A lap korrektúrázva van
172
ságosság szeretete képezi a hajtó vagy ösztönző erőt, illetve az indító okot. Az Isten iránti szeretet és a neve igazolása iránti vágy készteti az ilyeneket a nekik
kölcsönzött isteni megbízatás teljesítésének a munkájára. Azért mindannyian egységesen kell előhaladjanak és Istennek egyetértéssel, készségesen és kimondhatatlan örömmel ’éjjel és nappal a templomában szolgálni‘. Ez tehát a helyes indítónk, amely Isten népét az egységes tevékenységre buzdítja vagy ösztönzi. Az igazságosság ily munkái és munkásai nyerik el az Úr tetszését. Az Úr tetszését élvező személyekről a következő példákat idézzük: Zorobábel, a helytartó; Józsua, a főpap; Zakariás és Aggeus próféták, Ezsdrás, az írástudó; és Néhémiás, a helytartó, akik mindannyian öszszeköttetésben állottak a zsidó maradékkal, amely hazatért Babilonból, hogy újra felépítse először a jeruzsálemi templomot s azután Jeruzsálem falait. (Ezsdrás 5 :1, 2: 7 :1—10; Néhémiás 5 :6—19) Más elismert példákat képeznek az apostolok is, akik közreműködtek a békességért és igazságosságért az Úr szervezetében. Mindazok, akik most a templomban vannak és ott maradnak, szintén az igazságosság cselekvői kell legyenek.
9 A Watch Tower-Társulat által való kinevezések nem „ordinációk“, amint azt a vallásoskodók szokták nevezni. Bibliafordítók és mások is az „ordinálás“ vagy „rendel“ szavakat helytelenül magyarázták s így ellentétben alkalmazták annak tulajdonképpeni értelmével. Az a módszer, ahogyan a vallásoskodók a „rendelt“ szót alkalmazzák, már önmagában azt magyarázza vagy állítja, hogy Isten szervezetében egy úgynevezett „rend“ berendezés létezik s hogy az ily „rendekbe“ kijelölt személyek egy az egyház többi tagjaitól különböző osztályt alkotnak és azoknak felettük állanak, s ez képezi az alapját a címek és hivatalok alkalmazásának a papok és más „fennségek“ által a vallásszervezetekben. A vallásoskodók ezt „papi rendeknek“ nevezik. Az ily „érdemrend“-nek vagy hivatalnak az adományozását szentségként tekintik, amit az így kitüntetettnek egy püspök által végzett cselekmény által adományoznak. Ez teljesen ellentétben van Isten Igéjével, s az Ördög ravasz, csábító befolyásának tudható be, hogy az emberek ily intézmények létesítésére lettek csábítva, mint a „ordinációk“ és a „rendek“, s amellett azt állítsák és tanítsák, hogy bizonyos emberek másokat animálhatnak címek, tiszteletek és méltóságokkal való kitüntetéssel.
10 A Szentírás értelmében az ott használt „rendelt“ szónak a jelentése „kinevez, megjelöl, beiktat és rendbe hoz“, de az sohase jelent rangot vagy osztálymegjelölést. Amint az apostol mondja: „Ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban.“ (Gál. 3 :28) Isten helyezte el a tagokat a testben, amint neki tetszett. (Kor. I. 12:18) A Krisztus testében nincsenek ily rendek, amint ezt a kifejezést a vallásoskodók használják. A csoport különböző tagjai különböző szolgálatot végeznek Krisztus testében. Sok tag van, de csak egy test. (Kor. I. 12 : 20) Miképpen a kéz nem végezheti el a szem teendőit, úgy nem teljesítheti a test egyetlen tagja Krisztus teste összes feladatait, de mindannyian ugyanazon a fokon állanak. Ma nincs sem felhatalmazás, sem pedig szükség arra, hogy „a Társulat“ a „kézrávetés“ ceremóniáját a szolgálati teendőkre kinevezettekkel szemben alkalmazza. A tiszta kijelölés, kinevezés és jóváhagyás a Társulat részéről -történjen az postán, sürgöny vagy telefon által — teljeset elegendő és a követelményeknek megfelelő. Még az se szükséges, hogy az ily kinevezésnél a Társulat képviselője jelen legyen s ott valamilyen kézmozgást vagy más ceremóniát végezzen. Az ilyen személyes jelenlét nem kölcsönözne nagyobb erőt az ily kinevező meghatalmazásnak vagy hatásnak az Úr előtt. Az apostoloknak a „felső hatalmasságoktól“ bizonyos rendkívüli meghatalmazás adatott, azonban most nincs senki a földön, aki ily rendkívüli felhatalmazással volna felruházva, mint az az apostoloknál volt.
11 Az egyház kezdetén a vének a kézrátevés vagy kézrátevés által csupán az érett ítéletüket juttatták kifejezésre, azok jóváhagyására, akik a szolgálatra előállíttattak. A templomban való összegyűjtés és felkenetés óta azonban a templomsereg összes tagjai a Krisztusban való vénségre vagy érettkorúságra jutott. Az apostolok és más ily felhatalmazással felruházottak helyett, akik Krisztus Jézus távollétében cselekedtek, most maga Krisztus Jézus, Jehova nagy apostola van jelen a
templomban és a teljes hatalom az ő kézében van. (Zsidók 3 : 1) Krisztus Jézus feltétlen meghatalmazással van felruházva, s mivel Sion szervezete teljesen az ő hatalma alatt áll, ő vezeti annak tevékenységét. Így Krisztus Jézus, a templomban lévő Sion feje tölt be most minden tisztséget; ő működik mint: nagy vén és legidősebb testvér az egyházban (Zsidók 2:11—13; János 21 :5); mint nagy diakonusz [diaconos], szolga (Máté 20 :28; Róma 13 : 4); mint nagy pásztor (János 10:11; Péter I. 5:1 —4); mint nagy felvigyázó (püspök; Allioli] vagy episkopos (Péter I. 2 :25); mint nagy evangélista vagy az örömüzenet hírnöke (Máté 4:23; Lukács 4:18, 43); mint nagy tanító (Ésaiás 30:20; János 13: 13, 14); mint nagy próféta (Máté 21:11; János 4:19; Csel. 3 :22, 23; Jelenések 19 :10); mint nagy bíró (János 5:22, 26—30; Csel. 10:42; 17 :31); és mint nagy tanácsadó. (Jel. 3:18; Ésaiás 9 :6) Amennyiben Jehova Krisztus Jézust a templomhoz küldötte, ezáltal beteljesítette az Ésaiás 1 :26-ban feljegyzett jövendölést: „És adok néked oly bírákat, mint régen, és oly tanácsosokat, mint kezdetben. Akkor neveznek téged: az igazságosság városa, a hűség városa.“ Így építi fel Jehova Siont, hű városát vagy szervezetét Krisztus Jézussal, a korlátlan uralkodóval, mint Jehova Isten akaratának a végrehajtójával. Ezért ’az uralom a Krisztus Jézus vállán‘ nyugszik, (Ésaiás 9 :6) ö a felső hatalom, aki Jehovához, a legfelsőbb hatalomhoz a legközelebb áll. (Róma 13:1, 4) Ö az uralkodó a szellemi Izráelben. (Máté 2:5, 6) Az Úr szervezetének ez a része a földön tehát közvetlenül az Úr Jézus Krisztus hatalma és felügyelete alatt cselekszik, aki most a templomban tartózkodik és a Sion fejét képezi.
12 Jehova Isten a nagy isteni uralkodó vagy teokrata, és Krisztus Jézus végzi Jehova minden hivatali teendőit, a szolgák kinevezését és elbocsájtását is beleértve. Ez Isten szervezete, nem valamely emberé; s mivel a Társulat az Úr képviselője a földön, Krisztus felhasználja azt a maga céljára. Amiképpen Salamon király az előképben hasonló hatalmat gyakorolt, úgy gyakorol a Salamonnál nagyobb Krisztus Jézus korlátlan hatalmat, kizárja a „gonosz szolgát“, feltámasztja a „hű és bölcs szolgát“, beiktatja azt a hivatalba és tevékenységbe és felhasználja feltett szándékának a keresztülvitelére.- Kir. I. 2 :1—6, 26 : 35; Máté. 24 : 45—51.
13 A királyság valóban itt van, s a Király gyakorolja a hatalmát, s mivel ez így van, semmi ok nem forog fenn, hogy az Illés korszak módszerét vagy a demokratikus kormányformát használjuk az Isten népe csoportjaiban vagy gyülkezeteiben, a szolgálatra ajánlottak mellett vagy ellen szavazván. „Isten uralkodik Jákob [felkentje] fölött, mind a földnek határáig.“ (59. zsoltár 14) Az Úr Jézusnak 1918-ban történt eljövetele óta tehát az Úr szolgái újjászerveztettek, mégha ezt a felszenteltek csak e változás megtörténte után bizonyos idővel is ismerték fel. Kizárólag a nagy teokrata [Jehova] előjogát képezi a tagok kijelölése s azoknak a Krisztus testében való helyükre való tetszése szerinti elhelyezése. (Kor. I. 12 :18. 28) Isten a főtisztviselője, Krisztus Jézus, korunk nagy Bírája által cselekszik (Csel. 17:31) Kr. u. 1922-től a szent szellemét kitöltötte „minden testre", illetve a templomsereg testben lévő összes tagjaira, s azért Isten nem alapított külön és magasabbrendű lelkész-osztályt vagy úgynevezett „papi-rendet“, hanem mint a Sion tagjai egyformává tétettek, s „egy a ti Mesteretek [görögül: kathegetes, illetve vezér, vezető, elöljáró, parancsoló és tanító], Krisztus". — Máté 23 : 8.
14 Mindannyian részt vesznek az Istentől a maradéknak adott megbízatás általános teljesítésében, mindazáltal szükségképpen különböző szolgálati helyek vannak a teokratikus [isteni] kormányzatban vagy szervezetben, amiképpen ez a sátorszolgálatnál is volt. A
