Oldal:23-24-Hiszékenykerítők-1-2-rész-1937.djvu/6

Innen: Hu JW United
A lap korábbi változatát látod, amilyen Katomozes (vitalap | szerkesztései) 2023. január 28., 17:08-kor történt szerkesztése után volt. (Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „ {{raw:data:m|0|0|0|15|{{raw:data:ai|2|190|}}}} {{raw:data:c| {{raw:data:p|c| mindinkább az indiai vallások képét kezdte magára ölteni ... Róma korábbi istenei…”)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Jump to navigation Jump to search
A lap nincsen korrektúrázva



190

{{raw:data:c|

mindinkább az indiai vallások képét kezdte magára ölteni ... Róma korábbi istenei megszemélyesített természeti elemekből állottak. A régi istenségeknek és a rómaiak nomád élete természetfeletti jelenségeinek, a vadászat védistenének és a hegyek, folyók, föld és légkör s a magasabb égboltozat védő szellemeinek fokozatosan meghatározott tulajdonságokat tulajdonítottak... Az egymással teljesen hasonló istenségek, és Itália összes törzseinek vallásszokásai indo-európai eredetre vezethetők vissza, melyek fokozatosan hódítottak maguknak teret Rómában. Természetesen, amidőn a római birodalom növekedni kezdett, vallásrendszere szintén jobban kibővült és mindinkább nagyobb teret hódított. Miután Róma az olasz félsziget istenségeit magábakebelezte, szokásává lett, hogy feltartózhatatlan törekvéseiben mindent magához kaparintson. Az imperialisztikus vros pantheonja (az istenek temploma), amely a gyorsan növekvő római uralom távolfekvő határainak minden irányába, sőt még azokon túl is kiterjesztette polipkarjait, új hitbeli ismereteket, új istenségeket és új vallásfilozófusokat vont Rómába. Az ilyen körülmények között egy vallásdogma nem is nagyon tudott volna megmaradni, s egy olyan vallásdogma nem is volt... Ezáltal az egyházi Róma oly kozmopolitikussá lett, (a hittanokból vagy filozófiából a legalkalmasabbakról értesülve) mint maga a római világbirodalom, Más szavakkal kifejezve ez annyit jelent, hogy a római közügyek egyházi élete állandóan és aszerint változott, ahogyan azt a terjeszkedési folyamat megkívánta.
... Dianna, a hold istenőjének, ezen vagy más néven, és némileg különböző tulajdonságok által ismeretes, a vadászatnak hódoló oly sok vándornép kedvenc istennőjének és valószínűleg a fő istennő után vándorló rómaiaknak, az anyaföld a földműveléssel foglalkozó népnek, és jellegzetes istenségek alkotóinak készített helyet az anyaföld... Jupiter az égboltozat, a felsőbb birodalmak és a mennydörgés istene szerezte meg magának az első helyet, melyet eredetileg Dianna, a hold istennője töltött be, s a rómaiak és a római imperialisztikus jogar alatt egyesített latin törzsek legfelsőbb istene lett...

{{raw:data:p|nq| ... Juno, a legfelsőbb istenség (Jupiter) női hasonmása és az égboltozat nőiesen elképzelt tulajdonságaiűnak bemutatása. Más szavakkal: csak némileg van Jupiternek lárendelve, mint annak testvére és hitvese a római hitrege szerint... Jupiter és Juno, az ő királyi hitvese után, követke¬ zett Mars a római államistcnségek legnagyobbja... a háború patrónusa. Mars, amelyet különösen márciusban és októberben ünnepeltek, volt a hadjáratok kezdeté¬ nek és befejezésének és az avval kapcsolatos játékok¬ nak védelmezője... A rómaiak élettörténetének korábbi szakaszaiban a magasabbrangú papság szinte elválaszthatatlannak tartotta magát a nemesektől és a királyi uralkodókkal való kapcsolattól, s az utóbbiak magukat az istenek le- származottainak tartották. Az elképzelés iránti tisztelet magva tehát el lett ültetve s ez a szokás később a ki¬ rályok es császárok, mint az istenek törvényes és igazi földi képviselőinek istenitéséhez vezetett. ... Ez aztán úgy nézett ki, mintha a régi vallást el¬ vetették volna, melyet, azonban a római császárság meg¬ alakulása egyelőre megmentett. Mivel a császárok azt hittek, hogy isteni jog alapján uralkodnak és az istenek közvetlen leszármazottai, érdekükben állott egy állam¬ vallásnak a fenntartása, amit nagy pompával tettek s ezáltal a kormány összes hivatalnokait, alkalmazottjait és alávetettjeit a nemzeti egyházba vonták. Az állami egyház, erre az utóbbi állapotra vonatkoztatva, hatal¬ más renddé alakult, melynek tagjai hivataluk ál’ nak támogatására voltak kötelezve. A régi római vallás ezen feléledése tehát kevésbbé volt vallásos mint polili- kus... A babilóniai, görög, asszír, egyiptomi és a keleti vall.-usfelfogásokat Rómában örömmel üdvözöltek. A kis- ázsial anyaföld (azaz Babilon) és az egyiptomiak leg¬ főbb istennőjének Isisnek tisztelete nemcsak Rómában lett bevezetve, hanem az azt megelőző és pontosan ki¬ dolgozott ceremóniák által csaknem az egész római vi¬ lágbirodalomban általánossá lett s a római uralom alatt a római nép és a keleti népek között olyannyira elhatal¬ masodott, hogy az első keresztény hittérítők csak nagy nehezen tudták kiküszöbölni. ... Az idegen istenek utáni vágy hallatlan túlzott¬ sággá fajult. Egészen Perzsiáig kellett menni, hogy a nagy napisten Mithras és a tiszteletével járó misztikus formaságokat bevezethessék, ami később magában a császári városban is nagyon népszerű let... Róma a filózófiába, szkepszisbe, titokzatosságokba, ábrándozᬠsokba és stoieizmusba merülve, anélkül hogy horgonyt vethetett volna, végre zátonyra került és nemzeti-val¬ lási hajótörést szenvedett. Ilyen felfogással viseltetett a katolikus hit fejlődésével szemben." (The Encyclope- dia Americana, 23. kötet, 641—645. oldal). >’ A fennteinlltett „istenek" Góg és a gonosz démo¬ nok, akik az írás szerint „Mágóg földjén" lakoznak Jé¬ zus Krisztus hűséges tanítványai észrevették, hogy nap¬ jaikban miképpen kezd egy keresztényellenes vallás kialakulni és az emberiséget óva intették tőle. Nemso¬ kára a földről való távozásuk után gondoskodott az ör¬ dög arról, hogy mindaz, ami mint keresztényszervezet vette kezdetét, megszűnjön és azzá alakuljon, amit azó¬ ta „keresztény vallásnak" neveznek és a 'római kato¬ likus vallásrendszer‘-nck a földön végzett tevékenységé¬ ben nyilvánul meg. Célszerű itt Lord „Old Román World" („Régi római világ") c. művéből a következő történelmi tényeket idézni: „Az első évszázadban nem volt sok hivatott bölcs és nemes... A második évszázadban ... az. előkelő vi¬ lág vagy hatalom szemeiben szégyen volt kereszténynek lenni... Az. egyház ... feddhetetlen és büntetlen elő¬ életű emberek kis testületéből állott, akik nem a társa¬ dalom feletti uralomra törekedtek. Ezek azonban ma¬ gukra vonták a kormány figyelmét, amely eléggé fon¬ tosaknak találta őket az üldöztetésre. A második évszᬠzad folyamán a „püspökök befolyást gyakoroltak nem¬ csak a társadalom, hanem a keresztények felett is". Ezután következett a „keresztények összpontosítása"; ... az egyház lefektette eljövendő uralmuk és hatalmuk alapkövét". 13 Ezt a politikát bizonyára nem az Úristen jelölte ki. De éppen olyan bizonyos, hogy az ördög volt az, aki elvetette az önzés magvát és várta annak learatásáf, hogy gonosz szándékát megvalósítsa. A fenntnevezett történetíró tovább folytatja: A harmadik évszázad az egyházat mint intézményt hatalmasabbnak látta... A tanok rendszeresítve lettek (a hitvallásban és zavarban) ... Hatalommal rendelkező püspökök lettek a növekvő egyház vezetői. Az egyház rohamosan oly helyzetre emelkedett, amely magáravonta az emberiség (természe¬ tesen a világ) figyelmét. Ez nem a negyedik század előtt történt — amidőn megszűntek a cézárok által gyako¬ rolt üldöztetések, Konstantin (a pogány római császári megtérítése idején; amidőn az egyház az állammal kö¬ zösségre lépett és maga az ősbit is feledésbe ment mint babona és hiábavaló (az ördög által előreinozdított) fi¬ lozófia a hívők sorai közé is benyomult, ... amidőn a zsinatok politikai befolyás alá kerültek, ... amidőn a politika és dogmák karöltve haladtak: ...hogy az em-