212 - A sziklamenedék.

Innen: Hu JW United
A lap korábbi változatát látod, amilyen Katomozes (vitalap | szerkesztései) 2021. november 4., 09:56-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „= A sziklamenedék. ={{raw:data:ta|r|}} 1. Ó, néha az út oly sötét és messze vetődik a cél,<br> Ha hozva a kétely ködét szívünkbe’ bú fellege kél!<br>…”)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Jump to navigation Jump to search

A sziklamenedék.

1. Ó, néha az út oly sötét és messze vetődik a cél,
Ha hozva a kétely ködét szívünkbe’ bú fellege kél!

Kar:
|: Ilyenkor a szikla nekem (énnekem)
Menedékem sziklája legyen! :|

2. Ha hosszak a vándornapok s már lábam nem bírja a kínt,
Megint csak reményre kapok, a szikla ha kedvesen int.

3. Jó-rosszban ó, engedd, Uram, a sziklát hajolni fölém,
Vezessen akárhol utam, hegyháton vagy völgyek ölén!

A lap eredeti címe: „https://hu.jwunited.org/index.php?title=212_-_A_sziklamenedék.&oldid=3726”