„Oldal:Munka-1937.djvu/6” változatai közötti eltérés
Jump to navigation
Jump to search
| Oldal (be lesz illesztve): | Oldal (be lesz illesztve): | ||
| 10. sor: | 10. sor: | ||
{{raw:data:p|25|23-25| Ez azt jelenti, hogy ennek az evangéliumnak őrállója hirdetni tartozik a királyságot, s hogy az ország ezen örömhíre a vigasztalásra szorultaknak vigasztalásul és segítségül fog szolgálni; valamint azt is jelenti, hogy Isten büntetés napját is bejelenteni tartozik, mégpedig szorgalmasan és készségesen s ha az őrálló vonakodik vagy nem akarja azt megtenni, ez az őrálló-osztály egy tagjának a pusztulását fogja jelenteni, és a kötelességről való megfeledkezést vagy zavarkeltést jelent. Itt az Úrnak egy parancsáról van szó, amit feltétlenül teljesíteni kell. (Apcsel. 3:23) Ez a szolga-osztály munkája, s ezt Jehova tanúbizonyságainak kell teljesíteni, miközben a nagy harcra vonatkozó felkészülés folyamatban van. A maradék tehát résztvesz ebben a harcászati munkában; mindazáltal nem testi fegyverekkel harcol. Fegyvere az isteni igazság üzenetéből áll, és ez erős fegyver, hogy megrendítse Sátán látható szervezetének fundamentomát ezen a napon. Sátán és hadai most háborút folytatnak a maradék ellen, mivel a maradékra bízattak az ország érdekei és ő hirdeti az igazság üzenetét a népnek: így vonja magára az ellenség tüzét. (Jelenések 12:17) Emiatt üldözi az ellenség eszközeivel oly elvetemülten a maradékot. A felkentek azonban az üldözésekre való tekintet nélkül engedelmeskedni tartoznak az Úrnak és engedelmeskedni is fognak. A hű maradék eljárása figyelmeztetést jelent mások részére s a maradéknak az üldözés folytán nyílik alkalma bebizonyítani tisztaságát Isten előtt.}} | {{raw:data:p|25|23-25| Ez azt jelenti, hogy ennek az evangéliumnak őrállója hirdetni tartozik a királyságot, s hogy az ország ezen örömhíre a vigasztalásra szorultaknak vigasztalásul és segítségül fog szolgálni; valamint azt is jelenti, hogy Isten büntetés napját is bejelenteni tartozik, mégpedig szorgalmasan és készségesen s ha az őrálló vonakodik vagy nem akarja azt megtenni, ez az őrálló-osztály egy tagjának a pusztulását fogja jelenteni, és a kötelességről való megfeledkezést vagy zavarkeltést jelent. Itt az Úrnak egy parancsáról van szó, amit feltétlenül teljesíteni kell. (Apcsel. 3:23) Ez a szolga-osztály munkája, s ezt Jehova tanúbizonyságainak kell teljesíteni, miközben a nagy harcra vonatkozó felkészülés folyamatban van. A maradék tehát résztvesz ebben a harcászati munkában; mindazáltal nem testi fegyverekkel harcol. Fegyvere az isteni igazság üzenetéből áll, és ez erős fegyver, hogy megrendítse Sátán látható szervezetének fundamentomát ezen a napon. Sátán és hadai most háborút folytatnak a maradék ellen, mivel a maradékra bízattak az ország érdekei és ő hirdeti az igazság üzenetét a népnek: így vonja magára az ellenség tüzét. (Jelenések 12:17) Emiatt üldözi az ellenség eszközeivel oly elvetemülten a maradékot. A felkentek azonban az üldözésekre való tekintet nélkül engedelmeskedni tartoznak az Úrnak és engedelmeskedni is fognak. A hű maradék eljárása figyelmeztetést jelent mások részére s a maradéknak az üldözés folytán nyílik alkalma bebizonyítani tisztaságát Isten előtt.}} | ||
{{raw:data:s|{{raw:data:ta|c| Nagysokaság}}}} | {{raw:data:s|{{raw:data:ta|c| Nagysokaság}}}} | ||
| − | {{raw:data:p|26|26-27| Kik azok, akiket az írás gyászolóknak nevez, akiket azon üzenet vigasztal meg, amelyet a felkent bizonyságtevők visznek hozzájuk? Itt nyilván azokról van | + | {{raw:data:p|26|26-27| Kik azok, akiket az írás gyászolóknak nevez, akiket azon üzenet vigasztal meg, amelyet a felkent bizonyságtevők visznek hozzájuk? Itt nyilván azokról van szó, akik a „nagysokaságot" fogják alkotni, s akiket az írás más szövegekben „jonadáboknak" nevez. Isten ideje elérkezett a nagysokaság összegyűjtésére. A maradék tagjai, illetve Jehova felkent tanúbizonyságai fogják azt összegyűjteni? Semmiképpen! Nagyon fontos, hogy e tekintetben helyes értelem birtokába jussunk, nevezetesen annak megértésére és tudtára, hogy mily kapcsolat áll fenn Isten, az ő országa, s azzal kapcsolatban a mi munkánk és miközöttünk. Egyetlen ember sem toborzott Isten országába egy másik embert. Ezt az igazságot megértve, írta az apostol: „Én ültettem, Apollos öntözött Isten adá pedig a nevekedést. Tehát sem az aki ültetett, sem az, aki öntözött, nem fontos, hanem a nevekedést gondviselő Isten." — Kor. I. 3:6, 7}} |
{{raw:data:p|27|26-27| A nagysokaságot az Úr gyűjti össze, Ő nevezi „juhoknak" azokat, akiket maga köré gyűjt és Jehova királyi házának tagjaivá tesz. Jézus azután még ezeket mondotta: „Más juhaim is vannak}}}} | {{raw:data:p|27|26-27| A nagysokaságot az Úr gyűjti össze, Ő nevezi „juhoknak" azokat, akiket maga köré gyűjt és Jehova királyi házának tagjaivá tesz. Jézus azután még ezeket mondotta: „Más juhaim is vannak}}}} | ||
A lap 2022. február 3., 15:01-kori változata
A lap korrektúrázva van
26
[Nem sikerült betölteni a(z) https://data.jwunited.org/wiki/Template:c?action=raw sablont: HTTP 500]
