9
gyümölcseit 3 fejezzék be ezt a munkát a nagy
nyomorúság kitörése előtt. „És az országnak ezt
az evangéliumát hirdetni kell világszerte bizony¬
ságul minden nemzet előtt, s azután jön el a vég"
... „Akkor oly nyomorúság lesz, amilyen a világ
kezdete óta nem volt és nem is lesz többé." —
Máté 24 :14, 21
”Az ország ezen' evangéliumának az Ür bi¬
zonyságtevői részéről való hirdetése a nemzetek¬
hez szól bizonyságtevés céljából. Miért? Csupán
egy cél jöhet számba, s ez Jehova nevének az
igazolása; mert hiszen erről szól az eldöntendő
nagy kérdés. A jelen tehát ama nap, amelyről Is¬
ten Mózes útján íratott, megnevezvén azon okot
is, miért hagyta bizonyos időn keresztül az ör¬
dögnek törvénytelen munkáját végezni, neveze¬
tesen: „hogy az én (Isten) nevemet világszerte
hirdessék!" (Mózes IL.9 :16) Isten ezt most
azért teszi, mivel most azért hirdetteti világszer¬
te az ő nevét, hogy az ellenség tudomást szerez¬
zen az ő szándékáról s a jóakaratúakat arra fi¬
gyelmeztesse, hogy Jehova a szabaditás Istene,
hogy csak tőle ered az üdvösség, s hozzá és az ő
országához kell menekülniök, mégpedig a „tél"
bekövetkezése előtt, illetve a nagy ütközet előtt.
Semmi oka sincsen annak, hogy a nagysokaság¬
nak miért kellene az igazságot csak az armaged-
doni küzdelem után hallania. Nincsen oly írás¬
szöveg, amely oly következtetést támogatna,
hogy a nagysokaság csak Armageddon után fog
összegyűlhetni. A vonatkozó írás-szövegek mind
azt mutatják, hogy a bizonyságtevést be kell fe¬
jezni, hogy a jóakaratúak, akik kimenekülni óhaj¬
tanak Sátán szervezetéből, kimenekülhessenek és
Isten mellett és az ő szervezetében (népénél), gyü¬
lekezhessenek s kijelenthessék, hogy ők Isten
mellett állanák. Azután hívő szível és folytatóla¬
gosan meg kell tanulniok az igazságot és az alá¬
zatosságot mindaddig, amíg a nagy nap viadala
az ellenségre következik; ezt okvetlenül meg kell
cselekedniük, ha a következő nagy nyomorban
védelemben szeretnének részesülni. .
”A próféta az első gibeoni ütközetet vázolva,
mondja á következőket: „Avagy nincsen-é ez
megírva a Jásár könyvében?" („Jásár", őszintét
jelent) A „Jásár"-szó a „Jesurun“-szóval rokon,
mert mind a két szó azonos gyökszóből szárma¬
zik. „Jesurun" először Mózes által lett említve
az V. könyvének a hűség szövetségével kapcsola¬
tos jövendölésében. (Mózes V. 32 :15; 33 : 5, 26)
Jehova az „őszinte" s a nappal és a holddal a gi¬
beoni ütközet alkalmával cselekedett csodája fel
van jegyezve az ő könyvében. Annak a csodának
tehát igaznak kellett lennie, arra való tekintet
nélkül, hogy a világiak az ilyesmi lehetőségét ki¬
gúnyolják. „Jesurun" Isten szövetséges népének
az elnevezése, s azt jelenti, hogy „igazságos nép".
Ez az elnevezés tehát Jehova nemzetét, a „szent
nemzetet". Isten népét jelenti, amely a királyság
szövetségében áll és Jézus Krisztusnak, az ő fejé¬
nek, igazságában áll Isten előtt. A nappal és a
holddal kapcsolatban említett csoda nyilván a
földön most élő hű maradék segítségére és re¬
ménységének megerősítésére lett megörökítve.
Feltehető volt, hogy az „őszinte" Jehova népét
ezen a napon kinyilatkoztatásokban és mindan¬
nak megértésében fogja részesíteni, miért a Jó¬
zsuáról és a gibeoni ütközetről, illetve hadairól
szóló értesítést fel jegyeztette. Ha va!^1
ja, hogy mindez csak emberi vélemény, ezáltal az
Urat szidalmazza. Mi hasznot remélhet egy e^her
abból, hogy igy nézeteket juttat kifejezésre • .
azt hiszi, hogy a folyóiratban közölt esen ismerteté¬
sek csupán egy embernek a véleményét fejezik ki, he
hallgasson rájuk, és nem is fog rájuk hallgatni.
De akik megértik és elhiszik, hogy a
népet Jehova Isten és Jézus Krisztus tarutjaK,
biztosan örvendeni fognak, amidőn latjak,
hogy mily csodálatosan gondoskodott,, Jehova
ezen a napon élő népéről és neki és az o, felkent
Fiának fognak dicsőséget és hálát adni minaezek-
ért. A hűségesek Jehovának Sionhoz intézett
következő, s különösen napjainkban érvényes sza¬
vaira fognak hallgatni és ügyelni:
janak meg a te kezeid (Sión)!“ (Sofonias 3 :16)
Jézus Krisztusi buzgósággal fognak tovább is
szorgalmasan dolgozni, a következőket enekelve
előre vivő útjukon: „Áldjad én lelkem,, az Urat,
és ne feledkezzél meg semmi jótéteményéről sem.
— 103. zsóltár 1—2
(Angol W. 1936 szept 15)