Oldal:A bűnbak & Papok és léviták 1936.djvu/4

160

{{raw:data:c|

Engesztelő művelet

¹¹ A cselekmények az engesztelés napján a következőképpen folytak: A két kecskebakot a pitvarba vezették, hogy engesztelőáldozatra készen álljanak. A főpap azután sorsot vetett s az egyik sors arra a kecskére esett, amelyet Jehova elé állították és Azázelnek küldtek. De mielőtt elküldték volna, meg kellett történnie az engesztelés műveletének a tulok és az Úr bakjának vére által. Az előképben először levágták a fiatal bikát s vérét a szentek szentélyébe a szt. helyre vitték és a kegyelem táblájára hintették. Azután az Úr bakját vágták le és a pap a bak vérével is „ugyanúgy cselekedett mint a tulok (bika) vérével.” Így szerzett engesztelési a pap magáért, a házáért és egész házanépéért. Azután ki kellett mennie az oltárhoz a pitvarba és engesztelést szereznie érte azáltal, hogy a tulok és az Úr bakjának véréből az oltár szarvára kent és az oltár körül hintett. — Mózes III. 16:12—19

¹² Miután ezt elvégezte a 12—19. versek értelmében, az eleven- vagy a bűnbakra került a sor, amint írva van: „Miután pedig elvégzi a szent helyért, a gyülekezet sátoráért és az oltárért való engesztelést; hozza elő az élő bakot.” — Mózes III. 16:20

¹³ A hasonmásban azt jelzi, amidőn az Úr a templomhoz érkezett az ítéletre, s ennek a munkának egy része a szentély megtisztítása és a hű maradéknak a „gonosz szolgától”, akit „bűn emberének” is neveznek, való elválasztása. Az eleven bak előhozatala és Azázelnek való küldése ugyanezt a gonoszszolga-osztályt példázza, az osztályok leggonoszabbikát, a „bűn emberét”. Ez a „gonosz szolga" oly szellemi szülöttekből áll, akik egykor a királyság örökösei voltak. A bűnbak tehát e ponton azokat példázza, akik a hasonmásban a nagy engesztelés napján megigazultak. Lélektől fogamzottak és hűtleneknek bizonyultak, s az Úr ezen osztály felől intézkedik, amidőn ítélkezni fog a templomban. Ami a sátorral kapcsolatban történt, a világ végén történő eseményeknek volt az előképe, (Kor. I. 10:11) ami azt jelenti, hogy abban az időben, amidőn Jézus Krisztus a templomban ítélkezni megjelenik.

¹⁴ Áron főpap azután Izrael gyülekezete előtt nyilvánosan közölte az eleven, bűnbakot illetőleg: „És tegye Áron mind a két kezét az élő baknak fejére és vallja meg felette Izrael fiainak minden hamisságát és minden vétkét és mindenféle bűneit: és rakja azokat a baknak fejére, azután küldje el az arra való emberrel a pusztába.” — Mózes III. 16:21

¹⁵ Áronnak az eleven bakkal való cselekménye semmiképpen sem azt jelenti, hogy a bűnbak a pap és az ő háza helyébe szerez értük engesztelést. Sőt ez inkább arra az időre mutat, amidőn a Szentlélek szószólói és segítői tevékenységé megszűnik és Jézus Krisztus fogja teljesen felkarolni az Istennek szentelteket, intézkedik a szellemi szülöttek felől és a „bűn embere" megismertetik. (Thess. II. 2:1—10) Áronnak a bakra helyezett két keze Jézus Krisztusnak, a nagy főpapnak teljes hatalmára mutatnak a bűnbak osztálya elleni működésében annak leleplezése miatt és a hűtlen osztálynak Isten szervezetéből való eltávolításának okára is rámutatnak. A fej az a rész, amelyen a felelősség nyugszik s azt fejezi

|

ki, hogy az „eleven bak" nem hivatkozhatik tudatlanságra mint mentő okra. Ésaiás 58:1-ben van megparancsolva, hogy a szellemi-osztály figyelmét fel kell hívni az Úr cselekedetére, hogy tudatlanságra ne hivatkozhasson. Azáltal, hogy a pap minden bűnt az eleven bak fejére olvasott, az van kimutatva, hogy azt nyilvánosan hirdeti vagy fejezi ki, hogy nem lesz kíméletes ennek az osztálynak lázadásával, engedetlenségével és a Sátán szervezetével szemben való kacérkodása iránt és azt nem bocsátja meg. Ez azt jelenti, hogy ennek az osztálynak valódi állapotát ismertetni kell.

¹⁶ Mindkét bakot Izrael fiaitól vették, de az eleven bak jelképileg nem szolgált híven az Úrnak. A hasonmásban a két kecskét az emberek közül vették, akik az Úrhoz tértek s magukat neki szentelték; A „gonosz szolga” azonban hűtlennek bizonyul és hiába részesült Isten kegyelmében; nem szolgálja híven Isten érdekeit a hasonmási izraeliták között s közülök többeket bűnre indított. A gonoszszolga-osztály tagjai tehát törvényszegők vagy igazságtalanok. Az ily igazságtalanságot a Sátán szervezetével való közösségük képezi, amiáltal a világból beszennyeződtek és Sátán szervezetével vagy a világgal való titkos egyetértésükben ellenállnak Isten szervezetének és erőszakosan lépnek fel azzal szemben. Ezek szövetségszegők, s emiatt halálra méltók. — Róma 1:30—32

{{raw:data:p|17|16-17| Mindkét kecskebakot elővezették és az izraelitákért bemutatták; de mivel a bűnbak nem lett a nép bűnének viselőjévé, a bűnöknek reáolvasása, amint a szöveg elmondja, nem is vihette át reá a nép bűneit s nem lehetett a köz jótevőjévé. Az eleven bak következőleg senki részére sem jelentett engesztelést. Azonkívül azok a bűnök, amiket a főpap az eleven bakra olvasott, más fajták kellett hogy legyenek, mint amelyekért az engesztelő vér, amit a kegyelem táblájára hintettek, engesztelést szerzett; mert az Úr nem emlékszik meg többé az eltörölt bűnökről. „Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.” (103. zsoltár 12) „Mert megkegyelmezek álnokságaiknak és az ő bűneikről és gonoszságaikról meg nem emlékezem.” (Zsidók 8:12) A bűnök és törvényszegések ellenben a bűnbak-osztály fejére rakattak, mivel ez az osztály elmulasztotta a népnek Isten parancsai szerinti figyelmeztetését. (Ezékiel 3:17—20) Nem tiltakoznak Sátán képviselőinek Jehova bizonyságtevőivel szemben elkövetett igazságtalan cselekedetei ellen. Jézus ugyanezt a szabályt fejezte ki a következő szavakban: „Nagyobb bűne van azért annak, aki a te (az ellenség) kezedbe adott engem (Jehova tanúbizonyságát)." (János 19:11) Erről a hűtlen szövetségszegőről, az „eleven bakról” vagy bűnbak-osztályról áll megírva: „És átok gyanánt hagyjátok itt neveteket az én választottaimnak.” (Ésaiás 65 :15) Ezzel a legfőbb bűnösöknek vannak jellemezve a föl¬ dön az eleven keeskebak-osztály tagjai, s ezek képezik a „bűn emberének, a pusztulás fiának” nevezett osztályt. — Thess. II. 2 :3 ” A bűnbak-osztályról áll megírva: „Jaj a_vi-

lógnak a EoEránkozások miatt, ~fflétT Szükségé; ‘ hogy botránkozások essenelT: de jaj annak-ai—-

éTnbernek, aki állal a botránkozás esik." (M~ate

Is : 0 „HájuniáCSórnhan állották" volna, akkor az én igéimet hirdették volna azén népemnek és " Í J*. i I ií!