„Oldal:Equipped-for-every-good-work-1946.pdf/46” változatai közötti eltérés

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
(Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „{{raw:data:ai|3||{{raw:data:m|0|15|{{raw:data:s|16|A HÉBER IRATOK KÉZIRATAI}}}}|47}} {{raw:data:p|nq| this, read in The New World, page 274, paragraph 1, concerning…”)
 
Oldal (be lesz illesztve):Oldal (be lesz illesztve):
1. sor: 1. sor:
 
{{raw:data:ai|3||{{raw:data:m|0|15|{{raw:data:s|16|A HÉBER IRATOK KÉZIRATAI}}}}|47}}
 
{{raw:data:ai|3||{{raw:data:m|0|15|{{raw:data:s|16|A HÉBER IRATOK KÉZIRATAI}}}}|47}}
{{raw:data:p|nq|
+
{{raw:data:p|c|az ''Új világ'' angol könyv 274. oldalán lévő első paragrafust a Jób 32:3-ra vonatkozólag. A Maszora egy fontos kódexre hivatkozva felsorol 32 szakaszt, amelyek az olvasásban eltérőek, és amelyeket ''Severin''-neknek neveztek. Ebben az esetben is egyesek e fordításokból csak olyan jelentéktelen dolgokat befolyásolnak, mint a helyesírás, azonban mások megjelölik az írnokok azon pontjait, ahol a Szentírás verseinek értelmezéséről van szó.}}
 
+
{{raw:data:p|nq|A ''szoferimek'' valamint a Héber Iratokban való sok módosításaik periódusa után, valószínű, hogy a mássalhangzós Héber kéziratok, Krisztus után a második században meg voltak határozva. A meglevő kéziratokból valamint a Héber Biblia nyomtatott kiadványaiból most ismert héber szöveg, tulajdonképpen az úgynevezett „Maszoréta szöveg”. Kialakulását általában a Krisztus utáni hatodik és nyolcadik század közzé helyezik. Ezen szöveg nem változtatta meg a mássalhangzós héber szöveget, de minden bizonnyal felbecsülhetetlenül hozzájárult a mássalhangzós szöveg világossá tevéséhez.}}
this, read in The New World, page 274, paragraph 1, concerning Job 32 : 3. The Masorah also lists thirty-two passages which have different readings according to an important codex, and which are called Severin . Here again,
+
{{raw:data:p|nq|A maszoréta szöveg egy csoport képzett és tudós zsidó műve volt, akiket "Maszoréták"-nak neveztek, vagy ''Baalei Ha-maszorah'' vagyis a „hagyomány urai”. A maszoréta szöveg előtt a Héber Bibliában nem voltak magánhangzókat jelző magánhangzó pontok vagy jelek. Az eredeti héber szöveg, természetesen csupán mássalhangzókból állott, míg a magánhangzó hangokat, a nyelvet jól ismerő olvasók könnyűszerrel hozzáadták. A „Maszoréták” kidolgozták a magánhangzó pontoknak nevezett jelölési rendszert, és ezek a magánhangzó pontok jelölték a szájhagyomány által továbbított magánhangzó hangokat. Továbbá a hangsúlyjel rendszer biztosította a helyes kiejtést. Ezen magánhangzó pontok bevezetésének pontos időpontja ismeretlen. Valószínű a hetedik század a tibériai vagy nyugati rendszert illetőleg és a hatodik század a babiloni vagy keleti rendszert illetőleg. A nyugati rendszer a magánhangzó pontokat a héber sor alá tette, ahogy az ma megtalálható a Héber Biblia valamennyi nyomtatott kiadványaiban. A babiloni rendszer viszont e pontokat a sor fölé tette.}}
some of these readings affect only such minor matters as
 
spelling, but others check the scribes on points where the
 
sense of the Scripture verses is involved .
 
Advancing in time from the period of the sopherim and
 
their many alterations in the Hebrew-Scripture text, we
 
find that as early as the second century after Christ the
 
consonantal Hebrew manuscripts were probably fixed in
 
form . The Hebrew text now presented in existing manuscripts and printed editions of the Hebrew Bible is that of
 
"the Masoretic text", so called . Its development is usually
 
placed between the sixth and the eighth century after
 
Christ . This text does not alter the consonantal Hebrew
 
text that was earlier established, but it does make certain
 
invaluable provisions serving to make clear the consonantal
 
form of the text .
 
The Masoretic text was the work of a group of trained
 
Jewish scholars called "Masoretes", or Baalei Ha-masorah,
 
that is, "lords of tradition ." Prior to the Masoretic text
 
the Hebrew Bible had no vowel points or signs to indicate
 
the vowel sounds . The original Hebrew text was, of course,
 
all consonants, the vowel sounds being easily supplied by
 
readers versed in the language . The Masoretes devised a
 
system of markings called vowel points, and by these vowel
 
points they indicated the vowel sounds as handed down by
 
oral tradition. A system of accent marks further assured
 
correct pronunciation. The actual date when the vowel
 
pointing was introduced is unknown . It was probably in
 
-the seventh century, for the Tiberian or Western system,
 
and the sixth century for the Babylonian or Eastern system . The Western system has its vowel pointings under
 
the Hebrew line, and is now found in all printed editions
 
of the Hebrew Bible . The Babylonian system is above the
 
line .
 

A lap 2021. április 13., 19:07-kori változata

A lap nincsen korrektúrázva


A HÉBER IRATOK KÉZIRATAI
47
az Új világ angol könyv 274. oldalán lévő első paragrafust a Jób 32:3-ra vonatkozólag. A Maszora egy fontos kódexre hivatkozva felsorol 32 szakaszt, amelyek az olvasásban eltérőek, és amelyeket Severin-neknek neveztek. Ebben az esetben is egyesek e fordításokból csak olyan jelentéktelen dolgokat befolyásolnak, mint a helyesírás, azonban mások megjelölik az írnokok azon pontjait, ahol a Szentírás verseinek értelmezéséről van szó.
A szoferimek valamint a Héber Iratokban való sok módosításaik periódusa után, valószínű, hogy a mássalhangzós Héber kéziratok, Krisztus után a második században meg voltak határozva. A meglevő kéziratokból valamint a Héber Biblia nyomtatott kiadványaiból most ismert héber szöveg, tulajdonképpen az úgynevezett „Maszoréta szöveg”. Kialakulását általában a Krisztus utáni hatodik és nyolcadik század közzé helyezik. Ezen szöveg nem változtatta meg a mássalhangzós héber szöveget, de minden bizonnyal felbecsülhetetlenül hozzájárult a mássalhangzós szöveg világossá tevéséhez.
A maszoréta szöveg egy csoport képzett és tudós zsidó műve volt, akiket "Maszoréták"-nak neveztek, vagy Baalei Ha-maszorah vagyis a „hagyomány urai”. A maszoréta szöveg előtt a Héber Bibliában nem voltak magánhangzókat jelző magánhangzó pontok vagy jelek. Az eredeti héber szöveg, természetesen csupán mássalhangzókból állott, míg a magánhangzó hangokat, a nyelvet jól ismerő olvasók könnyűszerrel hozzáadták. A „Maszoréták” kidolgozták a magánhangzó pontoknak nevezett jelölési rendszert, és ezek a magánhangzó pontok jelölték a szájhagyomány által továbbított magánhangzó hangokat. Továbbá a hangsúlyjel rendszer biztosította a helyes kiejtést. Ezen magánhangzó pontok bevezetésének pontos időpontja ismeretlen. Valószínű a hetedik század a tibériai vagy nyugati rendszert illetőleg és a hatodik század a babiloni vagy keleti rendszert illetőleg. A nyugati rendszer a magánhangzó pontokat a héber sor alá tette, ahogy az ma megtalálható a Héber Biblia valamennyi nyomtatott kiadványaiban. A babiloni rendszer viszont e pontokat a sor fölé tette.