Oldal:Az-ő-háboruja-1-2-rész-1938.pdf/6

183

az előképes Jeruzsálem ellen felvonuló ellenséges haderőben. A Jósafáthoz jövő hírnök jelentette, hogy az ellenség már „Haséson-Tamárban van, ez az Engédi”. Ez Júda területéhez tartozott. Ebből kitűnik, hogy az ellenség egy pontot Jeruzsálemtől körül-belül harminc mérföldre ért el, egy pontot, amely körül-belül a Holt­ tenger nyugati síkságának vagy partjának a közepén feküdt, a Júdabeliek területén. Ez sok szőlőhegy helyén volt. „Haséson-Tamár“ jelentése „pálma-osztály”. „Engédi” jelentése vizek „forrása”, ahol sok szőlőhe­gyek voltak. Az egyesült ellenség tehát benyomult a Júda földjére (ami az ellenjelképben Jehova népének a helyét jelenti] és birtokába vette a pálmafákat, a for­rásokat és a szőlőhegyeket. Az Ördög haderői ma be­nyomultak Isten hű földi tanúi tevékenységének a területére és letaposták ezt a területet. Ezek Isten szolgái közül egyeseket [a pálmafák által előárnyékolva] és a munkájuk gyümölcsét (92. zsoltár 13) hatalmukba kerítették és elzárták a víz forrásait, illetve az igazság folyását Isten népétől és az igazságkeresőktől. Feltűnő példákat láthatunk ma erről Németországban, Olaszor­szágban, Trinidadban, Észak- és Délrhodéziában és föld más tájain. Az egyesült ellenség azok, ellen vonul fel, akik pálmaágakat tartanak — a Jonadábosztály ellen —, amely pálmaágakat az elismerésük jeléül és Jehova és felkent Királya tiszteletére lengetnek, s az ellenség mindent elkövet, hogy a Jonadábokat elfordítsa az igazságtól s a vízforrások által előárnyékolt igazság áradatát és életfenntartójukat, illetve Isten Igéjét megsemmisítse.

²⁸

Az ellenség közeledésének a hire természetesen nagy izgalmat és aggodalmat kellett keltsen Jósafátnál és a vele szoros összeköttetésben lévőknél. A prófétai kép e részének a beteljesedése különösen az Úr felkenteire vonatkozik, akik most a földön vannak, de azokra is vonatkozik, akik Istenbe és Krisztus Jézusba vetett bizalommal az Úr szervezetébe menekültek. Amidőn Jósafát tudomást szerzett a támadás híréről, utat és módot keresett a rohammal való szembeszállásra. „Megfélemlék azért Jósafát, és Jehovát kezdte keresni, és egész Júda országában böjtöt hirdetett.” — Krónika II. 20:3.

²⁹ „A Jehova félelme feje [kezdete] a bölcsességnek; a bölcsességet és a tanítást a bolondok megutálják.” (Példab. 1:7) Isten népe értesítést és értelmet nyert arravonatkozólag, hogy a mennyben egy háború zajlott le s az ellenség most Isten szervezetének a földi része ellen vonul fel, s ez félelmet kellett keltsen bennük, ami meg is történt, de ez arra indította a hűségeseket, hogy értelmet szerezzenek az Úr szájából. Amidőn aztán így felvilágosításra és értelemre törekedtek, az Úr ér­telmet nyújtott nekik a mennyei háború lefolyásáról és a királyság kezdetéről, mire a Watch Tower 1925 márciusi számában leközöltetett „A nemzet születése” című cikk. Ez a cikk egy 'valódi izgalmat vagy megrázkódtatást idézett elő Isten hitvalló népe soraiban, a­ hűségeseket tevékenységre késztette, s az ellenkezőket is arra indította, hogy kinyilvánítsák magukat. Abban a cikkben az Úr kimutatta népe előtt Sátán szövetséges haderőit és kinyilatkoztatta előttünk, hogy ezek most felvonulóban vannak az Úr szolgái elleni támadásra és el vannak határozva, hogy mindenkit megsemmisíte­nek, akikre az Úr Jézus a bizonyságát bízta, azt a népet, amely Isten parancsait megtartja. Először is nyil­ván válóvá lett, hogy biztosan egy valóságos hadakozá­son kell keresztül menjen. (Jel. 12:17) Abban a cikkben a következő magyarázat jelent meg: „Ne essetek abba a hibába, hogy ezt a háborút egy könnyű vagy jelentéktelen ügyként kezeljétek. Sátán minden elgondolható módszert megragad, hogy Sion maradékát meg­semmisítse. .. A harc folyamatban van a legvégsőbb határig.” így világosította fel az Úr a népét a földön az ellenség egyesült, törekvéseit illetőleg, amely Sátán ve­zetése alatt mindenkit meg akar semmisíteni, aki az Úr oldalán áll. Sátán akkor megpróbálta megakadályozni a nemzet születéséről szóló cikk megjelenését, ami azonban nem sikerült neki. Ennek a cikknek a megjele­-

nése a kezdete volt a Jehova neve igazolására vonat­kozó nagy vitakérdés feltárására, amelynek most el kell dőlnie. Jehova népe felismerte, hogy Jehova Isten a Királyát a trónjára ültette s most a Legfelségesebb nevének igazoltatnia kell, s hogy ez egy valóságos hábo­­rúhoz kell vezessen. A hűségesek félték Istent és a szükséges elővigyázattal jártak el, mindazáltal azzal a szilárd elhatározással, hogy Isten akaratát cselekszik és Istenbe vetik bizodalmúkat, és ő belé vetették min­den reménységüket s ezt teszik most is.

³⁰

A Sión földi maradékának tagjai a Jehova ábrá­zatát és vezetését keresték. Meglátták, hogy hogyan nyomul az ellenség az Istentől nékik adott tevékenységi területre, s Jehova népe teljesen az Úr szolgálatá­­ra szentelte magát, amennyiben házanként bizonyságot tett, s a harc attól kezdve mind hevesebb kezdett lenni. „A nemzet születése.” című cikk megjelenése után 1925 augusztusában ki lett adva a „hét utolsó csapás” negyedik „pohara". A jövendölés kinyilatkoztatta, ami­nek következnie kellett, s az események megmutatják, a ami most e jövendölés beteljesedéseként valóban bekö­vetkezett. „A negyedik angyal is trombitált, és megveretett a napnak harmad része [ami elhomályosította az ellenjelképes Moábiták, Ammoniták és Moábiták fényes­ségét] és a holdnak harmadrésze és a csillagok harmad­része; hogy meghomályosodjék azoknak [a Moábiták, Ammoniták és Moábiták] harmadrésze, és a nap az ő harmadrészében ne fényljék, és az éjszaka hasonlókép pen. És láték és hallók az ég közepette egy angyalt repülni, aki ezt mondja nagy szóval: Jaj, jaj, jaj a föld [Sátán szervezete egész látható része] lakosainak [Moáb, Ammon és a Seir hegye] a három angyal trombitájának többi szavai miatt, akik még trombitálni fognak!” - Jelenések 8:12, 13.

³¹ Azután az Igazság és Sátán képviselői között a harc mind hevesebb lett. Az Isten, hárfája című ártatlan könyv lett terjesztve az Írástanulnányokkal együtt, ez azonban majdnem semmi ellenségeskedést nem idézett elő. 1926 tavaszán azonban ki lett adva a Szabadulás könyv, amely határozottan és nyomatékosan feltárta, hogy a két ellenséges szervezet között egy végütközet fog lezajlani s ez Armageddonban lesz megvíva, ez pe­dig az ellenséget rendkívül megharagította. Az egész földön mindenütt, ahol Isten népe az igazság üzenetét hirdette, kezdett a harc fokozódni. 1926-ban Németor­szágban Jehova 897 tanúját tartoztatták le, mivel az evangéliumot hirdették, s az üldözés Németországban attól kezdve fokozódott. A házankénti bizonyságtevevő munka — különösen vasárnaponként — a hűségesek által 1926 óta felvétetett és szorgalmasan végeztetett. A németországi Jehova tanúi letartóztatottjainak száma 1927-ben 1169-re emelkedett. 1928-ban a letartóztatások Németországban mégjobban fokozódtak, és ugyan­ebben az évben megkezdődött Jehova tanúinak az ül­dözése és letartóztatása New Jersey-ben és az Egyesült Államok más vidékein is. Nagyon széles területen táma­dást kezdett az ellenség Jehova tanúi ellen, mégpedig röviddel a ’két nagy jelnek az égben' való megjelenése után, amelyek azt megelőzőleg az Őrtoronyban, ismer­tetve lettek, s ez a két jel Jehova szervezete és Sátán szervezete. A Watch Tower 1926 január 1-i számában megjelenő „Ki fogja Jehovát tisztelni?” című cikkben hangsúlyozva lett az a tényállás, hogy Jehova Istennek egy nagy hadereje van, amely Sátán szervezete ellen harcolni fog és azt megsemmisíti, s hogy Jehova Istennek feltett szándéka, hogy nevet szerez magának. Isten népe kezdett felvilágosodni és nagyobb tevékeny­ségre lett buzdítva mint valaha. ‘ Röviddel azután következett a londoni rezolució „A világ uralkodóinak való bizonyságtevés“-címmel, amely nyílt hadüzenetet jelentett az ellenséges szervezetnek, különösen pedig a „fenevad királyiszékének". — Jelenések 16:10, 11.

³² Jehova tanúi megkezdték a királyság üzenetének rádión való hirdetését, s ez felingerelte az ellenséget, mire erélyesen a rádió használata ellen lépett fel. Az Isten népe és a rádiótevékenység elleni harc az ellenség részéről azután Washington, D. C.-be vonult, s ez a vita