A lap korrektúrázva van
140
amelyet ő oly sokáig zavartalanul folytatott, meg fogja szakítani. Ezt az időt jellemzi a mennyei háború kezdete, aminek következtében Sátán és angyalai kivettettek a mennyből erre a földre. (Jelenések 12:7) Úgyszólván abban az időben tört ki a világháború is a földön. Ebben az időben kezdődött meg Sátán leigázása, ami Armageddonkor fogja elérni tetőpontját. Erre az időre mutat Ésaiás 23:15, ahol írva van: „És lesz ama napon, hogy Tírusz elfelejtetik hetven esztendeig egy király napjai szerint; hetven esztendő múltán Tírusz sorsa a parázna nő éneke szerint lesz.“ A prófécia teljesülésének ezen a pontján az Armageddonkor bekövetkező dolgokról visszatér azon dolgokra, vagy okok vizsgálására, amelyek a harcot előidézték. Azon időpont, amidőn Ésaiás 23:15 egy része beteljesült, 1914 Kr. u., amidőn az ellenség kivettetett a mennyből. Amint azt az előző számban felsoroltuk, 1914-ben és több évvel azelőtt is, a róm. kat. hierarchia nem bírt világi hatalommal a földön. Azon idő alatt azt állították, hogy a pápa a „Vatikán fehér rabja".
2 Ha látjuk, hogy a hajdani Tírusz a róm. kat. hierarchia szervezetét példázza, s ez a mai Tírusz, a prófécia megvizsgálásában segítségünkre lesz, ha a hierarchia főszándékát szemünk előtt tartjuk, amely a kővetkező: "Krisztus állítólagos helytartója a világ nemzetei felett uralkodni kezdett, mégpedig azon hamis állítása folytán, hogy „Krisztus a király", ami alatt a pápát értik, a róm. kat. hierarchia jurisdiktio fejét. A róm. kat. szervezetnek eleitől kezdve ez volt a szándéka; ámde időről-időre visszaveretett, amit ez a szervezet ellenfelei ellenzékiségének tulajdonít.
3 Jehova prófétája mondja: „Ama napon történik majd, hogy Tírusz (t. i. a mostani, illetve a r. kat. hier. szervezete) ... elfelejtetik" Ki fog megfeledkezni róla? A korábbi törvénytelen ágyasai, akikkel paráználkodott. Ezek megfeledkeztek róla mint világi hatalomról. A politikai uralkodók nem számoltak vele mint világi hatalommal és a pápát pusztán lelki tanácsadónak tekintették, olyannak, akinek nincsen hatalmas befolyása és nem veszélyes. Ebből szükségképpen nem kell arra következtetni, hogy mintha hetven évig megfeledkeztek volna a hierarchiáról. A prófécia pontosan meghatározza azt az időt, amidőn teljesen megfeledkeznek róla, azt mondja: „Ama napon Tírusz feledésbe merül! „A 15. verset a 17. kel összehasonlítva világosan kitűnik, hogy a paráznáról egy ideig megfeledkeznek s az idő, amely alatt megfeledkeznek „ama nap", illetve Jehova napjára esik. S hogy az Úr a hetven év végén megemlékszik majd Tíruszról. Ez a látogatás, melyben az Úr fogja részesíteni, nyilván nem a felépítése érdekében fog történni, hanem az ő megítéltetésére s ez a látogatás a „szokatlan munkával" fog kezdődni, illetve Jehova „rendkívüli munkájával" fog végződni.
A hetven éves idő
4 Ésaiásnak itten vizsgált próféciája a Jeremiás próféciájában találja meg párhuzamát Jeruzsálem hetven éves pusztulásával kapcsolatban. Erről mondja Jeremiás, Jehova prófétája: „Ímé kiküldők én és felveszem északnak minden nemzetségét, azt mondja az Úr, és Nabukodonozort, a babiloni királyt, az én szolgámat és behozom őket a földre és ennek lakóira és mind e körül való nemzetekre (Tiruszra is) és elveszítem őket és csudává és szörnyűséggé teszem őket (a jelképben hetven évig) és örökkévaló pusztasággá... És ez az egész föld pusztasággá és csudává lészen és e nemzetek a babiloni királynak szolgálnak hetven esztendeig
(Tírusz is). És mikor eltelik a hetven esztendő, meglátogatom a babiloni királyon és az ö népén az ő álnokságukat, azt mondja az Úr, és a káldeai földön és örökkévaló pusztasággá teszem azt (ami Sátánnak a mennyből való kivetésével kezdődött Kr. u. 1914-ben). Mely földet fogja Jehova mindörökre elpusztítani? (9. vers) Kétségtelenül Tírusz is ahhoz tartozik, mert meg van írva: „És Titusznak és Szidonnak minden királyait"; és a szigetek királyait, akik a tengeren túl laknak." — Jeremiás 25:9—22.
5 Zakariás, Isten prófétája e próféciának hasonmási teljesüléséről beszélvén a Jeruzsálemben példázott lelki Izraelt illetőleg s ez az idő világosan meg van nevezve. (Zakariás 14:1—2) A lelki Izraelnek szükségkép nem kellett hetven évig elpusztulva hevernie a hasonmás beteljesülése céljából. A lelki Izrael elpusztulása 1914 és 1919 között teljesült be, tehát mintegy négy éves idő alatt. Abban az időben teljesítette be a lelki Izrael, a maradék, a babiloni fogságból Sionba való hazavonulás képletét is s így a hasonmási pusztulás hetven évének teljesülése megtörtént. A fontos tehát a pusztán való heverés volt, nempedig az időhossz.
6 Figyeljük meg tehát, hogy Jeremiás a hetven éves pusztulást, illetve Tírusz pusztulását a jeruzsálemi pusztulással egy időben való eseménynek számítja; következőleg a modern Tíruszon való teljesülés esetében, a r. kat. hierarchiára alkalmazva, éppen úgy áll a dolog, mint a lelki Izrael esetében. A pusztulás vagy a világi hatalom hiányzása, vagy a róla való megfeledkezés ideje szükségképpen nem kellett hogy hetven betűszerinti évig tartson. A fontos itt a pusztulás, nem pedig az időhossz. Azonkívül a pusztulás ezen időtartama „ama napon" következik be, következőleg nem következhetett be Jehova napja, azaz 1914 előtt.
7 Mivel a hasonmásban és az előképben is ez a két idő egymással párhuzamos, a modern Tíruszon, a r. kat. hierarchián a hetven év körülbelül azon időben végződőnek kell számíttasson, mint az új Jeruzsálem pusztulása, illetve 1918 végén vagy 1919 kezdetén. Semmikép sem szükséges tehát 1918 nov. 24-től visszaszámolni 1848 november 24-ig az idő megállapítására. Elég, ha tudjuk, hogy a r. kat. hierarchia „ama napon", illetve 1914-től 1919-ig feledésben volt, mégpedig az ő korábbi politikai szövetségesei feledkeztek meg róla, akikkel paráználkodott s akik őt világi hatalomnak elismerték. Ha tehát a látható tények azt mutatják, hogy a r. kat. hierarchia feledésben volt 1914—1919-ig a politikai hatalmak részéről, vagy el volt hanyagolva, ez megerősíti azt a következtetést, hogy a hetven év úgy teljesült, ahogyan fentebb említettük.
Feledésben
8 A r. kat. hierarchia a világháború alatt kimagasló szerepet akart betölteni; ez azonban nem sikerült neki. Azon idő alatt a pápát mindenütt haragosan nézték, főkép a szövetséges hatalmak, s erre okuk is volt. Habár a pápa azon kijelentés mögé bújt, hogy semleges és szigorúan megőrzi a semlegességét, állításait mindazáltal nem tartották igaznak. Nézzük meg a következő történelmi tényeket: „Londonban, 1915-ben kelt szerződés. Titkos szerződés, amelyet április 26-án Itália, Franciaország, Nagy-Britannia és Oroszország kötöttek s végül 1915 május 9. én aláírtak, megszabva azon feltételeket, melyek szerint Itália hajlandónak nyilatkozott a szövetségesek oldalán beleavatkozni a
háborúba. A kötendő békeszerződés által Olaszország-
