Oldal:Jónás-rész-2-3-1938.pdf/13

125

amelyeket azokhoz intézett, akik a dinár kiosztásakor zúgolódtak, mivel nem kaptak többet azoknál, akik ké­sőbb jöttek a szőlőbe. Nekik mondotta Jézus: „Avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?“ (Máté 20:15) Az Úr úgy vezeti munkáját, amint neki tetszik, s akik Őt szeretik, mindannyian örvendenek e tény fel­ismerésének és nagy örömük telik Isten akaratának a cselekvésében. „Mert Mózesnek ezt mondja: ’Könyörü­lök azon, akin könyörülök, és kegyelmezek annak, aki­nek kegyelmezek‘.“ (Róma 9:15) Egyetlen teremt­ménynek sem áll jogában Jehovát kritizálni, mert ő valakit, akivel jót kíván cselekedni, kegyelemben ré­szesít. Valóban ok az a boszúságra, ha Isten nem támo­gatta emberek jövendölését akkor, amidőn megkísérel­ték megállapítani az ellenjelképes Ninivé megsemmisítésének dátumát, hanem látszólag elhalasztotta az időt, hogy másoknak alkalmat nyújtson az igazság meghallgatására s hogy az Úr oldalára állhassanak? Ez a tulajdonképpeni értelme Isten Jónáshoz intézett sza­vainak: Indokolt elégedetlen zúgolódásod és haragos lelkiállapotod? Egyáltalán nem. Egy igaz szolgának öröme telik Mestere akaratának a cselekvésében.

²²

Amidőn Jehova ily dorgáló szavakat intézett Jónás­hoz, az még lehangoltabb lett: „Majd kiment Jónás a városból, és leült a város keleti része felöl, és csinált ott magának hajlékot, és leült az alatt az árnyékba, amig meglássa, mi lesz a városból?“ (Jónás 4:5) Ugy gondolta, hogy ha Ninivé az ő jövendölése szerint el­pusztul, semmi kedve sincs ahhoz, hogy halva találják meg a városban; mert ez bemocskolhatná jó hírnevét; egyesek talán mégiscsak életben maradhatnak. Mindenesetre ő haragos volt, és kiment a városból, csinált magának egy hajlékot, egy időre letelepedett és duzzo­gott és neheztelt. Jónás itt azon állítólagos Istennek-szenteltek osztályát szemléltette, akik duzzognak, elégedelenkednek és akadékoskodnak, mert bizonyos dolgok bekövetkezését prédikálták vagy jövendölték meg és nem teljesedett be jövendölésük; s így letelepednek, hogy kivárják és meglássák, mi fog történni. Jónás nem vonult egy sátorba, ami örömet szimbolizál, mint az a sátoros ünnepen történt, hanem egy hajlékot készített magának a saját nyugalmára és kényelmére. Éppen így rejtőzik el most a Jónás által előárnyékolt osztály úgy­szólván egy hajlékba és arra vár, hogy hazavitessék. Ezek valóban ülősztrájkot rendeznek, s ez további bizonyítéka annak, hogy Isten ellenségei, t. i. az ördög és gonosz angyalai ülősztrájkra csábítanak. Mindazok, akik valóban Isten ellen zúgolódnak, az ördög befolyá­sának engednek. A kedvetlenek Jónáshoz hasonlóan el akarják kerülni a ’nap hevét‘, amely a tényleges szolgálatban mindig érezhető. A kép mutatja, hogyan re­mélte Jónás, hogy ott ülve végignézheti Ninivének kegyetlen megsemmisülését. Ő egyáltalán nem aggódott a megtérőkért. Éppen úgy nem törődik ma se az ott előárnyékolt osztály a „más juhok“ vagy jonadábok érdekeivel, akik megtértek és az Úrhoz menekültek; ha­nem ezek a duzzogók inkább ’lecsüggesztik kezeiket‘, leülnek és kényelembe helyezik magukat, amíg Isten megsemmisíti a „kereszténységet“. Oly fontosaknak képzelik magukat, hogy Isten bizonyára nem mulassza el őket a mennybe vinni s nekik ott a legjobb állásokat adományozni. Az egyáltalán nem lényeges, hogy Jónás tényleg önző volt vagy sem; mert ő ott egy prófétai képet alkotott, amely később egy osztályt kellett meg­világítson, akik ugyanúgy viselkednek, amint Jónás az előképben előárnyékolta.

²³

Jehova megint csak kegyelemben részesítette Jó­nást, az ő védelméről gondoskodván: „Jehova Isten pe­dig egy csodafát rendelt és növesztett Jónás fölé, hogy

árnyékot tartson feje fölött és megszabadítsa őt rossz kedvétől; és Jónás nagy örömmel örvendezett a csoda­fának.“ (Jónás 4:6; Elberfeldi ford.) Az Úr a képnek e részét kétségkívül korunk felszentelteinek további ok­tatására szerezte, hogy helyesen cselekedjenek, illetve örömmel cselekedjék Isten akaratát: valamint hogy szeressék az irgalmasságot, másokkal szemben irgalmasan bánjanak s amint Jehova utasítja, engedelmessé­get kell tanúsítsanak vele szemben. Most pedig Isten egy csodát tett, amennyiben egy csodafát [más ford. szerint: ricinuscserjét, tököt] egyetlen éjszaka felnövesztett, mégpedig elég nagyra ahhoz, hegy Jónás kunyhóját beárnyékolja, Jónást a nap melegével szemben megvédelmezze s neki a tartózkodást kellemessé tegye. Ez Jónásnak egy ideig örömet szerzett: hiszen ezáltal a maga számára kapott valamit. Jónás nem ültette azt a csodafát, hanem Isten kegyelme engedte neki annak árnyékát és oltalmát élvezni, mégpedig azért cselekedte az Úr..(mint azt egy másik fordítás mondja), „hogy megszabadítsa őt a gonosztól“. (Parallel-Biblia) A képet tovább ki kellett terjeszteni, amennyiben Jónás újabb tapasztalatokon mehetett keresztül, hogy felismerje ön­zését s az Úr vele szemben tanúsított irgalmassága segitségére legyen elfelejteni szerencsétlen állapotát. Ez elöárnyékolja, hogy Jehova nagy türelmet tanúsít a lehangoltakkal, akik szervezetéhez csatlakoznak s minduntalan kegyelmet tanusít velük; s ha ezt nem tudják értékelni, időt ad nekik, hogy vagy felakasszák magukat (ő maguk elessenek), vagy pedig tanuljanak és engedelmességet tanúsítsanak. Néhány hónappal ezelőtt egy férfi, aki éveken keresztül a Társulat hivatalos képviselője volt, fel lett mentve ezen állásától s kétségkívül az Úr tette ki őt. Mindazok azonban, akik állandóan ellenkeznek a Tár­sulat munkájával, tovább kritizálják a Társulatot s annak tisztviselőit és mintegy a következőképpen álla­nak az elbocsájtott mellé: „Ha tudtátok, hogy ő már régebb óta romlott volt, miért nem fosztottátok meg azonnal állásától?“ A felelet az, hogy mi mindig legszí­vesebben a Jehova által előírt utat követjük és az Úrra várunk. Egyeseket, vissza lehet téríteni téves útjukról, s azért kell irgalmasságot cselekednünk s várnunk, míg az Úr közbelép, mert az ő bölcsessége tökéletes és mindig kellő időben cselekszik. Ha azonban az illető teljesen lázadónak és az Úr és szervezete ellenségének bi­zonyul, úgy Isten megteszi a kellő intézkedést eltávoítására, ’Jehova kegyelme örökkévaló.‘ Ő jóságos a háládatlanokkal is, hogy alkalmat nyerjenek a helyes út megismerésére, ha akarják.

²⁴

Jehova jóságosan cselekedett Jónással, s ez egy ideig értékelni látszott ezt a jóságot; mert meg van írva: „Jónás pedig nagy örömmel örvendett a csodafá­nak.“ Valamennyi kényelmet élvezett; a cserje további árnyékot és nyugalmat szerzett, s ez tetszett neki; de nem gondolt arra, hogy mások is örvendenének, ha hasonló védelemben és vigasztalásban részesülnének. Amidőn Jehova megkímélte a megtérő ninivébelieket, irgalmasságot tanúsított velük szemben és másoknak is alkalmat nyújtott a megtérésre s e másokhoz tartozott Izrael nemzete is. Éppen így tanúsít most nagy irgalmasságot Jehova azokkal, akik a „kereszténységben“ megtérnek és Isten szervezetéhez csatlakoznak s így másoknak is alkalmat nyújt, hogy megváltoztassák ér­zületüket s ő hozzá meneküljenek. Ezt pedig azáltal cselekszi, hogy Armageddont egy időre feltartoztatja: s ezzel a lépésükkel az Úrhoz forduló emberek elítélik a „kereszténységet“, mert az nem tér meg. Isten addig nem pusztítja el a „kereszténységet“, amíg a közötte lévő megtérőkkel szemben irgalmasságot nem tanúsít. Ez a tény az egész „kereszténységnek“ figyelmesztető