Oldal:HUw1936.04 Samson 3-5.djvu/6

janak. Hanem ez azt jelenti, hogy amidőn próba következik reánk, hogy megőrizzük-e vagy sem Istenhez való hűségünket, híven kitartunk Jeho- vához való ragaszkodásunkban és nem egyezünk ki az ellenséggel. Jézus éppen ennek a megpró­ báltatásnak volt kitéve. Az apostol isteni sugal­ lat alatt a királyság örököseihez a következőket írta: „Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégező- jérer Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett s az Isten királyi székének jobbjára ült. Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szen­ vedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lélkeitekben elalélván. Mert még végig nem állat­ tatok ellent, tusakodvár. a bűn ellen. És elfeled- keztetek-é az intésről, amely nektek mint fiák­ nak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyíté­ sét, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged mert akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad. Ha a fenyítést elszen­ veditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, akit meg nem fényit az apja. Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiák .... Annakokáért a lecsüggesztett ke­ zeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl.'* (Zsidók 12 : 2—8, 12) Jehova senkit sem ítél meg, hanem engedi, hogy az ördög kísértse meg Isten fiait (gyermekeit), hogy így Isten előtt való ártatlanságuk beigazolására alkalmuk nyíl­ jon. ‘ Ebben a prófétai drámában, amelyet most vizsgálunk, Sámson játsza a főszerepet, ami, a királyi ház hű tagjait példázza és megmutatja, hogy kísértésnek lesznek kitéve. Egyúttal őrkö­ désre és elővigyázatra inti mindazokat, akik a kísértésnek ki lesznek téve. Ha nem forogna fenn az elbukás veszélye, nem is szólna hozzájuk ez a figyelmeztetés. (Máté 24 : 42; 25 :13; Korintus I. 16 :13; Tess. I. 5 :6 ; Tim. II. 4 :5 ) „Józanok legyetek és vigyázzatok s imádkozzatok." (Péter L 4 : 7) „Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kí­ sérletbe ne jussatok." (Máté 26:41) Sámson nyilván nem vigyázott annyira, amennyire vi­ gyázni tudott volna; de emiatt nem kell őt kri­ tizálnunk, akik mostan élünk. Az általa játszott szerep azt példázza, ami tényleg azokkal törté­ nik, akik Jézust követni kezdték nyomdokain. Az isteni tudósítás előítéletmentes megvizsgálá­ sa nem fog feljogosítani Sámson lekicsinylésére. Öt Jehova Isten hűségesnek ismerte el és ezzel minden hibája el van fedezve, amit tényleg elkö­ vetett vagy amit csak mi látunk hibának. Sám­ sonnak Delilával folytatott viszonyát sincsen mi­ ért jogosan kritizálnunk. Hogy azonban a saját illetlen viselkedését senki se takargathassa a Sámson cselekedetével, itt megvizsgáljuk Sámson és Delila viszonyát az isteni tudósítás alapján. ’ Semilyen bizonyíték sem mutatja, hogy Sám­ son tényleg megházasodott volna. A timnáti fi- liszteus nőt illetőleg az van megírva, hogy az ő szülei „vették azt feleségül neki". Azután előké­ születeket tettek; Sámson a szüleivel Timnátba ment, ahol „lakodalmat szerzett" az akkori szo­ kások szerint. (Bírák 14 :10) Az tulajdonképpen tehát csak eljegyzési lakoma volt, ami meg szok­ ta előzni a házasságot. Egy közismert tekintély szerint: ,4az eljegyzés és a házasságkötés között különböző hosszúságú idő szokott eltelni. Amely idő alatt a menyasszony a barátnőivel lakott együtt. . . De máris jövendőbelije feleségének te­ kintették . . . (Mózes V. 22 : 23, 24) . . . A házas­ sági szertartás, (a lakodalom) főképpen a je­ gyesnek a szülei háztól a vőlegény vagy annak szülei házához való viteléből állott" (Internatio­ nal Bibié Díctíonary, 388 oldal) E döntő bizonyí­ ték szerint a filiszteus leány atyjánál maradt és sohasem került Sámsonhoz, vagy az ő szüleinek házához. De Sámson jogosan beszélhetett róla úgy, mint a „feleségéről", és az írás is így említi, mivel Sámson jegyese volt. A tudósítás egyet­ len szóval sem emliti, hogy Sámson szerette őt. Csupán azt emeli ki, hogy Sámson feleségül . akarta venni, mivel „bele akart kötni a filiszteu- sokba"; és erre ezzel kapcsolatban alkalma is nyílott. Sámson „üszőnek" nevezte, ami fiatal tinót jelent, amit céljaira fölhasználhat. Tehát nem lehetett valami nagy szeretetről szó egy fiatal tinó iránt és nem is bizonyítja semmi sem, hogy szerette őt. Csak amiatt volt „kedves" az ő szemeiben, mivel vele kapcsolatban remélte, hogy össze tud akadni a filiszteusokkal. (Bírák 14 :3, 7) Akkor Isten jövő események prófétai képét alakította s meg lehetünk győződve arról, hogy a kép a kellő pillanatban kezdődik és fog végződni. •Most pedig hadd térjünk vissza a következő kérdéshez: Kit példázott Delila a prófétai drámá­ ban? Sámson a filiszteusokkal harcolt a Delilá- . val való esete előtt éveken keresztül s az utóbbi esemény nyilván az ő 20 éves bíráskodásának végefelé fordult elő. Amidőn Sámson Delilával érintkezésbe került, semmisem mutatja, hogy is­ mét a filiszteusokkal akart volna összeütközésbe kerülni. Ellenkezőleg a feljegyzés szerint Sámson „szerette" Delilát, illetve vonzódott hozzá. Az a szó, amely itt „megszeretett-nek" van fordít­ va, a következő szövegekben is előfordul (Sámuel I. 1 8 :1 6 ): „Jonathán úgy szerette őt (Dávidot) mint a maga lelkét." (Sámuel I. 18 :1 ; 20 :17) Jézus is ugyanily szeretettel viseltetett Lázár iránt. (János 11 : 36) Ugyanezt a szót hasz­ nálta Pál Titushoz írott levelében: „Köszöntsd azokat, akik szeretnek minket." (Titus 3 :15) Ily vonzódás sohasem állott fenn izraeliták és . filiszteusok között; amiből ugyancsak arra kö­ vetkeztethetünk, hogy Delila nem filiszteus, ha- . nem izraelita nő volt. ’ Sámson nyilván bízott Delilában, mert más­ különben nem szerette volna. Egymással sokkal nagyobb barátságban lehettek, mint az izraeliták és a filiszteusok. Isten nyilván nem beszélne itt a nagy drámában az ő választott népe, az izrae­ liták és azoknak esküdt ellenségei a filiszteusok közti szeretetről. Az a gondolat, hogy a hű Sám­ son egy filiszteus nőt szeretett meg, teljesen el­ lenkezik a dráma rendeltetésével. •Ebben a drámában Delila az emberek azon osztályát példázza, akik az Isten gyülekezetének illési korszaka alatt szent szellemtől születtek és így az ország örökösei voltak, de későbben elbuk­ tak, illetve árulók és „a gonosz szolgaosztály" lett belőlük. Abban az időben az összes szellemi