Oldal:Jónás-rész-2-3-1938.pdf/6

118

osztályát egy ideig hasonló érzések nyugtalanították, amidőn a börtöncellák sötétsége körülvette őket. Mind azáltal Istenben és Krisztus Jézusban bízott és tovább imádkozott. Krisztus Jézus által képviselve, Isten meg­jelent a templomban, és Isten népe ott közbenjárás he­lyére és útjára talált. Isten Salamon által hasonló imát mondatott az ő javukra. — Kir. I. 8:46—51.

³⁶ Isten hű szolga-osztályát előárnyékolván, folytatta Jónás imáját: „Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hínár szövődött fejemre. A hegyek alapjáig sülyedtem alá, bezáródtak a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a múlásból, [Elberfeldi szerint: sírból] oh Jehova, Istenem.“ (Jónás 2:6, 7) Ebben erős és meggyőző képét látjuk, hogyan engedte meg az Úr, hogy az ellenség a világháború folyamán Isten „hű szolga"-osztályát mélyen megalázza. Emberi hatalom nem lett volna képes feltartoztatni a háború fúriáját vagy az ellenségek ke­gyetlen eljárását. Isten azonban képes volt megtenni, s 'választottaiért' megállást parancsolt annak. (Máté 24:22) Amiképpen Jehova Krisztus Jézust kiszabadította az ellenség kezéből, kitudta Isten szabadítani népét is a börtönből. Jónásnak itt idézett szavai: „kiemelted életemet a sírból" kétségkívül akkor hangzottak el, amidőn Jónás már a biztos parton volt, de jövendö­lésként jegyeztettek fel és azok javára kell beteljesedjenek, akiknek most bepillantás van engedve azokba. Amidőn 1919-ben Jehova szolgái kiszabadultak, hozzá­kezdtek Jehova Istennek dicséretet és köszönetet zen­geni, még mielőtt hozzáláttak volna a bizonyságtevés munkájának a megkezdéséhez, amely munka 1922-ben kezdett nagyobb méreteket ölteni.

³⁷ Tovább folytatván, mondja a próféta: „Mikor el­csüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem Jehováról, és bejutott könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába." (Jónás 2:8) A „hű szolga"-osztály éppenígy imádkozott, hálát adott Istennek és ezt cselekedte továbbra is. Ez az ima nem csupán azt a kívánságot fejezte ki, hogy megszabaduljon a haláltól és képes legyen önző életet folytatni, hanem ez kifejezésre juttatja Isten szolgájának a kívánságát, hogy élhessen és neki, valamint az ő Királyának szolgálhasson, megőrizhesse Isten iránti ragaszkodását és dicsőíthesse Jehova nevét egész földi pályafutása alatt. A hűségesek naponként folytatják Jehova imádását és neki há­lát adni az irántuk tanúsított kegyelemért és irgalmas­ságért, hogy megint szolgálatában tevékenykedhetnek. Akkor felszálltak imáik a magasba és továbbra is a magasba szállnak szent templomába, ahol Krisztus Jé­zus mint Jehova képviselője elnököl, hűségesei könyör­gését meghallgatja, megfelel arra és őket a szolgálatá­ban a helyes úton vezeti. A jövendölés e része hatá­rozottan 1918 és 1919-re utal mint oly időre, amidőn teljesedni kezdett. Ebben az időben lettek feltámasztva a hű apostolok és ekkor lettek az Úrhoz gyűjtve a templomba. Ezután összegyűjtötte hűségeseit az Úr a földön a templomába és ott meghallgatta imáikat.

³⁸ A jövendölés e részén a hűtlenek vannak ismertet­ve: "Akik hiú bálványokra ügyelnek [hiábavalóságokat, hamis isteneket ábrázoló képeket tisztelnek (Kir. II. 17:15, 16; Jeremiás 10:8)], elhagyják boldogságukat." (Jónás 2:9) A Menge-fordítás e szöveget következőkép adja vissza: „Akik hiábavaló bálványokra ügyelnek, elhagyják azt, akinél van üdvösségük." Paralellbiblia szerint: „Akik hamis hiábavalóságokat tisztelnek, el­hagyják kegyességüket." Az elberfeldi ford. így szól: "... elhagyják azt, aki az ő jóságuk." A „hű és bölcs" szolga következőképpen imádkozik: „Kezedre bízom szellememet. Megváltottál engem, Jehova, te igazság

Istene! Gyűlöltem a hiábavaló bálványokra ügyelőket, és én, én Jehovában bíztam. Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek; hiszen megláttad nyomorúságomat és megismerted a háborúságokban lelkemet, és nem szolgáltattál ki ellenségeimnek, sőt tágas térre állatod lábaimat." — 31. Zsoltár 6—9.

³⁹ Nem ez a helyzet azok esetében, akik nagyra tart­ják a „hamis hiábavalóságokat", mint pl. jellemfejlesztést, vallásos formaságokat, a jövendölések értelmére vonatkozó emberi véleményeket, a politikai hatalmas­ságoktól való félelmet és ezek előtt való megalázkodást azáltal, hogy őket a „felsőbb hatalmaknak" tekintik, és ez okból vonakodnak Istent, parancsai szerint szolgálni. Ilyenekhez tartoznak azok az emberek is, akik tovább­ra is emberi vezéreket és „választott véneket" magasz­talnak és csak azokat az igazságokat ismerik el, ame­lyek 1916 előtt lettek feltárva. Mindezek sötétségben vannak és nem nyertek betekintést azokba az igazsá­gokba, amelyeket Jehova az utóbbi években Krisztus Jézus által népe előtt feltárt, s ezért azt sem látják, hogy Jehova Isten és Krisztus Jézus az egyedüli igaz tanítók Isten népe számára. Ezeknek nincs értelmük, hanem továbbra is sötétségben járnak: „Avagy a bölcseség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát? ... De aki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!" — Példab. 8:1, 36.

⁴⁰ Feltűnő ellentétben azokkal, „akik hiábavaló bál­ványokra ügyelnek", mondják a hű tanúbizonyságok. Jónáshoz hasonlóán: „De én hálaadó szóval áldozom ne­ked; megadom, amit fogadtam. Jehováé a szabadítás." (Jónás 2:10). Milyen módon áldoznak az Úr e hű tanúi? Nem az előképben bemutatott áldozatokkal, hanem di­cséretnek áldozatával, illetve a Jehova nevéről és ki­rályságáról vallást tevő ajkaknak gyümölcsével.(Zsidók 13:15) Igy 'visznek igazságban ételáldozatot Jehovának'. (Malakiás 3:3) „Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással. És kedvesebb lesz Jehova előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tu­loknál. Látják ezt a szenvedők [Elberfeldi szerint: sze­lidek] és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szivetek! Mert meghallgatja Jehova a szegényeket, és foglyait nem veti meg." (69. Zsoltár 31—34; 51:15--17) A hű szolgaosztály fogadalmat tett Isten akaratának a cselekvésére, és Jónáshoz hasonlóan mondja: „Meg­adom, amit fogadtam." Jónás számára ez azt jelentette, hogy Ninivébe megy és Ninivé ellen prédikál. Jehova most földön élő hű tanúi számára pedig azt jelenti, hogy többé nem szabad hagyni magukat, visszariasztani Sátán vagy valaki más eszköze által, hanem hogy „a királyság evangéliumának" a prédikálását ujult erő­vel és buzgalommal kell folytassák s „a mi Istenünk bosszúállása napját ki kell hirdessék; s ezt arra való tekintet nélkül meg kell tenniük, hogy tetszik az embe­reknek vagy sem és Istennek minden ellenségeskedés ellenére is engedelmeskedniük kell. A hűségesek tudják: „Az Úrnál van üdvösség" [van Ess szerint] és nem va­lamely földi diktátornál, amilyenek Németországban és Olaszországban kormányoznak, sem pedig valamely val­lásos vagy politikai hiszékenykeritő társaságnál, mint pl. a róm. kat. hierarchia.

⁴¹ Jónás megmentése az óriáshal gyomrából Jehova Istentől származott, s csakis tőle származhatott. Ugyszín­tén azok megmentése is, akik Istenhez fordulnak, csu­pán tőle származhatik és senki mástól. „Jehova meg­szabadítja az elfogottakat." (116. zsoltár 7) Ezt az igaz­ságot a nagy sokaságot alkotó „más juhok" előtt is fel kell tárni. Ezek is meg kell tanulják ezt az igazságot és meg is teszik, amint azt, a Jel. 7:9, 10. verse ki-