi tevékenységének a területére és letaposták ezt a területet. Ezek Isten szolgái közül egyeseket [a pálmafák által előárnyékolva] és a munkájuk gyümölcsét (92. zsoltár 13) hatalmukba kerítették és elzárták a víz forrásait, illetve az igazság folyását Isten népétől és az igazságkeresőktől. Feltűnő példákat láthatunk ma erről Németországban, Olaszországban, Trinidadban, Észak- és Délrhodéziában és föld más tájain. Az egyesült ellenség azok, ellen vonul fel, akik pálmaágakat tartanak — a Jonadábosztály ellen —, amely pálmaágakat az elismerésük jeléül és Jehova és felkent Királya tiszteletére lengetnek, s az ellenség mindent elkövet, hogy a Jonadábokat elfordítsa az igazságtól s a vízforrások által előárnyékolt igazság áradatát és életfenntartójukat, illetve Isten Igéjét megsemmisítse.
28
Az ellenség közeledésének a hire természetesen nagy izgalmat és aggodalmat kellett keltsen Jósafátnál és a vele szoros összeköttetésben lévőknél. A prófétai kép e részének a beteljesedése különösen az Úr felkenteire vonatkozik, akik most a földön vannak, de azokra is vonatkozik, akik Istenbe és Krisztus Jézusba vetett bizalommal az Úr szervezetébe menekültek. Amidőn Jósafát tudomást szerzett a támadás híréről, utat és módot keresett a rohammal való szembeszállásra. „Megfélemlék azért Jósafát, és Jehovát kezdte keresni, és egész Júda országában böjtöt hirdetett.” — Krónika II. 20:3.
29 „A Jehova félelme feje [kezdete] a bölcsességnek; a bölcsességet és a tanítást a bolondok megutálják.” (Példab. 1:7) Isten népe értesítést és értelmet nyert arravonatkozólag, hogy a mennyben egy háború zajlott le s az ellenség most Isten szervezetének a földi része ellen vonul fel, s ez félelmet kellett keltsen bennük, ami meg is történt, de ez arra indította a hűségeseket, hogy értelmet szerezzenek az Úr szájából. Amidőn aztán így felvilágosításra és értelemre törekedtek, az Úr értelmet nyújtott nekik a mennyei háború lefolyásáról és a királyság kezdetéről, mire a Watch Tower 1925 márciusi számában leközöltetett „A nemzet születése” című cikk. Ez a cikk egy 'valódi izgalmat vagy megrázkódtatást idézett elő Isten hitvalló népe soraiban, a hűségeseket tevékenységre késztette, s az ellenkezőket is arra indította, hogy kinyilvánítsák magukat. Abban a cikkben az Úr kimutatta népe előtt Sátán szövetséges haderőit és kinyilatkoztatta előttünk, hogy ezek most felvonulóban vannak az Úr szolgái elleni támadásra és el vannak határozva, hogy mindenkit megsemmisítenek, akikre az Úr Jézus a bizonyságát bízta, azt a népet, amely Isten parancsait megtartja. Először is nyilván válóvá lett, hogy biztosan egy valóságos hadakozáson kell keresztül menjen. (Jel. 12:17) Abban a cikkben a következő magyarázat jelent meg: „Ne essetek abba a hibába, hogy ezt a háborút egy könnyű vagy jelentéktelen ügyként kezeljétek. Sátán minden elgondolható módszert megragad, hogy Sion maradékát megsemmisítse. .. A harc folyamatban van a legvégsőbb határig.” így világosította fel az Úr a népét a földön az ellenség egyesült, törekvéseit illetőleg, amely Sátán vezetése alatt mindenkit meg akar semmisíteni, aki az Úr oldalán áll. Sátán akkor megpróbálta megakadályozni a nemzet születéséről szóló cikk megjelenését, ami azonban nem sikerült neki. Ennek a cikknek a megjele-
nése a kezdete volt a Jehova neve igazolására vonatkozó nagy vitakérdés feltárására, amelynek most el kell dőlnie. Jehova népe felismerte, hogy Jehova Isten a Királyát a trónjára ültette s most a Legfelségesebb nevének igazoltatnia kell, s hogy ez egy valóságos háborúhoz kell vezessen. A hűségesek félték Istent és a szükséges elővigyázattal jártak el, mindazáltal azzal a szilárd elhatározással, hogy Isten akaratát cselekszik és Istenbe vetik bizodalmúkat, és ő belé vetették minden reménységüket s ezt teszik most is.
30
A Sión földi maradékának tagjai a Jehova ábrázatát és vezetését keresték. Meglátták, hogy hogyan nyomul az ellenség az Istentől nékik adott tevékenységi területre, s Jehova népe teljesen az Úr szolgálatára szentelte magát, amennyiben házanként bizonyságot tett, s a harc attól kezdve mind hevesebb kezdett lenni. „A nemzet születése.” című cikk megjelenése után 1925 augusztusában ki lett adva a „hét utolsó csapás” negyedik „pohara". A jövendölés kinyilatkoztatta, aminek következnie kellett, s az események megmutatják, a ami most e jövendölés beteljesedéseként valóban bekövetkezett. „A negyedik angyal is trombitált, és megveretett a napnak harmad része [ami elhomályosította az ellenjelképes Moábiták, Ammoniták és Meuniták fényességét] és a holdnak harmadrésze és a csillagok harmadrésze; hogy meghomályosodjék azoknak [a Moábiták, Ammoniták és Meuniták] harmadrésze, és a nap az ő harmadrészében ne fényljék, és az éjszaka hasonlókép pen. És láték és hallók az ég közepette egy angyalt repülni, aki ezt mondja nagy szóval: Jaj, jaj, jaj a föld [Sátán szervezete egész látható része] lakosainak [Moáb, Ammon és a Seir hegye] a három angyal trombitájának többi szavai miatt, akik még trombitálni fognak!” - Jelenések 8:12, 13.
31 Azután az Igazság és Sátán képviselői között a harc mind hevesebb lett. Az Isten, hárfája című ártatlan könyv lett terjesztve az Írástanulnányokkal együtt, ez azonban majdnem semmi ellenségeskedést nem idézett elő. 1926 tavaszán azonban ki lett adva a Szabadulás könyv, amely határozottan és nyomatékosan feltárta, hogy a két ellenséges szervezet között egy végütközet fog lezajlani s ez Armageddonban lesz megvíva, ez pedig az ellenséget rendkívül megharagította. Az egész földön mindenütt, ahol Isten népe az igazság üzenetét hirdette, kezdett a harc fokozódni. 1926-ban Németországban Jehova 897 tanúját tartoztatták le, mivel az evangéliumot hirdették, s az üldözés Németországban attól kezdve fokozódott. A házankénti bizonyságtevevő munka — különösen vasárnaponként — a hűségesek által 1926 óta felvétetett és szorgalmasan végeztetett. A németországi Jehova tanúi letartóztatottjainak száma 1927-ben 1169-re emelkedett. 1928-ban a letartóztatások Németországban mégjobban fokozódtak, és ugyanebben az évben megkezdődött Jehova tanúinak az üldözése és letartóztatása New Jersey-ben és az Egyesült Államok más vidékein is. Nagyon széles területen támadást kezdett az ellenség Jehova tanúi ellen, mégpedig röviddel a ’két nagy jelnek az égben' való megjelenése után, amelyek azt megelőzőleg az Őrtoronyban, ismertetve lettek, s ez a két jel Jehova szervezete és Sátán szervezete. A Watch Tower 1926 január 1-i számában megjelenő „Ki fogja Jehovát tisztelni?” című cikkben hangsúlyozva lett az a tényállás, hogy Jehova Istennek egy nagy hadereje van, amely Sátán szervezete ellen harcolni fog és azt megsemmisíti, s hogy Jehova Istennek feltett szándéka, hogy nevet szerez magának. Isten népe kezdett felvilágosodni és nagyobb tevékenységre lett buzdítva mint valaha. ‘ Röviddel azután következett a londoni rezolució „A világ uralkodóinak való bizonyságtevés“-címmel, amely nyílt hadüzenetet jelentett az ellenséges szervezetnek, különösen pedig a „fenevad királyiszékének". — Jelenések 16:10, 11.
32 Jehova tanúi megkezdték a királyság üzenetének rádión való hirdetését, s ez felingerelte az ellenséget, mire erélyesen a rádió használata ellen lépett fel. Az Isten népe és a rádiótevékenység elleni harc az ellenség részéről azután Washington, D. C.-be vonult, s ez a vita