Hiszékenykerítők I. és II. rész
Az
ŐRTORONY
és Krisztus
jelenlétének hírnöke
Ti vagytok az én
tanúim, szól Jehova,
hogy Isten vagyok.
Ésaiás 43:12
Vigyázó! meddig még az éj?
Ésaiás 21:11
The Watchtower and Herald of Christ's Presence
(Hungarian Edition)
Monthly, december 1937
Revista lunara - Anul 24
Vallásos f-irat 24. évlolyam
23-24 szám
1937 december 15 hó
TARTALOM
Harc az Isten ellen, II. rész (folytatása)
186
Híszékenykeritők, I. rész
187
Híszékenykeritők, II. rész
194
Entered at Second Class Matter April 24th, 1929, at Brooklyn, N. Y.. Postoffice under the Act of March 3rd 1879. (Sec. 397, P.L and R.)
Vyplaceni novin. známkami povoleno feditelstvím post a telegrafu dne 30. XII. 1933 pod cis. 322 020-VII-1933. Printed in Czechoslovakia.
Made in Czechoslovakia
187
gyermekeikre s ezért nevezik „hagyománynak". Amidőn Jézus a földön volt, a zsidók ily hagyományokon álló vallást gyakoroltak s ez a vallás és hagyomány fosztotta meg Isten törvényeit érvényétől, amit Jézus szemükre is vetett nekik.
41 Jézus arra tanította a népet, hogy teljesen és őszintén engedelmeskedjen Isten parancsainak s Jézus ezzel alapította meg az igazi kereszténységet. „Keresztényi vallás" nincsen; mert az összes „valláskultuszok" Isten ellenségétől származnak, az ördögtől. A „keresztényi vallás" elnevezés téves. Mert a „kereszténység" az ember teljes és feltétlen engedelmeskedését jelenti Isten parancsaival szemben, úgy ahogyan azt Jézus tanította és gyakorolta. Következőleg, csak akkor keresztény bárki is, ha Jézus Krisztusnak igazi követője, ami azt jelenti, hogy szorgalmasan megtartja Isten törvényeit, s nem emberi tanokat követ. A „vallás" veszedelmes ellenség s mindenkor csak kárt okozott az emberiségnek, arra való tekintet nélkül, hogy őszinték voltak-e vagy sem az emberek. A „vallás" egyáltalán nem való Isten Gyü-
lekezetébe. Az ellenség mindig megkísérelte „Isten Gyülekezetének" elpusztítását s ezen szándékának keresztülvitelére gonosz angyalokat, és embereket használt. Azok, akik Isten mellett állanak, ellenállani tartoznak az ellenségnek, csak így őrizhetik meg feddhetetlenségüket Isten előtt.
TANULMÁNYKÉRDÉSEK
(Angol W. 1937 július 1)
Hiszékenykerítők.
I. rész
„Az istentelen munkál álnok keresményt" - Példab. 11:18.
1 JEHOVA szövetséges népét felvilágosította a törvénytelenek pályafutása felől, hogy az igazságosak az Úr által kijelölt úton haladjanak és a törvénytelenek sorsát elkerüljék. Habár a „hiszékenykerítés" és „híszékenykerítő" szavak az írásban nem is fordulnak elő, mégis találhatók benne más szavak, melyek ugyanazon fontossággal és jelentőséggel bírnak a törvénytelenségek cselekvői megjelölésére. Szavak által szokták közvetíteni az ismeretet. A hiszékenykerítés" szót elutasítani azért hogy nem bibliaszerü, nem lehet, mivel a bibliai kifejezések, mint a csalás, ámítás és tévútravezetés egyazon értelműek, mint amit a „hiszékenykerítők" és „hiszékenykerítés" szavak adnak vissza. Jézus szavai azon állapotok felől, melyek a világ (korszakok) végén következnek be arra vallanak, hogy mindenkor csaló és ámító tervek válnak köztudomásúakká, úgymint valaha s egyazon módszerrel, olyannyira, hogy „elhitessék, ha lehet, a választottakat is“. (Máté 24:24) Nyilvánvaló tehát, hogy mindazok, akik nem tartoznak a választottak közé, az ilyen ravaszság és ármánykodás következtében tévútra kerülnek, mégpedig azért, mivel Sátán világának végére jutottunk, amidőn ez a törvénytelen banda mindent megtesz az emberiség eltérítésére. Akik az Úrral együtt a templomban tartózkodnak és benne-maradnak, ezen ámító ravaszságok befolyásától mentesülnek, feltéve, hogy követik az Úrtól nyert utasításokat. A templom-osztály tagjainak, akik még mindig testben vannak, figyelmeztetésben kell részesülniük azon módszerekről és eljárásokról, amit a törvénytelenek elvetemedett terveik megvalósítására használnak, hogy ezáltal az igazak a helyes úton haladjanak s társaikat a jonadábokat oktassák és segítségükre legyenek.
2 „Tudatlanok" azok, akik nem bírnak ismerettel. Ezekhez tartoznak azok, akik egykor már a királyság mellett foglaltak állást, de önzés következtében elfordultak tőle egy oly magyarázat által, amely részükre hozzábférhető volt és az eredményezte, hogy jelenlegi helyzetük vagy mostani állapotuk sokkal gonoszabb az előbbinél. Az Úr valaha őket népe őrizőiül tekintette, de mivel nem szereztek ismeretet, vakok és tudatlanok maradtak. Az ilyenekről mondja az Úristen prófétája ál¬
tál: „Őrállói vakok mindnyájan, mitsem tudnak." (Ésaiás 56:10) Ma is sokan vannak olyanok, akik nem fogják megérteni a hiszékenykerítésről és hiszékenykerítőkről szóló igazságot, s azt nem is szívesen fogadják. Ezeket a tudatlanokat, és vakokat könnyen tévútra vezeti az ördög csatlósaival együtt. Evvel szemben a „kiválasztottak" nem tartoznak azokhoz, akiket el lehet ámítani, mivel minden igyekezetük az igazság közlésére
irányul, hogy Isten parancsolatát teljesíthessék, s mivel tisztaszívűek és Isten törvényét szorgalmasan követik, Jehova teljesíti szívük kívánságát, hogy akaratát megismerhessék és Jézus Krisztus által vezéreltessenek. Ezek a hűségesek Jehovától és Jézus Krisztustól nyernek felvilágosítást s azért el nem tévelyithetők. A „választott szolga"-osztály kötelessége és kiváltsága a hiszékenykerítők elvetemült és kétes üzleti tevékenységeinek felderítése, s amiképpen értesül felőle, olyképpen tudatni azt az Isten iránt jóakaratú emberekkel. Az itt közöltek tehát elsősorban a maradék java érdekében történnek, hogy ezen ismereteket a jonadábok támogatására és gyámolitására fordítsa, akik az igazságosságot és szelídséget keresik.
3 Sokan tudatlanságuk miatt támogatják a hiszékenykerítést, miáltal nemcsak maguknak, hanem másoknak is kárt okoznak. A jóakaratúak kétségnélkül felhagynak az ilyen dolgok előmozdításával, mihelyt róla felvilágosultak. A maradék kötelessége és kiváltsága, hogy a jóhiszemüeknek az igazság felismerésében segítségére legyen. Isten szándékáról szóló igazság közlésekor minden vitát kerülni kell. A maradék nem igyekszik vitája bocsátkozni, hanem Isten akaratát törekszik teljesíteni azáltal, hogy másoknak is bizonyságot tesz az igazságról, miáltal megragadhatják az Úrnak való szolgálat kiváltságát. Az igazságot sohasem szabad ostorszerűen mások megbüntetésére alkalmazni, hanem általa ,jócselekedetekre indítani mindazokat, akik arra törekszenek. Az igazság ismertetése által szükségképpen lehull a lepel a hiszékenykeritőkröl és módszereikről s ez a leleplezés mutatja meg a jóhiszeműeknek a védelem helyét és a helyes út követésére képesíti őket. Az igazságról szóló bizonyságtevés munkája természetesen leleplezi
188
Isten és az ő királyságának ellenségeit s habár ez az igazság jelenti a törvénytelenek megbüntetését, Jehova tanúinak mégis mindenkor arra kell gondolniok, hogy kötelességük csupán az igazság hirdetéséből áll, úgy amint azt Isten megparancsolta s az eredmény Isten akarata szerint fog végződni, amely igazságos lesz. Habár ez a törvénytelenek megfenyítését eredményezi, mégis Isten akaratával összhangban történik.
4 A világ telve van gonosz teremtményekkel s közöttük a felekezetieskedők a legrosszabbak. Valamely hivatásos felekezetieskedő kigúnyolásából semmi jó nem származhat. Egyes személyek ellen irányuló kirohanások nem jogosultak. A maradék feladata abból áll, hogy mindenkor jót tegyen, s ez az igazság hirdetésében nyilvánul meg, melynek meghallgatása az Isten iránt jóakaratú embereknek, akik az igazságot sóvárogják, hasznára válik. Az olyanokkal való vitatkozás, akik tévtanokhoz ragaszkodnak s azokat tanítják, nem a gonoszak megbüntetését célozza, hanem teljesen helyénvaló, hogy a fogságban levők felvilágosuljanak és kimenekülhessenek. A felekezetieskedők és vallásszervezetek azáltal sokakat tartanak fogságban, s ezek a jóakaratú emberek sóhajtoznak és jajgatnak a hiszékenykerítők gonoszsága miatt. Az Úristen kiküldi tanúit az igazság hirdetésére, hogy a sóhajtozók és jajgatók felvilágosuljanak és azáltal a helyes úton vezéreltessenek. Isten hűséges prófétája megírta: „Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, amíg előttem van a hitetlen." (39. zsoltár 2) Ez bizonyára annyit jelent, hogy az Úr szolgája nem bocsátkozik vitába és nagy tárgyalásokba a gonoszakkal, akik Isten ügyének és az ő népének ártani törekszenek. Amidőn a törvénytelenek hazugsághoz, rágalmazáshoz, gyűlöletes és rosszakaratú vádoláshoz folyamodnak, az Úr iránt engedelmesek helyesen cselekszenek, ha az ilyen gonosztevőket figyelmenkivül hagyják; de ha alkalom nyílik, a jóhiszeműek érdekében közölni kell az igazságot. Jehova tanúi tehát megragadjál az alkalmat, hogy azokkal, akiknek halló fülük van, az evangéliumot közöljék. A bizonyságtevés nem azért történik, hogy a gonoszakat meggyőzze s ezáltal megjavulnának ez lehetetlen; a bizonyságtevés célja az, hogy az ismereteket őszintén keresőkön segítsen. A jelen a sötétség ideje az egész földön, amely nyomasztóan nehezedik az emberiségre, amint azt Isten prófétái már előre megmondották. Ez a sötétség azok között uralkodik, akiket a hiszékenykerítők, akik ravaszságaikat csalásra használják, a világosság fénye elől elvezettek. Ez tehát azon idő is, amidőn mindazok, akik Jehova és parancsolatai iránt engedelmesek, fel kell hogy „keljenek és világítsanak", miközben az igazságot ismertetik és örömmel hirdetik. (Ésaiás 60:1) Az „Őrtorony" kötelessége tehát a
valóságok közlése a legnagyobb kerítési munkáról, amely az emberiség ellen irányul, az őszinte emberek millióit félrevezeti és nagyon megkárosítja. Mi a hiszékenykerítés? És kik a legravaszabb és legsikamlósabb hiszékenykerítők?
5 A „hiszékenykerítés" szó egy ravasz tervre utal, egy cselfogásra vagy trükkre amelyből önző haszon származik mások ámítására és megkárosítására. Az igazság elferdítése azon szándékból, hogy aki arra támaszkodik egy bizonyos értéket kiszolgáltasson, kerítést jelent; ez egy ámító terv, az igazságnak helytelen magyarázata, vagy elnyomása, amiből az ármánykodónak pénzbeli haszna van, míg másoknak kárt okoz. A hiszékenykerítés tehát szándékos tévútravezetés nyerészkedési vágyból.
6 A hiszékenykerítő vagy szélhámos egy hajthatatlan, ravasz és ügyes ármánykodó, aki terveit vagy ravasz-
kodásait mások jogtalan becsapására használja. Jogtalanul mások fölé helyezkedik és megvalósítja ravasz tervét, hogy másokat megkárosítson vagy megfosszon, amit tényleges vagy látszólagos haszon kedvéért tesz. A hiszékenykerítők mindnyájan az emberi társadalom, minden becsületes ember és az Isten ellenségei. A hiszékenykerítők által gyakorolt szélhámosságok kárt okoznak azoknak, akik ezen trükköt alkalmazzák.
7 Akik oly törvénybeütköző üzletet folytatnak, mely az emberiségnek kárt okoz, szélhámosok és a nép ellenségei. Gyermekek vagy felnőttek elrablása és fogságbantartása váltságdíj szerzése végett, gazság s az ilyen emberrabló általában mindenkinek ellensége. Azok, akik leánykereskedelemmel foglalkoznak, gazemberek és az emberi társadalom ellenségei. Ingatlannyerészkedők, akik mások becsapása végett ravaszsághoz folyamodnak, hiszékenykerítők vagy szélhámosok. Akik a közönséget becsapják, miáltal egy bizonyos ajándék felajánlása mellett arra bírják, hogy másokat értéktelen tárgyak vagy kereskedelmicikkek megvásárlására, vagy viszonteladásra késztessenek, csalók. Akik nyereségvágyból rabolnak, lopnak és gyilkolnak, banditák, és általában a társadalom ellenségei. Aki fenyegetések árán igyekszik pénzt kierőszakolni, erőszakoskodó és az emberi társadalom ellensége. A közjó ezen ellenségei az embereket állandó rettegésben tartják és csalások által ámítgatják. Oly férfiak, akik politikai tevékenységet gyakorolnak és a valóságot tévesen magyarázzák, hogy abból személyes hasznot húzzanak, szintén hiszékenkerítők és a társadalom ellenségei. Üzletemberek vagy testületek, melyek csalás által vagy raffinált manőverezéssel embertársaiknak kárt okoznak, a dolgozó emberiség kerítői vagy a nép ellenségei. Aki résztvesz valamely csaló vállalkozásban, melyből ugyan haszna van, de vele másoknak árt, szélhámos és az emberi társadalom ellensége. Akik a filmet a nép megtévesztésére használják, legyen az tisztelet-, pénz- vagy bizonyos befolyásszerzés végett, hiszékenykerítők. A hiszékenykerítők vagy szélhámosok, gazemberek stb. az ördög eszközei, akár annak tudatában vannak, vagy nincsenek. Minden aljas ravaszság az ördögtől származik s ez a nagy ellenség befolyásolja és arra készteti az embereket hogy magukat az ilyen, másoknak kárt okozó, szélhámosságoknak kiszolgáltassák és a Mindenható Isten nevét gyalázzák. A fenti sorok egy általános magyarázattal szolgálnak afelől, hogy mi minden rejlik a „hiszékenykerítés" és a „hiszékenykerítők" fogalmakban.
A legnagyobb hiszékenykerítés
8 Félretéve minden előítéletet, vizsgáljuk meg elfogultság nélkül a legnagyobb hiszékenykerítésről szóló eseményeket melyek valaha történtek. Az igazság ezen pontjának megértése mindenkinek személyes hasznot nyújt. Becsületes emberek bizonyos eszközök által intézkednek, hogy magukat a közellenségtől megvédjék: amennyiben figyelmeztetve vannak erre az ellenségre, eljárási módját figyelemmel kísérhetik és intézkedhetnek érdekeik megvédelmezéséről. A hiszékenykerítés legveszedelmesebb és legkárosabb formája az, amely a becsületesség látszatát kelti, amellett azonban nagyon finoman, csábítóan cselekszik, hogy a népet a tulajdonképpeni igazsággal szemben elvakítsa, így esnek a hiszékenyek és ártatlanok tudatlanul az ellenség csapdájába, melyből kiszabadulni csaknem képtelenek. Egyike a legnagyobb kieszelt és folyamatban levő hiszékenykerítésnek maga a vallás. A köz legkegyetlenebb és legmegtévesztőbb ellensége az, aki hiszékenykerítésre a vallást használja, miáltal a népet megtéveszti és ócsá¬
189
rolja a Mindenható Isten nevét. Számtalan vallásrendszer létezik, de a legraffináltabb, legmegtévesztőbb rendszer, amely az emberiségnek legtöbbet árt, az, amely
általában a „keresztény vallás" lobogója alatt vitorlázik, mivel azt a látszatot kelti, mintha teljes odaadással viseltetne Jehova Istennel a Legfelségesebbel szemben, miáltal a becsületes és őszinte embereket könnyen megtéveszti. Habár idegenszerűnek is tűnik fel, mégis tény, hogy a „keresztényiesség" és a „vallás" egymással teljes ellentétben állanak. Az emberekkel az úgynevezett "keresztényinek" nevezett országokban legnagyobb részt elhitették, hogy mindkét szó egyazon értelmű, miáltal a népet az igazság megismerésére való törekvésében nagyon megkárosították. A köz legnagyobb ellenséget ott kell keresni, ahol az igazságosság köntöse alatt, ami csupán látszat, Isten nevét gyalázzák, szándékát tévesen magyarázzák, miáltal az embereket pénzüktől, szívbékességüktől, szólás- és gondolatszabadságuktól megfosztják és az örökélet útját eltorlaszolják. Az úgynevezett „keresztény vallás" kultusza alatt azon időszakhoz közeledett a világ, melyet a Biblia a következő szavakkal ecsetel: „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kétkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok. Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői. Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld. — Miképen pedig Jánnes és Jámbres ellene állottak Mózesnek, akképen ezek is ellene állanak az igazságnak; megromlott elméjű, a hitre nézve nem becsületes emberek. De többre nem mennek, mert esztelenségök nyilvánvaló lesz mindenek előtt, amiképen amazoké is az lett." — Timóth. II. 3:1-5, 8, 9.
9 A „kereszténység" azonban nem tévesztendő össze az úgynevezett „keresztény vallással"! Az utóbbi Isten és Krisztus nevében működik, de teljesen Krisztus és királysága ellen van, amely az emberiség egyedüli reménysége. A vallás, maga a tévesen „keresztény vallásnak" nevezett is, nem más mint ördögi ámítás, hogy a Mindenható Isten nevét gyalázza. Sok őszinte ember gyakorolja a vallást abban a hiszemben, hogy azáltal helyessen cselekszik, míg mások tudják, hogy igazságtalanul járnak el velük szemben, és azáltal a népet megtévesztik. A most említettek kettős veszedelmet jelentenek az emberiség érdekeivel szemben. Mivel Krisztus nevét tévesen használták és még ma is tévesen alkalmazzák, ezáltal a népet nagyon megkárosították, amiért a mostani cselekedetük a legnagyobb hiszékenykerítések egyikének nevezhető. Sok őszinte és becsületes ember tartozik azon szervezetekhez, melyek mint „vallásos" vagy egyházi rendszerek ismeretesek. Énnek a folyóiratnak kiadása abban a reményben történik, hogy az embereknek az igazság megismerésében segítségére legyen. Az itt közöltek, nem emberek ellen irányuló támadások, hanem az eddig ismert legravaszabb és ördögi ámítások eljárásimódjának ismertetése. Aki meg akarja ismerni az igazságot, közelebbről szeretné szemügyre venni most az úgynevezett „keresztény egyház" eredetét és a földön való terjeszkedésének módját.
10 Jézus Krisztus a kereszténység feje és kezdete, mivel ő annak vezetője, akit Isten parancsolatai iránt való engedelmességből mások is követnek. „Krisztus" Isten „felkentjét" jelenti, vagyis egy oly valakit, akit Isten szándékának megvalósításával megbízott. Krisztus nem felekezetieskedő, mégcsak egy pillanatig sem volt az.
Ő mindenkor pontosan követi a Mindenható Isten törvényeit. Ő világosítja fel hűséges követőit Jehova Isten igéje és szándéka felől. Jézus feltámadása után a Szentlélek, mint Isten láthatatlan ereje kitöltetett a hűséges apostolokra és megértették az igazságot, amely mindaddig érthetetlen volt előttük A hívők Krisztus nevében bejárják a családokat, (Apcsel. 20 : 20) tanítják a népet és tudatják vele, hogy Jézus Krisztus kiöm¬
lött vére szolgál váltságdíjul az emberiség megmentésére a kárhozattól, s hogy Jehova Isten mindazokat élettel szándékszik megajándékozni, akik Krisztusban hisznek és őt nyomdokain követik. Mivel ama férfiak a Krisztusról szóló igazságot örömmel hirdették a népnek, a zsidó felekezetieskedők megtámadták őket, bíróság elé állították és megkérdezték tőlük: „Kinek az erejéből vagy nevében cselekedtetek ezt?" Jézus Krisztus hűséges apostolainak egyike ekképpen válaszolt: „Legyen tudtotokra mindnyájatoknak és az Izrael egész népének, hogy a názáretbeli Jézus Krisztusnak neve által, akit ti megfeszítettetek, kit Isten feltámasztott halottaiból, azáltal áll ez ti előttetek épségben. Ez (Krisztus) ama kő, melyet ti építők megvetettetek, mely lett a szegletnek fejévé. És nincsen senkiben másban üdvösség, mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk." — Apcsel. 4:10—12.
11 Földi pályájuk befejezése előtt az apostolok tovább prédikálták a Jézus Krisztusról, megfeszítéséről, feltámadásáról, és királyságának, mint az emberiség egyedüli reménységének, eljöveteléről szóló evangéliumot: az egyszerű emberek közül sokan meghallgatták őket és megtértek. Sátán, az ördög, hogy feltartóztassa az apostolok munkájának szekerét, egy keresztényellenes szervezet létesítéséhez fogott, melybe sokakat belevont. Nagyravágyó emberek vállalkoztak azok vezetésére, akik Jézus nyomdokain kezdtek haladni s ezek az önző és dicsvágyó emberek lettek a szervezet tanítói és vezetői. (Apcsel. 20:29, 30) Ez a szervezet azután felvette a „keresztény egyház" nevet, s tanításai és szokásai mindenkor „keresztény vallásnak" neveztettek. Az Úr óva intette tanítványait az az antikrisztusoktól, azaz azoktól, akik eljönnek, hogy az embereket Krisztus nevében ámítsák. (János II. 7) Ilyen csábítók már az apostolok idejében is mutatkoztak. (Thess. II. 2:7) Ma (1937-ben) a Vatikánvárosban, Olaszországban székelő vallásszervezet uralkodik, amely magát „keresztény egyháznak" vagy „keresztény vallásnak" és az úgynevezett „keresztény" nemzetek vallásának nevezi. Annakidején már rámutattunk arra, hogy a vallásszervezetek Babilonból erednek s onnan pedig az egész földre kiterjedtek. Amidőn Róma világhatalommá lett és mint pogány Róma vált ismeretessé, ez a világhatalom gyakorolta az ördögvallást, és idők folyamán fejlődött ki azzá, ami a pápai Róma néven ismeretes s ez gyakorolta azóta a mai napig az úgynevezett „keresztény vallást". A következő elvitathatatlan történelmi eseményeket valóban érdeklődéssel kellene olvasni, mivel ezek tárják fel, hogy Róma teljesen az ördögi vallás befolyása alá került. A következő magyarázatok az „Encyclopcdia Americana“-ból vannak átvéve:
Római vallás. Amióta a római vallás a hagyományok és történelmi feljegyzések kereteiben megjelent, úgy tnik fel, mintha állandóan és mindinkább viszontagságos külső és belső jelegű befolyás alatt állana és sok átalakuláson ment volna keresztül... Alapjában véve az indo-európai népek vallási felfogása egymással teljesen hasonló. Abban az időben, amidőn Róma királyok uralma alatt állott s bonyolult „istentiszteleti" szokásokat és számos hitregét vezetett be, maga a római vallás
190
mindinkább az indiai vallások képét kezdte magára ölteni ... Róma korábbi istenei megszemélyesített természeti elemekből állottak. A régi istenségeknek és a rómaiak nomád élete természetfeletti jelenségeinek, a vadászat védistenének és a hegyek, folyók, föld és légkör s a magasabb égboltozat védő szellemeinek fokozatosan meghatározott tulajdonságokat tulajdonítottak... Az egymással teljesen hasonló istenségek, és Itália összes törzseinek vallásszokásai indo-európai eredetre vezethetők vissza, melyek fokozatosan hódítottak maguknak teret Rómában. Természetesen, amidőn a római birodalom növekedni kezdett, vallásrendszere szintén jobban kibővült és mindinkább nagyobb teret hódított. Miután Róma az olasz félsziget istenségeit magábakebelezte, szokásává lett, hogy feltartózhatatlan törekvéseiben mindent magához kaparintson. Az imperialisztikus vros pantheonja (az istenek temploma), amely a gyorsan növekvő római uralom távolfekvő határainak minden irányába, sőt még azokon túl is kiterjesztette polipkarjait, új hitbeli ismereteket, új istenségeket és új vallásfilozófusokat vont Rómába. Az ilyen körülmények között egy vallásdogma nem is nagyon tudott volna megmaradni, s egy olyan vallásdogma nem is volt... Ezáltal az egyházi Róma oly kozmopolitikussá lett, (a hittanokból vagy filozófiából a legalkalmasabbakról értesülve) mint maga a római világbirodalom, Más szavakkal kifejezve ez annyit jelent, hogy a római közügyek egyházi élete állandóan és aszerint változott, ahogyan azt a terjeszkedési folyamat megkívánta.
... Dianna, a hold istenőjének, ezen vagy más néven, és némileg különböző tulajdonságok által ismeretes, a
vadászatnak hódoló oly sok vándornép kedvenc istennőjének és valószínűleg a fő istennő után vándorló rómaiaknak, az anyaföld a földműveléssel foglalkozó népnek, és jellegzetes istenségek alkotóinak készített helyet az anyaföld... Jupiter az égboltozat, a felsőbb birodalmak és a mennydörgés istene szerezte meg magának az első helyet, melyet eredetileg Dianna, a hold istennője töltött be, s a rómaiak és a római imperialisztikus jogar alatt egyesített latin törzsek legfelsőbb istene lett...
... Juno, a legfelsőbb istenség (Jupiter) női hasonmása és az égboltozat nőiesen elképzelt tulajdonságainak bemutatása. Más szavakkal: csak némileg van Jupiternek alárendelve, mint annak testvére és hitvese a római hitrege szerint...
Jupiter és Juno, az ő királyi hitvese után, következett Mars a római államistenségek legnagyobbja... a háború patrónusa. Mars, amelyet különösen márciusban és októberben ünnepeltek, volt a hadjáratok kezdetének és befejezésének és az avval kapcsolatos játékoknak védelmezője...
A rómaiak élettörténetének korábbi szakaszaiban a magasabbrangú papság szinte elválaszthatatlannak tartotta magát a nemesektől és a királyi uralkodókkal való kapcsolattól, s az utóbbiak magukat az istenek leszármazottainak tartották. Az elképzelés iránti tisztelet magva tehát el lett ültetve s ez a szokás később a királyok és császárok, mint az istenek törvényes és igazi földi képviselőinek istenitéséhez vezetett.
... Ez aztán úgy nézett ki, mintha a régi vallást elvetették volna, melyet azonban a római császárság megalakulása egyelőre megmentett. Mivel a császárok azt hitték, hogy isteni jog alapján uralkodnak és az istenek közvetlen leszármazottai, érdekükben állott egy államvallásnak a fenntartása, amit nagy pompával tettek s ezáltal a kormány összes hivatalnokait, alkalmazottjait és alávetettjeit a nemzeti egyházba vonták. Az állami egyház, erre az utóbbi állapotra vonatkoztatva, hatal¬
mas renddé alakult, melynek tagjai hivataluk által annak támogatására voltak kötelezve. A régi római vallás ezen feléledése tehát kevésbbé volt vallásos mint polilikus... A babilóniai, görög, asszír, egyiptomi és a keleti vallásfelfogásokat Rómában örömmel üdvözöltek. A kisázsiai anyaföld (azaz Babilon) és az egyiptomiak legfőbb istennőjének Isisnek tisztelete nemcsak Rómában lett bevezetve, hanem az azt megelőző és pontosan kidolgozott ceremóniák által csaknem az egész római világbirodalomban általánossá lett s a római uralom alatt a római nép és a keleti népek között olyannyira elhatalmasodott, hogy az első keresztény hittérítők csak nagy nehezen tudták kiküszöbölni.
... Az idegen istenek utáni vágy hallatlan túlzottsággá fajult. Egészen Perzsiáig kellett menni, hogy a nagy napisten Mithras és a tiszteletével járó misztikus formaságokat bevezethessék, ami később magában a császári városban is nagyon népszerű let... Róma a filozófiába, szkepszisbe, titokzatosságokba, ábrándozásokba és stoieizmusba merülve, anélkül hogy horgonyt vethetett volna, végre zátonyra került és nemzeti-vallási hajótörést szenvedett. Ilyen felfogással viseltetett a katolikus hit fejlődésével szemben." (The Encyclopedia Americana, 23. kötet, 641—645. oldal).
12 A fenntemlített „istenek" Góg és a gonosz démonok, akik az írás szerint „Mágóg földjén" lakoznak Jézus Krisztus hűséges tanítványai észrevették, hogy napjaikban miképpen kezd egy keresztényellenes vallás kialakulni és az emberiséget óva intették tőle. Nemsokára a földről való távozásuk után gondoskodott az ördög arról, hogy mindaz, ami mint keresztényszervezet vette kezdetét, megszűnjön és azzá alakuljon, amit azóta „keresztény vallásnak" neveznek és a 'római katolikus vallásrendszer‘-nek a földön végzett tevékenységében nyilvánul meg. Célszerű itt Lord „Old Román World" („Régi római világ") c. művéből a következő történelmi tényeket idézni:
„Az első évszázadban nem volt sok hivatott bölcs és nemes... A második évszázadban ... az előkelő világ vagy hatalom szemeiben szégyen volt kereszténynek lenni... Az egyház ... feddhetetlen és büntetlen előéletű emberek kis testületéből állott, akik nem a társadalom feletti uralomra törekedtek. Ezek azonban magukra vonták a kormány figyelmét, amely eléggé fontosaknak találta őket az üldöztetésre. A második évszázad folyamán a „püspökök befolyást gyakoroltak nemcsak a társadalom, hanem a keresztények felett is". Ezután következett a „keresztények összpontosítása"; ... az egyház lefektette eljövendő uralmuk és hatalmuk alapkövét".
13 Ezt a politikát bizonyára nem az Úristen jelölte ki. De éppen olyan bizonyos, hogy az ördög volt az, aki elvetette az önzés magvát és várta annak learatását, hogy gonosz szándékát megvalósítsa. A fenntnevezett történetíró tovább folytatja: A harmadik évszázad az egyházat mint intézményt hatalmasabbnak látta... A tanok rendszeresítve lettek (a hitvallásban és zavarban) ... Hatalommal rendelkező püspökök lettek a növekvő egyház vezetői. Az egyház rohamosan oly helyzetre emelkedett, amely magáravonta az emberiség (természetesen a világ) figyelmét. Ez nem a negyedik század előtt történt — amidőn megszűntek a cézárok által gyakorolt üldöztetések, Konstantin (a pogány római császár) megtérítése idején; amidőn az egyház az állammal közösségre lépett és maga az őshit is feledésbe ment mint babona és hiábavaló (az ördög által előremozdított) filozófia a hívők sorai közé is benyomult, ... amidőn a zsinatok politikai befolyás alá kerültek, ... amidőn a
politika és dogmák karöltve haladtak: ...hogy az em-
191
berek az egyházhoz csatlakozzanak. Amidőn a kereszténység az udvar és előkelő osztályok vallása lett, minden baj orvoslására használták, habár kezdetben maguk is tiltakoztak ellene. Az egyház nemcsak a pogány filozófusok tévedéseitől volt telve, hanem számtalan keleti ima (ördögimádat) ceremóniáit is átvette. A tiszteletrevágyó és világias papság rangok és kitüntetések elnyerésére törekedett... Tétlenné, elbizakodottá és függetlenné lett. A népet kizárták az egyház vezetéséből. A püspök kiemelkedő személyiség lett; ő nevezte ki papjait és uralkodott felettük. Az (igazi) egyház feladata az állammal felvett lealacsonyító kapcsolat miatt feledésbe ment.“
Egy ravasz terv
14 Isten a következő szavakkal figyelmeztette az emberiséget: „Az emberektől való félelem tőrt vet; de aki bízik Jehovában, kiemeltetik". (Példab. 29:25) Aki fél, veszíthet valamit becsületéből, vagy valami más és előtte kedves dolgokból, s ha megalkuvásra nem törekszik, minden bizonnyal a Sátán csapdájába jut. (Az eredeti mondat szó szerinti fordítása: Az az ember, aki attól tart, hogy elveszíthet valamilyen becsületet vagy más, általa értékesnek tartott dolgot, hacsak nem követi a megalkuvó utat, biztosan a Sátán csapdájába esik.) Dicsőségre vágyó emberek könnyen a Sátán csapdájába esnek. A katolikus egyház alatt ismert szervezet első vezetői kétségnélkül őszinte emberek voltak, de egyesek közülök, akik különösen emberek tiszteletére törekedtek és féltek, könnyen elveszíthették amijük volt és hirtelenül az ördögi hízelgés befolyása alá kerültek, aki arra törekedett, hogy avval bőven elhalmozza őket. Körülbelül 400 évre rá Péter apostol halála után létesült a római katolikus „hierarchia jurisdiktiója". Néhány további évszázad után, amidőn a népet tudatlanságban tartották az igazság felől, nem volt nehéz elhitetni abban az időben élő emberekkel, hogy az az ember, akiről azt tanulták, hogy ő a pápa és a hierarchia feje, Péter apostol utóda. Így lett az emberiség tévútra vezetve, hogy ezt a nagy és károsan befolyásoló hazugságot elhigyje. Nincsen arra semmi ok sem, valamit arról a férfiről mondani, aki pápai tisztséget tölt be, s azért az itt említettekből semmi sem vonatkozik egy bizonyos személyre, hanem az itt mondottak, maga a betöltött tisztség ellen szólnak. Egy ilyen pápai-tisztség az apostolok idejében nem volt. Ezt emberek létesítették sátáni befolyás alatt, s ezen tisztség betöltésére 440-ben K.u. választották meg az első embert. A katolikus egyház csak hosszú évszázadok múlva létesült Jézus Krisztus tanítványainak ideje utón, mindamellett ez a szervezet még ma is azon a nézeten van, hogy ő Krisztus igazi egyháza, amely hazugságnak az őszinte emberek milliói hisznek. Sem Krisztusnak, sem pedig valamelyik tanítványának nem volt része a katolikus szervezet alkotásában. Csak az ördögtől származhatott az az eszme, hogy egy nagy vallásszervezetet létesítsen és az „keresztény egyháznak" minősítse; nevéhez hűen célja az volt, hogy az emberiséget eltérítse, és az Úr egyházával kapcsolatos igazság felől tudatlanságban tartsa. Az Úr egyháza vagy gyülekezete, melynek Jézus Krisztus a feje, az egyedüli igazi egyház, és azoknak nevei, akik ahhoz tartoznak, nem a földön, hanem a mennyekben vannak beírva. (Zsidók 12:23) Amennyiben az említett vallásszervezet Krisztus nevével visszaél s rejtett módon és fokozatosan a maga téves tanításait hirdeti, a legmesszebbre elágazó és legveszedelmesebb hiszékenykeritéssé lett, amely valaha is volt, amely az embereket nagyon megkárosítja és Isten névének gyalázására készteti. Tevékenysége a tények elferdítéséből és tévtanokból áll.
Ámítás
15 Az ámítás, bizonyos dolognak jogtalan igénylését, vagypedig oly tanok vagy dogmák magyarázatát jelenti,
melyek az ilyen ámításokkal összhangban levő cselekedetekre késztetnek. Az általában „katolikus egyháznak" nevezett katolikus szervezet tagjai a pápa, püspökök, bírbornokok, papok és mások, akiket „lelkészeknek“ neveznek. Ennek a szervezetnek a támogatói és hozzátartozói mint „katolikus nép" ismeretesek, amely azonban nem számít az egyház tagjainak. A katolikus szervezetben magasabb és alacsonyabb tisztséget betöltő papok foglalnak helyet, azaz a tekintélyes hierarchia, amely magas tisztségeket betöltő férfiakból és a papságnak alárendelt személyekből áll, akik a magasabb tisztséget betöltő egyének parancsait teljesítik. A katolikus szervezet már régóta bizonyos felfogásokkal állott elő és az embereknek bizonyos tanokat prédikált nyilván azon célból, hogy a népet ennek a szervezetnek hozzátartozóiul vagy „gyermekeiül" tegye, s ezt cselekszi még ma is. Az ekképpen tanított és magyarázott tantételhez tartozik az a felfogás is, hogy a római katolikus egyház az egyedüli igazi egyház. A következő idézet egy jólismert katolikus tekintélytől származik: „Az igazi egyháznak apostoli egyháznak kell lennie. Azért találjuk a 325-ben, az első níceai zsinaton fogalmazott hitvallásban a következő szavakat: 'Hiszek az Egyedüli, Szent, Katolikus és Apostoli egyházban'." (Gibhons: „The Faith of Our Fathers" [Atyáink hite] 38—42. old.)
16 Hiszékeny emberek, akik hallják az ilyen állítást és elhiszik, ennek megfelelő cselekedetre lesznek kényszerülve, s azért lettek az őszinte emberek milliói elltévelyítve, hogy elhigyjék, hogy a római katolikus szervezet az Isten egyháza, s ebből kifolyólag vetették magukat alá a hierarchia által uralt szervezetnek. Ha a katolikus szervezet állításai és követelései tévesek, akkor hozzáfűzni szükséges, hogy ezáltal a nép megkárosult, s azért az ilyen kívánságokért és követelésekért felelős egyének hiszékenykerítők. Miképpen lehet megállapítani, hogy az ilyen állítások helyesek vagy tévesek? Az őszinte ember, aki hisz Istenben és Krisztusban és az Isten iránt jóakaratú, erre a kérdésre a következőképpen válaszol: „Isten igéje az egyedüli biztos vezető, melynek alapján megállapítható, hogy ezek az állítások mennyiben helyesek vagy tévesek."
17 A római katolikus vallásszervezet az élő Isten igazi egyháza? A felelet: semmiképpen. Keressük csak ki azon Írásszövegeket, melyek a következőket bizonyítják: Hogy az igazi egyház Jehova Isten szervezete vagy temploma; hogy annak igazi szegletköve vagy sziklája az Úr Jézus Krisztus, mint az egyház feje vagy ura, hogy mindazok, akik a templomban vagy egyházban tartózkodnak az ő testének tagjai, akik az Úr Jézus Krisztussal egyazon hasonlatosságra jutnak és hűségesen kell őt követniük nyomdokain, s amennyiben ezek Jehova Isten tanúi, kötelességük, hogy bizonyságot tegyenek az ő nevéről. Ha összeegyeztetjük a Jézus Krisztus vezetése alatt álló egyház tisztségét és küldetését a római katolikus szervezettel, megállapíthatjuk, hogy mindkettő egymással teljesen ellenkező úton halad. A római katolikus szervezet már évszázadok óta vallással, politikával és kereskedelemmel foglalkozott nyerészkedési szempontból — s még ma is így cselekszik — s azért az Isten és emberek ellensége. Az írásban a „fa“ a teremtményt vagy a teremtményekből alakult szervezetet jelképezi és ennek a fának a gyümölcse pedig azt szimbolizálja, amit a teremtmények vagy szervezetek az embereknek, fenntartásuk s növekedésük végett, szellemi táplálékul nyújtanak. Ebből kifolyólag mondotta Jézus: „Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt, romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt. .. Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket. Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram; megyen be a mennyek
192
országába, hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám
akaratát." - Máté 7:18—22.
18 Jehova Isten szövetséget kötött Jézus Krisztussal és hűséges követőivel s egyházának tagjaivá tette, királysága áldásainak kiosztására, amely ország a maga idejében igazságos uralmat fog gyakorolni az emberek felett. (Lukács 22:28—30) Isten királysága minden üzletiességtől mentes és semmi közösségben nincsen azon szigorú, kegyetlen és gonosz rendszerrel, amely most uralkodik a világ felett s amelynek jelen uralkodói az ördög és helytartói befolyása alatt állanak. Erről a világról mondotta Jézus: „Az én országom nem e világból való.“ (János 18:36) „A világ fejedelmének (a Sátánnak) semmije nincsen bennem." (János 14:30) A
Szentírás bizonyítja, hogy Jézus Krisztus az ő eljövetelekor felépíti királyságát, megkezdi uralmát és magához gyűjti egyházát. (Tim II. 4:1) Ama idők és a mostani felekezetieskedőkhöz fordulva mondotta Jézus: „Elvétetik tőletek az Istennek országa és oly népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét." (Máté 21:43) A római katolikus egyházszervezet sohasem juttata el az emberekhez Isten országának gyümölcseit vagy üzenetét; ellenkezőleg, ez a szervezet mindenkor a politikusokkal, militaristákkal, a kereskedelem óriásaival és más banditákkal közreműködött, hogy a nemzetek feletti uralmat és vezetést magához kaparintsa. Ahelyett, hogy Isten igéjének, azaz Isten országának gyümölcseit juttatta volna el a néphez, annak életbentartására, a római katolikus szervezet könyörtelenül támadta Istennek, Jézus Krisztus vezetése alatt álló királyságát. Az összes vallásszervezet ellenkezik Isten akaratával, többé-kevésbbé politikával és kereskedelemmel foglalkozik, Isten királyságának evangéliumát vagy gyümölcseit hordozó férfiakkal és nőkkel rosszúl bánik és üldözi őket.
Következetlenül
19 Az írás egy megmásíthatatlan szabályt állít fel, miszerint azok, akik Isten egyházának tagjaivá lettek, hűségesen kell hogy kövessék Jézust nyomdokain és akképpen cselekedjenek, amint ő maga cselekedett. „Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, nektek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek; aki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott". (Péter I. 2:21, 22) Jézus ismételten megmondotta: „Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szómra." (János 18:37) Mindnyájuknak engedelmeskedniük kell, ellenben pusztulás vár reájuk. (János 14:15; Apcsel. 3:23) Igényt tartani Jézus Krisztus által betöltött magas tisztség képviseletére és amellett Jézus pályafutásával homlokegyenest ellenkező úton haladni, következetlenséget jelent és arra vall, hogy a katolikus szervezet állításai vagy igényei tévesek. Vizsgáljuk meg most a jólismert tényeket a fenti megvilágítás és az ezeket támogató társszövegek által és állapítsuk meg a Szentírás alapján, hogy a katolikus szervezet állításai igazak mennyiben vagy tévesek.
20 Sem Jézusnak, sem tanítványainak nem volt földbirtokuk, házuk vagy más vagyonuk. Jézusról áll megírva: „Nincsen fejét hová lehajtania." (Luk. 9:58) Jézus és apostolai nem építettek székesegyházakat s az ilyenekbe a népet nem is csalogatták, hogy nekik szolgáljanak, hanem az Úr és tanítványai „házról-házra" járva prédikálták az igazságot és a népet Isten útjára tanították. (Máté 10:5—15) Jézus Krisztus igazi követői mindenkor ezen az úton haladtak. Konstantin, római császár és politikus, pogány létére kijelentette, hogy „kereszténnyé" szeretné lenni. „Katolikus" lett. Kon¬
stantin gazdag ember létére kétségnélkül azt hihette, hogy boldogságát pénzen megvásárolhatja. A következő sorok Gibbons kardinális „The Faith of Our Fathers" c. művének 134. oldalán találhatók: „Konstantin a római egyháznak töméntelen pénzbeli adományt és földbirtokot ajándékozott, ami a későbbi császárok adományai által még jobban megnövekedett. A római pápák egyházi vagyona ezáltal jelentékenyen szaporodott." A római katolikus egyházszervezet mindenkor anyagi jólétnek örvendett. Ebből látható, hogy pályafutása a Jézus Krisztus által követett úttal teljesen ellenkezett. A 4. évszázadban a vallásszervezet sok püspököt és uralkodót számlált és a pápai tisztség betöltésére később a római püspök lett megválasztva. Ez volt tulajdonképpen a papság kezdete az apostolok idejétől számított több mint háromszáz év után. (Lásd a „The Encyclopedia Britannica" II. köt. 81. old.) Röviden ezután kezdett a pápa, mint a római egyházberendezés feje, politikai vagy világi hatalmat gyakorolni. Pipin, Franciaország királya, a lombardok feletti győzelme után a pápát tette meg a meghódított tartományok világi uralkodójául. Így vált a papság egy hódító hadjárat által világhatalommá, ami ellenkezik Isten igéjével. Gibbons kardinális mondotta: „Nagy Károly, Pipin utóda, nemcsak igazolta apja ajándékait, hanem a pápa világi hatalmának területét is növelte azáltal, hogy néhány további tartománnyal ajándékozta meg. Ezt a kis területet 1870-ig, a rövid ideig tartó idegen hatalmak rablóhadjáratai kivételével, mindenkor a római pápák uralták." („The Faith of Our Fathers" [Atyáink hite], 137. old.)
21 A pápának politikai hatalma gyakorlása végett a „kereszténység" csaknem összes nemzeteinél voltak követei. Az ilyen eljárás egyáltalán nem egyeztethető össze Jézus Krisztussal, Isten egyházának fejével, aki azt hangoztatta, hogy semmi közösségben nincsen e világ politikai ügyeivel, amely Sátán uralma alatt áll.
22 Amint a történelmi események mutatják a pápa 1870-től 1919-ig csaknem teljesen meg volt fosztva világhatalmától. (Lásd a folyóirat 1937 augusztus példányának 32—44 fejezeteit a 135 és 136 oldalon, és szeptember példányának 45—48 fejezeteit a 139 oldalon.) A római katolikus egyházszervezet azonban 1848-tól 1919-ig terjedő időközben is a világ ügyeibe való beavatkzásra törekedett, politikai elismerést és hatalmat akart magának kivívni a föld nemzetei között. A pápa közvetlenül a világháború után arra törekedett, hogy magának a népszövetségi ülésen helyet biztosítson és a Népszövetség megalakulása után Európa felosztásánál jelen lehessen. A pápa azonban meg lett akadályozva és az üléseken nem vehetett részt. Miután a Népszövetség megalakult és tevékenységét megkezdte, az ördög a népszövetség nyergébe segítette a pápai szervezetet, amely azóta ül benne. Mussolini a pápa barátja lett s azóta mindketten karöltve tevékenykednek. „1929-ben a lateráni szerződés által szabályozva lett az egyház és az állam közti kapcsolat Olaszországban. Rövidesen ezután Mussolini és a pápa megvitatták egymásközt a fasiszta ifjúság nevelésének kérdését; 1932-ben a Duce felment a Vatikánba, ott imádkozva leborult és úgylátszik a szent közösség áldásában részesült. Ifjú korában, éppen oly kimondott istentagadó volt mint atyja; de később nagyon vallásos lett." („Inside Europe" [Európán belül] 195. oldal).
23 Mussolini nagyravágyása oda irányult, hogy nagy hadvezér lehessen és az egész világ felett erőszakos uralmat gyakoroljon. A vele együtt működő római katolikus szervezet ebben a nagyravágyó törekvéseiben teljesen támogatta. Amidőn Mussolini véres hóditó hadjáratot indított a szegény fekete Abesszinek ellen és
193
azt végre is hajtotta, sok ember életét kiontatta, a pápa és a katolikus szervezet melléje állottak és gyilkoló hadjáratát „megáldották". Olaszország diktátora most arra igyekszik kényszeríteni a férfiakat és asszonyokat, hogy mint a barmok szaporodjanak és emberi anyagot szolgáltassanak, melyet aztán később egy háborúban feláldozzanak; a pápa ebben a törekvésében is támogatja Mussolinit. Egy újságcikk Rómából, 1937 március 4. keltezéssel, melyet az United Press (tudósítóiroda) közölt és sok rádióállomás közvetített, ezeket mondja: "Itália fasiszta vezérei ma abban állapodtak meg, hogy a születések szaporítása s ezáltal a jövő hadsereg létszámának növelése érdekében energikus lépéseket foganatosítanak. A fasiszta nagytanács, mint a legfőbb tanácstestület, Benito Mussolini miniszterelnök vezetése alatt az egyik szigorúan zárt éjjeli tanácskozáson hét pontból álló programot nyújtott be és annak azonnali megvalósítását határozta el... Azt mondták, hogy Piusz pápa utasítani fogja a római katolikus papságot ennek az ügynek teljes támogatására.
24 Az ilyen eljárás az Isten, emberi élettel kapcsolatos, örökszövetségének nyílt megsértését jelenti, amiért Isten törvénye, az úgynevezett katolikus „egyházat" vádolja. (Mózes I. 9:8—13) Mit bizonyít ez? Istent vagy Krisztust képviseli az ilyen szervezet, vagypedig Isten nevét használja ámításainak palástjául s ez alatt űzi ördögi és a királysággal szemben ellenséges magatartást
tanúsító munkáját?
25 Az emberek szemei előtt mindenütt a kommunizmust lebegtetik mint rémképet, amely rémkép-mozgalmat maga a pápaság kezdeményezte és mögéje húzódott. Aki meg meri mondani az igazat a római katolikus hierarchiáról, azt ez a szervezet kommunistának minősíti. Tény, hogy a kommunizmust a jezsuiták, a római katolikus hierarchia titkosrendje, szervezte meg, hogy azt mint álarcot és rémképet az emberek megfélemlítésére használja s egy ellenmozgalomra késztesse, amely utóbbi mozgalom teljesen a pápaság hatalma alatt áll. Ekképen lettek megszervezve a nácik is Németországban Hitler vezetése alatt, akik most az egész országban könyörtelen, gonosz és gyilkos uralmat gyakorolnak; és ennek a náci-osztálynak öröme telik abban, ha üldözheti az Isten és Krisztus iránt hűségeseket, akik az ő királyságának gyümölcseit az emberekhez hordozzák. Jehova tanúi közül néhányat Németországban nemrég megöltek és további több ezret bebörtönöztek, csupán azért mert Bibliát és bibliamagyarázó könyveket találtak náluk, melyekből az emberek Istennek a szenvedő emberiséggel kapcsolatos gondviselését felismerhetik. A Hitler-kormány teljes összhangban van a Vatikánnal Rómában. Helyeselhet az Úr Jézus Krisztus valami olyat, mint amilyen a Hitler-uralom? Határozottan nem; mivel a római egyház Hitlert támogatja, meggyőzően bizonyítja, hogy a római katolikus szervezet az ördögöt képviseli s Isten és Krisztus ellensége.
26 A római katolikus hierarchia egykor már hatalmába kerítette Spanyolországot és mindenkor kegyetlen inkvizíciót folytatott, mely által az embereket arra kényszeritette, hogy vagy katolikusokká lesznek vagypedig kínzásoknak kell magukat alávetniük. A nép fellázadt a katolicizmus elbizakodott hiszékenykerítői ellen és megszervezte a köztársaságot. Erre rá a római katolikus militaristák lázadást kezdtek szítani a spanyol köztársaság ellen, amely egy kegyetlen és álnok forradalomban tört ki s célja az, hogy a római katolikus hierarchia uralmát minden országban visszaállítsa. A hierarchia a spanyol kormány több millió értékű kötvényeit jogtalanul lefoglalta, székesegyházaiban elrejtette és egy polgárháború vezetésére fordította, melyben az
emberek százezreit kegyetlenül lemészárolták; sokan közülök katolikus papok által vesztették életüket. Mussolini és Hitler támogatták a római katolikus hierarchiát ebben a polgárháborúban. Bizonyára Isten és Krisztus földi képviselőinek egyike sem vehet részt egy oly háborúban, amely az emberi élet szentségének tekintetében Isten örökszövetségének nyílt megszegését jelenti.
27 A világháború óta s amióta a római katolikus szervezet ismét világhatalomra jutott, sokkal vakmerőbb lett, mint bármikor annakelőtte. Szellemileg vak kell hogy legyen az, aki ma nem látja, hogy a római katolikus hierarchia meg akarja magának szerezni a világ ügyeibe való beleavatkozás jogát és azt akarja, hogy a népen diktátorok uralkodjanak. A pápaság szövetséget kötött Japán politikai uralkodóival, akik eddig még nem tartottak igényt arra, hogy keresztényékké legyenek, s ott egy rendszeres tevékenységet folytat avégett, hogy mindenkit elnémítson, aki a katolicizmusról igazat szól. A római katolikus hierarchia energikus kampányt folytat, hogy a Brittbirodalom hivatalnokai és politikai ügyei feletti hatalmat magához kaparintsa; legnagyobb törekvése, hogy az amerikai Egyesült-Államokat a maga hatalma alá hajtsa. Egy volt római katolikus jezsuita, akinek bizonyára már éppen elege volt ebből a megvetett vallásszervezetből, 1935-ben kiadott könyvében többek között a következőket írja: „Elméletileg a Katolikus-Akció a katolikus laikusok munkája és szolgálata az egyház érdekében, püspökök vezetése alatt. A valóságban azonban a katolikus csoport utat akar magának törni, hogy az Amerika feletti uralmat magához ragadja...
Valamikor — ami már csak a múlt emléke — csupán jámbor katolikus emberek vették részt az egyház munkájában. Ma azonban sok oly katolikus vesz részt a Katolikus Akcióban, akiket nem lehet jámboraknak nevezni. A katolicizmus — legalább is Amerikában — nem képviseli többé a vallás gyakorlásának ügyét. A katolicizmus ma inkább azokat az intézményeket támogatja, melyek a társadalmi és politikai ’egyesületi'- kapcsolatokban nyilvánulnak meg. A katolikus vezetők százai között, akik az ügy iránti lojalitásuk által váltak ki, nem kevesen vannak olyanok, akiket a katolikus tanok vagy szokások csupán jelentéktelen vagy semmi figyelemre sem méltatnak. A Katolikus Akció ebben az államban (Amerikában) hosszú ideig nem vált volna oly komoly tényezővé, ha képviselői kizárólag jámbor és buzgó katolikusok lettek volna. Amerikában a Katolikus Akció hullámjának kiindulópontja az 1921-ben megnyílt Nemzeti Katolikus Jóléti-Konferenciára vezethető vissza. Hanna érsek minden alkalommal ezeket mondotta: ’Az államunkban megnyilvánuló katolikus hatalmat mi rendeztük és egyesítettük. Most már tudatában van, hogy hol és mikor szükséges cselekednie és egységének tudata erősíti. Hatalmasoknak érezzük magunkat, mert a mi újból való egyesülésünk nyilvánvaló lett'. Ettől a naptól kezdve a katolikus hatalom gyorsan növekedett és a katolikus szervezetek száma megszaporodott ...
Minden hónapban újabb és újabb szervezetek létesültek. Utoljára 1935 május havában alakult meg a 'Katolikus Hadirokkantak-Egyesűlete', Molloy brooklyni püspök védnöksége alatt. Máris több 'tisztséget tölt be és célja az, hogy necsak egy általános nemzeti, hanem nemzetközi szervezetté fejlődjön. A nők segélyegyesületei a ’Ycomanettes' (segédcsapatok) néven csatlakoztak ehhez a 'tisztséghez'. 'Én biztos vagyok benne', mondotta Higgins káplán, hogy 'Hayes kardinális szent támogatásában részesít bennünket és az egész hierarchia is jóváhagyását adja'. A katolikus rok-
194
kantakkal együtt a volt katolikus diákok is hivatottaknak érezték magukat, hogy még inkább résztvegyenek a Katolikus Akcióban és egy új szervezetet létesítsenek, hogy a katolikus életben betöltött vezetőszerepük annál hatásosabb legyen. A jezsuita Parsons S. J. ezt az új mozgalmat ekképpen írja le: ’... Szervezkedjetek! Egyesítsétek amennyire csak lehet egy közös ügy érdekében az egymástól annyira eltérő intelligenciát és akaratot. Tűzzetek ki egy közös célt! Az emberek képzelőtehetségét egy nagy mozgalom látomása által lobbantsátok lángra, amely a mi nyugati civilizációnk által alkotott tradíciókban vert mély gyökeret. Tegyetek valami kísérletet! Legyetek forradalmárok magatok is, ha a szükség ügy kívánja!'
... 'Katolikus férfiak', mondotta, 'tartsatok össze és mondjátok meg a törvényhozó testületeknek, hogy nem szabad, oly törvényjavaslatokat előterjeszteniük, melyek a család vagy a katolikus egyház eszményeit támadnák. Szervezkedjetek, miáltal elég erősek lehetnétek ahhoz, hogy mindazokat a tanítókat, akik „tévtanokat" tanítanak, állásuktól megfoszthassátok'." („Rome Stoops to Conquer" [Róma a győzelem felé hajlik] 15—18. old.)
28 Ezen folyóirat keretein belül lehetetlen rámutatni azon különböző eszközökre, melyek akár politikai téren, vagy másképpen igyekeznek, a Katolikus Akciót előtérbe helyezni s azáltal az Amerika és más nemzetek feletti hatalmat megszerezni. A cél nem más, mint a figyelmet azon tényekre fordítani, hogy az a vallásszervezet, amely ilyen politikai, kereskedelmi, militarisztikus és egyéb elvetemedett módszereket alkalmaz, mint a római katolikus hierarchia, nem lehet Krisztus képviselője a földön, minélfogva a római katolikus szervezet azon állítása, hogy ő Isten egyháza, teljesen csalfa és téves. Már az is elegendő bizonyítékul kell szolgáljon minden becsületes és őszinte ember előtt, hogy a római katolikus szervezet az ördög eszköze, miáltal az emberiség boldogulása ellensége. Ha valaki örök boldogságát azáltal akarja akadályozni, hogy egy elvetemedett szervezethez ragaszkodik és tovább támogatja, amely Isten és az emberek ellensége, szabadon megteheti, de az itt közöltek mégis figyelmeztetésére szolgálnak, nehogy azáltal igyekezzen magát az illető mentesíteni, miszerint később azt mondaná, hogy nem volt tudomása arról, hogy ez a szervezet az ördögöt képviseli. Ennek a folyóiratnak a célja az, hogy a becsületes és őszinte embereket, legyenek akár katolikusok, vagy mások, az igazság ismeretére segítse, hogy a biztonság egyedüli helyét keressék és megtalálhassák.
29 Aki helyes magyarázatot nyer az ördög szándékai felől, sokkal jobban megérti, hogy miben áll a vallási hiszékenykerítők tevékenysége. Kétségnélkül az ördög létesítette a vallásszervezeteket, hogy Jehova nevét gyalázza s a nagyravágyó és kapzsi embereket egy nagymérvű és megtévesztő terv megvalósítására képesítse, amely a népet félelemben és megaláztatásban tar¬
taná, s azután életlehetőségétől megfosztva teljesen a Sátán és látható szövetségesei hatalma alá juttatná. Sátán eltökélt szándéka: uralkodni, vagy megsemmisíteni; evégett használja láthatatlan szervezetét. Az ezután következő magyarázatokból minden őszinte ember előtt világos kell legyen, hogy miért van az ördögnek egy szervezete, amely az embereket a maga vezetése alatt a teremtmények között valaha is folytatott legördögibb és legravaszabb hiszékenykerítési munkájában való közreműködésre készteti.
TANULMÁNYKÉRDÉSEK
(Angol W. 1937 július 15)
Hiszékenykerítők.
II. rész
„Az istentelen munkál álnok keresményt" - Példab. 11:18.
1
JEHOVA Istennek egy szervezete van, melynek részét azon teremtmények alkotják, akik életjogot nyertek. Isten mindent a maga rendje szerint végez és szervezetében csakis azon teremtményei maradhatnak meg, akik az ő parancsolatainak engedelmeskednek. Lucifer haj¬
danában — amíg nem lett törvényszegő — Isten szervezetének tagja volt; azóta Sátán, ördög. Isten ellensége és a törvénytelenség megtestesülése. Mindazok ellensége, akik jót cselekedni igyekszenek. A Sátán utánzó. Kísérletet tett, hogy a fellázadt teremtményekből magának egy
195
szervezetet alkosson, Isten szervezetének mintájára. Sátán szervezete két részre oszlik: egy láthatatlan és egy emberi szemekkel látható szervezetre. Édentől kezdve egészen az özönvízig az ördög szervezete változatlanul maradt meg eredeti helyzetében, az özönvíz idején azonban felbomlott és a látható része megsemmisült. Az özönvíz után az ördög ismét felépítette látható szervezetét, melyet az emberek megtévesztésére és a Mindenható Isten nevének gyalázására használt avval az elhatározással, hogy szervezete Isten akaratával ellenkezően fog uralkodni a világ felett, vagypedig elpusztítja Isten teremtményeit.
2
Az írás a Jelenések 12-ben ismerteti ezt az egymással szembenálló két nagy szervezetet. Isten szervezete jelképi nyelven úgy van leírva, mint „egy asszony, aki a napba vala felöltözve és lábai alatt vala a hold és az ő fejében tizenkét csillagból korona". Az ördög szervezetét pedig az írás jelképiesen mint „egy nagy veres sárkányt" ismerteti, akinek „hét feje vala és tíz szarva és az ő fejeiben hét korona". A „sárkány" szó jelképiesen „felfalót", azaz pusztítani törekvőt jelent. Ez a név egyezik a Sátán azon elhatározásával, miszerint vagy uralkodni fog, vagypedig mindent elpusztít. Az a szó „tűzvörös", vagy más fordítások szerint „vörös", találóan ecseteli az ő vérrel borított és a pusztulás felé haladó útját, amivel összhangban öltenek magukra vörös ruhát a Sátán fő vallásképviselői. Sátán látható szervezetének fő alkotóeleme a vallás, míg az összes vallásmozgalmak vezetésének szerepét a római katolikus hierarchia tölti be. A római katolikus hierarchia kijelentette, hogy ennek a szervezetnek joga van a világ feletti uralomra, amit céljául kitűzött, és ahol ezen uralmat gyakorolni nem volt képes, ott kimutatta pusztító szándékát. Mindenféle gonosz és hamis fondorlatot választ menedékhelyül, hogy az isteni igazság hirdetőinek elpusztítását idézze elő. A római katolikus „jurisdiktió hierarchiája", mely a Sátán látható szervezete felett uralkodik, a legravaszabb és legártalmasabb hiszékenykerítőkből áll, akiket az emberiség valaha ismert. Fürgék, alattomosak, ármánykodók és rendkívül gonoszak. A jurisdiktió hierarchiája azáltal, hogy egy ilyen szörnyű hiszékenykerítést végez, csalást követ el, minélfogva az írás rendkívül romlottnak minősíti. Azért vonatkozik rá a Biblia ezen szövege: „Az istentelen munkál álnok keresményt." (Példab. 11:18) Ez a szervezet tévesen azt állítja, hogy Istent és Krisztust képviseli, a valóságban azonban az ördög képviselője és teljesen önző befolyás vezérli.
3
A római katolikus hierarchia vallásrendszere a legjobban megszervezett politikai testület és az összes szervezetek között a leghatalmasabb. A Britt-Államszövetség azáltal tűnik ki, hogy a legnagyobb világbirodalom, mely valaha létezett. Állítása szerint a birtokában levő területek oly nagy kiterjedésűek, hogy határain belül sosem nyugszik le a nap. A Britt világbirodalom, melyet oly sok nyelven beszélő népek és néptörzsek alkotnak, valóságban kozmopolita. Anglia józangondolkodásu emberei közül sokan kezdik felismerni azt a veszedelmet, amely jelenleg az Államszövetséget fenyegeti, amely veszedelem nem más, mint a római katolikus hierarchia. Csaknem azt lehet mondani, hogy a gyarmatokon és az Államszövetségnek alárendelt részekben római katolikus hivatalnokok uralkodnak, akik a nemkatolikusok jogait teljesen figyelmen kívül hagyják. Úgy Észak mint Dél-Rodéziában, Nyugat-Afrikában, a Fidzsiszigeteken, Quebecben és Britt világhatalom sok más részein, a Vatikánnak alárendelt katolikusok ülnek az állami hivatalokban. Külsőleg a Britt-birodalom iránti alatvalói hűség látszatát keltik, de bensőleg ezek a ka¬
tolikus hivatalnokok csupán a Vatikánnal szemben lojálisak. Az igazságot elnyomják s megtiltják azon iratok behozatalát, melyekből a gyarmatok lakosai, különösen a bennszülöttek, értesülnének, miáltal tudatlanságban tartják őket. Amidőn a lakosság alkalmilag irodalomhoz jut s általa az Isten igéje és az ő királysága felől értesül, a római katolikus hivatalnokok haladéktalanul közbelépnek, hogy az ilyen irodalom további kiadását és az igazság terjesztését meggátolják. Ezek a katolikus hivatalnokok nem átallnak oly hazugságokat terjeszteni, miszerint az igaz keresztényeket oly betörés bűncselekményével vádolják, amely őket a legkisebb mértékben sem terheli. Ilyen hazugságokkal élnek, hogy maguknak jogot formálhassanak és a népnek minden olyan dolog birtoklását megtiltsák, amely Isten igéjét tisztázná s a római katolikus szervezet kétszínűségét és ferdeségeit felderítené. A Britt világbirodalom fennhatósága alá tartozó részekből nyomást fognak gyakorolni különösen Angliára, a márcsak az idő — mégpedig rövid idő — kérdése és a Britt-Államszövetség a római katolikus hierarchia vezetése és uralma alá kerül. Az ilyen eljárásmód egyáltalán nem egyeztethető össze Jézus Krisztus igazi követőjének cselekedetével; ezen tények azt bizonyítják, hogy a római katolikus szervezet nem Istent és Krisztust, hanem az ördögöt képviseli.
Létszám és vagyon
4
Azt mondják, hogy csupán az Egyesült-Államok területén 20 millió katolikus él, akik az „egyház gyermekeinek" vagy a „katolikus nép" tagjainak neveztetnek, és 30 ezer lelkész uralkodik felettük. A katolikus egyházszervezet tulajdona Amerikában több milliárd dollárt képvisel. A „The Encyclopedia Amcricana" 1927- ben megjelent cikke kimutatja, hogy a katolikus egyház szervezete az egész földön mindenkor 294 583 000 lelket számlált. A katolikus szervezet anyagi gazdagsága az összes világrészeken és államokban jelentékeny őszszeget képvisel és együttvéve sok milliárdot tesz ki. Honnan származik ez a jelentékeny gazdagság? Milyen magyarázatok és állítások útján tudta a római katolikus hierarchia a népet arra bírni, hogy magát ezen szervezet uralma alá vesse, pénzbeli adományokban részesítse s ezáltal ezt a vallás-politikai szervezetet mindenütt annyira meggazdagítsa?
A tisztítótűz
5
Kétségnélkül a „tisztítótűz“-ről szóló tan a római katolikus egyházszervezet egyik bevételi forrása, melyből a legnagyobb összegeik a Vatikán páncélszekrényeiben vannak elzárva. Az emberek milliói bíztak a papokban, akik elhitették velük, hogy az ember elhunytával csak a teste hal meg, míg a lelke tovább él, amely lélek a három hely közül az egyikbe kerül, éspedig: az igazak a mennyországba, a szándékosan gonoszak az örökgyötrelembe vagy pokolba és a megbocsátható bűnökben elhunytak, de még meg nem tisztultak, a „tisztítótűzbe", hogy ott egy bizonyos ideig maradjanak, amely időtartam azonban megrövidíthető azon összeg árán, melyet az elhunyt barátai a halottért mondandó imádságokért a katolikus papoknak lefizettek. Továbbá, hogy az ilyen ajándék-összegből a hátramaradottnak szintén haszna van, mivel halála után a tisztítótűzben eltöltött időt megrövidíti. Őszinte emberek abban a hiszemben hogy ez a magyarázat tényleg való, a katolikus szervezetbe özönlöttek és önként szolgáltatták be pénzüket abban a reményben, hogy az maguknak és kedves halottaiknak javára lesz és elhunyt barátaiknak a „tisztítótűz lángjaiban" elviselt szenvedéseit megkönnyebbíti. Az eredmény az lett és még most is az, hogy
196
dollár-milliárdok vándoroltak a római katolikus szervezet kincses kamrájába, amely összeg a hierarchia nagyravágyó és kegyetlen céljának előmozdítására, azaz a nemzetek feletti uralom elnyerésére lett és van fordítva, továbbá a „magasabb tisztséget betöltő papoknak" bő és naponta pompás megélhetést biztosítson, míg a köznép a legfontosabb életszükségleti cikkek hiányában szenved. Ha a „tisztítótűzről" szóló katolikus tan téves, akkor minden becsületes embernek be kell látnia, hogy a római katolikus hierarchia űzi a valaha gyakorolt legnagyobb hiszékenykerítést, amely megfosztotta az embereket pénzüktől, szívük nyugalmától és az isteni elhatározás felismerésének reményétől; ez is megbélyegzi a katolikus szervezetet, mint az ördög eszközét, Isten és az emberiség ellenségét. Ez további bizonyítéka annak, hogy azon állítás, miszerint a katolikus egyház az Isten egyháza, az ördög egyik hazugsága, amellyel az emberek ámítása végett hozakodott elő, hogy őket Jehova Istentől elfordítsa. Nehogy valaki azt mondhassa, hogy számtalan katolikus pap cselekedett így, miszerint a „tisztítótűzről" szóló tant az embereknek elferdítve magyarázta, Gibbons kardinális, katolikus szaktekintély könyvéből a következőket idézzük: „A katolikus egyház azt tanítja, ... hogy az eljövendő életben egy közbeeső és múlandó büntetésben részesülnek mindazok, akiket haláluk idején megbocsátható bűnök terheltek, vagypedig az Istennek az ő igazságossága által megbocsátott bűnökért elégtételt nem tettek. Továbbá azt tanítja, hogy azon lelkek, melyek ezen a közbeeső, általában tisztítótűznek nevezett állapoton, átesnek, saját magukon segíteni nem képesek, de a földi hívők által elmondott imák helyzetükön könnyíthetnek. A tisztítótűz léte természetesen még egy más megfelelő tantételtől is függ — a halottakért való könyörgés jövedelmétől —; mert az ilyen közbeeső helyzetbe került lelkek vándorlásuk végcélját még nem érték el."
6 „ ... Lelke végre kiszabadul; egy ideig azonban mégis a tisztítótűz tisztító lángjai között kell szenvednie. Ez a magyarázat nem tőlem származik. Ez a kereszténység atyáinak egyértelmű kijelentése." („The Faith of Our Fathers" [Atyáink hite] 205—208. old.)
7 Ez világosan magyarázza, hogy a „tisztítótűzről" szóló tan hagyományokra és nem Isten igéjére támaszkodik; Jézus által meghatározott szabály értelmében ez a tan, mivel téves, erőtelenné tette az Isten igéjét. (Máté 15:3, 6) A „tisztítótűzről" szóló tan megindoklásaképpen ugyanez a szaktekintély a 217. oldalon így folytatja: „Miért van a halál? Csupán a testnek a lélektől való elszakadása végett. A test igenis meghal, de a lélek (tovább) él' ... Halála után tovább gondolkodik, emlékszik és szeret, úgy mint azelőtt."
8
Eképpen hangzik az emberek által alkotott tan a katolikus szervezetben, melyet a hagyomány nemzedékről-nemzedékre juttatott. Most eldönthetik, hogy hagyományokban, avagy a Bibliában higyjenek. Miben hisznek? Itt azon bibliai bizonyíték van felemlítve, amely kimutatja, hogy a „tisztítótűzről" szóló tan teljesen téves, miáltal az ördögtől ered. A Douay-Biblia katolikus angol, az Allioli-Bibíia pedig katolikus német fordítása a Bibliának; mindkettő a hierarchia teljes jóváhagyását bírja. Ezekben a fordításokban a lélekről ez áll megírva: „Amely lélek vétkezik, annak kell meghalnia." (Ezéchiel 18:4; Allioli) Saját bibliafordításaik bizonyítják, hogy a „tisztítótűzről" szóló katolikus tan téves. Mi a lélek? Egy élő, lélegző teremtmény. Minden ember lélek; de egy embernek sincs lelke. Mózes I. 2:17-ben áll megírva: „De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert mely napon eszel arról, bizony meghalsz." Milyen jogon állítható, hogy a halál csupán a testnek a
lélektől való elszakadását idézi elő, míg a lélek tovább él? Ez az állítás teljesen az ördög hazugságán alapszik. Isten kijelentette, hogy az embernek, ha vétkezett, meg kell halnia. Az ördög azonban azt állítja, hogy halál nincsen; Jézus kijelentette, hogy az ördög hazug. (Mózes I. 3:4; János 8:44) „Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; őelötte hajtanak térdet, akik a porba hullanak, és aki életben nem tarthatja lelkét." — 22. zsoltár 30.
9 A katolikus hagyomány így szól: ’A halott tovább emlékszik, gondolkodik és szeret'. A katolikus Biblia pedig azt mondja: „A halálban nincsen senki, aki rólad emlékszik, gondolkodik és szeret'. A katolikus Biblia da dicsőit téged?" (6. zsoltár 6; Allioli-ford.) Ugyanazon szöveg a Miniatűr-Bibliában ekképpen hangzik: „Mert nincs emlékezés rólad a halálban, a halottak birodalmában kicsoda fog dicsőíteni téged?" (6. zsoltár 6) „Nem a halottak dicsérik Jehovát, sem nem azok, akik alászállanak a csendességbe." (115. zsoltár 17) „Mert az élők tudják, hogy meghalnak, de a halottak semmit sem tudnak, és azoknak semmi jutalmuk nincs többé, mivelhogy emlékezetük elfelejtetett... Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed, mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcseség nincs az alvilágban (sírban)". — Préd. 9:7, 12; katolikus Allioli-ford.
10
Azon elvitathatatlan szentirati bizonyítékra való tekintettel, miszerint a halottak öntudaton kívül vannak, amiért tehát a „tisztítótűzben" sem büntetést, sem pedig kínokat elszenvedniük nem kell, világos, hogy a „tisztítótűzről" szóló tan az ördög által kieszelt hazugságok egyike, melyet emberek használnak arra, hogy általa másokat megtévesszenek és kifosszanak, Istentől elfordítsák s a földön a legraffináltabb, ördögi hiszékenykerítést űzzék. Vegyék figyelembe, hogy a római katolikus hierarchia mindenkor azon előírásra hivatkozott, miszerint a köznépnek nem szabad a Bibliát egyedül tanulmányoznia, hanem csak azt szabad elfogadnia és hinnie, amit a római katolikus egyház tanít. Lásd a „The Faith of Our Fathers" (Atyáink hite), 74. old.: „Istennek sohasem volt szándékában, hogy a Bibliát a keresztények hitbeli előírásává tegye ... a (katolikus) egyház tekintélyétől függetlenül". Ellenkezőleg: Az isteni parancsolat következtében leírt szentirati szövegek az emberek biztos és csalhatatlan vezetésére adattak, hogy az Isten embere minden szükségessel el legyen látva. (Tim. II. 3:16, 17) Nincs egyetlenegy szöveg sem a Bibliában, mely a „tisztítótűzről" szóló elméletet támogatná; és maguk a római katolikus hierarchia papjai, akik ezt tudják, azt mondják a népnek, hogy a Bibliát egyedül ne tanulmányozzák, hanem fogadják el a papok magyarázatát. A „tisztítótűzről" szóló tan egy oly vallástan, melyet az Isten és az emberek ellensége azon szándékból eszelt ki, hogy őket az Istentől elidegenítse.
11
Bármilyen ravasz terv vagy trükk, mely arra szolgál, hogy másokat pénzüktől megfosszon, hiszékenykerítés. A hármas kártyajáték (spanyol-amerikai kártyajték), kagylójáték, villámhárító-alsóscsapda, az ingatlanügynökök fogásai, pályázathirdetők fondorlatai, vagy bármely más manőver, amely arra szolgál, hogy az embereket pénzüktől jogtalanul megfossza, hiszékenykerítés. Arra bírni az embereket, hogy pénzüket sorsjátékba vagy hasonló vállalkozásba fektessék, hiszékenyketítés; ezek mind oly dolgok, amit a becsületes és elővigyázatos emberek mindenkor kerülnek. Ha egy szervezet vagy más valaki az emberek bizalmát az ő megtévesztésükre használja s azután pénzüktől jogtalanul megfosztja, ez alávaló hiszékenykerítés, mivel a
197
kifosztottnak nincsen lehetősége a védelemre. Ha valamely szervezet, vagy bárki más, elhiteti az emberekkel, hogy halott barátaik eszméleten vannak s a "tisztítótűznek" nevezett helyen tartózkodnak és a hátramaradottak pénzadományai a szenvedőn némileg segíthetnek, s ezáltal az embereket arra késztetné, hogy pénzüket a papoknak kiszolgáltassák, az ilyen eljárás nem más, mint a legközönségesebb, ármánnyal telített és átkozott hiszékenykerítés, amilyet ember egyáltalán űzhet. Még a legcsekélyebb haszna sem volt valakinek abból a pénzből, melyet a papoknak a halottakért vagy életbenlevőkért mondott imádságokért kiszolgáltatott; ha tehát a papok vagy lelkészek azon állítás következtében szereznek pénzt, hogy imádságaik a halottak javára szolgálnak, amely összeghez a tények téves megvilágítása által jutnak, az ilyen és minden hasonló cselekedetet büntetni kellene.
12 A római katolikus hierarchia szabályszerű üzleteket csinál, abból, hogy a katolikus népet az úgynevezett "tisztitótűz-zacskó"-hoz való pénzbeli hozzájárulásra felszólítja, mialatt ajánlatot is tesz, hogy az elmondandó imáért — minden személyért külön — egy bizonyos összeget lefizessenek. Ilyenkor csaknem mindig szóba kerül a befizetendő összeg magassága, minden beküldött névért külön, éspedig az adakozó tehetségéhez mérten. Egyes esetekben 25 centet indítványoznak személyenként, néha azonban sokkal nagyobb összegeket. Tegyük fel, hogy Amerika húsz millió „katolikus lakosa" személyenként és hetente 25 centet fizet be, ami tehát nagy összeget tesz, amely azonban jogtalanul lett kicsalva az emberek zsebeiből. Feltéve azonban, hogy mindenki hetente átlag egy dollárt fizet be, ami a 20 millió katolikust számítva évente 1 milliárd és 40 millió dollárt képvisel. A szerény anyagiakkal rendelkezők és a gazdagok is, akiket a „fenséges" klérus kihallgatásra bocsát, fejenként és hetente, egy dollárnál sokkal nagyobb összeget adományoznak. Tegyük fel, hogy az egész világon élő katolikusok, kiknek száma jelenleg 300 millió, hetente a "tisztítótűz-zacskó“-ba 25 centet juttatnak, már magábanvéve ez az összeg is évente 3 milliárd és 900 millió dollárt képvisel. Ha ehhez hozzászámítjuk a hierarchiához rendszeresen befolyó további összegeket is, továbbá azt a pénzt, melyet hetente az apácák a munkásság között gyűjtenek, kitűnik, hogy a hierarchia páncélszekrényeibe mindenkor mesésen nagy összegek vándorolnak, amiből kitűnik, hogy ez a hiszékenykerítés, csapda, tevékenységével minden más hiszékenykerítést együttvéve felülmúl.
Szembeállítás
13
Rádióállomások gyakran közlik programjaikban az emberekkel szemben elkövetett szélhámosságokról, és ezeknek segítségével nagy összegektől megfosztott hiszékeny emberekről szóló híreket. Mondjuk valaki reklámot csinál egy rejtvényben megnyilvánuló cselfogásnak, amennyiben a közönséggel tudatja, hogy aki azt helyesen megfejti, annyi és annyi pontot szerez, s ezekkel egy bizonyos összeg ráfizetése mellett hatalmas díjat nyerhet. Az ilyen manőverrel nagy összegeket szereznek anélkül, hogy a díjat valaha kifizetnék. Ilyenkor a rendőrség razziát tart a szélhámos kézrekerítésére és letartóztatja. Az Egyesült-Államokban a postaigazgatóság rendeletet bocsátott ki, amely az ilyen hiszékenykerítésnek a posta igénybevételét megtiltja; teljesen jogosan. Mostpedig állítsuk ezt szembe a „tisztítótűz"-hiszékenykerítéssel. Egy katolikus pap levélben azt közölte a katolikusokkal, hogy pénzük némileg könnyíthet a „tisztítótűzben szenvedő" hatottuk helyzetén. Eb-
ből a levélből az emberek megértették, hogy minden beküldött névért egy bizonyos összeget szükséges befizetni. Utána rendszerint az összeg befut, azon megtévesztő magyarázat eredményeképpen, hogy abból az embereknek hasznuk lesz. Az Egyesült-Államok kormánya a postakörzet vezetésével egy római katolikus postavezérigazgatót bízott, meg, aki tulajdonképpen a Vatikán eszköze és képviselője. Hallotta már valaki, hogy egy oly rendelet, vagy tilalom lett volna kiadva, amely az Egyesült-Államok postájának hiszékenykerítésre való igénybevételét megtiltaná, amely hiszékenykerítés pénzt csal ki az emberektől azzal az ürüggyel, hogy az a halottak javára válik? A „tisztítótűz"-hiszékenykerítés sokkal inkább büntetésre méltó, mint a már említett szélhámoskodás, amely díjak kitűzésével üzérkedik, mivel az utóbbinál az emberek mégis csak tudják, hogy szerencsejátékba bocsátkoztak. Evvel szemben a
„tisztítótűz"-kerítőháló a hiszékenyeket az Írás tanítása felőli tudatlanságra készteti, miáltal a hiszékenykerítőktől az igazság megismerésében gátolva vannak és milliókat kitevő összegektől fosztatnak meg, míg a postaigazgatóság jámbor arccal, összekulcsolt kezekkel ezt mondja: 'Ezáltal hasznos munkát fognak végezni.’ Ezek után elhiheti egy józangondolkodású, becsületes ember, hogy egy szervezet, vagy vallásrendszer, amely egyidejűleg ilyen hiszékenykerítést folytat, egyúttal Isten és Krisztus földi helytartója is lehet? A bizonyíték meggyőző, miszerint a római katolikus hierarchia szervezetének azon állítása, hogy tulajdonképpen ő az Isten egyháza, egy nagy valótlanság, továbbá a Mindenható Isten nevének súlyos gyalázása, amely a népet kifosztja és Istentől elidegeníti.
Bűnbocsánat
14
A római katolikus egyházrendszer egy további tanításában azt állítja, hogy ehhez a rendszerhez tartozó papoknak jogukban áll a bűnök megbocsátása. A katolikus nép közül a hiszékenyek azt vélik, hogy ehhez a papnak hatalma és tekintélye van, és ebben a hitben élve keresik fel a papokat bizonyos időközökben, bűneiket bevallják, hogy tőlük bűnbocsánatot, vagy feloldozást nyerjenek. Ezt megteheti az is, aki a legförtelmesebb bűnt követte el, hogy aztán tovább is ugyanúgy cselekedhessen. Ennek meggyőző példája Mussolini. Mielőtt a római katolikus hierarchiával kibékült volna, kimondott istentagadó és gangszter volt. De miután felment a Vatikánba és a pápai rendszerrel szövetségre lépett, távozása után sokkal nagyobb bűnt követett el mind annakelőtte. Azáltal, hogy kegyetlen háborút folytatott Abesszínia elfoglalásáért, durván megsértette Isten törvényét, de mindamellett elnyerte a pápától azt, amit a papság „feloldozásnak" nevez, miközben valamennyi „fenséges hivatalnok" Mussolini hadjáratának „megáldására" törekedett. Akik azt hiszik, hogy a pápának vagy a papoknak hatalmukban áll a bűnök megbocsátása, ezt a vallást elfogadják és azért gyakorolják, hogy lelkiismeretüket megnyugtassák és a további bűnözésekkel szemben megkemenyítsék. A katolikus tekintély erről a következőket mondja: „Ebből elsősorban az tűnik ki, hogy a bűnbocsánat joga nemcsak az apostolokra volt korlátozva, hanem mindenkor és mindenütt az ő tisztségüket betöltő utódaikra is kiterjedt. A bűnbocsánat mindaddig megmarad, amíg a világon bűn lesz, s amennyiben, sajnos, bűn a világon mindig lesz, az egyházban a bűnök orvoslása is mindenkorra fennmarad. A betegséggel egyidejűleg készenlétben lesz az orvosság is." („The Faith of Our Fathers [Atyáink hite], 333. old.)
198
15 A római katolikus egyházrendszer csengő pénz ellenében gyakorolta a bűnbocsánat ezen nagy munkájának jogát, és ezt teszi még ma is. A már említett tekintély így folytatja: „A pápa azáltal, hogy a jámbor adakozóknak, adományaiknak mintegy ellenértékéül, lelki kegyelmet ígért, szintén nem lépte át jogszerű hatalmát. Ha bűneinket a szegényeknek való adakozás által jóvátehetjük, miért ne tehetnénk ugyanúgy az egyházi teendőkre való adakozás által is? (370. old.) „Ha az egyháznak jogában áll a nagyobb akadályt, azaz a bűnöket eltávolítani, akkor hatalmában áll a kisebb akadálynak, azaz valakit terhelő múlandó büntetésnek is elejét venni." („The Faith of Our Fathers" [Atyáink hite], 365. old.)
16 Aki ismeri a pápaság történetét, elég ha a Tetzel János nevezetű domonkosrendi szerzetesre emlékszik vissza, akinek neve egész Németországban és Európa más államaiban ismeretessé vált, mivel nagy összegek ellenében bűnbocsátócédulákat árusított, melyek a vevőnek a bűncselekményeknek bármilyen formában elkövetett vétkéért büntetlenséget biztosítottak. A hiszékenykerítés különböző formáit már oly hosszú ideig űzték, hogy maga a papság is arra a meggyőződésre jutott, miszerint természetes jogában áll a szegényektől és gazdagoktól pénzadományokat szedni azon ürügy alatt, hogy annak ellenében feloldozza, vagy bűnbocsánatban részesíti őket az elkövetett vétkekért.
17 Egyáltalán nem meglepő, hogy Olaszország, Németország, Ausztria és más országok politikai és kereskedelmi uralkodócsoportjai a Vatikán támogatói. Ezek az emberek vétkekbe merültek; valamit tenniök kell, ami lelkiismeretüket megnyugtatná, ha mingyárt pénzükbe kerül is. Elhitték, hogy őket a tudatlanul elkövetett bűnökért a pápai hierarchia feloldozásban részesítheti. A pápai hierarchia ezen fogás által a Vatikán páncélszekrényeit milliókkal gyarapította; különösen a politikusokkal hitették el, hogy ebben nekik, is részt kell venniök, amennyiben a katolikus zacskót önkéntes adományaikkal növelik. Nincs mit csodálkozni azon, hogy az uralkodócsoportok, Nagy-Britannia és Amerika kereskedelmi óriásainak hivatalnokai közül sokan a katolikus vallást követik, akik biztosítási illeték fejében nagy összegeket fizetnek be, azon veszteséggel szemben való védekezésül, amitől, magukat mint szándékos törvénybeütköző cselekedetük eredményétől, mentesíteni akarják. Ebből kitűnik, hogy a háló mindjobban szélesedik és a római katolikus hierarchiának a hiszékenykerítés terén számításba jövő komoly versenytársa sehol sincs. Ha ezen szervezet papjainak vagy lelkészeinek a bűnök megbocsátása jogukban nem áll, akkor ezen eljárásuk nem más, mint finoman kidolgozott terv, amely az emberek zsebeit kiüríti és a Mindenható Isten nevét gyalázza. Forduljunk csak most az igazi tekintélyhez annak megállapítása végett, hogy a bűnöket tulajdonképpen ki bocsáthatja meg.
18
A Szentírás azt bizonyítja, hogy bűnbocsánatban csakis Isten részesíthet Jézus Krisztus érdeme által. Aki nem hisz az Úr Jézus Krisztusban, sempedig abban, hogy az ő kiomlott vére a bűnbocsánat alapja, Isten nem hallgatja meg imáját és nem is bocsátja meg bűnét, hanem megmarad rajta Isten haragja, amint az János 3:36-ban világosan meg van írva. Továbbá: „Jézus Krisztusnak, az ő (Isten) fiának vére megtisztít minket minden bűntől." (János I. 1:7) „Vérontás (Jézus Krisztus vére) nélkül nincsen bocsánat (bűnbocsánat)." (Zsidók 9:22) Ugyancsak meg van írva: „Kiben van a mi váltságunk az ő (Jézus) vére által, bűneinknek bocsánata." (Kol. 1:14) Jézus hűséges apostolait külön felhatalmazásban részesítette a bűnök bocsánatát illetőleg, ami a követ-
kező szavakból tűnik ki: „Akiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak, akikéit megtartjátok, megtartatnak." (János 20:23) Ez a felhatalmazás azonban csakis a hűséges apostolokra korlátozódott, és nem vonatkozott másokra, sem előttük, som utánuk. Nem is csoda tehát, ha a római katolikus hierarchia azt tanácsolja a „katolikus népnek", hogy tartsa magát távol a Biblia olvasásától és csak az „egyház" tanítását fogadja el. Ha az őszinte és becsületes emberek Isten igéjét tanulmányoznák, a katolikus rendszert elhagynák, amit a hiszékenykerítők nagyon jól tudnak, és ha ez bekövetkezik, ravaszkodásaiknak vége szakad. Azon állítás, miszerint a római katolikus hierarchia papjainak jogukban áll a bűnök megbocsátása, Istennek közönséges gyalázása és hiszékenykerítési műveletüknek további sakkhúzása, vagy manővere. Tény, hogy az ilyen fogásnak az értelmes és okos emberek nem dőlnek be, ha a Szentírásból előzőleg ismeretet merítenek, Istenben és Krisztusban bíznak. Ez egy újabb és megdönthetetlen bizonyítéka annak, hogy a római katolikus egyházrendszer nem Isten egyháza, hanem az ördög vallásszervezete, melyet Isten szent nevének gyalázására sikerrel használ és a népet nagyon megkárosítja.
Szertartások
19
A római katolikus vallásszervezet bizonyos szertartásokat vagy egyszerűen formaszerűségeket gyakorol. A katedrálisba való bemenetelkor, ujjukat az úgynevezett „szenteltvízbe" mártják, és a nép elhitte, hogy egy ember ezt a vizet, ha mingyárt tóból szivattyúzták is fel, „szenteltvízzé" teheti. A belépő személy azután keresztet vet magára; utána a pap ugyanilyen fajta vízzel befecskendezi a gyülekezetét, miközben elmondja az 50-ik zsoltár vagy a Biblia más verseit, majd az előírt könyv (de nem a Biblia) szabályai szerint bizonyos latin szavakat mormol, vagy ismételget, amit a jelenlevők közül bizonyára senki nem ért. Ezalatt a pap külön öltözetet visel és a fentiekben vázoltakhoz hasonlóan cselekszik. Ez egy vallásgyakorlat, amire az Írás semmi módon nem jogosít; ócsárolja Isten nevét s többek között arra szolgál, hogy a hiszékenyekkel elhitesse, mi szerint benne lelik oltalmukat és üdvösségüket. Ezen értelmetlen ceremóniákra való feljogosítás reményében a római katolikus hierarchia azon ünnepélyes szertartásokra utal, melyet a zsidók a sátoros ünnepekkel kapcsolatban végeztek. Teljesen mellőzi azonban a Biblia azon magyarázatát, hogy a zsidók által végzett ceremóniák csak elő- vagy élőképek voltak, melyek Jehova vezetése alatt alakultak s különösen oly dolgokat vetítettek elő, melyeknek a jövőben kellett bekövetkezniük. (Zsidók 10:1, Kor. I. 10:11) A zsidók által alkotott előképek senkit sem jogosítottak, fel az ilyen szertartásoknak a jövőben való gyakorlására, mivel összefüggésben állanak azon törvénnyel, melyet Jézus Krisztus betöltött és a fára szegezett. (Kol. 2:14) Ezek az ünnepek, melyeket a szövetség sátorával kapcsolatban a pusztában rendeztek, különösen Jézus Krisztus eljövetelét és az emberek vétkeinek megbocsátására irányuló váltságdíja nagy áldozatának megszerzését vetítették elő, és vérét a legnagyobb szentélynél, magánál a mennyek országánál mutatták be, hogy ott az emberiség számára kiengesztelést szerezzen. (Zsidók 9:20—24) Miután már Krisztus betöltötte a törvényt, az ördög mindannak kigúnyolásaképpen, amit az Úr cselekedett, ceremóniákat eszelt ki és eszközét, a klérust értelmetlen szokások bevezetésére késztette, hogy félelem által a népet átok alá vesse, miközben azon hazug állítással hozakodott elő, hogy ehhez a zsidók által végzett szertartósok következ¬
199
tében joga van. Sátán az önző és bűnös emberek elméjébe véste, hogy egy oly hatalomra tartsanak igényt, amilyen egyedül Jézust illetett meg. Jézus Krisztus eljövetekor és munkájának elvégzése után, miután megfeszítették, minden oly ceremónia végetért, melyet Isten a törvény értelmében Mózesnek adott, hogy azokat gyakorolja. „Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazoljunk meg.“ (Galata 3:21) „Mert a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára." — Róma 10:4.
20 A hierarchia papjai által végzett ceremóniák nagy gyalázattal illetik az Úristen nevét és a nép között végzett hisszékenykerítést előmozdítják. Sem Jézus, sempedig utána az ő apostolai semmiféle formaszerűségeket vagy ceremóniákat nem gyakoroltak. Az emlékünnepet Jézus halála iktatta be, melyet minden évben az eseményekre való emlékezetül megünnepelnek, hogy akik Istennel szövetségre léptek, Jézus nyomdokait kell kövessék, és vele együtt is szenvedjenek, amint ő szenvedett. (Kor. I. 11:23—26) Evvel szemben a katolikus papok Istent gyalázó módon kísérleteznek, hogy a bor és kenyér jelképét Krisztus tényleges vérévé és testévé változtassák, miáltal bebeszélik a hiszékenyeknek, hogy mindezt elhigyjék, és magukat mély hódolattal a hiszékenykerítési gyakorlatnak továbbra is alávessék.
21 Egyes formális ceremóniák teljesen ellenkeznek azzal, amit Jézus tanítványainak elrendelt. Ezen formaszerűségekre hivatkozik az Isten prófétája, amidőn ezeket Jézussal ismételt szavakat szól: „Képmutatók! Igazán prófétált felőletek Ésaiás, mondván: 'Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet, szíve pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai'." (Máté 15:7—9) Ez további bizonyítéka annak, hogy a római katolikus egyházszervezet nem Isten egyháza, hanem az Isten ellenségének képviselője.
Képek
22
A római katolikus szervezetnél a szertartások alatt képeket alkalmaznak. Egy katolikus tekintély mondotta: „A keresztény egyház (nem a Biblia) megengedi a (képek) szobrok és festmények használatát Isten megtestesült fia, a szentek és angyalok ábrázolása végett, amely képeket egészen jogosan lehet alkalmazni segédeszközül, imádkozás közben. („The Catholic Encyclopedia“, 12. köt.) A katolikus egyház ezen szokása teljesen ellenkezik Isten törvényével. Jehova Isten kifejezetten megtiltotta a képek alkotását és azoknak használatát. (Mózes II. 20:3—5) Amennyiben a hierarchia képeket használ, ebből is kimutatja, hogy a katolikus szervezet nem Isten egyháza; máskülönben az ilyen egyház nem szegné meg nyilvánvalóan Isten törvényét. Jézus mindenkor engedelmes volt Isten parancsolatai iránt, és ugyanígy kell cselekedniük az ő egyháza tagjainak is. Isten megparancsolta övéinek: „Minden ember bolonddá lett, tudomány nélkül, minden ötvös megszégyenül az ő öntött képével, mert hazugság az ő öntése, és nincsen azokban lélek. Hiábavalók azok, nevetségre való munka, elvesznek az ő megfenyíttetésök idején." (Jer. 10:14, 15) A hierarchia természetesen nem akarja, hogy a katolikus nép ezen bibliai szövegről tudomást szerezzen, mivel ez az ismeret a hiszékenykerítést lerombolná és a hiszékenykerítők játékát meghiúsítaná.
23
Valaki felvetheti a kérdést: ’De miképpen áll a dolog azon szobrot illetőleg, amely Jézus Krisztust a keresztfán ábrázolja? Ne állítsunk fel mi is egy ilyen szobrot imahelyeinken?' Jézust nem feszítették keresztre. Isten törvénye elrendeli, hogy az, átkozott bűnöst fára
(lombos fára, vagy cölöpre) kell felakasztani. Erről a katolikus papoknak tudomásuk van, mert ez így van megírva az ő Bibliájukban. (Lásd Galata 3:13; Douay [angol]; Allioli; van Ess.) (Mózes V. 21:22, 23) Jézus a bűnösök miatt vagy helyett, s ebből kifolyólag mint bűnös, halt meg, habár szent, tiszta és feddhetetlen, is volt; halála egyezik Isten törvényével, aminek egy fára való szögezés által kellett bekövetkeznie és maguk a tények is azt bizonyítják, hogy egy törzsre lett felszegezve. „Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká lévén érettünk; (mert meg van írva: 'Átkozott minden, aki fán [angol ford. szerint: lombos fán] függ'.")
— Galata 3:13.
24 A pogányok valláskultuszuk gyakorlásakor már jóval az „ember Jézus Krisztus" születése és halála előtt alkalmaztak fakereszteket és szent-szekrényeket. A katolikus rendszernek a kereszttel kapcsolatos gyakorlata a pogányoktól lett átvéve. Egy jól ismert tekintély mondotta: „A keresztet a pogány kelták már jóval Krisztus (születése) és halála előtt tisztelték. Ez egy oly tény', mondotta Maurice, 'amely éppen olyan figyelemreméltó, mint amilyen meggyőző, hogy a drákoknak szokásuk volt a legszebb fát kiválasztani, melyet az istenség szimbólumaképpen tiszteltek. Ennek a fának oldalhajtásait lemetszették és a két legnagyobb ágat a törzs felső részére erősítették, mégpedig akképpen, hogy mindkét oldalról egy ember kiterjesztett karjainak látszatát keltette, míg a törzzsel együtt hatalmas keresztnek tűnt fel. Kérgére több helyen a (görög) „tau“ betűt is belevésték. Mexikóban, mégpedig évszázadokkal a római katolikus misszionáriusok ottani tevékenysége előtt, az ima abban nyilvánult meg, hogy nagy kőkeresztet — valószínűleg az „eső istenének" emeltek.' A világszerte tiszteletben részesített, vagy szent szimbólumnak minősített kereszt, kétségnélkül Bacchus, a babiloni Messiás jelképe volt, mivel őt szokták keresztekkel ékesített fejdísszel ábrázolni. A babiloni isten ezen szimbólumának hódolnak még mai is a tatár-puszták messze-távol élő lakosai, ahol a buddhizmus dívik." („The Two Babylons" [A két Babilon], 199. old.)
„Buddha szobrainak és ereklyéinek tisztelete,a vallás legfőbb külső ceremóniája... Míg egy római katolikus templomban az oltár, addig a buddhista templomban Buddha szobra, vagypedig ereklyéit tartalmazó szekrény, képezi a fő alkotást. ... A vallásos imádságok formája (hagyomány-tisztelet, fülbegyónás, rózsafűzér, körmenetek stb.) sok esetben megdöbbentően a római egyház szokásaihoz hasonlít, amely hasonlatosságot mindenki felismeri, ha mindgyárt másképpen értelmezi is... A buddhizmust Indiában, ahonnan ered, sokáig üldözték és végre, csaknem 1200 évig tartó ottani virágzása után, teljesen elnyomták. Más országokba való bevezetésének ideje éppen olyan ismeretlen, mint általában a régi idők története." (McClintoek and Strong's „Encyclopcdia", I. köt. 907—910. old.)
25
Keresztet ábrázoló kép előtt való leborulás, Isten igéjével ellenkező cselekedet, fennt idézett törvényének megsértése és további bizonyítéka annak, hogy a katolikus egyházszervezet nem Isten egyháza. Minek nyilvánosan imádkozni Krisztus képe előtt, annak látszatát keltve, mindha valaki Jézushoz imádkozna, ha ő már a mennyek országában teljes megdicsőülésnek örvend? Amidőn követőit imádkozni tanította, mondotta: „Te pedig amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván. És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédünk, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg.". (Máté 6:6, 7) To-
200
vább, menve, Jézus egy mintaimát mondott nekik. (Máté 6:9—13) A hierarchia azonban nem tartja kívánatosnak, hogy a köznép ehhez a mintaimához alkalmazkodjon.
26
Jézus Krisztus követői, Isten egyházának tagjai, tehát Jézus Krisztus, az ő uruk és fejedelmük nevében fohászkodnak Istenhez, úgy amint őket arra maga az Úr utasította. (Máté 6:9; János 14:13, 14) „Ha énbennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az nektek." (János 15:7) Rózsafüzérrel való imádkozás szobrok és képek előtt, hamis istentisztelet. Isten előtt azok kedvesek, akik őt „lélekben és igazságban imádják." (János 4:23, 24) A vallásiaskodók Isten ellenségei, akik csupán az állítólagos istentisztelet formáit gyakorolják, de Isten és az ő királysága iránt igazi odaadást nem tanúsítanak. Az itt mondottak, nem emberek ellen irányuló támadás, hanem egy ördögi rendszer megmagyarázása, melyet Isten ellenségei, akik az ő nevét gyalázzák és a népnek ártanak, alkottak és foganatosítottak.
27 Az előző bizonyíték végérvényesen kimutatja, hogy a vallás hiszékenykerítés s akik ezt nyereség szempontjából űzik, hiszékenykerítők, továbbá, hogy a legnagyobb hiszékenykerítők attól a római katolikus híerarchiától kerülnek ki, amely a népet pénzétől, gondolat és cselekvés szabadságától megfosztja és életét veszélyezteti. Az ilyen népámitóknak mondja Isten igéjében: „Az istentelen szerez álnok keresményt" (angol fordítós: Az istentelen munkál álnok cselekedetet). (Példab. 11:18) Ezek azok a törvénytelenek, akik valaha Isten kegyét bírták, és oly helyzetre kerültek, hogy Isten igéjét megismerhették, amely ismeretet azonban mindenkor önző célokra vagy pénzszerzésre fordították. Amenynyiben Sátán világa most érte el tetőpontját, elérkezett az idő is, amidőn az embereknek alkalomban kell részesülniök, miáltal az igazság ismeretére jutnának és eldöntenék, hogy az elvetemült ellenséget fogják-e követni, vagypedig engedelmesen a világegyetem nagy Istenének vetik magukat alá.
28
A zsidó nemzet, mint Isten szövetséges népe, az ő kegyét élvezte; ez a nemzet azonban elhajlott Isten parancsolataitól, és papjaik a népet vallással traktálták, ahelyett, hogy magukat Isten parancsolatainak vetették volna alá. Jézus Krisztus apostolainak elhunyta utáni idők kezdetén voltak oly emberek, akik Isten szándékát megértették és az ő igazsága felől szerzett némi ismeretet nagyon értékelték. Abban az időben történt, hogy nagyravágyó emberek Isten szervezetében az ő parancsolataitól eltértek, emberi tanításokat fogadtak el s azt tanították és mutatták be, amit ma „keresztény vallásnak" neveznek, melyet az úgynevezett „keresztény" nemzetek ápolnak és gyakorolnak. Az ilyen vallásszervezetekben, de különösen a katolikus szervezetben, vagy uralma alatt, sokan vannak olyanok, akik Istent ismerik és nekik hűségesen szolgálni szeretnének; és Isten ezeket fogja most alkalomban részesíteni. Jehova prófétái által már előre megjövendöltette a mostani állapotokat és az erre vonatkozó feljegyzések a katolikus bibliafordításokban is bennfoglaltatnak; egyik vers az Allioli-Bibliában így hangzik: „Vannak az én népem között istentelenek, akik mint a madarászok leselkednek, hurkot vetnek és csapdát hánynak, hogy embereket fogdossanak." (Jer. 5:26) Az Úr ezen szavakkal ecseteli a római katolikus „jurisdiktió hierarchiáját", amely a neki alárendelt papság és „katolikus nép" fe-
lett uralkodik és magát Isten népének tartja. A hierarchia fennhatósága alá tartozó emberek most kell hogy értesüljenek az igazság felől, hogy ebből a gonosz szervezetből kimenekülhessenek és Jézus Krisztusnál, Jehova szervezetének fejénél oltalomban részesüljenek. Ezért gondoskodik Jehova arról, hogy azok a jóakaratú emberek, akik őt megismerni és neki engedelmeskedni szeretnének, az igazság felöl értesüljenek.
(Folytatása következik)
TANULMÁNYKÉRDÉSEK
Felelős J. J. Detrich ml., Praha-Vysocany, Podvini 184. — R. Brezina Praha, nyomása.
Kiadó: Watch Tower, Praha-Vysocany, Pedvini 184.
