Munka
A lap korábbi változatát látod, amilyen Administrator (vitalap | szerkesztései) 2022. július 1., 20:06-kor történt szerkesztése után volt.
Az
ŐRTORONY
és Krisztus
jelenlétének hírnöke
Ti vagytok az én
tanúim, szól Jehova,
hogy Isten vagyok.
Ésaiás 43:12
Vigyázó! meddig még az éj?
Ésaiás 21:11
The Watchtower and Herald of Christ's Presence
(Hungarian Edition)
Monthly, February 1937
Revista lunara - Anul 24
Vallásos f-irat 24. évlolyam
3-4 szám
1937 február hó
TARTALOM
Munka
22
Malakiás I. rész
30
Entered at Second Class Matter April 24th, 1929, at Brooklyn, N. Y.. Postoffice under the Act of March 3rd 1879. (Sec. 397, P.L and R.)
Vyplaceni novin. známkami povoleno feditelstvím post a telegrafu dne 30. XII. 1933 pod cis. 322 020-VII-1933. Printed in Czechoslovakia.
Az ŐRTORONY
és Krisztus jelenlétének hírnőke
24 évfolyam
1937 február hó
3-4 szám
Munka
"Mert az Úr szava igaz és minden cselekedete hűséges." - 33 zsoltár 4
1 JEHOVA dolgozik és elvárja, hogy minden teremtménye dolgozzon, akit elismerésében fog részesíteni; ezt a munkát az ő akaratának megfelelően kell végezni. A teremtmény tökéletes útmutatója Isten beszéde. Fontos felismerni először Isten akaratát és azután cselekedni is, ellenkező esetben nem is lehet törvényszerűen eljárni. Jehova kezdet óta ismerte a véget és az ő munkája mindenkor szándéka szerint történik. Azt mondja: „Elvégeztem, meg is cselekszem". (Ésaiás 46:11) Jehovának mindenre megvan a meghatározott ideje: „Ideje van a hallgatásnak és ideje a szólásnak". (Prédikátor 3:1—8) Jehova befejez egy munkát és azután egy másikhoz kezd s így kell cselekedniük az ő parancsa szerint mindazon teremtményeinek, akiket elismerésében fog részesíteni. Az ember előtt feltárt nagy szándéka az ő nevének tisztázásáról szól. Ez az igazolás szükséges lett, mert az ö teremtménye, Lucifer, aki most az ördög vagy a Sátán, meggyalázta az ő nevét. Jehova így szólt Sátánhoz: „Ámde azért tartottalak fenn téged, hogy megmutassam neked az én hatalmamat és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön." (Mózes II. 9:16) Jehova az ő akaratának végrehajtásában mutatja meg mindenek felett való hatalmát s azzal kapcsolatban bizonyságtevői útján az egész földön hirdetteti nevét, amennyiben engedi, hogy az ő munkájában közreműködjenek. Szükségképpen ez két dolgot jelent: Egy világterjedelmű bizonyságtevő munkát Jehova nevének és szándékának hirdetése céljából, s utána következőleg a mindenható Isten nagy napjának viadalát.
2 Jehova világos szavakban juttatta kifejezésre szándékát. Prófétai drámákat vagy képeket alakított, amelyek útján szándékát hangsúlyozza és akaratának végrehajtási módját teszi közzé. Jehova a maga kiszabott idejében tárja fel a prófétai ábrázolások jelentőségét azok előtt, akik őt szeretik és neki szolgálnak. Jehova igéje igaz és helyes s így az ember helyes útmutatója is. Ebből az okból imádkozott Jézus is Jehovához az ő igazi követői érdekében: „Szenteld meg őket a te beszédeddel, mert a te beszéded igazság; Amiképpen te engem, úgy én is őket küldtem a világra; és én őérettük odaszentelem magam, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban." (János 17:17—19) Az élet az Isten adománya Jézus Krisztus által s így mindazoknak el kell jutniok Isten és Jézus Krisztus ismeretére, akik Isten e
kegyadományában részesülni óhajtanak. „Az pedig az örökélet, hogy megismerjenek téged, az egyetlen igaz Istent és akit küldöttéi, a Jézus Krisz-
tust." (János 17:3) Ezek a szövegek emelik ki mindazok kötelességét, akik Isten akaratának teljesítésére szövetséget kötöttek. Mindazoknak dolgozniok kell, akik szövetséget kötöttek, úgy, ahogyan Isten rendeli, aki a szövetséget létesítette.
3 Jézus a köv. meg nem változó szabályt állította fel, mondván: „Az én Atyám munkálkodik, én is munkálkodom!" (János 5:17) Akaratának végrehajtásakor Jehova Jézust mint embert küldte a földre. Jézus első munkája Jehova akaratának végrehajtásában abból állt, hogy az igazságot hirdette azok előtt, akik meghallgatni akarták. Ezért is mondotta Jézus: „Én azért születtem és jöttem a világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról". Mindaz, aki az igazságból való, hallgatni fog az én beszédemre." (János 18:37) Ami azt jelenti, hogy minden teremtmény, aki az igazság ismeretére eljut és kedves Isten előtt, mindenkivel közölni tartozik az Istenről és az ő szándékáról szóló igazságot, aki azt meghallgatni akarja. Az egész ügy Jehova nevének az igazolásával áll összefüggésben. Jézus tehát az ember szemei elé
állított tökéletes példa és aki ezt a tökéletes példát híven követni akarja, szenvedni fog emiatt; mert a gonosz Sátán, az ördög meggyalázza Isten nevét és gyalázatot és szenvedést igyekszik zúdítani mindazokra, akik híven szolgálnak Istennek. Nem is várható egyéb, amíg Jehova hatalma nem fog kinyilatkozni és végetvetni a gonosznak. Jehova végrehajtja munkáját, hasonlóképpen Jézus Krisztus is s mindazoknak is végre kell hajtaniok munkájukat, akik magukra vállalták, hogy Istennek engedelmeskedni fognak. Nagyon fontos, hogy közülünk mindenki szeme előtt tartsa ezeket a tényeket.
4 Ama munka, amelyet Jézus Krisztus követőinek kell végezniük, nem egy és ugyanaz minden időben. Amidőn a munkát elvégezték, egy másikat kell megkezdeniük és elvégezniük, így történt Jézus Krisztus esetében is. Ő Isten parancsa értelmében három és fél éven keresztül bizonyságot tett az emberek füle hallomására, s miután Atyjának parancsát teljesítette, beszámolt Atyjának, mondván: „A reám bízott munkát elvégeztem!" (János 17:4) Jézus meghalt, mintha bűnös lett volna s azáltal, hogy mindhalálig engedelmeskedett Atyja akaratának teljesítésében, megszerezte a váltságdíjat, amely az élet útját nyitja meg az ember számára. Jehova feltámasztotta Jézust halottaiból és a legfelsőbb méltóságra emelte, neki adván minden hatalmat mennyen és földön. Jehova így rendelte az Úr Jézust minden szándékának végrehajtására.
23
Visszatérés
5 Miután Jézus egy munkát befejezett, másikhoz fog hozzá. Habár minden cselekedete Jehova nevének tisztázásával kapcsolatban történik, ezt a munkát mindazáltal rendben és a kellő időben kell végezni. Jehova még Jézus mennybemenetele előtt elrendelte, hogy a kitűzött ideig várnia kell, s akkor fogja Sátánt, az ellenséget lábainak zsámolyára fektetni. (110. zsoltár 1) Ez az idő Krisztus visszatérésére utal. Jézus földönlétekor ismételten kijelentette, hogy vissza fog térni és visszatérésének fontosságát hangsúlyozta. Az apostolok tehát emiatt szerették volna tudni, mikor lesz ama nagy esemény, mikor fog az Úr Jézus hatalomban és dicsőséggel visszatérni. Reménységükben és várakozásukban nem támaszkodtak ravaszul kieszelt mesékre, hanem kétségtelen és világos bizonyítékaik voltak arra nézve, hogy Jézus Krisztus hatalommal és dicsőséggel fog visszatérni. Az apostolokat oly erősen érdekelte az Úr visszatérése, hogy sürgősen megkérdezték tőle, mondja meg nekik, mi lesz a bizonyítéka az ő visszatérésének. Ő prófétai nyelven válaszolt kérdésükre, s ezt a próféciát nem lehetett megérteni teljesülésének bekövetkezése előtt. Az apostolok ihletett írásaiból az Úr Jézus visszatérésének és országának ténye van kiemelve, ők teljesen felfogták, hogy nagy időköz fog eltelni az Úr Jézus Krisztus mennybemenetele és visszatérése között.
Egy másik munka
6 Jehova a Jézus Krisztus mennybemenetele és visszatérése közti nagy időközben munkájának egy másik részét, nevezetesen teljesen az ő országának és nevének szentelt nép kiválasztását végezte el. (Péter I. 2:9, 10) Péter apostol az Úrtól taníttatva, megmagyarázta testvérei előtt, „mimódon látogatta meg az Isten először a pogányokat, hogy népet válasszon magának közülök". (Apcsel. 15:14) Ez a munka azon cél érdekében történt, hogy Istennek a kiszabott időben egy népe legyen a földön, melyet tanúbizonyságul fog felhasználni, s amely világszerte fogja hirdetni az ő nevét, ahogyan ő azt régen kijelentette. Jézus Krisztus hű követői sok éven keresztül hirdették az Úr halálát, feltámadását és visszatérését. Azon idő alatt Jézus Krisztus nem volt az ő igaz követői között; mindazáltal nem hagyta őket vigasz nélkül. Sok üldözést, fáradságot, szenvedést és megpróbáltatást viseltek el; Jézus kijelentése szerint közbenjárt érdekükben az Atyánál, s Jehova elküldte nekik szent lelkét vezetésükre és vigasztalásukra s mindazok részére is, akik az első tanítványok napjai után lettek Jézus Krisztus követői. A Szentlélek teljesítette az Úr Jézus Krisztus visszatéréséig a vezető és vigasztaló tisztséget; amidőn pedig elérkezett az Úr visszatérésének és övéi maga köré gyűjtésének ideje, az Úr lett az ő tanítójuk, vezetőjük és kezelőjük. (Thess. I. 2:1) Ekkor többé nem volt szükséges, hogy a Szentlélek legyen a vezetőjük és ügykezelőjük, mert azóta az Úr Jézus közvetlenül végzi ezeket az ügyeket az övéi között. Jézus Krisztus visszatérésé előtt, mielőtt híveit templomába gyűjtötte, utegyengetést végzett Jehova előtt, amennyiben azok figyelmét, akik várakoztak az ő visszatérésére, addig sok fel nem tárt igazságra hívta fel s őket magához és Atyjához vonzotta. Az útegyen-
getés ezen munkáját befejezte, s akkor Jehova ígéretének teljesítéseképpen megjelent templomában azoknak megítélésére és kipróbálásra, akiket ekképpen maga elé gyűjtött. „Ímé, elküldöm én az én követemet és megtisztítja előttem az utat és mingyárt eljön az ő templomába az Úr, akit ti kerestek; és a szövetségnek követe, akit ti kívántok; ímé, eljön, azt mondja a Seregeknek Ura". — Malakiás 3:1
7 Az Úrtól nyert bizonyítékok kétségtelenül bizonyítják, hogy Jehova az Úr Jézus Krisztust 1914-ben emelte királlyá és utasította, hogy uralkodjon ellenségei között. (110. zsoltár 2) Magától értetődik, hogy az ellenség abban az időben mozgékony volt; a tények kétségtelenül azt bizonyítják, hogy attól kezdve mindeddig mozgékony. Ami közvetlenül az Úr Jézus Krisztus tronralépése 1914 óta történt a Jehova előtti útegyengetés befejezése volt. Akik addig az igazság ismeretére jutottak s most az Úr köré gyűltek, megpróbáltatásnak kellett alávettetniök hűségük és őszinteségük kipróbálása céljából. Miért hagyja Jézus Krisztust „Jehova templomához menni"? Az Isten temploma Jézus Krisztus hű követőit jelenti az Isten szándékát megvalósító munkában. „Nem tudjátok-é, hogy ti az Isten temploma vagytok és az Isten szelleme lakik ti bennetek?“ (Kor. I.3:16; II. 6:16; Jelenések 3:12) Amidőn az Úr eljött, sokan szövetséget kötöttek Isten akaratának cselekvésére. Többen közülök önző érdekből tették; mások ellenben ragaszkodtak Jehovához és szövetségüket teljesíteni voltak hajlandók, minden munkára hajlandók voltak. Ezeknek a lelki szülötteknek mindnyájuknak próbára kellett tétetniük, hűségük és alkalmasvoltuk megállapítására. Ezért áll megírva Jézus Krisztus, a templom nagy bírája és követe felől: „És ül mint ötvös, vagy ezüst-tisztogató és megtisztítja Levi fiait és fényessé teszi őket, mint az aranyat és ezüstöt; és igazsággal visznek ételáldozatot az Úrnak.“ — Malakiás 3:3
8 Ezek az említett és az Úrhoz igazsággal vitt áldozatok Jehova Istenhez és az ő királyához való önzetlen és korlátlan ragaszkodást jelentenek, ami arra indítja őket, hogy örömmel teljesítsék az Úr parancsait. Az igazsággal való áldozás kizárja a feltételes vagy korlátolt szolgálatot és az önző inditóokból folyó szolgálatot is. Ezt az igaz áldozatot az apostol a következőképpen magyarázza: „Annakokáért őáltala vigyünk dicséretnek, áldozatát mindenkor Isten elé, azaz az ő nevéről vallást tevő ajkaknak gyümölcsét. A jótékonyságról pedig és az adakozásról el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten." (Zsidók 13:15, 16) Mindazok Lévi hasonmási fiai, akik Isten akaratának cselekvésére szövetségben állnak és Isten szellemtől szült fiai; a templom megítélésekor tehát az Úr azt fogja eldönteni, hogy ki lesz alkalmas közülök az Úr képviseletáre az ő országában. Ő a megfelelő képviselőkre fogja bízni az ő országának érdekeit.
9 A templom megítélésekor fog kitűnni a gonosz szolga-osztály; ennek az osztálynak haszonérdek az indítéka. Ezeknek a mennybemenetelre nyíló kilátás volt az indítékuk, az Úrnak akartak segíteni a világegyetem kormányzásában, emiatt kötöttek szövetséget Isten akaratának cselekvésére és léptek az ő szolgálatába. Az Úr nem személyválogató és nem dönti el erőszakosan, ki legyen
24
az ő képviselője és részesüljön áldásaiban, alkalmas voltát vagy alkalmatlanságát mindenki a saját szívállapotával és cselekedeteivel fogja eldönteni. A hívek, akik magukat önzetlenül szentelték Istennek, kedvező ítéletben fognak részesülni, ő felőlük mondja az Úr Jézus: "Kicsoda pedig a hű és a bölcs szolga, akit az Úr gondviselőjévé teszi házanépének, hogy eledelt adjon neki alkalmas időben? Boldog az a szolga, akit az Úr munkájában fog találni, amidőn megjövend! Bizony, mondom nektek, minden javaival meg fogja bízni azt." — Máté 24:45—47
Az ő munkájuk
10 A templomi osztály tehát a választott szolga része lett és követlenül a szolga-osztály főnökének, az Úr Jézus Krisztusnak van alárendelve. A munkában való közreműködésre a szeretet, az önzetlenség és az Istenhez, az Isten királyához és országához való örömteljes ragaszkodás kell hogy indítsa. A király trónján ül; a templomban van és ítélkezik és ugyanott részesíti tanításban és utasításaiban. Ez a kezdete Isten hatalma gyakorlásának a világon Jézus Krisztus útján az ő népe érdekében; a templomból valóknak örömmel kell vállalkozniuk munkájuk elvégzésére, hajlandók is arra és jókedvűen végzik, amint írva van! „A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpír méhéböl leszen ifjaidnak harmatja." — 110. zsoltár 3
11 Az új nap reggele eljött. Világossága feltárja az Úr szentségének szépségét, s a templomban levők erős fiatalemberekhez hasonlítanak, akik harcba vonulnak. Az úr megmutatja a hívek munkakészségének indítékát, amidőn így szól hozzájuk: „Ha szerettek engem, tartsátok meg az én parancsolataimat." — János 14:15
12 A templomhoz-tartozók az ő neve számára kiválasztott nép, azok t. i. akik a világból kiválasztattak és elkülönültek, akik a királyság szolgálatába állottak. Mily munkát kell tehát végezniük? A Jehovától nyert megbízatásuk válaszol ezekre a kérdésekre. Az Úr Jézusról áll megírva: „Az Úristen lelke van én rajtam, azért, mert felkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömet mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást és a megkötözötteknek megoldást." — Ésaiás 61:1, 2
13 Akik Krisztushoz vonzattak és szervezetéhez tartoznak, Jehovától ugyanazon megbízatásban vagy felkenetésben részesülnek, amelyben az ő főnökük Jézus Krisztus is részesült s ez írja le az ő munkájukat. Munkájuknak teljesen egyeznie kell Isten és Jézus Krisztus szellemével. Ezért a köv. figyelmeztetés szól hozzájuk: „Félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket; mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jókedvvel". (Filippi 2:12—14) Jehova Isten most nevének tisztázásán dolgozik s ezeknek a híveknek is megengedi, hogy együtt dolgozzanak vele az ő akarata és tetszése szerint, ő nincsen rájuk szorulva, hanem csupán e kiváltságban részesíti őket. Isten kifejezett akarata, hogy neve tisztáztasson. Istennek tetszik, hogy a templomi osztály részt vegyen az ő nevének tisztázásában. Jehova azt az ő nevének népéül választotta ki a világból a reá vonatkozó
akaratát a köv. szavakban fejezte ki: „Ti vagytok az én tanúim és az én szolgám, mond az Úr, akit választottam, hogy felismerjétek, hígyjétek és belássátok, hogy én vagyok az... ti vagytok a tanúim, monda Jehova, hogy én vagyok az Isten"; „rajtam kívül nincsen Isten." (Ésaiás 43:10—12) Figyeljük meg, az Úristen ezzel a következőket mondja választottainak: Tudományt kell szereznetek; hinnetek kell, hogy az Isten beszédéből származik s meg kell értenetek az Úrral való tényleges kapcsolatotokat. Az ő igéjében áll megírva; „Szerezz bölcseséget; szerezz eszességet." — Példab. 4:5
14 Valaki ismerheti Isten igéjének szövegeit; s amellett nem bölcs és nem is értelmes. Az értelem szerzése a teremtmény és a Teremtő közti viszony (kapcsolat) felismerését és helyes felfogását jelenti. Ez azt jelenti, hogy meg kell értenünk és tudnunk kell, hogy csak egy mindenható Isten van, akit Jehovának hívnak, hogy mindenkinél bölcsebb és felségesebb és minden jó és tökéletes adomány tőle ered; hogy Jézus Krisztus Jehova szeretett fia, áll legközelebb az Atyához és az ő „jobbkeze" vagy főmegbízottja; s hogy a templomhoz tartoznak mindazok, akik a Krisztushoz tartoznak; ezek Isten és Krisztus szolgái, s hogy a szolga az Úr akaratát tartozik cselekedni, mégpedig jókedvvel. Ez jelenti az értelem szerzését.
Engedelmesség
15 Mielőtt valaki a választott szolga-osztály tagja lehetne, fel kell áldoznia minden világi reménységét, kilátásait és hiú törekvését és magát Isten akarata alá kell rendelnie. Miután Isten szolgája lett, még fontosabb az engedelmeskedés, s ilyeneknek szól az előírás: „Jobb az engedelmesség az áldozatnál!" Az Isten akaratával ellenkező cselekedet, lázadás. Az Úr utasításainak teljesítésében való hanyagság vagy vonakodás, ellenszegülés, tehát törvényszegés és a bálványimádás egyik neme. (Sámuel I. 15:22, 23) Amidőn valaki Isten templomába került s annak része lett, de azután hanyag lesz, vagyha nem akar engedelmeskedni Isten törvényének és szervezetének, az olyant, amint megmondotta, az Úr kiteszi a templomból, illetve az ő országából is. (Máté 13:41) A szolga azt tartozik cselekedni, amit az Úr parancsol neki, mégpedig készségesen, minden zúgolódás és panasz nélkül.
16 Miből tudhatja a szolga mindenkor, mit tartozik cselekedni? Erre a Biblia, amely kimondottan Isten beszéde, ad választ; ez képezi tehát a biztos vezetést. Ennek bizonyítékául olvassuk: „Az én lábaim szövétneke a te igéd, és az én ösvényem világossága!" (119. zsoltár 105) „A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, az oktatásra, a nevelésre az igazságban, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített." (Tim. II. 3:16, 17) Az Isten igéjében jártas szolga alkalmas a reábízott jó munkára. Miután a szolga ily oktatásban részesült, engedelmeskedni tartozik; máskülönben nem nyerheti meg, hanem elveszíti az Úr elismerését. Jézus Krisztus a Mózesnél nagyobb s a szolga-osztály érdekében a jelen napról, amidőn Jézus Krisztus a templomban van és Isten felszentelt seregét oktatja, tanítja és vezeti és teendőit elrendeli, áll megírva: „Lészen pedig,
23
hogy minden lélek, valamely nem hallgatánd arra a prófétára, ki fog irtatni a nép közül." (Apcsel. 3:23) A szolga tehát nem cselekedhetik tetszése szerint, hanem engedelmeskedni tartozik, mégpedig örömteljes szívvel.
17 A maradékképpen ismertek a földön a felkent templomhoz tartoznak és Sionnak, illetve Isten szervezetének egy részét képezik és teljes egyetértésben kell dolgozniok ennek a szervezetnek a fejével, Jézus Krisztussal. A templom-osztálynak Jehova és Jézus Krisztus a tanítója, s ezek a tökéletes tanítók látták el a templom-osztályt azon eszközökkel, amelyekből felvilágosodhatnak kötelességeik és kiváltságaik felől. Ezért áll megírva: „Igyekezzél, hogy, Isten előtt becsületesen „megállj, mint oly munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen hasogatja az igazság beszédét". (Tim. II. 2:15) Ez nem azt jelenti, hogy azt kell szorgalmasan tanulmányozni, amit emberek adnak elő,
s ami egyesek előtt szentnek és jámbornak tűnik, fel. Hanem inkább annak a vizsgálását és tanulását jelenti, hogy vajjon miből áll Istennek szolgájára vonatkozó akarata s azután e munkát nem szégyelve és minden elfogultság nélkül végezni, miközben az igazságot megfelelő és helyes módon kell alkalmazni. Emiatt kell Isten Igéjét az igazságot állandóan és kitartóan tanulmányozni, azon segédeszközöket is használva amelyekkel az Úr az igazság megísmerésére megajándékozott. Azt mondta valaki, hogy bárki is megértheti az igazságot, aki Isten akaratának cselekvésére elhatározta magát; „mert az igazság az igazak részére van elvetve". Ez nem jelent helyes magyarázatot, hanem az írásnak téves alkalmazását jelenti. Az igazság az Isten igéje. Isten igazságát azonban senki sem értheti meg, amíg Isten arra kitűzött ideje el nem érkezik; s akkor is csak azok érthetik meg, akik szorgalmasan követik Isten feltárt utasításait. Meg van írva: „Világosság támad fel az igazra és az egyenesszívűekre öröm". — 97. zsoltár 11
18 Nem igaz mindenki, aki azt vallja, hogy az úrnak szolgál. Hogyan igazulhatunk meg? Az Úrhoz való teljes ragaszkodás és a templomban és „az igazság palástja" alatt való tartózkodás által, mellyel őket Jehova megajándékozta. Erről áll megírva: „Örvendezvén örvendezek az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemben; mert az üdvnek ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engem körül, mint vőlegény, aki pap módon ékíti fel magát és mint menyasszony, aki felrakja ékességeit." — Ésaiás 61:10
19 Jehova világossága a templom-osztály fejére, Jézus Krisztusra tűz, s ez a világosság sugárzik vissza az ő arcáról a templom-osztály tagjaira s ekképpen részesül Isten népe Isten igéje feltárt igazságainak megértésében. (Kor. II. 3:18) Jehova világossága süt a próféciákra s a híveket Jézus Krisztus útján ajándékozza meg e próféciák ismeretével és megvilágításával. Tények mutatják, hogy Isten a WT iratai által látta jónak azokhoz juttatni az igazságot, akik őt szeretik. Az Úr Jézus, aki most szt. angyalai kíséretében tartózkodik a templomban, a saját útján Isten akaratával egyezően közli ezeket a magyarázatokat azokkal, akik őt szeretik és neki szolgálnak, és teszi megérthetővé és felfoghatóvá.
A nap
20 Amióta szeretett fiát Jehova mint királyt trónra emelte és a templomhoz küldte egy új nap következett be. A dicsőséges hajnalcsillag felkelt és az idő elérkezett Isten nevének tisztázására. Ez a nap az, amelyet az Úr szerzett s erről áll megírva: „Nyissátok meg nekem az igazságnak kapuit, hogy bemenjek azokon és dicsérjem, az Urat! Ez az Úrnak kapuja; igazak mennek be azon. Magasztallak téged, hogy meghallgattál; és szabadításomul lettél! A kő, melyet az építők megvehettek, szegletkő lett! Az Úrtól lett ez és csodálatos a mi szemeink előtt. Ez a nap az, amelyet az Úr rendelt: örvendezzünk és vigadjunk ezen!" — 118. zsoltár 19—24
21 Most a szentlélek nem gyakorol vezető, tanító és ügykezelő tisztséget, mert Jézus Krisztus jelen van és ő a tanítója, oktatója és vezetője Isten népének; azért az öröm napja ez. Jézus Krisztus ama nagy és rendkívüli örömet élvezi, hogy most végrehajthatja szíve régi vágya szerinti munkáját. Ez az Atya neve tisztázásának a napja. Ezért hívja a templom-osztály tagjait, hogy vegyenek részt az ő örömében és Jehova neve tisztázásában. A jelen tehát többé nem a szomorkodás ideje. A király maga köré gyűjtötte az övéit és elragadta a láthatatlan helyekre, hogy mindenkor az Úrral legyenek. — Thess. I. 4:16, 17
Háború
22 A jelen a munka, és a hadiszolgálat ideje; mert Sátán nem akarja átadni a teret Jézus Krisztusnak, a jogos uralkodónak s emiatt kell Sátánnak teljes szervezetével elpusztulnia a mindenható Isten nagy napjának viadalában. Emiatt történt változás a munkában, amelyet Isten szolgainak kell végrehajtaniok. Valamikor a keresztények azt hitték, hogy Istennek csupán az a szándéka, hogy embereket vegyen fel a mennyekbe; most azonban látja a szolga-osztály, hogy az ő szándéka odairányul, hogy a világegyetemben minden gonoszság kiirtása és az igazság beiktatása által tisztázza nevét, s látja, hogy azok fognak részesülni Isten határtalan áldásaiban és az életben, akik Isten és az ő országának pártjára állanak. Mi jelenti tehát a Szentírás helyes értelmezését a jelenre alkalmazva? Röviden mondva a következő: A közeli megvívásra kerülő harc és a világ uralmára vonatkozó felsőbbség kérdését el fogja dönteni, a mindenható Isten csatája; ennek a csatának vezetője, aki Jehova nevében győzelmet fog aratni, a nagy hadvezér, Jézus Krisztus: most az a kötelessége a templom-osztály minden tagjának, hogy az Úrtól származó parancsoknak és utasításoknak engedelmeskedjen s ezen a téren bizonyos parancsokat kell teljesíteniök. Az Úr világosan felismerni engedte, hogy a felkent maradék által teljesítendő munka Jehovának és királyának dicsőítéséből áll, mégpedig örömmel és félelem nélkül és az ellenkezésekre való tekintet nélkül. Ez jelenti az áldozatoknak igazsággal való vitelét az Úrhoz. Istennek évszázadok előtt feljegyzett próféciái, melyeket az Úr most feltár, tisztázzák a templom-osztály kötelességét. Megkísérelték úgy feltüntetni a dolgot, mintha Armageddon viadala és a mindenható Isten nagy napjának csatája egymástól különböző két esemény lenne. Ez nyilván a ravasz ellenség, az ördög cselfogása, aki
26
zavart akar támasztani Isten látható szervezetének soraiban. A „vénekké választottak" osztálya még mindig együtt halad az igaz szolga-osztállyal, s így könnyen felhasználhatja az ördög a zavar keltésére; a választott szolga-osztály azonban nem hagyja félrevezetni magát; mert az Úr Jézus Krisztus kijelentette: „Armageddon" a csapatok gyülekező helyét jelenti, mégpedig Jehova seregeinek a gyülekező helyét. Ezek Jézus Krisztussal állnak a Sión hegyén, azaz Isten szervezetében. A Jelenések 16-ban áll megírva, hogy az ördög és közegei elmennek a föld királyaihoz s azokat összegyűjtik a mindenható Isten nagy napjának küzdelmére; így mozgósítja seregeit az ördög s vonul fel az „Armageddonnak" nevezett helyre. Az ördög csatlósaival cselt szőtt mindazok kiirtására, akik Jehova és az ő királya mellett állanak. A küzdelem a kitűzött időben ki fog törni, s ez a mindenható Isten csatája, melyben Jézus Krisztus vezeti a mennyei seregeket. Azt a helyet pedig, ahol ezt az ütközetet fogják megvívni, „Armageddonnak" hívják. A mindenható Isten nagy napjának csatája és Armageddon csatája, mint azt immár többször említettük, azonosak egymással.
A maradék felelőssége
23 A mindenható Isten hadaira rendkívüli feladat van bízva, amely kötelességet híven kell teljesíteniük. A templom-osztályt Jehova Isten kente fel Jézus Krisztus útján, ami azt jelenti, hogy egy bizonyos munkának elvégzésével bízza meg s aztán annak elvégzésére küldi. A maradék hivatalos megbízatása foglalja magában „az Isten igazolása napjának és a gyászolók megvigasztalásának" hirdetését. Az ország érdekei és gondviselése erre a felkent szolga-osztályra bízattak a földön. Értesültek arról, hogy Jézus Krisztus a templomban van és ítélkezik, s az ítélet rövidesen végre lesz hajtva az istenteleneken. De a gonosznak és gonosz szervezetének pusztulása előtt egy munkát tartozik elvégezni a felkent maradék. Ezért parancsolja neki az Úr: „Az ország ezen evangéliumát világszerte hirdetni kell, bizonyságul, minden nemzet előtt, s azután jön el a vég." — Máté 24:14; Márk 13:10.
24 Az Úr most sokat bízott rá az ő felkent szolga-osztályára, s ezért is kíván többet tőle. Meg kell tennie a maga részét, ez pedig az ország örömhírének hirdetéséből áll mindazok előtt, akik jóindulatúak és meg akarják hallgatni. Részét e munkában végre kell hajtania, mielőtt az utolsó zárónyomor az ellenségre következik. A felkent maradékot az Úr tette őrállóvá, állította őrhelyére és kötelezte őrködésre és mások figyelmeztetésére, hogy Jehováról és szándékáról, értesüljenek.
Jehova az őrállók seregére bízta az ő nevéről, királyáról és királyságáról szóló hirdetés munkáját és a figyelmeztetést. Világosan belevéste az őrállókba, hogy szorgalmasan meg kell bizonyosodnia teendői felől; hogy vigyáznia, szorgalmasnak és megbízhatónak kell lennie és kötelességét örömmel kell teljesítenie. A vigyázó az Úr szájából kapja az utasításokat és az Úr figyelmeztetését közli, nem az emberekét. A vigyázónak meg kell ismételnie, amire az Úr utasítja. Mindközelebbinek látja ama napot, amidőn Jehova kardja a nemzetekre és népekre fog sújtani, tehát figyel-
meztetnie kell azzal szemben. A vigyázónak, illetve a szolga-osztálynak mondja tehát az Úr: „Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen! halálnak halálával halsz meg; és te nem szólándasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ö útjáról; az a hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg. De ha te megintetted a hitetlent az ő útja felől, hogy térjen meg róla, de nem tért meg útjáról, ő vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet." — Ezékiel 33:8, 9
25 Ez azt jelenti, hogy ennek az evangéliumnak őrállója hirdetni tartozik a királyságot, s hogy az ország ezen örömhíre a vigasztalásra szorultaknak vigasztalásul és segítségül fog szolgálni; valamint azt is jelenti, hogy Isten büntetés napját is bejelenteni tartozik, mégpedig szorgalmasan és készségesen s ha az őrálló vonakodik vagy nem akarja azt megtenni, ez az őrálló-osztály egy tagjának a pusztulását fogja jelenteni, és a kötelességről való megfeledkezést vagy zavarkeltést jelent. Itt az Úrnak egy parancsáról van szó, amit feltétlenül teljesíteni kell. (Apcsel. 3:23) Ez a szolga-osztály munkája, s ezt Jehova tanúbizonyságainak kell teljesíteni, miközben a nagy harcra vonatkozó felkészülés folyamatban van. A maradék tehát résztvesz ebben a harcászati munkában; mindazáltal nem testi fegyverekkel harcol. Fegyvere az isteni igazság üzenetéből áll, és ez erős fegyver, hogy megrendítse Sátán látható szervezetének fundamentomát ezen a napon. Sátán és hadai most háborút folytatnak a maradék ellen, mivel a maradékra bízattak az ország érdekei és ő hirdeti az igazság üzenetét a népnek: így vonja magára az ellenség tüzét. (Jelenések 12:17) Emiatt üldözi az ellenség eszközeivel oly elvetemülten a maradékot. A felkentek azonban az üldözésekre való tekintet nélkül engedelmeskedni tartoznak az Úrnak és engedelmeskedni is fognak. A hű maradék eljárása figyelmeztetést jelent mások részére s a maradéknak az üldözés folytán nyílik alkalma bebizonyítani tisztaságát Isten előtt.
Nagysokaság
26 Kik azok, akiket az írás gyászolóknak nevez, akiket azon üzenet vigasztal meg, amelyet a felkent bizonyságtevők visznek hozzájuk? Itt nyilván azokról van szó, akik a „nagysokaságot" fogják alkotni, s akiket az írás más szövegekben „jonadáboknak" nevez. Isten ideje elérkezett a nagysokaság összegyűjtésére. A maradék tagjai, illetve Jehova felkent tanúbizonyságai fogják azt összegyűjteni? Semmiképpen! Nagyon fontos, hogy e tekintetben helyes értelem birtokába jussunk, nevezetesen annak megértésére és tudtára, hogy mily kapcsolat áll fenn Isten, az ő országa, s azzal kapcsolatban a mi munkánk és miközöttünk. Egyetlen ember sem toborzott Isten országába egy másik embert. Ezt az igazságot megértve, írta az apostol: „Én ültettem, Apollos öntözött Isten adá pedig a nevekedést. Tehát sem az aki ültetett, sem az, aki öntözött, nem fontos, hanem a nevekedést gondviselő Isten." — Kor. I. 3:6, 7
27 A nagysokaságot az Úr gyűjti össze, Ő nevezi „juhoknak" azokat, akiket maga köré gyűjt és Jehova királyi házának tagjaivá tesz. Jézus azután még ezeket mondotta: „Más juhaim is vannak
27
nekem; azokat is elő kell hoznom és hallgatni fognak az én szómra és lesz egy akol és egy pásztor." (János 10:16) A nagysokaság fog a „más juhokból" állani, akiket az Úr szervezetébe gyűjt s egykor az összegyűltek mind az Úr Jézus Krisztus nyájának lesznek tagjai. A maradék munkája a nagysokasággal kapcsolatban az ország evangéliumának hirdetéséből, Jehova nevének és szándékának bizonyságtevéséből áll, amit királya útján végez, s annak kihangsúlyozásából, hogy csak Isten országa képezheti az emberiség reménységét Krisztus uralkodása alatt. Ez a hír nyújt vigaszt azoknak, akik a körülöttük látható igazságtalanságok miatt gyászolnak és panaszkodnak, s mivel igazság után sóvárognak és vágyakoznak. A maradék tartozik megmutatni a jóakaratúaknak az Isten szervezetéhez vezető utat, hogy oda meneküljenek és a menedékvárost megtalálják.
Üdvösség
28 Semilyen más eszköz, csakis Istentől Jézus Krisztus útján lehet üdvösséget és életet nyerni. (Apcsel. 4:12) Az Úr a felkent maradék kötelességévé tette, hogy hirdesse ezt a fontos igazságot a nép előtt, mégpedig most. Ezen felelősség elől nem lehet kitérni és kijátszani sem lehet. Éppen oly igaz az is, hogy azok, akik most élnek és hallják az igazságot Istenről és az ő országáról, de azt elvetik, nem fogják túlélni Armageddont. Ha felismerjük ezt a tényt, akkor Jeremiás prf. kijelentését is meg fogjuk érteni, miszerint Armageddon végén oly sok lesz a holttest, hogy akik azt túlélik, eltemetni sem győzik. (Jeremiás 25:33) A maradék tartozik felvilágosítani a jóakaratú embereket Isten szándéka felől. Senki sem végezheti el a másiknak kiosztott munkát. Mindeniknek el kell végeznie a részét, amellyel megajándékoztatott. Egyesek azt következtették, hogy egy bizonyos nagy munkát a maradék-osztály egy bizonyos személyének kell elvégeznie, s így a maradék között van néhány nagy ember ennek a munkának elvégzésére. Ennek a következtetésnek nincsen Írás-bizonyítéka. Ellenkezőleg, a Szentírás, főképpen Abdiás prf. kimutatja, hogy az egyes személyek nem emeltetnek ki a templomosztály tagjai között. A templom-osztály vagy a maradék minden tagja egyenlő alapon áll. Közülök egy, sem hatalmas, vagy rendkívül fontos. Mindnyájan az Úr szolgái. Egyiknek sincs oka dicsekednie fontosságával vagypedig azzal, hogy egy rendkívüli, csodálatos munkát kell végeznie. Mindenik tartozik engedelmeskedni az Úr parancsainak és az Úrnak tartozik adni minden dicsőséget és,hálát, nempedig embereknek. Ezen a napon a választott szolga egyetlen tagja sem fogja elkövetni „Szamária bűnét", illetve nem fog másokat tisztelni és dicsőíteni az Úr helyett. Ha valaki amellett marad, hogy a saját személye részére foglalja el a dicsőséget és tiszteletet, vagy azzal másoknak hódol, ez annak a bizonyítéka, hogy nem tartozik Isten választott szolgaosztályahoz.
Idő
29 Mikor végezze el tehát a maradék a neki elrendelt munkát és figyelmeztesse s vigasztalja a nagysokaságot alkotó, jóakaratú embereket? Al¬
kalmasabb lesz az idő erre a munkára Armageddon után? Nem, mert a királyság hírét Armageddon előtt és nem utána, kell elvinni a nagysokasághoz. A nagysokaságot alkotó jóakaratú embereknek még Armageddon előtt kell a „menedékvárosba" menekülniük s nem azután. Most van a kellemes idő, amikor az Úr az emberedhez küldi az üzenetet, amit azelőtt tesz, mielőtt büntetése Sátán szervezetére következik. Nyilván az ördög befolyásának kell tulajdonítani, hogy azzal akarják elhitetni az embereket, hogy a nagysokaság összegyűjtésének munkája Armageddon után fog történni.
30 A választott szolga-osztály nem engedi magát rászedetni és befolyásolni a ravasz ellenség fogásai által és nem lesz hanyag; hanem most még szorgalmasabban fogja teljesíteni az Úr parancsát. Több szöveget fogunk most idézni melyek a nagysokaság felvilágosításáról szólnak és teljesen eldöntik a kérdést, hogy a bizonyságot Armageddon előtt kell elvinni a nagysokasághoz.
31 Az Úr Ezékiel prf. 9. fej-ben egy prófétai drámát jegyeztetett fel, ami döntő jelentőségű a szóbánforgó kérdésben. Jehova tanúbizonyságainak szerepét egy gyolcsba-öltözött ember játsza, akinek irószerszám van az oldalán, ma ezek vannak megbízva az ő munkájára. A panaszkodó, szenvedő emberek e jövendölésben a kétszínűek sanyargatásából szabadulni kívánó jóakaratú embereket példázzák; a hat fegyveres férfi az Úr hadait példázzák, akiket Armageddonkor a pusztítás munkájára fog használni. Az Úr azt parancsolja, hogy az írószerszámos férfi, Jehova tanúbizonyságainak maradéka, keresztülvonuljon a „kereszténységen" és a panaszkodókat megjelölje, azáltal, hogy az igazság hallgatásának és megismerésének alkalmában részesítse. Az Úr szolgája a parancs értelmében végzi munkáját és fogja befejezni; azután beszámol róla, amint azt a 11¬ik vers mondja: „Parancsod szerint cselekedtem." S csak azután kezdődik a pusztítás s akkor senki sem részesül kíméletben, csakis azok, akik homlokaikon elpecsételtettek. Ez a prófétai dráma véglegesen megállapítja Jehova munkájának idejét és sorrendjét s megmutatja, hogy a bizonyságtevés munkájának Armageddon kezdete előtt kell történnie és befejeződnie.
32 Ez a következtetés további megerősítését Lótnak Sodomából való menekülésében találja, ami Mózes 1. 18. és 19. fejezetében van feljegyezve. Isten elküldte képviselőjét Sodomába az ott elkövetett szörnyűségek megállapítása és Sodorna elpusztítása végett. Ábrahám az Úr színe előtt állott és közbelépett a város érdekében. Isten közölte Ábrahámmal, ha tíz igazat fog találni a városban, nem fogja azt elpusztítani. De még ennyit, sem talált ottan. Csak Lót a feleségével és két leányával menekült el; a többiek elpusztultak. Tudjuk Sodoma Sátán gonosz földi szervezetét példázza, főképpen az álkeresztény részét; mert írva van, hogy a „nagy város Sodomának hívatik, ahol az Úr Jézust is megfeszítették." (Jelenések 11:8) E prófécia végső teljesülése nyilván a világ végén az Úr Jézus visszatérése után történik; mert Jézus mondotta: „Miképpen Lót napjaiban volt: ettek, ittak, üzérkedtek, ültettek és építkeztek; de amidőn Lót eltávozott Sodomából, kénköves tűz hullott az égből és mindenkit elpusztított. Ha-
28
sonlóképpen lesz az ember fiának eljövetelekor is." — Lukács 17: 28—30
33 Isten hű népe sokáig úgy értelmezte, hogy a legtöbben túl fogják élni a nagy nyomort. Ez a nézet azon reménységből származott, melyet Ábrahám juttatott kifejezésre, hogy vajha megkíméltetnék a város —, ami a „kereszténységet" példázza — egy néhány igaznak a kedvéért. Most azonban látni lehet, hogy csak azoknak van megígérve a menekülés és Armageddon túlélése, akik az „igazságot és az alázatosságot" fogják keresni. (Sofóniás 2:3; Péter I. 4:18) Lót az írás kijelentése szerint igazságos érzelmű ember volt és sok gyötrelmet szenvedett azoknak az elvetemülteknek a viselkedésétől, akik között élt. (Péter II. 2:7, 8) Sodoma példázza azokat, akiket Isten el fog pusztítani Armageddonkor. (Júdás 7) Lót pontosan azokat példázza, akiket Ezékiel 9-ben a homlokaikon elpecsételt emberek; s ebben a prófétai képben főképpen a nagysokaságot példázza. Lót figyelmeztetve lett és a város pusztulása előtt menekült, hasonlóképpen a nagysokaságot is Armageddon és Sátán szervezetének pusztulása előtt kell figyelmeztetni és kell neki Isten szervezetéhez (országához) menekülnie. A nagysokaságot alkotó embereknek nemcsupán menekülniük kell Armageddon előtt, de az Úr szervezetében is kell maradniok és keresniük kell az igazságot és az alázatosságot; ellenkező esetben elpusztulnak. Ezt világosan példázza Lót feleségének az esete. Jézus ezzel összefüggésben mondotta: „Aki azokban a napokban a háztetőn lesz, ne szálljon alá, hogy valamit kivigyen a házából; s aki a mezőn lesz, vissza ne forduljon. Gondoljatok Lót feleségére!" — Lukács 17:31, 32
34 Jehova törvényszabályai nem változnak meg. (Malakiás 3:6) „Jézus pedig monda nekik: aki az ekevasra tette kezét és visszatekint, nem méltó az Isten országára." (Lukács 9 :62) Természetesen ez az isteni szabály a szellemi szülöttekre és azon emberekre is vonatkozik, akik nyíltan Jehova és az ő szervezete mellett foglaltak állást. Aki egyszer követni kezdte az Urat, azután pedig visszafordul, nem fog életben maradni. Ezt Lót
felesége példázza, aki visszanézett, valamint az olyan földműves, aki visszanéz, visszafordul. Csak egy út vezet az élethez; s ha valaki egyszer erre az útra rálépett, de aztán visszafordul, biztos pusztulásába rohan; Jézus megmondotta: „Szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz és kevesen vannak, akik megtalálják azt." — Máté 7:13, 14
35 Az élet Isten kegyadománya Jézus Krisztus útján; s aki megismerte az élet útját és arra rálépett, de aztán arról visszafordul, a saját vesztére húzódik vissza; ily sors fogja utolérni. — Ezékiel Angolban Zsidók 6:4—6; 10:26—29, 39
36 Több szöveg szól még erről a tárgyról, amelyekből teljesen kitűnik, hogy a bizonyságtevő munkának meg kell történnie, s hogy azok, akikből a nagysokaság fog állani, még Armageddon előtt kell halljanak az igazságról és kell Isten szervezetéhez menekülniük. Ezen szövegek némelyike, melyek világosan erre a tárgyra vonatkoznak, Kor. Angolban Kir. II. 10 :15—23 és Jeremiás 35:19, amely Jonadábnak Jéhuhoz való csatlakozásáról szól. Valamint Mózes I. 6:18—22 és 7:1—13 ami azokról szól, akik Noéval együtt mentek a bárkába és túlélték a régi világot. Mózes IV. 35:9—34
is egy ily szöveg, azokról szól, akik a menedékvárosokba menekültek. Azután azokról az emberekről szóló utalás, akiknek az Úr Sofóniás 2:3-ban parancsolja, hogy az igazságot és az alázatosságot Isten haragjának Sátán szervezetére való kitörése előtt keressék. Továbbá Máté 25:31—46, ahol a juhoknak és a kecskéknek szétválasztásáról van szó. Valamint Zakariás 8:20—23, ahol arról a tíz emberről van szó, akik azokhoz ragaszkodnak, akik az Urat dicsőítik és az Úrnak szolgálnak. Ugyancsak Máté 24:16, ahol meg van parancsolva, hogy Armageddon előtt kell a hegyek közé menekülni. Mikeás 4:1—5 pedig arról szól, hogy sok nép fog felvonulni az Úr szervezetéhez (királyságához). Azután Jeremiás 38:7—13 és 39:15—18, ahol a szerecsen Ebed-Melck története van leírva. A 107. zsoltár 23—32 azokat ecseteli, akik hajókon tengerre szállanak. Végül pedig Mózes V. 16:13, 14, amely a sátorosünnepről ír az ünnepen résztvevő „idegenekre" való utalással.
37 Teljesen világos tehát, hogy az Úr Jézusnak Máté 24:14-ben foglalt parancsát követni és teljesíteni kell és csak azután fog bekövetkezni a 21. versben ecsetelt nyomorúság. Malakiás 3:5-ből ugyancsak világosan kitűnik, hogy aki most fel akarja tartóztatni a közleménynek a nagysokasághoz való eljuttatását, azok közé tartozik, akik „nyomorgatják az idegent"; Isten haragszik az ilyenekre.
38 Sátán, a ravasz ellenség akarja hanyagságra bírni és elhűteni Jehovától azokat, akik most az élet útjára lénpek. Aki amellett van, hogy a nagysokaság érdekében való munkát csak Armageddon után kell végezni s e felfogása mellett marad, a biztos pusztulás útján jár. Hiszen semilyen oka sem lenne annak, miért parancsolja az Úr az embereknek az igazság és az alázatosság keresését, hogy haragjának kitörésekor megmeneküljenek, ha Armageddon után sokkal jobb alkalmuk nyílna arra, hogy a nagysokasághoz tartozhassanak. Ámde most áll jogukban és kiváltságukban a jóakaratú embereknek, hogy tudomást szerezzenek az igazságról, az Isten pedig azt parancsolja bizonyságtevőinek, hogy vigyék el hozzájuk az igazságot; ha ezt tenni elmulasztják, pusztulásukat fogja jelenteni. Az Úr szerint nemcsupán a menyasszony-osztály tartozik a királyság hirdetésére szentelni magát, hanem azok az emberek is, akik arról tudomást szereznek, elfogadni és továbbadni tartoznak: mondván: „Jöjjetek és vegyétek az élet vizét ingyen!" (Jelenések 22:17) A jóindulatúak, a jonadábok, az Úr „más juhai" a jelen időben tehát ugyancsak terjeszteni tartoznak az igazságot az emberek között.
Az Ö szokatlan munkája
39 A királynak és az ő országának bejelentése, ami most történik a földön, nyilván Isten munkája és a próféta „szokatlan (rendkívüli) munkának" nevezi. (Ésaiás 28:21) Ezt a munkát Jézus Krisztus Jehova akarata szerint vezeti. Mindazoknak meg van parancsolva, akik Jehovának szolgálnak és őt szeretik, hogy ismertessék az ő országának üzenetét. Ez a munka főképpen 1922 óta lendült fel, mivel Isten népe felvilágosításban részesült, amidőn a Szentszellem minden testre kitöltetett. A szolga-osztály tartozik közölni és
29
hirdetni az igazságot, jóllehet az igazság leleplezi a gonoszságokat s azoknak hamisságait, akik Isten helytartóinak nevezték magukat a földön. Az igazságnak a parancs szerint való közzétevése alkalmas a hamis vallások szervezeteinek megdöntésére. Azzal hitették el a népet, hogy ezek a szervezetek Istent képviselik; s az oly munka, amely azokat lerontja, nyilván „szokatlannak" tűnik fel előttük. Jehova prófétája útján jelentette ki, hogy fel fog kelni, mint a Perázim-hegyénél és szokatlan dolgot fog cselekedni. Az Úr e szokatlan munkája éppen most folyik, mert a jelenkor az ítélet ideje, amidőn az Úr Jézus minden népet maga elé gyűjt és a kecskéket a juhoktól elválasztja. Ebben az időben teljesül e kijelentése: „És jég sepri el a hazugság oltalmát és vizek ragadják el a rejteket." (Ésaiás 28:17) A „jég!" kemény igazságokat példáz, az eláradó víz pedig a világon eláradó igazságot példázza. Ez a „szokatlan" munka most folyik és az igazság harca ez a magukat elsáncolt gonosztevőkkel szemben, akik gyalázatos üzelmeik érdekében hamisan alkalmazták Isten igéjét. Ez azonban még nem az Armageddon. De amidőn ez a „szokatlan munka" befejeződik, mi fog következni azután?
Az ő dolga
40 Jehova földön levő tanúbizonyságainak áll kiváltságában Isten munkatársaképpen résztvenni az Úr „e szokatlan munkájában", az ő büntetésének napját és az ő királyának és országának üzenetét terjesztve. Mindazáltal nincsen részük Isten haragjának vagy az ö büntető ítéletének végrehajtásában. A büntetés végrehajtása az Úré. Isten dolga, hogy hatalmát az ellenséggel szemben kifejezésre juttassa. A Noé napjaiban való vízözön Isten dolga volt. Faraó seregének a Veres-tengerben való elpusztítása ugyancsak Isten munkája volt. Hasonlóképpen Senakerib seregének elpusztítása Jeruzsálem falai alatt. Armageddon, a mindenható Isten nagy napjának viadala ugyancsak Isten cselekedete lesz, amit Jézus Krisztus és az ő láthatatlan serege fog végrehajtani, s ez fogja Sátán szervezete minden ágának teljes pusztulását előidézni. Amint az írás világosan mutatja, Jehova „szokatlan munkája" sok ember előtt megszégyeníti az Isten nevét oly sokáig gyalázó hamis szervezeteket és megtöri azoknak a nép felett való hatalmát. Akkor fogják letagadni akarni a pásztorok, akik Isten nevét meggyalázták, hogy valaha is Isten szolgáinak vallották magukat. Ugyanis Zakariás (13:4, 5) így szól: „És azon a napon megszégyenülnek a próféták, kiki az ő látása miatt, prófétálásaik közben és nem öltözködnek szőrös ruhába, hogy hazudjanak. Hanem ezt mondja kiki: Nem vagyok én próféta, szántóvető ember vagyok én, sőt más szolgájává lettem én gyermekségem óta". Az életben maradt prédikátorok tehát azt mondják majd, hogy ők Sátán szerv, gazdasági elemének részei, illetve a „fenevad" részei.
41 Most pedig a Jelenések 19. fejezetét kell figyelembe venni, miszerint a régi „parázna" rendszerének pusztulása után az Úr pártján levők egybehívatnak és a „fenevad" és a „hamis próféta" pusztulásának szemtanúi lesznek Armageddonkor. (Jelenések 17:17; 19:17—20) Azután az ördög kerül fogságba. (Jelenések 20:1—3) A
hajdani Gibeon alatt Józsüé által megvívott csata kétségtelenül Isten „hallatlan munkáját”, Armageddont példázta. A gibeoni csata két részben dőlt el de egyazon napon, közbeeső szünet nélkül a kezdete és a vége között. A harc első része a varos kapui előtt zajlott le, azután pedig menekülésben igyekezett szabadulni az ellenség. Akkor könyörgött Józsué, hogy a nap és a hold tovább süssenek, amíg az ellenség teljes vereséget fog szenvedni. A harcnak ezen a pontján történt, az Úr nagy jégdarabokat szórt az ellenségre, s azok agyonverték az ellenséget. (Józsué 10:10—12) Ez Isten cselekedete volt és az ő „hallatlan munkáját" példázza, amely Sátán világát teljesen tönkre fogja verni. A gibeoniták, akik ezen küzdelem előtt Józsué alá rendelték magukat, a nagysokaságot példázzák; mert a nagysokaság az armageddoni küzdelem kitörése előtt teljesen alá fogja rendelni magát a nagyobb Józsüénak, Jézus Krisztusnak. A harc kezdete után többé nem lesz mód arra, hogy az Úr szervezetéhez meneküljenek. Ezt a tényt saját maga Jézus hangsúlyozta Máté 24:14—21-ben adott magyarázatában. Az Úr mondja, vegye tudomásul mindenki, hogy ő Jehova az Úr; s amidőn megkezdődik az ó „hallatlan munkája" Sátán látható és láthatatlan szervezetének elpusztítására, sok előtt szokatlan lesz az, akik felismerik, hogy Isten végzi azt a pusztítást; ezek abban a tévhitben éltek, hogy e világ uralkodói isteni jog alapján uralkodtak és örökéletűek lesznek. A nagy harc a bizonyságtevés befejezése után fog kitörni és csak azok részesülnek kíméletben, és fogják túlélni a nagy küzdelmet, akik az Úr pártján állanak.
Szorgalom
42 Ez Jehovának (az Úmak) napja, amely a Szentírásban „ama napnak" is van nevezve. Ez a nap az amelyen trónjára emeli királyát és a templomhoz küldi az ítéletre. Ez a nap az, amidőn az ő szokatlan munkája fog folyni, amidőn mindazoknak, akik az Úr mellett foglaltak állást, meg lesz parancsolva, hogy résztvegyenek Jehova dicsőítésében. Az ördög ezen a napon akarja félrevezetni Isten népét és hanyagságra bírni munkájában, és többféle megtévesztő módszert, használ ennek érdekében; például az emberektől való félelmet, és „kedvezőbb időre" való várakozás önző vágyát. Erre olyanokat használ, akik az Úr nevében beszelnek, így akarja tevékenységük, halogatására befolyásolni és kezeik elcsüggesztésere. Isten választottat azonban vigyázni fognak s nem engedik magukat elámítani. Azok, akik Isten szervezetéhez tartoznak és Jehova dicsőítése végett csatlakoztak hozzá, „Jeruzsálemben" példáztatnak, viszont „Sion" azokat példázza, akik az Úr Jézus Krisztus felkent maradékához tartoznak. Azoknak akik az Úr pártján vannak, mondja.Jehova: „Azon a napon ezt mondják Jeruzsálemnek: Ne félj! Ne lankadjanak kezeid Sión!" — Sofóniás 3:16
43 Jehova népe most az ö dicsőségének közős munkájára szenteli magát. Az Úr parancsának engedelmeskedve, részt kell venniök most az Úr munkájában, és szorgalmasan és lankadás nélkül kell végrehajtaniok munkában való osztályrészüket. Aki életben akar maradni, tovább is szorgalmasan fogja dicsőíteni Jehovát és hirdetni nevet
30
világszerte és ismertetni az ö királyát és királyságát.
Tanulmánykérdések
(Angol W. 1936, X. 15.)
Malakiás
(I. rész.)
„„De kicsoda szenvedheti el az ő eljövetelének napját; És kicsoda áll meg az ő megjelenésekor? Hiszen olyan ő mint az ötvösnek tüze és a ruhamosóknak lúgja." — Malakiás 3:2
1
JEHOVA szolgáját, Malakiást prófétává tette, hogy tolmácsolja az ő nagy prófétájára és szolgájára vonatkozó tudósítását. Malakiás neve „Jehova küldöttét", „Jehova angyalát" jelenti. Malakiás Nehemiás napjaiban prófétáit. Egyesek azt állították, hogy Nehemiással volt azonos; de úgylátszik, ez nem helytálló. Ö tényleg egy másik próféta volt, akit Malakiásnak hívtak és Jehova tényleg Malakiást használta a nevét viselő prófécia közlésére.
2 Jézus megprófétálta, hogy lélekben vissza fog térni és a híveket magához fogja gyűjteni és átveszi a világ feletti hatalmat. Amidőn Jézus a mennyekbe ment, arra lett utasítva, várjon az Istentől kiszabott ideig; s amidőn a kitűzött idő eljött, Jehova szeretett fiának adta át a földi ügyeket, főképpen azokat az embereket, akik az ő akaratának cselekvésébe beleegyeztek. Lévi törzse azokat példázza, akik Isten akaratának cselekvé¬
sére szövetséget kötöttek. Az apostolok napjai után a nagy sötétség hosszú ideje következett a föld népeire; és az Istennek felszenteltek közül nagyon sokan eltévelyedtek és elbuktak a téves vallásképzetek és szokások következtében.
3
Malakiás próféciája főképpen „az Úr (Jehova) napját" érinti, amiről különösen a 3. fejezet szól. Jehova küldi el angyalát vagy követét; azért mondja a prófécia: „Imé, elküldöm én az én követemet és megtisztítja előttem az utat és mingyárt eljön az ö templomába az Úr, akit ti kerestek, és a szövetség követe, akit ti kívántok; ímé, eljött, azt mondja a Seregeknek Ura". — Malakiás 3:1
4 Ez a bejelentés rendkívül fontos és mindazokhoz figyelmeztetést képez, akik szövetséget kötöttek Isten akaratának cselekvésére. Ez a prófécia nyilván az írás több más próféciájához hasonlóan először kicsinyben, azután nagyobb mértékben
