1 EHOVA törvénye és parancsa kell a mi vezetőnk
legyen. Bizonyos emberi következtetések jók lehetnek; de nem megbízhatók, ha nem Isten igéjén alapúlnak. Jehova így szól népéhez: „Bizodalmád legyen Jehovában teljes szivedből; a magad értelmére pedig" ne támaszkodjál. Minden utaidban ismerd meg öt; és ő "egyengeti utaidat." (Pókláb. 3 :5, .6; Elberfeldi f.)Jehova ígéretei sohase maradnak teljesületlen és. biztosak lehetünk, hogy a fenti ígéret biztosan beteljesedik azokon, akik öt szeretik és neki szolgálnak.
2 Az utóbbi időben nagyon sok szó esett a gyermekekől és arról, hogy mi történjen a külön számukra bevezetett és irányított tanulmányi osztályokra vonatkozólag. Minden értelmes ember szereti a gyermekeket s minden tőle telhetőt meg kíván tenni a segítségükre. Azt akarja Isten, hogy a gyermekek elkülönítve és a „kisdedek" javára külön tanulmányok legyenek bevezetve, s hog’y valaki a felkent maradék közül legyenkijejölve az ily tanulmányi osztály oktatására? Kötelességét képezi az Űr felkenteinek, hogy az — általában a fiatalabb gyermekek javára szolgáló vasárnapi iskolának nevezett — valamit bevezesse és irányítsa? Tanítva kell legyenek most a gyermekek az Isten országáról? S ha igen, milyen eszközzel és milyen módon kell oktatásban részesüljenek? Nos ha Jehova igéje ezekre és a rokon kérdésekre feleletet ad, biztosan minden felkent az erre feleletet adó Isten igéje által óhajtja vezéreltetni magát s ezáltal is vezéreltetik magukat. Jehova összes felkentjei magukévá teszik Jehova ihletett prófétája köv. szavait: „Az én lábaimnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága." (119. zsoltár 105) Isten igéje az ő törvénye, s ezt a felkentek szeretik. Ez az ő szövétnekük, s Isten most meggyujtotta ezt a lámpát az őt szeretők javára; s e lámpa világossága megvilágítja azt az utat, amelyen a felkentek haladnak.A tőle kiáradó világosság nélkül a lámpa nem nyújtana segítséget a Szentirás tulajdonosainak; de az Úrnak e lámpa útján kinyilatkoztatott világossága által meg van az igazi és helyes vezetőnk. Jehova eme napján Jehova felépítette Siont, és ott fénylik dicsőségének világossága Krisztus Jézus ábrázatáról, s ez a világosság vissza tükröződik a Sionhoz tartozókra, s ezáltal képesek meg látni a követendő utat. Ezeknek mondja Jehova: „Szövétneket szereztem felkentemnek." (132. zsoltár 17; Elberfeldí) Ha valamely kérdés eldöntésére vonatkozólag kétségeink vannak, ahelyett, hogy bölcsnek látszó emberi következtetésekre építenénk, forduljunk bizalommal Istenhez és gondosan tanulmányozzuk igéjét, s abban, megtaláljuk.a helyes feleletet.,„Mert te vagy az én szövétnekem Jehova; s Jehova megvilágítja az én sötétségemet." (Sámuel II. 22:29) Á felkenteknek mondja az Úr: „őrizd meg fiam atyád parancsolatját és anyád tanítását el ne hagyd. Mert szövétnek a parancsolat, és a tudomány (a törvény; Alliolí) világosság, és az élet útja a tanító-feddések." — Pókláb. 6:20, 23.
3 Nemcsak hogy szeretik a gyermekeket a felkentek, hanem bizonyos felelősségük is van velük kapcsolatban, amely felelősséget egyetlen Istent szerető se kíván figyelmen kívül hagyni. A felkenteknek a gyermekek iránti kötelessége a Szentirásban van lefektetve. A fenti kérdésekre nem kívánunk dogmai vagy emberi vélemé
nyen alapuló feleletet adni, hanem az e kérdésekre vonatkozó Iráshelyeket fogjuk megvizsgálni, hogy a felkentek világosan megláthassák a helyes követendő utat és hogyan tehetnek eleget kötelességüknek.
4 Érdemes lesz megvizsgálnunk a vasárnapi iskola
eredetét és használatát. Ha kitűnik, hogy ez egy vallásos
intézmény, Isten felkentei bizonyára nagy gonddal fog
ják megvizsgálni az ügyet, hogy ne essenek egy vallá
sos csapdába. Ebben az összefüggésben kellő figyelmet
kell szentelnünk a gyermekeknek Jézushoz való mené
sére vonatkozó feljegyzésnek. A római kát. vallásoskodók már régen gyakorolják azt a szokást, hogy min
denfélo gyermekeket összehozzanak és azokat a katoli
kus katekizmus szerint oktassák, azt a teóriát követ
vén. hogy ha egy gyermek hét éves koráig a katolikus
tanítás szerint van nevelve, sohase távozik cl e tantól.
Eljárásuk támogatására a római kát. vallásoskodók a
köv. Irásszöveget idézik: „Tanítsd a gyermeket az ő út
jának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem
távozik attól." (Példab. 22 :6) Ez szükségszerűen a köv.
kérdést veti fel: „összhangban van a római kát. szerve
zet eljárása Isten igéjével, különösen Jézusnak itt lege
lől idézett szavaival?" A protestáns szervezet létrejött,
s idővel ez a szervezet nagyon vallásos lett és megszer
vezte a vasárnapi iskolákat, ahol a gyermekeket össze
gyűjtötték és bizonyos dolgokban oktatták. Egy jólis
mert bizonyság a vasárnapi iskolára vonatkozólag a
köv. szavakból tűnik ki: „A történelemből nem nehéz
megállapítani, hogy ki járult hozzá a vasárnapi iskolák
oktatásában valószínű minden más embernél inkább,
hogy ez iskolákban az ingyenes tanítás rendszere be
legyen vezetve és terjesztve legyen. Ez Wesley John
tiszteletes volt, aki Raikcs első vasárnapi iskolája
után több mint" harminc éven keresztül oktatta a gyer
mekeket Anglia különböző vidékein, hogy kellő vallá
sos oktatásban részesítse őket, ő volt az, aki miután
folyóirata 1784 július 18-iki számában leközölte, hogy
ahova csak elment, mindenhol vasárnapi iskolák léle
sültek, e szavakat is feljegyezte- ‘... Ki tudja, hátha
egyesek ez iskolák közül keresztények gyermekszobá
jává lesz*?"
5 Az egyház „Illés-korszaka" alatt az Ür egy másik
odaadó szolgája következőképpen irt a vasárnapi isko
Iáról — s ez a közlemény tizennégy évvel az Úrnak
1918-ban történt templomhoz jövetele előtt jelent meg:
„Az első vasárnapi iskola 1781 ben kezdődött egy imaU*
kólának
Gloucesterben (Angliában) való létesítésével
az ottani napilap keresztény érzületű, Róbert Raikes
nevű kiadója által. Ugyanez kirendelt négy keresztény
asszonyt tíz-tizennégy éves gyermekeknek Írásra, olva. sásra, varrásra stb. való oktatására, mégpedig vasárna
ponként 10—12 óra között; délután pedig tanították őket
a katekizmusra és elvezették egy prédikáció meghall
gatására. Ebből a szerény kezdetből fejlődött ki ko
runk hatalmas vasárnapi-iskola intézménye." — Irástanulmdnyok, 6. kötet.
6 Az „Illés-munka", amelyen Isten népe résztvett. kö
rül-belül 1878-ban kezdődött. E korszak alatt az Úr a
templomhoz (1918-ban) jövetele előtti útegyengetés
munkáját végezte. E korszak alatt Jehova egy népet
választott ki a neve számára. Ez a nép a különböző nem
zetek közül lett kiválasztva, és az Úr ennek tagjait elő
készítette az eljövendő munkára: hogy mások előtt mint
az ő tanúi működjenek a földön E korszak alatt Jeho
va felszentelt és odaadó népe között nem lettek ily va
sárnapi iskolák berendezve és fenntartva. Ekkor nem
igyekeztek a felszenteltek vagy nem felszenteltek gyér
mekeinek különválasztott bibliai oktatására. Ellenkező
leg, a gyermekeknek különválasztott bibliai oktatását
nem helyeselték. Ez az állásfoglalás nem annyira a
Szentiráson alapult, mint a szociális és házi okokon.
E dolgok megvitatásánál az Irástanulmányok hatodik kötete (Angolban 1904-ben jelent meg) többek között Így szól: „1. A vasárnapi iskolák kárára lettek keresztény szülőknek, amennyiben őket az Úrtól rájuk ruhá