Jehova gondviselése (1. rész)
A lap korábbi változatát látod, amilyen Katomozes (vitalap | szerkesztései) 2022. szeptember 3., 14:48-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „<pages index="Jehova gondviselése-1-2-rész-1937.djvu" from=1 to=1 header=1 /> <div class='publication-firstpage'> <pages index="Jehova gondviselése-1-2-rész-1937.dj…”)
Az
ŐRTORONY
és Krisztus
jelenlétének hírnöke
Ti vagytok az én
tanúim, szól Jehova,
hogy Isten vagyok.
Ésaiás 43:12
Vigyázó! meddig még az éj?
Ésaiás 21:11
The Watchtower and Herald of Christ's Presence
(Hungarian Edition)
Monthly, June 1937
Revista lunara - Anul 24
Vallásos f-irat 24. évlolyam
11-12 szám
1937 június hó
TARTALOM
Malakiás a VI. rész folytatása
90
Jehova gondviselése I. rész.
91
Jehova gondviselése II. rész.
99
Entered at Second Class Matter April 24th, 1929, at Brooklyn, N. Y.. Postoffice under the Act of March 3rd 1879. (Sec. 397, P.L and R.)
Vyplaceni novin. známkami povoleno feditelstvím post a telegrafu dne 30. XII. 1933 pod cis. 322 020-VII-1933. Printed in Czechoslovakia.
91
nel alázatosan járnak és parancsolatait örömmel teljesítik. Az igazság üzenetét a jóakaratú emberekkel is közölniök kell, amit Isten és szervezetének parancsaival szemben való engedelmességből örömmel teljesítenek. Örvendeznek, hogy Jehovát
atyjuknak és szervezetét anyjuknak vallhatják, minden igyekezetükkel azon vannak, hogy hűségüket bebizonyítsák és ég bennük a vágy, hogy Jehova szent nevének igazolásában résztvehessenek. Malakiás próféciája tehát jelen igazság és idején való eledel azok számára, akik Istent valóban szeretik. A jóakaratú emberek és jonadábok felismerhetik ebből a jövendölésből, hogy kik fogják alkotni a nagysokaságot, valamint azt is, hogy a vallás ördögi szülemény és azért kell magát távol tartania minden vallástól azoknak, akik Isten akaratának cselekvésére tettek fogadalmat, szorgalmasan és figyelmesen tanulmányozva Jehova Isten parancsolatait. Jézus Krisztus a nagy tanító és vezető, aki köré a jóindulatú emberek örömmel csoportosulnak, hogy Jehovát és nagy Királyát a trónon örömmel üdvözölhessék.
Tanulmánykérdések
(Angol W. 1937 január 15.)
Jehova gondviselése
1. rész
„A bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örökélet a mi Urunk Krisztus Jézusban." — Róma 6 :23.
1
JEHOVA kezdet óta tudta, hogy az egész emberiség a legnyomorúságosabb helyzetbe fog kerülni, sóvárogni fog az élet után és görcsösen fog ragaszkodni mindenhez, ami életben tudja tartani, s ezért gazdagon gondoskodott is mindazokra nézve, akik ügyelni fognak az ő beszédeire. Amidőn Isten a tökéletes embert a saját képmására megteremtette, törvényét ismertette előtte és figyelmeztette, hogy törvényének megszegése halálbüntetést fog maga után vonni. Később Sátán az embert halálba döntötte és szemébe mondta Istennek, hogy azon intézkedés szerint, amelyről Isten gondoskodott, egyetlen ember sem nyerheti meg az örök életet; mert egyetlen ember sem tud megállani, ha próbára teszik és nem is tudja megtartani a törvényt. Ezzel a kihívással Isten becsületét és szavahihetőségét támadta meg. Természetesen az egek minden teremtményeinek tudomására jutott, hogy Sátán kétségbevonta Jehova felsőbbségét s ezért mindnyájan mintegy a követ¬
kezőket kérdezték: Vajjon ki fog győzni? Az angyalok egy része Sátánnak hitt és hozzácsatlakozott istentelen útján és törvényszegésében. A többiek ellenben megőrizték Istenben való hitüket, engedelmességüket és hűségüket és rendíthetetlenül állottak. Habár Isten előre jelezte, hogy Sátánt minden gonosz tényezőjével együtt meg fogja szüntetni s akkor a halálítélet rajta (Sátánon) is teljesülni fog, mindazáltal az ítélet végrehajtását későbbi időre tűzte ki s egy ideig meghagyta az életben és szabadságot is engedélyezett neki. Mindazáltal azt is kijelentette Isten, hogy a kitűzött időben fel fogja tárni mindenekfelett való hatalmát s nevét az egész világegyetemben hirdettetni fogja s így teljesen igazolni fogja önmagát. A Biblia Isten szándékát vagy igéit jegyzi fel s azt is feltárja, hogy Jehova szándéka teljesülni fog. „Nemcsak szóltam, ki is viszem, elvégezem, meg is cselekszem." „így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üre¬
92
sen, hanem megcselekszi, amit akarok és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem." (Ésaiás 46:11; 55:11) Néhány ember szilárdan ragaszkodott Istenben való hitéhez és engedelmeskedett az isteni igének. Egyedül csak Isten gondviselése nyújt reményt az ember számára s erről az embereknek tudomást kellene szerezniök. Most a Jehova nevéről szóló bizonyságtevést hirdetni tartozunk, hogy minden jóindulatú és becsületes ember megismerje az ö intézkedését és tudomásul vegye, hogy Jehova a legfelségesebb, a leghatalmasabb, örökkévaló Isten.
2
Jehova évszázadokon keresztül hirdettette ezen változatlan törvényét a nemzetek között: „A bűn zsoldja (jutalma) halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örökélet a mi Urunk Krisztus Jézusban." (Róma 6:23) Ámde csak nagyon kevesen vették figyelembe ezt a törvényt. A legtöbben az ördögtől származó, emberi okoskodásokat követtek. Mindenki szeretne élni; de a legtöbben elvakultak az élet útjával szemben, mivel Sátán elhitette velük, hogy halál nem létezik, hanem a halál bekövetkezésekor a lélek, — feltéve, ha az illető egyháztag volt — bűneit még nem vezekelte le, tisztítótűzbe fog kerülni; a tisztítótűzben való szenvedés idejét azonban fizetség ellenében meg lehet rövidíteni, mire a lélek bemehet a mennyei üdvösség örökkévaló honába.
3
Jehova az élet forrása. Senki sem élhet Isten engedelme nélkül. Szeretett fiát Isten a tökéletlen ember képmásában küldte a földre, s hagyta, hogy az ördög mindenképpen kipróbálja. Sátán annyira vetemedett, hogy Krisztust a leggyalázatosabb bűnténnyel, lázítással és hazaárulással vádolta meg, látszatítéletet (bíráskodást) rendeztetett, hamis tanúvallomások alapján elítéltette és a legszégyenletesebb halálnemmel, fára való felakasztással (felfeszíttetéssel) ölette meg. Jézus mindezen megpróbáltatások között rendületlenül megőrizte hűségét Atyja iránt és mindenkor feddhetetlen volt Isten előtt. Jehova feltámasztotta Jézust halottaiból és a legnagyobb ajándékkal ajándékozta meg. Az Úr Jézus felől áll megírva: „Miként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is hogy élete legyen önmagában." (János 5:26) Jehova gondviselése abból áll az emberiség számára, hogy örökélettel s halhatatlansággal ajándékozta meg az Úr Jézus Krisztust és teljesen hatalmat adott neki a menynyen és a földön, hogy életet adjon azoknak, akik Isten parancsait meg fogják tartani. Ezért mondotta Jézus: „Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem, amelyet én adok a világ életéért." (János 6:51) „Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam." (János 14:6) Nincsen más út, amelyen életet lehetne nyerni.
4
Jehova nagyon sok bizonyítékot szolgáltatott és jegyeztetett fel igéjében arra nézve, hogy kezdet óta ismerte a végeredményt. Ma ezek a bizonyítékok értelmükkel és értékükkel együtt tisztán állnak azok előtt, akik Jehovát szeretik és neki szolgálnak s ők tartoznak mások előtt is megismertetni ezen igazságokat, mégpedig Jehova nevének világszerte való hirdetése útján, az ő gondviselését megismertetve az emberekkel.
Prófétai drámák
5
Jehova évszázadok előtt bizonyos drámai szerepeket játszatott le bizonyos emberekkel, akik prófétailag az ő szándékát és annak végrehajtási módját fejezték ki; ezeket a drámákat maga az Isten vezérelte. Most azoknak jelentőségét az ő hű és engedelmes szolgái előtt feltárja. Ezek a drámák különböző nézőpontokból világítják meg Jehova szándékát s ez a világosság tükrözött Jézus Krisztus arcára s vetítődött onnan a templomi osztályra és tölti el nagy örömmel a templomi osztályt. A régi időkben lejátszódott drámák egyike, amely meg is van örökítve, Józsefről és testvéreiről szól; e drámának a feltárulása világossággal árasztja el mindazok szívét és elméjét, akik ismerik és szolgálnak Jehova Istennek; de egyúttal azokat is felvilágosítja, akik az igazság hirdetése útján Isten és Jézus Krisztus ismeretére jutnak.
6 Minden gyermek, aki bibliai oktatásban részesült, ismeri a Józsefről és testvéreiről szóló elbeszélést; de még senki sem értette meg ennek a történetnek az értelmét, mivel a prófétai drámákat senki sem ismerheti fel és értheti meg, amíg Isten ideje el nem érkezik azok felismerésére. A prófétai képeket teljesítő eseményeket Isten idézi elő; s akkor, amidőn minden szereplő immár a színtéren van s minden szereplőnek a szerepét látni lehet, az Úr megvilágítja a próféciát s így mindenki megértheti a fejleményeket, aki az igazságot és az alázatosságot szereti. Először röviden ismertetjük a Józsefről és az ő testvéreiről szóló prófétai drámát s azután fogjuk megvizsgálni egyes részeiben a szöveget. Csodálatos kép áll előttünk, amely mindazok szívét megörvendezteti, akik szeretik Jehovát és szolgálnak neki. Jehova csodálatos gondviselését mutatja be előttünk, melyről szerető jóságában gondoskodott teremtményei számára és rendkívül fontos, hogy helyesen megértsük az ő gondviselését.
7
Jákob Ábrahám unokája volt és az Isten kegyelme folytán ő örökölte nagyatyjától az elsőszülöttség jogát. József születésének körülményeiből és korai élményeiből jobban bele tudunk látni a prófétai drámába, miközben kibontakozása megindul előttünk; ezért itt megvizsgáljuk József származását. Jákob volt az atyja, Jákobnak pedig Izsák volt a szülőatyja. Izsák 131 éves korában, amidőn immár Jákob is élemedett ember volt, osztotta ki elsőszülöttségi atyai áldását. Ézsau, Jákob ikertestvére, ezen áldás miatt kelt Jákob üldözésére s Jákob emiatt menekült Lábánhoz Szíriába, ahol feleségül vette Leát, Lábán egyik leányát. Lábán később Rákhelt is feleségül adta Jákobhoz. Jákob feleségeinek ideiglenes meddőségük miatt, feleségei beleegyezésével két pótfeleséget vett magának. Jákobnak mind a négy asszonytól gyermekei születtek. Rákhel sokáig meddő volt, s ezen idő alatt Jákobnak hat fia született Leától. Rákhel nagyon szívére vette meddőséget. Isten azonban meghallgatta könyörgését és eltávolította az ő gyalázatát: „Megemlékezek pedig az Isten Rákhelről; és meghallgatá őt az Isten és megnyitá az ő méhét. És fogada méhében és szüle fiat s monda: Adjon ehhez az Úr nekem más fiat is." — Mózes I. 30:22—24.
8 Izsák még élt, amidőn az ő unokája, József megszületett; még 29 évig élt azután. Néhány év¬
93
vel József születése után Jákóbnak kedvenc feleségétől, Rákkeltől még egy másik fia is született, s ennek születése Rákhel életébe került. Haldoklásközben adott nevet a második fiának, Benoninak, illetve, az „én nyomorúságom fiának" nevezvén el őt. Jákob ellenben Benjáminnak nevezte őt, ami „az én jobbkezemnek fia" — jelenti.
9
Jákóbnak az előbb említett négy asszonytól tizenkét fia született. Leától a következők születtek: Ruben, az elsőszülött, Simeon, Lévi, Júda, Isakhár, és Zebulon. (Mózes I. 35 :23) Silpától, az ágyasától Gád és Aser született. (Mózes I. 35:26) Bilhától Dán és Naftali született. Rákkeltől, kedvenc feleségétől pedig József és Benjámin. (Mózes I. 35:24, 25) József és Benjámin édestestvérek voltak. Jákob többi tíz fia ellenben Józsefnek és Benjáminnak csak mostohatestvérei voltak. Természetesen a két édestestvér sokkal meghittebb viszonyban élt együtt mint a többi testvéreikkel, Jákob körülbelül 91 éves lehetett, amidőn József született, viszont Benjámin születésekor 108 éves volt; így tehát József és Benjámin is Jákob öreg napjaiban születtek. (Mózes I. 37:3) Amidőn Jákob Szíriában való hosszú tartózkodása után szülőföldjére visszatért, Isten angyalt küldött eléje és közölte vele, hogy attól kezdve Izraelnek fogja nevezni őt; mert — úgymond — „Te Istennel és emberekkel harcoltál és győztél!" — Mózes I. 32:28.
10
József 17 éves korában pásztorfiú volt és atyjának nyáját legeltette. Mostoha testvérei atyjuk nyáját Sikem mellett legeltették. Jákob, akit immár Izraelnek hívtak, Józsefet Sikembe küldte, megnézni, mit csinálnak a testvérei és a nyáj, hogy azután beszámoljon atyjának a látottak felől. De amidőn József Sikembe érkezett, arról értesült, hogy bátyjai Dóthánba terelték a nyájat. Amidőn közeledni látták Józsefet, azonnal összeesküvést szőttek ellene, így akarván megszabadulni tőle. Mert mostohatestvérei gyűlölték őt, mivel atyjuk jobban szerette őt náluknál, ami világosan kitűnt abból is, hogy miképpen bánt Józseffel. József azonkívül két álmot is látott, amelyeket testvérei előtt elbeszélt; ez még inkább fokozta irigységüket és gyűlöletüket. Összeesküvésüket végrehajtották, Józsefet elfogták és egy kiszáradt kútba dobták. Jákob szép színes ruhával ajándékozta meg Józsefet. Most ezt a ruhát vérbe mártogatták, egy kecskebak vérébe, s így akarták jelezni, hogy Józsefet fenevadak tépték szét. Azután vándorkereskedőknek adták el Józsefet, akik Egyiptomba vitték; a véres ruhával pedig hazamentek atyjukhoz s azt mondták neki, hogy Józsefet vadállatok szaggatók szét. Jákob meg volt győződve fia haláláról. Viszont József Egyiptomba került, ahol a Faraó egyik tisztviselője megvásárolta mint rabszolgát. (Mózes I. 37:1—28) József azután egy ideig mint rabszolga teljesített szolgálatot, amíg Isten ideje el nem jött, és más úton használta fel őt az Isten. Józsefet Faraó a királyi méltóság után következő legfelsőbb méltóságra emelte Egyiptomban, a legfontosabb személy lett belőle Egyiptomban és éhhaláltól mentette meg a nemzetet.
11 József neve a feljegyzés szerint kettős értelemmel bír. Születésekor édesanyja, Rákhel, így szólt: „Isten eltávolította az én gyalázatomat"! És Józsefnek nevezte őt, ami „eltávolítót" jelent, illetve a szégyen eltávolítóját jelenti. Ekkor mon¬
dotta Rákhel: „Más fiút is adjon hozzá az Isten", azaz „szaporítsa meg". Ezzel előre közölte, hogy a Józsefben példázott fogja igazolni atyja nevét, fogja eltávolítani nevének gyalázatát s fogja megszaporítani azok létszámát, akik feddhetetlenségüket Isten előtt megőrzik és dicsőíteni fogják az ő nevét.
Szereplők és szerepek
12
Jehova a régmúltban, sok évszázad előtt, Kánaánban és Egyiptomban egy nagy prófétai drámát indított el s azzal közölte előre az emberek iránti nagy szeretetét. Abban a drámában mindenki úgy játszotta el szerepét, hogy mitsem tudott róla, illetve nem ismerte annak jelentőségét. A dráma rendezője Jehova volt és az minden részletében nagyon fontos. A szereplők és a szerepek amelyeket az egyesek eljátszottak és a szerepek jelképi értelmét is csak most lehet megérteni, mivel erre nézve Isten kitűzött ideje elérkezett, hogy feltárja azok előtt, akik szeretik őt. E színkép feltárása és más prófétai drámák is megörvendeztetik Isten emberének szívét s azon felismerés feletti örömre képesítik, hogy „mindaz, ami előre megíratott, a mi okulásunkra íratott meg, hogy kitartás és az írások szorgalmas tanulmányozása áltál reménységünk legyen." — Róma 15:4.
13 E jelen időben, amidőn sötétség borítja a földet és sűrű homály a népeket, amidőn nagy fejetlenség és tanácstalanság uralkodik, e prófétai dráma feltárása és annak ismertetése meg fogja vigasztalni a gyászolókat és megörvendezteti Sion tagjait, s békét és boldogságot nyújt azoknak, akik meghallgatják, akik igazságra és alázatosságra törekszenek, mivel ez fogja őket biztosítani arról, hogy Jehova minden nyomorban bőven gondoskodik azokról, akik szeretik őt és neki szolgálnak. Először tehát tömören áttekintést nyújtottunk a dráma bevezető részéről. Most pedig a főszereplőket ismertetjük és az általuk játszott szerep jelentőségét is röviden leírjuk.
14
Jákob, akit később Izraelnek hívtak, ebben a prófétai drámában Jehova Istent képviseli. Neki mondotta Jehova Isten: „Te benned és a te magodban megáldatnak a föld minden nemzetségei"; ugyanezt mondta Isten az ő nagyatyjának, Ábrahámnak is. — Mózes I. 28:14.
15 Rákhel, Jákob kedvenc felesége volt, aki sok évig meddő volt, a drámában Siont, Isten „asszonyát", vagy szervezetét példázza, amelytől Isten szeretett gyermekei születnek. — Esaiás 54:4—7.
16
József, Jákob szeretett fia és elsőszülöttje, aki Rákheltől született, a prófétai drámában Jézus Krisztust, Isten kedves fiát példázza. Mialatt Egyiptomban és a környező országokban éhség volt hét éven keresztül, József a jelképben vagy kicsinyben való teljesülésben, Jákob „magvát" alkotta, aki útján a föld minden engedelmes nemzetsége életben tartatott és áldásokban részesült. (Mózes I. 41:55—57) József tehát a jelképben Jézus Krisztust, Ábrahámnak, az ígéretnek magvát képviseli. (Galata 3:8, 16) Isten gyülekezete illetve azok, akik Jehova neve számára, gyűjtettek ki a világból és lettek Krisztus testének tagjai, akik a drámában József szerepében bennfoglaltatnak, főképpen a maradékot is felöleli. Természetesen a prófécia teljesülésében a nagyobb Jó-
94
zsefnek alárendelt szerepben jelenik meg. Ez az ígért mag része lett, mivel Krisztus testének a tagja. — Galata 3:29.
17 Benjámin, édes testvérével, Józseffel együtt e prófétai drámában oly szerepet játszik, amely Jehova királyi házát példázza, melynek Jézus Krisztus a nagyobbik fia. Amidőn Józsefet születésekor Rákhel elnevezte, így szólt: „Adjon nekem az Isten más fiat is hozzá!" Ezzel Benjámin későbbi születéséről jövendölt; tehát József e drámában nemcsupán Jézus Krisztust példázza, hanem az eredeti maradékot is, amely az 1918-ban bekövetkezett megpróbáltatásokat kiállotta, amidőn az Úr templomának ítéletéhez kezdett, amely megpróbáltatásból a „hű és a bölcs szolga osztály" került ki. Ezt az eredeti maradékot példázta Márdokeus és Naomi is. Benjámin a drámában azon szerepet játsza, amely útján az 1922 utáni maradék van bemutatva; a maradék ezen részét példázza Eszter és Ruth is s ez is a választott szolga vagy királyi ház tagjává lett. Édesanyjukat, Rákhelt nagyon szerette Jákob; tőle született ez a két fiú, Rákhel tehát Siont, Isten egyetemes szervezetét példázza, amely Jehova királyi családját szüli. Amiképpen Jákob Rákhelt szerette a legjobban, úgy szereti Jehova is Siont, az ő szervezetét, mert ez szüli a királyi házat, a királyfiakat, illetve a mennyek országának osztályát.
18
Benjámin születéséig József volt egyetlen fia atyjának, amely kedvenc feleségétől, Rákheltől született, mindenkor ő volt atyjának kedvence (János 3:16): Így volt tehát Jézus Krisztus is „Isten egyetlen szeretett fia", „minden teremtés között az első szülött". (Kolossé 1:15) „Az én szeretett fiam, akiben gyönyörködöm". (Máté 3:17) „Én elsőszülöttemmé teszem őt és fellebbvalóvá a föld királyainál." (89. zsoltár 28) Jehova szándéka szerint észszerűen József volt az elsőszülött, Ábrahám, Izsák, Izrael előképi magva, akiben mindazok áldásokban részesülnek, akik valaha is áldást nyernek. (Mózes I. 28:13, 14) Jézus Krisztus az egyetlen, jogosult és megfelelő „magva Ábrahámnak", akiben a föld minden családja áldásban részesül. Ez az ígért áldás Kr. u. 33-ban pünkösdkor kezdett teljesülni s attól kezdve Krisztus ezeréves országlásának végéig fog tartani. Azon körülmény, hogy József és Benjámin is Jákob öregségében születtek, példázza Isten szervezetének négyezeréves terméketlenségét, amely idő Édentől Jézus Krisztus megkereszteléséig telt el, amidőn mint Isten szeretett fia, akiben ő gyönyörködik, elismertetett. (Máté 3:17) Akkor, amidőn Jézus Krisztus a Jordánnál szellemtől született, mondhatta Sion, illetve Isten szervezete, miképpen Rákhel mondotta: „Isten eltávolította az én szégyenemet!" Akkor született meg Isten egyetemes szervezetéből Jézus Krisztus, atyjának nagy igazolója, aki a kitűzött időben el fogja távolítani a Jehova nevére halmozott gyalázatot s azon szégyent, amely azáltal Isten szervezetére háramlott. Így példázta József a szégyen nagyobb eltávolítóját, Jézus Krisztust. A két fiú, József és Benjámin, a teljességre emelkedett Krisztust példázza. Rákhel halála, amely Benjámin születésekor következett be, aki a második fiú volt, nyilván azt példázza, hogy Jehova szervezetének a királyi családot megszülő rendeltetése akkor fejeződik be, amidőn a maradék utolsó tagjai
is megszületnek, akiket Ruth és Eszter is példáznak.
19
József testvérei, illetve a tíz mostohatestvér, akik a prófétai dráma első részében Józsefre irigykedtek és őt gyűlölték, nyilván azokat példázzák, akik irigykednek Jézus Krisztus tényleges követőire és rosszul bánnak velük, mivel azt látják, hogy Isten nagyobb kegyekben részesíti Jézus Krisztus igaz követőit. Ezek tehát a jonadáb osztályt, a „számtalan sokaságot" vagy a „más juhok" osztályát képviselik, akiket Jézus Krisztus Atyja nyájához fog terelni. (János 10:16) Ezek Isten szervezetének földi gyermekei. Sion, Isten szervezete ezen földi gyermekei szülése tekintetében Jákob többi, három felesége, Lea és a két ágyas útján van példázva, akik József és Benjámin mostohatestvéreinek voltak édesanyáik. Ezek a dráma főszereplői. Azok akik a drámában alsóbbrendű szerepet játszanak, a szöveg tüzetes megvizsgálásakor kerülnek megvizsgálás alá, úgy a szerepeiket, mint azok jelképi jelentőségét illetőleg is. Előzőleg azonban el kell olvasni a drámából szóló bibliai feljegyzést. Ez a történet Mózes I. könyvében a 37. fejezettől az ötven fejezetig terjed.
A dráma
20
A szereplőkről és a szerepekről az előzőkben közölt magyarázatok dogmatikainak tűnhetnek fel, miértis tüzetesebben meg kell vizsgálnunk a szöveget, hogy teljesebben meg tudjuk érteni Isten szándékát. Ha Isten igéjének e közleményét a látható tényekkel szembeállítjuk, látni fogjuk, hogy ezek teljesen egyeznek egymással s így bizonyosak lehetünk afelől, hogy a prófécia megértésének kulcsát megkaptuk. Jehova a régmúltban rendezte ezt a drámát és a maradék érdekében készíttetett róla feljegyzéseket. Remélhető tehát, hogy afelől felvilágosítja maradékát Armageddon előtt a hívek reménységének a veszélyes időkben való megerősítésére. Az úr templomában, amit a kívülvalók nem látnak, ami emiatt sötét nekik, megvilágítja jövendöléseit és a templomi osztály értelmét és oktatásban részesíti. Ezért mondja Jézus a templomi osztálynak: „Amit a sötétben mondok nektek, a világosságban hirdessétek; és amit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek." — Máté 10:27.
21 Ebből tehát az következik, hogy a maradék, mihelyt értesül az igazságról (tényállásról), melyek a próféciákat megvilágítják, közölni tartozik azt, illetve azon szövegeket, melyek a prófécia teljesülését mutatják, az igazságra szomjazókkal, illetve a gyászolókkal, akik vigaszra szorulnak, s akikhez a maradék tagjai mint Isten felkent szolgái a vigasz átszármaztatására küldetnek. Ezek a jóindulatú emberek és a maradék tartozik mindenkivel közölni Isten szándékát, akik azt megismerni és az ő akaratát cselekedni kívánják. A maradék az Úr parancsához híven fogja közölni a jonadábokkal, amit „fülbe súgva hall".
22
Elsősorban tehát azon szövegeket kell megvizsgálni, melyek Mózes I. 37:1. versével kezdődnek: „Jákob pedig lakozék az ő atyja bujdosásának földjén, Kanaán földjén." Jákob is, miképpen nagyatyja, Ábrahám, „oly város eljövetelét várta (Isten királyságbeli szerv.), amelynek fundamentomai vannak s amelynek Isten a teremtő-
95
e." (Zsidók 11:10) József atyjával Kanaán földén lakott és kedvenc fia volt atyjának, s miképpen ősatyái, ő is azon királyság eljövetelét várta, amelyet Isten fog felépíteni. Hasonmása Jézus Krisztus, a következőket mondotta a vele ellenkező zsidóknak: „Ti innét alulvalók vagytok; én onnét felül való vagyok; ti e világból valók vagytok; én nem vagyok e világból való." „Az én országom nem e világból való". (János 8:23; 18:36) Jézus a következőket mondta tanítványainak, kikhez való kapcsolata a József és Benjámin közti kapcsolathoz hasonlított: „Nem e világból valók, miként én sem vagyok e világból való." (János 17:14) Mivel József és Benjámin, miképpen elődeik is, Isten országának eljövetelét várták, a Józsefben és Benjáminban példázottak, „jövevények és polgárjog nélkül valók" a Sátán alatt sínylődő világon, és a jobb nap, a tökéletes királyság eljövetelét várják. — Péter I. 2:11.
23
A drámában Jehova minden szereplőt akarata szerint működtetett. Izrael, aki Jehova Istent példázta, kifejezte szeretett fia iránti szeretetét és „szép hosszú ruhát, tarka köntöst, készíttetett számára," (Mózes I. 37:3) József atyja ekképpen közölte a nyilvánossággal, hogy József az ő kedvence. Azon ruháról, melyet a gyermeknek ajándékozott, lehetett felismerni, hogy atyja szívében egy bizonyos helyet foglal el. A zsidók közt szokás volt, hogy gyermekeik öltözete által fejezték ki irántuk való kegyüket. „Vala pedig ő rajta igen szép tarka szoknya, amilyenben a király leányai szoktak járni." (Sámuel II. 13:18) József tarka ruhája őt mint „Ábrahám előképi magvát" jellemezte s előre közölte, hogy ő lesz Izrael jövendő törzseinek feje. Józsefnek e jövőbeli dicső állását bizonyította álma is, amely álmot Istentől nyert s amelyet testvéreinek elbeszélt. József első álma lényegében a következő volt: Miközben testvérei a mezőn a gabonát kévékbe kötözték, József kévéje egyenesen állott, testvéreinek köréje állított kévéi ellenben meghajoltak József kévéje előtt. (Mózes I. 37:6, 7) József azután más álmot látott, amelyet ugyancsak elbeszélt testvéreinek, mondván: „Más álmot is álmodék és elbeszélé azt az ő bátyainak, mondván: ímé megint álmot álmodtak; ímé a nap és a hold és tizenegy csillag meghajol vala én előttem." (Mózes I. 37:9) Az álom elbeszélése elkeserítette testvéreit, mert megértették, hogy ez az ígéret arra mutat, hogy József fog uralkodni felettük, sőt atyjuk és anyjuk felett is uralkodni fog s mindnyájan meghajolnak majd előtte. (Mózes I. 37:6—10) A tíz mostohatestvér irigysége és gyűlölsége csak fokozódott József iránt. Jehova a dráma ezen részében közölte előre Józsefnek testvérei fölé való magasztalását s hogy oly címmel fogja őt felruházni, mely felül fog múlni minden mást s hogy minden térd meg fog hajolni előtte. (Filippi 2:9—11) Amidőn Jézus a földön volt, Jehova nyíltan kifejezte fia iránti kegyét s ezzel világosan bizonyította, hogy Jézus a valóságos, Jehovától választott, s e világ megígért uralkodója és magva. Az ország bizonyságtevése Jézus földönlétekor reá bízatott, minélfogva a következő prédikációval kezdte meg tevékenységét a földön: „Az Isten országa elérkezett!" Jézus közölte, hogy mindenkor azt beszélte, amire Istentől utasítást nyert s így Atyjának akaratát hajtotta végre. Jehova megerősítette fia kijelentését, amennyiben csodákat tétetett általa s így termé¬
szerfeletti hatalmát beigazolta. Még zsidó papok is, akik „Ábrahám magvának" tartották magukat, minélfogva Jézus Krisztus testvérei voltak, elismerték hogy Jézus az örökös, jóllehet gyűlölték őt. Látták, hogy Isten rendkívüli kegye vele van s ez csak fokozta gyűlöletüket. Ezek József mostohatestvéreihez hasonlítottak, akik gyűlölték Józsefet. (Máté 21:38; János 8:39-43) Ezek a zsidó felekezetieskedők ok nélkül gyűlölték Jézust, (János 15:25) mikép József testvérei is ok nélkül gyűlölték Józsefet. Éppen így gyűlölik a hű szolga osztály tagjait a gyűlölködők, mivel a hű szolgák hívek Jehova Isten nevéhez és az Úr Jézus Krisztushoz. (Máté 10:25) Akik a földön a leginkább gyűlölik az Úr maradékát, magukat ugyancsak az Úr Jézus követőinek nevezik.
24 József hűséges pásztorfiu volt, híven őrizte atyjának nyáját. (Mózes I. 37:2) Ebben a jó pásztort, Jézus Krisztust példázta. (János 10:11) József féltestvérei, Jákob fiai, gonosz pásztorok voltak és József közölte atyjával az ő rossz cselekedeteiket és viselkedésüket. József lelkiismeretessége csak fokozta a többiek gyűlöletét. Hasonlóképpen Jézus, amidőn az igazságot közölte annál inkább gyűlöltetett kortársainak elvakultjai által. Józsefet, kedvenc fiát Jákob, Hebronból, lakóhelyéről a 120 km-nyire fekvő Sikembe küldte, hogy nézzen utána, mit csinálnak mostohatestvérei és a gondjukra bízott nyáj. — Mózes I. 37:12—14.
25 A prófécia e részének teljesüléseképpen Jézus Krisztus, a jó pásztor a földre küldetett, hogy nézzen utána, mit csinál a zsidó papság, amely Isten szövetséges népének legeltetésére volt megbízva a földön és Isten igéjének tanítására. Ezek a zsidó vezetők azonban hamis pásztorok lettek, akik csak a saját, önző érdekeikkel törődtek és a Jehovával és az ő szövetséges népével szemben vállalt kötelezettségeiket elhanyagolták. Amidőn Jézus a földre jött, Józsefhez hasonlóan fiatal ember volt és Izraelben a zsidó papok voltak,a „vének" (öregek). Jézus megállapította törvényszegésüket és azt is, hogy Atyjuk nyáját elhanyagolták s ezt Atyjának, Jehovának tudtára adta. Ezen hűségével magára vonta a zsidó papság gyilkos gyűlöletét, amely másokat is Jézus gyűlöletére és üldözésére ingerelt. — János 5:16—18; 8:13—44.
26
József két álma mint a prófétai dráma részei természetesen Istentől származtak s előre mutatták Józsefnek testi testvérei és rokonai fölé való magasztalását. József e jövendölések miatt nem volt beképzelt és nem viselkedett gőgösen sem, hanem meghitten beszélt testvéreivel és elmondta nekik, mit álmodott. „Irigykednek vala azért reá az ő bátyai (Benjámin kivételével); az Ő atyja pedig elméjében tartja vala ezt a dolgot". — Mózes I. 37:5—11.
27
Ezek az álmok nemcsupán József felmagasztalását mutatták előre, hanem azt is előre mutatták, hogy a mennyei dolgok fel fognak tárulni az Úr Jézus Krisztus előtt, illetve azon igazságok, melyeket Isten igéjében eddig nem láttak meg, ami előre mutatja Jézus Krisztusnak, Jehova igazolójának és királyának a világegyetem minden egyéb teremtményei fölé való magasztalását. (Máté 3:16) Jézus Krisztus felmagasztalását ezenkívül a hegyen történt színváltozás is előremutatta. (Máté 17:1—5) Jézus beszélt tanítványainak
96
eljövendő dicsőségéről és hatalmáról. (Máté 16:27, 28) Amidőn Jézus vádlói előtt állott, mondotta: „Mostantól fogva meglátjátok az Embernek Fiát ülni az Isten hatalmas jobbján és eljönni az égnek felhőiben." (Máté 26:64) A zsidó papság gyűlölte Jézust és megölésére törekedett, mivel azt mondta, hogy Jehova az ő atyja és szereti őt. (János 8:17—47) Jézus híven követvén Jehova törvényeit, maga- és Isten országa felől is „bizonyságot tett az igazságról", amint azt Isten beszédének próféciái előre megmondották. Még Pilátus, az államférfi, maga is tudta, hogy a főpapok irigységből juttatták halálra Jézust. (Márk 15:10; Máté 27:18) Mindez a prófétai dráma azon részének teljesüléseképpen történt, amely előre mutatta József mostohatestvéreinek irányában táplált érzéseit. József mostohatestvérei atyjuk nyáját Sikemtől mintegy 25 km északnyugatra Dóthánba terelték, ami „két kutat" jelent. Józsefet azzal bízta meg az édesatyja, hogy keresse, fel őket; ezért kezdte keresni atyjának nyáját, amely akkor rossz pásztorok kezében volt. (Mózes I. 37:14—17) Hasonlóképpen Jézus a „jó pásztor" hűséges volt Atyja törvényeinek megtartásában, szívesen veszélybe ment és életét adta a juhokért, ő is Atyja juhainak keresésére indult, amelyek akkor a zsidó papok gondviselésére voltak bízva, akik magukat „Ábrahám magvának" állították.
28
Ezek a hűtlen pásztorok vagy József féltestvérei — Ruben és Júda kivételével — „cselt szőttek ellene és meg akarták ölni." Még azok is, akik habár bele voltak keveredve az összeesküvésbe, de nem helyeselték József megölését, tétlenül nézték József eltávolítását, bűnrészesek lettek a gonosztettben. Józsefről lehúzták a szép tarka ruháját és azután kiszáradt kútba vetették, hogy később megöljék őt. Miután ezt megcselekedték, lakomát rendeztek és kölcsönösen szerencsét kívántak egymásnak, hogy mostmár megszabadultakJózseftől. Nem ölték meg őt, hanem Júda tanácsára eladták őt „húsz ezüst sékelért" egy midiánita és ismaelita vándorkaravánnak, amely Egyiptomba volt úton. Ebből arra következtettek, hogy mostmár megszabadultak testvérüktől, aki őket az igazsággal kínozta; azonkívül azt gondolták, hogy jó üzletet csináltak a kereskedőkkel. Cselszövésüket tovább szőve, atyjuk, Izrael ámítására leöltek egy kecskebakot s annak vérével bemázolták József ruháit, a véres ruhát Jákobhoz vitték s megmutatták neki, hogy az ő kedvenc fiát, Józsefet a vadállatok széttépték. — Mózes I. 37:18—35.
29 Mivel József még húsz éves sem volt, húsz ezüstért adták el, amely törvényes vételár volt. (Mózes III. 27:5) József eladatása után 22 évig halottnak számított Jákób előtt; mert hiszen atyjának sejtelme sem volt, hogy Egyiptomba adták el és még életben van.
30 A prófétai dráma ezen részét Jézus élményei teljesítették be. Az ő zsidó testvérei összeesküdtek ellene és ismételten megölésére törekedtek így akarván megvalósítani összeesküvésüket; végül sikerült is nekik és az Úr Jézust halálba döntötték. (János 5:16—18; 11:53; Máté 27:1) Amint Ruben viselkedett Józseffel szemben, így a zsidók közt is többen nem helyeselték Jézus meggyilkolását, köztük egy ember, akit „Józsefnek hívtak, aki tanácstag is volt" s nem egyezett
bele Jézus megöletésébe. (Lukács 23:5—51) Éppen úgy, ahogyan indítvány történt arra nézve, hogy Józsefet Egyiptomba adják el, hasonlóképpen adta el Jézust Júdás harminc ezüstért a zsidó papságnak. Mivel Jézus 33 éves volt, tehát nagykorú volt, az ő eladási ára 30 ezüst volt. Ennyit fizettek az ő életéért a zsidó kufárok s azután a hóhérok kezébe szolgáltatták őt, Sátán hóhérai kezébe, amely „szellemileg Egyiptomnak neveztetik, ahol a mi Urunkat is megfeszítették." (Jelenések 11:8; Máté 26:14—16; 27:3—5) Miután a zsidó papok megfosztották az Úr Jézust Isten kedvencének méltóságától, elvetemült gonosztevő módjára gyilkolták meg őt. Amiképpen József mostohatestvérei egy kecskebakot megöltek s annak vérét használták fel atyjuk elámítására, a zsidó papság Jézus halálát idézte elő. József testvérei alaposan igyekeztek becsapni atyjukat s ez sikerült is nekik egy ideig. Hasonlóra törekedett a zsidó papság is. Habár Jézus Jehova hatalma útján halottaiból feltámasztatott s ez nyilvánvaló lett a nép között, a zsidó papság hevesen vitatta, hogy Jézus feltámadott és azon mesterkedett, mimódon tudná elhitetni, hogy ő halott. (Máté 27:62—66; Lukács 23:50—53; János 19:31—42) József teljesen eltűnt szülőföldjéről s amint atyja hitte, halott volt; így végződik a nagy prófétai dráma első része.
Második rész
31
A cselekmény helye mostmár Kánaánból Egyiptomba lett áthelyezve, ahol József rabszolga lett. Józsefnek Egyiptomban eltöltött életpályája megkívánja, hogy a prófétai drámát Jézus személyéről Jézus Krisztus és az ő testének tagjaira vigyük át, t. i. a gyülekezetre, amelynek Jézus Krisztus a feje. A prófécia mostmár főképpen az ő lábtagjaira (utolsó tagjaira) szól, amit „maradéknak" is nevez, illetve az ő igazi követőire, akik most élnek a földön. Sok idővel Józsefnek Egyiptomba való eladása után írta Isten egyik hű bizonyságtevője: „A pátriárkák pedig irigységből eladták Józsefet Egyiptomba; de Isten vele vala. És megszabaditá őt minden nyomorúságából és ada neki kedvességet és bölcseséget a Faraó előtt, ki őt Egyiptom fölé és az ő egész háza fölé kormányzóul állítá." (Apcsel. 7:9, 10) Ez újabban bizonyítja, hogy a Jehova Isten által vezérelt dráma prófécia volt és a földön élő maradék javára jegyeztetett fel a régmúltban, hogy abból bátorságot merítsen és reménységében megerősödjön. Ezt megerősítve, írta a próféta: „Elküldött előttünk egy férfiút, Józsefet, aki rabul adatott vala el; a lábait békóba szorították, ő maga vasban járt vala. Mindazideig, amíg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta őt. Elküldött a király és feloldotta őt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette őt. Úrrá tévé őt az ő házán és uralkodóvá minden jószágán. Hogy főembereit tetszése szerint kötöztetheté és véneit is bölcseségre taníthatá". (105. zsoltár 17—22) Így volt előre közölve, hogy Jézus Krisztus lábtagjai béklyóba veretnek, korlátok közé és szenvedniük kell Isten kitűzött idejéig, amidőn eljön az idő, hogy Urukkal együtt felmagasztaltassanak. Mily kegyes is Jehova Isten atekintetben, hogy még ezeket a kicsi részleteket is előre feljegyeztette a régmúltban és most feltárja azokat a hűségesek érdekében a földön.
97
32
József Egyiptomba érkezvén, Potifár házába került mint rabszolga, aki Faraó testőre volt s egyúttal a király főítéletvégrehajtója is: „És az Úr Józseffel vala és szerencsés ember vala és az ő egyiptomi urának házában vala.“ (Mózes I. 39:2) József rabszolga volt s abban az időben semilyen tekintélye sem volt Egyiptomban; Isten kegyelme mindazáltal mindenkor vele volt. Hasonlóképpen Jézus Krisztus hű követői a földön, főképpen a maradék, elveszítették tekintélyüket az emberek között és Isten iránti hűségükért sok gyalázatot kellett elszenvedniük. De nekik is meg van ígérve, hogy velük az Isten, s ez elviselhetővé teszi szenvedéseiket. Potifár felismerte, hogy József igazságos és megbízható ember s ezért bizalmas állást ruházott reá. Hasonlóképpen tapasztalták a világi emberek, hogy Jehova hívei megbízható emberek, megbízhatóbbak mint más emberek, amidőn valamily különleges kötelességet bíznak reájuk. Az Úr ezen hűséges követői tehát megtanulták, hogy mindent, amit csinálnak, úgy csinálják, mintha az úrnak csinálnák.
33 Ha a jól ismert tényeket most a próféciával összehasonlítjuk, meg kell figyelni, mennyire megegyezik egymással a kettő. A próféciának e része, amint látszik, azon időről szól, amidőn Jézus Krisztus útegyengetést végez Jehova Isten előtt, templomához érkezése előtt. Kr. u. 1878-ban Jehova hű szolgái Jézus Krisztus vezetése alatt a királyság előmunkálataiban dolgoztak. Látták, hogy az ország közel van s elmentek és hirdették Krisztus Urunk visszatérését és Isten országát, amidőn Jézus Krisztus fog uralkodni, habár akkor nem is értették oly világosan a dolgot. Amiképpen József szolga volt Potifár házában, Jézus Krisztus hű követői is emberek alárendeltjei voltak a földön, mivel nem ismerték fel a bibliai „felsőbb hatalmakat". (Róma 13:1) Azt gondolták, hogy a világ politikai tényezői ezek a bibliai felsőbb hatalmak. Mindenkor híven teljesítették, amit rájuk bíztak s a világi emberek felismerték, hogy az igazi keresztények megbízhatóbbak mint más emberek. Amiképpen József megbízhatósága és hűsége miatt meghitt szolga lett, így azon idő alatt, amely alatt Jézus Krisztus útegyengető munkát végzett Jehova előtt, egy osztály létesült Jézus Krisztus hű követőiből, amely hűséges és megbízható volt, bármit is bíztak a kezeire s ezen megbízhatóságukat felismerték. Ez az osztály a földön élt, amidőn Jézus Krisztus az útegyengetés munkáját befejezte és ítéletre megjelent templomában. Ehhez az osztályhoz szólnak a következő szavak: „Boldog ama szolga, kit az ő Ura munkájában talál (templomához) érkeztekor". (Máté 24:45, 46) Abban az időben a felsőbb hatalmak körül még nem folyt vitatkozás s akkor még nem sokat törődtek ezzel a kérdéssel. El kellett jönnie azonban az időknek, amidőn Isten népének megbízhatósága próbára került s ki kell tűnnie, hogy valóban kicsodák ezek a „felső hatalmak" s amidőn teljesen hűségesnek kell lennie e felső hatalmakhoz.
34
József valóban jól fejlett és vonzó külsejű megbízható fiatalember volt. Erős, becsületes és munkabíró volt. Urának szeme előtt kegyeket élvezett, tehát bátran jöhetett-mehetett az ő házában. Most azonban a becsületessége tétetett próbára. Most kellett kiderülnie, hogy híven és szilárdan fog-e ragaszkodni Istenhez, vagy sem. Erre
Potifár felesége lett a próbakő, miképpen Sátán is arra használja szervezetét vagy asszonyát, hogy Isten földön élő fiait kipróbálja egy nehéz megpróbáltatásban, ezáltal nyervén alkalmat feddhetetlenségük beigazolására. Potifár felesége el akarta csábítani a fiatalembert. József azonban szembeszállott. Csábítási kísérleteivel azonban nem hagyott fel az asszony s amidőn semmiképpen sem sikerült elcsábítani a fiatalembert s az elmenekült előle, letépte vállairól ruháját s oly hamis vádat emelt ellene, hogy József reátámadt és erőszakoskodni akart vele. Ez nagyon súlyos vád volt; s mivel a ténykörülmények — habár csak látszat volt az egész — József ellen szóltak, Potifár börtönbe vettette, oda, ahol a „király foglyait szokták tartani." (Mózes I. 39:6—20) József e megpróbáltatásban minden tekintetben ártatlannak bizonyult.
35
A házasságtörés és paráznaság oly tiltott viszonyt példáznak, amelyet szellemileg Isten gyermeke akkor cselekszik, ha Sátán „asszonyával" vagy szervezetével kapcsolatokat ápol. (Jakab 4:4) Jehova hű szolgái, akik Jézus Krisztus alatt szolgálnak sokszor visszautasították Sátán „asszonyának" vagy szervezetének felkínálkozásait. Habár sokszor ki voltak téve a csábításnak, mindazáltal „szeplőtlenül megőrizték magukat a világgal szemben", vonakodva bármiben is szerepet vállalni a világon uralkodó szervezettel. Őket nem csábíthatta el Sátán „asszonya". Kitartóan visszautasították és semmi közük sem volt illetve nem egyesültek a világi farizeusi szervezetekkel s nem követtek el szellemi paráznaságot. Kerülték e világ romlott politikai ügyeit s csak Istennek és Jézus Krisztusnak szolgáltak tovább is rendületlenül.
36
Potifár bosszúból emelt hamis vádat József ellen. Bosszúvágy indította a hamis papságot is, miképpen ezt az asszonyt, Isten hű gyermekeinek üldözésére, szabadságuktól való megfosztására, hamis váddal vádolva meg őket a világ szervezetei előtt. Jehova Isten bizonyságtevőit kárörömmel kommunistáknak igyekeztek feltüntetni. Főképpen a világháború alatt emeltek sok hasonló hamis vádat ellenük. Habár a hű szolga osztály Jehova parancsa szerint pontosan az igazsághoz ragaszkodott és csakis az igazságért és Isten nevének igazolásáért kelt sikra, a hamis asszony, miképpen Potifár felesége, hazugsághoz folyamodik, gonosz bűntényekkel vádolja Isten népét s így akarja mozgási szabadságában korlátozni. Babilon „vitézei" sohasem álltak nyíltan ki a harcra; s ez főképpen napjainkban is így van. Az Isten népe által hirdetett igazsággal (tényállásokkal) nem tudnak szembeszállni, tehát hazugságokhoz folyamodnak és hátulról lövöldöznek. Potifár felesége nagyon jól tudta, hogy nem tud igazi vaddal előállani Józseffel szemben s csak úgy bánhat el vele, ha férjéhez való viszonyát kihasználja a saját részére; ezért cselekedett féltékenységből és nyílt gonoszságból ravaszul Józseffel szemben. Éppen így a benne példázottak tudják, hogy semmivel sem menthetik magukat s ezért a háttérből, ravaszul lövöldöznek Jehova bizonyságtevőire, mindig megbújva valakik mögé és tekintélyükre mutatva, a világ politikai és gazdasági tényezői előtt. Erről és harci módszerükről mondja Jehova Isten: „Babilon vitézei (Sátán szervezetének tagjai) felhagytak a viadallal, erődítményeikben
98
ülnek. Elfogyott a vitézségük, asszonyok lettek." (Jeremiás 51:30) Aminek az lett az eredménye, hogy Jehova bizonyságtevőit lazítás, államellenesség és egyéb hamis vádak alapján börtönbe vettetik vagy bevádolják. (Máté 24:9; Márk 13:9) Főképpen a világháború alatt emeltek ily hamis vádakat Isten hű népe ellen Isten iránti feddhetetlen ragaszkodásuk miatt. A „gonosz szolga" osztály, mint Sátán asszonyának, illetve magvának része, akkor az ellenségei kezébe szolgáltatta a hűségeseket, miképpen Júdás Jézust a zsidó papság kezeibe. — Máté 24:9—12.
37
Józsefet ez az asszony főbenjáró bűnténnyel vádolta. Ez oly vád volt, amelyet könnyen lehetett állítani és ténykörülményekkel is alátámasztani, miközben József semmit sem tudott felhozni a maga mentségére és igazolására becsületszavánál egyebet. Faraó sütőmesterét a József bűnénél kisebb bűnért lefejezték. Józsefet is lefejezték volna, ha Isten nem fogta volna pártját, kiterjesztvén védő kezét felette és megakadályozta az ő kivégzését. Jehova úgy gondviselte az ügyet, hogy József egy jobb fogdába került, t. i. a királyi börtönbe. Kétségtelenül egy ideig Józseffel is úgy bántak mint a többi fogollyal; mert prófétailag írva áll felőle: „Békót raktak lábaira és vasban járt." (105. zsoltár 17, 18) Az Úr kegyelmes volt irányában s így József a börtönben megbízott rabszolga lett: „És a tömlöctartó mindazokat a foglyokat, kik a tömlöcben valának, József kezébe adá, úgyhogy, ami ott történik vala, minden ő általa történik. És semmi gondja sem vala a tömlöctartónak azokra, amelyek keze alatt valának, mivelhogy az Úr vala Józseffel és valamit cselekszik vala, az Úr szerencséssé teszi vala." (Mózes I. 39:22, 23) József ebben a börtönben Jézus Krisztus előképe volt, az ő lábtagjai által képviselve a földön, akik főképpen a világháború alatt cselekvési szabadságukban korlátozva voltak és fogságban voltak.
38 Bármily ítéletet is hozzanak Isten népére, a hű maradékra vagy Krisztus lábtagjaira, azt Jézus úgy tekinti, mintha őerá mérték volna. (Máté 25:36—40) Jehova szolgái a világháború alatt be voltak zárva, miképpen József a börtönben. De azután Isten sok szenvedéseiket megkönnyebítette, életben tartotta őket, habár úgy vetették börtönbe az ő híveit, hogy ott megöljék őket, s emiatt nevezi őket az Írás a „halálfiainak" (halálra adott fiaknak). (79. zsoltár 11; 102:20) Akkor már Jézus Krisztus, Isten szeretett fia a templomban tartózkodott. A szentszellem vigasztaló és vezető munkája megszűnt, mivel immár az Úr személyesen jelen volt templomában; azóta ő vezeti és vigasztalja köréje gyűlt híveit. (Thess. II. 2:7; János 14:16—18) Ezek szerint Isten akkor a hasonmási József osztállyal volt, amely az ő szolgája volt és kegyes volt iránta, attól kezdve mindezideig. Amiképpen minden fogoly József kezeire volt bízva, így az Úr az ő hű és bölcs szolga osztályának adott át minden kiváltságot, hogy szolgáljon a fogoly-osztálynak, illetve először a Ruth- és az Eszter útján példázottaknak és azután a jóindulatú embereknek, a jonadáb osztálynak, amely feloldoztatott a királyság szabadságában. Így gyümölcsöztette az Úr a hű szolga osztály munkáját, amit a dráma e részében József példáz, minden javait kezeire bízván. Jólétért könyörög és meg is nyeri, amint Isten megígérte. (118. zsoltár 25) Jó-
zsef megőrizte büntetlenségét Isten előtt. Így a maradék is, amely Krisztus lábtagjaiból áll, megőrzi hűségét tovább is Jehova Isten iránt, s aki
megőrzi, bizonyos lehet, hogy részt fog venni Jehova szent nevének tisztázásában. A nagy prófétai dráma tovább folyik és megmutatja, hogy Jehova még sokkal többet is fog tenni József érdekében, s ezzel közli előre, hogy Isten az Úr Jézus Krisztus által még nagyon sok munkát fog elvégeztetni az ő nevének dicsőítésére. Most ezeket az igazságokat azért ismerteti meg hű szolgaosztályával, hogy reménységében megerősödjön és tudomásul vegye, hogy a folytonos hű szolgálat által annak idején Jehova szent nevének igazolásában is közre fog működni.
Tanulmánykérdések
99
(Angol W. 1937 február 1.)
Jehova gondviselése
2. rész
„Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül. Ez lesz nyugvóhelyem örökre; Itt lakozom, mert ezt szeretem. Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel." — 132. zsoltár 13—15.
1
JEHOVA gondviselése elsősorban Jézus Krisztusnak, az ő kedvencének, és Krisztus testtagjainak szól. Ezek alkotják a templomot vagy Isten lakóhelyét és ő gazdagon gondoskodott róluk. József mindenekelőtt Jézus Krisztust példázza, másodsorban pedig az Úr hű követőit, a „hű és a bölcs szolga" osztályt, a földönlévőket is beleértve. A szorongatás jelen napján nagy vigaszt nyújt és megerősíti reménységében a maradékot, hogy bőven részesül szellemi kenyérben Isten kezéből állandó táplálására, megerősítésére. Isten most evégből tár fel előttük egy próféciát, ezt a drámát is beleértve, amelyet a régmúltban rendezett meg szolgái útján. Józsefet fogságban tartották, jóllehet semmi bűnt sem követett el. Isten mindazáltal egy ideig meghagyta abban a helyzetben, hogy a drámában kijelölt szerepét tovább játsza, ami eljövendő nagyobb eseményeket volt hivatva előre tükrözni, hogy miképpen fogja végrehajtani Jehova kinyilatkoztatott akaratát.
2
Az uralkodó pohárnoka és sütőmestere is ugyanazon börtönben voltak bezárva, amelyben József, mivel valamiben vétkeztek uralkodójukkal szemben. József szolgálta ki ezeket a foglyokat is. Ez a két ember álmot látott, amit József megmagyarázott nekik, azt is közölve velük, hogy kettejük közül az egyiket ki fogják végezni, a másik ellenben visszakerül előző tisztségébe a király szolgálatában. József arról is felvilágosította őket, hogy az álom megmagyarázása nem származik saját tudományából, hanem az Istentől s így Jehovának adta a dicsőségét és nem a maga részére tulajdonította el azt. József arra kérte a pohárnokmestert, hogy a börtönből való kiszabadulása után, miután előbbi tisztségét ismét elfoglalja a király udvarában, beszélje el a királynak, hogy őt, Józsefet, gonoszul elrabolták népe közül, rabszolgának eladták és ártatlanul tartják börtönben. A két ember álomlátásának magyarázata igaznak minősült; de amidőn a pohárnok megszabadult és ismét elfoglalta tisztségét, megfeledkezett Józsefről és két esztendeig semmi sem történt József kiszabadítása érdekében. — Mózes I. 40.
3
A látható tényekből, melyek a prófécia e részével egyeznek, az tűnik ki, hogy az körülbelül 1918-ban kezdett teljesülni. Az álomlátó két fogoly mint rab egymással azonos színvonalon állott; ámde az álomból kitűnik, hogy a pohárnok nem volt érdek ember, mivel a bort, melyet a pohárban felszolgált, Faraónak, a királynak nyújtotta. Viszont a sütőmester álmából az látszik, hogy három kosár süteményt sütött, s jóllehet, az álom kimutatja, hogy az mind a Faraóé volt, mindazáltal hagyta, hogy a madarak ellopkodják. Pontosan úgy történt, ahogyan József előre megmondta az álom megmagyarázásakor: a pohárnokot vagy
pincemestert kiengedték a börtönből és ismét elfoglalhatta korábbi tisztségét; a pékmestert ellenben kivégezték. A pohárnok a hűséges, viszont a sütőmester a hűtlen szolga osztályt példázza. Ezt a két osztályt alkotó személyek abban az időben, amidőn az Úr templomához jött, egymással egyenlő lépcsőfokon álltak az Úr előtt, hogy megítéltessenek. Az Úrnak e hasonmási lévitái vagy szolgái abban az időben vétkeztek a nagy királlyal Jehovával szemben; ő haragudott rájuk és, 1917— 18-ban tanúsított törvénytelen eljárásukért nem voltak kedvesek előtte. Isten ebből az okból hagyta, hogy mozgási szabadságukban korlátoztassanak, illetve Sátán fogságába kerüljenek. De amiképpen a pohárnok boldog volt, amidőn korábbi tisztségébe visszakerülhetett, a hűségesek is boldogak voltak, amidőn ismét szabadok lehettek, korlátozásuk megszűnt és az Isten haragja elfordult róluk. — Ésaiás 12:1; 60:10; Zakariás 1:14,15.
4
Azon próféciák, amelyeket Jehova a régmúltban adott, s amelyek előre értesítettek Isten híveinek sorsáról, esedékesek lettek, hogy beteljesüljenek; a felszenteltek érdeklődni kezdtek jelentőségük iránt és nyugtalanok voltak, mivel nem tudták megérteni azokat; ezt példázza a foglyok elcsüggedése, nem tudván megérteni álmuk jelentőségét. A felszenteltek közül többen megkísérelték a próféciák megmagyarázását a saját nézetük szerint — beleértve a Józsefről és testvéreiről szóló prófétai drámát is —, s nem várták meg Isten kitűzött idejét, hogy ő tárja fel azokat előttük. Amidőn a két fogoly elbeszélte Józsefnek az álmát, ő így szólt hozzájuk: „Avagy nem Istennél van-é a magyarázat?" (Mózes I. 40:8) Ez mutatja előre, hogy a próféciákat nem tudják emberek megmagyarázni, hanem Jehova Istentől kell származnia és ő azt a kellő időben meg is adja azoknak, akik őt szeretik és szolgálnak neki. A templomban Jézus Krisztus Jehova nagy szolgája és tolmácsa s az Isten engedelméből s az ő vezetése alatt részesülnek Isten próféciáinak megértésében a hűségesek az úrnak templomához jövetelekor. Akik meg akarják előzni az Urat és a próféciákat a saját eszméik szerint igyekeznek magyarázni, sohasem részesülnek a helyes magyarázatban. Az alázatosak ellenben az Úrra várrnak és tőle igyekeznek tanulni. „Igazságra tanítja és útjain vezeti az alázatosakat." (25. zsoltár 9) A pohárnok vagy pincemester álma a híveket, önzetleneket és alázatosakat példázza, akik Jehova Isten szőlőjének gyümölcsét termik és örömet szereznek az örökkévaló nagy Királynak. (János 15:5—8) Isten ezen osztály iránt tanúsította kegyeit és ezt részesítette elismerésében. Az illető, amidőn Józsefnek elmondta az álmot, így szolt: „... a szőlőtőn három szál vessző vala... és ge¬
