A lap korrektúrázva van
ÁMÓS
237
amely nem csupán a babiloni fogságra mutat, hanem a fogságból való megszabadulásra is. Ezt követően, az Isten népét szétszóró pogány üldöző népek, megsemmisítésük végett összeszedetnek. Ők fel vannak szólítva, hogy készüljenek a Jehova elleni háborúra, hogy tömegesen és felszerelve jöjjenek a végső csatára, az ítélet vagy aratás völgyében. Az utolsó versek, Júda és Jeruzsálem áldott, megtisztított állapotát, valamint örökkévaló biztonságban való lakozásukat mutatják.
47. Lecke
ÁMÓS
Ámós nem volt kiképezve a prófétáknak Sámuel által alapított teokratikus kollégiumban vagy iskolájában. Prófétai szolgálatára Jehova hívta el a Júda Tékoájából, ahol pásztor és platánfa gyümölcseinek gyűjtögetője volt. Uzziás, Júda királya illetve II. Jeroboám, Izráel királya napjaiban prófétált, valószínűleg azon tizenöt évben, amelyben a két uralom egybeesett. (Kr.e. 826-811). Ezért azonos időben szolgált Hóseással és Ésaiással. Ő két évvel előre megjövendöl egy szörnyű földrengést, Uzziás király uralkodásának idejére, azonban e szerencsétlenség idejét lehetetlen meghatározni, bár jelenleg az a közös meggyőződés, hogy ez akkor történt, amikor Uzziás a Templomban, papi feladatokat tulajdonított magának, és leprával lett sújtva. (2 Krón. 26:16–21; Zak. 14:5). Az Ámós név jelentése: „hordozott; teher-hordozó”, és prófétaként megterhelő üzeneteket hordozott, nem csak Izráel, hanem számos pogány nemzet számára. – Ámós 1:1; 7:14,15.
Ámós könyve 1. fejezetének megfelelően, a szíriaiak, a filiszteusok, a tirusbeliek az edomiták, az ammoniták, mindannyian elbuknak az Isten eljövendő bosszúállása alatt. A második fejezet, Moábot is hozzáteszi a pogány nemzetek listájához; röviden megjövendöli a Júdára következő fogságot, majd a próféta figyelme csaknem megingathatatlan intenzitással Izráelre, a tíz-törzs királyságára irányul. A könyv hátralevő részében, elsősorban erre hívja fel a figyelmet. A múltban történt, Jehova általi szabadításait elfelejtette Izráel, és újra démon-imádásba esik.
