A Kongresszus
A lap korábbi változatát látod, amilyen Administrator (vitalap | szerkesztései) 2021. május 4., 13:08-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „<div class='publication-firstpage'> <pages index="The-convention-1931.djvu" from=1 to=16 header=1 /> </div>”)
Oldal:The-convention-1931.djvu/1
Oldal:The-convention-1931.djvu/2
AZ ŐRTORONY
ÉS KRISZTUS JELENLÉTÉNEK HÍRNÖKE
Kötet. LII
Szeptember 15, 1931
18 Szám
A KONGRESSZUS
"Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel." - Zsolt. 132:15.
Jehova minden ígéretét, melyet tesz, híven beteljesíti. A fenti szöveg ígérete Sionnak szól, amely az Ő szervezete; és mivel a Írások, Sionnak a világ végén a földön levő tagjainak voltak írva, annak bizonyosságával bírunk, hogy az ígéret főképpen a maradéknak szól. A maradék minden tagja tanúskodhat arról, hogy Jehova az elmúlt évben vagy még több ideje is, bőségesebben megáldotta népének ellátását, akik az Ő tanúi. Nekik készített Ő egy asztalt ellenségeik jelenlétében, és az asztal bőségesen megtöltötte minden jóval, az őt szeretők vigasztalására.
Három év telt el azóta, hogy Jehova népe Amerikában összegyűlt az általános kongresszuson. A felkentek közül némelyek lankadttá váltak és kissé megfáradtak a jó cselekedetekben. Az Úr tudta, hogy felkentjeinek mire van szüksége, és hogy milyen buzdítás szükséges a jólétükhöz. Ez alatt a három év alatt a hívek megfigyelték, hogy sokan elestek a „bűn emberének” megtévesztő befolyása alatt, mivel ezek nem részesültek az igazság szeretetében. Néhányan a sorban kezdtek kételkedni abban, hogy az Úr kegyében vannak-e vagy sem. „Jehováé a szeretetteljes kedvesség”, és Ő nem feledkezik meg azokról, akik szeretik Őt. Ő lehetővé teszi, hogy az Ő felkentjeinek mindegyike megvizsgálhassa önmagát, és Isten Igéjéből, valamint a jelen körülményekből megállapítsa, hogy a hitben, következésképpen a Mindenható kegyében van-e vagy sem. Szerető kedvességének gyakorlásában, a maga jó ideje és módja szerint, Jehova lakomát szolgáltat népének, és egybegyűjtötte őket egy gyülekezetben, hogy hogy táplálkozzanak az általa nyújtott bőséges gondoskodásból, örüljenek és erősödjenek. Ezen alkalom az Úr felkentjeinek általános kongresszusa volt, amelyet az Ohioi Columbusban, a State Fair Grouds-ban tartottak, 1931 július 24.-től 30.-ig. Számos oka van annak, amiért ezt a kongresszust nehezen lehet összehasonlítani más kongresszusokkal, és ez csak azt mondhatjuk, hogy ez volt a világon valaha tartott legjobb kongresszus.
Az év elején meg volt határozva, hogy egy általános kongresszust kellene tartani Jehova akaratával összhangban. Az erre való felkészülés azonnal megkezdődött. Eleinte nehéz volt meglátni, hogy mit
tett volna pontosan az Úr; azonban minden előrehaladó lépés világosabbá tette a dolgot, és az Úr jelezte, hogy mit kell tenni, és áldását adta hozzá. A kezdetektől fogva meg lett határozva, hogy egy szolgálati összejövetel kellene legyen, és hogy nem kell időt és erőfeszítést pazarolni felesleges vagy komolytalan dolgokra. Ezen céllal voltak megtéve az előkészületek. Brooklynban és Torontóban a Béthel család, az iroda és az üzem minden egyes tagját kijelölték valamilyen speciális feladatra, és mindegyik elvégezte a maga részét. Három nappal a kongresszus megnyitása előtt egy különvonat szállította a Brooklyn-i Béthel család száz tagját Columbusba, hogy befejezzék a sokaság fogadásának előkészületeit. Két nappal később a brooklyni erőforrás fennmaradó része és a torontói erőforrás a kongresszus helyszínére költözött, és minden készen állt arra, hogy fogadják a tömeget, amint érkeztek. Még néhány héttel azelőtt sok kolporter hosszú és fárasztó utazásba kezdett házi gépkocsikkal és egyéb utazási eszközökkel, hogy időben az összejövetel helyszínére érjen, hogy elejétől részt vehessen a kongresszuson. A kongresszus pontosan időben volt megnyítva, és minden nap egy jól szervezett és olajozott gép pontosságával és egységével haladt előre.
ÚTTÖRŐK
Az úttörők azok, akik a föld elszigetelt részeire mennek, ahol nincsenek osztályok, és akik ilyen helyeken viszik az embereknek a királyság gyümölcseit. Az, hogy az Úr nagyon szereti ezeket, nem lehet kétséges. Senki se nincs kényszerítve, hogy úttörő legyen. Az indíték a Jehova és Királysága iránti szeretet, amely igazolni fogja nevét. Bárki, aki belép a munkába és folytatja azt ezen önzetlen okkal, annak soha nincs oka arra, hogy megbánja. Urunk ígérete az Őt követőknek az, hogy „aki elhagyta házait, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit az én nevemért, mindaz száz annyit vészen, és örökség szerint nyer örök életet”. (Máté 19:29) Az Úr megtartotta ezt az ígéretet mindazokkal szembe, akik beléptek az úttörő tevékenységi területre. Látva azt a nagy kiváltságot, hogy teljes mértékben részt vehetnek az Úr szolgálatában, többen a felkentek közül az utóbbi hónapokban lemondtak a kényelmes otthonokról,
275
276
AZ ŐRTORONY
Brooklyn, N. Y.
kiköltöztek a területre, és teljesen elkötelezték magukat azon aktív szolgálatára, hogy a királyság üzenetének az embereknek átadják. Néhányan szükségesnek találták hátrahagyni apát, anyát, testvért, nővér vagy feleség, és néha az egész család együtt ment. Ezek közül egyesek kerekekre építettek egy házat, amely elegendő nagy több személy elszállásolására, és gyermekeiket magukkal véve, minden mást maguk mögött hagytak, és most az ország bármely részére elmennek, ahová be vannak osztva, és örülnek, hogy részt vesznek a munkában. Mások hátrahagyták azokat a dolgokat, melyet az Úr Jézus az előző szövegben említett, és az örömteli szolgálat terén tevékenykedtek, és az Úr bőségesen megáldotta erőfeszítéseiket. Sok úttörő sátrakat hord magával, amelyekben alszanak, és amikor az időjárás lehetővé teszi, sokan közülük a szabadban alszanak. A teremtmény jólétéhez a következők a legszükségesebbek: élelmiszer, ruházat, hajlék és egészség. A mértékletes és egyszerű életmód sok ilyen kolportert fizikailag sokkal erősebbé tett, mint amilyen korábban volt. Gyermekeik jó egészségnek örvendenek, és a szabadban valamint a természethez közel élve, fizikai szempontból nagy áldásban részesülnek. Ezek az úttörők az Úr kegyelméből táplálékot és öltözéket tudtak biztosítani maguknak és eltartottjaiknak, és minden egyéb felett élvezik azt az áldott lelki békét és megelégedést, amelyben csak azok részesülnek, akik Isten akaratának cselekvésére törekszenek.
A Fair Grounds területén bőségesen gondoskodtak kempingről azok számára, akik igénybe akarták venni az ilyen szálláshelyeket. Ezen a kempinghelyen az úttörők felállították sátraikat és leparkolták autóikat. Körülbelül ezerötszázan táboroztak így, sátrukat és lakókocsiikat olyan tömbökbe vagy négyzetekbe rendezték, amelyek között jól elrendezett utcák voltak, hogy ez egy táborozó hadsereg látszatát keltette, és annak módját sugallta, ahogyan az izraeliták, Kánaán földje felé menetelve, pihenés és felfrissülés végett letáboroztak.Ezek az úttörők hosszú utat tettek meg, és mindegyiküknek az volt a szívében, hogy eljusson a kongresszusra; most pedig fárasztó útjuk véget ért, és a táborban voltak, ahol pihenhettek és készek voltak arra és nagyon várták, hogy azon bőséges gondoskodásban részesüljenek, amelyet Jehova biztosított számukra. Egy boldog csoport volt. Ezek „lélekben szegények”; vagyis nem vélekednek büszkén önmagukról, hanem megfelelően vélekednek magukról, és nincsenek túl sok földi dolgaik; és remélni leehet azt, hogy az Úr beteljesíti rajtuk drága ígéretét: „szegényeit jóltartom kenyérrel”. Ez azt jelenti, hogy az ő fenntartásukra, megerősítésükre és bátorításukra ő bőségesen gondoskodik képviselőinek ellátásról. Az Úr valóban teljesítette ígéretét rajtuk és az összes hasonló értékes hitűeken, akik részt vesznek a kongresszuson. Pénteken kora reggel az úttörők kis serege felállította mini-városát a számukra biztosított helyszínen, a Colosseum közelében.
Több száz más hűséges kezdett özönleni a terület minden kapuján vagy bejáratán. Több száz magángépkocsi rengeteg odaadó személyt hozott a kongresszusra, míg a speciális vonatok és elektromos kocsik sok másokat hoztak. Az összegyűlt csoport körülbelül hétezer főt számlált a kongresszus megnyitásakor, és vasárnap délig a látogatottság tizenötezerre vagy annál többre nőtt. A fő előadóterem nem tudott minden résztvevőt befogadni. A fő előadóterembe a nyilvánossághoz szóló hangszóró-berendezés hangosító rendszerét helyezték, amely minden ott levő számára lehetővé tette a hallhatóságot. Hasonlóképpen a hangerősítőket kiterjesztették a fő étkezőbe és a nagy lelátóra, a két utóbbi hely összesen hatezer ember befogadására alkalmas. Megint másoknak, a hallhatóságért hangszórókat biztosítottak, hogy a fák alatt ülhessenek a talajon. Ez valóban az Úr hadának egy része volt, letáborozva pihenés és felfrissülés végett, és azért hogy teljesebben megismerjék Istennek rájuk vonatkozó szándékait, és azon tevékenységet, amelyet tagjai kell végezzenek.
ÉRTESÍTÉS A KERESZTÉNYSÉG SZÁMÁRA
Miért hozná össze az Úr Isten éppen most a felkentjeinek ily nagy csoportját? Csak azért, hogy felfrissüljenek, lássák egymást, és megvitassanak bizonyos bibliai szövegeket? Tekintettel a földön elvégzendő jelenlegi munkára, nem ez tűnik a legfőbb oknak. Most már tudjuk, hogy Jehova nevének az igazolása képezi az egész teremtés előtti nagy kérdés, és hogy ő már összegyűjtötte „seregeit a Sion hegyén”. (Mik. 5:1; Jel 14:1) Közel van Armageddon, amidőn a Kereszténység és Sátán egész szervezete biztosan elbukik. De mielőtt az Úr lesújtja az ellenséget, értesítést szolgáltat az ellenséges szervezetnek. Ahogyan Jehova arra késztette prófétáját és szolgáját, Ezékielt, hogy értesítse Jeruzsálemet pusztulása előtt, most is arra készteti felkent szolga osztályát a földön, hogy értesítse a Jeruzsálem által előárnyékolt Kereszténységet; és ezt az értesítést a kereszténység pusztulása előtt kell kézbesíteni. A Szentírásból bizonyos, hogy az Úr a maradéknak kijelölte az ilyen értesítés szolgálatának kötelességét és nagy kiváltságát. Várható, hogy az Úr angyalai által jelezni fogja a földön levő maradéknak, hogy milyen értesítést kell elvinni a kereszténységnek. Isten népe mindig bízhat abban, hogy ő minden szükséges gondoskodást megtesz.
Az év elején elő volt készítve az értesítés egy határozat formájában és ennek egy alátámasztó érve. Ez, az Isten országáról, mint a világ egyetlen orvoslásáról szóló üzenettel együtt, könyv formájában volt kiadva. A kongresszus megnyitása előtt ebből a füzetből 750 000 példány készült, és ezek Columbus és más olyan városok látható pontjain voltak elhelyezvel, amelyekre ki volt terjesztve a kongresszus. Amikor elérkezett az idő,
1931 SZEPTEMBER 15
Az ŐRTORONY
277
minden készen állt az üzenet terjesztésének kezdetére.
Egy másik problémát jelentett az emberek gyors értesítésének módja. Az Úr Isten biztosította a rádiót, de Sátán szervezete kétségbeesetten megpróbálja ellenőrizni a rádiót és megakadályozni a királyság üzenetének közvetítését. Sátán szervezetének rádiómonopóliuma, amely a Nemzeti Rádiószolgáltató Társaság és a Columbia Rádiószolgáltató rendszer tulajdonosa és ellenőrzője, sok civódás után teljesen megtagadta, hogy az üzenet közvetítésére az Úr emberei igénybe vegyék létesítményeiket. Az Úr karja azonban nem rövidíthető meg. Az ő felszenteltjei elkezdték egy rádiólánc-sugárzó hálózat kiépítését, hogy Kolumbuszból továbbítsák az üzenetet. Sok órás fárasztó munkát végeztek hűségesen, és az Úr kegyelméből, ez az eddigi műsorok legnagyobb rádiólánc-adását eredményezte, amelyet valaha sugároztak a levegőbe. Az Amerikai Telefon és Telegráf Társaság idézete ezt megerősíti: "Ez a különös hálózat a legnagyobb egyéni hálózat, amely valaha adásban volt." A Nemzeti Rádiószolgáltató Társaság és szövetségesei úgy gondolták, hogy ezt nem lehet megvalósítani, de az Úrral semmi sem lehetetlen. A telefonvezetékek használatával százhatvanhárom rádióállomást kötöttek össze az Egyesült Államokban, Kanadában, Kubában és Ó Mexikóban, és egyidejűleg sugározták a Columbus-i Colosseumból a „figyelmeztetését” és az üzenetet a meghatározott időpontban. Emellett rövidhullámú rádiócsatornák vitték az üzenetet a tengerentúlra. Az így összekötött százhatvanhárom rádió 24 700 mérföld program-hálózatot és 50 000 mérföld koordináló távíró-hálózatot használt. A rendszer különböző pontjain 250 „ismétlőt” használtak, és speciális erősítő készülékek tartották fenn az adás magas színvonalát, lehetővé téve ezáltal az egységes adást az egész hálózatban. A telefontársaság 900 - 1000 fős társaságot használt a rádióközvetítés és a vezetékes berendezések megfelelő kezelésére. A hálózat minden pontjára eljutó privát telefonvezetékeket is használtak, sok szolgáltató folyamatosan közölte az rádióadás módját. A program megnyitása előtt az egész rendszert letesztelték, és a nagy terület minden részéről érkezett a jelentés arról, hogy a hatalmas gépezet tökéletesen működik, és még az időjárás is nagyon kedvező. Biztosak vagyunk abban, hogy az Úrnak angyalai gondoskodtak az ügyről. Az ellenség tehetetlen volt annak megakadályozásában, hogy a program eljusson az emberekhez.
A program, pontosan tizenkét órakor kezdődött. A nagy előadóterem előnyös pontjaira mikrofonokat helyeztek el, hogy felvegyék a sokaság énekét. A zenekar és a 400 hangú kórus vezetésével a program Jehovát dicsőitő énekkel volt megnyitva, „Szent, Szent, Szent”. A dal szavait
több mint hatmillió mappára nyomtatták, és a kongresszus előtt az Egyesült Államokban és Kanadában terjesztették az embereknek, és kétségtelen, hogy a láthatatlan hallgatóság sokasága csatlakozott a dicsőítő énekhez. Nem feltételezhetjük vajon, hogy a mennyei angyalok seregei ugyanakkor a Magasságos dicsőségére énekeltek?
Amint a lelkesítő ének véget ért, a nagy közönség azonnal elcsendesedett. A hatalmas hálózaton keresztül bejelentés volt téve, majd a hálózaton keresztül elhangzott a „Királyság, a világ reménye” üzenet; és Kanada északkeleti véglet pontjától, a kontinensen át, a Csendes-óceán teljes partja mentén, Brit Kolumbiától Mexikóig, és az Egyesült Államok minden államában, Ó Mexikóban és Kubában, az emberek egyidejűleg hallották az üzenetet. Közvetlenül a megszólítás után és a rádióadás részeként a szónok a Kereszténységhez egy figyelmeztető határozatot olvasott fel, majd meghívta a látható és nem látható hallgatóságot, hogy szavazzanak annak elfogadására. Az egész látható közönség egyöntetűen felállt és ezt kiáltotta „Igen”. A terület minden részéről érkezett táviratok azt jelentették, hogy a láthatatlan közönség közül sokan szintén felálltak, és megszavazták a határozat elfogadását. A határozat és a határozatot alátámasztó nyilvános beszéd vagy érv A Királyság, a világ reménye című füzetben van kinyomtatva; a feljegyzés megőrzése céljából, itt beillesszük a határozatot, az alábbiak szerint:
FIGYELMEZTETÉS JEHOVÁTÓL
AZ URALKODÓKNAK ÉS AZ EMBEREKNEK:
LEGYEN ISMERT: Hogy csak egy igaz és Mindenható Isten létezik, akinek Jehova a neve, a Legfelségesebb; hogy csak egy Megváltója van az embernek, akinek Krisztus a neve, és akit Isten felkent és a világ királyává iktatott be; és hogy most eljött az ő Királysága, és a világ népeinek reménye.
Hogy Sátán, az Ördög, Isten és az ember nagy ellensége. Évszázadok óta ő volt a világ láthatatlan uralkodója, és nagy gyalázatot hozott Isten nevére, és az embereket hanyatlásba vezette; hogy a szenvedés és a szorongás jelen állapota a földön Sátán és ügynökei gonoszságának köszönhető; hogy eljött az idő, ahogyan Isten kijelenti, amidőn Sátán uralma örökre véget ér; hogy 1914-ben Sátánt ki volt űzve a menyből le a földre; hogy rövid időn belül, Jehova Krisztus által elpusztítja Sátán hatalmát és szervezetét a földön; hogy ennek megtétele előtt azonban Jehova Isten kifejezett akarata és parancsa az, hogy tanúi figyelmeztető üzenetet adjanak át az uralkodóknak és az embereknek, hogy azoknak, akik hallják, lehetőségük legyen állást foglalni Isten és királysága oldalán, és ezáltal menedéket találni a baj idején; hogy az átadandó figyelmeztetés röviden a következő:
A föld vezető nemzetei, amelyek Keresztény nemzeteknek vallják magukat, és ezért „Kereszténységnek” vannak nevezve, rágalmazták és meggyalázták Jehova Isten nevét, és Sátán szervezetének részei, és meg lesznek semmisítve.
A többi, „pogánynak” nevezett nemzetek is, meggyalázták Isten nevét, Sátán szervezetének részei, és szintén el fognak bukni. Isten több megvilágosodást és nagyobb lehetőségeket adott a „Kereszténységnek”, mint a pogányoknak, de a „Kereszténység” mindezekkel szemben hűtlennek bizonyult, és ezért
278
AZ ŐRTORONY
Brooklyn, N.Y.
nagyobb büntetést fog elszenvedni Jehova kezéből. Rövid időn belül eljön a „kereszténységre”, amelyet az Úr nevéről neveznek így, a legnagyobb nyomorúság, amely valaha sújtott bármely népet - Jer. 25:29-35.
Annak érdekében, hogy az emberek jobban megértsék Isten indokát, amiért ezeket a szenvedéseket a nemzetekre hozza, a zsidók történetét a Bibliában rögzítette és itt meg van említve. Az Úr kijelentette, hogy ami a zsidókkal történt, az jelképezte és előárnyékolta azt, ami a "Kereszténységgel” vagy a világ "Kereszténynek” vallott nemzeteivel fog történni. A zsidók Isten szövetséges népét alkották, de hűtlenné váltak szövetségükhöz, és bálványimádó gyakorlatokhoz fordultak. Isten elküldte prófétáit, akik figyelmeztették a zsidókat azon szándékára, hogy hűtlenség miatt nemzetüket elpusztítja. A zsidók közül a vezetők figyelmen kívül hagyták a figyelmeztetést, gúnyolódtak Isten prófétáinak tanúságán, majd hamisan prófétáltak az embereknek, hogy nem jön semmilyen baj arra a nemzetre. De nem sokkal azután a zsidó nemzet el lett seperve a létezéséből. Ez a történelem most megismétlődik.
JEHOVA, tiszta és nemes dologként plántálta az igaz kereszténységet, de nem sokkal Jézus Krisztus hű apostolainak halála után a világ kereskedelmi és politikai uralkodói, a klérus által segítve és bátorítva, elfogadták a „Kereszténységet”, és vallásuknak nevezték, majd megváltoztatták Isten rendeleteit, hogy azok megfeleljenek saját önző céljaiknak, megszegték Isten törvényeit, különösképpen „az örök szövetséget", és nagy gyalázatot hoztak a Legfelségesebb nevére. Ma a világ vezető nemzetei „Keresztényeknek” vannak nevezve, és a vallás egy formalitását gyakorolják, amelyet „keresztény vallásnak” neveznek, míg vezetői tagadják Isten Igéjének ihlettetését és valóságtartalmát, tagadják Jézus Krisztus vérét, mint az emberiség megváltási árát, és tagadják Isten Királyságát, mint a föld népei helyreállításának és megáldásának eszközét. Következésképpen a „szervezett kereszténység” Sátán szervezetének alkotó része, és ellene van Istennek és az ő Királyságának, és ezért el kell pusztítani, hogy az igazság királysága uralkodhasson a világon.
A világháború 1914-ben jött, az aggasztó körülményeivel, és Jézus Krisztus próféciájának pontos beteljesítéseképpen, és teljes bizonyítékát szolgáltatta az egész „Kereszténységnek”, hogy a világ véget ért, és Krisztus Királysága közel volt. (Máté 24:3-14) Ezekre a tényekre különösen a „Kereszténység” vezetőinek a figyelme volt felhívva. Ha a „Kereszténység” akkor figyelembe vette volna Isten tanácsát, és megállt volna az ő szavában, megkíméltethetett volna a pusztulástól. A „szervezett Kereszténység” azonban nem csupán megvetéssel bánt Isten tanácsával, hanem nyíltan támogatta az Ördög szükség-alkotását, és ezt Isten királysága földi politikai kifejezésének nevezte. A „Kereszténység” vezetői, valamint a kereskedelmi, politikai és vallási előrejelzők most már szabadon megjósolják, hogy a szenvedés és a szorongás jelenlegi állapota csak átmeneti és hamarosan elmúlik, és hogy az igazságtalan emberek által irányított nemzetek hamarosan tartós békét és jólétet teremtenek. A zsidók hamis prófétáihoz hasonlóan ezek a mai jövendölők is hamisan jósolnak. (Jer. 28:1–17) Vegyék tudomásul az emberek, hogy ez a „Kereszténység” soha nem fog meggyógyulni, hanem hamarosan a legsúlyosabb nyomorúságba esik, amely valaha is a világ bármely nemzetét sújtotta. Pusztulását nem a szegény embereknek a gazdagok elleni harca fogja elhozni, hanem ez, a Jehova Isten és Királya által kiszabott büntetés eredménye lesz. – Jel. 19:11-2.
Jehova kijelenti, hogy olyan sok ember lesz megölve a baj idején, hogy a túlélők nem temetik el őket; de még azt is mondja, hogy az emberek egy része meg lesz kímélve, átvitetve a bajon és megmentve; és hogy azok lesznek a megkíméltek, akik most Isten akaratának megismerésére és teljesítésére törekszenek.
A világ reménysége Isten királysága, és nem létezik más reménység. Közvetlenül a nagy nyomorúság után Jehova királysága békét és jólétet teremt a földön. Ezért minden rend-szerető embernek most szorgalmasnak kellene lennie,
hogy tanuljon Isten királyságáról és azzal kapcsolatosan, és állást kellene foglalnia az ő királysága oldalán, és hűséggel adóznia Istennek és az ő Királyának, és így felsorakozni az örök áldásokért, amelyek azokra jönnek, akik engedelmesek és hűségesek Jehova és Királya iránt.
Ezt a figyelmeztető tanúságtételt nem „egy másik vallás kultusz adja, amely propagandával vagy prozelitizmussal (megtérítéssel) foglalkozik". Ezt Jehova tanúi adják. Azok, akik ezt a tanúságtételt teszik, nem keresnek tagokat, és nem kérnek pénzt. Jehova azon kötelezettséget hagyta mindazokra, akik teljes egészében az ő királyságának szentelték magukat, hogy ezen figyelmeztető tanúságtételt szolgáltassák. Ezeknek a tanúknak a felelőssége, tenni a tanúságtételt és a figyelmeztetést, és azok, akik hallják, felelősek Isten előtt azon útért, amelyet követnek.
MI KINYILATKOZTATJUK TELJES HÜSÉGÜNKET Isten és az ő királysága iránt, és örülünk, hogy az ő tanúi lehetünk, és hogy bizonyságot tehettünk az ő nevének tiszteletére. Hitünk megtiltja és megakadályozza azt, hogy háborúba vagy más olyan vállalkozásba kötelezzük el magunkat, amely kárt okozna az emberiségnek. Mi Jehova örökkévaló béke királyságáért vagyunk.
AZ IDŐ Jehova nagy nevének igazolására esedékes, és mint az ő felhatalmazott tanúi, és engedelmeskedve az ő parancsolatainak, most ünnepélyesen kihirdetjük ezt a figyelmeztetést, és továbbitjuk ezt a tanúságtételt.
Isten nagyon rövid időn belül elpusztítja Sátán egész szervezetét, amely magába foglalja a „kereszténységet” és minden nemzetet, amely elnyomja az embereket és rágalmazza az ő nevét. Nyomban azon nagy pusztítás után, Isten Krisztus által teljesen megalapítja az igazság kormányát az egész földön. Ezért a nép ne tanúsítson többet figyelmet az emberek által ajánlott reformterveknek. Jehova Isten királysága a világ reménysége. Mindenki, aki szereti az igazságot, teljes hűséggel adózzon Jehovának és az ő királyságának, és részesüljön áldásaiban.
Néhány héttel a kongresszus előtt el volt készítve a nyilvános beszédnek egy speciális elektromos átírási felvétele, amelyet elküldtek az amerikai és más országi rádióállomásoknak; következésképpen a fent említett, 163 rádióállomás mellett, amelyek telefonkábelekkel voltak összekötve, több mint háromszáz más rádióállomás sugározta az üzenetet elektromos átírással. Ausztráliában tizenöt rádióállomást kötöttek össze 5.000 mérföld telefonkábellel, és ez a tizenöt állomás egyszerre sugározta az üzenetet elektromos átírással. Egy Ausztráliai távirat ismertette, hogy e tizenöt állomás sugárzása tökéletes volt, és az egész országban hallható volt. Más rádióállomások Párizsban, Franciaországban és Tallinnban a Balti -tengernél hirdették az óra üzenetét. Az egyházi Anglia prédikátorai megakadályozták az üzenet sugárzását, és így megfosztották a tartomány jó embereit a hallás lehetőségétől, de más módon kell majd ezt megkapniuk. Az ellenség tehetetlen annak megakadályozásában, hogy az emberek megkapják a figyelmeztető értesítést és a királyság üzenetét. Az ő kegyelméből az Úr serege elviszi az üzenetet a Kereszténység minden tájára.
ÚJ NÉV
Július 26-án, vasárnap délután 16 órakor a kongresszus előtt a következő határozat volt bemutatva ás felolvasva:
EGY ÚJ NÉV
MIVEL 1874 körül az isteni próféciák beteljesüléseként az Úr Jézus Krisztus megkezdte a „Jehova előtti
1931 SZEPTEMBER 15
Az ŐRTORONY
279
útegyengetési”, munkát és helyreállítani hű követőinek a földön, azon alapvető igazságok tisztábban megértését, amelyeket Jézus és apostolai tanítottak, és amelyeket évszázadok óta mások elhomályosítanak hamis tanításokkal; és
MIVEL attól az időponttól kezdődően és azt követően, és mintegy negyven évnél hosszabb ideig Charles T. Russell, Krisztus Jézus hű követője és Jehova Isten szolgája, a Krisztusban testvérek egy csoportját, az isteni Ige prédikálásában és tanításában vezetett, és főképpen Krisztus második eljövetelének, királysága felállításának és az ember földi tökéletességre való visszaállításának tekintetében; és az említett munka folytatása érdekében ez a keresztény csoport megszervezte, a Watch Tower Bible and Tract Society (az Őrtorony Biblia és Traktátusok Társulata), az International Bible Students Association (a Nemzetközi Bibliatanulók Egyesülete), és a Peoples Pulpit Association (a Népek Prédikátorai Egyesület) néven ismert szervezeteket; és ezeket a szervezeteket használták és a jelenben is használják könyvek, folyóiratok és egyéb bibliai irodalom kiadására; és az idők folyamán a keresztények e csoportja olyan nevekkel vált ismertté, mint például: "Russellites" ("Russzellisták"), "Millennial Dawn People, ” ("Millenniumi Hajnal Emberek”), "International Bible Students Association” ("Nemzetközi Bibliatanulók Egyesülete”) és más hasonló nevek; és
MIVEL röviddel Charles T. Russell halálát követően megosztottság alakult ki azok közt, akik ebben a munkában társultak vele, aminek következtében ezek közül sokan visszavonultak a Watch Tower Bible and Tract Society-től, és akik azóta visszautasítják az együttműködést az említett Társulattal és annak munkájával, és akik nem hajlandók egyetérteni a Watch Tower Bible and Tract Society által, Az Őrtoronyban és a fent említett szervezetek további legújabb kiadványaiban közzétett igazsággal, és akik ellenezték és most is ellenzik az említett Társulat azon munkáját, hogy hirdeti Isten királyságának jelenlegi üzenetét és Istenünk bosszúállása napját Sátán szervezetének minden része ellen; míg ezek az ellenkezők különféle és számos szervezeteket alakítottak, és olyan neveket vettek fel és viselnek, mint például: „Bibliakutatók”, „Társult Bibliakutatók”, „Russzellisták, akik az igazságot úgy tanítják, ahogy Russell pásztor kifejtette”, „Stand-Fasters” és hasonló nevek, amelyek mind zavar és félreértés előidézésére alkalmasak:
MOST, EZÉRT, annak érdekében, hogy valódi álláspontunkat ismertessük, és azon meggyőződéssel, hogy ez összhangban van Istennek Igéjében kifejtett akaratával, a következőket HATÁROZUNK:
HOGY nagy szeretettel vagyunk Charles T. Russell testvér iránt, munkái miatt, és örömmel elismerjük, hogy az Úr használta őt, és nagyon megáldotta munkáját, mégsem tudunk következetesen Isten Igéjével beleegyezni abba, hogy „Russelistáknak” nevezzenek; hogy az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat és a Nemzetközi Bibliakutatók Egyesülete és a Népek Prédikátorai Egyesület csak azoknak a szervezeteknek a nevei, amelyeket keresztény emberek csoportjaként tulajdonunkba tartunk, irányítunk és használunk, hogy Isten parancsolatainak engedelmeskedve folytassuk munkánkat, de ezeknek a neveknek egyike sem kapcsolódik hozzánk vagy vonatkozik megfelelően ránk, mint keresztények testületére, akik Urunk és Mesterünk, Krisztus Jézus nyomdokait követjük; hogy mi Biblia kutatók vagyunk, de mint egyesületet alkotó keresztények testülete, visszautasítsuk magunkra venni, a „Bibliakutatók” nevet vagy ehhez hasonló neveket vagy így neveztetni, mint az Úr előtti megfelelő álláspontunk azonosításának eszköze; visszautasítsuk bármely ember nevének viselését, vagy hogy róla nevezzenek;
HOGY, miután Jézus Krisztus, Urunk és Megváltónk drága vérével megvásárolt, Jehova Isten igazolt és nemzett, és elhívott az ő királyságába, mi tétovázás nélkül kijelentjük teljes hűségünket és odaadásunkat Jehova Isten és királysága iránt; hogy Jehova Isten szolgái vagyunk, megbízva azzal, hogy egy munkát végzünk az ő nevében, és, engedelmeskedve az ő parancsolatának, hogy átadjuk Jézus Krisztus tanúságtételét, és ismertessük az emberekkel, hogy Jehova az igaz és Mindenható Isten; ezért mi örömtelten fogadjuk és vesszük fel azt a nevet, amelyet az Úr Isten szája nevezett meg, és azt akarjuk, hogy a Jehova tanúi néven ismerjenek és nevezzenek minket. - Ésa. 43:10-12; 62:2; Jel. 12:17.
Jehova tanúiként egyetlen és egyedüli célunk az, hogy teljes mértékben
engedelmeskedjünk parancsolatainak; tudatni, hogy ő az egyetlen igaz és Mindenható Isten; hogy Igéje igaz, és neve minden tiszteletre és dicsőségre jogosult; hogy Krisztus Isten Királya, akit az ő hatalma trónjára helyezett; hogy az ő Királysága most eljött, és engedelmeskedve az Úr parancsolatainak, most ezt a jó hírt tanúságul vagy bizonyságul kell bejelenteni a nemzeteknek, és tájékoztatnunk kell az uralkodókat és a népet Sátán kegyetlen és elnyomó szervezetéről és különösen a „Kereszténységre” vonatkozóan, amely azon látható szervezet leggonoszabb része; és Isten arra vonatkozó szándékáról, hogy rövidesen megsemmisíti Sátán szervezetét, amely nagy cselekedetet gyorsan követ majd azon béke és jólét, szabadság, egészség, boldogság és örök élet, amelyet Krisztus, a Király hoz, a föld engedelmes népeinek. Hogy Isten királysága a világ reménysége, és más nem létezik; és hogy ezt az üzenetet azoknak kell közvetíteniük, akik Jehova tanúiként ismertek.
Alázatosan meghívunk minden személyt, aki teljesen elkötelezte magát Jehovának és királyságának, hogy csatlakozzon ennek a jó hírnek, másoknak való hirdetéséhez, hogy az Úr igaz zászlója fel lehessen emelve, hogy a világ népei tudhassák, hol találják meg az igazságot és a reményt a megkönnyebbülésre; és mindenekelőtt, hogy Jehova Isten nagy és szent neve igazolva és magasztalva lehessen.
Ezt követően egy érv következett, amely az új név alátámasztására szentírásra szentírást terjesztett elő, bebizonyítva a Szentírásokból, hogy Isten akarata az, hogy az ő népét egy új néven hívják, hogy ők a föld többi népeitől elkülönülve és különállóként kerüljenek nyilvánosságra. A határozatot alátámasztó érv teljes egészében megjelenik Az Őrtorony egy másik kiadásában. A határozat ebben a beszámolóban jelenik meg, ennek feljegyzése megőrzése érdekében. Nemleges szavazat nélkül, a határozatot nagy lelkesedés és öröm közepette fogadták el. Ez valóban egy új nap kezdete volt Isten felkent népe számára.
Jehova tanúinak lenni azt jelenti, hogy a felkentek megkapták ’a fehér követ, amelyre az új név van írva’, és feltárja a maradék örvendetes áldott kapcsolatát Jehovával és az Úr Jézus Krisztussal. (Jel.2:17; 3:12) Azzal, hogy népének új nevet adott, Jehova megjelölte (védjeggyel látta el) népét, hogy ne lehessen félreértés az azonosságát illetően. Ezentúl, Krisztus Jézus minden állítólagos követőjétől, mint különállók és különbözőek kerülnek nyilvánosságra. Mindenki, aki igazán szereti Istent, az ő tanúja kell legyen; és Jehova tanújának lenni azt jelenti, hogy kézbesítsük Jehovának a kereszténységre vonatkozó azon szándékáról való figyelmeztetését, hogy el akarja azt pusztítani, és azt az üzenetet is, amely Jehova királyságát és az ő szent nevének igazolását hirdeti. Nem csoda, hogy a kongresszus oly nagy lelkesedésben tört ki. Az Úr népe ott, mindenütt a következők elmondását hallotta: "Valami ilyesmit vártunk már, hogy világosan meg lehessünk különböztetve azoktól, akik Isten szolgáinak vallják magukat. Most boldogok vagyunk, mert tudjuk, kik vagyunk, és hol vagyunk, és megújult buzgalommal és erővel mehetünk tovább." Feltétlenül a határozat elfogadása volt a kongresszus csúcspontja, mert a felkentek felismerték Jehova azon szeretetének melegségét, amelyet rájuk ruházott. Az Úr kegyelméből most a felkenteknek olyan neve van, amelyre senki más nem vágyik. Azok, akik ellenezték
280
AZ ŐRTORONY
Brooklyn, N.Y.
a Társulatott és annak munkáját, nem vehetik fel ezt a nevet, mert ha azt megtennék, akkor Jehova tanúinak vallanák magukat, és így igazolnák, hogy tévedtek, amikor ellenezték a tanúskodási munkát. Ezek az ellenzők többször is kijelentették, hogy a Társulat egy könyvkereskedelmi rendszer, és ha most felvennék a "Jehova tanúi" nevet, akkor azzal a márkával (védjeggyel) jelölnék meg magukat, amelyet Jézus mondott, hogy adni fog nekik: "Íme, én adok a Sátán zsinagógájából, azok küzzül, akik azt mondják magukról, hogy zsidók, és nem azok, hanem hazudnak; íme, arra késztetem őket, hogy eljöjjenek, és leboruljanak a te lábaid előtt, és megtudják, hogy én szeretlek téged. " – Jel. 3:9.
Azonban Jehova felkent tanúi most folytassák a munkát, az ő tiszteletére és dicsőségére. Egyáltalán ne figyeljenek az ellenkezők rágalmazó vagy sértő szavaira. Mi nem harcolunk egyetlen személlyel sem. Nekünk nincs időnk vitázni azokkal, akik ellenzik az Úr munkáját. Ők nem tudják megakadályozni a munkát, a velük való vitatkozás pedig csak a jóra szentelt idő vesztegetése lenne. A felkentek most elhatározták, hogy az Úr Igéje által, a Róma 16:17, 18-ban adott intésnek engedelmeskednek: „Most arra kérlek titeket, testvéreim, jegyezzétek meg azokat, akik megosztottságot és botránkozásokat okoznak, ellentétben azzal a tanítással, amelyet tanultatok; ÉS KERÜLJÉTET ŐKET. Mert akik ilyenek, nem a mi Urunkat, Jézus Krisztust szolgálják, hanem saját hasukat, és kedves szavakkal és szép beszédekkel megtévesztik az egyszerűek szívét."
Az I.B.S.A., amely röviden a Nemzetközi Bibliakutatók Egyesületének a neve, annak a szervezetnek a neve, amelynek címjoga a Társulaté, és senkinek nincs joga ehhez a névhez, kivéve a szervezet tulajdonába levő Társulatot. Ez a szervezetnév továbbra is azokra a célokra lesz használva, amelyekre a szervezet meg volt alapítva. Ami az Úr felkentjeit illeti, ezentúl Jehova tanúiként lesznek ismerve és jelölve az összejövetelek, kongresszusok és egyéb munkák minden hirdetésében. Ezáltal az emberek megtudják, hogy Jehova Istennek van egy népe a földön, amely örömmel képviseli őt, tiszteli az ő nevét, és magasra tartja az ő igazságosságának zászlaját. A kongresszuson részt vevők nemcsak hogy, örömmel fogadták a „Jehova tanúi” nevet, hanem a határozat elfogadását követően az Úr felkentjei azonnal elkezdték eltávolítani autóikról az I.B.S.A. betűket, és helyébe a J.W. (J.T. Jehova Tanúi) betűket írták. Amikor elfogyott a festék, a J.W. betűket akár az autóikra rakódott porban is bejelölték. Amidőn végig jártak a területen, úgy beszéltek magukról, mint Jehova tanúiról. Örömmel viselik ezt a nevet, mert Jehova szája nevezte el így őket. – Ésa. 62:2.
Az ellenség tüze most Jehova tanúira fog összpontosulni, mert ők azok, akiknél van Jézus Krisztus bizonyságtétele, és akik betartják Jehova Isten parancsolatait. (Jel. 12:17) A Sátán irányítása alatt tevékenykedő ellenkezők,
mindenféle rágalmazó és rosszindulatú kijelentéseket tesznek a felkentekkel szemben; de minél többször teszik ezt, annál nagyobb lesz a bizonyítéka annak, hogy az Úr felkentjei valóban Jehova képviselői. Ez felhívja rájuk az emberek figyelmét; és a jóakaratú valamint az igazságot óhajtó emberek látni fogják, hogy Jehovának van egy népe a földön, ahogyan Izrael népe is felismerte, hogy próféták voltak közöttük. Mily áldott kiváltság most, Jehovának tanúja lenni! Jehova minden tanújának minden tekintetben tisztának kell lennie, és teljesen valamint egészen el kell különülnie mindenki mástól. Ők a világon vannak, de nem részei annak. Ahogyan Eszter és Márdokeus a megfelelő időben teljesen azonosítva volt a nép előtt, mint zsidók, hasonlóan kell legyen és van azonosítva az Úr maradéka, mint akik dicsérik Jehova Isten nevét, és az ő királyságát hirdetik az embereknek. A felkentek teljes egységének kell lennie, és most van is, és ezentúl hadd vonuljanak előre, hirdetve a királyságot Jehova nevének tiszteletére. Teljesen biztosak a győzelemben, mert Jehova vezérigazgatója vezeti őket.
SZOLGÁLAT
Ahogy az Ezékiel próféta által a kilencedik fejezetben leírt férfiak bementek az oltár elé és jelentkeztek a szolgálatra, úgy az Úr felkentjei is, amint megérkeztek a kongresszusra, jelentkeztek a szolgálatra. Az összes gépkocsit nyilvántartásba vették, sorszámozták és szolgálatban helyezték. Hétfőtől kezdve a kongresszus minden napja terület- szolgálati nap volt. A szolgálati részleg jól szervezett volt, a csoportok vezetőinek irányításával a kongresszusról gyakorlatilag mindenki területi szolgálatot teljesített. Alig volt elegendő terület ahhoz, hogy mindig mindenkit kiszolgáljanak. Columbust és körülötte ötven mérföldes környékét, a munkások jól lefedték és kiszolgálták. Az ország más részeihez hasonlóan a gazdasági viszonyok ezen a környéken is rosszak, az emberek pedig nagy nyomorban vannak, miközben a papság azon próbálkozással van elfoglalva, hogy az embereket megakadályozza az igazság meghallásában. Ez a korlátozás azonban nem akadályozta meg azt, hogy az üzenet eljusson az emberekhez. Néhány városban a papság csoportban ment végig az utcákon, és figyelmeztette az embereket, hogy ne figyeljenek Jehova tanúira; de ahelyett, hogy a papságra figyeltek volna, az emberek még inkább szerettek volna értesülni, és közülük sokan vettek könyveket. Néhány városban a papság felháborodást keltő gyűléseket tartott, feljelentve az egyezményt, és kijelentve, hogy „ezeknek az embereknek a munkáját meg kell semmisíteni”. A papság azonban túl későn kezdte. A területen végzett munka rövid áttekintése a következő:
Munkások__________________________ 7.231
Tanúskodások____________________ 391,000
Elhelyezett könyvek és füzetek________390.126
1931 SZEPTEMBER 15
Az ŐRTORONY
281
A Királyság, a világ reménysége című brosurát, amely a Kereszténységnek szóló Figyelmeztetést tartalmazza, terjeszteni kell az egész Kereszténységben. A cél az, hogy az összes gépezetet működésbe hozzuk, amíg az üzenet különböző nyelveken eljut a Kereszténységhez. Jehova Tanúi örömmel végzik ezt a munkát.
A kongresszuson egy előadás volt tartva, Ézsaiás próféciájának harmincötödik fejezetével kapcsolatban, amely előadásnak a címe, „Maradék a frontra”. Az előadás, ezzel a címmel, teljes terjedelmében megjelenik Az Őrtoronyban. Elég itt csak annyit mondanunk, hogy vitathatatlan tényként volt rámutatva arra, hogy a maradéknak most át kell vennie a vezetést a magas úton vagy a nagy magas úton, és fel kell emelnie az Úr zászlóját a nép előtt, hogy minden jóakaratú, Jehova oldalán foglaljon állást. Ez nagyon fellelkesítette a munkásokat, mert határozottan rámutatott számukra, hogy milyen munkát kell végezzenek.
IGAZOLÁS
Az Ezékiel próféciájának kilencedik fejezetével kapcsolatos beszéd végén, amely az írói tintatartót viselő férfira vonatkozott, a kongresszus arról volt értesítve, hogy egy új könyv, Igazolás címmel most jött ki a nyomdából, és az autogramos kiadás készen áll a terjesztésre. Ezt a bejelentést nagy lelkesedéssel fogadták, mert a felszenteltek már régóta várták az Urat, hogy küldjön bizonyos magyarázatot Ezékiel próféciájáról. Ez az Igazolás című könyv Ezékiel próféciájának első huszonnégy fejezetét tárgyalja. Ez feltárja Jehovának a kereszténység ellen írt ítéleteit, és rámutat arra, hogy az Ő tanúinak most figyelmeztetniük kell a kereszténységet, hogy közeleg a meglátogatásának és elpusztításának napja. „Embernek fia [beleértve a maradékot is], Én tettelek téged Izráel házának őremberévé; azért hallgasd meg a szót az én számból, és figyelmeztesd őket a nevemben. Amikor azt mondom a gonoszoknak: Bizonyára meghalsz; és nem figyelmezteted őt, és nem szólsz, hogy figyelmeztesd a gonoszt az ő gonosz útjáról, hogy megmentse az életét; a gonosz ember ugyan gonoszságáért hal meg; de az ő vérét a te kezedből kérem. De ha figyelmezteted a gonoszt, és nem tér meg gonoszságából, sem gonosz útjáról, ő gonoszságában fog meghalni; de te megmentetted a lelkedet" (Ezék. 3:17-19) Jehovától ez a figyelmeztetés Ezékielhez volt intézve, akit az ember Fiának neveztek. Ugyanolyan erővel, ha nem nagyobbal, irányul most az ő földi maradékához, akik a választott szolga részének erényeképpen „Az Embernek fia” nevet viselik. Krisztus Jézus egyik neve „Az Embernek Fia”, és minden felkent az ő részévé válik. A kongresszus azon résztvevői, aki elvették az Igazolás kötetét, gyorsan megismerkednek annak tartalmával, és az Úr kegyelme által készen állnak arra, hogy megtegyék azt, amit az Úr megkíván tőlük.
A kongresszust nem halasztották el, miképp más kongresszusokat a múltban feloszlottak. Jehova Tanúi
felismerték, hogy most sok munkájuk van, és ezt gyorsan kell elvégezni; ezért a kongresszus kiterjesztette tevékenységét, más városokba vagy helyekre menve, és ott munkához látva. Ezeket a kiterjesztett kongresszusokat július 31-én és augusztus 1-jén valamint 2-án tartották a következő városokban: Cleveland, Chicago, Detroit, Buffalo, Cincinnati, Indianapolis, Pittsburgh, St. Louis és Washington.
Ugyanabban az időben a föld számos országában kongresszusokat tartottak, ahol a felkentek tanúskodtak. Az itteni helyünk nem teszik lehetővé a teljes jelentést ezekről a kiterjesztett kongresszusokról; de elég csak annyit mondanunk, hogy a jelentések azt mutatják, hogy a Kolumbusznál kezdődő lelkesedést a többi pontokra is átvitték, és könyvek ezrei lett a nép kezébe helyezve. Enyhén szólva is lenyűgöző volt látni, hogy több ezer felszentelt ember énekelve dicséri Jehovát, és kivonult a nagy előadóteremből, és különböző helyekre ment, hogy folytassa a munkát. Öröm volt minden szívben, és mindenki köszönetet mondott Istennek, hogy jelen lehet a kongresszuson. A jelenlevők tovább viszik a lelkesedést másoknak, akik kénytelenek voltak otthon maradni; és a Kolumbusznál cselekedett jó és az ott megkezdett tanúskodási munka, mint a hullámok, amelyek egy nagy kő vízbedobásából fakadnak, kiterjednek, és egyre tovább fog menni és haladni, amíg be nem töltik az egész földet.
ÉTKEZÉS
Szükséges volt, hogy a kongresszuson részt vevők testi táplálékot is kapjanak, fizikai szükségleteik kielégítésére. Az Úr népe közül sokan, nagyon kevés földi javakkal rendelkeznek, amelyekkel biztosíthatják a szükséges élelmet. A Társulat gondoskodott arról, hogy minimális költséggel jó ételeket szolgáljanak fel a helyszínen. A Bétel-szervezet vette ezt kézbe, és naponta ezreket tápláltak. Ez azt is lehetővé tette, hogy sokan a területen maradjanak, és közel legyenek sátraikhoz és más hálóhelyeikhez.
A The Messenger (A Hírnök) nagyszerű szolgálatot tett. A The Messenger-nek nem célja a beszédeknek vagy a tantételi pontok megvitatásának közzététele. Ez marad Az Őrtorony dolga. A The Messenger általános képet adott a kongresszusról és a Társulat munkájáról a Föld különböző részein található különféle fiókhivatalaiban. Több ezer példányt küldtek a Föld különböző részeire, és kétségtelenül a megmaradt néhány példány gyorsan elfogy. Az Ohio jó emberei által a kongresszuson részt vevőkkel szembeni bánásmódot, leginkább a július 30-án egyhangúlag elfogadott határozat fejezi ki, amely a következőképpen jelenik meg:
BE IT RESOLVED by Jehovah's witnesses in international con· vention assembled at Columbus, Ohio, in July 1931, as follows: That following the Scriptural injunction we delight in all things to give thanks, knowing that whatsoever things our heavenly Father provides for us shall work together for our good because we love him and keep his commandments. We express our sincere thanks to the governor and to the other officera of the State Fair Association of Ohio for the
282
AZ ŐRTORONY
Brooklyn, N.Y.
kindness extended to us in providing the free use of the Fair Grounds for our convention.
We thank the Chamber of Commerce for its cooperation and many favors shown to us.
We thank the radio stations WCAR and WAIU for their cooperation in freely broadcasting the message of the kingdom of God to the people.
We theuk the faithful reporters and the public press for their cooperation and the part performed by them so kindly in publishing and conveying the news concerning our conven· tion to the reading public.
We extend our thanks to all the good people of Columbus antI vicinity for the many kinunesses shown toward us thus making our stay in this vicinity a pleasant one.
The Lord will not forget even the smallest favor bestowed npon his faithful witnesses. We therefore confiuently predict that the Lord will show some special favor to the good people
of this vicinity who have provided for us even a cup of cold water in his name.
Wo kindly suggest that all such good people turn their hearts more fully to Jehovah, and for you we wish many and lasting blessings.
The Columbus convention was unlike any conven- tion ever before held. Comparison seems out of place. It was a monument on the way to the kingdom. It was refreshing and gave strength to the anointed. The Lord provided it and there he fed his people. There he truly proved his promise: "I will abundantly bless her provision; I will satisfy her poor with bread." (Ps. 132: 15) All honor and praise is due to Jehovah. Let the anointed continue to honor his name by de- claring his works to the people and by singing forth his praises.
UNDERSTANDING PROPHECY EHOVAH reveals himself and his purposes to his people in his own due time. His prophecy cannot therefore be understood until it is God's due time for understanding it. Prior to his due time any interpretation is merely a guess. Without doubt it has been pleasing to the Lord for those consecrated to him to seek an understanding even before the due time to understand. Their very attitude of searching for the truth kept them in harmony with the Lord. The holy angels of heaven sought an understanding; and while the Lord did not reveal his purpose to them, he did not rebuke them, and thus shows that he is not displeased with those who search for the truth. It will be found also that the understanding of the prophecies of God increases as the fulfilment thereof unfolds. Therefore one may see some part of prophecy now, and later see it more clearly. Prov- erbs, chapter four, verse eighteen, says: "The path of the just is as the shining light, that shineth more and more unto the perfect day." It is also true that prophecy has more than one fulfilment. It will be found that at a certain period of time the prophecy has a small or miniature fulfilment, and later a much larger and complete fulfilment. Many students have made the grievous mistake of thinking that God has inspired men to interpret prophecy. The holy prophets of the Old Testament were inspired by Jehovah to write as his power moved upon them. The writers of the New Testament were clothed with certain power and authority to write as the Lord directed them. However, since the days of the apostles no man on earth has been inspired to write prophecy, nor has any man been inspired to interpret prophecy. The Apostle Peter emphatically says this in his second epistle, chapter one, verse twenty: "Knowing this first, that no prophecy of the scripture is of any private interpretation." The inter- pretation comes from the Lord in his own due time. J When his due time arrives to bring about the physical facts by which those devoted to him can see that these facts are in fulfilment of prophecy, then the prophecy can be understood. The truth does not belong to any man or any other creature. God's 'YOI'd is truth. In his due time he makes it clear to those devoted to him, and not before. To his faithful disciples Jesus said: "When he, the spirit of truth, is come, he will guide you into all truth: . . . and he will shew you things to come." (John 16: 13) The spirit of God was given to these disciples at Pentecost, and thereafter they spoke or wrote un- der the supervision of the spirit of God. (Acts 2: 4) The Lord did show them things to come, and some of them uttered words of prophecy. There is no Scriptural proof, however, that the apostles had suc- cessors, and therefore we must conclude that they had a special mission from the Lord to understand and speak according to his will. Without doubt some of them at least had a better understanding than they were permitted to disclose to others. Paul speaks of himself as receiving a vision from the Lord and of hearing words which it was not lawful for him to utter. That statement of his is found in his second letter to the Corinthians, chapter twelve, verse four. So far as the Bible discloses, there is no other man since the days of the apostles who has had any vision that was not lawful for him to utter. From the words of Jesus we must understand that even his disciples would be permitted to understand God's purpose only in his due time. Jesus also said to his disciples: "And now I have told you before it come to pass, that, when it is come to pass, ye might believe." (John 14: 29) This is a plain statement of the rule concerning the understand- ing of prophecy, namely, that 'when it comes to pass, ye may believe and understand '. The expression "ye" in the text refers to the disciples, and it must
Oldal:The-convention-1931.djvu/11
Oldal:The-convention-1931.djvu/12
Oldal:The-convention-1931.djvu/13
Oldal:The-convention-1931.djvu/14
