„Oldal:W1929.08.01-hu.djvu/8” változatai közötti eltérés

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
(Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „232 ki, hogy a háborúba menjen. De a keresztyén inkább eltűri a földi kormányzat haragját, mintsem liogy Isten haragját vonja magára az ő törvényének v…”)
 
 
(7 közbenső módosítás, amit 2 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
Oldal állapotaOldal állapota
-
Nincs korrektúrázva
+
Jóváhagyva
Oldal (be lesz illesztve):Oldal (be lesz illesztve):
1. sor: 1. sor:
232  
+
{{raw:data:m|0|0|0|15|{{raw:data:ai|2|232|15. szám}}}}
ki, hogy a háborúba menjen. De a keresztyén inkább  
+
{{raw:data:c
eltűri a földi kormányzat haragját, mintsem liogy Isten  
+
|{{raw:data:p|c|ki, hogy a háborúba menjen. De a keresztyén inkább eltűri a földi kormányzat haragját, mintsem hogy Isten haragját vonja magára az ő törvényének való engedetlensége miatt.}}
haragját vonja magára az ő törvényének való engedet-
+
{{raw:data:p|35|34-36|A felszentelt és felkent keresztyén jól tudja, hogy neki meg kell halnia, hogy Krisztus dicső testének tagja lehessen. Hogyha Istenhez és szövetségéhez való hűsége miatt meghal, akkor csak jól fog járni. Hogyha azonban Istennek nem engedelmeskedik és inkább egy földi uralkodó hatalmasságnak enged, a háborúba megy és ott elesik, örökre elveszíti az Isten királyságába való bejutást. Ezért neki választania kell, hogy embernek vagy Istennek engedelmeskedik-e inkább, jól tudván a következményeket. Az Úr említést tétetett olyan emberek csoportjáról, akik hűségükért mártírhalált szenvedtek, még mielőtt az egyház kiválasztása elkezdődött volna. Mivel nem akartak Sátán szervezete parancsainak engedelmeskedni és mivel Istenhez hűek voltak, „megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állották ki, sőt még bilincseket és börtönöket is; megköveztettek, kínpróbát szenvedtek, szétfűrészeltettek, kardra hányattak, juhoknak és kecskéknek bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorgattatva, gyötörtetve, akikre nem volt méltó e világ, bujdosva pusztákon és hegyeken meg barlangokban és a földnek hasadékaiban" — Zsidók 11:36—38.}}
lensége miatt.  
+
{{raw:data:p|36|34-36|Az apostol tovább azt mondja, hogy ők hűségükért jó bizonyságot és Istentől helyeslést nyertek. Az írások mutatják, hogy az Úr ezeket azzal fogja megjutalmazni, hogy Krisztus királysága alatt látható fejedelmekké teszi. Az Istenhez való hűségüket fogja az Úr megjutalmazni. Bizonyára Isten nem fog kevesebbet kívánni azoktól, akiknek azt a kimondhatatlan kiváltságot fogja megadni, hogy Krisztussal fognak az Ő trónján ülni és akik ővele fognak a föld nemzetségeinek megáldásában résztvenni. — Jelenések 2:10; 3:21.}}
35 A felszentelt és felkent keresztyén jól tudja, hogy  
+
{{raw:data:p|37|A keresztyén nem azért viselkedik így a háborúval szemben, mivel a földi kormányzatok embereivel szemben ellenséges érzületű, hanem mivel Istent szereti és az Úrnak engedelmes és hű iránta. Isten felkentjeit az Ő céljaira hívta el és az ő nevét dicsőítő tanuivá tette. Nekik a világtól külön és távol kell állaniok. (Cselek. 15:14; 1. Péter 2:9, 10; Ésaiás 43:10, 12) Ezeknek a felkenteknek van ugyan egy háborújok, de abban nem testi fegyverekkel vesznek részt. "Mert noha a testben járunk, nem a test szerint harcolunk, mert a mi harcunk fegyverei nem test szerint valók, hanem erősek az Isten által az erősségek lerontására." (2. Korinthus 10:3, 4) — Káldi-fordítás) Isten felkentjének az a kötelessége, hogy senkinek gonoszat ne tegyen, hanem mindenkivel jót cselekedjen, amint arra alkalom adódik és hogy Jehovát hűen képviselje. — Lukács 3:14; Galata 6:10.}}
neki meg kell halnia, hogy Krisztus dicső testének tag-
+
{{raw:data:m|15|10|{{raw:data:s|A felébredés ideje.}}}}
ja lehessen. Hogyha Istenhez és szövetségéhez való  
+
{{raw:data:p|38|Hosszú ideig a keresztyének az Úr szervezetében való szolgálati kötlességük tekintetében alvó állapotban}}
hűsége miatt meghal, akkor csak jól fog járni. Hogyha  
+
|{{raw:data:p|c|voltak. E világ uralkodóinak akartak tetszeni és evégett egy olyan eljárást követtek, amely nem más, mint az Úr és a világ iránti hűség között való megalkúvás. Lényegében ezt mondották: Hadd lássa a világ, hogy mi olyan kedvesek és senkinek nem ártók vagyunk,  
azonban Istennek nem engedelmeskedik és inkább egy  
+
hogy az uralkodók észre fogják venni, hogy mi Jézussal voltunk és tőle tanultunk. Az írás el lett ferdítve ezen álláspont igazolására, mert nincs íráshely ennek támogatására. Az apostolok bátrak és félelem nélkül valók voltak, és amikor azt mondották nekik, hogy inkább az ország törvényeinek kell engedelmeskedniök, mint Isten törvényeinek, ezt felelték: „Vajjon igaz dolog-é Isten előtt rátok hallgatnunk inkább, hogynem Istenre, ítéljétek meg! Mert nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk." (Cselek. 4:13—20) Éppen úgy most is azok a kedvesek Isten előtt, akik bátran és félelem nélkül képviselik az ő ügyét és hirdetik az ő nevét. — 1. János 4:17, 18.}}
földi uralkodó hatalmasságnak enged, a háborúba megy  
+
{{raw:data:p|39|39-41|"Ezt pedig cselekedjétek, tudván az időt, hogy ideje már, hogy az álomból felserkenjünk, mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hivőkké lettünk." (11. vers) A felkentek most ismerik az időt. Jól tudják, hogy az Úr eljött az ő szent templomába és hogy most midenkinek, aki a templomhoz tartozik, Isten dicsőségét kell hirdetnie. (29. zsoltár 9) Az egyház teljesséválása és ezért üdvössége közelebb van, mint azelőtt valaha. Nincs idő már az alvásra, álmodozásra és a nemtörődömségre az Úr ügyét illetőleg. Itt az idő a teljes felébredésre, hogy Isten próféciáit, amelyeket Ő most feltár, és az azokat megvilágosító villámokat meglássuk és értékeljük. Azok, akik most Sionban felébrednek, örömmel kell szolgálniok, Jehova nevének dícséretét énekelvén. Nekik most Isten parancsának engedelmeskedniök kell és közönyös testvéreiket folyton arra emlékeztetniök, hogy milyen fontos szemeiket megkenniök, hogy az esedékes igazságot megláthassák és megérthessék és hogy mindent megtegyenek, amit az kíván. (Jelenések 3:14—21) Azoknak, akik a maradékhoz tartoznak, ez a parancs szól mostan. "Kiálts teljes torokkal, ne kiméld; mint trombita emeld fel hangodat és hirdesd népemnek bűneiket és Jákób házának vétkeit!" (Ésaiás 58:1) Az alvók és a közönyösök követik el az itten-említett vétkeket.}}
és ott elesik, örökre elveszíti az Isten királyságába va-
+
{{raw:data:p|40|39-41|A felkentek most úgy ismerik fel Istennek szervezetét, mint soha azelőtt. Úgy látják Sátán szervezetét is, mint azelőtt soha. Látják, hogy a „kígyó magva" és az „ígéret magva" megszületett és ellenségesen állanak egymással szemben és az élet-halálharc megkezdödött. Nincs semmi egyetértés Krisztus és a Sátán szervezete között. A hívőnek semmi közössége sincs a  
bejutást. Ezért neki választania kell, hogy embernek  
+
hitetlennel. „És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hivőnek hitetlenhez? Vagy mi egyezsége Isten templomának a bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és ők én népem lesznek." — 2. Korint. 6:15, 16.}}}}
vagy Istennek engedelmeskedik-e inkább, jól tudván a  
 
következményeket. Az Úr említést tétetett olyan em-
 
berek csoportjáról, akik hűségükért mártírhalált szen-
 
vedtek, még mielőtt az egyház kiválasztása elkezdődött  
 
volna. Mivel nem akartak Sátán szervezete parancsa-
 
inak engedélmeskedni és mivel Istenhez hűek voltak,  
 
,tegesüfoltatások és megostoroztatások próbáját állot-
 
ták ki, söt még bilincseket és börtönöket is; megkövez-
 
tettek, kínpróbát szenvedtek, szétfűrészeltettek, kardra  
 
hányattak, juhoknak és keecskéknek bőrében bujdostak,  
 
nélkülözve, nyomorgattatva, gyötörtetve, akikre nem  
 
volt méltó e világ, büujdosva pusztákon és hegyeken meg  
 
barlangokban és a földnek hasadékaiban" —- Zsidók  
 
11 : 386—38.  
 
16 Az apostol tovább azt mondja, hogy ők hűségük-
 
ért jó bizonyságot és Istentől helyeslést nyertek. Az  
 
írások mutatják, hogy az Úr ezeket azzal fogja megju-
 
talmazni, hogy Krisztus királysága alatt látható feje-
 
delmekké teszi. Az Istenhez való hűségüket fogja áz
 
Úr megjutalmazni. Bizonyára Isten nem fog kevesebbet  
 
kívánni azoktól, akiknek azt a kimondhatatlan kiváltsá-
 
got fogja megadni, hogy Krisztussal fognak az Ő trón-
 
ján ülni és akik ővele fognak a föld nemzetségeinek  
 
megáldásában résztvenni. — Jelenések 2 :10; 3:21.  
 
57 A keresztyén nem azért viselkedik így a háború-
 
val szemben, mivel a földi kormányzatok embereivel  
 
szemben ellenséges érzületű, hanem mivel Istent szereti  
 
és az Úrnak engedelmes és hű iránta. Isten felkentjeit  
 
az Ő céljaira hívta el és az ő nevét dicsőítő tanuivá tette.  
 
Nekik a világtól külön és távol kell állaniok. (Cselek.  
 
15:14; 1. Péter 2 :9, 10; Ésaiás 483 : 10, 12) Ezeknek a  
 
felkenteknek van ugyan egy háborújok, de abban nem  
 
testi fegyverekkel vesznek részt. , Mert noha a testben  
 
járunk, nem a test szerint harcolunk, mert a mi harcunk  
 
fegyverei nem test szerint valók, hanem erősek az Isten  
 
által az erősségek lerontására." (2. Korinthus 10:3, 4)  
 
. Káldi-fordítás) Isten felkentjének az a kötelessége,  
 
hogy senkinek gonoszat ne tegyen, hanem mindenki-
 
vel jót cselekedjen, amint arra alkalom adódik és hogy  
 
Jehovát hűen képviselje. — Lukács 3 : 14; Galata 6 : 10.  
 
A felébredés ideje.  
 
18 Hosszú ideig a keresztyének az Úr szervezetében  
 
való szolgálati kötlességük tekintetében alvó állapotban  
 
15. szám
 
voltak, E világ uralkodóinak akartak tetszeni és evé-
 
gett egy olyan eljárást követtek, amely nem más, mint  
 
az Úr és a világ iránti hűség között való megalkúvás.  
 
Lényegében ezt mondották: Hadd lássa a világ, hogy  
 
mi olyan kedvesek és senkinek nem ártók vagyunk,  
 
hogy az uralkodók észre fogják venni, hogy mi Jézus-
 
sal voltunk és tőle tanultunk. Az írás el lett ferdítve  
 
ezen álláspont igazolására, mert nincs íráshely ennek  
 
támogatására. Az apostolok bátrak és félelem nélkül  
 
valók voltak, és amikor azt mondották nekik, hogy in-
 
kább az ország törvényeinek kell engedelmeskedniök,  
 
mint Isten törvényeinek, ezt felelték: , Vajjon igaz  
 
dolog-é Isten előtt rátok hallgatnunk inkább, hogynem  
 
Istenre, ítéljétek meg! Mert nem tehetjük, hogy amiket  
 
láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk." (Cselek.  
 
4 : 13—20) Éppen úgy most is azok a kedvesek Isten  
 
előtt, akik bátran és félelem nélkül képviselik az ő ügyét  
 
és hirdetik az ő nevét. — 1. János 4 : 17, 18.  
 
20 Tzt pedig eselekedjétek, tudván az időt, hogy  
 
ideje már, hogy az álomból felserkenjünk, mert most  
 
közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hivők-
 
lettünk." (11. vers) A felkentek most ismerik az időt.  
 
Jól tudják, hogy az Úr eljött az ő szent templomába  
 
és hogy most midenkinek, aki a templomhoz tartozik,  
 
Isten dicsőségét kell hirdetnie. (29. zsoltár 9) Az egyház  
 
teljesséválása és ezért üdvössége közelebb van, mint  
 
azelőtt valaha. Nincs idő már az alvásra, álmodozásra  
 
és a nemtörődömségre az Úr ügyét illetőleg. Itt az idő  
 
a teljes felébredésre, hogy Isten próféciáit, amelyeket  
 
Ő most feltár, és az azokat megvilágosító villámokat  
 
meglássuk és értékeljük. Azok, akik most Sionban fel-
 
ébrednek, örömmel kell szolgálniok, Jehova nevének  
 
dícséretét énekelvén. Nekik most Isten parancsának  
 
engedelmeskedniök kell és közönyös testvéreiket foly-
 
ton arra emlékeztetniök, hogy milyen fontos szemeiket  
 
megkenniök, hogy az esedékes igazságot megláthassák  
 
és megérthessék és hogy mindent megtegyenek, amit az  
 
kíván. (Jelenések 3 :14—21) Azoknak, akik á maradék-
 
hoz tartoznak, ez á parancs szól mostan. , Kiálts teljes  
 
torokkal, ne kiméld; mint trombita emeld fel hangodat  
 
és hirdesd népemnek bűneiket és Jákób házának vétke-
 
itl" (Ésaiás 58:1) Az alvók és a közönyösök követik  
 
el az itten-említett vétkeket.  
 
a A felkentek most úgy ismerik fel Istennek szerve-
 
zetét, mint soha azelőtt. Úgy látják Sátán szervezetét  
 
is, mint azelőtt soha. Látják, hogy a ,kígyó magva"  
 
és az ,ígéret magvas" megszületett és ellenségesen  
 
állanak egymással szemben és az élet-halálhare megkez-
 
dödött. Nincs semmi egyetértés Krisztus és a Sátán  
 
szervezete között. A hívőnek semmi közössége sincs a  
 
hitetlennel. , És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal?  
 
vagy mi köze hivőnek hitetlenhez? Vagy mi egyezsége  
 
Isten templomának a bálványokkal? Mert ti az élő Is-
 
tennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta:  
 
Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik  
 
Istenök, és ők én népem lesznek." — 2. Korint. 6:15, 16.  
 
J
 
i
 
I
 

A lap jelenlegi, 2020. október 13., 05:24-kori változata

A lap jóváhagyva


232
15. szám
ki, hogy a háborúba menjen. De a keresztyén inkább eltűri a földi kormányzat haragját, mintsem hogy Isten haragját vonja magára az ő törvényének való engedetlensége miatt.
35 A felszentelt és felkent keresztyén jól tudja, hogy neki meg kell halnia, hogy Krisztus dicső testének tagja lehessen. Hogyha Istenhez és szövetségéhez való hűsége miatt meghal, akkor csak jól fog járni. Hogyha azonban Istennek nem engedelmeskedik és inkább egy földi uralkodó hatalmasságnak enged, a háborúba megy és ott elesik, örökre elveszíti az Isten királyságába való bejutást. Ezért neki választania kell, hogy embernek vagy Istennek engedelmeskedik-e inkább, jól tudván a következményeket. Az Úr említést tétetett olyan emberek csoportjáról, akik hűségükért mártírhalált szenvedtek, még mielőtt az egyház kiválasztása elkezdődött volna. Mivel nem akartak Sátán szervezete parancsainak engedelmeskedni és mivel Istenhez hűek voltak, „megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állották ki, sőt még bilincseket és börtönöket is; megköveztettek, kínpróbát szenvedtek, szétfűrészeltettek, kardra hányattak, juhoknak és kecskéknek bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorgattatva, gyötörtetve, akikre nem volt méltó e világ, bujdosva pusztákon és hegyeken meg barlangokban és a földnek hasadékaiban" — Zsidók 11:36—38.
36 Az apostol tovább azt mondja, hogy ők hűségükért jó bizonyságot és Istentől helyeslést nyertek. Az írások mutatják, hogy az Úr ezeket azzal fogja megjutalmazni, hogy Krisztus királysága alatt látható fejedelmekké teszi. Az Istenhez való hűségüket fogja az Úr megjutalmazni. Bizonyára Isten nem fog kevesebbet kívánni azoktól, akiknek azt a kimondhatatlan kiváltságot fogja megadni, hogy Krisztussal fognak az Ő trónján ülni és akik ővele fognak a föld nemzetségeinek megáldásában résztvenni. — Jelenések 2:10; 3:21.
37 A keresztyén nem azért viselkedik így a háborúval szemben, mivel a földi kormányzatok embereivel szemben ellenséges érzületű, hanem mivel Istent szereti és az Úrnak engedelmes és hű iránta. Isten felkentjeit az Ő céljaira hívta el és az ő nevét dicsőítő tanuivá tette. Nekik a világtól külön és távol kell állaniok. (Cselek. 15:14; 1. Péter 2:9, 10; Ésaiás 43:10, 12) Ezeknek a felkenteknek van ugyan egy háborújok, de abban nem testi fegyverekkel vesznek részt. "Mert noha a testben járunk, nem a test szerint harcolunk, mert a mi harcunk fegyverei nem test szerint valók, hanem erősek az Isten által az erősségek lerontására." (2. Korinthus 10:3, 4) — Káldi-fordítás) Isten felkentjének az a kötelessége, hogy senkinek gonoszat ne tegyen, hanem mindenkivel jót cselekedjen, amint arra alkalom adódik és hogy Jehovát hűen képviselje. — Lukács 3:14; Galata 6:10.
A felébredés ideje.
38 Hosszú ideig a keresztyének az Úr szervezetében való szolgálati kötlességük tekintetében alvó állapotban
voltak. E világ uralkodóinak akartak tetszeni és evégett egy olyan eljárást követtek, amely nem más, mint az Úr és a világ iránti hűség között való megalkúvás. Lényegében ezt mondották: Hadd lássa a világ, hogy mi olyan kedvesek és senkinek nem ártók vagyunk, hogy az uralkodók észre fogják venni, hogy mi Jézussal voltunk és tőle tanultunk. Az írás el lett ferdítve ezen álláspont igazolására, mert nincs íráshely ennek támogatására. Az apostolok bátrak és félelem nélkül valók voltak, és amikor azt mondották nekik, hogy inkább az ország törvényeinek kell engedelmeskedniök, mint Isten törvényeinek, ezt felelték: „Vajjon igaz dolog-é Isten előtt rátok hallgatnunk inkább, hogynem Istenre, ítéljétek meg! Mert nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk." (Cselek. 4:13—20) Éppen úgy most is azok a kedvesek Isten előtt, akik bátran és félelem nélkül képviselik az ő ügyét és hirdetik az ő nevét. — 1. János 4:17, 18.
39 "Ezt pedig cselekedjétek, tudván az időt, hogy ideje már, hogy az álomból felserkenjünk, mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hivőkké lettünk." (11. vers) A felkentek most ismerik az időt. Jól tudják, hogy az Úr eljött az ő szent templomába és hogy most midenkinek, aki a templomhoz tartozik, Isten dicsőségét kell hirdetnie. (29. zsoltár 9) Az egyház teljesséválása és ezért üdvössége közelebb van, mint azelőtt valaha. Nincs idő már az alvásra, álmodozásra és a nemtörődömségre az Úr ügyét illetőleg. Itt az idő a teljes felébredésre, hogy Isten próféciáit, amelyeket Ő most feltár, és az azokat megvilágosító villámokat meglássuk és értékeljük. Azok, akik most Sionban felébrednek, örömmel kell szolgálniok, Jehova nevének dícséretét énekelvén. Nekik most Isten parancsának engedelmeskedniök kell és közönyös testvéreiket folyton arra emlékeztetniök, hogy milyen fontos szemeiket megkenniök, hogy az esedékes igazságot megláthassák és megérthessék és hogy mindent megtegyenek, amit az kíván. (Jelenések 3:14—21) Azoknak, akik a maradékhoz tartoznak, ez a parancs szól mostan. "Kiálts teljes torokkal, ne kiméld; mint trombita emeld fel hangodat és hirdesd népemnek bűneiket és Jákób házának vétkeit!" (Ésaiás 58:1) Az alvók és a közönyösök követik el az itten-említett vétkeket.
40 A felkentek most úgy ismerik fel Istennek szervezetét, mint soha azelőtt. Úgy látják Sátán szervezetét is, mint azelőtt soha. Látják, hogy a „kígyó magva" és az „ígéret magva" megszületett és ellenségesen állanak egymással szemben és az élet-halálharc megkezdödött. Nincs semmi egyetértés Krisztus és a Sátán szervezete között. A hívőnek semmi közössége sincs a hitetlennel. „És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hivőnek hitetlenhez? Vagy mi egyezsége Isten templomának a bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és ők én népem lesznek." — 2. Korint. 6:15, 16.